A Hon, 1863. április (1. évfolyam, 74-98. szám)
1863-04-22 / 91. szám
PEST, ÁPRILIS 21. Politikai szemle, P .s1, ápril 21. (II.) A helyzet nem változott tegnap óta. Ma is épen azon feszült várakozással tekintünk Sz.Pétervár felé, mint tegnap. Ez óráig azonban semmi bizonyos h r az iránt, hogy az orosz kabinet mit fog tulajdonképen felelni a három hatalom sürgönyére. Talán ezen bizonytalanságnak tulajdoníthatni a börze rész hangulatát is, mire egyébiránt a berlini viszonyok is nagy befolyást gyakorolhattak. Berlinben valóban válságosak a viszonyok. A „Köln. Ztg.“ egy ismert tollú levelezője érdekes rajzot ad ezen viszonyokról, melyet — amennyiben az átalános politikai helyzetre is nagy fényt vet — megismertetünk az olvasókkal. A béke iránt táplált szerfeletti bizalom ép oly helytelen és kevéssé igazolt volna e pillanatban mint azon vélemény, mely szerint háború küszöbén állunk. Napóleon császárnak egész évi készület kellett arra 1853-ban, hogy az összeütközést megérlelje. Békés kilátások akkor sem hiányoztak, s ha elfogadja Oroszország a bécsi jegyzéket, s ha főként nem makacskodik a félvilág ellenében , Szebasztopol talán még ma is állna, s Gorcsakov herczegnek nem kellene a stuttgarti találkozás óta az 1856-oi szerződés módosításán fáradozni. A béke fennállásán kétkedni nincs ok. De azon esetben, ha Oroszország elhatározná magát véletlenül Lengyelország önállásának megengedésére, s ha Francziaországgal jobb viszonyba lépne , akkor senki sem köszönné meg a porosz feudalistáknak, hogy az éjszaki coalitio létrehozásán törekedtek. Ekkor Francziaország, ha a körülmények kedvezők lennének, Poroszország ellen fordulhat. Már a „Nation. Zry“ is hallott róla, hogy Francziaország felvilágosítást akar Poroszország állásáról a lengyel kérdés és Oroszország irányában. A berlini lap tudósításai még tovább mennek, s ezek után föltehető, hogy már valami lépés is történt a dologban. Valaminek mindenesetre kellett történnie, s a félhivatalos közlönyök oroszbaráti hangja e tekintetben bajosan jellemezhető meggondolatlanságról tesz tanúbizonyságot. Néha nagy súlyt szoktak helyezni magas személyiségek lövéses menésére. Sophia főherczegné Ő Fenségének az özvegy porosz királynő ő felségével leendő állítólagos találkozása Drezdában, ha megvalósul, bőv anyagot szolgáltat a conjecturákat űző politikusoknak, de nem szolgáltat elégséges biztos fogantyút, a gyanított coalitio-tervek komoly megítélésére. Hogy azonban a feudalista párt a keleti coalitió létrehozatalán iparkodik, a „Kreuzzeitung“ egész nyíltsággal bevallja, amidőn a három északi hatalom közös érdekeire utal. A „Köln. Zrg.“ által közlöttekkel kapcsolatban beszélnek még az orosz czár és porosz király tervezett találkozásáról; beszélik, hogy Sándor czárnak egy bizalmas embere érkezett Berlinbe, s az már értekezleteket tartott Károly herczeggel s Bismark gróffal; véd és daczszövetség forog kérdésben Porosz- és Oroszország között. Ez utóbbi hirt, melyet elébb a bécsi „Presse“ között volt, az „Opinion nationale“ is megerősíti, s úgy hallja, hogy Reuter ezredes Vilmos király sajátkezüleg irt levelével utazott el Berlinből Sándor czárhoz, Sz.