A Hon, 1863. október (1. évfolyam, 223-249. szám)
1863-10-01 / 223. szám
PEST, SZEPTEMBER 30. Politikai szemle. Pest, sept. 30. (II.) A politikai helyzet iránti tájékozás ismét nehézzé jön, az egymásnak ellentmondó nézetek s hozzávetések miatt. A bécsi „Presse“ azt állítja, hogy a franczia diplomatia minden követ megmozdít e pillanatban Bécsben, Londonban, BŐr Szt-Pétervárott is. Itt Montebello herczeg még a zürichi és párisi békekötések revisióját is felajánlotta volna, ha Oroszország reá áll a congressusra, mit azonban Gorcsakov herczeg el nem fogadhatott, miután Francziaország a fegyvernyugvást tűzte első feltételül. Azon jelentés, melyet e tárgyat illetőleg Montebello hg. Párisba küldött, meggyőzte volna III.Napóleon császárt az iránt, hogy Oroszország már el van határozva : végsőig vinni a dolgot, s nincs más mód, ha valamit akar tenni Lengyelországért, mint fegyverhez nyúlni. Ily értelemben terjesztik elő a dolgok állását Francziaország bécsi és londoni képviselői is. Francziaország lemond ugyan arról , hogy a tél folytán a lengyel kérdés megoldását eszközölhetné , de a háború tavasszal kikerülhettem Francziaország ezen eshetőséget tekintetbe véve kész eddigi szövetségeseivel, nevezetesen Ausztriával egyetérteni. A helyzet általán annyira bonyolódott, hogy lehessen az elintézés diplomatiai után. Nem csak a lengyel, hanem a keleti és schleswig-holsteini kérdés is megoldást követelnek. A párisi kabinet tartózkodik minden politikai javaslattól. Ausztriára bízza a kikerülhetlenné vált háború czéljának és határának megállapitását. Ha Ausztria fenyegetve látná területének állását, Francziaország Gácsorságra nézve biztosítékot s a háboruköltség kárpótlásául a dunai fejedelemségeket ajánlja. S ha mindez nem volna elégséges Ausztria és Angolország közreműködésének biztosítására , Francziaország akkor nem köti meg kezét. Ekkor Francziaország egyedül fog cselekedni, s mind az olasz mind a keleti kérdés sajátságos módon lesz előtérbe léptetve. A „Presse“ azt állítja, hogy így beszélnek körülbelül Francziaország képviselői, s ezen beszéd összefüggésben áll a „Mémorial diplomatique“-nak „La situation“ czimü czikkével,mely állítólag Drouyn de Lhuys tollából került ki. Ezen czikk miután a diplomatiai interventio történetét előadta, a többi közt ezt mondja: ha valaki ismerni akarja a diplomátiai alkudozások történetét az utóbbi négy hónap alatt, látni fogja, hogy a leghatározottabb javaslatok,a legnyomatékosabb lépések Francziaország részéről történtek, míg az akadályok külföldről jöttek. Francziaország a jegyzékek egyszerre leendő átnyujtását inditványozta, midőn az ultimátum jellemével bíró azonos jegyzékekre nézve meg nem egyezhettek. Francziaország látta , hogy engednie kell, bár nagy sajnálatával, forma tekintetében , a dolog lényegére nézve soha sem engedett. Nem Francziaország volt az, mely előre kiszabta actiójának határát. A közös actio határait az osztrák miniszter szabta ki a Reichsratbban, mely nyilatkozatot Ausztria császára személyesen ismételte Gasteinban a porosz királynak azon hozzátétellel, hogy Ausztria nem megy túl azon, amit Angolország fog tenni. Nem Francziaország hibája, ha Angolország miniszterének azon nyilatkozata , miszerint Angolországot semmi eshetőség sem birja más mint békés demonstratiora, meggyengité és erőtlenné tévé a diplomatiai interventiót Oroszország előtt. Oroszország ezáltal megerősödött azon hitében, hogy ellenállásának nem lesznek komoly következményei. Francziaország előre elhárította magáról a felelősséget az ily actio sikertelensége miatt, amidőn utóbbi jegyzékében kijelenté , hogy ezen túl tökéletesen szabadnak tekinti magát határozatai és magatartására nézve. Miután Francziaország minden engedményt megadott