A Hon, 1864. június (2. évfolyam, 123-147. szám)
1864-06-01 / 123. szám
PEST, MÁJUS 31 Politikai szemle. (II.) A „Wiener Abendpost“, a hivatalos „Wiener Zig“ melléklapja, utánközli az „Ost-D. Postának a londoni conferencia máj. 28-ki üléséről közrebocsátott tudósítását. Mindamellett, hogy a félhivatalos közlöny „teljes fentartással“ veszi föl a tudósítást hasábjaiba, föltehető, hogy mégis olyasmit közöl, ami megközelíti a valóságot. Az „Ost-D. Post“ közleménye azonban egy pár lényeges pontra nézve alighanem hibás. A közvetítő javaslat indítványozását Francziaországnak tulajdonítja, holott a tegnapról keltezett londoni távirat határozottan mondja, hogy az indítványozó Angolország. A londoni távirat szerint Németország felhatalmazottai kijelentették a máj. 28-ai ülésben, hogy ők nem a személyi uniót javasolják többé, hanem a három herczegség elszakítását. A dán felhatalmazottak erre úgy nyilatkoztak , hogy e miatt kénytelenek lesznek odahagyni a conferenciát. Clarendon és Russell grófok Holstein és Schleswig átengedését ajánlották közvetítőleg. Brunnov (orosz) és Latour d’Auvergne herczeg (franczia) felhatalmazott pártolták ezen indítványt;az utóbbi a nép megkérdezését is javaslotta. Végül a conferentia elnapoltatolt csütörtökig, hogy a felhatalmazottak utasítást kaphassanak. Ez áll a londoni távirati tudósításban. Az „Ost. D. Post“ azt is állította, hogy a fegyverszünet kérdése szóba sem jött a máj. 28-ai ülésben Ezen állítás is hibás, mert a „Moniteur“ jelentése szerint a háború-folytató felek felhatalmazottai felszólíttattak, mind az emberiesség mind az alkudozások érdekében: haladéktalanul utasítást kérni a fegyverszünet meghosszabbítása iránt, hogy e kérdést tárgyalni lehessen a csütörtöki ülésben. Hogy minő eredménye leend majd a csütörtöki ülésnek, még fölöslegesnek tartjuk hozzávetésekbe bocsátkozni. Nem mellőzhetjük azonban megjegyezni, miként Pécsben és Berlinben szilárdan látszanak ragaszkodni az előterjesztett német javaslathoz: a három herczegség teljes elszakításához. Ezen ragaszkodásnak figyelmet érdemlő oka van: Ausztria nevezetesen azért követeli a többi közt egész Schleswig elszakítását, hogy ne legyen kénytelen a két felé osztás által elismerni a nemzetiségi jog elvét. Már pedig épen nem igen valószinü, hogy Angol-, Franczia- és Oroszország ezen követelésnek engednének; sőt minden jel arra mutat, hogy ha a hatalmak egyszer felhagytak az 1852-diki szerződéssel, Francziaország, s alkalmasint Angolország is, a nép kihallgatását kivánandja. A félhivatalos „Constitutionnel“ újabb czikke legalább arra mutat, hogy Francziaország ragaszkodik régi álláspontjához. Miután az 1852-diki szerződéssel felhagytak, nincs más ut — véli a „Const.“— mint visszatérni a nemzetiségek elvéhez, s Németországnak adni a mi német, s Dánországnak adni, a mi dán. A mi pedig az uj fejedelem választását illeti, Francziaország azt kívánja, hogy a herczegségek népsége maga szavazzon sorsa fölött, mert Francziaország meg nem engedi, hogy a népek akarata nélkül fejedelmet adjanak egy országnak, egy nemzetnek. Ami pedig a szavazást illeti, úgy hallatszik, hogy Francziaország a municipalitások megkérdezését javasolja, így ki lesz kerülve az átalános szavazás, mitől főként Ausztria irtózik, — valamint a rendek megkérdezése — mit Ausztria óhajt — ami pedig franczia felfogás szerint nem lehetne hű tolmácslata a nép kivánatának. Pápa Ó Szentsége egészségi állapotáról ma ismét ellenkező tudósítások közöltétnek. A „Gen. Corresp.