-Pétervárra. Oly törekvésekről, melyeket a „Köln. Zig“ jelez, nem csak Berlinből de másfelől is lehet hallani; de csak akkor lehet azokat nagyobb figyelemre méltatni, ha egyszer tisztában leszünk a sz. pétervári kabinetnek a három hatalom sürgönyére adandó feleletével, mert csak ekkor fog eldőlni, hogy a három hatalom közöl mindenik mit akar tulajdonképen, és meddig akar menni. A háború-hírek különben még folyvást szárnyalnak. Már tegnap érintettük, hogy a diplomatákig aggódnak Párisban. Az efféle aggodalmaskodásnak különben nem lehet valami nagy fontosságot tulajdonílni. Való azonban, hogy az udvarnál szóba jött az Oroszország elleni háború Lengyelország érdekében,s már arról is beszélnek, miként lehetne Lengyelországot megszabadítni, német terület, sértése, s Poroszország és Ausztria kihívása nélkül. Mondják, hogy 60,000 francziának kellene 60,000 svéddel szövetkezve megtámadni Oroszországot a balti tengerről. Angolország semle^ocagét bizonyosnak tekintik, mert érdekében áll Oroszország gyengítése; Ausztriát bizonyos biztosítékok s Poroszországot ígéretek által hasonképen megnyerni vélik. De az ily beszélgetés és a háború közt még jókora a távolság. Annyi tény, hogy Francziaország, Svédország, Olaszország, Orosz és Poroszország részint készen állnak, részint készülnek s ily helyzetben és jó körülmények között kevés kell ahoz, hogy oly eshetőségek fejlődjenek ki, melyek a békét megzavarják. Minthogy épen háborukészületekről szólunk,Párisban az a hír is keringett,hogy Francziaország felvilágosítást kívánt volna az orosz készületek felől, de a hír aligha alapos. Sokkal valószínűbb, hogy Ausztria kért felvilágosítást, s azt felelték volna Sz.Pétervárról, hogy Svédország magatartása és az európai dolgok állása tették kötelességévé az orosz kormánynak az elővigyázati intézkedéseket. A bécsi lapok szemléje: „Még egy oberstlandmarschalli maneuvre a cseh országgyűlésen.“ Az utósó gyűlésben azt inditványozta több követ, hogy az esküdtszékek behozatalára vonatkozó javaslat sürgetőnek nyilváníttatván, elfogadtassák. — Az Oberstrandmarschall kijelenti, hogy ez nem lehet, mert a javaslat nincsen napirenden. Herbst azt mondja, az előtanácskozmányok befejeznék , s ha az Oberstrandmarschall nem bánja , lehet határozni az ügy fölött. Az Oberstrandmarschall ragaszkodik előbbi nyilatkozatához, mert — úgymond — ha ezúttal kivételt tesz, más javaslatoknál ugyanezt fogják követelni. Rieger felszólítja az Oberstlandmarschallt, méltóztassék megkérdezni a ház többségét, akar-e az indítványozott ügyben tanácskozni. Az Oberstlandmarschall azt feleli, hogy nem kérdezi meg a ház többségét. (A jobb oldalon az Oberstrandmarschall minden megtagadó válaszát megbrávózzák.) Egyébiránt vigasztalja magát — folytatja Kellersperg báró — a cseh országgyűlés azon kijelentéssel, hogy ha az ügy tárgyaltatott volna (mi csak az elnöktől függött, hogy megtörténjék) a többség Herbst és Klaudi urak indítványát bizonyosan elfogadta volna. „Noblesse ebnge.“ —„Agram.Zeitung “-ot nem Bécsben nyomják ugyan, de alábbi czikkét minden lélekfordulás nélkül tehetjük centralista bécsi kollegái rovatába. Tegnap a „Pr.“ a magyar mágnásokat kívánta a Reichsrathba meghívni; ma a zágrábi német újság a horvát nemességhez fordul gyönyörűséges szép szavakkal, s a „Noblesse oblige “-féle devise alatt a Reichsrathba küldi őket. Az „Agramer Zeit.