A Hon, 1864. július (2. évfolyam, 148-174. szám)
1864-07-01 / 148. szám
PEST, JUNIUS 30. Politikai szemle. (II.) A nap nagy kérdése még mindig: váljon Angolország részt veend-e a háborúban, Dánország jogai mellett, vagy szokás szerint cserben hagyja a dánokat is ? Ezen kérdésre nézve a felelet ép oly határozatlan lehet, mint pár nap előtt, midőn Russell és Palmerston lordok előterjesztéseket tettek a parliament két házának a schleswig-holsteini ügy állásáról, s egyelőre Angolország semlegességét jelezték. A kérdést illetőleg azóta nem történt lényeges változás, s most legfölebbis aziránt értesülünk, hogy annak néhány nap alatt el kell dőlnie. Disraeli — az alsóházban a tory párt vezére — tegnapelőtt egy felirati indítványt jelentett be a háznak, amelyben köszönet nyilvánittatik a királynőnek a conferentia jegyzőkönyvének előterjesztése végett egyszersmind sajnálat fejeztetik ki amiatt, hogy a conferencia eredménytelen maradt, a kormány képtelen volt Dánország épségét megóvni, Angolország európai befolyását gyengítette, s ez által megcsökkente a békebiztosítékokat is. Disraeli ezen indítványa hétfőre van bejelentve, következőleg az még csak jövő héten lehet vita tárgya. A „Times“ a azt mondja, hogy a toryk különben már ma megkezdenék a harczot Palmerston- Russell minisztériuma ellen,s az a jövő hét közepéig fog tartani. Elég az, hogy a harcz vagy e héten vagy a jövő héten okvetlen kitör, s az — az előzmények után következtetve — egy a legnevezetesb lesz Angolország parliamenti történetében. A toryk már tegnapelőtt elenzéki gyűlést tartottak, amelyben 231 követ, vett részt. De Derby is kijelentette — fogásból-e vagy nem ? — nem tudjuk eldönteni, hogy a toryknak nem szabad magukat háborúpolitikára kötelezniök. Palmerston kabinetjének állása mindenesetre nagyon válságos, s mint már egyik közelebbi számunkban fölfejtettük nem épen annyira a toryk pártharcra, mint a kebelében dúló meghasonlás és főként a királynőnek a külpolitikára követelt befolyása miatt. A minisztériumban a többség ellene van Palmerston lord harczias politikájának, s épen Russell lord ellenkező nézetben van vele, a „Morning Post“ nyilatkozata szerint. A királynő, ki férje halála óta tudomás szerint kedélybeteg, semmit sem akar tudni, Németország iránti rokonszenvből, semmi demonsratioról, annál kevésbbé háborúról, s érzületét kitüntetendő, a Buckingham palotában közelebbről tartott elfogadás alkalmával, egy porosz rend nagy szalagjával ékítve jelent meg , ami által az angol aristocratákat Sőt , hogy az is nagyon megbántotta. ingerültségét fokozza, kisebb fiát, Arthur herczeget, Berlinbe küldte, rokonszenvének kifejezése végett. Elvitázhatlan tény, hogy Victoria királynő fölingerelte ezen eljárása által nem csak a népet, hanem a magas aristocratiát is,mely minden loyalitása mellett részint szánalommal részint boszankodással tekint a királyi trón felé.Ily viszonyok közt — ismételjük — Palmerston lord kabinetje sem egykönnyen határozhatja el magát harczias politikára, s minden lépést, melyet Dánország érdekében tesz, óvatosan kell megfontolnia. Párisból azt írják, hogy III. Napóleon császár érdekelve van a whig kabinet sorsa iránt, és — állítólag — sajnálattal szemlélné annak bukását, mert Francziaország utoljára is könnyebben érthet egyet a whigekkel, mint a'tor'ykkal. ■ Ami Francziaország magatartását illeti, az eddigi tudósítások szerint semmit sem változott. Francziaország részrehajlatlan szemlélője az eseményeknek,kész azonban minden