Vásárhelyi Független Ujság, 1946. február (1. évfolyam, 1-23. szám)
1946-02-01 / 1. szám
fiik ! “■ a Karácsonyi Sándor, a kisgazdaérdekek régi és kiváló szószólója, az alábbi meleghangú útravalót adta lapunknak: Most, amikor a haladó élet egyik határkövéhez érkeztünk , lapindításhoz, év elején, viszafelé is kell néznünk, de egyben előre is kell tekintenünk a jövőbe. Igyekeznünk kell meglátni és megérteni az idők parancsait és alkalmazkodnunk kell azokhoz hírlapunk cikkeivelis, mert csak így tudjuk megállni helyünket minden vonalon, minden vonatkozásban. A nagy mindenség életében az évezredek sem jönnek számításba. A nemzetek életében azonban már az évszázad is számottevő időt jelent, sőt az évtized sem múlik el nyomtalanul, mert az is meghozza a maga történetét. Látjuk ezt napjainkban, amikor még az egyes éveknek is megvannak a sorsfordulói, sőt mondhatnánk azt is, hogy a tragédiát. Ilyen tragédiát jelentő volt a most már ködbeveszett 1945. esztendő, különösen, ha összekapcsoljuk az 1944. év utolsó részével, amikor is a fegyverek dörgése hallatszott s amikor saját szemeinkkel láttuk az embert, a teremtés koronáját pusztulni, amikor a teremtés koronája, az ember, fondorlatos észjárásával kitalált és megépített gyilkoló eszközök pusztították tömegével az életet és egyéb óriási értékeket. A józanul gondolkodó ember szíve elszorul ennek a pusztulásnak a láttán és szinte magába roskadva kérdezi, hogy mindez miért ? ! Feleletet erre a kérdésre mi magunk adhatunk csupán. A pusztulás, a pusztítás ördöge szállta meg az embert, ami családokat, nemzeteket döntött majdnem a sírba és hozott rájuk gyászt és fakasztott könnyeket. Már azt hittük, hogy minden elveszett, de hála a jó Istennek, ez is elmúlt. Hagyott ugyan valami kitörölhetetlent mindenkinek a szívében, de legalább élünk. Ha nem is mindnyájan, aki szeretett volna és akiket mi is szeretnénk, ha élnének, de mégis átvészeltük azt az időt is. Tudjuk ugyan, hogy szenvedéseinknek még nincs vége és tudjuk azt is, hogy igen sok önmegtartóztatásra, igen sok türelemre és munkára van szükségünk, hogy a jövőt kiépíthessük, de bízunk a jó Isten áldó kegyelmében, hogy T ad erőt a jövőben is, hogy elviselhessük azt, amit még osztályrészül juttat próbatételképen számunkra. fi j t' . ült tra. " • Vórftzfii noenicn 8 feledésbe ienj í- íU{édi:,. iv.'i. iriitTcfeii fos£r:ilé *el :lí. i már elpusztítással fenyeget minden nemeset, minden szépet, minden jót. Boldogabb jövendőt szoktunk ilyenkor kívánni az olvasóknak. Vájjon kitől várjuk ezt? Váljon ki teheti boldogabbá életünket!? Az Isten ad észt, erőt és ezeknek a felhasználására szabad akaratot, s mi vagyunk az okai, ha azt rosszul használjuk fel. Mi vagyunk az okai, ha rosszindulat lesz úrrá és ezzel elrontjuk a magunk, családunk és nemzetünk életét. Pedig olyan lehet az életviszonyunk, a családi, nemzeti életünk, amilyet akarunk. Módunkban áll azt kiformálni jóra is, ha erőnket, eszünket úgy állítjuk be. Hol kereshetjük hát a boldogabb jövendőt máshol, mint énbennem, tebenned, őbenne. Fékezzük le magunkban a rosszindulatot, ne engedjük azt feltörni. Értsük meg és szeressük meg egymást minden rendű és rangú emberek. Értsük meg, hogy mindenkit, aki csak eljött erre a világra, kötelezettség terhel nem csak magával és családjával, de embertársával és nemzetével szemben is. Aki ezt nem érti, az nem lehet jó ember. Aki az elhívatása szerinti kötelességét nem teljesíti, az kárára van mindenkinek és nemzetének is. Az nem lehet a teremtés koronája, nem lehet más, mint átka és akadályozója a boldog jövendő kialakításának. Nemcsak kívánjuk tehát a boldog jövőt, hanem tiszta észszel, tiszta szívvel, egymás megértésével, egymás szeretetével, teljes erőnkkel igyekezzünk is megvalósítani. Higyyék el kedves olvasóink, hogy ha ezt irigység nélkül mindnyájan akarjuk, meg is tesz. .