8 Órai Ujság, 1921. április (7. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-23 / 87. szám

Tisza István,­­ ha megélte volna születésének a mai napja eső hatvanadik évfor­dulóját, hódoló szerek­ben látná maga feli­ajonganiiz az egész nem­zetet. Lie benne,­csa­kis benne je­lenhetne­ meg az új Messiás, aki megválthatná a szerencsétlen ma­gyarságot, erőt és irányt adván az üdvösségre. De a sors úgy akarta, hogy e napon árvaságban borong­junk és fájdalmasan meddőnek írezzük a képzelet játékát, amely epekedve varázsolja vissza ke­­rtünkbe a­­húsból, vérből, életből való Tisza Istvánt. Túl a tér és idő fogalmán immáron örök időkre vonult be , a világtörténelembe « a magyar néplélekbe. ,'t gy ' ataiTTaTa Sors,1'u^l'ly%~y,$te­­les évfordulóján ama napnak, amely három emberöltő előtt Tisza Istvánt adta a világnak és Ma­gyarországnak, tapogatózva kutat­ják a­ törvény előtt, hogy ki oltotta ki ezt a drága életet?! Nincs jo­gunk belenyúlni a tárgyalás mene­tébe, akár a vádlót, akár a vádlottat bírálván, de egy megjegyzést mégse námíthatunk el. A prominens vád­lottak, akiknek ujjain Tisza véré­nek, ama különös nedűnek nyo­mait keresi az ügyész, most egy­szerre hódolattal jelentik ki, hogy sohase gyűlöltek, mindig tisztelték és becsülték a férfiút, akinek két­­ségbevonhatlan nagyságát mindig is érezték. Milyen kár, hogy ezt előbb nem tudták ilyetén teljes bi­zonyossággal, amikor rikácsoltak és izgattak ellene, velük együtt az a számtalan politikus, aki többé­­kevésbé finom vagy nem finom eszközökkel évtizedeken keresztül részt vett a gyilkos puskák elkészí­tésében! Ma már ők is mindenkori tisztelői voltak Tisza nagyságának! Egyáltalában: ma nem él ember Magyarországon, aki valaha is gyű­lölte volna Tiszát, úgy kell hogy legyen. Isten még halottaiban is aktuális hivatást bí­zott a vértanúra, olyan feladatot, amely mélyen belenyúl a pillanat politikájába. Mert hogy mint a kö­telesség és hazafiság életmintája örök eszményként lebeg a magyar­ság előtt, amíg csak Arany János nyelvén beszélnek a Duna és Tisza partjain, bizonyos. De meglepő és gondviselésszerűen különös, hogy a gyilkosságának felderítése körül folyó harc belpolitikai megtisztu­lásunk feltételeit hordja magában.­­Még halottaiban is értünk harcok | ESOFIZETÉSJsARASII Eiy hóra ., Korona, I Félévre, ., S40 Korona. Kenyad­évre 120 Korona. | ES5*7 évre 480 Korona. Jugoszláviában egy példány: 2 jugoszláv Korona. ES»es példányszám ára 2 korona i V Szomteat, VII* évfolyam **7. sz. azBgawggaw^^ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, IV., MUZEUM-KURUT 3. SZ Telefon: József 105—00* J, 105—01, J. 105—02* Hüftner Paksy szerepéről a Tisza-pörben Kos! már sok részletre nem emlékszik,­­ összeegyeztetik a mostani is régeim­ vallomásait. E nagy pör tárgyalásának KíSbík­eníR napja. fi Tisza-pi­r szereplő!: fi CÉ­lőít A Tisza-per mai fötárgyalása min­den különösebb és érdekesebb ese­mény nélkül folyt le. A bíróság foly­tatta Hüttner Sándor kihallgatását, akinek régebbi val­lomásait olvasták fel és az elnök a fő tárgyaláson, tett el­lentétes vallomásaira vonatkozólag tett fel kérdéseket.­­­ A mai napnak egyetln érdekessége az volt, hogy a tágyalás befejezése után több fiatalemülee csoportba ve­rődve várta Frierich István távozását. Amidőn Friedrich védőiből és néhány hívéből álló kíséretével a kapun kilé­pett, az utcán összegyűlt ifjak zsebken­dőjüket lobogtatva, megéljenezték. Egynapos szünet után ma reggel kilenc órakor folytatódott a Tisza-per tárgya­lása. Az elnök — megnyitván a főtárgya­idat, — elővezelteti Büttner Sándort, aki előtt felolvassák eddigi vallomásait és megkérdezik tőle, hogy fnnt­artja-e a fötár­­gyalás során tett vallomását. Blüttner: Igen, föntartom. Gadol: Nem módosít semmit? Büttner: Nem. Az elnök a felolvasást Slüttnernek a rendőrfőkapitányságnál első ízben tett val­lomásával kezdi meg. Elnök olvasva a jegyzőkönyvet,­­az ok­tóber 28-iki eseményekkel kapcsolatban kérdést