eshetőségre , ha európai nagyhatalmi állása s becsülete valamikép érdekelve lennének a további bonyodalmak által. Hir szerint Francziaország nem idegenkednék Angolország oldala mellett harczolni, ha végre kénytelen lesz kivonni kardját hüvelyéből, de ezt csak akkor tenné,ha Angolország komoly háborút akar, s legalább is 30,000 ember angol áll a zuávok szárnyán. Olaszország hasonlóképen semleges néző marad mindaddig, míg Francziaország nem fog mozdulni. Az Oldenburgi ház, mint trónkövetelő Schleswig-Holsteinban, már a herczegségek különválasztását Dániától semmi sem gátolja, s igy minden jog az oldenburgi nagyherczegre szállott, s a nagyherczegi kormány arra van hivatva, hogy a herszegségek függetlenségét s Németország békéjét Dániával helyreállítsa. A nagyherczegi kormány föntartja magának azon jogot, hogy Schleswig- Holstein birtokára vonatkozó örökösödési igényeit a szövetséggyülés előtt igazolja, s tiltakozik minden következmény ellen, mely Frigyes augustenburgi herczeg érdekében a szövetséggyűlésben netán előtűnnék.“ — Az orosz czár irata, melyre a fölebbi okmányban hivatkozás történik, igy hangzik : „Kedves testvér és rokon! Megragadom ezen alkalmat, s kir. magasságod előtt nyíltan ismétlem, hogy én a brit felségének udvaránál meghatalmazott követemnek a conferentia jun. 2-án tartott ülésében előterjesztett nyilatkozatát minden pontban megerősítsem. A nyilatkozat értelme, hogy én azon kívánságtól vezettetve, hogy amennyiben tőlem függ, a béke helyreállítását Németország és Dánia között megkönnyebbitsem, saját öröködési jogaimat, Holstein és Schleswigben önre mint a Holstein-Gottorp ház idősb ágának fejére átruházom, miután e jogaimat a máj. 24 (jun. 5)-ről szóló varsói jegyzőkönyvben föntartám, s e jogok az 1852-ki londoni szerződés lényeges pontjainak elenyészése után reám szállottak. Mihelyt visszatértem államaim területére, ön számára a kellő formaságokkal ellátott okmányt küldendők. Kérem kir. magasságodat fogadja nagyrabecsülésem és változatlan hajlandóságom újabb bizonyitványát, maradván királyi magasságodnak jó testvére és rokona. Kissingen 7/19 jun. 1864. Sándor. -------Ily körülmények között az Oldenburgi nhg levele, melyet még a múlt évben nov 20 án, tehát VII. Frigyes dán király halála után néhány nappal Augustenburg Frigyes herczeghez intézett, a midőn ez proclamatióját kibocsátá , kettős érdekkel bírhat. E levél lényeges része így hangzik : „Kettőnk között Schleswig-Holstrinnak Dánia iránti viszonyai tekintetében nézetkülönbség nem létezik; tehát egyetértünk abban, hogy IX. Keresztély dán király a herczegségek trónját el nem foglalhatja. Magam is tiltakoztam trónralépése ellen. Előttem is csak bitorlásnak mutatkozik Keresztély király kormánya a herczegségekben, s ezt Németország nem tűrheti, s épen en okból indítványoztam a szövetségi gyűlésben, hogy ama birtokok sequestrum alá vétessenek. „Ami azonban az ön és az én házam jogait illeti, fájdalom, kénytelenihtetem nyíltan kimondani, hogy nézeteim az önétől, kedves rokon, messzire eltérnek. Én személyesen nem nyilatkozhatom erről szabadon, mert én mint tagja a gottorpi ház ifjabb ágának, a jelen pillanatban az örökségre joggal nem bírok, s csak esetleges öröködési igényeim vannak, melyeknek valósulása, tekintve a gottorpi örökösödési rendet, csak a messzejövőben történhetik. „Ellenben ön is tudja, hogy idvezült Miklós császár, a varsói jegyzőkönyv és londoni szerződés aláírásakor, azon jognézettel vezettetett, hogy a most bekövetkezett