168óra, 1992. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-07 / 1. szám
Barát József: Nevesincs Birodalom nem létező kormánya nem hívja össze a rég feloszlatott parlamentet, hogy feltegye az ősi kérdést. Mi a teendő? Szogyeláty? Mi a teendő, amikor megkezdődött a szabadesés? Mi a teendő, amikor az ódon és gyűlölt gépezet lebontásának Nagy Műve beteljesült - és már semmi sem működik? Mi a teendő, amikor az eufória a rémületnek adja majd át a helyét? Amikor kiderül, hogy semmi sem oldódott meg, ám új és már-már kezelhetetlen gondokat okoz a szétrobbantott csődtömeg helyén keletkezett csődök egymás közti összeütközése, harca. Természetesen arról a Valamiről beszélek, amelyet alig egy hónapja is Szovjetunió néven ismert a világ. A Valamiről, amelytől a sors még azt a kegyet is elvette, hogy említhető neve maradjon. Persze, hivatalosan úgy hívják, hogy FÁK, Független Államok Közössége. Csakhogy ez a semmitmondó és ködös elnevezés a legkevésbé sem illik éppen az aligha független aligha államok aligha szövetségére. Hogyan fogjuk emlegetni a Valamit? Összeült a függetlenek tanácsa? A független külpolitika új jelensége, hogy...? A FÁK látványa aligha takarhatja el, hogy mögötte ott a súlyosan beteg erdő, amely ma már tudni sem akar egész és összefüggő önmagáról. Igaz, saját gondjai figyelmeztetik. „Elhagyta posztját a Nagy Romboló” - írta Gorbacsov távozásakor a Moszkovszkaja Pravda. Sommás és irritáló ítélet, csak az a baj, hogy van benne valami. A valaha volt mezőgazdasági kb-titkár eleinte alighanem csak hatékony élelmiszer-gazdaságot akart teremteni. Azt, amire szerződött, amikor Sztavropolból Moszkvába költözött. A harmonikusan működő szocialista Szovjetuniót akarta megteremteni hozzá, ám úgy látszott, ehhez le kell bontania néhány akadályt. Bontotta is sorban egyiket a másik után, míg kiderült, hogy a legfontosabb akadályok egyike a szocializmus, másika a Szovjetunió volt. És végül akadálynak bizonyult ő maga is. Senki sem foghatja rá, hogy nem tett meg mindent saját eltávolításáért, a puccsisták maga maga köré gyűjtögetésével, s legközelebbi szövetségesei eltávolításával. A nagy mű beteljesült, bár a hatékony élelmiszer-gazdaság délibábja mit sem közeledett. Mindnyájan tudjuk, mit jelentett nekünk az, hogy Gorbacsov került hatalomra. A rendszerváltás lehetőségét. Most viszont azt szeretnénk, ha távozása - legalábbis számunkra - következmények nélkül való lenne. Ha az eseményektől távoli mozipáholyból nézhetnénk végig azt, ami ott történni fog. Vagy ha ez nem megy, akkor legalább történne valami csupa jó, valami csupa prosperitás csoda! Induljon be az Orosz Lokomotív, adjon megrendeléseket a magyar iparnak is, vagy húzza ki őket a kátyúból a Nyugat, és rendeljen hozzá tőlünk minden földi sót, bort, búzát, egészségügyi berendezéseket. Lehetőleg a régi minőségben - dollárért. Hát ez így nem fog menni. A szomszédban csőd van. Káosz. Egy dinoszaurusz bomlik. Gorbacsov még ki sem pakolta holmiját kremlbéli dolgozószobájából, amikor Jelcin beköltözött, új névtáblát tetetve a régi ajtóra. Rejtély, hogy miért nem volt jó neki a régi szoba az orosz parlament épületében. Végül is ő az orosz elnök, nemdebár ? Rejtély, hogy miért kellett neki a birodalmi dolgozószoba. Rejtély? Jelcin hamiskásnak szánt, ám inkább a jóllakott oroszlán fintorának tűnő mosollyal felelt, amikor a CNN riportere azt kérdezte tőle, hogy mi volt Gorbacsov legnagyobb tévedése. Nem kellett különösebb fantázia, hogy az ember kitalálja, mit jelentett az a mosoly. Azazhogy kit jelentett. A következő kérdést! Next question! - mondta kurtán Jelcin, amikor a Time magazin munkatársai azt kérdezték tőle, hogy kinek jelent majd a hadászati nukleáris erők leendő főparancsnoka. Aztán dobozok bonyolult hálózatát rajzolta fel, azt illusztrálva, hogy hogyan szervezik át a fegyveres erőket. A legfelső dobozban ön ül, ugye? - hangzott a kérdés. Next question! - mondta Jelcin ismét. Ugye nem kérdés, hogy mit, azazhogy kit jelent a hallgatás. Jelcin Gorbacsov szobáját, asztalát, székét akarta. Megkapta. A széket, az asztalt, a szobát. Csak a hozzá való birodalom nincs többé. Lesz-e Gorbi-per? Hiszen Jelcin az említett interjúban azt is elmondta, hogy ami leginkább sérti mostanában, az az, hogy a volt Szovjetunió vezetői lépten-nyomon katonai puccsokra, polgárháborúra és éhséglázadásokra bujtogatják a lakosságot, félelmet terjesztenek. Jelcin egy napja volt hivatalban, amikor már előre megnevezte a későbbi bajok legvalószínűbb bűnbakjait. Máris a volt párt- és állami apparátus töredékeinek szabotázsáról