“ azt állítja, hogy O Szentsége a rituale szerint vett részt az urnapi szent ünnep szertartásaiban, miből természetesen azt következtethetni, hogy Ő Szentsége jó egészségnek örvend, mig Rómából Párisba érkező tudósítások s aggasztónak testik egészségi állapotát. Párisban ennek következtében már az uj pápaválasztásról is beszélnek. Azon esetben, ha a választás oly főpapra esnék, a ki nem barátja Francziaországnak, a franczia hadcsapatok saját sorsára hagyják Rómát, s Civitavecchiába vonulnak, de csak azért, hogy megakadályozzák, ha netán valamely hatalom be akarna avatkozni, a római nép joggyakorlásának akadályozása végett. A Dunai fejedelemségekben megtörtént a szavazás, a fejedelem által kiadott kormányi intézkedések fölött. Az „Ind. b2lge“-nek Bukarestből a múlt szombatról keltezett távirati jelentése szerint volt összes szavazó: 760,805. Ezen számból szavazott 713,285 igennel, 57 nemmel. A szavazásban részt nem vett 53,563. Ezen eredmény fölött— mond az „Ind. beige“ — nem csodálkozhatni. A szavazás nyilvános volt s a reformok melletti lelkesedés feledtete a sérelmeket, melyeket a megszavazott törvények ejtettek az alkotmányos jogokon. A „Gen. Corresp.“ a bécsi minisztérium egyik félhivatalos lapja azt állítja, hogy a Porta nem nézi el török fatalismussal Kuza államcsirijét.E lap szerint egy nagyveziri irat semmiseknek nyilvánítja a herczeg minden cselekményét. Sőt itt nem állapodik meg, hanem alkudozást kezdett a f ntos ügy fölött a biztosító hatalmakkal. Váljon ezen alkudozások a „Gen. Corresp.“ által óhajtott eredményre fognak-e vezetni,reméljük annak idejében a félhivatalos lap értesülni fog. sok Dániától, függetlenségek politikai és közigazgatási tekintetben , személyes unióban mindazáltal Keresztély királlyal. b) Anyagi biztosítéka e javaslat kivitelének, mely Ausztriával, Poroszországgal s a német szövetséggel megállapítandó leszen. c) A hadiköltségek megtérítése. d) A fönnebbiek a porosz követelések minimuma. Ha Dánia egészben el nem fogadja, a személyunió el lesz ejtve. Erre fölemelkedett Quaade , kijelentvén , hogy Dánia más alapon, mint az 1852-kin, nem alkudozik. Beust a szövetség nevében tiltakozott a személyunio ellen s határozottan kijelenté, hogy a szövetség csak a fgségek teljes függetlenségét hagyandja jóvá. Russell lord a porosz ajánlatokat Dánia által elfogadhatlanoknak nyilvánította. Apponyi gróf kijelenté, hogy Bernstorf gróffal hasonhangzású utasításai vannak. Franczia- és Oroszország a javaslatokat a referendum küldendőknek indítványozták. Dánia vonakodása folytán egyhangúlag elfogadtatott a conferenciának 28 ig elnapolása a az újabb utasítások bevárása. Poroszország és Ausztria e szerint máj. 17-én még elfogadták a személyuniót, Angolország azonban nem állt rá. „A világtörténelem — mondja ezekre a „Köln. Zig“ — tizenegy nap alatt még soha sem haladt ily gyorsan !“ A londoni konferenczia. C? A londoni conferentia máj. 17-ki ülésének jegyzőkönyve talán egy pillanatra megnyílt valaki előtt; legalább a kölni újságban következő kivonatokat olvasunk belőle: Bernstorff gróf szót kérvén, vonatkozva Bismarck máj. 15-ki sürgönyére Poroszország nevében ezeket jelenti: 1) a berlini kormány az 1852-ki londoni szerződés határozataitól végkép eláll; 2) csak a londoni szerződésen kívül álló alapon hajlandó a hatalmak egybegyült képviselőivel tovább alkudozni; 3) Ily alapul ezeket javasolja Bernstorff gr. a) A két fegség teljes egyesítése, elkülönité Parliamenti viták a schleswig-holsteini és lengyel kérdésben. — Május 23-ki lils. — Az alsóházban Palmerston 1. indítványozza, hogy a legközelebbi ülés csütörtökre napoltassék el, mivel holnap a királynő születésnapja van, holnapután pedig inkább másutt lesz a képviselők lgnagyobb része (az epsomi lóversenyen) s így nagyon kevesen fognának