esetre,az örökösödési jog a herczegségekben a gottorpi idősb ág elsőszüllöttére száll, s ezen nézet véleményem szerint teljesen igazolva is van. Tehát részemről lehessen pártolni azon igénykeresetet, melyet ön, kedves rokon, az öröködésre nézve, előterjeszt. Saját magam meggyőződése ellen kellene tennem, s azon kötelességeimet sérteném meg, melyekkel, mint a gottorp ház tagja, családi viszonyaimnál fogva, az orosz czár irányában viseltetni tartozom. Ezen rövid észrevételekből meg fog ön győződhetni, hogy követemet a szövetséggyűlésben nem utasíthatom oda, hogy ennek igényeit elismerje.“ — Megemlítjük végre, hogy a berlini „National Ztg“ szerint Wasa herczeg, mint a gottorpi-ház közép ágának képviselője, esetleges igényeiről a herczegségek trónjára, szintén lemondott az oldenburgi nagyherczeg javára. TÁRCZA. Mire megvénülünk. Regény. Irta Jókai Mór. I. Dezső naplója. Én voltam akád tiz éves, a bátyám, Loránd, tizenhat éves , édesanyánk még fiatal volt, és apánk bizonyosan tudom, hogy nem volt több harminczhat évesnél. Nagyanyánk, apám anyja, szinte ott lakott velünk , és volt akkor hatvan éves. Szép fürű fehér haja volt, tiszta fehér, mint a hó. Gyermekkoromban sokat gondolkoztam rajta, milyen nagyon szerethetik az angyalok azokat akiknek ilyen szép fehérre mossák a hajukat, akkor még azt hittem, hogy az embernek a sok örömtől lesz fehér a haja. Az igaz, hogy nem is volt semmi bánatunk, egész családunknál bizonyos titkos egyetértés látszott szerződésileg megalapítva lenni, mely szerint mindenki kötelezte magát a többieknek lehető legtöbb örömet s lehető legkevesebb bánatot okozni. Soha sem hallottam, hogy valaha pörölt volna valaki a házunknál. Soha sem láttam duzzogó arczot, tegnapról mára eltett haragot, szemrehányó tekintetet semmi viszonylatbanj anyám, nagyanyám, apám, bátyám és én, úgy éltünk, mint akik egymás gondolatát is értik. Hogy az igazat megvalljam, mégis legjobban szerettem az egész családunkban a bátyámat. Ez, természetesen, nem annyit tesz, hogy kétségbe ejtett volna az a kérdés, hogy ha meg kellene a négy közül háromtól válnom, s csak egyet tarthatnék meg magamnak, melyiket választanám , hanem ha úgy mind együtt maradhatunk szépen a végtelen, kigondolhatlan időkig, hogy soha közülünk senki meg ne haljon, hát akkor csak a bátyámmal szerettem volna mindig együtt járni. Olyan jó is volt hozzám. Kicsiny, porban játszó gyerek koromban már ő fogta a kezem, hogy el ne essem; ő játszott velem gyermekjátékokat, mikor nem mulattatták csak engemet; tőle tanultam az ábécze legelső betűit játszva megismerni; vele jártam fel a kis városi iskolába, hol ő már nagy diák volt; s ha őt korábban haza ereszték a leczkéről, megvárt az iskola udvarán, hogy egyedül ne menjek haza. Mikor ráért, nekem játékszereket faragott, rajzolt, épített, ragasztott, minden képzelhető anyagból; mintha egyébre sem volna gondja, mist nekem örömöt szerezni. Ha csinyt tettem, (f) A szövetséggyülés jun. 24 -i ülésében az oldenburgi követ, kormánya nevében következő nyilatkozatott adott be. „A magas szövetséggyülés, a londoni conferentián meghatalmazott képviselője által már értesittetett azon nyilatkozat felöl, melyet a császári orosz képviselő a conferentia jun. 2-ki ülésében előterjesztett, s mely nyilatkozat értelmében ő felsége az orosz császár a béke helyreállításának könnyebbsége végett, mint az idősb gottorpi ág feje, a londoni szerződések elenyészte után, jogairól, miket ily esetre az 1851 -i varsói jegyzőkönyvben