8 Órai Ujság, 1937. június (23. évfolyam, 121-145. szám)
1937-06-01 / 121. szám
0 .ve. m /f y\AP^\ * Budapest, 1937 JunTus, fce XXIII. évfolyam ukuikkssG I — —min II II Előfizetés egy hónapra 140 P !| FŐSZERKESZTŐ: BETHLEN ANDRÁS Alapította: Nadányi Emil 121. szám Német ultimátum a spanyol bombák miatt Diktatúra, vagy polgári összefogás Gróf Bethlen István beszámolója a közelmúlt bűneiről, a jelen veszélyeiről és a jövő feladatairól Nagykanizsa, május . 31. (A Lárai Újság kiküldött tudósítójától) Nagyjelentőségű politikai esemény színhelye volt vasárnap Nagykanizsa, ahol gróf Bethlen István tartotta meg beszámolóját. Több, mint hatezer főnyi hallgatóság előtt folyt le a szokásos beszámolók jelentőségét messze túlhaladó politikai esemény, amelyre Budapestről, Zala megye minden járásából, Baranya-, Somogy-, Vas- és Sopron megyékből és az ország más részeiből is többszázan utaztak le a határszéli városba. Nagykanizsa város közönségének ezrei zsúfolt tömegben állottak sorfalat az ipartestületi székház, a gyűlés színhelye falé vezető után, hogy üdvözöljék az Inkéről érkező Bethlen Istvánt. A beszámológyűlésen Kanizsa város vezetőségén kívül a független kisgazdapárt képviseletében Sulyok Dezső és Garii Olivér országgyűlési képviselők vettek részt. A felsőház tagaiai közül Somssich Gyula Hipka Ferenc, gróf Szapáry Lajos, Tarányi Ferenc, báró Inkey József, a képviselők közül pedig Biró Pál és Payr Hugó utazták le. A volt törvényhozók közül megjelent Berki Gyula, Hajós Kálmán, báró Biedermann Imre, báró Inkey Pál, Farkas Tibor, Kollnoky Bedő Sándor, Jánossy Gábor, Kozma Jenő, Ostor József, Reischl Richárd, gróf Somssich Antal, Szabó Sándor, Pozsegár Dezső, Scheuer Róbert és Wild József. Képviseltette magát a Deák Ferenc Társaság gróf Dessewffy Gyula, dr. Lipták László és dr. Oroszy Márton György által, a Virradat. Társaskör részéről Vass-Byssen Rezső, Felbán Ferenc és dr. Soós István utazott le. Ott voltak: Stefaits Pál alispán, Szudy Elemér miniszteri tanácsos, Petheő Sándor főszerkesztő, Ajtay József, Sümegi Vilmos, Tombor Jenő, Bakonyi János, a budai Ripka-párt igazgatója, dr. Tassy Kristóf, Bosnyák András, Botár Árpád, Cserfán Ferenc, Schmidt Ottó, Szárazajtay Incze Kálmán ezredes és még sokan mások. Délután fél négykor érkezett Nagykanizsára Inkéről gróf Bethlen István Vákár P. Artúr kormányfőtanácsos kíséretében. Az utcákon összegyűlt nagy tömeg viharos éljenzéssel fogadta az iparosszékház elé érkező Bethlen Istvánt és Nagykanizsa választói képviseletében Baboday György pártelnök, Dobrovics Milán, dr. Petrics József, Schleiffer Imre, Nedovácz Béla és dr. Rotschild Béla fogadták. A gyűlés megkezdése előtt Bethlen István a város polgármesterével, Krátky Istvánnal és a kanizsai polgárság vezetőivel beszélgetett. Zsúfolásig megtelt az iparoskor nagyterme, több mint ezer ember szorongott a teremben, fent a karzatokon pedig előkelő hölgyközönség foglalt helyet. Akik nem fértek be, több mint ötezren, az iparoskor kertjében, a mellette lévő városi parkban és a környező utcákban sereglettek össze, hogy a megafonokon át hallgassák a beszédet. Amikor gróf Bethlen István a terembe érkezett, szűnni nem akaró éljenzéssel és tapssal fogadták és a terem ovációjára, mintegy visszhangként, felzúgott az utcán összesereglett óriási tömeg viharos éljenzése is. A karzatról fehér szegfűket és más virágokat hintettek az előadói asztalra és az emelvényre, amíg Bethlen helyét elfoglalta. Minden szál virágon kis fehér cédula volt: „Éljen gróf Bethlen István“ felírással. A lelkes fogadtatás éljenviharainak lecsillapultával Páter Cirfusz Viktórián plébános nyitotta meg a nagygyűlést. — Mint nagykanizsai Ferences-plébános, — kezdte szavait, — azok közé a papok közé tartozom, akik távol tartják magukat a napi politikától. Ha én most mégis itt állok, teszem ezt azért, mert meggyőződésem, hogy