Vasárnapi Ujság – 1891

1891-09-13 / 37. szám - A 37-ik gyalogezred jubileuma 604. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények - A király Galgóczon (képpel) 604. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények

37. SZÁM. 1891. xxxviii. ÉVFOLYAM. viseleti csoportok, táncz, czirkusz, műkedvelői elő­adás. A főherczeget és családját a katonaság és a nagy közönség nagy lelkesedéssel üdvözölte. Az ünnepély­ről Schlauch püspök estélyére mentek, majd a szin­körbeli díszelőadásra. A főherczeg éjfél után eluta­zott sürgős katonai teendők intézésére. Üdvözlő tá­viratok érkeztek Albrecht főherczegtől, b. Bauer hadügyminisztertől, b. Beck vezérkari főnöktől is. VASÁRNAPI ÚJSÁGI. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A népmesékről figyelemreméltó kötet jelent meg Losonczon, Pintér Sándortól, ki a palócz népmon­dák és mesék buzgó gyűjtője. A 192 oldalnyi kötet czime: «A népmesékről, 13 eredeti palócz mesével, irta és leirta Pintér Sándor. Jóbarátok számára öt­ven példányban.» Bevezetőleg a gyűjtemény több külön fejezetben foglalkozik a mesékkel, kutatva azok eredetét, elterjedését már a régi korban, kezdve a latinoknál és görögöknél, szólva a magyar népmese irodalmáról, a népmesék eredetének elméletéről, ala­kulásokról, és egy fejezetet szentelve a palócz me­séknek. Az elmélet, melyet Pintér fejteget a nép­mese eredetéről, nem mindenben egyez azokkal az elvekkel, a­miket a népmesék búvárai állapítottak meg. A könyv főrészét a tizenhárom palócz mese teszi, melyet a szerző a nép elbeszélése után írt, s a palócz kiejtést is igyekezett visszaadni. Ekkép nem­csak népköltési darabokat nyújt, hanem nyelvészeti adalékokat is. Pintér gyűjteménye meg is érdemli, hogy a népnyelv kutatói foglalkozzanak vele. Nyelvtudományi munkák. A tud. akadémia ki­adásában két nyelvtudományi munka hagyta el a sajtót, mindkettő eredeti kutatások eredménye. Az egyik: A magyar nyelvjárások osztályozása és jellemzése. írta Balassa József. Az érdemes munka a magyarság egész nyelvterületén levő összes nyelv­járásokat teszi beható vizsgálat és ismertetés tár­gyává. Kimerítő, általános fejtegetések után részle­tesen foglalkozik az egyes nyelvjárásterületekkel, melyek számát nyolczban állapítja meg; mindegyik­nél külön foglalkozik a benne előforduló egyes nyelv­járásokkal, melyeknél negyvennél többet ismertet. Végül a nyelvjárások fontosabb hang- és alaktani sajátságait teszi beható fejtegetés tárgyává. A mun­kához a magyar nyelvjárások nagy szines térképe van csatolva. A 150 oldalra terjedő munka ára 1 frt 50 kr.—A másik mű : Deli lapp szótár, irta dr. Halász Ignácz, ki az akadémia támogatásával utazta be Svédországnak lappok által lakott részét, s a hely­színen maga gyűjtötte a lapp szövegeket. A lapp szótár az egyes s­zavak értelmét a magyar mellett németül is közli, a munka, — mint a maga nemé­ben specziálitás — az idegen tudósok figyelmére is igényt tartván. Ara 1 írt 60 kr. Akadémiai értekezések. Az akadémián tartott értekezésekből megjelentek: Emlékbeszéd Rónay Já­czint rend. tagról Pór Antaltól. A függelék a kézirat gyanánt 10 példányban megjelent «Naplótöredékek» tartalomjegyzékét közli. Ára 30 kr. Tanulmányok a rómaiak dácziai aranybányászatáról, Téglás Gábor­tól ; ára 90 kr. Sprektrálfotografiai tanulmányok, Gothard Jenő székfoglaló értekezése, ára 30 kr. Vizs­gálatok az izomrángás lefolyásának módosulatairól, a Jendrassik-féle összehuzódási elmélet alapján, Re­géczy Nagy Imrétől, ára 60 kr. A «­Mathematikai és természettudományi Értesitő«-ből a 