Angolországnak és Ausztriának, most ezen hatalmakat illeti megmondani, mit kell tenni a jelenlegi fejleményekkel szemben. Francziaország már az utóbbi jegyzékek alkalmával indítványozta, hogy egyet kellene érteni azon eshetőségekre nézve, ha Oroszország egy részben vagy egészben megtagadja a követelést. Ausztria és Angolország nem akarták kezüket megkötni. Ezen két hatalmat illeti most a kezdeményezés, s miután az események szólottak, annak kijelentése : mily mérvben és minő feltételek alatt akarnak cselekedni. A hatalmak egyetértése csak így állhat fen. Francziaországot nem tartóztatják vissza sem az angol nyegleség, sem az osztrák habozás. Francziaország azt hite, nincs feljogosítva egy, az európai súlyegyént illető kérdés megoldására, s nem tartá kötelességének egyedül hajtani végre azt, mit a többi hatalmak átalános érdekű kérdésnek nyilvánítottak. Francziaország örömest meghallgat minden komoly nyilatkozatot, de nem nyújt kezet többé haszontalan demonstratiora. Ha még egyszer azt javasolnák, hogy Francziaország ismét hallassa eddig meg nem hallgatott szavát, annak napját és óráját magának tartja fenn. Francziaország e szerint a következő alternatívát állítja föl: a három hatalom coalitioja Oroszország ellen; vagy Francziaország önálló actioja Lengyelország érdekében, tekintet nélkül Ausztriára. Más szavakkal : nemzetiségi politika egyesülve Ausztriával, s a lengyel olasz és keleti kérdés megoldása tekintettel Ausztria érdekeire ; vagy nemzetiségi politika Ausztria ellen, szövetségben Olasz-, Svéd - , Dánországgal , a lengyel és más fölkeléssel. E helyzet a „Presse“ szerint nem kevéssé aggasztó Ausztriára nézve,mert ha nem fenyegeti is nyílt forradalmi háború tavasszal, nem láthatók azon szövetségesek, akik Francziaországot pótolnák. Míg a „Presse“ így beszél, az „Ind. berge“ azt állítja, hogy a hatalmak közt még nem kezdettek komolyan az alkudozásokhoz. Ez nem is fog történni addig, míg a franczia udvar vissza nem tér Compiegneből, tehát csak novemberben. A hatalmak csak a jövő január felé állapodhatnak meg valami acióban Oroszország ellen, Így végleges döntés nem történhetik február előtt Sz. Pétervár és a nyugati hatalmak között. Ha a dolgok komoly alakot fognak venni, ezt okvetlen megelőzi Fould és Russel visszalépése. A „Presse“ és „Ind. beige“ ily határozottan ellentmondván egymásnak, épen a hatalmak közti alkudozásokra nézve, a helyzet tájékozása — mint előre bocsátottuk — kissé nehézzé vált; lehetséges azonban, hogy valami váratlan esemény következtében az változni fog, s inkább tájékozhatjuk magunkat a hatalmaknak a lengyel kérdésben követendő politikája iránt. A bécsi lapok szemléje. A helyzet komolyságáról A bécsi lapok majdnem egyhangúlag a helyzet komoly és aggodalmas voltáról hoznak czikkeket. A többi közt az „Ost D. Post“ írja: „A politikai és financziai világ nyugtalanul és aggódva tekint a lengyel kérdés további kifejlődésére. Lengyelországból egyik borzasztó tudósítás a másikat követi, és tettre ösztönözi a hatalmakat, melyek Gorcsakov herczeg kevély visszautasig válaszát könnyeden zsebre nem rakhatják. „És ha Konstantin a herczeg látogatása által az orosz válasz sértő szinezete szelídült is : van Európában egy férfi, a ki a sértegetést nem veheti oly könnyedén, mint Rechberg gróf és Russell lord szokta. E férfi III. Napoleon, aki kinyilatkoztató , hogy birodalma politikájáért nem minisztere, hanem saját maga a felelőse. Ahol a diplomatiai és katonai győzelem, vagy bukás, a monarcha helyzetére, népével szemben ily egyenes befolyást gyakorol, ott az uralkodó a különös csípősséggel kísért visszautasítást nem hallgathatja el. „Igaz, hogy Napóleon császár nem sietett a biarritzi fürdőket elhagyni, de azért épen azon helyen van legtöbb