A Hon, 1863. augusztus (1. évfolyam, 174-197. szám)
1863-08-01 / 174. szám
PEST, JULIUS SI Politikai szemle. Pest, jul. 31. (II.) A bécsi „Presse“ újabb felderítéssel lep meg bennünket, a három nagy hatalomnak a szt.-pétervári kabinethez intézendő replicája tárgyában. E lap ugyanis azt állítja mai számában, hogy a alkudozások fenakadtak. Ennek pedig oka a „Presse“ szerint az, mert Francziaország nem tartja gyakorlatinak a megállapodást mindaddig , míg tisztába nem jött a három hatalom az iránt: mi történjék azon esetben, ha Oroszország a három nagg hatalom megújított reclamatiójával szemben is ragaszkodni fog a Gorcsakov herczeg válaszjegyzékében kifejtett állásponthoz. Lényeges befolyást gyakorolhattak a ,,Presser szerint ennek megfontolására Napier és Montebello herczeg tudósításai Gorcsakov herczeg nyilatkozatairól , melyek szerint megtagadtatik a nyugati hatalmak beavatkozási joga a lengyel ügybe, s az csak a három osztozó hatalomnak engedtetik meg. A párisi kabinet, Montebello herczeg jelentésének vétele után, fontosabbnak találta, hogy előbb ezen előkérdésre nézve értene egyet a három hatalom, minek következtében az alkudozások most egészen más irányt vettek. Drouin de Lhuys ismét visszatér azon egyezményre, mely kezdetben kevés viszhangra talált Bécsben és Londonban. A franczia külügyminiszter e pillanatban új jegyzőkönyv aláírására sürgeti Angolországot, amelyben följegyeztetnének azon pontok, melyeknél fogva egyetértés jött létre a lengyel kérdésben. A bécsi kabinettel még nem kezdtek e tárgyban alkudozást ; a franczia kormány előbb Angolországgal akar tisztába jöni, s ha czélját érte, reméli hogy akkor Ausztriával is megegyezik. Nem csak a „Presse,“ a ma érkezett franczia lapok hangjából is azt lehet következtetni, hogy a viszonválasz iránti alkudozások ha nem akadtak is föl, de igen lassan haladhatnak. A „Patrie“ azt írja, hogy a bécsi kabinet még nem felelt a párisi és st. jamtsi kabinet utóbbi közleményeire. A „France“-ban meg azt olvassuk, hogy a franczia kormány a londoni kabinet végleges feleletét sem kapta meg, s mindazon hírek, melyek a sürgönyök elküldésének idejére vonatkoznak, teljesen alaptalanok. Mikor fog tehát a végleges megállapodás bevégzett tény lenni ? még nem tudhatjuk. A napokban többször emlegették, hogy Poroszország befolyást gyakorolhatott Gorcsakov herczeg válaszjegyzékének azon pontjára, melyben a három osztozó hatalom conferentiájáról van szó; sőt azt is állították, hogy Bécsben lépések történtek részéről, Ausztriának a nyugati hatalmak actiojától való elvonására. A „France“ azt állítja most, hogy a párisi és londoni udvaroknál meghatalmazott porosz követek utasításai nem egyeznek Oroszország válaszának szövegével. A berlini kabinet javasolja, hogy az öt nagyhatalom közösen tárgyalja a Francziaország, Ausztria és Angolország által formulázot hat pontot. Poroszországról lévén szó megjegyezhetjük azt is, hogy a „Köln. Zig“ szerint berlini kormánykörökben alaptalannak mondják az „Ind. beige“ azon állítását, mely szerint a porosz kabinet felajánlotta volna közbenjárását és jó szolgálatait a nyugati hatalmak és Oroszország közti viszályban; ellenben azt állítják, hogy Poroszország a hat pont és a nyolcz hatalom conferenciájának elfogadását javaslotta Sz. Pétervárott, s hogy Gorcsakov válasza nem