“ leaderje így hangzik : „A nemesség valóban lovagias szelleme megkívánja, hogy nyíltan és becsületesen szóljon a királyhoz és a néphez. A nemességnek azonban életképes eszméket kell fölállitnia, nem agyrémeket s oly programmot mely kivihető s az októberi diplomával és revideált februári alkotmánynyal, mely a teljes Reichsrath megegyezése nélkül el nem ejthető , megegyezzék. — Ez okán világos, hogy Horvát- és Magyarországnak követeket kell küldeniök Bécsbe, ha azt akarják, hogy a teljes Reichsrath a febr. pátenst megváltoztassa.“ Fölszólítja azután a horvát nemességet, kövesse Széchenyi Istvánt, ki követté választatta magát,a magyar országgyűlésre) hogy hazáját a forradalomtól megóvja. „A magyarok — folytatja a zágrábi centralista — hogy jellemet mutassanak, szorosan ragaszkodnak 1848-ki határozataikhoz ; tegyék ezt a horvátok is; ők se legyenek szélkakasok s ugyanazon joggal kell 1848-ki határozataikhoz ragaszkodniok, melyeknek il-ik pontja értelmében az osztrák öszbirodalom Reichsrathjába (hihetőleg a kremsieri Landtagot érti) képviselők küldendők. „Foglaljátok tehát el — zárja be nagy pathossal leaderjét az Agr. Ztg“ — székeiteket, Horvátország mágnásai az urak házában, királytok székhelyén, melyek megilletnek benneteket a Wratislawok, Lobkowitzok, Sapiechák, Kinskiek, Potockiak, üzeminek, Sanguszkók, Jablonowskiak stb. a legnemesebb szláv családok herczegi ivadékai mellett. Ott van nagy őseitekhez méltó helyetek. (A horvát főurak arra is emlékezni fognak, hogy őseik Hunyadi, Zrínyi és hasonló magyar hazafiak mellett foglaltak helyet egykoron a csatában úgy, mint a tanácskozmányokban.) Erdélyi ügyek. A tegnap érkezett szebeni távirat a román kongressus megnyitásáról ma bővebb részletezéssel fekszik előttünk. Saguna a martius előtti alkotmánynak tíz halálos bűnt vet szemére ; ezek : négy szabadalmazott vallás, három szabadalmazott nemzetiség, három szabadalmazott terület. (Viharos éljenzés.) A névleges fölolvasás alkalmával Noptsa báró, Nunyad megye főispánja kijelenti, miszerint hivatala gátolja, hogy egyes nemzetiség érdekéért szavatosságot vállaljon. (Sensatio.) Ezután fölolvastatott a kongressus megtarthatására vonatkozó leirat magyar nyelven. Maczedon kanonok indítványba hozza, kerestessék meg a kormányszék, hogy a románokhoz román nyelven intézze közleményeit. A leirat ezután előbb német, aztán román nyelven fölolvastatván, a congressus háromszoros „Éljenben“ tör ki. Vita következett a fölött, várjon a fölirati vita nyíltan tárgyaltassék-e vagy titkosan. Popp alelnök, Baritz, Bran, Leményi, Gaetanu és Bojer Áron a nyilvánosság mellett szólnak. Határozat, hogy a congressus délután bizottmánynyá alakuljon s másnap reggel 9 órakor a fölirat nyílt ülésben tárgyaltassék. Egy 20-kán este föladott szebeni távirat szerint az említett bizottmányi értekezleten Sterka Suluz és Saguna az októberi diploma szellemében szóltak ; a februári alkotmányt nem is érintették. A császárhoz intézendő hálafelirat elhatároztatott. Országgyűlési készülődések czim alatt ezeket olvassuk a „Korunkban.