2000, 1991 (3.évfolyam) január
Kemény Mária: Stílusválság vagy legitimitási válság?
pulatív eljárást. Henszlmann erre így válaszol: „bennünket kényszerített sok évi tanulmányunkon alapuló meggyőződésünk úgy cselekedni, ahogy cselekedtünk"." Amíg a pályázati tervek készülnek, ő maga - aki a színfalak mögött igyekszik megszabadulni a nyilvánosság és a morál terheitől indít sajtókampányt, amelyben Ipolyi Arnold segítségével, aki költői szépségű előadást tart a gótika geneziséről,is igyekszik meggyőzni a közvéleményt arról, hogy csak a gótikus stílus választása jelentheti a nemzeti ügy pártolását. Dessewffyék sem cselekszenek egyébként különbül. Amikor kiderül, hogy a pályázatra egyetlen számukra elfogadható terv sem érkezett be, titokban bízzák meg Németország két vezető neoreneszánsz építészét, a müncheni Leo Klenzét 19 és a berlini Friedrich August Stülert," hogy a program alapján készítsenek ők is pályázati terveket. Amikor ez itthon kiderül, a sajtóban felháborodott tiltakozások látnak napvilágot az ellen, hogy esetleg idegen építész kapja a megbízást, az Akadémián belül pedig Kubinyi Ferenc vezetésével követelni kezdik, hogy a végleges tervet az Akadémia egész testülete demokratikus szavazással választhassa ki. Ezt az indítványt Dessewffy azonnal elutasítja, s teljes határozottsággal kifejti, hogy az Akadémiának mint testületnek nem áll jogában gazdasági és pénzügyi döntéseket hozni (a stíluskérdés gazdasági vetületeire céloz21), mert az „csupán tudományos intézet".22 „Az Akadémiának, a valódi háziúrnak befolyása e szerint elutasíttatott, de egyszersmind kiderült természetellenes viszonya az igazgatósághoz"23 - kommentája Henszlmann összefoglaló cikkében az eseményeket. Kubinyi ebben a szellemben folytatja támadását, és kifejti, hogy a közadakozás olyan helyzetet teremtett, amelyben már nem tartható fenn az Akadémia és az igazgatótanács korábbi viszonya. „Jelenti ez okból Kubinyi úr, hogy a jövő nagygyűlésen indítványt teend, hogy az Akadémia és az igazgatótanácsa közti viszony szabadelvűbb alapon rendeztessék" mert „...így tarthatja fenn az Akadémia önállóságát, így emelkedhetik azon tekintélyre, mellyel a párisi akadémia bír."24 Dessewffy persze ezt az indítványt „az eredeti alapítások természetével nem tartja összeegyeztethetőnek".25 És ekkor valóban nincs még annyi ereje a demokratizálódást kívánó tudóscsoportnak, hogy lerázza magáról a paternalisztikus vezetést. Az alapszabályok módosítására csak tíz év múltán kerül sor. A 1 Amíg az Akadémián Dessewffy és Kubinyi közt a jogköri vita folyt, Henszlmannék sikeres propagandájának eredményeként Pesten petíciót fogalmaztak, aláírást gyűjtöttek a magyar (értsd Henszlmann-) terv elfogadása érdekében. Ebben kifejezték azon reményüket, hogy figyelembe veszik majd a döntésnél „az építészeti szakértők, a pesti művészek a nagyközönség, s az együtt levő országgyűlés óhajtását, ha az óhajtás a hazánkfiai által készített terv mellett nyilatkozik".26 A közvélemény e nyomatékos „óhajtása" sem elég azonban ahhoz, hogy a Dessewffy vezette építési bizottság elálljon eredeti szándékától, s ne egy német építésztől származó neoreneszánsz tervet válasszon. A végleges tervezési megbízás: 59 STÍLUSVÁLSÁG VAGY LEGITIMITÁSI VÁLSÁG?