8-dik kötet 8— 9-dik füzete, dolgozatokkal Daday Jenő,­­W­inkler Lajos, Méhely Lajos, Szily Kálmán, Hegyfoki Kabos és Wittmann Ferencz tollából. A befejezett kötet czímlapja és tartalomjegyzéke is a füzethez van mel­lékelve. Költemények czimen egy 14 ívre terjedő kötetet szándékozik ez év végén kiadni Petri Mór zilahi főgimnáziumi tanár. Tíz év óta részint az irodalmi társaságok felolvasó üléseiről, részint a fővárosi szép­irodalmi s napilapokból ismeretes a neve. A meg­rendeléseket október hó 25-dikéig kéri, hogy nevére czimezve küldjék el. A kötetet egy fővárosi czég állítja ki. Ara fűzve 1 forint 60 kr., diszkötésben 3 frt. Gyűjtőknek 10 előfizető után tiszteletpéldány. Nemzeti szinház. A régibb jeles spanyol szin­műirók egyikének, Alarcon-nak egyik vígjátékát mu­tatták be szept. 9-ikén a nemzeti színpadon, hol a XVIII. századbeli költő is ekkor jelent meg először közönségünk előtt. Vígjátékát: «A hazug», vagy : «Az igazság is gyanús», még Győry Vilmos fordította le élete utolsó idejében, s a nemzeti színház gondosan hozta színre, a legjobb erőket foglalkoztatván az egyes szerepekben. Alarconnak nem volt az a ha­tása az első előadáskor, mint Moretonak vagy Cal­deronnak, kiket közönségünk azonnal megszeretett. Vidámság, komoly pathosz, elmésség, mulatságos helyzet, az alakok humora sok változatosságot nyújt a színműnek, a cselekmény azonban kevés, a színpadi kidolgozáson a néző megérzi, hogy a régi idők ter­méke. Igy «A hazug» nem keltett valami zajosabb tetszést. Álarcon e darabjának hősét, a javíthatatlanul hazu­dozó Garcia lovagot, nem egy író másolta már, utá­nozva a mesét is , maga Corneille is. Ez a Garcia gyönyörűségből hazudik, s kész hazugságaiért élet­halál harczot vívni. Ha rájönnek hazugságaira, újab­bakkal vágja ki magát. Apja meg akarja házasítani, hogy talán így komolyabbá lesz, s donna Jacintát szemeli ki számára. Garcia ki akar térni a házasság elől, s azt hazudja apjának, hogy ő már nős. Nagy fantáziával kitalált regényes mesét mond el. Egyik barátjának pedig egy folyóparti nagyszerű ünnepélyt beszél el, melyet egy hölgy tiszteletére rendezett. Ezért egy lovag kihívja, s Garcia azt beszéli a pár­bajról, hogy ellenfelének a fejét ketté hasította. A hazugságok e hálójában nemsokára fönnakad a ha­zug. Apja megtudja, hogy a salamancai feleség se egyéb hazugságnál s haragja nagy. Garcia, megbékí­tendő apját, bevallja, hogy szerelem vitte a hazug­ságra, mert donna Lucreciát szereti s e füllentéssel akart kibújni a házasság alól. De már nem hisz neki apja. Garcia tehát azonnal megkéri Lucrécia apjá­tól, don Juan de Lunától leánya kezét. Megkapja. De rajta veszt, mert kisül, hogy ő Jacintát hitte Luc­reciának. Jacinta don Juan de Susáé lesz, ő pedig kénytelen szavának állni, s a keserves sóhajjal «egy­szer szerettem igazán, akkor se hitték el», lép a nem keresett házasság igájába. Garciát Zilahi játszotta jó humorral. Kiemelendők még Bercsényi (don Belt­ran) és Pálfi (don­­ Juan de Sosa), valamint Cs. Al­szegi Ilon és Maróthy M., kik a fiatal donnák szere­pében szeretetreméltók voltak. Láttunk egy pár ügyes jelenetet Dezsőtől is, a­ki Tristant, Garcia szolgáját játszotta. KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. Magyar turista-egyesület. A Kárpát-egylet bu­dapesti osztálya arra törekedett, hogy az egyesület székhelye Budapest legyen. Ezt a legutóbbi közgyű­lés elutasította, s most a budapesti osztály külön vá­lik s magyar turista egyesületet alakít Budapesten. A választmány egyhangúlag elhatározta ezt és közgyűlést