az ülésben megjelenni. Whiteside: Mielőtt az indítványt elfogadná, szabadságot vesz magának kérdeni a nemes lordot: van-e tudomása arról, hogy a fegyvernyugvásnak érvénybe lépése után 24 órával, s három nappal későbben mint az IUtlandba jelentetett volt, Bornsatdt porosz vezérőrnagy az élelmi bizottmányhoz Viborgba egy rendeletet küldött, melyben ezek is mondatnak: „Ha pedig az élelmi bizottmány elmulasztaná ezen mérsékelt parancsolataim rögtön teljesítését, majd alkalmat nyújtanék azon uraknak, akiket illetett rendeletem teljesítése, hogy száraz kenyéren és vizen elmélkedjenek a makacsság felett, s fegyveres kézzel venném el, amit elvenni a hadviselési szokás megengedi; értesülni óhajt továbbá az iránt, hogy olyan egyoldalu-e a fegyverszünet, míg a dánokat megfosztja mnden alkalomtól tengeri erejüknek kifejtésétől, mely téren sok sikerre számíthatnának, míg másfelől megengedi, hogy szárazon megsemmisittessenek, feldulassanak. Óhajtaná tudni szóló, vájjon rendén van-e az, hogy az egyik hadviselő fél a fegyverszünet tartama alatt éhséget s most amire szüksége van, pénz nélkül zsarol, s hogy az ország lakosai erőszakkal szoktatnak a düppeli sánczok szétrombolásán dolgozni, hogy a porosz ágyuk, a fegyverszünet leteltével, annál sikeresebben söpörhessék Alsen szigetet. Óhajtja végre tudni, miből állnak tulajdonképen a fegyverszünet föltételei, épen nem oly szándékból, mintha a conferentia munkálkodásáról akarna valamikép tudomást szerezni, hanem azért, mivel azon esetben ha olyan egyezség,amilyenről mi értesítheténk, Angolországgal köttetett: az ország és a minisztérium becsülete hozza magával, hogy kérdéseimre kielégítő felelet adaszék. Layard és Manners közbeszólásai után Whiteside: írott okmányba vannak-e foglalva a fegyverszünet szabványai, s elő fognak-e terjesztetni ? Griffit úgy véli, hogy ez olyan kérdés, melyre megfelelni tulajdonképen a miniszterelnök feladata. Azt óhajtaná tudni, várjon, ha a porosz hadsereg részére történő szállítmányokat meg kell fizetni, készpénzzel történik e a fizetés vagy ha nem, hát mi módon ? Palmer bton 1.j Az al államtitkár tudatta már, hogy Bismarck össge kormányát biztosítá a felöl, miszerint a szállítmányok megfizetésére vonatkozó kötelezettségek teljesíttetni fognak, s e szerint mi nem vehetünk magunknak szabadságot annak kétségbe vonására, hogy a porosz kormánynak hatalmában állana a harcz színhelyén levő tisztjeire ráparancsolni, miszerint a nemzeti kötelezettségek folytán kiadott parancsokat teljesítsék. Az utóbbik kérdésre valóban nem vagyok képes megfejteni; a határozat egyátalában az, hogy meg kell fizetni a szállítmányokat. Hanem az időre és fizetési módra nézve a porosz kormánnyal kellene kiegyezkedni. — Ezután elfogadtatott a ház elnapolása iránt tett indítvány. — Május ki ülés.— A felső káz máj. 2- iki Ülésében Ellenborough 1 szóba hozta a fegyverszünetnek porosz részről történt s adva levő megszegéseit, s beszéde folytán ezeket mondá: Németországban azt gondolják,hogy akármit tesznek, s akármint beszélünk mi angolok, egy ujját se fogja megmozdítani Angolország az ő igazságtalan tetteik fékezésére. Az a múlt évben elhamarkodva s meggondolatlanul kimondott szó , miszerint semmiféle körülmények közt nem nyúl Angolország fegyverhez a lengyelországi állapotok megjobbítása végett, egészen megfosztotta diplomatiánkat erejétől s az akkori alkudozásokat minden sikerre való kilátástól. (Halljuk!) De lássuk mi történt az idén? A nemes 1. nagyon világosan nyilatkozik politikájáról, s Gladstone fényes költségvetésére utalva kinyilatkoztató, hogy valóságos bűn volna a gondviselés által reánk mért jólétet koczkáztatnunk