A Hét, 1972. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-14 / 2. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! Hazai napló Tanácskozások ideje Beszámoló készül manapság úgyszólván mindenütt : néptanácsi ülésszakra, vállalati dolgozók közgyűléseire, termelőszövetkezti zárszámadásra. Érdemes figyelmesen föléhajolni azért is, hogy tőlünk telhetően segítsünk elemezni-mérlegelni ott, ahol közreműködésünk hasznos lehet, de ugyanúgy érdemes a felfedezés reményével is, összefüggések jelentését kibogozni. A hangot ezúttal is a pártvezetés adta meg. Plénumain, határozataival, az általa kezdeményezett törvényhozásokkal — és például azzal is, ahogyan az év harmadik munkanapja pártunk főtitkárát már munkalátogatáson, brassói üzemekben találta, ahol a vállalatok legfrissebb ügyeiről-gondjairól tanácskozott a munkaközösségekkel. Más központi szerv kezdeményezéseiben ugyancsak felleljük a példa ösztönző hatását. Miniszterek nyilatkozatait olvassuk a legnagyobb példányszámú központi lapokban, és a dolgok logikája folytán — vagy az újságíró kezdeményezésére — kényes kérdések is szóba kerülnek. Például így : hogyan köszörüli ki a gépgyártóipari minisztérium a tekintélyén azzal esett csorbát, hogy tavaly kilencezer tonna szerződött felszereléssel adósa maradt a fém- és vegyiparnak ? (Scinteia, január 9.) A sikereket megünnepeltük a maga idején, de most éppen némely tavalyi mulasztás tanulságai lehetnek a legfontosabbak. Ami persze érvényes egyikmásik eredménynek a tanulságaira is. Soknullás rendszámú értékekkel mérhető a beruházási munkálatok határidejének mindennapi lerövidítése vagy elodázása , és építőtelepeket járó kollégáink a megmondhatói, hogy az év eleji késlekedés és az év végi hajrá ezen a területen, enyhén szólva, nem volt kivétel. Hogyne kapcsolnánk gyorsan vételre, ha ebben az évben a sokévi átlagnál jobb híreket kapunk az ipari építőtelepekről. Köszönjük az eddig enyhe télnek ? Ne. Mert egy, a munkálatok állására alapozó, megbízható előszámítás bizonyítja, hogy az első évnegyedben most már az időjárás esetleges szeszélyeitől függetlenül 70 millió lejjel több értéket építenek be — nem a tavalyi megfelelő időszakhoz, hanem az utolsó évnegyedhez viszonyítva. A folyamatos építkezések mögött olyan tényezők, ha akarjuk , tanulságok állnak, mint előrelátás (idejében elkészült fedél az építők feje és munkája fölé), együttműködés (idejében elkészült tervrajzok például)... és így tovább. A tárgynál maradva, elképzelhető, hogy a tanulságok milyen hosszú sora kerekedik ki abból az elemzésből, amely egy ütemben a termelés folyamatosságának a kérdését vizsgálja a gépek kapacitását és a munkaidő egészét véve alapul. A vállalati dolgozók idei első közgyűlései már a Nagy Nemzetgyűlés utóbbi ülésszakán elfogadott vállalatvezetési törvény szellemében gyakorolja a dolgozók beleszólási, döntési és ellenőrzési jogát — indokolt tehát a fontos politikai eseményt megillető figyelemmel tekinteni a közgyűlések elé. Mint ahogy semmivel sem lehet kisebb a néptanácsi ülésszakok vagy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek zárszámadásai iránti várakozásunk. Az ülésszakok tárgya az évi terv és költségvetés — mint minden évben. De mégsem úgy ! Mert menynyivel igényesebb tennivaló a helyi gazdálkodás tervezése most, a községi párttitkárok és néptanácsi elnökök országos konferenciáján kijelölt