10-es Honvéd, 1932 (13. évfolyam, 1. szám)
1932-05-22 / 1. szám
Ára 20 fillér A VOLT M. KIR. MISKOLCI 10. HONVÉD GYALOGEZRED KÖTELÉKÉBE TARTOZOTT 10-ES HONVÉDEK ALKALMI LAPJA MAGYAR BÁNAT Öregszünk, szürkülünk, Fejünk dérütötte, Síró magyar bánat Húzott el fölötte... Permetező könny szánt Arcunkon barázdát, Gond ekéje hasgat Homlokunkon pásztát. ... A lelkünkre támad Nehézszárnyu bánat. A gúnyánk is vedlett, Megkopott, viseltes, A hangunk elcsittult... A beszédünk csendes. A lelkünk sem tombol, Nem csap fel az égig, Nótás éjszakákat Nem virrasztunk végig. ... A lelkünkre támad Felhős, magyar bánat. Hajh! Daliás idők! Hajh! Daliás kedvünk! De jó volna most is Újra legénykednünk. Idegen vidéknek Országutját járni... Idegen virágnak Nyílására várni. ... S nézni, hogy elsáppad Minden magyar bánat. Öblös kupák alján Borunk íze állott. Ez a nagy tétlenség Érezzük: megártott. Az izmunk: elernyedt... A járásunk: lomha... Nem ég a torkunkban Szomjas ember szomja. ... A lelkünkre támad Kínzó, magyar bánat. De jó volna ezt az Unalmat levetni, Pezsgő életkedvvel Dalolni, szeretni. A tábort, a sátort Újra megtalálni... öreg erdők alján Friss mohában hálni... ... Lesz-e még idő, hogy Friss örömre válhat Minden magyar bánat? ... SASSY CSABA.