A 7 napról, 1996. július-december (3. évfolyam, 27-53. szám)
1996-07-04 / 27. szám
Kilencvenedik szülinap Pénteken a városházán Gaál Károly tanítót kilencvenedik születésnapja alkalmából köszöntötte dr. Rapcsák András polgármester, aki a jeles napon a tanyasi oktatásban végzett kiemelkedő munkájáért a Vásárhely városért oklevelet is átadta az idős pedagógusnak. Családi hagyomány volt a Gaál-családban a pedagógusi pálya. Károly bácsi 1929-ben szerzett diplomát és 1968-ig, nyugdíjba vonulásáig nebulók ezreit indította el a nagybetűs élet felé. Szerette a tanyasi emberek egyszerűségét, érezte tiszteletüket, megbecsülésüket, így, bár hívták a városba tanítani, ő mégis maradt. Leghosszabb ideig, 34 évig külső Batidán oktatott. Úgy véli, abban, hogy ilyen magas kort ért meg, nagy szerepe volt a jó tanyasi levegőnek. A fogadáson felesége, Ilonka néni és két fia, valamint azok feleségeinek kíséretében jelent meg. Elmondta, gyermekei már nem követték őt a pedagógusi pályán, de mindketten elismert emberek lettek. Dr. Rapcsákkal kötetlen beszélgetésen elevenítették fel a múltat, a régi ismerősöket, majd Ilona néni a nap további programját is elárulta. Gyermekeik és három unokájuk társaságában ünnepi ebéden folytatják a nem mindennapos születésnapi megemlékezést. Zenebarátok panasza amolyzenei koncerteket szervezni, fiatal vásárhelyi tehetségeket támogatni, fellépési lehetőségeket teremteni, gazdagítani a hangversenypalettát. Ezek az 1988-ban alakult Zenebarát kör céljai. Időközben megalapították a Péczely Attila-díjat, mellyel pedagógusok, karnagyok, közművelődéssel és néprajzzal foglalkozó szakemberek munkáját ismerik el szakmailag és erkölcsileg egyaránt. Néhány név a díj birtokosai közül: Pokomándy Zsuzsa, B. Szűcs Istvánné, Steiner Béla. A Zenebarátok köre kedden tartotta elnökségi ülését, s legfőbb problémájuk, hogy ez évben a zeneiskola megszüntette velük az alkotó munkakapcsolatot, így az első félévre tervezett koncertet, melyen Zoltán Péter klarinétművész, az iskola egykori, mára művészdiplomás diákja fellépését nem tudták megszervezni, ezért őszre halasztották. Az elmúlt évig töretlen volt a kapcsolat, a zeneiskola koncerttermében közös hangversenyeket tartottak, sőt, a baráti kör rendezvényeit anyagilag is támogatta az iskola vezetése. Az elhidegülés miatt kellemetlen helyzetbe került a Zenebarát kör, hiszen épületük, helyiségük nincs, s így nehezen találnak helyet koncertjeiknek, a hangversenytermekben egyébként sem bővelkedő Vásárhelyen. Az elnök, dr. Varga István főiskolai rektor, előterjesztette az idei Péczely-díj jelöltjét, akinek személyét az elnökség egyhangúlag elfogadta. A titkot nem áruljuk el, csak annyit: az idén egy néprajzos veheti majd át az elismerést. A kör őszi programjában szerepel Zoltán Péter koncertjén kívül egy komolyzenei cimbalom-est és támogatják a Liszt Ferenc Ének-zenei Általános Iskola jubileumi hangversenyét. Pármester, Novák Imre polgármester-helyettes és Dányi József református tiszteletes is. Dr. Erdélyi Miklós bevezetőszavai után Schönberger András szegedi-pécsi körzeti rabbi tartott megemlékezést. Emlékezni jöttünk — kezdte beszédét — és feltesszük a kérdést, vajon hogyan történhetett mindaz a szörnyűség, ami a huszadik század Európájában és hazánkban történt? Ezután végigtekintett a zsidóság történetén, amiben soksok szenvedést, megpróbáltatást említett meg. — Amikor áttekintjük múltunkat, találkozunk pogromokkal, találkozunk kiűzetésekkel és mindazzal a szörnyűséggel, ami e csoportot sújtja. Ötvenkét évvel ezelőtt elindultak