alkalma gondolkodni, mint feleljen Gorcsakov herczeg provocatiojára. „Kardot rántani, Anglia békeszeretete, és Ausztria „sajátszerű helyzete“ mellett igen veszélyes lépés, melyet sem a hánytorgatott szövetség Svéd- és Olaszországgal, sem azon mondat, hogy Francziaország akkor tesz legjobban, ha maga tesz valamit, el nem háríthat. „Egyelőre azon gondolat merül fel: a hatalmak prodlamálják az 1815-öi szerződések megsemmisítését, amennyiben ezek Oroszországnak Lengyelországra vonatkozó jogait megalapították. Ezen eszmét Hennessey pendítette meg az angol parliamentben, de Palmerston azt feleli rá: ezzel csak Oroszországnak tennénk kedves szolgálatot. Ha a hatalmak hadat szennek, az ily nyilatkozat úgyis felesleges. Ha, mint látszik, kerülik a háborút, nem volna észszerű elvetni azon egyedüli alapot, mely a diplomátiai beavatkozást igazolhatja. „Oroszország reméli, hogy a felkelés leveretése után, a fegyverfogható ifjúság felét leölve, a másik felt Szibériába hurczolva, s az üresen maradt telkeket az orosz katonaság között felosztva, Lengyelországból muszka tartományt varázsolhat elő. A hatalmak nyilatkozata, hogy a szerződéseknek Lengyelországra vonatkozó pontjait kötelező erejüktől megfosztottaknak jelentik ki, ha e tényt hadüzenet nem követi, csak Gorcsakov hgnek szolgálhatna ürügyül czéljainak kivitelére. „Ellenben a másik eszme, hogy a három hatalom a felkelőket „hadviselő félnek“ ismerje el, Anglia és Francziaországra nézve azon alattomos értelemmel bír, hogy a hadviselés terhe egészen Austriára nehezedjék , Anglia pedig és Francziaország időt nyernek rá, hogy akkor siessenek elő segítséggel, a midönt kedvük tartja. A fölkelőknek mint hadviselő félnek elismerése, a nyugati hatalmakra nézve semmi, Ausztriára nézve minden. Rájuk nézve közvetlen veszély nem származik, Ausztria ellenben azon helyzetbe jönne, hogy Galicziát is a harcz körébe látná bevonatni, egyesülnie kellene a lengyel insurrectióval, és Oroszországgal hadat folytatni, melyben Napoleon talán igen, de John Bull semmi esetre sem jönne segítségre. „Ha Ausztria a lengyeleket hadviselő félnek elismerné: ezen ténynek elméletben és gyakorlatban beláthatlan következményei mutatkoznának. Elméletben azért, mert ez oly példát, előzményes esetet alapítna meg, melyet szerencsétlen napokban Ausztria ellen is lehetne alkalmazni. Gyakorlatban, mert majdnem lehetlen volna Galicziát, a legnyíltabb részvéttel a lengyel felkelők segítésében, visszatartóztatni. „Mi nem riadunk vissza a háborútól, de a legjobb politika, Angliával és Francziaországgal karöltve haladni. De ha háborúra kerül a dolog, akkor Ausztriának a feltételekről és a segítségadásról előbb biztosítva kell lennie. „Csak egy van amit határozottan ki kell kerülni : a harcz megkezdését egyedül, hogy aztán a nyugati hatalmak nagylelkűségétől függjön , minő segítséget akarnak adni. Anglia a sajtó által két évig tüzelte Olaszországot a háború újra megkezdésére ; néhány százezer font sterlinget Garibaldinak is juttatott, s mégsem sietett segítségre, amidőn ezen tábornok szorult helyzetbe jött. Ilyen urakkal szemben jó lesz vigyázatosnak lenni. Ha összesen szennek hadat, Ausztria részt fog venni, de ha egyedül indulunk, igen kétes, jönnek-e segítségünkre vagy nem ? A „Presse“ írja: „Nem mondhatjuk, mennyire alapos azon hir, hogy Drouyn de Lhuys helyébe Walewski neveztetnék ki; de hogy a mostani külügyminiszter állása igen meg van ingatva, s hogy Napoleon császár, politikájának más végrehajtó eszközéről gondoskodik, majdnem bizonyos. „De hogy mit fogna jelenteni Drougn ur visszalépése, mindenki tudja. Miután ezen miniszter törekedése, Francziaország számára őszinte szövetségeseket nyerni, meghiúsult, más részről a franczia császárságra nézve az aktív