föntartott, okir. magasságának az Oldenburgi nagyherczegnek,javára lemondott. Ezen nyilatkozatot ő felsége, Sándor czár, Kissingenben, jun. 19-kén kelt iratában, melyet a nagyherczegi kormányhoz intézett, megerősité, s ez okmány másolata mellékletben ezennel átnyujtatik. Éretten fontolóra vevén a schleswig-holsteini ügyek állását, s a közös német haza valódi érdekeit, ő királyi magassága, a nagyherczeg, az orosz császár ő felségétől felvett magas czél értelmében, a londoni szerződés elenyészte után , az idősb gottorpi háztól ezen örökösödési jog átruházását köszönettel fogadta. A midőn a nagyherczegi kormány ezen tényt bejelenti, nem fog semmit elmulasztani , a mi a gottorpi ház ifjabb ága fejének, Péter oldenburgi herczeg jogainak érvényesitését Holsteinban s a vele elválaszthatlanul összekötött Schleswigben, előmozdítaná. A schleswig-holsteini ház egy másik ága jogainak kérdésében, boldogult VII. Frigyes dán király halála óta, a nagyherczegi kormánynak nem volt alkalma ellenmondani, s ezt csak Németország s a herczegségek érdekében tette. Ugyanezen érdekeknél fogva, tovább is feladatának tekintendi a gottorpi ház külön ágainak jogait védelmezni, miután ezen örökösödési igény a londoni szerződés és varsói jegyzőkönyv kötelességei alól felszabadult, s most nem árult be, ha kisült rám, mentett, sokat magára is vállalt. Minden gyerek elkényeszi), durczás nyűgös lesz, ha látja, hogy nagyon szeretik; én is az voltam. S ő minden roszalkodásomat tűrte, csendes vérrel; soha vissza nem ütött, pedig én hányszor megtéptem ; hanem ha valami rósz cseléd, vagy pákosztos iskolasuhancz megrikatott, a mi nálam könnyen állt, akkor haragba jött, és nem kimért senkit. Iszonyú erős volt. Én nem hittem, hogy a városban legyen nálánál erősebb ember. Iskolatársai rettegtek öklétől, s nem mertek vele kikötni soha, pedig nem látszott valami izmosnak ; inkább karcsú volt, és arcza gyöngéd volt, mint egy leánynak. Még most is csak róla tudok beszélni! Ott hagytam el, hogy a mi családunk igen boldog volt. Szükséget nem szenvedtünk , szép házunk volt, kényelmünk ott bent, a cseléd is jól lakott nálunk, s ha ruhánk szakadt, újat kaptunk helyette; s hogy jó barátaink is voltak, azt minden névnap alkalmával tapasztalhattam, mikor zengett a házunk az ismerősök jó kedvétől, s hogy a városban tiszteltek bennünket, azt láthattam abból, hogy, mikor apámmal végig mentünk az utczán, minden ember köszönt, amire én akkor nagyon sokat adtam. Apám igen komoly férfi volt; csendes, kevés beszédű ember. Halovány arcza volt, hosszú, fekete bajusza és sűrű szemöldei. Ha egyszer egyszer összehúzta azokat a szemvldéit, meg lehetett rettenni tőle, hanem neki gondja volt rá, hogy senki se rettegjen tőle : esztendőben egyszer ha történt az, hogy valakire haragosan nézett. Hanem jó kedvűnek sem láttam soha. Mikor a legvidámabb lakomák voltak is nálunk, vendégeink hahotával nevettek egy egy vidám ötleten, ő pedig úgy ült ott az asztal végén, mint aki nem is hallotta azt. Ha édesanyánk nyájasan vállára borult, ha bátyám megcsókolta arczát, ha én ölében ténferegtem, s kérdezősködtem, ahogy gyermekek szöktek, megfelelhetetlen tárgyakról, olyankor szép méla szemei oly kimondhatatlan szeretettel sugárzottak, oly bűbájos édesség áradt azokból alá; de mosolygás az sem volt, soha, meg nem nevettetett senki. Nem is volt az az ember, akinek, ha a bor, vagy a jókedv megoldja nyelvét, akkor bőbeszédű lesz, elmond mindent, ami a szívén van ; beszél