okozott volna valami kellemes benyomást. Ennél fogva még mindig felvilágosításra vár az osztozó három hatalom elő-conferenciájának eredete, mi oly nagy boszankodást szült Bécsben, Párisban és Londonban egyaránt. Ami a Porosz- és Oroszország közti szövetségről keringő híreket illeti, ezekre nézve azt jegyzi meg a „Köln. Zig“ berlini tudósítója, hogy Oroszország eléggé el van foglalva államügyeivel, s Poroszországot csupán saját érdekei vezetik a lengyel ügyben. Ezt bizonyítja a „N. PreussZig“ azon nyilatkozata is, mely szerint Oroszország nem egészen elégséges s aztán nem is biztos szövetségese Poroszországnak. A „Bair. Zig“ azt írja, hogy rendkívüli készületeket esznek Gasteinbau , ausztriai császár ő Felségének fogadására. A „Presse“ szerint aug. 1-jére vagy 2-lára várják oda Ő Felségét. Oroszországban rendkívül harczias hangulat uralkodik, ha hinni lehet a ma érkezett tudósításoknak. (Lásd Oroszország és „Esti posta" rovatunkat: London). A háború Lengyelország megtartása érdekében igen népszerű, bár az orosz katonaságnak épen nincs nagy kedve a francziák ellen verekedni. A félhivatalos „Gen. Corr.“ azt állította volt annak idejében, hogy Balabine, a sz.-pétervári udvar követe Bécsben, utasítások vétele végett utazott el, s aug. közepére vissza fog térni; a „France“ szerint azonban azt hiszik jobban értesülő körökben, hogy Balabine mindaddig nem térend vissza Bécsbe, míg a lengyel kérdés uj fordulatot nem vesz. " Pest, jul. 31. Az egész világ Francziaországra vetette tekintetét: mindenki feszülten várja, mit fog tenni III. Napóleon császár az ismét letiprással fenyegetett szerencsétlen Lengyelország érdekében, mert utoljára is a szabadelvű Europa benne helyzi minden bizalmát. A francziák császára pedig zárkózottabb, hallgatagabb mint valaha : egyetlen elejtett szó sem árulja el azon titkos tervet, melyet lángelméje megállapított Lengyelországra nézve. E helyzet míg a várakozást fokozza, nem kevésbbé növeli a nyugtalanságot. Mindamellett azok, kik magasztos eszméit felfogni képesek, szivének a szerencsétlenség és jogtalanság iránti indulatairól meg vannak győződve, s lelkének óriási tevékenységét ismerik : pillanatig sem kétkednek, s legkevésbbé csüggednek szándékai és törekvései fölött. Ily bizalommal kisérjük mi is ezen nagy fejedelemnek a közszabadság, polgárisodás és emberiség érdekében eddig tett s ezután teendő lépéseit, s mély meggyőződésünk , hogy Lengyelország sorsának jobbra kell fordulnia — mert III. Napóleon császár akarja. Mindemellett nem tagadjuk, hogy az önzéstelen, nemes szándék nagy akadályokba ütközik. Az európai kormányok retrograd irányú nézetei, sl8lő óta annyi vér- és pénzáldozattal védett, a franczia forradalom nagy eszméi által megtámadott érdekei még mindig hátráltatják s akadályozzák terveinek végrehajtását. Ennélfogva nem lehet csodálkoznunk, ha nem minden pillanatban lepheti meg nagyszerű törekvéseinek fényes eredményével Európát. Ha a jelen viszonyokat jól fogjuk föl, most is épen ily akadályozó körülményekkel kell küzdenie hatalmas szellemének; de, mint megjegyeztük, akarata utoljára is győzni fog, s Lengyelország nem veszett el. Kezdetben talán III. Napóleon császár nem viseltethetett különös rokonszenvvel a lengyel fölkelés iránt, mert megzavarta, — meg, legalább egy időre, — ama terveket, melyeket azon