politika életkérdés, a Tuileriak cabinetje a szerződések politikáját elhagyná, s visszatérne az egy idő óta elhanyagolt szövetséges társhoz a nemzetiségi politikához. Ezen után Napoleon császár igen jól felhasználható támaszpontot, talál Olaszországban, s Napoleon császár már tapasztalta, hogy ily után ha Európa (a kormányok) nem is tart vele, azért egyesült erővel ellene sem nyilatkozik. „Napoleon császár ily újabb fordulat által kevesebbet tesz koczkára, mint amennyiről Európában lemond, eltekintve attól, hogy egy közelebb fekvő acó részére kedvező alkalmat szolgáltat, rögtön felhagyni amerikai politikájával, mely otthon úgy is oly népszerűtlen. Napóleon császár ezen fordulatának visszahatása kiszámíthatlan következményeket vonhat maga után Ausztriára nézve, s már most is aggódhatunk, hogy ezen új helyzet kevésbbé lesz veszélyes, mint az, melynek, tekintve a lengyel ügyeket, ma szemtanúi vagyunk.“ országot, hogy Lengyelországnak olyatén kibékítését vegye szemügyre, melyet Lengyelország hatalmas pártfogója újabb időben, elfogadható alakban Oroszország elé terjesztett. Különösen miután Oroszország annyira dölyfös, Napóleon ellenben annyira békeszeretőnek mutatta magát, van oka Poroszországnak, hogy a különben is alaptalan franczia interventionális aggodalmakat nyugodtabb szemmel nézze, mert semmi sem mutatja, hogy Francziaország a lengyel ügyben a porosz érdekek iránt nem lesz tekintettel. Angolország visszavonulása is azon aggodalomból eredt, hogy Rajnakérdés támadhatna; Napóleon folytonos nyugalma azonban talán most Angolországot is megközelíthetővé teszi. Napóleon átlátta, hogy Orosz- és Poroszországgal szemben Angolország is ellene volna; el kelle tehát a rajakérdést ejtenie; most erről biztosítékot nyújt, s így lehet, hogy Angol- és Poroszországot semlegességben tartja. Ez oka azon nagy tartózkodásnak, melyet a lengyel ügyben hat hónap óta Napóleonnál tapasztalunk. Vagy szövetségek vagy a coalitio meggátlása; ez a franczia politika rejtélyének megoldása.“ A legújabb franczia politika okai. Erről a „Breslauer Zig“ következő cikket közöl : „Sok oldalról kérdik, kezdhet-e egyedül katonift műveleteket Franciaország Oroszország elén. A felelet nem nehéz. Attól függ, váljon Oroszország szintén szövetségesek nélkül állandó szemből, Napóleonnal. Ez az egyedüli nehézség , melyek Francziaország katonai és tengeri támadását gátolják. Napóleon, mint a lengyel felkelés szövetségese, bátran támadást intézhetne Oroszország ellen, ha nem kellene tartania a coalitiótól. A viszonyok a fölkelés kezdetekor kevésbé voltak kedvezők, mint jelenleg, noha ma elszigetelten áll Napóleon még elején Ausztria és Angolország látszólag vele voltak. Azt akarjuk mondani, hogy ma kevésbé tarthat Napoleon a coalitiótól, mint 6 hónap előtt. A porosz politika daczára a két uralkodó személyes rokonszenvének s a két udvar benső viszonyának, nem föltétlenül orosz többé. Ha Napoleon biztosítékot adhat az iránt, hogy a porosz terület nem lesz veszélyeztetve, Poroszország nyugton maradhatna, mihelyt az eddig eredménytelen közbenjárási szereppel föl kellene hagynia. Figyelembe veendő, hogy Poroszország tettleges támogatással kínálta meg Oroszországot a fölkelés gyors elnyomására. Oroszország nem fogadta el azon hitben, hogy a forradalmat saját erejével leverheti s a szövetség conventióvá olvadt, mely nem nagy jelenségü volt, de európai fontosságúvá válhatott. Az ez iránybani aggodalmak okozták az elkedvetlenedést ama conventio fölött. Javunkra van, hogy Poroszország nem rohant az orosz kedvéért veszélybe. Az utóbbi 6 hónap bebizonyította, hogy Oroszország kímélet nélkül csupán saját felfogását követi a a porosz barátságnak áldozatokat hozni nem képes. Ám Oroszország még nem győzte le a felkelést