jövőről, múltról, igér, fenyeget, dicsekszik ; neki nem voltak fölösleges szavai. És még valaki volt ilyen komoly a családunkban, a nagyanyám , ő is épen ily hallgatag volt, ő is épen igy őrizkedett sürü szemöldeit összevonni, pedig azok már akkor fehérek voltak, épen igy őrizkedett haragos szót kiejteni , és épen igy nem tudott nevetni, mosolyogni, hanem a helyett sokszor vettem észre, hogy szemet sí.entelen apámat kisérik; asztalnál szünt télen az ő arczán függnek; és néha az a gyermekes gondolatom támadt, hogy apám talán azért viseli magát olyan komolyan, mert tudja, hogy az édesanyja nézi. Ha aztán véletlenül szemeik összetalálkoztak, úgy látszott, mintha kitalálták volna egymás gondolatát, valami régi-régi eltemetett gondolatot, a mit ők együtt őriznek, s gyakran láttam, hogy öreg anyám fölkelt néha örök kötése mellől, s mikor apám úgy elmerengve ült közöttük, s alig vette észre, hogy anyám, bátyám és én mellette vagyunk, hizelgünk és alkalmatlankodunk neki; nagyanyám megcsókolá homlokát, mire apám hirtelen más arczot látszott ölteni, nyájasabb lett, beszélgetni kezdett velünk , mire aztán nagyanyám újra megcsókolá, s visszatért kötéséhez. Erre én mind most, csak most emlékezem vissza, akkor nem találtam benne semmi különöset. Egy este mindnyájunkat meglepett az, hogy apánknak szokatlanul jó kedve volt. Mindnyájunkhoz igen gyöngéd, nyájas volt, anyánkat többször megcsókolta, Loránddal sokáig elbeszélgetett, kikérdező tanulmányaiból, közlötte vele, amit még az hiányosan tudott; engemet lábához ültetett, s fejemet simogatta: kérdéseket intézett hozzám latinul, s megdicsért, hogy azokra helyesen tudtam felelni; édes anyánkat többször megcsókolá, s vacsora múltával vidám történetkéket mesélt a régi időkből, s mikor azokon elkezdtünk nevetni, ő is velünk nevetett. Olyan jól esett nekem, hogy egyszer valahára apámat nevetni láttam. Olyan új volt ez rám nézve, hogy szinte reszkettem bele az örömtől. Csak öreg anyánk maradt komolyan. Mentül derültebb arcza lett apámnak, az ő fehér szemöldei annál jobban összehuzódtak; szemeit soha egy perezre is le nem vette apám arczáról, s valahányszor az vidám, derült arczával felé tekintett, nagyanyám mindig fázósan összeborzadt. (Folytatása következik.) A magyar kir. tudomány-egyetemnek jutalomtételei 1864-ben. I. A hittudományi karói. 1. Demonstretur generatim authentia quatuor Evangeliorum ; nomiuatim verő : an verba Papiae apud Eusebium (His. Eccl. L. III. c. 40. ed. Scapbusian. 1861.) „Mat-Oaiog név ovv 'Eßgccidi äial 'y.Ttp rá loyia avviyccixpato, riQ/xiivsvffs öé avToc mg t)v dwarog ixacTog11 — causam subministrent suspicandi, a S. Matthaeo tantum loyia seu sente atias scriptas fuisse, et eas expositas fuissepro * vario interpretum modulo,et sic reliqua in eins Az angol sajtó nyilatkozatai a háborúról. Az angol körökben, kivétel nélkül mindenütt feszült kíváncsisággal lesik a minisztérium közelebbi magatartását. Mindenfelé harczi hírek vannak elterjesztve, s a kereskedelmi világ némileg fel is hagyta magát azok által riasztatni. Hanem a hírlapok nagyobb része mérsékeltebb irányt követ ítéleteiben s jövendöléseiben, mint ezelőtt huzamos ideig követe. Még a „Post“ is, melynek pedig kedvencz fegyvere volt a lengyelországi s más helyeken kitörendő forradalmakkal fenyegetőzés, mellőzi a nemzetiségeket, a mióta a válság oly komoly alakot öltött. Most minden gondját arra fordítja, hogy Palmerston lord állását rendületlennek s megingathatlannak tüntesse fel az ország előtt. Ezen nyomoru háborút — mind a „Post“ szombati számában — a félelem és nagyravágyás idézték elő. Poroszország, hogy otthon kivághassa magát zavart helyzetéből, kardot rántott és Ausztriát is magával vonszolta egész az európai örvény széléig. Azon erőt, mely a gyönge hatalmat elnyomó, igazi erővel bíró hatalom visszaverte volna. 