eshetőségre alapított, ha Oroszország határozottan, ingadozás és minden hátsó gondolatok nélkül lép a reformok terére, követi bölcs tanácsait, s visszaadja Lengyelországnak isten és emberek előtt eljátszhatlan és elévülhetlen jogait; de miután a jelenlegi orosz kormány nem elég határozottan áll a reformok terén , miután Lengyelországot illetőleg adott tanácsai nem vétettek kellő figyelembe, sőt az orosz külügyi kanczellária kihívó és bántó módon felel azon kezdeményezésre, melyet Lengyelország s vele együtt az összetiport jog, fenyegetett polgárisodás és megvetett emberiség érdekében tőn, s miután csodálkozással szemléli, hogy mennyi erélyt, vitézséget, áldozatkészséget és hazafiságot tud kifejteni Lengyelország, szabadságának és függetlenségének kivívására, élénk rokonszenvvel és hajthatlan akaraterővel karolja föl e nagy ügyet, melyet hogy diadalra jusson, a szabadelvű Európának érdeke követeli, rokonszenve óhajtja. Ezen elhatározás által vezettetve bizton remélhető az is, hogy Francziaország külpolitikája, melyet Drouin de Lhuysur néhány hónap óta oly bizonytalan irányban s még bizonytalanabb eredménynyel vezet, határozottabb irányt veend, s annak vezetését III. Napoleon császár oly államférfiura bizandja, ki eszméinek oly alakot s törekvéseinek oly irányt tud adni, mint tudott Thouvenel ur, külügyminisztersége alatt, kinek diplomatiai tevékenysége Francziaország történelmének,,Olaszország felszabadításáról“ szóló év lapján nem maradhat följegyzetlenül III. Napóleon császár fegyvertényei mellett. Valóban mindaddig, mig ő vissza nem foglalja előbbi állását, s kezébe nem veszi a külügyek vezetését, nem fog kitűnni a franczia külpolitika iránya és törekvése, s koczkáztatva van azon süker is, melyet a diplomáciának a rendes uton kivívnia kellene. Egyébiránt ha jól vagyunk értesülve — pedig ez iránt nem kétkedhetünk, — még csak idő kérdése Thouvenel úrnák ismét belépése a külügyi hivatalba. III. Napóleon császár érzi, hogy nem nélkülözheti sokáig e nagy tehetségű, lankadhatlan munkaerejű és szilárd jellemű államférfiút. És ha ez bekövetkezik, — mit nemcsak lehetségesnek, sőt valószinünek és nem sokára megtörténhetőnek tartunk , akkor biztosan tájékozhatjuk magunkat III. Napóleon császár politikája iránt a lengyel kérdésben, s ekkor készen lehetünk újabb combinatiokra is, ha Francziaország, Ausztria és Angolország diplomatiai actiója nem vezetett eredményre. tek után több rendbeli részlete tud^sítással bírt, mégis helyesnek és időszerűnek véltük azokat egyelőre nem közleni. A pártküzdelmek a conferentián, s az azt követő napokban sokkal élénkebbek és szenvedélyesebbek voltak, mintsem tanácsos lehetett volna, mintegy olajat önteni a tűzre. Ezen conferentia ma már a történelem rövid epizódja lett. A szenvedélyek lecsillapultak, s a nyugodt hideg visszapillantás a kedélyeket többé háborítani nem képes. Adjuk tehát ezen eseménynek szorosan csak a történteket elősoroló rajzát, amint azt a conferentián előtűnt túlnyomó többség vezérszónoka, Ujfalussy Miklós ur nekünk közlés végett beküldeni szíveskedett : Szatmármegye, Remetemező, jul. 26. A „Független“ julius 14- és 15-ki számában „Szatmári dolgok“ czim alatt két czikket hozott. E lap vidékünkre nem járván, tartalmára Máramarosból figyelmeztettem, mire azt sok nehézségek után megkeritettem