8 Órai Ujság, 1923. január (9. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-31 / 24. szám

ELŐFIZETÉSI ÍR­UL ttJ Mr* 400 Korona, negyedévre 1120 Koron* Egyes példányszám ára 20 Korona Jarotzkm­­iban egy példány: 6 JaZassMy Koron* Ars Bécsben IOOO Korost, Felelős szerkesztő: Dr. NA­XnYI EMIL.­ ­...*.. fia. Budapest, 1923 Január 31. Perda, IX. évfolyam, 24. au. SZERKESZTŐSÉG: VIII.,RÖKK SZILÁRD­ UTCA 1. Telefon: Jinef 105-00, J. 105-01, J. 105-01. KIADÓHIVATAL: VIII., JÓZSEF-KÖRÚT 5. SZAK, t.lof.u June( 43, J. 53. Z 63, J. 33-84. ■ ^ k__y Az oktobrizmus jelentkezéseivel szemben a legkér­­telhetetlenebből kell, hogy érvénye­süljön minden vonalon a nemzeti orthodoxia. Olyan időket élünk, hogy nem szabad elnézést gyako­­rolnunk sem személy, sem elvi te­kintetben, megalkuvás nélkül és vaskövetkezetességgel nem törődvén egyébbel, mint a nemzeti álláspont­tal. Gondoljunk csa­k vissza a világ­háború két utolsó esztendejére és a forradalmakra, amikor tetszetős jelszavak hamis csomagolásában a destrukció dugáruját csempészték be or­szágunkba. Most újra föl­len­­dülnek ugyanezek a szólamok: nyugati demokráciáról­, az egyéni fejlődés szabadságáról, a nemzet­közi világfölfogás egyedüli üdvözítő voltáról, a tehetség amoralitásáról. Sajtóban, politikában és a köz­életi megnyilvánulás egyéb fóru­main így készítette elő összeomlá­­sunkat a nemzetköziség és a mate­rializmus. Hogy hova vezetett ez az irányzat, mindenki tudja és éppen mai lapunk hasábjain konstatálja a legilletékesebb tényező, hogy a nép­­szövetségbe való fölvételünk ellen szóló leghatalmasabb érveiket az októbrista sajtóból és irodalomból vették ellenségeink. Nem tűrhet­jük, hogy ez a gonosz merénylet megismétlődjön. Mentesítenünk kell a közéletet minden mételytől, amely újra megmérgezhetné nemzetünk testét. Szembe kell szállnunk azzal a tolakodó hanggal is, amely az októ­­beri összeomlást előkészítette, s amely már elég erősnek érzi magát arra, hogy ismét ő diktálja az ira­mot. Politikában, irodalomban és művészetben ugyanolyan destruk­ciót hirdet, mint négy esztendővel ezelőtt. Tudatosan állítja hamis vá­gányra a kérdéseket és mivelhogy nyakig benne volt a bolsevizmus előkészítésében, sőt szolgálta is, nem tudja hiányos erkölcsi érzékével megérteni, miért nem lehet az ál­­lami színházak színpadán annak megjelenni, akit magas irodalmi tes­­tületek kivetettek maguk közül. A tehetség sem élvezhet adómentesí­tést a hazafiság követelményeivel szemben. A Milánó a nagyhatalmai­ hozzájárulását kérte Nagország megszállásához. Olaszország nem tűlr katonai beavatkozást. — A francia kormány és Iienes javaslata. — Anglia elzárkózik a beavatkozástól. — Az olaszok nem iűsednek szláv akciót M­agyarország ellen. — Saját tudósítónktól. A kisán­­án­ katonai készülődései, melynek egyik jellemző tünete volt a román-magyar „határincidens-­, szoros összefüggésben állanak azokk­a­l infor­­omáciai lépésekkel, melyekkel a kisk­ántánt Magyarországgal szemben való fegyveres rendszabályokra akar hozzá­járulást szerezni a nagyhatalmaktól. A környező államok azzal a javaslattal fordultak az antanthoz, hogy Magyar­­ország ellen a jóvátételi követelések érvényesítésére ugyanolyan rendszabá­lyokat alkalmazhassanak, mint amine­ket Franciaország alkalmazott Német­országgal szemben. Magyarország meg­szállását természetesen ők, mint köz­vetlen szomszédok kívánnák végrehaj­tani. A kisántántnak ez a szándéka ter­mészetesen súlyos nehézségekbe ütkö­zik a nagyántánt részéről és elsősorban Olaszország magatartásán szenved ha­jótörést. Élesen világítja meg az olasz közvélemény állásfoglalását