intéz tanúhoz, hogy miért van gyűlésnek föltüntetve az október 29-iki esti tüntető menet és hogy akkor milyen szónoklatokat tartottak? Elnök: Még egy ellentét tűnik ki ebből a jelentésből és itteni tanúvallomásából- Melyik igaz: mikor önt Friedrich állító­lag karonfogva vezette be Kéri Pálhoz és bemutatta, hogy megbízható ember, akkor ön először látta Kérit, vagy már előzően is látta? Jüttner: Én itten is a főtárgyaláson tanúvallomásom során azt mondottam, hogy felesleges volt az, hogy engem Friedrich bemutatott Kéri Pálnak, mert én már Kérit előzőleg ismertem. J­üttner elnök további kérdésére kije­lenti, hogy nem emlékszik arra, hogy Kéri azt mondotta volna, miután az Lrost-féle megbízatás nem sikerült, hogy: „most már áttérhetünk a Tisza-ügyre". Elnök tovább olvasva megkérdezi Hütt­­nert, hogy: Lengyel és Sztanykovszky tényleg toboroztak-e szökött katonákat és figyelték az utca hangulatát? Stüllner: Igen, de erről nincs közvet­len tudomásom. Elnök (Lengyelhez) : Igaz az, hogy ön az utca hangulatát tanulmányozta és to­borzott szökött katonákat is? Lengyel: Az utca hangulatát tanulmá­nyoztam, az igaz, szökött katonákat én nem toboroztam, csak Sztanykovszky tette azt. Elnök (a régi jegyzőkönyvből olvasva kérdezi) : Igaz-e, hogy Kéri állt szóba Horváth­ Szanoviccsal október 20-án. Vüttner: Nem emlékszem már erre. Különösen a dátumra ne® emlékszem. Elnöki 'A rendőrség megszervez­ésére Lengyelt és Sztanykovszkit bízták meg, jegyzőkönyvéből ez is kitűnik, igaz ezt Büttner: Csak Sztanykovszkit. Elnök (Lengyelhez) : Igyekezett Ön megnyerni a rendőrsége, * forradalom­nak . Lengyel: Csak * rendőrlegénységgel érintkeztem, semmiféle eredményt nem értem el, a csatlako­t a dőrtis­tek vitték véghez. Az 1­.hj.­ ezután még Illcs-Tétet mutat ki Hüttner iibólt amikre Hüttner azt mondja, letekre nem emlékezik. ^—. Azután a lánachidi ütközet utáni ese­­mények kerültek szóba. E tekintetben lé­nyegesen eltérés van Hüttner vallomásé-­­ban, mert korábbi vallomása szerint a a kijelentést, hogy szentelt vízzel nekis lehet forradalmat csinálni, Kéri és Fényes^ szájába adja, aztán máskor meg úgy val­­­­otta, hogy Kéri vagy Fényes, a harma­­­dik változat úgy szólt, Kéri és Fényes is mondták ezt. Büttner: Kovács vizsgálóbíró 48 órán­ át szünet­ nélkül hallgatott ki és vette fe­l a jegyzőkönyvet. A detektívjelentések meg úgy készültek, hogy ugyancsak 48 órán át öt detektív is kérdezett és jegyezték, amit vallottam. Nyugodtan visszaemlé­kezve a dolgokra, az az igaz, amit utólag vallottam. Az elnök ezután szünetet rendelt el. Szünet után az elnök folytatta Hüttner vallomásainak ismertetését, különösen azon részre vonatkozólag, amelyet a k­orulbeii jelenetre vonatkozólag tett. Gadó: Tudja-e azt, hogy milyen volt Fényes Lászlónak a szobája a Stoyal­­szállóban?­­Volt annak előszobája, vagy nem? Hüttner (sokáig hallgat): Ezt nem tu­dom. Arra emlékszem, hogy az előcsar­nokból a jobbra eső folyosón volt a szoba. Gadó: Arra csak visszaemlékszik, hogy a szoba ajtajával szemközt volt-e az ab­lak és­­hogy ez melyik­ utcára nyílt? A szörútra-e, vagy a Hársfa-utcába ? Hüttner:­­ Azt tudom, hogy az ablak szemközt volt az ajtóval, de hogy hova nyílott, nem tudom. , Gadó: Azt tudja, hogy hányadik eme­leten­­volt, illetve tudja-e azt, hogy az ötödik, emeleten volt Fényes szobája, a­­melynek előszobája is volt és hogy a körútra nyílt az ablaka?.­­ . Büttner: "Nem tudom. Gadó: Tudja-e azt, hogy ezidőben na­pokon keresztül Csernyák is ott lakott­a Royalian? ' Ik­it ín­n': Nem tudom. Gadó: Milyen volt a szobaberendezés? Hüttner­­kínosan hallgat,­­eltűnően hosszú ideig): Arra emlékszem, hogy a bejárattól balkéz felé volt a szobában egy dívány, amelyen, ültünk. Fényes a szavaknál legyint a kezével és majdnem hangosan elneveli magát. Gadó: Hát a­ szekrények hol állottak, hol volt az asztal? Bik­incz: Nem tudom. Az elnök ezután azokat a vallomásokat.­­• Saját tudósítónk­ól­. ss (Pólya Iván rajza.)

Next