s a poosz terület mindaddig fenyegettetik, mig a lengyel forradalom tart.Oka Oroszország,mely gyenge s a porosz segélyt mégis visszautasította; ennek alapján a szomszéd tehetetlensége arra ösztönzi Porosz Egy svéd-norvég sürgöny. A kopenhágai „Foedrelandet“ sept. 24-ki száma dán fordítását tartalmazza egy hozzá Párisból érkezett sürgönynek, melyet Manderström gróf, svéd-norvég külügyminiszter a német szövetségnek jut. 9-ki határozata folytán e hó 19-kéről Adelsvord báró párisi és Wachtmeister gróf londoni svéd-norvég követekhez intézett Drouyn de Lhuys és Russel lorddal leendő közlés végett. A sürgöny ismétli azon rokonszenvet, mellyel Manderström gróf Dánország iránt viseltetik, s a német szövetség ellenében a nyugati hatalmak támogatását igényli. A sürgöny így hangzik : Stockholm, julius 19. 1863. Azon magasb rendű politikai tárgyak, melyek közelebbi hetekben az európai cabeneteket mozgásba hozták , egész figyelmöket elfoglalták, némely tényeket aránylag észrevétlenül engedhettek elvonulni, melyek kevésbbé mozgalmas időkben csalhatatlanul átalános figyelmet vontak volna magukra. Van ezek közt egy, melynek legkomolyabb fontolóra vételére a párisi s. a. t. kormányt felhívni kötelességünknek tartjuk. Ez, mint könnyen érthető, azon uj phasis,melybe a dán kérdés jutott azon határozatok által, melyeket a német szövetség hozott, és melynek következtében a dán kormány,ha már meg nem történt,a szövetségi executióval való fenyegetés mellett azon felszólítást fogja kapni mielőbb, hogy hat hét alatt visszavegye a martius 30 iki pátenst. Nincs még előttünk tudva, mire határozza magát, de úgy véljük, elhatározása nem lehet semmi kétség tárgya előttünk. A dolgok oly pontra jutottak, melyen valóban tűrhetetlenné válik a beavatkozás Dánia belügyeibe, s melyen végrehajtathatik azon elnyomás végletes rendszabálya, melyet semmi sem jogosít fel, s melynek a dán nép nem akarja magát alávetni. Azért föltehetjük, a dán kormány azt fogja felelni, hogy ő a marcius 30-ki patens által Holstein herczegségnek megadta mindazon jogot, melyet a német szövetség e herczegségekre nézve kívánt, és hogy ő e szerint beölte minden kötelességét a szövetség iránt, mivel a patens által a monarchia különbözö részeinek viszonyai úgy vannak rendezve, hogy a többi országrészekben a törvényhozás és az adók függetlenek, Holstein és Lauenburgóitól, és hogy a dán kormány kész mindig alkalmassni azon, Frankfurtban hozott határozatokat, melyek eme herczegségek belső kormányzatát illetik, de mivel valamint e nyilatkozat, úgy a martius 30-ai patens által nemcsak minden ok, hanem ürügy is el van távolítva egy szövetségi executióra nézve, a dán kormány ily fellépést nem tekinthetne másnak, mint oly czélra irányzottnak, mely teljesen kívül esik a szövetség competenciáján, s ennélfogva ellenséges megtámadásnak, melynek minden hatalmában álló eszközzel kötelessége ellenállani. Ha a dán kormány válasza úgy fog hangzani, s ez nekem igen valószínűnek látszik, akkor nem lesz tagadható, hogy e válasz tényeken alapszik. A német szövetségnek azon követelése tarthatatlan, hogy közös alkotmány adassék az összes királyságnak, minthogy e rendet maga a német szövetség és a holsteini rendek lehetetlenné tevék. Ami Schleswig hűséget illeti, az tény, hogy a dán kormány elhatározta, hogy e tartománynak Holsteintól igazgatásilag elkülönzése után szabadságát tágítani fogja, hogy soha sem tett oly lépést, mely ezt a királyságba bekeblezni szándékolta volna , és e kérdés olyat, melyre vonatkozólag a szövetségnek i lelkessége nincs, bárminő követelésre alkossanak is jogot maguknak az 1851. és 52-iki alkudozásokra hivatkozva Ausztria és Poroszország. Azon félul titkolt vágy, hogy e kérdésbe beavatkozzanak, azonban a helyzetnek