A 7 napról, 1997. január-június (4. évfolyam, 2-26. szám)
1997-01-09 / 2. szám
Dializált órák a veseriadóig Terepbiciklizés után helikopterre szállni Míg az orvostudomány nem tudta megoldani az életmentő kezelést, Magyarországon évente közel ötszáz ember halt meg. Mára a vesepótló kezelésnek köszönhetően a betegek, kiknek többsége aktív középkorú ember, a családjukkal, munkájukat megtartva élhetik tovább, természetesen, visszafogottabb életüket. A Fresenius Medical Care Dialízis Központba belépve rögtön érződik a kellemes atmoszféra, hiszen első látásra nem tűnik kórházi osztálynak az állomás. A kezelő teremben furcsa, nagy gépek mellet a fogorvosi székekhez hasonló ágyakban fekszenek a mozdulatlanságra ítélt betegek, akik az itt töltött idő alatt, ami általában négy óra, tévézhetnek, videózhatnak, s akár a helyi rádió műsorát is hallgathatják, kívánság szerint. Két-két emberre jut egy-egy tévé. A felújítás előtt csupán egy televízió volt a központban, s a műsorválasztás időnként feszültséget okozott, ami pedig fontos, hiszen a dializáló szakasszisztensek megfigyelték, ha a beteg kedvenc filmsorozata, vagy kvízjátéka van műsoron, a kezelés közben biztosan elkerüli őt a rosszullét. A feszültségek, kisebb összezördülések pedig ritkák, de természetesek a dialízis centerben, hiszen itt a betegek és az asszisztensek nem cserélődnek, s az évek során szinte összetartozókká válnak. Megosztják bánatukat, gondjaikat, örömeiket egymással. — Hatalmas család vagyunk — mondta mosolyogva Nagy Ferencné—, a betegek a magánéletünkkel is tisztában vannak, észrevesszük egymás hangulatváltozását, s ha valakinek rossz kedve van, s beszélni akar róla, meghallgatjuk, de, persze, nem erőltetjük, hogy elmondja gondjait. Igaz, nem is kell. A régi és új dializáló gépek különbségével kapcsolatban pedig az egyik barátom hasonlatát mesélem el, aki nagyon jól ismeri a vesebetegek világát: akkora változás, mintha valaki hosszú terepbiciklizés után egy helikopterre szállna. Vásárhely körzetében a statisztikai becslések alapján 25-30 potenciális beteg ember él, ám mindössze húsz kezeltje van a központnak, s dr. Kassai Miklós az állomás igazgató főorvosa szerint, öt-tíz ember „elkallódik” a magyar egészségügy rengetegében. Pedig a megbetegedés felismerése nem okoz problémát az orvosoknak, s mint oly sok más betegség esetében, pont ez a drámai, hiszen a legnehezebb feladat a még lappangó stádiumban lévő vesebetegek „horogra kerítése”, mivel ebben az állapotban, a nem teljes funkciójú vese is tudja kompenzálni a nem egészséges rész működését, s addig a páciens tökéletesen jól érzi magát. Sajnos, e betegség törvényszerűsége, hogy progresszív, nem lehet megállítani, s amikor már nem tudja a vese egyáltalán a méregtelenítő, só- és vízháztartást fenntartani, akkorkell „besegíteni” a szervezetnek, amikorra pedig már különböző szövődmények is felléphetnek. Ennek megelőzéséért, természetesen, megtesznek mindent a szakemberek, különösen ezek után, mivel a dialízis központ megújulása lehetővé teszi, hogy több vesebetegnek segítsenek, mint eddig. A betegség felfedezésében a háziorvosokra hárul a legnagyobb felelősség, s dr. Kassai Miklósnak és kis csapatának terve, hogy felveszik a kapcsolatot a doktorokkal, bemutatják világszínvonalú központjukat, majd együttműködve kiszűrik a kezdeti stádiumban lévő betegeket. A dializálás hatásfokának javításában egyébként nagyon fontos momentum volt annak felismerése, hogy a vese a vérképzésben résztvevő fontos eritropoetint is termel, s ezért vérszegények a betegek. Ennek az anyagnak az előállítása azonban nagyon sok időt vett igénybe, s addig vérkészítményekkel pótolták, ami a beteg immunrendszerének semmiképpen sem tett jót, valamint a vérátömlesztés különböző fertőzéseket is okozhat, aminek esélye kicsi, ám a hetente háromszori kezelésre járó betegnél a kockázat is nagyobb. Végül sikerült ezt a vérképző anyagot szintetikus úton előállítani, s ma már nem szükséges a vesebetegek immunrendszerét bolygatni. Ez egy óriási előrelépés volt. A privatizált központban Borosné Molnár Katalin és Hegedűs Péter asszisztensek is jobban érzik magukat. Katalin úgy érzi, szereti az új gépeket, hiszen a betegek fizikai állapota és teljesítőképessége is sokat javult segítségükkel, s mindez a laboratóriumi leleteken is meglátszik. Péter pedig érdekes „eset”. A műszerek nagy ismerőseként került az állomásra dolgozni, később viszont úgy érezte, ő is részt akar venni az aktív gondozásban, és elvégezte az asszisztensképzőt, így ő asszisztens és technikus egyszemélyben, mert a gépeket sem felejtette el. S azt sem szabad feledni, hogy a vesebetegek többségének is van gyógyulásra esélyük, mégpedig a transzplantáció, a veseátültetés. A városunkban kezeltek közül — aminek nem közvetlen követelménye, hogy Vásárhelyen és környékén éljenek — évente ketten-hárman kapnak „új” vesét, s ezzel nem kell többet dializálásra járniuk. Volt már beteg, aki csupán egyszer-kétszer volt kezelésen, s megkapta az életmentő szervet, de van akinek éveket kell várni a veseriadóra, amit persze nagyon várnak mindannyian. — Mondhatjuk, hogy az átültetés szerencse kérdése —vélekedett dr. Kassai Miklós. — Ám, ha mélyebben boncolgatjuk ezt, akkor kiderül, hogy teljesen mindegy, melyik beteg hol lakik az országban, annak adják a vesét, akinél a legnagyobb az esély az átültetés sikerére, a központi nyilvántartás segítségével. Az igazgató főorvos a minél több transzplantáció reményében elmondta, az orvosok körében szemléletváltásra lenne szükség, hogy egyre több veseátültetést végezhessenek a transzplantációs központokban, hiszen, véleménye szerint, társadalmi viszolygás nem tapasztalható e téren. Ugyanis az emberek nem járnak olyan nyilatkozatokkal zsebükben, mely megtiltaná valamely szervük átültetését haláluk után. Ám a kérdés kényes, hiszen tovább folytatva már az eutanázia körüli nagy vitába bonyolódnánk... Bene Zsuzsa Az emberi szervezet méregtelenítő szerve a vese, melynek megbetegedését követően az egészségi állapot nagyon a folyadékegyensúly fenntartása. Ezeknek a létfontosságú feladatoknak a kiváltására képes a modern orvostudomány, városunkban már tizennégy éve végezik az úgynevezett dializálásokat. A múlt év végén pedig megújult a vásárhelyi művese állomás, megvásárolta a Fresenius cég, a saját gyártmányú, világszínvonalú műszereivel szerelte , második otthonát.