8 Órai Ujság, 1921. április (7. évfolyam, 69-93. szám)
1921-04-23 / 87. szám
Tisza István, ha megélte volna születésének a mai napja eső hatvanadik évfordulóját, hódoló szerekben látná maga feliajonganiiz az egész nemzetet. Lie benne,csakis benne jelenhetne meg az új Messiás, aki megválthatná a szerencsétlen magyarságot, erőt és irányt adván az üdvösségre. De a sors úgy akarta, hogy e napon árvaságban borongjunk és fájdalmasan meddőnek írezzük a képzelet játékát, amely epekedve varázsolja vissza kertünkbe ahúsból, vérből, életből való Tisza Istvánt. Túl a tér és idő fogalmán immáron örök időkre vonult be , a világtörténelembe « a magyar néplélekbe. ,'t gy ' ataiTTaTa Sors,1'u^l'ly%~y,$teles évfordulóján ama napnak, amely három emberöltő előtt Tisza Istvánt adta a világnak és Magyarországnak, tapogatózva kutatják a törvény előtt, hogy ki oltotta ki ezt a drága életet?! Nincs jogunk belenyúlni a tárgyalás menetébe, akár a vádlót, akár a vádlottat bírálván, de egy megjegyzést mégse námíthatunk el. A prominens vádlottak, akiknek ujjain Tisza vérének, ama különös nedűnek nyomait keresi az ügyész, most egyszerre hódolattal jelentik ki, hogy sohase gyűlöltek, mindig tisztelték és becsülték a férfiút, akinek kétségbevonhatlan nagyságát mindig is érezték. Milyen kár, hogy ezt előbb nem tudták ilyetén teljes bizonyossággal, amikor rikácsoltak és izgattak ellene, velük együtt az a számtalan politikus, aki többékevésbé finom vagy nem finom eszközökkel évtizedeken keresztül részt vett a gyilkos puskák elkészítésében! Ma már ők is mindenkori tisztelői voltak Tisza nagyságának! Egyáltalában: ma nem él ember Magyarországon, aki valaha is gyűlölte volna Tiszát, úgy kell hogy legyen. Isten még halottaiban is aktuális hivatást bízott a vértanúra, olyan feladatot, amely mélyen belenyúl a pillanat politikájába. Mert hogy mint a kötelesség és hazafiság életmintája örök eszményként lebeg a magyarság előtt, amíg csak Arany János nyelvén beszélnek a Duna és Tisza partjain, bizonyos. De meglepő és gondviselésszerűen különös, hogy a gyilkosságának felderítése körül folyó harc belpolitikai megtisztulásunk feltételeit hordja magában.Még halottaiban is értünk harcok | ESOFIZETÉSJsARASII Eiy hóra ., Korona, I Félévre, ., S40 Korona. Kenyadévre 120 Korona. | ES5*7 évre 480 Korona. Jugoszláviában egy példány: 2 jugoszláv Korona. ES»es példányszám ára 2 korona i V Szomteat, VII* évfolyam **7. sz. azBgawggaw^^ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, IV., MUZEUM-KURUT 3. SZ Telefon: József 105—00* J, 105—01, J. 105—02* Hüftner Paksy szerepéről a Tisza-pörben Kos! már sok részletre nem emlékszik, összeegyeztetik a mostani is régeim vallomásait. E nagy pör tárgyalásának KíSbíkeníR napja. fi Tisza-pir szereplő!: fi CÉlőít A Tisza-per mai fötárgyalása minden különösebb és érdekesebb esemény nélkül folyt le. A bíróság folytatta Hüttner Sándor kihallgatását, akinek régebbi vallomásait olvasták fel és az elnök a fő tárgyaláson, tett ellentétes vallomásaira vonatkozólag tett fel kérdéseket. A mai napnak egyetln érdekessége az volt, hogy a tágyalás befejezése után több fiatalemülee csoportba verődve várta Frierich István távozását. Amidőn Friedrich védőiből és néhány hívéből álló kíséretével a kapun kilépett, az utcán összegyűlt ifjak zsebkendőjüket lobogtatva, megéljenezték. Egynapos szünet után ma reggel kilenc órakor folytatódott a Tisza-per tárgyalása. Az elnök — megnyitván a főtárgyaidat, — elővezelteti Büttner Sándort, aki előtt felolvassák eddigi vallomásait és megkérdezik tőle, hogy fnntartja-e a fötárgyalás során tett vallomását. Blüttner: Igen, föntartom. Gadol: Nem módosít semmit? Büttner: Nem. Az elnök a felolvasást Slüttnernek a rendőrfőkapitányságnál első ízben tett vallomásával kezdi meg. Elnök olvasva a jegyzőkönyvet,az október 28-iki eseményekkel kapcsolatban kérdést intéz