azon veszélyeit idézi elő, melyeket mi nagyon kényes és válsághoz közelítőknek kell hogy tekintsünk, s melyek észak békéjét, sőt nagyon valószínűleg egész Európáét is okvetlenül koczkára tennék. A király kormánya sokáig vonakodott attól, hogy e kérdésre visszakerüljön, azonban úgy hiszi, hogy tovább nem halgathat, s kötelességének tartja a heyzetnek a londoni és párisi kabinetek ítélete a kiterjesztését, úgy véli, hogy e kabineteknek különösen a lengyelügyi jelen alkudozásokban nem lehet szándékuk háború kitörése északon még ez év folytán, s pedig e körülmény mégis alig pár hét alatt létrejöhet ha Dánia Németország támadó intézkedései ellenében e hatalmaknál védelmet nem talál. — Nem veszünk szabadságot magunknak arra, hogy módokat javasoljunk, melyek által ez gátolva vagy elhárítva legyen, de, úgy hisszük, jogunkban áll e kérdésben nyilatkoznunk. E jogot a két kabinettel fennálló őszinte barátságos viszonylatainkra alapítjuk, s azon fontos következményekre, melyek ránk nézve azon súrlódás folytán előállhatnának, s minket a dolgok hatalma igen könnyen arra kényszeríthetne, hogy attól távol ne maradjunk, nem nézhetvén el tétlenül azt, hogy szomszédaink olyan ügyek alatt elnyomassanak, melyek később saját függetlenségünket is veszélyeztethetnék. Megbízom önt, hogy e sürgönyt ő extrájának felolvassa, s ha netalán kívánná, arról másolatot adjon. Manderström:“ íiagyd mozgalmat!. (K.) A lengyel hazafiak szilárdul el vannak tökélve, hogy utosó emberig folytatják az élethalálharczot, melyet megkezdettek. Szükségük is van [UNK] szilárd kitartásra azon rendszabályokkal szemben, melyekkel Berg fenyegeti őket. Egy külföldi konsulnak kijelentette a kormányzó, hogy miután elég kaszárnyája van katonái számára, minden házat, melyből lövés történik, földig leromboltat, s ha több házból lőnek, az egész utczával ugyanez történik. Most úgynevezett purificationális bizottmány kezdte meg működését Varsóban ; ez azon szempontból indul ki, hogy minden varsói lakos felségáruló mindaddig, míg ártatlanságát be nem bizonyítja. Ez az uj hivatal 24 helyen működik, s egész Varsót purificálás alá akarja venni hat hét alatt; aki ártatlanságát be nem bizonyítja, Sybiriába hurczoltatik. A megidézettnek esküt kell letennie, hogy sem közvetve sem közvetlenül a ceár ellen intézett lázadásnak nem részese; meg kell esküdnie a sz. háromságra, hogy tudtával sem neje, sem gyermekei, sem munkasegédei, sem szolgái, sem szolgálói, sem közel sem távul rokonai a forradalommal összeköttetésben nem állanak, fegyvert vagy hadikészletet nem rejtegetnek, az úgynevezett nemzeti kormánynak adót nem fizette , és nem fizetnek. Ha esküje hamisnak bizonyu , Syberiába jut; ugyanez történik vele, hat a fönt nevezett rgyének valamelyike vét a kormány ellen anélkül, hogy ő följelentené. Labussyn ezredest, kit az ujvilágutcán megszűrtak, 25-én meghalt sebében. Temetése nagyszerű volt. Orosz trnokok, katonai zenekar, 2 zászlóalj kísérte. A királyság minden vidékén a fölkelők tisztei megtekintik és látomozzák az utasok irományait hogy az orosz kormány lássa, miszerint mellette és daczára a lengyel hatóságok is működnek. A csatatérről a hiv. „Dziennik“ két jelentéktelen orosz győzelmet hirdet. A „Br. Ztg“ varsói levelezője Torczynban, a fővárostól 5 mértföldnyire 2000 főnyi felkelő csapattal személyesen találkozott. Wincenty falut, melyből a 300 főnyi orosz helyőrség a pénz és fegyverneműeket a felkelők támadásától félelmében előre poroszó területre küldé, 18-án reggel 5 órakor, mikor az oroszok még aludtak, csakugyan megrohanták a lengyelek. Az ellenség lövés nélkül porosz területre szaladt, hol a segítségül hivott 44-ik porosz ezred egy százada foglalta el a határt. A fölkelők elfoglalták a falut, a vámhivatalt