10-es Honvéd, 1936 (15. évfolyam, 1. szám)
1936-05-03 / 1. szám
Miskolc, 1936. május 3. A VOLT M. KIR. MISKOLCI 10-IK HONVÉD GYALOGEZRED KÖTELÉKÉBE TARTOZOTT 10-ES HONVÉDEK ALKALMI LAPJA CV. évfolyam. A „10-es honvéd“ tradíció (Hagyomány) Tudományos meghatározás szerint: „A tradíció - hagyomány - nemzedékről-nemzedékre átszálló, — szájról szájra adott történettan”, — a hath. egyházban: ,,a hitelveknek olyan rangú forrása, mint a Szentírás.” Ha igaz a tétel, hogy a tradíció történet, akkor a volt miskolci 10. honvéd gyalogezrednek van tradíciója — hagyománya —, mert van története: ragyogó, fenséges, positív története, melyet a legönzetlenebb, legszentebb hazaszeretet talajából parladzott fertőzetlen, tiszta vérízek dúsan patakzott habjába mártott szuronnyal írt a világháború történetének aranylapjaira 1914 augusztustól 1918 októberig, a Tarnawatkától a Brenta völgyéig. Ha igaz az, hogy a tradíció hagyomány — tan, tanítás is, akkor a volt miskolci 10-es honvédek tradíciója, hagyománya, története örök tan, örök tanítás is: a katonai és honpolgári erényeknek, a férfiúi jellemtulajdonságoknak, az önzetlen bajtársi szeretetnek, a kegyeletes emberbaráti érzéseknek, a magyar föld, magyar kultúra szeretetének, az alázatos Istenfélelem átérzésének tettekben megnyilvánult s ma is megnyilvánuló gazdag tárháza. Mindezek a tulajdonságok és értékek valóban méltók és érdemesek arra, hogy nemzedékrőlnemzedékre átszállva, szájról, szájra adtasssanak, át-, meg átjárják az utódok szívét, lelkét, agyát, hogy tanítsanak, oktassanak, neveljenek, hasanak, életformáló és minden jóra és nemesre átformáló erők legyenek, — minden 10-es honvéd s azok utódai — de minden igaz magyar számára is kiapadhatatlan forrása legyen az önzetlen, becsületes munkát, verejtéket, vért és életet áldozni tudó hazaszeretetnek. Ma, e XV. ezred emléknapunkon lapozzuk át gondolatunkban a világháború történetének ezredünkre vonatkozó véres, de dicsőséges lapjait, álljunk meg néhány pillanatra a gorlicei harcok egyik fejezeténél: az 1915 május 3-án, — 21 óra 20 fillér év előtt — sorozatos rohamokkal vívott rozembarki súlyos, dicsőséges ütközetnél s tegyünk fogadást az ott jeltelen sírokban porladó hősi halált halt 10-es bajtársaink — az «wiw^radició dicső mártírjainak — emléke előtt, hogy az ezredtradiciót, — hagyományt — melyet az ők vére hullása, életeik dicső feláldozása megszentelt, tiszteletben tartjuk, őrizzük, ápoluk, arra büszkék vagyunk, a katonai és honpolgári erények örök forrásainak tekintjük, hogy a 10- es honvéd ezredtradíció és ezredszellem összetartó és nagy tettekre képesítő ereje minden időben — Nagymagyarország visszaszerzésében is — teljes dicsőségben érvényesülhessen. Ezzel az óhajjal, ebben a biztos tudatban ünnepelje minden volt 10-es honvéd a XV. ezred-emléknapot, mint az ezredtradíció és ezredszellem megnyilvánulását, elvitathatatlan diadalát. vitéz Sáfrány Géza ny. altábornagy.