Világ, 1918. szeptember (9. évfolyam, 204-228. szám)

1918-09-15 / 216. szám

Vasárnap Szerkesztői üzenetek Névtelen levelekre nem válaszolunk. Nem kért kéziratot vissza nem adunk. Nyom­tatásra szánt bárminő kéziratot (levelet is) csak a papír egyik oldalára tessék írni. Karánsebes. Szabadgondolkodónak az olyan gon­­­dolkozó egyéniséget nevezik, akit a vallásos dolgokról átkötött ítéletében nem a tekintélyek, hanem tisztán a józan ész vezet. Ez az elnevezés először Angliában jött divatba olyan embereknek a megjelölésére, akik az egyházi kinyilatkoztatás tanán gúnyos kritikát gyakoroltak. E szabad gondolkodók csoportja azon­ban magát az isten fogalmában való hitet nem tá­madta meg. Franciaországban a szabad gondolat moz­galmát az a nyomás szorította ki, amelyet az ural­kodó Egyház a szellem szabadságán gyakorolt; eleinte kisebb, majd mind szélesebb körökre terjedt ez az elmei mozgalom. Az egyházi hitnek és az egész katolikus egyházi rendszernek, olyanféle kritikájá­ból indult ki itt ez az áramlat, aminőt Voltairenél és Rousseaunál találunk, utóbb azonban már min­den vallásnak elvi tagadására és a formális atheiz­­musra vezetett. Az encyclopédisták: d‘Alembert, Diderot és Helvétius állottak ez irányzat élén. Né­metországban az orthodox egyházi irányzat új életre­­hozása váltotta ki a gondolat szabadságára irányuló vágyakozást, amely az 1847. március 30-ikáról kelt királyi türelmi rendeletben bizonyos jogi hátteret is nyert. A szabadgondolkodók utolsó hivatalos össze­­számlálásakor, 1891-ben kb. 18—19.000 ilyen világ­nézetű egyén találtatott Németország területén. Hivatalos orgánumuk a Berlinben megjelenő ,­Der Freidenker.“ Többi idevágó kérdésével szíveskedjék dr. Rudas Zoltán úrhoz, a „Szabadgondolat" szer­kesztőjéhez fordulni (Budapest, V. Visegrádi­ u. 15.) V. K. Budapest. Caillauxnak, a francia radikális párthoz tartozó akkori pénzügyminiszternek a felesége 1914 március 16-ikán lelőtte Calmette-et, a klerikális „Figaro" főszerkesztőjét, mert tudomására esett, hogy ez a lap — Caillaux t­ehetetlenné tét­ele céljából — két olyan levelet a­kart közölni, amelyet Caillaux­­né még akkoriban írt az urához, amikor még Clarette felesége volt. Politikai ellenfelét a klerikális lap a magánéletébe való vájkálással akarta kompromittálni. hitel: 132. 1. Levelezőlapon jelentkezik tagul a Társaság titkári hivatalánál (Budapest, VI., Ankel­­köz 2­) Az évi tagsági dij 36 korona, aminek fejében kapja a Társaság folyóiratát, a Huszadik Századot s a Társaság egyéb kiadványainál 25% engedményt kap. 2. A tagok jogait és kötelességeit ismertető alapsza­bályt tessék a jelzett titkárságtól kérni. 3. Nem hisszük, hogy sikerülne egy közös eszmei alapra az egész diákságot hozni; ez lehetetlen is, szükségtelen is. Lehetetlen, mert minden eszmei mozgalommal szemben három hatás váltódik ki: a reakció, a kon­zervativizmus és a progresszió; vagyis mindenkor lesznek, akik valamely kitűzött cél irányában előre akarnak haladni, mindenkor lesznek, akik a jelen gondolatvilág fennmaradását kívánják és mindenkor lesznek, akik a régibb ideálok visszatértéért lelkesed­nek. És szükségtelen is az ilyen teljesen egységes tö­mörülés, mert haladás, valódi haladás csak ott lehet, ahol ellentállás, súrlódás is van (gondoljon a gőzm­oz­­donyra és a sínpárra!) s a szikrát is csak a kovának és az acélnak az összeütődése csiholhat­ja ki; a kova elkopik, az acél kifényesedik, de a szikra tüzet kelt, amely melegít vagy gyújt, aszerint, hogy minő körül­mények közé kerül. Figyelmébe ajánljuk különben, hog közelebb egy gyűjteményes kötet kerül ki a saj­tóból „Diákproblémák" cílen, amelyben egész sor közéleti férfiú nyilatkozik a diákkérdésről s bizonyára lesz ot­t majd az ön által felvetett kérdésről is szó. Kalypso 30. 