hív össze, melynek a budapesti osztály fel­oszlását fogja eléje terjeszteni. Határozatáról a Kár­pátegyesület összes osztályait értesíteni fogja és fel­szólítja őket együttes eljárásra. A választmányi ülés után a jelenlevők magántanácskozást tartottak, me­lyen a további teendőket beszélték meg. Semmi két­ség, hogy a közgyűlés a föloszlást ki fogja mondani. Ezután nyomban alakuló gyűlés lesz, megalakul a Magyar turista-egyesület. Ennek alapszabályai ki­dolgozását a tanácskozás a bizottságra bízta. Az új egyesület oly módon fog megalakulni, hogy köz­ponti vezetőség alatt önállóan működő osztályokat szervez az országnak minden turistái tekintetben érdekes vidékén. Megalakul pl. a budapesti osztály a Kárpát-egyesület budapesti osztálya helyén, vidéki osztályokul pedig egyelőre a Kárpát-egyesületnek azokra az eddigi osztályaira számít, melyek hozzája fognak csatlakozni. Az egyesület továbbá csatlako­zásra fogja szólítani az országban levő többi rokon czélú egyesületeket. 605 MI ÚJSÁG? Széchenyi-ünnep Nagy-Czenken. Széchenyi Ist­ván gróf születésének századik forduló napját szep­tember 21-én ünneplik meg Széchenyi, a nagy ha­zafi szülőhelyén, Nagy-Czenken. Az ünnepélyt, me­lyen Kis-Czenk is részt vesz, 20-án este kezdik meg a harangok megszólaltatásával. 21-én délelőtt csen­des misét tartanak, azután leleplezik Széchenyi arcz­képét és ünnepélyesen kimondják, hogy a két köz­ség emlékszobrot is fog állítani. Végül koszorút tesz­nek Széchenyi sírjára. Berzsenyi szobra. Vas megyében azzal a kegye­letes gondolattal foglalkoznak, hogy Berzsenyi Dáni­elnek szobrot állítanak. A Vas megyében megjelenő lapok meleg hangú felhívásokat intéznek a megye közönségéhez, hogy a jeles költő szobrára gyűjtéseket indítsanak. Haynald érsek a nemzeti múzeumnak, Haynald bíboros érsek füvészgyüjteménye és könyvtára, me­lyet a nemzeti muzeum örökölt, még mindig Kalo­csán van az érseki palotában. Istvánffy muzeumi őr, kit a muzeum igazgatósága a hagyaték megvizsgá­lása végett Kalocsára küldött, már megfelelt fela­datának s legközelebb elkészíti jelentését, melyet a minisztérium elé terjesztenek. A hagyaték igen nagy, legalább három teremre való. Minthogy pedig a mú­­­­zeumban nincs ennyi szabad hely, a gyűjtemények a miniszter intézkedéséig Kalocsán maradnak. Tízezer forintos adomány. Az Egerben fennálló és az angol kisasszonyok felügyelete alatt álló nyil­vános leányiskola bővítésére Zsendovich József apát­kanonok, egyházmegyei felügyelő, tízezer forintot adományozott. Petőfi debreczeni szobája. Néhány évvel ezelőtt az írók és művészek debreczeni kirándulása alkal­mával emléktáblával jelölték meg a házat, hol Petőfi Debreczenben 1844-ben lakott. Ez a ház a Nagyvá­rad­ utczán van és tulajdonosa Sáska Ignácz volt, a ki mindig kegyelettel viseltetett ama szoba iránt, melyet Petőfi megénekelt. Ez az a szoba, melyben Petőfi a hideg boglyakemencze mellett pipájának tü­zénél melegedett. Sáska Ignácz fogadalmat tett, hogy ebben a szobában, a mig ő él, minden úgy ma­rad, a­hogy Petőfi idejében volt. Fogadalmát meg is tartotta és habár a ház homlokzatát ki is építtette, a Petőfi-szobát változatlannak hagyta. Sáska Ignácz meghalt s a porta más tulajdonos kezére jutott. Az új gazda nem gondolkozott ugy, mint a régi és a Petőfi-szobát leromboltatta, hogy helyére más épü­letet emelhessen. Az irók és művészek emlék­táblája a ház homlokzatára van kitéve, Jókai látogatása szülővárosában. Jókai a mult héten látogatást tett Komáromban, szülővárosában, hogy fölkeresse régi ismerőseit, s megnézze