*«■ » VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN ÚJSÁG Bódmezővásárhely rendkívüli közgyűlése ünnepelte a köztársaságot — A nemzeti kormány üdvözlése — Történelmi események, történelmi évek jutnak eszünkbe. Ónod és Debrecen. Két országgyűlés. És ez a két országgyűlés jelentette Rákóczi magyarjait, jelentette Petőfi márciusi ifjúságát és jelentette a magyar szabadságharcok áldozatos népét. Nehéz napjaiban mindig egymásra talált a magyarság, Ónód falai közt együtt volt az igazán magyarul érző nemesség és Esze Tamás talpas parasztjai. Negyvennyolc is Táncsicsokat, Petőfiket és Kossuthokat hozott össze. Erős volt a magyar összefogás, mert magyar ügyről volt szó. És a történelmi napokban ezt az összefogást senki és semmi nem bonthatta meg. Új történelmi esemény és új történelmi nap íródik be a magyar nemzet életébe ma. És újra egymásra talál a magyarság. Gazda és munkás, iparos és tisztviselő, egy szóval, egy lélekből fakasztva kiált éljent. Történelmi felelősségtudattal választott a nép : alkotmányt, életformát és vezetőt. Ez a történelmi hangulat és ez a történelmi felelősségérzet nyomta rá bélyegét városunk törvényhatóságának rendkívüli közgyűlésére. A távollevő főispán helyett Kiss Pál polgármester elnököl és nyitja meg a rendkívüli közgyűlést. A máskor vitáktól zajos, kritikától hangos terem és benne a törvényhatósági bizottság tagjai mind-mind érzi, hogy évszázados múltat zárunk le napjainkkal és évezredes jövőt nyitunk meg magyarságunk előtt. ...“A magyar nemzetgyűlés törvénybe iktatta a köztársasági államformát. Hódmezővásárhely thj. város törvényhatósági bizottságának közgyűlése ezt a történelmien nagyjelentőségű tényt, mint a fejlődés további demokratikus legfontosabb alakját, örömmel üdvözli és a köztársasági államforma törvénybeiktatását a magyar nép egészséges demokratikus felfogásának megnyilvánulásaként látja. A nép uralmának a történelem során az államformában is megnyilatkozó szükségszerű bekövetkezése Európa többi országaiban már korábban valóra vált. ... A magyar nép történetének különös tragédiája folytán azonban az igazi népakarat és megnyilatkozásai eddig sohasem tudtak állandó jellegű valósággá válni. ... Éppen ezért a magyar nemzet egész egyetemének belső akaratát kifejező megnyilatkozása azért különösen nagy jelentőségű Hódmezővásárhely thj. város törvényhatósági bizottsága szemében, mert ennek az akaratnyilvánításnak tényleges valósággá válása az egész világ általános demokratikus jogfejlődésébe szervesen beleilleszkedik.“ Hosszantartó éljenzés csattan fel a közgyűlés határozati javaslatának ismertetése után. Szabad országban felszabadult lélekkel emberek és magyarok éljenznek. És ebben az éljenben benne van az évszázadok és évtizedek elnyomásából való felszabadulás, benne van a bizakodás, a jelen nehézségeiből a jövő reményteljes kibontakozásába. Bizakodhatunk, mert a nép döntött, a népakarat nyilvánult meg s mi talán egy kis öntudattal vallhatjuk, hogy aki a nép akaratát megszemélyesíti, az maga is a népből való s a népért élő. A rendkívüli közgyűlés ünnepi üléséről ugyancsak határozati javaslattal üdvözölte a magyar nemzeti kormányt: ...‘Magyarország részben az évszázados habsburgi elnyomás, részben a feudális magyar uralkodó osztály akaratából az igazi demokratikus jogfejlődéstől mindeddig elmaradt. De amikor alkalma adódott igazi akaratának kinyilatkoztatására, történelme folyamán mindig a népuralmat jelentő köztársasági államformát vallotta magáénak“... Himnuszt énekeltünk. Lélekből mondtuk : «Megbűnhődtük már a múltat és a jövendőt, hozz reánk víg esztendőt». Adópengő takarékbetétet, folyószámlabetétet elfogad, kölcsönt folyósít és minden bankmegbízást vállal a Nemzeti Hitelintézet Rt Fiókja. Kálvin-tér, Tel. 260. ■ 1946. február 1. péntek Pesti munkásgyermekek száza! a váárhelyi kisgazdáknál „Adjak, adjatok, amit Isten adott!" Nagyon sokat hallottuk az elmúlt évben és most is Arany Jánosnak ezt a kig, könyörgő verssorát. Felénk, Tisza-Maros-szöge felé nével Magyarország éhező, nyorgó lakossága : »Adjatok, látok, amit Isten adott!