Világirodalmi lexikon 1. A–Cal (1970)
B - Bäte, Ludwig - Bate, Mela Ehmed; Molla Bate - Bates, Herbert Ernest; Flying Officer X
pak), toba és angkola-mandailing batak nép irodalma (+még Indonézia irodalma). A batak kultúra már a 18. sz. végétől ismert Európa számára, de irodalomkutatásának eredményei mindmáig eléggé hiányosak és ellenőrizhetetlenek. Általánosan elfogadott azonban, hogy a batakok a 2. vagy 3. sz.-tól írásbeliséggel rendelkeznek, melynek alapját a délindiai pallava írásrendszerben, ill. ójávai Chawi) áttételében jelöli a szakirodalom, írott irodalmukról mégis keveset tudunk, mivel emlékei főleg a varázslók (datuk) mágikus rajzokkal illusztrált, speciális könyvei, a pustahak (szanszkrit: pustaha a. m. „könyv") köréből kerültek ki. A népi költészetre különösen a színes líra jellemző: a maláj -*pantunhoz hasonló, életbölcsességeket, intelmeket kifejező umpamák (szanszkrit: upama 'hasonlat, példa'), az umpamákhoz hasonló szerelmi dalok (ende-ende), a datuk által recitált és tánccal kísért imák (tonggo-tonggo), az andungnak nevezett siratok stb., valamint a rejtvénymesék (torhan-torhanan) és a terjedelmes indiai és a 16. sz.-tól iszlám, ill. maláj motívumokban bővelkedő legendák, elbeszélő költemények (suhutan, turi-turian, torsa) pl. Si Malin Deman, Radja Honas Mandailing stb. Az utóbbiakat, valamint az igen népszerű, ravasz népi hősről, Si Djonaháról szóló elbeszélésciklust is vándorénekesek adják elő ritmikus prózában, néha éjszakákon át. E népi irodalmi emlékekben gyakran találkozhatunk különböző titkos nyelvek maradványaival. Irodalmuk megújítására csupán a 19. sz. közepén Willem Iskandar Muda és társai tettek kísérletet. E mindmáig népszerű, de egyedülálló, irodalmi iskolát nem alkotó korszak után azonban a fejlődés — a 20. sz. elején történt holland gyarmatosítással — megszakadt. A század első évtizedeiben induló Merari Siregar, majd a függetlenség előtti, ill. utáni évek ismert karakföldi írói (Armini Pane, Sanusi Pane, ill. Bakri Siregar, Sifor Situmorang stb.) már az egész szigetvilág közös nyelveként fellendülő indonéz nyelven alkották műveiket. Irod.: W. A. Braasem: Próza en poezie om het heilige meer der Bataks (1951). V. Szikorszkij: Indonyezijszkaja lityeratura (1965). Ernyey Gyula Báte [bete], Ludwig (Osnabrück, 1892. jún. 22.-): német (NSZK) költő, író, esszéíró Szülővárosában volt tanár, 1941-ben eltiltották a publikálástól Franciából és hollandból fordított. 1945 után városi kultúrtanácsos, majd levéltáros. Alkotásait a vallásos színezetű humanizmus jellemzi. Haladó polgári gondolkodása művein kívül kifejezésre jut abban is, hogy következetesen ápolja a kapcsolatot az NDK-val, elsősorban Weimarral. Eddig a nyugatnémet kiadás mellett 11 műve az NDK-ban is megjelent. Főbb művei: Mondschein und Giebelbacher ('Holdfény & csúcsos háztetők', költ.-ek, elb.-ek, 1918); Gang ins Gestern ('Séta a tegnapba', elb.-ek, 1927); Bühne im Morgenrot ('Színpad hajnali fényben', színházi regény, 1938, hollandul is); Alles ist Wiederkehr ('Minden visszatér', költ.-ek, 1952); Rosen nach Lidice ('Rózsák Lidicébe', 1956); Justus Möser (monogr., 1961). Vál. költ.; Gaben des Herbstes ('Az ősz adományai', 1962). Heller Anna—Vizkelety András Bate, Mela Ehmed; Molla Bate (névváltozat); (Hakkiari, 1417 — uo., 1495). kurd költő. Lírai dívánján kívül ismeretes Zambil Iros ('A kosárárus') c. romantikus eposza, de hírnevét elsősorban Mewlud ('Születésnap', kiad. 1919) c., Mohamed születését dicsőítő költeményének köszönheti, amelyet a próféta születésnapi ünnepségein ma is recitálnak. Bates [hétsz], Herbert Ernest: Flying Officer X (álnév). (Rushden, Northhampton, 1905. máj. 16. —), angol író. Középiskolái elvégzése után vidéki lapnál újságíróskodott, majd hivatali állást vállalt. A háborúban a légierőnél szolgált és álnéven írta elbeszéléseit. Kentben él. A háború előtt elbeszéléseivel aratott nagy sikert, melyekben vagy a paraszti élet apró tragédiáit írta meg, vagy vidám témákat szólaltatott meg rabelais-i humorral. Háborús regényei hozták meg számára a világsikert: a The Purple Plain (1947; Rónai, Bíbor sivatag, 1960; film, ua., angol, 1954), a The Jacaranda Tree (1940; Vajda M., A jacaranda-fa, 1957) és a Fair Stood the Wind for France (1949; Róna I., Jó széllel francia partra, 1958). Mindegyik mű hőse egy fiatal átlagangol, aki helytállásával, igaz emberségével és szerelmének segítségével győztesen kerül ki az élethalálharcból. A gyarmati népek megértéséről is tanúskodnak e művek. Újabban ismét a vidéki élet, egyszerű parasztemberek sorsa köti le figyelmét. Elbeszélései majd minden gyűjteményben szerepelnek. Főbb művei még: The Nature of Love ('A szerelem természete', reg., 1953); Death of a huntsman ('Egy vadász halála', reg., 1964); The sleepless moon ('Az álmatlan Hold', reg., 1964). Magyarul még: 2 elb. (Mai angol elbeszélők, 1958); 1 elb. (Máthé E.,