0zigének kormányát nem lehet semmiféle zajütés által erőszakolni, és semmiféle párt fenyegetései nem fogják azt eltántorítani a mellőzhetlen kötelesség ösvényéről. Azt mondják, hogy a hétfőre ígért miniszteri előterjesztés harczias leend. Mi ellenben úgy hisszük, hogy szilárdan, határozottan, de mérsékelten fogja az kifejezni az ország érzelmeit. Az meglehetősen valószínű, hogy kénytelenek leszünk résztvenni azon háborúban, melyet alkudozások útján iparkodtunk kibékíteni. De hát fél-e Angolország a háborútól ? vagy talán nincsen hozzá kellőleg felkészülve ? Talán korhadtak hajóink, rozsdásak fegyvereink? vagy elrémülünk a harczi kürt riadalmától ? Talán kihalt a nemzet bátorsága ? Két nap múlva látni fogjuk, mennyire alaptalanok ezen aggodalmak. A „Daily telegraph“ azt mondja, hogy a toryknak a minisztérium egyetlen egy tagja ellen kellene csak bizalmatlansági szavazatot indítványozniok. Ez az egy tag Russell gróf. Palmerston ez esetben kénytelen lenne collegáját védelmezni, s vele együtt állana meg, vagy elbuknék ő is. Valószínű, hogy kedden nagy coservativ meeting fog rendeztetni, haditanácskozás végett. Hanem az ország — mond a „D. Tel.“ hajlandóbb a békéhez, ha becsülettel békében lehet maradni, s így valószínű, hogy Pál merszonnal fog tartani. Még az alsóházban is gyarapodásnak indult a békés hangulat. Azt gondoljuk tehát, hogy egy kerek többség megerősítendi azon helyeslést, melyben az ország a kabinet békítő törekvéseit részesíti, s habár meg is buktak azok, mindamellett mégis ki fogja jelenteni, miszerint Nagybritannia érdekei jó kezekben lesznek ezentúl is, ha azokban hagyatnak, amelyekben most vannak. Ha Derby 1. kikiáltja a háborút s magát generalissimusnak kinevezi, úgy hisszük,még mielőtt csatába mehetett volna, már meg lesz verve. Ha mindazáltal ez a Derby szárnyai alatt választott s az ország javát előmozdítani oly kevéssé hivatott parliament ismét a reactionak nyújtaná segédkezét; ez esetre fölteszszük a szabadelvű miniszterelnökről, hogy a választottaktól a választókhoz fog fölebbezni. A conservativ „Head“ már nem Németország ellen, hanem a kabinet ellen visel háborút. Pártfeleivel mindenkép el akarja hitetni, hogy a győzelem bizonyos. Újra meg újra elősorolja Russell gr. hibáinak és bűneinek lajstromát; kimutatja, hogy milyen könnyű lett volna azokat a hibákat elkerülni, le kérdi, hogy mi tartóztatható vissza Angolország külügyminiszterét a dán kérdésben ugyanazon elővigyázatos visszatartózkodástól, melyet Franczia- és Oroszország követtek ? A legkirívóbb színei kel ecseteli azt a lealáztatást, melybe Angolország a külföld előtt sülyedt s kiemeli, hogy a conferentia hajótörése a minisztérium elitéltetését foglalja magában. A miniszterek maguk kívánták, hogy a conferentia gyümölcsei szerint ítéltessenek meg. A parliament azon feltétel alatt hagyta szabadon kezeiket a dán ügyben, hogy a conferentia eredménye szerint mérlegeltessék politikájuknak czélszerűsége vagy helytelensége. S ha egy minisztérium még ilyen szerencsétlen ítélet után is megtarthatná kezében a kormányt, akkor a parliament nem egyéb üres zérusnál, akkor nincs többé értelme a miniszteri felelőségnek, s jobb volna