s elolvastam. A lap szerkesztőjét, annak irányát s körét jól ismervén, bántalmaira felelni nem akartam,azonban figyelmeztetvén, hogy a czikkeket, már a derék „Pétter Lloyd“ és a „Sürgöny“ is átvették, de különben is nagyon feltűnvén az, hogy a maga nemében országszerte páratlan szatmári conferentiát, a független magyar lapok fel sem említik, — annak részrehajlatlan leírására magam elhatározám, czélomul tűzvén, hogy a „Független“ ferde és hirtelen előadását férfiatlanul követni nem fogom. A szatmár megyei újonnan kinevezett administrator folyó július hó 9-kére bennünket conferentiára hívott öszre; kezdetben sokan azon véleményben voltunk, hogy attól távol tartjuk magunkat, de miután a meghívás kezeink közé jutott, azonnal elhatároztuk magunkat a Nagy Károlyba való menetelre. A meghívó levél nevezetesebb pontjai im ezek. „Hogy feledve minden múltakat, a törvényesség, s a lehetőség közötti uton a megyének az önkormányzatot visszaszereznem. Én, ki a megyerendszer bálványozásában nőttem fel, ki kora ifjúságomtól életem javát annak szolgálatában töltöttem, nem akarhatom magamat urávátenni annak, minek, hogyha szolgája lehettem, dicsőségemnek tartom mindig. Ha törvényeinknek kellő megóvása mellett nem feledjük a tények kényszerűségét is, és a jogot eszéllyel, a helyzetet józan számítással használjuk fel.“ E kitételek bennem mély aggodalmakat ébresztettek, s azok ellen szerényen felszólalni polgári kötelességnek hivém. A mondott napon tehát összegyűltünk, s miután az adminisztrátor a gyűlést megnyitotta az Uray Bálint, indítványozza : keressék meg adminisztrátor, hogy nevünkben járuljon ö Felségéhez a megye önkormányzata s az alkotmány visszaszerzése végett. Itt figyelmet kérek. Ezen indítvány és az adminisztrátor fentebb előadott programmja között óriási a különbség. Jól látta azt a „Független“ közöttünk jelen volt szerkesztője, s tapasztalván, hogy terveit legmeghittebb elvbarátai is ellenzik, a psz játékhoz jó képet kelle csinálnia, s megnyugodni az Uray-féle indítványban. Különben a bukás még csak leplezhető sem lett volna. Uray után Ujfalussy Miklós: Mielőtt a tárgy érdemébe bocsátkoznám, két kérdést intézek az adminisztrátor úrhoz, először : a meghívásban elmondott programm a méltóságodé, vagy a kormányé-e ? Administrator közbeszól. Enyim! Ujfalussy folytatja.Másodszor: legyen az bárkié, szólhatunk- e itt hozzá anélkül, hogy későbben nyilatkozatainkért feleletre vonatnánk? Mert ha erről bennünket nem biztosíthat, üdvösebb lenne tanácskozás előtt szétoszlanunk, mint bevárni az alkalmat, mely igen rosz szolgálatot tehet nekünk, magának, s a kormánynak is. Nekünk , mert 1861. nov. 5. óta magunkat egy szóval is compromittálhatjuk. Neki, mert ha mi, kik ide az ő meghívása folytán jöttünk, s itt magunkat comprommittálni találjuk, aki az országban első tett ily merész kísérletet, könnyen históriai nevezetességűvé válhatik. A kormánynak, mert úgy tetszik, az is igen eszélyesen kerül minden alkalmat, mely által mi a november 5 -i rendszabályok ellen véthetnénk. Ezek következtében kérem e méltóságát,adjon nekünk nyílt félretet, addig előadásom fonalát félbeszakasztom. Administrator: Szólásra hívja fel Nagy Ignáczot, ez fel is áll. Ujfalussy: Bennünket csak a méltóságod felelete nyugtathat meg, kérem adjon választ. Nagy Ignácz, az administrator