és a korcsmát felgyujtották; a vámhivatalnokot el akarták fogni, de ez is porosz földre futott. Ezalatt az oroszok visszatérve egy közel birtokot kezdtek rabolni, de a fölkelők rájuk rohantak , másodszor átüzték őket a határon. Murawiew tbnok visszalépésének valódi okáról irja a „P. K.u, hogy az el van határozva. — Október közepén hagyja el Wilnát s Berlinbe akar menni megrongált egészsége visszaállítására. — Bukásának valódi okai maguk a litvániai ó oroszok. Murawiew Litvánia minden földbirtokosára 10%-o B hadiadót vetett kivétel nélkül ez az ó-crossiokat kétszeresen sújtotta, miután maga a fölkelés folyvást károsítja őket. Egyenes panaszaik a czárnál Murawiew elbocsátatását eredményezték. A csatatérről következő távirat érkezett: Krakó, sept. 29. A mai „Ceas“ részletes tudósításokat közöl a 24-én Dzialoszyce mellett folyt csatáról. Az orosz hadsereg jelentékenyen nagyobb volt mint a felkelőké; ez utóbbiak 50 halottat vesztettek s aztán rendben visszahúzódtak. Az oroszok vesztesége is jelentékeny volt. A magyar orvosok és természetvizsgálók IX-ik nagygyűlésének 1803-iki september 23-án tartott szakosztályi üléseinek rövid vázlata. Az orvos-sebészi szakosztály tagjai és értekezetei egyaránt számosan lévén, három külön osztállyá vált szét, úgymint a kórtani és belgyógyászai, az orvossebészi s az államorvostani, kórbonctani és elmegyógyászatira ; a szétválás előtt azonban Balassa János gyönyörű kőmetszetű táblákkal díszített kitűnő munkáját „Uj műtét modorok az orrképzés körül“ osztatta szót a jelenlevők között. A kórtani és belgyógyászati osztályban 23-ra egyhangúlag elnökül Sauer Ignácz egy. tn., jegyzőül pedig Poór Imre tr választatott meg. Értekeztek: Spitzer Bernát, sok jó igyekezetet tanusitó fiatal orvos Sátoralja-Ujhelyről, a pokolvárról. — Katona Gésa tr, a Hajdúkerület volt főorvosa, a bikszádi fürdőkről és ásványvízről igen ügyesen kidolgozott értekezetet olvasott fel. A bikszádi fürdők Saathmár megyében az Ava -t vagy az Avasságot képező gyönyörű 5 □ mfidmi völgyben jönnek elő, a az iblanytartalmu sójégvényes vizek kösé tartoznak,s a kánsz-vati sók hiánya és bór savas szikeny által tűnnek.Összetételre nézve a gleichenbergi, pelteris s a pozavnicai vizeknek felel meg. — Poór Imre tr. a már régóta ismert, többször ismételt föltevényét, hogy a váltóláa és a csömör féle kütegek egy én ugyanazon okhatány, t. i. íánsenyv nyilvánulásai, ismét előadta. Riszint ezen tárgy, részint pedig a pokolvar megvitatása ügyében külön bizottság megalakulása határoztatván, ez folyó hó 23-án és 24-én este tartotta üléseit, melyekben hosszas vitatkozó után érvényre emelkedett, hogy 1) a pokolvar mindig fertőzés után a lépfenés állatokból előkerülő anyagokkal jön létre ; mig 2) Poor tr. fejtevénye el nem fogadható, minthogy az orvostudomány jelenkori színvonalának megfelelő érvek által támogatva nincs. — Frommholdtr.a gerinczagy-aszályról értekezvén,előadta, hogy annak bénulási következményei legczélszerübb részint az állandó, részint pedig a galvános átterjedési áramoknak alkalmazása. — Borbás József tr. fejtegette, hogy a kanyaró úgy járványosan, mint ragály által terjed. — Beke Gyula tr. szorgalmas pesti főorvosunk, ki szabatos és szorgalmas buvárlatai által mindnyájunk teljes méltánylását felkelti, a fül csontos részének megcsontosodásáról igen érdekesen értekezett s állításait kérboncztani készítményekkel, milyenek a nevezett tudor urak saját fáradozásai következtében valóban gyönyörűek vannak, támogatta. A tisztelt tudor úr pályatársainak, különösen pedig a fiatalabb nemzedéknek követésre méltó példaként emelhető ki, minthogy szakmájában nem pusztán könyveken rágódva, hanem a természetet eredeti nyilatkozványaiban fürkészve, iparkodik művelni és előbbre vinni.