“ Ma kezdődik a tisztviselők és lelkészekből alkotott román értekezlet Szebenben, mely mint a főpapok által kibocsátott körlevél mondja, nem csak a legm. válasz meghallgatására, hanem nemzeti érdekek feletti tanácskozásra is fel van szabadítva. Főkormányszéki elnökünk ma egy hete érkezett Bécsbe, hova hivatott, hol gr. Nádasdival sokat értekezett s ö felségénél is volt már kihallgatáson , mi mind összefügg az erdélyi országgyülés egybehivásával, mely hogy ápr. 19 e után fog megtörténni, a sugalmazott lapok rég megmondották ; valamint most már azt is tudják, hogy a regia propositiók is készen vannak, három nyelven. Mennyire függ össze az országgyűlés összehívása a román értekezlet magatartásával, túlesik tudásunk látkörén. De ha igaz a centralista lapok azon terjesztménye, hogy a tán májusban egybehívandó Reichsrath a februári alkotmány revisiója terére bocsáttatik, s miután az alkotmány revisiójára szükséges, hogy a Reichsrath legalább meghivásilag kiegészített legyen, mi végre Erdélyt, megy nem megy, meg kell híni, — ha áll e nézet, úgy az erdélyi országgyűlés kikerülhetlen. Pedig a centralisták okoskodása még sem teljes, mert a velenczei királyság még ekkor is meghivatlan marad. A midőn az országgyűlés közeledtét kívánjuk jelezni, rágondolunk, hogy e hazában egy nagy rész azon hiedelmet táplálja, hogy ez országgyülés most is elmarad, mint elmaradt az, melyet 1861. nov. 4-ére hirdettek vala. Eddig se bocsátkoztunk jóslásokba, meglehet most is úgy vagyunk, mint pár év előtt nehányan voltunk Bécsnek egyik színházában, hol Wagner R. a „Jövő zenéje“ képviselőjének Tannhäuserét adták, hol a zenekarhoz közel jutván, a vonó és fúvó hangszerek lármájától magát az operát nem hallottuk. A lapok által hozott készülődéseket nem ignorálhatjuk, bárha szintén látjuk is, hogy a nehézségek sok legyőzni valót hagytak fenn az illetőknek. Az intézők szintén tudják, hogy az erdélyi nemzetek sincsenek tisztában egymással, hogy a magyarok és székelyek megyebizottmányaikon 48 felé, a románok lapjaikban a jelen helyzet, a szász nemzet egyetemében a Reichsrath felé gravitál; vagyis, a magyar és székely a mult, a román a jelen, a szász a jövő politikáját szeretné érvényesíteni. Mi az országgyűlés összealkotását illeti, a nemzetek közt szintén lehetlen nem látni azon eltérést, hogy a magyar és székely népképviseleti, a román számszerinti, a szász nemzetiségi szempontot szeretné szeme előtt tartani; s hogy a magyar és székely szeretne valamit a karok és rendek szerinti képviseletből megmenteni; hogy a románok a népszám súlyt szeretnék a népképviselettel egyeztetni; s hogy a szászok szívesen megmaradnak az érdekképviseleti mód mellett, ha még néhány szász mezőváros is meghivatnék. így állván a dolgok, lehetnek, mondjuk, kik a jövő zenéje lármájától nem hallják az operát, de azért a harmónia létezhetését, az opera folyamát tagadnunk nem szabad. Lehetnek, kiknek Metternich herczeg azon reflexiója van eszükben, ki egy nagy talentom politikájára azt mondá, szép szép, olyan mint egy dús koronáju erdő, csakhogy ösvényeket nem talál benne. De azért az országgyűlési kérdések előtt szemet hunynunk nem lehet.