minden tartózkodás nélkül nyíltan életbe léptetni az absolutismust. A „Spectator“ következetesen folytatja vészharangozását Németország ellen. „Ha — úgymond — a háború helyhezkötése alatt azt kellene érteni, hogy csupán a dán szigetek védelmezendők, a herczegség Poroszországnak birtokul hagyandó, Jüttland pedig feldúlandó, akkor tiltakozunk olyan politika ellen, amely minden megfelelő czél nélkül, hasztalanul feláldozza Európa békéjét A szigetek védelmezése Dániát nem menti meg, mert Jüttland és Schleswig nélkül nem állam az többé. Az angol kormánynak csak ez lehet harczi jelszava: Szabad Dánia egész a Sshley vonalig! Ilyen ezéiért nagy és nagyszerűen viselt háborút vívni tisztességes és czélravezető vállalkozás. Ezzel ellenkezőleg a legtöbb lap a háborút helyhez kötöttnek kívánja. Az „Economist“ azt hiszi, hogy Lajos Napoleon, bármennyire segélyezi a közönyösséget, oly háború esetére, melyben Angolország is részt venne, majd csak mégis felfedezné a maga saját érdekét, s hihető, hogy ellenségesen fogna fellépni Ametria ellen, ami az angol kormányt úgy is sokáig tartó zavarba ejthetné.Ezen , még más tekinteteknél fogva, az „Economist“ elkerülhetlenül szükségesnek tartja, hogy a háború, ha csakugyan kitörne, helyhez köttessék. Ismétli azon már kifejezett nézetét, miszerint Angolország a legvégső esetben is csak a tulajdonképeni Dániáért s nem német birtokaiért viselhetne háborút. A „Saturday review“-et kissé boszantja Poroszország fenbéjázó fellépése, különben követi régi nézeteit s szokott modorát. „Németország ellen — úgymond — háborút viselni ellenkeznék Angolország hagyományos politikájával, s nem is hozna semmi anyagi hasznot. A Dániába betörés még nem olyan kihívás mint az volt, midőn Francziaország Spanyolországot megszállatá Angouleme bg által, s később mégis helyeselte a közvélemény az akkori minisztérium szenvedőleges magatartását. Egy nagyhatalom tartós befolyását csak ideig óráig csorbíthatja politikájának félreértetése. Jelentősége pénzviszonyaitól, lakosságának harczképességétől s politikai szervezetétől függ, amely szükség esetében a nemzet összes erejét a kormány rendelkezése alá helyezi. A continensi államférfiak nagyon jól tudják, hogy Angolország politikája sem nem jelen,sem okozni nem fog anyagi erőbeli hiányt. — „A „Weekly Degrath“ nagyon csörteti a kardot, s kereken kimondja, hogy a „Globe“ tegnapi nyilatkozatai nagyon megdöbbentették. A dán birodalmi gyűlés megnyitása. éf A dán birodalmi gyűlés, a novemb. 18-ki alkotmány értelme szerint jan. 25-én ült össze először,de csonkán,miután Schlesvig csak az Alsenről választottak , néhány a király által kinevezett egyén által van képviselve benne s ezépen a legválságosabb pillanatban történt, miután már másnap, 26-án — mint a tudósítások bizonyítják — az egy időre nyugvó fegyverek újból dörögtek. Evangelio esse mythos, primo adhuc seculo iis adieetos ? Quid porro sentiendum de Evangelii S. Ioannis a reliquorum Evangeliorum diverso argumento ? An scholae cuiusdam Asiaticae aliquot, et quale, vestigium, et an ex eadem doetrina S. Ioannis derivari possit ? Jutalma a Pasquich-alapból száz forint. 