« És ó adunk, folyton adunk. Nem kérdezünk, nem állítunk zsaros feltételeket. Nem nézzük pártjelvényeket. hős, rongyos magyarok, fivéreink mindnyájan a nyomban és a bűnben, akiknek adók. Tudjuk, érezzük. Az els kétségbeesett kiáltást megallottuk. Megnyíltak a szívek s a kamrák. A vásárhelyi szfek, vásárhelyi kamrák. Ilyen jó emberek nem mindenütt vannak. Minden városban meforduló idegen azt mondja, hog ilyen szép testű, lelkű nép ág van az országban. Csak nem tudjuk. Ez természetes. A jóság, a szépség, a csöndes bicsesség a vásárhelyi nép lépegéből fakad. Pedig nekünk is volt van fájó sebünk. 1944-ik esztidőben jó termése csak kis észben tudta pótolni az árízes esztendők pusztításait. Az íratást cséplést alig hogy levégeztük, jött az eget-földet regrázó szörnyű pusztító zivaar. Szerencsénk volt: az órán egy nap alatt tovarobogtt. Nagy rombolás maradt után, károkat szenvedtünk, de ez — amint később megtudtuk - össze sem hasonlítható az oszág többi, különösen budapesti részének rettenetes helyzetével. Az 1945. évben a termelésben óriási visszaesés történt. A földet nem tudtuk kellőkép megmunkálni. Nem volt iga és kevés volt a dolgozó ember. Ezt betetejezte a rossz, száraz időjárás. Közben a terhek egyre szaporodtak, a kamra gyorsan ürült. Az országban a nélkülözők vészkiáltása pedig egyre erősebben hallatszott és Vásárhely kisgazda közönsége most sem mondja, hogy nincs. Ad, ad, folyton ad. Utcáinkon idegen emberek megrakott batyukkal és az autók százai viszik naponta az életet jelentő ennivalót, az ő munkájának gyümölcseit. Megosztja mindennapi kenyerét, lakását, hogy egy-két könnyet letöröljön. A múlt év nyarán ötszáznál több budapest gyermek talált kisgazdáinknál meleg családi otthonra. És ősszel, midőn elhangzott Nagy Ferencnek, a kisgazdapárt országos elnökének felhívása az újabb segítésre, azonnal megindult a szervezés városunkban is. Ennek eredményekép az első csoport gyermek január 19.-én megérkezett. Csupa ipari munkás gyermeke. A legszegényebb helyekről: Kistarcsáról, Pesterzsébetről, a pesti külső területekből miára itt lesz a második szállítmány 150— 200 körüli gyerekkel, akiknek 80 százaléka tanyai nevelőszülőkhöz megy majd. És jön a harmadik, negyedik csoport, 3-4-500 szegény pesti gyermek dalolásától lesz hangos a vásárhelyi határ, mert mi adunk abból, amit Isten adott ! És ha a város minden társadalmi rétege kiveszi úgy a részét az ország újjáépítéséből, mint a kisgazdák, akkor ne féltsük a magyar jövőt ! Az új Magyarország felépítését, a lelkek megbékélését nem a hangos szavak, hanem az ilyen csöndes tettek szolgálják ... Sz. E. Májusban elsői a magyar Nic Washingtonból jelentik: Burness külügyminiszter nyilatkozott a külügyminiszterhelyettesek értekezletének eddigi eredményeiről. A megbeszélések igen sikeresek voltak s így a béketárgyalások már április végén megkezdődhetnek, amikor az olasz békeügyet intézik el. Májusban első lesz a magyar béke. Összeköttetés a nappal Az ausztráliai Sydneyben hír szerint csodás eredményű radarkísérletek folynak. A holdat már napokkal ezelőtt elérték a radarkészülék kozmikus jelzései, s most ugyanezt az eredményt érték el a nappal is. A napról visszavert jelzések különböznek a holdról visszavertektől. Azt is meg lehetett állapítani, hogy a nap hőfoka körülbelül egymillió fok. Oroszország és Anglia a világ textil ellátásáért Moszkvai hír szerint az ottani műszaki egyetemen most végződött tanszakon 5500 textilmérnököt képeztek ki, akiknek egy része külföldi gyárakban fog működni. Az angliai nagykapjú-üzemek, mint a londoni ipok írják, elkészültek a februárén meginduló nagyarányú hitelre. Előbb a britt világbirodalmat látják el gyapjúval, majd az európai országokat is, amelyek a háború előtti menyyiségben kapnak gyapjút. Aknák és hullák ezrei Keletszlovákiában •Hágai jelentés szerint Keletszlvákia egyes részeit a viszszaomló németek borzalmasan elpusztították. Mezőlaborc és zobránc környéke, a Felsővizéz falvai romokban hevernek. A mezőkön még mindig ezrére megy a temetetlen hullák sáma. Mintegy 87000 aknát szedik föl a mezőkön s aknaszedő közben többszáz halálos balest történt. A németek még a bulik közé is aknákat raktak.