“ A szász nemzeti egyetem folyó évi nart. 17-ről a császárhoz felterjesztést intézett, melyben a szász főtörvényszékneli alelnöki s tanácsosi állomásokra következő egyéneket jelölt ki; u. m. az alelnökségre Herbert Eduárd korm. tanácsos, Bolloga Jakab korm. tanácsos, Kirchner Frigyes rendelkezés alatti cs. k. kir. főnök. Az első tanácsosi állomásra Schneider József rend. alatti cs. k. törv. tan. Spech Adolf rend. alatti k. törv. tan. Wagner Frigyes rend. kir. törv. tan. A második tanácsosi állomásra : Löw Vilmos rend. cs. k. fötörv. titk. Henrich Károly Szeben vár. tanácsos, Macellaria Illyés segesvári királybíró. A harmadik állomásra : Lassel Ágoston rend. alatti kér. törv. tanácsos, Berger Károly rend. törv. tan. Kaufman Károly nagysinki ülnök. A negyedik tan. állomásra : Binder Mihály rend. törv. tan. Eitel Frigyes nagysinki királybíró. Hanel Mihály megyés vár. tan. Az ötödik tan. állomásra: Schwarz János rend. törv. tan. Brecht János Megyei vár. tan. Kroner Károly marosvásárhelyi törv.tan. A szász nemzeti egyetem megragadva ezen alkalmat, azon kérést intézi, hogy addig, mig a törvényszékek birodalomszerte hasonlón és egyformán lesznek szervezve, az egyetemnek a fennirt törvényszékeknél megürülendő állomásokrai kijelölési joga fenntartassék, mely jogát a majd létrejövő törvényességért, s az ebből kifolyó nagy előnyökért szivesen oda adja, továbbá a fennemlitett törvényszéknél még egy hatodik tanácsosi állomás felállítása megengedése iránt is esedezik, s e végre ezen állomásra következőket jelöl ki : u. m. Meister Gusztáv rendelk. alatti törv. tanácsos, Hans Albert Szeben vár. tanácsos és Mangesius Gusztáv Szeben vár. tanácsost. kelésnek; a toborzás Opatowiczeig és Tarnowig terjed. Az oroszok a déli részt is erősen megszállták, minden vámhivatalnál 4—500 főnyi csapat áll; főhadiszállásuk Miechow, mely összeköttetésben áll a még erősebben megszállt Kielcével. Hol van a fölkelők táborhelye és raktáraik, meghatározni nem lehet, mert minduntalan változó. Czieszkowski halála ismét csapás a fölkelőknek. Krakóban roppant néptömeg látogatta gyászmisét tartottak érette. Henessey iránt nagy figyelmet tanusítanak a krakóiak; 19-én lakomát rendeztek tiszteletére 60 terítékkel. Potocki gr. kapujánál, hol lakik, több száz látogatójegyet adtak át tisztelői. Egy pinczért orosz kémnek nézett a krakói nép , annyira megverte, hogy két csendőrnek egész eréllyel kellett életét megmentenie; hasonlón járt egy hivatalszolga. Egy krakói zsidó családhoz lengyel vendégek érkeztek; a család a zsidó mészároshoz küldött egy pár galambot, hogy ölje meg, mert lengyel vendégei vannak ; ez föladta őket a hatóságnak s elfogattak. Még azon éjjel követ kötöttek az áruló nyakára s a Visztulába dobták; 17 év d. u. bérkocsi állt meg; a térparancsnokság előtt két ur szállt ki belőle két csendőr kíséretében ; ez Krakóban mindennapi dolog. A nagytéren egy gondatlanul nyilatkozó egyént orosz kémek tartottak, irgalmatlanul verni kezdték; midőn a katonai őrjárat megszabadítota, a tömeg hangosan zúgolódott. Az izgalom oly nagy volt, hogy a katonaság támadást volt intézni kénytelen a nép ellen, s kettőt megsebesítettek. Rzeszowból írják, hogy több fölkelőt fegyveres kísérettel hoztak Lembergbe; magyarok is voltak köztök, kiket hazaküldtek. A lembergi hiv. lap nagy jótéteménynek mondja ezen szigorú rendszabályokat Galicziában; előhozza, hogy sokan a közönség