sógora: Igen szenvedélyesen felszóllal az U. kérdései ellen, azokat szemfényveszi és, comédia, malitiának nevezi. Ujfalussy: Ezen meglepő inparlamentáris eljárásból magamat tájékoztam. Az administrator úrhoz intézett kérdéseimet nem egészen a magam, de mindnyájunk érdekében tettem, én hosszas publicistái pályámon megszoktam mind az ország, mind a megyei gyűléseken a szólásszabadság virágzó korában maként nyilatkozni, hogy szavaim senkit meg ne botránykoztassanak. — Tanúsítom azt ez alkalommal is, mert jóllehet Nagy Ignácz úr engem minden ok nélkül kihívott, én magam visszatartom a kölcsön visszafizetésétől, de mellékesen annyit mégis felemlítek, hogy minden részhírü hazafi, mikor újabb hazafiatlanságot akar elkövetni, nagy szavakhoz folyamodik, nyugtalan, sértő, petuláns, sőt vehemens szokott lenni, csak azért, hogy az uj csinyt elfedhesse ; de az eszes közösség mindig tapintatteljesen szokott felettünk ítélni; valamint azt is felemlitem, hogy nincs a világon oly párt, nincs oly ügy, melynek a Nagy Ignácz ur .modora kárára ne válnék. ■— Most a tárgyra. Én az administrator ur programmját nem pártolhatom, mert az ellentétben áll alkotmányunkkal, — sőt az octoberi diplomával is — ellentétben áll az1. esztergomi nézetekkel, — az 1861-ki országgyűlés feliratával, — a herczeg-primás főispánságáról lemondó nyilatkozatában kimondott hazafias rlveH-H, — tehát ellentétben az egész magyar legitim iránynyal; — de végre ellentétben U Felségének 1861. év novemb. 5 én kiadott legfelsőbb nyilatkozatával is, melynek zárszavai ezek: „Rendíthetetlen szándékom múlt oktob. 20- án kelt diplomám erejénél fogva Magyarországom alkotmánya, jogai, és kiváltságai, országgyűlése, tövényhatósági intézményeinek helyreállítása tekintetében adott engedményeket jövendőben írt egész épségekben és sértetlenül fentartani." Ezen fejedelmi ígéret neküek kilátásba helyezi, hogy egykoron egész alkotmányunk visszaadatik, ellenben az administratori programm a megyei kormányzaton kivül mindent felad, s így az ár a nyereményt sokkal felülmúlja. Bízzunk tehát törvényes igazságunkban, és a Felség Ígéretében, s várjuk be az időt, midőn alkotmányunk egész épségében felülről fog visszaadatni, ugyanazon egy adussal, minden hatóság, tehát az egész ország részére, s ne kövessük a tévelygő utat, melyen mi, csupán egy megyének néhány lakosai,meglehet eszközölhetnénk alkotmányunk foszlányaiból magunknak valamit. Az ingadozó,tántorgó, alkudozó politika mindig veszélyt hoz,“— elitélte azt a világ közvéleménye, de el Schmerling államminiszter úr is a m. év egyik reichsrathi ülésében, kijelentvén, hogy a magyar alku-párt csak néhány hivatal után kapkodó pamphlet-schreiberből áll, kik a miniszeri előszobákat ostrom alatt tartják. A tanácskozás e két irányban folyt, melyet sok derék szónok meleg hazafisággal támogatott. Az adminisztrátori programm, vagyis alku, egyetlen szóval sem érintetett. Elvégre szólásra már senki feljegyezve nem lévén, az adminisztrátor kérdést ten : kiván-e még valaki nyilatkozni? Ujfalussy: A tanácskozás rendiből meggyőződhetett méltóságod, hogy közöttünk minden szóló, véleménykülönbség nélkül, a restitutió in integrumot óhajtja, ha ezen óhajt méltóságod az egész országra érvényesíteni képes leend: érit nobis magnus Apollo; de a nyilatkozatok igen nagy többségéből