az ártatlanság vagy gyengeség oltalmazása végett, vagy a jognak az erőszak elleni védelmezésében. Az ilyen vélekedést teljességgel nem vagyok képes helyeselni, mert én azt tartom, hogy az erő és vagyonosság valamint egyes egyéneknek, úgy az államoknak sem adatott pusztán saját személyes kedvtelésekre s élvezetekre. (Halljuk, halljuk!) Mindegyiknek kötelessége a jóttevés, és arosznak elhárítása. Mi pedig sem az egyiket sem a másikat nem teljesítettük. (Halljuk, halljuk!) De még egy más felettébb nagy fontosságú befolyás is lényegesen ártott — mond folytatólag szónok — Angolország befolyásának a külhatalmakra. Az t. i. hogy a continensen, s név szerint Németországban nagyon el van terjedve egy nézet, melynek alaposságát elhinni ellenkeznék az alkotmányosság elvével, — de amely nézet mégis megvan a continensen, s szép csendesen Angolországban is elhatalmasodik, — miszerint ő isge kormányának ép oly nehéz a helyzete minden, Németországra vonatkozó kérdésben tisztán angol politikát követnie, mint a hannoveri házból való első két királyunk kormányáé volt. Midőn harmadik György került Angolország trónjára, s legelőször belépvén a parliamentbe kinyilatkoztatá, hogy Angolországban születvén s növekedvén fel, büszkén vallja be magát britnek; — ezen nyilatkozata által megnyerte az angol nép szeretetét s bizalmát; s azonnal fölmenté kormányát azon népszerűtlenség és erőtlenség alól, melyben elődei kormányán sínylették, azon hiedelem folytán, hogy a német kérdésekben elfogultak a részrehajlók. A nép angolt, az ő kebeléből való királyt s népével mindenben azonosult uralkodót látott s tisztelt benne. Ezen érzelemből eredt azon kryalitás, melynél fogva képes lett a franczia forradalom minden veszélyével s nehézségeivel szemben megállao s azokat legyőzni. És én bizton hiszem, hogy őrsége kormánya a fenforgó nehéz dán kérdésben Németországnak s az egész világnak be fogja magatartása által bizonyítani, hogy most is harmadik György érzelmei, — ama tisztán angol érzelmek — lelkesítik a brit kormányt. Remélem, sikerülene minisztereinknek eloszlatni a kontinensen uralkodó ama véleményt, s hogy visszanyerendő diplomatánk elvesztett befolyását. Csak az iránt kívánok tehát a nemes lordhoz kérdést intézni: váljon a poroszok magaviselete s eljárása Jütlandban, a fegyverszünet kihirdetése ótai idő alatt, megfelel-e a conferencián megállapított kötelezetségeknek ?“ (Halljuk, halljuk.) Russell 1. felel. A dán kormány tudatta velünk abbeli szándékát, hogy minden idevonatkozó tényt összegyűjt lhető legpontosabban, s csak ha azon cselekmények birtokában leend, majd akkor fogja azokat pontos összeállításban terjeszteni azon hatalmak elé, melyekkel alkudozásban van. A porosz kormány azt mondja, hogy jónak találta — gondolom ápril 28-án — a dán czirkálók által elfogott hajók értékét megbecsültetni, s minthogy az elfogott porosz hajók becsára 50,000 font sterlingben, a más német hajóké 40,000 fontban állapitaték meg: meghagyni Wrangel tábornoknak, hogy Jütlandra vessen ki 90,000 font st. hadi adót és azt hajtassa is be. Én azt hiszem, hogy ezen eljárás egészen uj a maga nemében (halljuk, halljuk!), hanem a poroszok ezt mondják rá: „háborút viselünk s ezt egyik harczi jogunknak tartjuk.