2. Quae sunt principia catholica circa relationem fidei et scientiae ? Jutalma a Dercsik-alapitványból huszonöt forint. II. A jog- és államtudományi karéi 3. Mily irányelvekkel találkozunk hazai országgyűléseink működésében és törvényeinkben a közgazdasági elvek és intézményekre vonatkozólag, különösen a XVIII. század kezdetétől ? Jutalma a Schwartner - alapítványból száznyolczvan forint. (Quae principia occurrunt in legibus ac pertractationibus Regni intuitu normarum et institutorum oeconomiae politicae, signanter ab exordio seculi XVIII-vi ? Praemium optimi laboris efundatione Schwartneri CLXXX floreni.) Minő állásuk volt a római államban a praetoroknak a törvénykezés terén, miképen használták fel azt a polgári jog fejlesztésére, és e részbeni működésüknek mily hatásuk volt a régi jogrendszer megváltoztatására ? Jutalma a Pasquich-alapból hetvenöt forint. 5. Soroltassanak elő azon mozzanatok, melyek hazánk bányászatára fejlesztő vagy zsibbasztó befolyással vannak, és tüntettessék fel, statisticai adatok alapján: mily haladás vagy hanyatlás mutatkozik újabban bányamivelésünk egyes ágaiban ? Jutalma a Pasquich alapból hetvenöt forint. III. Az orvosi karéi. 6. Állittassék elő két,a boncztani intézet javára visszamaradó készítményben: 1. a verőczéki edényrendszer; és 2. a IX., X., XI. és XII-dik agyideg, elágázásaikkal. Megkivántatik egyszersmind, hogy a pályázók, dolgozataikra vonatkozólag írásbeli értekezést is mutassanak be, melyben az előállított készítmények kimerítő és alapos leírását és a fenforgó viszonyok tudományos fejtegetését előadják. Jutalma a Pasquich-alapból ötven forint 7. A köthártyalob alakjai, kórhatározása és gyógymódja, tekintettel az egyetemi kórodában tett észleletekre. Jutalma a Pasquich-alapból ötven forint. 8. Kívántatik : kórbonczi eljárás az előadásokon előforduló eseteknél, és ezeknek tudományos fejtegetése írott értekezésben. Jutalma a Pasquich-alapból ötven forint. IV. A bölcsészeti karéj. 9. Collectis Homeri Uiadis versibus, in quibus vocabula: ^pvyrj, (fQÍng, &vfióg, fievocT, vovg, eí'dcolof reperiuntur, exponatur doctrina Homerica de anima humana, vulgo Fsychologia Homeriea. Jutalma a Pasquich-alapból ötven forint. 10. Adassanak elő a hévnek kútforrásai; mindegyiknél lehetőleg érthetővé téve a hévnek keletkezési okát és módját. Jutalma a Pasquich-alapból ötven forint. 11. Iratsék le valamely vidék ásvány-és földtani tekintetben. A gyűjtött ásvány-, kőzet és kövületpéldányok a pályamunkákhoz mellékeltessenek. Jutalma a Pasquich-alapból ötven forint. 4. Pályázási szabályok: 1. A 3. szám alatti jutalomtétel kivételével, melyért bárki versenyezhet, a többiekre csak pesti egyetemi hallgatók pályázhatnak. 2. Az 1. 2. és 9. sz. alatti jutalomtételekért csak latin nyelven pályázhatni; a 3. szám alattira latin, vagy magyar, vagy német, vagy franczia nyelven; a többiekre egyedül magyar nyelven. 3. Valamennyi pályairatok beadásának határnapja, melyen túl munka nem fogadtatik el, 1865. mártius 31-dike. A jutalmak 1865. junius 25-dikén, mint a kir. egyetem ujjáalakittatásának évfordulati napján, adatnak ki az egyetem ünnepélyes közülésében. Beadott pályaművek a pályázat elintézése előtt vissza nem adatnak. 4. A pályairatok negyedrétben, tisztán (a 3. számú jutalomtételre készülök idegen kézzel is) írva, lapszámozva, kötve legyenek. 5. A szerző nevét és állását, illetőleg egyetemi tanszakát tartalmazó pecsétes levélen ugyanazon jelige álljon, mely a pályamű homlokán olvasható. Álnevű pályaművek nem díjaztatnak. 6. A jutalom a viszonylag legjobb munkának csak azon esetben adatik ki, ha az magában véve is díjra méltónak találtatik. Egyszerű fordítások vagy plágiumok a pályázásból kizárvák. 7. A pályairatok a szerzőé maradnak; azok kéziratai az illető kar levéltárában eltétetnek. Pesten, junius 25. 1864. M. kir. egyetemi iroda.