afelett is meggyőződhetett,hogy mi ezen lépés kérvényezésére méltóságodat fel nem hívjuk. Nagy Ignácz : Ismét szokásos diatribert veszi igénybe s megtámadja Újfalussyt, miért avatkozik az elnöki teendőkbe, miért enuncial. Szónoknak a másodszori vehementiája mindenkit a provocateurök szerepére emlékeztetett, s ezért tőle nagy indignatióval elfordulván, nem akarták szóhoz bocsátani. Mire az administrator csendet eszközölt, s Nagy Ignácz nehány szóban sértéseit akará mitigálni. Ezen másodszori declamatorius heveskedés okozá azt, hogy a termet többen el akarák hagyni, mint oly helyet, melyet egy rég megvert s már csak egy két egyént számitó párt, a düh és ügyetlenség convulsioival akar inficiálni. Ekkor Ujfalussy: Ez conferentia, itt elnöki enunciationak helye nincs. Szerény nyilatkozatommal az elnöki teendők eleibe vágni czélom nem volt. Csupán annyit akartam elérni,hogy a teremből aként távozzunk, hogy az itt mondottak felett később kétely ne támadhasson, s ezt el is értem. Hogy Nagy Ignácz úr nyilatkozatait épen annyi vehementatiával zárja be, mint kezdette, azt helyeslem, mert abban következetességet látok, de nem helyeslem azt, hogy midőn ajkam a haza megmentésének szent ügye forog, tettével annak elvesztésén működik. Adja Isten,hogy azt ne érje azon sors, melyre juttaták heveskedései 30 éves barátságunkat! Ezek valának tanácskozásaik főbb momentumai, melyekből kitűnik, hogy bennünket három nézet hozott három irányban ; u. m. az administratori meghívásban kifejtett, melyet tulajdonként kezünkbe a „Független“ szerkesztője hozott, és a két indítványban elmondott. E két utolsó lényegében egy, mert a Restitutio in integrumot mindkettő egyaránt óhajtja, s csak az eszközök megválasztásában térnek el egymástól. Az első egyetlen pártoló nélkül elesett: hincillaé lacrimae, innen a „ Független“ hosszas czikkében az epés fellázadás, innen a a kiáltó tényeknek ferde előadása, pour egarer le parterre. Igaz hogy én a „Független“ szerkesztőjét és rokonát Nagy Ignácz urat, de hiszem csakis őket kettőjüket, egészen akaratomon kivül megbánthattam, mert az igazságnak megvan a maga hatalma, bosszantása, sőt despotismusa, egy láthatatlan electricus erő vonul szellemén keresztül, mely a tiszta lelkületet felvillanyozza, a tisztátalant lesújtja. Végre a „Független“ azon reményére, mikép Szatmárban ma más irányú bizottmányt lehetne össszehozni mint 1861-ben, annyit jegyzek meg, hogy megyénk mindig higgadt és hazafias érzelmű volt, ma is az; a választásoknál szem előtt most is ugyanazon elveket tartaná,melyeket eddig tartott. Az ugyan megtörténhetnék,hogy korábbi választottai közül azokat, kik jelenleg közöttünk felemelt fővel csinálják a caprioleokat, az oltártól eltávolítaná, de különben a szatmári egyszerű becsületes jellem magát bizonyosan meg nem tagadná. Ujfalussy Miklós tolásával megbízandó bizottmány, s ezután a kérelmi bizottmány tagjai választatnak meg. Erre közzé tétetik a gyorsírói naplót vizsgáló bizottmány választási eredménye a tegnapi napról . Mindössze volt 82 szavazó. Ebből kapott Papp Péter 78, Codru Dragosianu 78, Schuller - Libloy 77, Schnell Károly 77, Buttyán László 76, Munteán Gábor 73, Batiu János 73, Brecht János 73, Demjánu Péter 54, Moga Demeter 52, Lászlófi Antal 51, Schmidt Henrik 42 szavazatot. Míg a mai választások eredményének