“ Az említett összeg egy része fel is szedetett már; de a porosz kormány azt mondja, hogy mihelyt jóváhagyta a király a fegyverszünetet, tüstént parancs küldetett Wrangel tbnagyhoz az iránt, hogy több adót ne szedjen fel, s ami netalán behajtatott volna máj. 11 ke óta, az pótoltassák vissza. Ezen máj. 1o-én útnak indított parancs hihetőleg jókor meg is érkezett Wrangelhez, hanem ő tőle nem terjedt még talán el 12 dikén reggel minden külön ezred parancsnokához. Ha a porosz kormány valóban megtegye a fegyverszünet feltételeit, ezért a conferentián képviselt valamennyi hatalom által kérdre vonatkazik. (Halljuk, halljuk !) A nemes lord a kormány politikájáról is beszélt átalánosságban A lengyel kérdést illetőleg ugyanazon értelemben nyilatkozott Russel 1. is mint Palmerston az alsóházban. (Lásd alább.) III. György király kormányát — úgymond — mintekép idézte az előbb szólott nemes lord. III. György király kétségkívül igen hazafias és becsületes gondolkozású uralkodó volt; de már kormányának politikáját illetőleg nem kell feledni, hogy az amerikai gyarmatok függetlensége elleni harcz, s a francziaországi republicanismus elleni keresztes hadjárat a legeszélytelenebb és legigazságtalanabb két háború volt, amilyenhez csak valaha egy nemzet foghatott. (Halljuk, halljuk 1) De még más dolgokról is beszélt a nemes lord, — mond Russel — amelyektől valóban megkímélhetett volna. (Halljuk 1) Arról beszélt, hogy micsoda tanácsot adtak ő felségének miniszterei. Bármennyire lehetnek ő felségének is, mint minden más uralkodónak saját hajlamai, s bármely szoros családi kötelék fűzi ö felségét házasságnál fogva is német származású fejedelmekhez , ő felsége mégis mindenkor legfőbb figyelmét arra forditá, hogy Angolország becsülete, érdekei s hírneve séi illetlen tartassanak fenn. (Helyes !) És bármennyire óhajtja is ő felsége, hogy minden lépést, mely Német- és Dánországra vonatkozik, jól megfontoljanak miniszterei: arra még nem volt eset, hogy ő felsége, midőn tanácsosai tanácskozásaik eredményét vele közölték,ne követte volna tökéletesen tanácsaikat s határozataikat. (Éljen!) 1a Angolország és Európa érdekei elhanyagoltattak , ezért tökéletesen és csupáncsak ő fige kormányát sújthatja a felelősség terhe, és senki mást. (Helyes!) Még néhány más, kevésbbé jelentékeny észrevétel után eltértek e tárgytól. Az alsóház mai ülésében Hennesy okadatolja tartalmas beszédben a lengyel kérdésben már régebben tett indítványait, hogy t. i. mondassék ki határozatilag, miszerint az ő fsge részéről folytatott alkudozások a lengyel kérdésben nem vezettek óhajtott czélra, hogy azon feltételeket, melyek alatt kötelezte magát a brit kormány Oroszországnak Lengyelország feletti uralkodását elismerni, Oroszország sokszorosan megszegte végre, hogy ő fige kormánya nem tartozik többé Oroszország felsőbbségét Lengyelország felett elismerni. Palmerston 1. kijelenti, hogy ámbár több dologra nézve egy véleményen van az előtte szóló taggal, még sem pártolhatja indítványait. Valamint az előtte szóló tag, úgy ő is nagyon TARCZA. Magyar tudományos Akadémia. (K.) A philosophiai, történet és törvénytudományi osztály máj. 30-ai ülésében Toldy Ferencz r. t. emlékezteti az Akadémiát, hogy épen e nap betegen fekvő (rdemdás írónk Fáy András születésének 78 ik évfordulója; mely alkalomból illenék, hogy az Akadémia küldöttségileg vitetné meg szerencsekivánatait az irodalmi aggastyánnak. Az indítvány elfogadtatván, Barlagi Mór, Kubinyi Ágoston és Toldy Ferencz küldettek ki e megbízás teljesítésére. Thaly Kálmán székfoglalón„Bottyán János, II. Rákóczy Ferencz vezénylő tábornoka“ czirnü történeti müvéből, általános bevezetés után, a Üres kurucz tábornok 1705-ki dunántúli őszi és téli hadjáratára vonatkozó önálló részt olvasóit fől. Megelőzőleg köszönetet mondot megválasztatásáért, melyet, miután, mint szerényen mondja, érdemei nincsenek, nem azok jutalmául tekinti hanem serkentésül, hogy megszerzésükre törekedjék. Bottyán János, értekező szerint,a kuruczvilág leghatározottabb katonai tisztsége.Rákóczy harmincz