kizsákmányolására használják föl a forradalmat. Az orosz amnestia nem csak a királyságnak szól, hanem a régi lengyel tartományokra is kiterjed. A czárnak erre vonatkozó ukáza a nyugati tartományok fölkelőinek is kegyelmet ígér, ha május elejéig orosz kelet szerint leteszik a fegyvert. Ez okmány az alattvalóknak adott szabadságok bővítését helyezi kilátásba. Súlyt fektet az ukáz arra, hogy a nyugati tartományok lakóit erőszakosan is kényszerítették volna a forradalomban részvételre. A varsói kormány a katonai parancsnokokkal tudatta, hogy az amnestia-rendeletet nem teszi közzé, míg nyomtatott példányt nem kap belőle. Addig az elfogottak a börtönökben tartandók s a felkelők elleni katonai hadműködés a legszigorúbban folytatandó. A „G. Korr“-nek írják, hogy a párbajban elesett Bobrowszki a varsói titkos városi főnök volt; helyét már betöltötte a forradalmi bizottmány ; ellenfelének neve, ki lelőtte, Gurowski; épen az, kitől a forradalmi bizottmány Langiewitzet óvta. Bobrowszki azért utazott Posenbe, hogy ellenfelével megverekedjék. A forradalmi kormány által kivetett adó a földbirtokosoktól jövedelmök 10% át kívánja; tőkepénzesek és iparosok, ha 10000 lengyel forint jövedelemmel bírnak, szintén 10%; 4000 lengyel frt után 5%-ot fizetnek, a kiknek ennél csekélyebb a jövedelmök, úgy az írók, művésszek, intézettulajdonosok, sat. 1%-ot, a kézmüvesek 11/* az orvosok, gyógyszerészek, mérnökök, építészek s hasonlók 7%-ot fizetnek. A nemzeti adó beszedése a rendelet közlése után 22 nappal veszi kezdetét. A varsói citadellában székelő titkos vizsgáló bizottmány tagjai tetemesen szaporittattakl elnökük Witkowsky csendőrezredes, kit többszörös önhatalmaskodásáról ismernek. Ugyanéi ember fogná Lewschint fölváltani a rendőrfőnöki hivatalban. Az orosz elkobzási rendeletet nem csal Litvániában, de a királyságban is érvényesitik Enock kormánytanácsos már kidolgozta az ukazt mely ezt kimondandja. I Berg tbnok nem a legbarátságosabb fából áll Konstantin nagyhggel, mert az egész hatalmat saját kezébe akarja öszpontosítani. Korif tbnok, ki az itteni házakat összetövéssel fenyegette, Moskau kormányzójává neveztetett ki. Ikezett. A csatatérről kevés figyelemre méltó és Kalisból jelentik, hogy az egész kormányzóság föltámadt; a fölkelők, melyek több ezre vannak, tiz csapatra oszlottak s erős állást foglalnak ; az orosz helyőrségek mintegy bekerBlék, nem mernek tovább menni, mint meddő ágyúik visznek. , E Rzewuski Ádám gróf Volhynia katonai parancsnoka, máshová kérte áttétetni magát, hol ne kelljen harczolnia Lengyelország ellen. S I Lengyel mozgalmak. (K.) A királyságban úgy, mint a szomszéd tartományokban növekszik az izgalom . Posenben minden volt lengyel tartomány földbirtokosaiból jöttek össze, hogy a teendők fölött tanácskozzanak. A királyság déli részében napról napra gyarapszik a forradalom ; az amnestia inkább ártott, mint használt a kormánynak. Galicziából már nem csak Krakó szolgáltat harczosokat a föl d Arcza. Politikai divatok. Regény, irta Jókai Mór. (Folytatás.) A két halott. Mint a galván-ütés, úgy futotta be a hang egyszerre minden idegét. A halottak örömöt is éreznek. — Az Istenért, hogy jösz te vissza ? suttogd a házigazda. Itt a házban a csendőrök. — Meghallottam