a vonatok, vitték a katonaruhába öltöztetett férfiakat, de nem valódi fegyvert adtak a kezükbe, csak fapuskát. Úgy június táján elindultak a vagonok is, most már nagyobb csoportokkal, gyerekekkel, asszonyokkal, idős emberekkel. Hogyan feledkezhetett meg így az ember emberi mivoltáról? Mi volt ez az őrület? — tette fel a kérdést. Majd emlékeztetett arra, hogy a visszatértek, a túlélők gyermekeinek kötelessége az emlékezés. Emögött nem a vádaskodás, nem az elégtétel vágya uralkodik, a feladatunk az emlékezéssel az emlékeztetés — hangzott el az istentiszteleten. nak is továbbítani próbálták az ezredéves szépséget, összekapcsolva a múltat és a jelent. Míg a varázslat tartott, senki nem érezte magát idegennek, kívülállónak. Az együttes tagjai korabeli ruhákban és saját készítésű, a régi kort idéző hangszerekkel léptek fel. Hallhattunk sámándobot, apácahegedűt, tekerőlantot. Az előadók, akik előzőleg Mártélyon, még előbb Krasznahorkán léptek fel, elhitették, hogy azoknak adják elő mindezt először, akik jelenleg a templomban vannak. Emlékezés a holocaustra asárnap a Szeremlei utcai imateremben a holocaust 52. évfordulójára emlékeztek a hódmezővásárhelyi Zsidó Hitközség és a Magyar-Izraeli Baráti Társaság tagjai. Az istentiszteleten részt vett dr. Rapcsák András pol Sámándob és apácahegedű Páratlanul szép előadásra került sor június 28-án, 20 órai kezdettel a belvárosi Szent Háromságról elnevezett katolikus templomban. A jelenlévők a Kecskés együttes koncertjét láthatták és hallhatták, kik fellépésük honoráriumát minden alkalommal a „Hogy Életünk Legyen” Gyermekalapítvány javára ajánlják fel. Az alapítvány a szegény gyerekek utazási, üdülési rendezvényeken való részvételének lehetőségét bővíti. A koncert, mely Káldy Márk krónikájának vetített képekkel illusztrált zenés megelevenítése, hátborzongató hitelességgel mutatta be a régmúlt időt, a magyarok történelmét, a kezdettől Nagy Lajos király haláláig. A templom, mely a hit és szeretet háza, csodálatosan ölelte magába az előadókat és a hallgatóságot. A több száz éves falak nem fogták meg, de a külvilág Kis kézművesek a Mozaikban az évek óta, minden nyáron szervez a PMK kézműves tábort. Eddig a Tájházban, az idén először pedig a Mozaik Kamarateremben tanították a gyerekeket gyöngyfűzésre, gyöngyszövésre és sok más érdekes dologra június utolsó hetében. A Tájházat átvette az önkormányzat, ezért tartjuk most itt a tábort — mondta a vezető, Kéryné Joó Sára. — A szülőknek háromezer forintot kellett befizetni, ezért a gyerekek ebédelhetnek, egész nap felügyelet alatt vannak. Emellett sok mindennel megismerkedhetnek, nagyon népszerű például a gyöngyszövés és a batikolás. Voltunk a Tornyai János Múzeumban is, ahol Nagy Vera mutatta be nekünk az őskori kiállítást. Ezen kívül karkötőt csinálunk fonálból, papírt hajtogatunk és rongyszőnyegből tarisznyát készítünk. Sok az új érdeklődő, de vannak gyerekek, akik már évek óta ide járnak, köztünk nőttek fel. Pokomándy Zsuzsa és Somogyi Rózsa foglalkozik még a kicsikkel, s mi nagyon szeretjük ezt a tábort. S hogy a gyerek hogyan érzik ott magukat, arról őket kérdeztük. Petári Kata: Harmadjára vagyok itt a táborban, és jövőre is eljövök, mert nagyon tetszik. A szövés a kedvencem, azt szeretem a legjobban. Olasz Orsolya: Most vagyok itt először, és nagyon jól érzem magam. Mindent szeretek csinálni, nincs kedvencem, de talán a gyöngyszövés megy a legjobban. Papp Nóra: Én is nagyon szeretem a gyöngyszövést, és én sem voltam még eddig a táborban. Azért is jó itt, mert lehet barátkozni. "