tábornoka közt csak Bercsényi, Forgách, a két Eszterházy, Károlyi és Bottyán működtek önállósággal; a többi pártfogolás utján jutott a magas katonai rangra s ezeknek alá kell rendelniük magukat. Bottyán egyszerű nemes család ivadéka, előbb mint diák, portási szolgálatot volt tenni kénytelen egy jezsuita kolostorban. Midőn katonai pályára lépett, a törökök elleni harczokban annyira kitünteté magát, hogy maga a kormány rövid idő alatt huszárezredesé nevezte ki; a minisztérium azonban folyvást gyanúval kísérte lépteit a vitéz hazafinak, ki mindenkép arra törekedett, hogy az idegen h dák zsarolásától óvja a magyart. Kétszer börtönre vetették, — az elsőt eltűrte , a másodikból erőszakkal szabadította ki magát, hogy nemsokára Rákóczy táborában a szabadság zászlóját lobogtassa s félelme legyen a labancz világnak. A fejedelem által nagyon kedvelt tábornok katona volt, nem politikus; önfejű a hajthatlanságig, jóknak tartott és többnyire sikerült tervei kivitelében. Különösen a parancsolni szerető Bercsényinek gyűlt meg vele baja ez irányban. Egy ízben Károlyi egyik segédét küldte hozzá, hogy valamelyik tervéről lebeszélje; néhány nap múlva e segéd, miként Bercsényi előre jósolta volt, Bottyán pártjára állott és ily értelemben tett jelentést Károlyinak. Katonái apaként szerették ; a szigorú fegyelem mellett mindig gondoskodott, hogy semmiben fogyatkozást ne szenvedjenek, ha az ország pénze elfogyott, sajátjából fizette őket. Ausztriában és Styriában a zsákmányolást is megengedte; itthon a legkisebb erőszakot halállal büntette. A nép az imádásig szerette; hadjárataiban minden helység szövetségese, minden egyes kész kéme volt; kivánatára a lakosok maguk égették föl falvaikat, elásták vagy megsemmisitették élelmüket s az erdőbe mentek, hogy az ellenség mindennek hiányában elveszni vagy megfordulni legyen kénytelen. Egész dunántul jótévő Jánosnak nevezte a nép; Tolnában még ma is emlékeznek róla; az esztergomi városháza Bottyán kastélya volt s több pontot az esztergomi határban róla neveznek ma is. Katonái s a nép azt hiték, hogy a fegyver nem fogja; egy ízben kardvágást és golyósebet kapott; midőn e miatt katonái nagyon csüggednének, elhitette velők, hogy nem a németek sebesitették meg, hanem hajnalban az ácsok közt járva, forgács pattant arczára, lábára s ez sértette meg. Bottyán félszemét még a török elleni harczban vesztette el s fekete kendőt viselt fölötte, a másikról azt mondák, hogy tüzcs nézését senki sem állhatta. A ráczokat sokkal keményebben zaklatta, mint a németeket, s egyik napiparancsa azt mondja: az elfogott német kaphat kegyelmet, a ráczak nincsen pardon. Mennyire hízott Rákóczy c tábornokához, mutatja az, hogy valahányszor valamelyik vezére csatát vesztett, mindig vak Bottyánt állította szembe a diadalmas ellennel s ez mindig nyélbe ütötte a veszteséget. Következett az 1705-ki dunántúli hadjárat részletes leírása, melyben Bottyán, Károlyi, Forgách és a két Eszterházy megveretése után, midőn ezek az ellennel többé szembeszállni nem akartak, csak 000 emberével két rövid hónap alatt az egész dunántuli részt Pálffy János és Heiszter cs. tábornokoktól erejök túlnyomósága és hadszereik tökélyesebb volta daczára visszafoglalta. Bottyánnak 1709-ben történt halála roppant csapás volt a kuruczok ügyére, mely nélkül az egykorú ellenséges történetírók bizonysága szerint is, nem jöhetett volna létre a szatmári béke. A jelenlevők a fiatal tudóst értekezése végén megéljenezték. Kubinyi Ágoston jelenti, hogy Fáy András betegágyán fogadta a tisztelgő küldöttséget ; a figyelem megköszönése mellett kijelenti, hogy amit tett és tehetett, nem érdem, hanem kötelesség