a kondásoktól az erdőn, hogy nem megjött és itt halt meg: szólt Béla, és szavait olyan közelről vélte hallani az örök álomra szunnyadt; bizonyosan oda tette fejét az ő vánkosára. — Szegény, így rendelte az ég. — De nem rendelte! Riadt bele vadul a férj; — az nem igaz. — Csendesen. Az égre. Te veszélybe döntöd magadat. Ha itt találnak! A csendőr itt alszik a fejünk felett; ha fölébred, el vagy veszve. Csókold meg egyszer és fuss! A férj azzal felelt, hogy halottja arczát százszor csókold össze és ott maradt. — Uram! Barátom! unszold őt a házigazda; távozzál, mentsd meg magadat; az erdő körül van véve; az odvas kőbe ne menj, az már föl van fedezve; siess északnak, arra még szabad az ut. A holttal ne törődjél többé; ő már boldog. Ő már nem érez semmit. — Hagyj nekem nyugtot. Ne törődjél velem. Én holt ember vagyok így is, ugy is. Mi az én életem ezután. De az nem igaz. Ő nem halhatott meg. Hát ilyenek-e a halottak ? Így mosolyog-e azoknak az arczuk ? Nem igaz, nem igaz. — Bár ne volna igaz. — Hivattál-e orvost? Megengedte-e, hogy eltemessék ? — Itt volt és megengedte. — Bolond volt, nem értett hozzá. Mit törődnek ezek azzal, hiszen nem az övék! Nem nekik fáj. — De az Istenért! Mit akarsz itt most ? — Mit akarok ? Meg akarom gátolni, hogy őt eltemessék. Mit bánom én , akármi történik velem ? Tépjenek széllyel! De amíg egy szem él, nem fogom engedni, hogy Juditot eltemessék. O él! Nézzed! Mint mosolyog? Nem, nem! Aki őt a föld alá akarná tenni, az engemet is odategyen vele. Oh a mi kezdete az üdvnek, Judit e perczben érezé azt. A férj, a hű szerető, visszajött a halálos veszélytől nem rettegve, hogy nejét a legirtózatosabb végtől megszabadítsa, — hiszen csak azok, akik ennyire szeretnek, mondhatják azt : „én nem hiszek a halálnak ! álom ez ! fölébredésre vár. Elégtetem nem a földé még; az enyém, és én nem adom oda. Mondjatok bolondnak, mondjatok eszelősnek ; de én nem engedem rázárni a koporsó födelét, s megölöm, a ki hozzája nyul.“ Oh e szavaknak melegét érzi a lélek az éktelen éj fagyain keresztül! — Megállj! szólt Béla. Látni fogod, hogy én nem vagyok örült. Judit gyakran szenvedett szívgörcsökben. Olyankor nem volt más gyógyszere, mint hogy keblére lehelltem, és lélekzetem melegétől, és talán szerelmem forróságától rögtön elmúlt a baj. Neki fel kell éledni attól újra. Oh mily édes volt e szavak zengése az elrejtőzött léleknek. Judit valami jóltevő zsibbadást érze, mely a lélek öntudatát kezdé kábítani; mentől jobban hanyatlott a gondolat ereje; az állati élet érzeteként vett magának erőt; csak egy gondolatja volt még; nem is gondolattán: ösztön, érzelem, megdicsőülés; a gondolat a lelki béke kutforrása: „Isten mindenütt jelen van.“ Azután nem tudott magáról többé semmit. — A férj, mint egy őrjöngő feküdt arczával neje márvány keblén s hosszú lélekzetével ’ iparkodék azt átmelegiteni, a másik kétkedő férfi oly szánakozva tekinte le rá: mi hasztalan 1 küzdelem ez a halál ellen! — Nézzed, nézzed , nem veszed-e észre, hogy arcra pirul? ! A gazda fejét rázta, nem lehetett azon észrevenni semmit. — Hozz egy tükröt, tartsd szája elé. Nem lesz-e homályos? A tükrön nem hagyott nyomot semmi lélekzetvétel. A férj folytatá a kétségbeesett