10-es Honvéd, 1936 (15. évfolyam, 1. szám)

1936-05-03 / 1. szám

Miskolc, 1936. május 3. A VOLT M. KIR. MISKOLCI 10-IK HONVÉD GYALOGEZRED KÖTELÉKÉBE TARTOZOTT 10-ES HONVÉDEK ALKALMI LAPJA CV. évfolyam. A „10-es honvéd“ tradíció (Hagyomány) Tudományos meghatározás sze­rint: „A tradíció - hagyomány - nemzedékről-nemzedék­re átszálló, — szájról szájra adott történet­­tan”, — a hath. egyházban: ,,a hitelveknek olyan rangú forrása, mint a Szentírás.” Ha igaz a tétel, hogy a tradíció történet, akkor a volt miskolci 10. honvéd gyalogezrednek van tradí­ciója — hagyománya —, mert van története: ragyogó, fenséges, posi­tív története, melyet a legönzetle­nebb, legszentebb hazaszeretet ta­lajából parladzott fertőzetlen, tisz­ta vérízek dúsan patakzott habjá­ba mártott szuronnyal írt a világ­háború történetének aranylapjai­ra 1914 augusztustól 1918 októbe­rig, a Tarnawatkától a Brenta völgyéig. Ha igaz az, hogy a tradíció­ ha­gyomány — tan, tanítás is, akkor a volt miskolci 10-es honvédek tradíciója, hagyománya, története örök tan, örök tan­ítás is: a kato­nai és honpolgári erényeknek, a férfiúi jellemtulajdonságoknak, az önzetlen bajtársi szeretetnek, a kegyeletes emberbaráti érzések­nek, a magyar föld, magyar kul­túra szeretetének, az alázatos Is­tenfélelem átérzésének tettekben megnyilvánult s ma is megnyilvá­nuló gazdag tárháza. Mindezek a tulajdonságok és értékek valóban méltók és érde­mesek arra, hogy nemzedékről­­nemzedékre átszállva, szájról, száj­ra adtasssanak, át-, meg átjárják az utódok szívét, lelkét, agyát, hogy tanítsanak, oktassanak, ne­veljenek, hasanak, életformáló és minden jóra és nemesre átformá­ló erők legyenek, — minden 10-es honvéd s azok utódai — de min­den igaz magyar számára is ki­apadhatatlan forrása legyen az önzetlen, becsületes munkát, ve­rejtéket, vért és életet áldozni tu­dó hazaszeretetnek. Ma, e XV. ezred emléknapunkon lapozzuk át gondolatunkban a vi­lágháború történetének ezredünk­­re vonatkozó véres, de dicsőséges lapjait, álljunk meg néhány pilla­natra a gorlicei harcok egyik feje­zeténél: az 1915 május 3-án, — 21 óra 20 fillér év előtt — sorozatos rohamokkal vívott rozembarki súlyos, dicsősé­ges ütközetnél s tegyünk fogadást az ott jeltelen sírokban porladó hősi halált halt 10-es baj­társaink — az «wiw^radició dicső mártír­jainak — emléke előtt, hogy az ezredtradiciót, — hagyományt — melyet az ők vére hullása, életeik dicső feláldozása megszentelt, tiszteletben tartjuk, őrizzük, ápo­­luk, arra büszkék vagyunk, a ka­tonai és honpolgári erények örök forrásainak tekintjük, hogy a 10- es honvéd ezredtradíció és ezred­­szellem összetartó és nagy tettekre képesítő ereje minden időben — N­agy­magyarország visszaszerzé­sében is — teljes dicsőségben ér­vényesülhessen. Ezzel az óhajjal, ebben a biztos tudatban ünnepelje minden volt 10-es honvéd a XV. ezred-emlék­­napot, mint az ezredtradíció és­ ez­­redszellem megnyilvánulását, el­vitathatatlan diadalát. vitéz Sáfrány Géza ny. altábornagy.

Next