volt csupán. Titoknok kivonatokat olvas föl a statisticai bizottság jegyzőkönyviből. Krajner Imre laconicus rövid levélben tudtára adja az Akadémiának, hogy a levelező tagok sorából kilép. (Azt hívők eddig, az akadémiai tagság oly tisztelet, melyet megunt, ócska ruhaként nem szokás levetni.) A helytartótanács átteszi a szatmári püspök által küldött fekete ardói freskók rajzait. A londoni „Transaction Society“ az Akadémia könyvlajstromait és évkönyveit kéri. Wenzel Gusztáv indítványozza, hogy a „Matica Srbska“ az Akadémia könyvkiadásaiban részesüljön. Az előbbi kérelem teljesült, az utóbbi indítvány elfogadtatik. Az Akadémia tagjai sorában láttuk Vámabély Ármin külföldön utazó honfitársunkat is európai ruhában, török vörös fezzel fején. Nyilatkozat: Vadnay Károly úr legközelebb az„Ország tükrében a „Tíz nap története“ rovata alatt intéz ellenem megtámadást, melyet nem hagyhatok szó nélkül. Vadnay úr beszél 15,009 forintnyi deficitről, mint az 50000 írt subventio mellett a múlt színházi évi számadás eredményéről. Ezen számadás nemsokára elkészülvén felülvizsgálat és szigorú bírálat végett felsőbb helyre fog fölterjesztetni s ugyanakkor, kivonatban — a Pesti Naplóban tett ígéretemhez képest —hírlapok utján közzé fog tétetni. Abból ki fog tűnni, hogy a régibb adósságok törlesztésére engedményezett 32,000 forint nem le én elegendő, az 50,000 forint subventióból a múlt évben, rendkívüli kiadásul, ugyanazon régibb adósságok törlesztésére még 18,000 frtot kellett fordítani; továbbá a „Faust“ kiállítására kiadott 12,000 forint — a budgetben a kiállításokra praeliminált öszvegen felül — szintén a múlt színházi évre esvén, egyéb beruházásokra s a hiányok fedezésére a múlt évben az 50,000 ft subventióból tulajdonképen csak 20000 ft maradt rendelkezésemre. Ami Vadnay urnak azon állítását illeti, mintha én a nemzeti színAzonban a szegénységnek átkai vannak : a közönség mindig többet követ lt, a két versenyző színház kénytelen volt a művészi elvekben egymást költséges vállalkozásokkal túlig érni; a minek folyton folyó következése az lett, hogy amíg egyik színháznál a vállalkozók rendre buktak, némelyik, a kinek vagyona volt, azt odaveszte, más, kinek nem volt, fizetetten terheket likuidált; egy sem gazdagodott meg; addig a másik intézetnél, melynek alaptőkéje volt, amelynél az igazgatók nem voltak (egy esetet kivéve) vállalkozók is; minden év fogyatkozása az alaptőkét terhelte ; egyik igazgató a másik kezébe adta a deficitet, s mindenik azon kezdte, és azon végezte, amin előde : teherfogyasztáson, s teher hátrahagyáson. A színházak financziális ügye tehát mi az igazgatók képességének és jó akaratának próbaköve ; a gazdag bécsben például egy Treumann-féle bohózatos színház aranybánya volt a vállalkozónak, míg a magasabb művészetet képviselő színházakat, a tisztán hason alkú metropolis közönsége mellett, ott is csak roppant subventio tartja fen. Azt a jogát és kötelességét a sajtónak senki sem vitatja el, hogy minden igazgatóság eljárását nem csak a művészi ügyek kezelése, darabok megválasztása, a művészi erők megnyerése s felhasználása tekintetében bírálat alá vehesse, sőt a nemzeti vagyon kezelését, a színház pénzügyeit is ellenőrizze.A csakház tagjait összehívtam volna, hogy a subventio elmaradása esetében rendes fizetéseik helyett elégedjenek meg bizonyos proportioval, mint az a vidéki színtársulatoknál divatozik, azt, mint minden alap nélküli koholmányt és gyanúsító rágalmat ezennel visszautasítom,fentartván magamnak a jogot, hogy ezért Vadnay urat a törvény utján is megkereshessem. Pest, május 30. 1864. Radnótfáy Sámuel.