feladatok szerint, mint volt akár a tavaly is ! A néptanácsnak a község minden fejlődési lehetőségét kell számba vennie és kihasználnia, az összes igényekkel és szükségletekkel kell számolnia. Ki-ki a maga hatáskörében fog dönteni, de a néptanácsi ülésszakok és a termelőszövetkezeti közgyűlések egy ponton, a kiindulóponton feltétlenül találkoznak : a község felelős gazdáiként veszik számba, így kell számba venniük a továbbfejlődés, továbbfejlesztés helyi erőforrásait. Az ilyen számadástól-számvetéstől nem szócséplés, de termés várható. Hát — jó termést! KOVÁCS ANDRÁS 1972. január 14. III. évfolyam 2 óra 1 lej CSEHI GYULA Élő irodalom élő története Őszintén örvendek ennek a könyvnek. Több okból is, melyek közül a legkomolyabb az, hogy ha nem is feltétlenül, de az elsők között szerettem volna melegen üdvözölni, tárgyilagosan ismertetni és szigorúan bírálni ezt a várt és mégis kissé elsietett, vitathatatlanul hasznos és sok vonatkozásban erősen vitatható munkát. Nem sikerült. Csak részben hibámból. Szándékom, hogy késedelem nélkül írjak róla, kegyes óhaj maradt. De nemcsak az én késlekedésemről van szó. Mások, örvendetesen sokan és késedelem nélkül köszöntötték a munkát. Annyira, hogy most, amikor én is beállok a sorba, jó, ha az első tucat recenzens között sikerül helyet kapnom. Még így sem késtem el egészen. Az eddig nyomtatásban megjelent ismertetések tulajdonképpen könyvjelzők voltak. kivétel nélkül pozitív előjellel. Ha egyáltalán céloztak hibára, hiányosságokra, nyomban le is szögezték, hogy azok szükségszerűleg a vállalkozás nehézségének és újszerűségének tulajdoníthatók. Az ennél nyomósabb kevés kifogás csak célzások formájában jelentkezett. Az irodalmi kritika szellemesen és szemléletesen célozgató termékei közé sorolhatom A Hét szilveszteri mellékletében megjelent rajzos montázst is. A maga nyelvén ez mondja a könyvről a legtöbbet, és ez tartalmazza, világosan kiolvashatóan, a legszigorúbb feddést. Gondolom, nem értettem félre nyelvét, ha az elfogultság és a tárgyilagosság-hiány vádját látom benne grafikailag megfogalmazódni. A bírálóknak, zömmel méltatóknak szokatlan fürgeségét a könyvvásárlók örvendetesen masszív felvonulása kísérte. Mindez arról tanúskodik, hogy a könyv idejében jött, és hogy szerzői nem ábrándítják ki, semmi esetre sem ábrándítják ki végzetesen az olvasókat, beleértve a hivatásos olvasókat, vagyis a többé-kevésbé professzionálus recenzensek, kritikusok hadát is. Ne maradjon itt említés nélkül a munka szenvedélyes bírálóinak elég népes osztaga, amely nemigen szólalt meg eddig a szélesebb nyilvánosság előtt. A könyv „hőseire", a benne tárgyalt írókra célzok. Vannak olyanok, akiket bánt az, hogy túl röviden vagy érzésük szerint túl ridegen említik őket. A terjedelmesebben, elismeréssel vagy éppenséggel nagyrabecsüléssel tárgyalt szerzők között is akadhat, biztosan akad olyan, aki kevesli a neki és művének szánt tért, elégedetlen a kiutalt babérkoszorú méreteivel. Anélkül, hogy minimalizálni akarnám ezeket a hangokat, meg kell mondanom, hogy elkerülhetetlenek. Szinte függetlenül jelentkeznek attól, hogy a szerzők jól vagy rosszul, teljes tárgyilagossággal vagy itt-ott (Folytatása a 6. oldalon) * Kántor Lajos—Láng Gusztáv: Romániai magyar irodalom 1945—1970 — Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1971. IMM Pallas Sch. Jutta Középkori’ Szeb««