a kiállí­tást. A nagy írót a legmelegebb fogadtatás várta mindenhol. Több h­ázra zászlókat tűztek, s a város nagy fiát Tátray József polgármester üdvözölte a vasútnál, honnan fogatok kisérték a kiállításra. Itt Tuba János kiállítási elnök vezette. Majd a «Jó pásztor» vendég­lőben gyűlt össze nagy számú válogatott társaság. Ott voltak Pap Gábor ref. püspök, Zuber főispán, Beöthy Zsigmond főrendiházi tag, Pulay Géza tör­vényszéki elnök, Ordódy Pál orsz. képviselő, stb. Az első felköszöntőt Tátray polgármester mondta Jó­kaira, a város ünnepelt vendégére. Jókai válaszát határtalan lelkesedéssel fogadták. Gyermekkori re­miniszcenciáin kezdte, majd a gazdag s utána elemi csapásoktól sújtott városról emlékezett meg, mely mindenkoron a hazafiság fészke volt. Az estét Feszty Lajos vendégszerető házánál töltötte Jókai, mialatt az iparos ifjúság rendezett szerenádot tiszteletére. Másnap délelőtt szülőházát, a­mely diszes emléktáb­lával van megjelölve, kereste föl Jókai. A táblát tíz év előtt leplezték le. Jókainak most nyilt először al­kalma a város hazafias kegyeletének e jeléről szemé­lyesen meggyőződni. A mint a költő a ház elé ért, levett kalappal szemlélte a falba erősített gránittáb­lát s azután látható megindulással lépte át a küszö­böt. Miután a ház az izraelita hitközség tulajdona, a hitközség nagy számmal megjelent tagjai nevében dr. Vásárhelyi Domokos elnök üdvözölte, a­mire Jókai válaszolva, örömének adott kifejezést, hogy nem hiába küzdött a zsidó felekezet jogaiért, mert annak midenhol tapasztalt hazafiságában megkapta a jutalmat. Majd kezet szorítva a jelenlevőkkel, ba­rátságosan elbeszélgetett s rövid időzés után Schi­tzer rabbi által kikísérve, eltávozott. Jókai még a délelőtt folyamán Ó-Gyallára rándult rokonai birr­tokára. A szabadságharcz emlékeinek kiállítása még mindig gyarapodik érdekesbn és érdekesb tárgyakkal, s Kossuth is több emléktárgyat küldött. Länder Ka­talin pedig beküldte Kossuth tábori övét és Lamberg­nek azt a kardövét, a­mely rajta volt, mikor meggyil­kolták. Kossuth öve, mely nemzeti színű nyers se­lyemből készült, még egészen jó állapotban van, Lam­bergé, mely sárga selyemből készült, már foszlásnak indult egy kissé. Az övön itt-ott rozsdabarna vérfol­tok látszanak. Pár nap előtt Jókai is nagy figyelemmel nézte végig — leánya és veje kíséretében — a nagy érdekű tárlatot. A­mikor a fegyvergyűjteményben a nem­zetőrök kaszáit nézegette, oda szólt leányához: «Lá­tod lányom, ilyen fegyverekkel foglalták, el azokat az ágyúkat.» A sok Petőfi-arczkép közül rámutatott egyre, a Barabás Miklóstól valóra: «Ez az igazi, ilyen volt Petőfi.» A Bem tábornokra, ennek nagy­szebeni csatáira vonatkozó képeknél sok érdekes dolgot be­szélt el környezetének Jókai Bem apóról. A vérta­nuk gyászszobájában kezébe vesz egy kardot: «Ilyen volt nekem is.» Épen ilyen széles pengéjű, egyik ol­dalán szűz Máriával, a másikon a kettős kereszttel. Mondták Jókainak hogy ez Damjanich kardja. Jókai elmerengett a vértanuk rablánczainak nézegetései­ben, elgondolkozik valamin, majd visszatért Damja­nich kardjához, kézbe vette újra, egyet suhint vele : «Az én kardom ez, — szólt meghatott hangon, — én adtam Damjanichnak ; a nagy-sarlói csata után kér­tem, hogy fogadja el tőlem tiszteletem jeléül. Ő elfo­gadta.» Ez érdekes viszontlátás képzelhető, hogy mily hatással volt a gyászszobában levő közönségre, a jelenetnek néma szemlélőire. Jókai még több apró­ságot beszélt Bemről. A kiállítás több képe szól arról a jelenetről, a­mikor Szászsebesen a kormány és a

Next