számbavétele megtörténik, elnök két kir. biztosi közleményt olvas fel, mellyel a kir. előterjesztések közt első és második helyen álló két kész törvényjavaslat u. m. „A román nemzet és annak vallásai egyenjogúságának keresztül viteléről, továbbá a három országos nyelvnek a közhivatali közlekedésbeni használatáról — a ház elé terjeszteíik, oly megtalálással, miszerint azoknak alkotmányszerű elintézését eszközölje. A felolvasás magyar, német, és román nyelven történt. Elnök: Az ügyrendt. 27 §. szerint választmányokat kell összeállítni, kérem tehát az egyes osztályokat, alakuljanak meg mielőbb, mikép az előterjesztett törvényjavaslatok előmunkálataival megbízandó választmányokat hova hamarább létesítni lehessen. Miután 0bert az épen említett választmányok megalkotását indítványozza, Ranicher pedig ellenveti, hogy ez az ügyrendtartásból önként foly, Schmidt Konrád e választmányok összeállításának részleteibe bocsátkozik, miközben megjegyzi, hogy e tekintetben úgy kell venni a dolgokat a mint jelenleg vannak; két osztály egyelőre nem jö létre , ugyanis a 3. osztályba tartozó képviselők közül csak 3 van jelen, a VI. osztálybeliekből pedig egy sem. Ennek folytán a mondott választmányba az egyes osztályokból nem egy, hanem két tag lenne választandó, mely indítványt elnök, miután ahhoz többben szólották volna — végzéskép mond ki, végre minden osztályból egy egy tagot bíz meg az osztályok egybehivásával. Rövid szünet után Elnök : az ügyrendtartás értelmében felszólítja a házat, határozzon a gyorsírói napló közzétételének módjáról. Ő az itteni nyomdászokat meghivatván, egyessogra lépett a kinyomatás iránt, s azt a kir. biztos elébe fogja terjeszteni. Csak a közzététel módja lenne még maghatározandó, mi végett ajánlja, hogy miután a jegyzőkönyvek mind három nyelven szerkesztenek s fognak kinyomatni, a beszédek úgy nyomassanak ki, a mint mondatnak, s egyik nyelvből a másikba ne eszközöltessék fordítás; mely ajánlat, miután Rosenfeld ellene, Ranicher pedig mellette szólott, elvégre határozatba ment. Most felolvastatja elnök az előbb történt választások eredményét, mely így következik: A felirati bizottmányba (91 szavazó közül) Sterka Siulutiu 91, Singuna 91, Baritz 91, Angyal 91, Ranicher 91, gr. Béldi György 91, Rosenfeld 90, Aldurián 90, Schmidt Konrád 88, gr. Nemes János 87, dr. Teutsch 67, Zimmermann 63 szavazatot kapott, mely szavazásból oly formán tűnik ki, mintha az első hat tag saját magára is szavazott volna. A jegyzőkönyv-vizsgáló bizottmányba 88 szavazóból Popasiu 87, Siulutiu József 87, Balomiri János 87, Maceariu Ilyés 87, Cipariu Thimoté 87, Gaetanu Miklós 87, K. Bedeus 86, Sebne 11 Károly 85, Gu 11 József 84, Trauschenfels Ferencz 82, Filtsch József 79, Budaker Gottlieb 72 szavazatot kapott. Elnök: A fölirati választmány tagjait fölkérem, méltóztassanak a mellékszobába vonulni és megalakulásuk felett értekezni. Mire Ranicher hevesen közbeszól, hogy ez a választmány dolga, s noha Rosenfeld s mások megjegyzik hogy ezt az elnök intézi el, elnök pedig hozzátszi, hogy ezáltal a választmány megalakulását siettetni lehetne, a nevezett három tag közt folyt többszörös párbeszéd után Ranicher — Sterca Siulutiu érsekkel röviden értekezvén — enunciálja, miszerint a választmány tagjai holnap d. e. 10 órakor fognak összegyűlni tanácskozás