beszélt. Miért is ne lenne Gorbi-per? Az emberek megigézve néznék a televízión, hallgatnák a volt elnök-főtitkár bűnlajstromát, utálják eléggé. Két napig másról sem beszélnének. Aztán meg... Az orosz Zétényszkij és Takacsovics urak sérelmei tényleg sokszorosan fájóbbak. Nem. Nem lesz Gorbi-per. Elmaradnának miatta a nyugati segélyek. Gorbacsov biztonságára amúgy is 20 tagú őrség vigyáz. A biztonsághoz nyilván hozzátartozik, mondhatni, foglalkozási kötelesség, hogy tudják, mit csinál, kivel érintkezik, mit mond. Mit telefonál. Mit ír. Már csak ilyen a biztonság. És ha egy nap már a Nyugatot is más érdekli? Ha maga a Nyugat kezdi meg Gorbacsov politikai perújrafelvételét? Száműzik? Külföldre kényszerítik? Oroszországban már nyomják az ezerrubeleseket, és tudható, hogy lesz nagyobb címlet is. Millrubeles? Billrubeles?Aligha kétséges, hogy a „robbantásos" orosz reform, a rohanó orrszarvú tapintatával bevezetett árfelszabadítás eredményeként Moszkva az évszázad utolsó évtizedének rekordinflációjára számíthat. Nem véletlen, hogy Kravcsuk ukrán elnök tömören fikciónak bélyegezte a rubelövezetet, és kijelentette, hogy Ukrajna saját ütemét követi majd. Nem mintha Kijev menekülhetne a válság elől. Van azonban egy lényeges különbség: Ukrajnában még van mit enni. Ha viszont megjelennek az ezres bankókat lobogtató orosz zugárusok, akkor nem lesz. Hát be kell vezetni a vámhatárokat. És ha egyszerűen a kegyetlen orosz tél elől menekülő éhes tömegek jelennek meg? Akkor is hamar elfogy a „szalo", a hófehér, de annál fűszeresebb ukrán szalonna. Hát le kell zárni a határokat. Esetleg valami vasfüggönynyel. Hermetikusan. Hogy mit szól ehhez majd a művelt Nyugat? Alighanem segít. Mert tudja, hogy Ukrajnán át az út Európába, Nyugat-Európába vezet. No persze csak Magyarországon át. Sötét fikció ? Isten adja, hogy csak fikció legyen. Félre a századvégi apokaliptikus sejtésekkel, ha mégoly kézenfekvőek is! Mégiscsak kellemesebb azt remélni, hogy a fekete-tengeri flotta körüli ellentétek elsimíthatók lesznek. Hogy nem okoz konfliktusokat a felismerés, hogy a katonai döntések már csak dafke is azonnali - természetéből fakadóan mégsem lehet egyszerre négy ujj az atomfegyverek indítógombján? Nem. Az exszovjet Valamiből visszamaradt négy nukleáris hatalom közül három majd szépen átadja egynek a döntés jogát. Hogy kinek? Kinek, kinek? Next question. De csak nem fogják egymást zsarolni! Kell hogy legyen megoldás azok ellen, akik máris megkezdték a szovjet urán és plutónium magánexportját. Lehet, hogy csak kacsa, hogy külföldre loptak egy nukleáris atomtöltetet. Igen. Lehet, hogy egy felelőtlen hírlapíró találta ki. És ha nem? Oroszországban 150 ezer hajléktalan tiszti család él. Egy ezredes fizetése nem éri el a buszsofőrét, de tömegek elpusztítására alkalmas egységnek parancsol. Az orosz gyerekek 91,5%-a alultáplált, menekülttáborokra emlékeztetnek a Nevesincs Birodalom, a Valami repülőterei. Legaszov akadémikus, a szovjet atomerőművek biztonsági rendszereiért felelős világhírű tudós e sorok írójának Csernobil után úgy nyilatkozott, hogy a szovjet atomreaktorok biztonsága még mindig ezerszeresen jobb, mint a vegyi üzemeké, hőerőműveké. Az igazi baj azokban várható. Legaszov két hét múlva öngyilkos lett. Talán szerelmi dráma volt. Az lehetett. És ha nem? Ruckoj, Jelcin alelnöke úgy nyilatkozott, hogy Oroszországban gyakorlatilag már nincsen kormányzó hatalom. Nincs demokrácia. A kormány felkészületlenül gigantomániás döntéseket hoz, miközben a miniszterek csak saját karrierjükkel foglalkoznak. Lehet, hogy Rucker elfogult. Hogy ő nem ért hozzá. És ha igaza van? Ha semmi sem működik? Ha tényleg megkezdődött a szabadesés? Kell hogy legyen megoldás. Mindig van, ha nagyon kell, hogy legyen. Bush a nyugati erkölcsi értékek diadalának nevezte a FÁK megalapítását annak másnapján, és fenntartotta, hogy a Nyugat 600 millió dolláros segélyt szán az új államszövetségnek. A Nyugat-Európának a II. világháború után adott Marshall-segély értéke mai dollárban 100 milliárd volt. Bush bátornak nevezte Jelcint. Többször is. Más jelző valahogy nem akadt a nyelvére, miközben Gorbacsovot intelligensnek, következetesnek, előrelátónak mondta, dicsérte politikai éleslátását. Jelcin viszont bátor. Bátran megígérte, hogy a gondokat 6-8 hónap alatt sikerül megoldani és aztán a fellendülés jön. Isten adjon neki erőt hozzá. Mert több ideje fél évnél úgysincs a csodája. Ha nem sikerül neki, úgy az egész világ előtt az évszázad egyik legnehezebb kihívása áll. Drágább lesz, mint a Marshall-segély volt. Szabadesés