ebben a kérdésben a Le Voce Republikana című lap cikke, mely a többi közt a következőket írja: — Nem csupán Franciaország hatá­rozta el a katonai rendszabályok alkal­mazását a Ruhrvidéken, hanem a kis­ántánt is lépéseket tett Párisban, Lon­donban és Rómában, hogy rábírja a nagyhatalmakat arra, hogy a kisántáni Magyarországgal szemben alkalmaz­­­­hassa ugyanazokat a rendszabályokat­­ és hogy reá­kényszerítsék Magyaror­­­­szágot a trianoni szerződés alapján a­­ jóvátételi összegek megfizetésére. A­­ francia kormány természetesen ked­vezően fogadta Benesnek ezt a­ javas­latát, az angol kormány viszont azt a választ adta, hogy ez a kérdés őt legkevésbé sem érinti. Amennyi­ben a kisántant katonai rendszabá­lyok alkalmazását helyesnek véli Magyarországgal szemben, cse­lekedte azt saját felelősségére és veszélyére. Ami az olasz kormányt illeti az azt válaszolta, hogy sohasem enged meg egy szláv akciót Mag'­arország ellen. Prágában és Belgrádban ez a vá­­­­lasz kellemetlen benyomást tett és Olaszország állásfoglalásával szemben idegességet támasztott kisántant kö­rökben. Eközben Franciaország vég­rehajtotta a Ruhrvillék megszállását. Benes ezek után még reméli, hogy a játszmát nem vesztette el és a belgrádi valamint bukaresti követtel egyező értelemben újabb kísérletre szánta el magát. Ennek következtében kiderült, hogy Antonieoi­, Kibal és Lahovary a jugoszláv,­ cseh és az oláh államok római követei sűrűn futkosnak a Chig­i-palotába, azonban az ő közben­­i járásuk teljesen eredménytelen. Való­­­­szinü, hogy ezek a követek otthon­­ kegyvesztettekké váltak az eredmény­­­­­elenségek miatt s amint éppen most értesültünk, Antonievicet kormánya már vissza is hívta Rómából. fi pánnügyminiszter jelentése az október vik­ig befolyt vagyonifelfságekről És azok felhasználásáról. Összesen befolyt 3,8 $7.136.03$ 1 korona. — A külföldi érték*­papírokban befolyt 62,238 936 korona érték a Pénzintézeti Központ kezelése alatt áll. — Saját tudósítónktól. —, Kuttay Tibor pénzügyminiszter ma terjesztette be jelentését a nemzetgyű­léshez az 1922. évi október hó végéig bejolyt vagyonváltságokról. Az 1921. évi 15. és az 1921. évi 45. törvénycikk megfelelő paragrafusainak rendelkezé­sei értelmében a pénzügyminiszter je­lentését a következőkben foglalta össze: A vagyonváltságról szóló első tör­vény alapján 1922. évi október hó végéig a betétek, folyószámla követe­lések és letétek után befolyt először is magyar korona értékben 1 milliárd 142 millió 874 ezer 961 korona másodszor, külföldi pénznemekben pedig 57.533.841 korona. Az 1921. évi 15. törvénycikk harma­dik fejezete alapján a külföldi pénz­tár­­saságok és szövetkezetek részvényei és üzletrészei után befolyt először: 1.602.388.909 korona, másodszor váltságrészvényben 394.359.044 korona. Az 1921. évi 15. törvénycikk három cikkfejezete alapján a külföldi pénzsix­nemek és értékpapírok után befolyt először magyar korona értékben 42,944,087 korona; má­sodszor külföldi pénznemekben 21-­­56,063 korona; harmadszor külföldi értékpapírokban pedig 62.238,086 korona. Folyó kamatok, késedelmi kamatok stb-vel együtt befolyt összesen 3.327.136.038 korona. A vagyonváltságok közül a magyar vállalatok váltságrészvényei az 1922. évi 17 törvénycikk 18. §. alapján ki­bocsátandó jelzálog kölcsönkötvények külön biztosítéki alapja részére van­nak fentartva. A külföldi értékpapírok­­ban befolyt 82.233.386 korona érték a Pénzintézeti Központ sz­er­elése alatt 44. A magyar koron­aártákban készpénz­­ben befolyt összegekből kölcsönök tör­lesztésére használtattak fel: az 1912. évi 63. törvénycikk 17. §•

Next