csonka hazánknak minden kimagasló értékét a politikán felül is meg kell becsülnünk. Amikor gróf Bethlen István, városunk országgyűlési képviselője idejön, hogy választóinak beszámoljon, ez a magyar közéletnek olyan momentuma, amelyre fel kell figyelnie az egész országnak is. Nekünk és minden magyar embernek össze kell forrnunk abban a tiszteletben és megbecsülésben, amely az értékekben oly szegény ország részéről a háború utáni Magyarország lisrateremtőjének (viharos éljenzés és taps) külföldön, a nemzetközi életben Magyarország legnagyobb tekintélyének feltétlenül kijár. Gróf Bethlen Istvánt mi, kanizsaiak, büszkén valljuk képviselőnknek és azért jöttem ide a pódiumra, hogy ez országos jellegű beszámolóbeszéd alkalmával városunk egész polgársága nevében szeretettel és tisztelettel köszöntsem, egyrészt azért teszem, mert amikor a két év politikai eseményéről számoolok be önök előtt, majdnem lehetetlen rám nézve, hogy másfél é*. eseményeit hallgatólag mellőzzem, másfelől pedig csak a múltak tanulságai, adják kezünkbe azokat az eszközöket, amelyeknek segítségével egy jobb útnak kijelölése lehetővé válik. 11 — Amint méltóztatnak tudni, a választások után az akkori kormány másfél évig volt még hivatalban. Azonban ebből az időből csak egy évig volt az akkori miniszterelnök szellemi és testi épségének birtokában, egy félévig súlyosan betegen feküdt. Mikor a választások után az első év eltelt és a beszámolómra sor került volna, akkor ő már súlyosan betegen feküdt. Az ellenzék lábhoz tett fegyverrel kísérte figyelemmel az eseményeeet, de tartózkodott az élesebb támadásoktól és a súlyosabb kritikáktól, nehogy ezzel is a beteg miniszterelnök állapotát súlyosbíthassa. Ezért maradt el akkor az én beszámolóm is, mert nem akartam hozzájárulni ahhoz, hogy ezzel az egészségi, állapotát nehezítsem. (Helyeslés.) Most éppen ezért ennek a kornak az eseményeivel rövidebben végezhetek. Mégis rövidebben foglalkoznom kell az akkori kormány működésével, mert hiszen különösen az utóbbi időben bontakozott ki az a szellem, az a politikai irány, amelyt a magam részéről kritika tárgyává tenni kötelességemnek tartok. A Bethlen-beszéd Ezután gróf Bethlen István a tömeg lelkes ellenzése és viharos tapsa közepette emelkedett szólásra és a következő beszédet mondotta: — Mikor két évvel ezelőtt erről a helyről önök előtt képviselői programbeszédet mondtam, keményen éles szavakkal fordultam az akkori kormány ellen. Kemény és éles szavakkal, amelyekkel úgyszólván kettévágtam az abroszt közötte és magam között. De ezt tudatosan és nem könnyelműen tettem, hanem vezetve mélységes aggodalomtól, eltelve mélységes aggodalmakkal azzal az irányzattal szemben, amelyet az akkori kormány újonnan inaugurált. Amely aggodalmakat abban foglaltam össze, hogy komoly indokot látok, komoly okot látok arra a gyanúra, hogy a nagy hűhóval hirdetett reformpolitika mögött tuladozképpen a parancsuralom megvalósításáról, a parancsuralom módszereinek, a parancsuralom egyes intézményeinek a hazai talajba való átültetéséről van szó és ez szerveztetik. (Élénk helyeslés.) — Sajnos, az azóta bekövetkezett események nem cáfolták meg az akkori aggodalmat. — Ma, hála Istennek, ez a kor elmúlt Ha beszámolóm folyamán vele mégis foglalkozni kívánok, úgy ezt A Gömbös-féle törvények . A választások után a Ház öszszeülvén, először a költségvetést tárgyalta le, azután a nyári szünet előtt már csak két törvényjavaslattal foglalkozott, nevezetesen a kereskedelmi és iparügyi minisztérium kettéválasztására vonatkozó javaslattal és a légvédelmi javaslattal. Hogy milyen felesleges munkát végeztünk ezzel a két javaslattal, annak bizonyítéka az, hogy azóta a kereskedelmi és iparügyi minisztérium megint egy kézbe van egyesítve. (Derültség.) És felesleges munkát végeztünk a másik javaslattal is, mert hiszen két év telt el azóta, amióta a