*) A harag szemüvege részül mutat, s nagyon sajnáljuk, hogy hírlapi referenseink egy része azon keresztül nézi nem az igazgatót, de a színházat magát , s még jövedelmeinek csökkenését is bűnei közé számítja, holott minden hirlap saját bilanceával bizonyítja, hogy az elmúlt év szegénysége olyan közös csapás volt, amit minden gyes ember és minden közintézt megérzett ; s épen ezért igazuk volt azoknak, kik a szerződések kötésekor az illetők igényeit a lehetőség színvonalára iparkodtak hangolni, s ezek épen az ugynevezett nagy lapok voltak, mig épen az úgynevezett kis lapok előtették a fizetés-felemelések kérdését. E rendszeres támadásoknak legközvetlenebb hatása van a subventio kérdésére is. Távol van ugyan tőlünk azt hinni, hogy az Uralkodó akaratát e nemű insinuatiók ellenkezőre fordíthatnák, de az téry hogy a nemzeti szinház felvirágzását nem jó szemmel űzök, illetékes helyeken szüntelen hivatkoznak az apró hírlapok folytonos gáncsaira, amiknek össz’ségéből az az optikai látszat jön elő, hogy a nemzeti szinház nem érdemli meg, hogy subventiót kapjon. De még ha ez így történhetnék is, propertiora játszásról a nemzeti színháznál nem volna szó , mint nem volt eddig soha. Hogy e felzajdító hir, melynek legcsekélyebb alapjáról sem tudnak maguk az illetők semmit, hogyan jöhetett ki egy különben meggondolt, komoly férfi tollából ? arról a czikkiró kétségtelenül minél elébb felvilágosítást fog adni. S átlátandja azt a roppant felelősséget a mit magára vállalt a midőn egy nagy közintézet firmájáról azt a hitt tette közzé, hogy az a fizetéseit fel akarja függeszteni. Ítészünktől bevárjuk az igazgató úr által megígért közlését a színházi számadásoknak, s akkor mi is hozzá fogunk szólni. J. M. #) Az „Ország Tükré“nek ide vonatkozó czikkében a „nagy lapok“ ellen az a vád le ven emelve , hogy azok a színházi igazgatóság irányában semlegesen viselik magukat, kénytelenek vagyunké részben némi nézetünket elmondani Színházunk bajait elhallgatni nem tartjuk bölcsességnek; a maga helyén beszéltünk azokról elég körülményesen is kimeritőleg ; de épen azért, mert bajait nagyon jól ismerjük, óvakodunk azzal altatni a közönséget, hogy mind e bajok igen könnyű szerrel elháríthatók, pusztán egy, vagy két szély változtatás által. Legelső baja színházunknak ott van, hogy a midőn a törvényhozás elrendelte létrejövetelét,ugyanakkor egyúttal nem gondoskodott arról, hogy az már keletkeztében a nemzet nagyságához méltó alapra legyen emelve , hanem engedte azt egy fényesen prolegált, nagy művészi múlttal biró német szinház mellett versenyezni a művészet létéért s a mindig tétovázó közönség kegyéért egyenlőtlen anngi erővel versenyezni Csudával határos, hogy színházunk, oly szegény anyagi segélyzés mellett, oly mostoha körülmények között, művészi buzgalom által azon polczra bút fel vergődni, a melyen áll, hogy itt viszont a jó akaratnak és magán bölsességnek kell megtalálni a határt, mely az igazság és a jogorvaság (Rechthaberei) között van. Mert, ha egy hírlapíró évről évre következetesen nem tesz egyebet, mint a színháznál, még a színfalak között történt, az eltakart kedvetlenségeket is szorgalmasan közönség elé hozza, azokat folyvást recapituhája, ami kedvező történik, azt elhallgatja, oroszból csinál nagyot , a jóból kicsinyt; ha adatokat költ; ha rész kedvét annyira viszi, hogy a kegyeletet megfordítsa, s a nemzői színház vesenytársait festi ki ragyogó szikekkel, hogy ez intézetet annál sötétebben hagyja, akkor egyszer azon fogja magát észrevenni, hogy többé nem az igazgatót, hanem a színházat ostromolja, s erről teljes öntudatának kell tenni, mihelyt azt elismeri, hogy saját hírlapjának a közönségre nagy hatása van.