végett. A kérvénybizottmányba 90 szavazatból: Boroga Jakab 89, Popea Miklós 87, Bohetle 1u Sándor 87, Binder Mihály 87, Libly Schuller 86, Cipariu Tim. 86, Br. Friedenfelsei, Fabini József 80, Lázár Sándor 74, Brande Lemény 72, Lászlófi Antal 68, gr. Nemes János 63 szavazatot nyert. A jövő ülésnapja falragasz által fog közzétételi. Vége az ülésnek V/1 órakor. R. 1. A szatmári conferentia. Habár szerkesztőségünk a szatmári conferentiát illetőleg közvetlenül a történ Erdélyi ügyek. Erdélyi tartományi gyűlés. VIII. ülés, jul. 28-án. Kezdete d. e. 10 órakor. Olvastatik a VII. ülés jegyzőkönyve mindhárom nyelven és némi vitatkozás után elfogadtatik. Ezután tegnapi megbízatása folytán felolvassa az elnök — három nyelven — azon fölterjesztés fogalmát, mely mellett az elnöki választásról szóló jegyzőkönyvek Ő Felsége elébe fölterjesztetnek, a amely Ranicher, Puscaiu, Moga és Popea észrevételeinek meghallgatása után helybenhagyunk, s megbizatik az elnök, hogy azt a teljhatalmú kir. biztos mmgának átnyújtani siessen. Most Fekete János (Negrutiu) Kolozs m. k. szólal fel, s követeli, hogy az elnök mondja ki a határozatokat ne csak magyar és német nyelven, hanem románul is, mire az elnök válaszolólag megjegyzi, hogy ő ugyan érti a román beszédet, de magát azon nyelven kifejezni nem bírja, mindazonáltal ezután minden kérdést három nyelven fog a tekintetes országgyűléshez intézni, s a határozatokat is így fogja kimondani. Elnök: felszólítja a képviselőket, adják be a felirati bizottmány választása végett készített jegyeket, s miután dr. Teutsch felszólalására az ülés 5 perczre felfüggesztetek, megkezdődik a szavazás; ennek vége lévén, a jegyzőkönyv igaz I. Törvényjavaslat. A három országos nyelveknek a közhivatali közlekedésben használatáról. Erdély nagy fejedelemség részére érvényes. 1. §. A három országos nyelv úgymint: a magyar, német és román nyelv, a közhivatali közlekedésben egyenjogú. 2. §. A felek szabadságában áll minden bárminemű beadványokban, valamint minden hivatalos tárgyalásokban, a három országos nyelvek akármelyikével élni. 3. §. A felek szóbeli kérelmeik, valamint azok, a tanúk és szakértők kihallgatása feletti jegyzőkönyvek, a három országos nyelvek valamelyikén, éspedig azon a nyelven veendők fel, melyet a kihallgatandó fél, a kihallgatandó tanú vagy szakértő kijelöl. 4. §. Peres vagy peres ügyeken kívüli birói tárgyalásoknál, melyekbe több felek vesznek részt, szabadságában áll mindenik félnek, a három országos nyelvek valamelyikével élni. 5. §. A felek beadványaira vagy jegyzőkönyvileg felvett kéréseire, az elintézés ugyanazon nyelven adandó ki, amelyen a beadvány vagy jegyzőkönyvileg felvett kérés szerkesztetett. 6. §. A birói határozatok, valamint az indokok, oly esetekben, hol több felek vesznek részt, azon a nyelven adandók ki, melyen a kérelem vagy keresetlevél, illetőleg ez első beadvány, vagy az első szóbeli kérelem szerkesztetett. A többi felekkel, a határozatnak azon nyelvem fordításai is közlendők, melyen ők a tárgyalásnál részt vettek, 7. §. A szóbeli végtárgyalásnak, az ítélet kihirdetésének és kiadványozásának, a három országos nyelvek közül azon kell történni, mely a vádlott anyanyelve. Azonban szabadságában áll a vádlottnak, egymást is a három országos nyelvek közül, amelyet neki érteni kell, evégett IdWu.nM.t