1. A­­Szabadgondolkodók Egyesüle­tének működése — tagjai legnagyobb részének hadba­­rom­lása miatt — a háború alatt szünetel. Tagjai a „Kultúra és Haladás" c. társaság köré tömörülnek, amely a „Szabadgondolat" c. folyóiratot adja ki. Szerkesztősége: Budapest, V., Visegrádi­ u. 15. Írás­beli megkeresések (tehát tagság iránt valók is) ide címzendők. 2. A „Szabadgondolat" augusztusi száma cenzusnehézségek miatt csak most jelenhetett meg. 3. Szíves sorait a Világ szerkesztősége köszöni. 4. A „Szabadgondolatot" illető minden megkeresést dr. Rudas Zoltán intéz el (d. u. 3—6. tel. 31—08). S. M. mérnökhallgató, Léva. Szives figyelmezte­tését köszönjük s a jövőben hasznát vesszük. Hiúság. 1. A pointjét ezúttal nem hozta jól ki. Egyébként színes, meleg stílusa van. 2. Bizony ilyen állítólagos Tolsztojt (nem ismertük T.-nak ezt a tu­lajdonságát !) nem tudnánk megnevezni. Képzelje el, hová jutna az a szegény ember ! De próbálja meg ta­lán az Athenaeum valamelyik újabb regénykiadó vállalatánál. Tudtunkkal ott lelkiismeretesen foglal­koznak a kéziratbírálattal. 3. Nem feltétlenül szük­séges , de higgye meg, a bíráló is ember, akit az ilyesmi már eleve hangol. Nem hinnők, hogy akadna bíráló, aki az ön kezeírásával írott regény láttára ne jönne rá az Írógép előnyeire ! V. M. Budapest. 1. A hajlam még nem jogosít fel senkit az írásra, csakis a tehetség és a tudás alkalmas erre. 2. Mozart 13 éves volt, amikor tehet­­ségének­ elég szép jelét adta, de ekkor már tudott is annyit, hogy ezt a jelet megadhassa. Szóval itt is a tudás az alapkritérium és nem a kor. 3. Levele alap­ján azt ajánlanék, pihentesse meg írásait. A tehet­ség különben protekció nélkül is utat tör magának , s abban is téved, ha azt hiszi, h­o­gy „a mi irodalmunk ma a kiváltságosak privilégiuma." Az ön korában aligha lehetnek még olyan tapasztalatai, amik ilyen kijelentésre jogosítanák. Kissé koravénnek tetszik lenni. W. M. Budapest. Előbbi üzenetünk önnek is szól. DK. 11. Csák. Olyan rendelet, mely a háborúban eltűntek vagy elesettek holttá nnyilvánítása tekinteté­ben a fennálló jogtól eltérő intézkedéseket, könnyíté­seket tesz, ezidőszerint még nem adatott ki. B. M. Csáktornya: Névmagyarosítás tekintetében nincs különbség katona és polgári egyén között. Ehhez csupán erkölcsi bizony­ítvány és születési anyakönyvi kivonat szükséges, kiskorúaknál a gyám beleegyezése. A kérvény a törvényhatóság első tisztviselőjénél adandó be, a belügyminiszterhez címezve. — Erre vo­­natkozólag dr. Lengyel Zoltán : Magyar né­vkönyv táma .munkája, szép magyaros nevek jegyzékével ki­merítő felvilágosítást nyújt. B. Mária: Pápa. A levelében említett ingatlanban mindketten, Ön és mostohaöccse egyenlően örökölnek. A követendő eljárás tekintetében csupán azt ajánl­hatjuk, hogy forduljon egy olyan ügyvédhez, aki az ingatlan bíróságának székhelyén lakik, mert az ön esetében kettős hagyatéki eljárást kell lefolytatni. — Amennyire az Ön előadása kimerítő, véleményünk szerint a haszonbérlet nyomban megszüntethető a legközelebbi gazdasági év végére és a bérlőtől a hát­ralékos bérösszegek, illetve a természetbeni bér el­lenértéke szintén követelhető. Vak katona felssége. A kiadott rendeletek értel­mében minden katonai hatóság, intézmény stb. tarto­zik a megvakult katonákról kimutatást küldeni az Országos Hadigondozó Hivatalnak, amely róluk a továbbiakban gondoskodik. A vak rokkant — hacsak megélhetése másképpen nem biztosítható — utánkeze­­lésre és oktatásra a „Vak Katonák Intézeté­be" kerül. Itt meglehetősen változatos és tág tér kí­nálkozik kiképzésére és ez alapon exisztenciája bizto­sítására. (Ipari: kefekötő, szőnyegszövő, kosárfonó, köszörűs, stb.) Mihelyt a vakot az intézet felvette, részesül az u. n. kamatosztalékban. A hivatal ugyanis a vakok részére gyűjtött összeg kamatait kiosztja az intézetébe felvett, illetőleg ott nyilvántartott rokkan­taknak egy kulcs szerint, amely a családtagok szá­mán alapszik. Kiképeztetése után a vak az alapból megfelelő — a szükség szerint változó, de eléggé te­kintélyes, néhány ezer koronányi — összeget kap be­rendezkedésre. Ezt megkaphatja azonban oly hadi­vak is, aki — bármi okból — nem tanult ugyan a Vak Katonáik Intézetében, de bizonyos összeggel meg­teremtheti exisztenciáját — pl. ház-, földvétellel; ez esetben azonban feltétel, hogy az ingatlant „Hadi­­hitelek“-ké minősítsék a telekkönyvben. Ennek a bejegyzésnek a célja az, hogy az ilyen teleik csakis a Hadigondozó Hivatal engedélyével legyen megter­helhető s igy a vak és családja érdekében történik. — Férje esetében leghelyesebb volna azt a megoldást keresni, hogy kis ingatlanukat a fentiek szerint te­hermentesítsék és ő maga képeztesse ki magát vala­mely iparban — vagy, ha erre nem képes, kérjen pl. trafikjogot. Erről éppen vasárnap adtunk felvilágo­sítást .,Rokkant katona" című­ üzenetünkbe®. Min­denesetre célszerű közvetlenül a Vak Katonák Inté­zetéhez fordulni, akár levélben is (II., Debrői­ ut 15.) vagy személyesen. (TJ.) A. II. Debreczen. A hadvezetésér? csak az exhu­málásra ad engedélyt, ha a sir haditerülerten van. A halottban,rasz­ás Ugye nem tartozik oda. Különben Magyarországon nincsen krematórium. Sah. A. Szeged. Az illetőnek nem kell okvetlenül visszanőnie, künn is megtelepedhet. Erdélyi. A tartósan szabadságolt tisztviselőnek jelentkeznie kell hivatalfőnökeinél és ha ott is sza­badságollak, akkor nem kell bivataloskodnia. Panni előfizető. 1. Kérését csak­ szolgálati után felettes parancsnokságánál adhatja elő. 2. A cenzura­­nehézs­égek miatt ezidőszrint a politikai cikkirástól tartózkodik. H. J. Szarvas. 1. A legtökéletesebb természetese® a Toussa­in­t - Langengh­eidt-féle, ha van elég türelme hozzá.. Ma már kb. a 70-ik kiadásnál tartanak; az ára kb. 35 Mk. A „Világ" könyvosztálya is beszerez­heti Önnek ezt a levélformájú francia nyelvtant. 2. Ha a keleti (balkáni és törökországi) kereskedő- Molnár Ferenc: Andor Molnár Ferencnek van egy kis eroquis- ja — vidám kis tréfa, melyből mindössze annyi maradt meg bennem, hogy a fiatal író csemete éjszaka későn jön haza s apja, az öreg Weisz, azzal az indiszfcrét kérdéssel for­dul hozzá: — Az a Mikszáth is ilyenkor jár haza? E vidám mókában, s ezekben a tulajdon­képpen jelentéktelen szavakban azonban van valami, ami súlyos és mély — majdnem tragikus hangzású. Nem hérosz az öreg Weisz, aki fiának iróambic­iójából csak annyit lát meg, hogy az apai ház kispolgári rendjétől eltérően későn jár haza s nem hérosz a fia sem, aki a kezdő iró makacsságával valóban szükségszerű koeficiensnek érzi a hajnali hazajárást — s e vidám mókában e két nem hérosz között mégis van valami, ami jelenté­­­­keny és fájdalmas üszeütközésekről­­beszél. A kis bourgeois rend és vele szemben azok, akik valamiképpen az életük, a mesterségük a vágyaik ösztönzésével kiszakadnak vagy legalább is ki próbálnak szakadni belőle. Molnár Ferenc új regénye az „Andor11, a maga masszív alapjával, széles elgondolásával­­ és nagyméretű építkezésével mégis szoros ro­konságot tart ezzel a kis croquis-val. Itt persze nem az éjszakázó