kísérletet. — Hagyj engem. Ne szólj hozzám. Ne szakíts félbe. Az elébb, ha tovább folytatom, már sikerül ... Hiszen már az érvérét hallották fleim. S folytatá az örült munkát: átlehelni saját életét kedvese keblébe. — Nézzed! Nem látod? — Mit? — Mit ? Azt a verítékgyöngyöt homlokán? A kérdezett azt felelte, hogy nem lát semmit. Hiszen saját szemei is kápráztak már. Ez észvesztő jelenet, hol egy háborodott lélek, mert a sors végzetében nem akar megnyugodni, a föltámadást készül erőszakolni, eltörté borzadállyal az egyszerű embert. Reszketett. Pedig a hideg véritékgyöngy a márvány homlokon valóban ott volt. — Mégsem látsz semmit ? Kérdé Béla vad tűztől villogó szemekkel. — Nem. Semmit. Abban a pillanatban a hulla felnyitó nagy fekete szemét s mereven rábámult a tagadó szó kiejtéjére. Az hörgő ijedelem fuldoklásával rogyott térdre. . . . Minden jó lélek dicséri az urat! A hulla merően nézett maga elé felnyitott nagy fekete szemeivel. Nem az élet öntudó tekintése volt az, hanem egy halottnak komerev nézése, melylyel élőket ijeszt. — Látod! Látod !e él! Rebege magán kívül a férj. A másik férfi pedig eltakarta arczát és reszketett és gondoló : — Nem él, hanem „kisért!“ S valóban olyan volt e jelenet, mintha az őrült szerelem csendes halottját kisértetté változtatta volna át. Egy fehér alabástrom arcz, és két fekete, mozdulatlan szem! Béla nem irtózott tőle. Odahajolt a kísértő rém arczára és megcsókolta annak ajkát. — Mit cselekszel ? — Ne kisérts Istent! Oh e fehér arczra, fekete szemekre irtózat volt tekinteni! őrjöngés annak száját csókkal illetni ( És ime a csók után — csendesen lezárta ismét hosszú selyemszálas szempilláit a halott és halvány pir kezdett átderengni arczán. És a mint kezei össze voltak téve keblén, selyemszalaggal egymáshoz fűzve, lassan összekulcsolá ujjait, mint a kik imádkoznak. Béla őrjöngő nevetéssel mutatott rá: ol daltól hevült arczán a köny, és halántékain veríték csörgött alá. Óhez rettenetes harcz vJ Ez Jákob éjszakai küzdelme volt Istennel a poltában ! — Isten engedte, hogy az „embJ győzzön. A házi gazda áhítattal ragadá meg id kezét s ajkához szoktá azt. I — Csodát miveltél. Az erős szerelem flottakat támaszt fel. I — Most szólítsd nődet, vigyétek őt el deg szobából és ápoljátok. I — Bizd ránk. Őrizni fogjuk, mint ti ajándékát. I — Küldj az orvosért. I — Magam megyek érte,nem bízom már Lovaim pihentek. Reggelre itt leszek vele. I pedig most siess és menekülj. Nem jó itt leni tovább. I — Elmegyek. De elébb esküdjél mi közöttünk jelenlevő Istenre, hogy nem! gondját fogod viselni, hogy bármily halott látszassák is, soha el nem hagyod őt temetni, én meg nem érkezem hozzá. Esküdjél megl — Esküszöm. E rettenetes és emlékei tesit, hogy el nem felejtem, a mit fogadtam. I most siess. | — Egy csókot még, Judit! ! És a csóknak nem akart vége szakadt „Siess, siess“ a csendőr fölébredt az odafenn, neszt fogott, gyanúsnak találta a megindult, a nyikorgó lépcsőkön hangzó léptei. Közelit. Óh siess, siess! ! Csak midőn az ajtó előtt hangzottak ültek, midőn a csendőr a zárva talált ajtón kel zörgetni, akkor szökött ki Béla az ablakon. B A belépő csendőr gyanúsan kérdezé : I — Ki volt itt ? mi történt ? I — Nézze ön. A halott magához tért.l