tanúhoz, hogy miért van gyűlésnek föltüntetve az október 29-iki esti tüntető menet és hogy akkor milyen szónoklatokat tartottak? Elnök: Még egy ellentét tűnik ki ebből a jelentésből és itteni tanúvallomásából- Melyik igaz: mikor önt Friedrich állítólag karonfogva vezette be Kéri Pálhoz és bemutatta, hogy megbízható ember, akkor ön először látta Kérit, vagy már előzően is látta? Jüttner: Én itten is a főtárgyaláson tanúvallomásom során azt mondottam, hogy felesleges volt az, hogy engem Friedrich bemutatott Kéri Pálnak, mert én már Kérit előzőleg ismertem. Jüttner elnök további kérdésére kijelenti, hogy nem emlékszik arra, hogy Kéri azt mondotta volna, miután az Lrost-féle megbízatás nem sikerült, hogy: „most már áttérhetünk a Tisza-ügyre". Elnök tovább olvasva megkérdezi Hüttnert, hogy: Lengyel és Sztanykovszky tényleg toboroztak-e szökött katonákat és figyelték az utca hangulatát? Stüllner: Igen, de erről nincs közvetlen tudomásom. Elnök (Lengyelhez) : Igaz az, hogy ön az utca hangulatát tanulmányozta és toborzott szökött katonákat is? Lengyel: Az utca hangulatát tanulmányoztam, az igaz, szökött katonákat én nem toboroztam, csak Sztanykovszky tette azt. Elnök (a régi jegyzőkönyvből olvasva kérdezi) : Igaz-e, hogy Kéri állt szóba Horváth Szanoviccsal október 20-án. Vüttner: Nem emlékszem már erre. Különösen a dátumra ne® emlékszem. Elnöki 'A rendőrség megszervezésére Lengyelt és Sztanykovszkit bízták meg, jegyzőkönyvéből ez is kitűnik, igaz ezt Büttner: Csak Sztanykovszkit. Elnök (Lengyelhez) : Igyekezett Ön megnyerni a rendőrsége, * forradalomnak . Lengyel: Csak * rendőrlegénységgel érintkeztem, semmiféle eredményt nem értem el, a csatlakot a dőrtistek vitték véghez. Az 1.hj. ezután még Illcs-Tétet mutat ki Hüttner iibólt amikre Hüttner azt mondja, letekre nem emlékezik. ^—. Azután a lánachidi ütközet utáni események kerültek szóba. E tekintetben lényegesen eltérés van Hüttner vallomásé-ban, mert korábbi vallomása szerint a a kijelentést, hogy szentelt vízzel nekis lehet forradalmat csinálni, Kéri és Fényes^ szájába adja, aztán máskor meg úgy valotta, hogy Kéri vagy Fényes, a harmadik változat úgy szólt, Kéri és Fényes is mondták ezt. Büttner: Kovács vizsgálóbíró 48 órán át szünet nélkül hallgatott ki és vette fel a jegyzőkönyvet. A detektívjelentések meg úgy készültek, hogy ugyancsak 48 órán át öt detektív is kérdezett és jegyezték, amit vallottam. Nyugodtan visszaemlékezve a dolgokra, az az igaz, amit utólag vallottam. Az elnök ezután szünetet rendelt el. Szünet után az elnök folytatta Hüttner vallomásainak ismertetését, különösen azon részre vonatkozólag, amelyet a korulbeii jelenetre vonatkozólag tett. Gadó: Tudja-e azt, hogy milyen volt Fényes Lászlónak a szobája a Stoyalszállóban?Volt annak előszobája, vagy nem? Hüttner (sokáig hallgat): Ezt nem tudom. Arra emlékszem, hogy az előcsarnokból a jobbra eső folyosón volt a szoba. Gadó: Arra csak visszaemlékszik, hogy a szoba ajtajával szemközt volt-e az ablak éshogy ez melyik utcára nyílt? A szörútra-e, vagy a Hársfa-utcába ? Hüttner: Azt tudom, hogy az ablak szemközt volt az ajtóval, de hogy hova nyílott, nem tudom. , Gadó: Azt tudja, hogy hányadik emeletenvolt, illetve tudja-e azt, hogy az ötödik, emeleten volt Fényes szobája, amelynek előszobája is volt és hogy a körútra nyílt az ablaka?. . Büttner: "Nem tudom. Gadó: Tudja-e azt, hogy ezidőben napokon keresztül Csernyák is ott lakotta Royalian? ' Ikit ínn': Nem tudom. Gadó: Milyen volt a szobaberendezés? Hüttnerkínosan hallgat,eltűnően hosszú ideig): Arra emlékszem, hogy a bejárattól balkéz felé volt a szobában egy dívány, amelyen, ültünk. Fényes a szavaknál legyint a kezével és majdnem hangosan elneveli magát. Gadó: Hát a szekrények hol állottak, hol volt az asztal? Bikincz: Nem tudom. Az elnök ezután azokat a vallomásokat.• Saját tudósítónkól. ss (Pólya Iván rajza.)