szeszélyről s vele kapcsolatos holmi apróságokról van szó, ha­nem az élet nagy és valóban tragikus dolgai­ban mégis csak ezekről a nagy elszakadások­ról, bourgois rendről és tékozló fiukról, akit­ el akarnak szakadni, de véglegesen nem tud­nak és fájdalmas gyötrődések között bele-­­ pusztulnak. Mert Andor sem tragikus hős, épp oly kevéssé az, mint ama bizonyos kezdő író, s a vergődésében, a tehetetlenségében, a fel­törő szentimentalizmusában gyakorta van va­lami, ami megmosolyogni valóan emlékeztet erre a fiatal író figurára, de lágy sorsa a tragikusba vetődik, hogy nagyvárosi kalan­dozások és nagybanélések után egy pisztoly­­golyó oldja meg végleg összeütközéseit, —­­mindez olyan valóságos és természetes. Andor, egy fiatalember, történetesen jó­módú, de tipikus polgárcsaládból való, mely­ben az éjszakai későn hazajárás valóban komoly életrontás és rend ellen vétő bűn. S Andor, e nagyvárosi — mondjuk buda­pesti fiatalember — megmámorosodottan­­ mindattól, amit a nagyváros a fiatal mohó­i­ságinak adni tud, minden különösebb másra­­­ hivatás, tehetség és hajlandóság nélkül, ki akar szakadni abból a világból, amelybe belesz­ületett, amelyben már annyira el is helyezkedett, hogy menyasszonya is van — aki ugyanebből a polgári rendből való. Mint sablonokban mondani szokás, a „nagy élet ragadja őt magával. Ám ebből a rendből, örö­költ, belénevelt és megszokott dolgokból csak úgy máról holnapra kiugrani nem könnyű dolog még azoknak sem, akiket súlyos és elhatározó dolgok visznek át ebbe a másik világba, hát még ha csak arról van szó, amiről e különben nagyon szimpatikus An­dornál, hogy jobban érzi magát ez olcsó előkelősködések, mulatságok és káprázatok életében, mint apja és anyja világában. Más talán a Molnárnál szigorúbban kom­ponáló, de kevesebb fantáziájú iró — ezt az összeütközést bizonyára úgy oldotta volna meg, hogy a konfliktust magában a családban, mindez átöröklések és megszo­kások termőtalajában rögzíti meg. Egy csak logiku­s felépítésben elképzelhető lett volna úgy, hogy Andor egészen zárt körben a családjával kerül összeütközésbe, ám doku­mentációnak erősebbnek érzem azt ahogy Molnár megcsinálta. E belénk rögzött dolgo­kat elviss­zü­k magunkkal a családon, a leg­szűkebb körünkön kívülre is, s ha kiválunk ebből a körből, ezek a dolgok nem szakad­nak el, hanem üldözve üldöznek, amíg csak­­ az élet ki nem fogy belőlünk. Talán nem­­ általánosságban van így, de Andort, a maga teljes hivatásnélkülisége és minden­­kemé­nyebb karakter nélkül valósága valósággal pre­desztinálja arra, hogy e hereditárius dol­gok tragikusakká váljanak számára. (El­végre a regény nem metafizika és nem köve­tel egyetemességeket. —) Andor kiszakad a családból és ezzel együtt a polgári rendből s mindebből egész logikusan következik, hogy ez állítólagos metamorfózisától kezdve más­ként látja azt a nőt is, akiben eddig az életideált vélte felfedezni, alkalmasat arra, hogy egész életét hozzákösse. S Andor éle­tének egyetlen energikus gesztusával elsza­kad ettől a nőtől. Abban a pillanatban való­ban csak kicsinyesnek, hiúnak s a polgár­­kisasszonyok minden­­ rossz tulajdonságával fölszereltnek érzi ezt a kis hölgyet Andor karakterének rajzában persze kitűnő, de a következmények szempontjából kissé fölösle­gesnek érzem, hogy ebben az egész lavi­nát megindító akciójában is egy külső baráti ösztökélés segíti. És ettől a pillanattól kezdve ez a kicsi, súlytalan s mint utóbb ki­derül, valóban egészen konvencionális ass­­­zony, Andor életének középpontjában helye­ződik el, sokkal inkább, mint valaha. —■ •£, VILÁG 1918. szeptember 15.17

Next