A Hon, 1864. december (2. évfolyam, 275-299. szám)
1864-12-01 / 275. szám
PEST, NOVEMBER 30. Politikai szemle. (II.) Poroszország fellépése a Németszövetség executionalis hadcsapatai ellen az elbei herczegségekben folyvást leköti a politikai világ figyelmét. Poroszország a hivatalos „Baltische Zig“ jelentése szerint öt napi időt tűzött ki Hannover és Szászország kormányainak, Holstein és Lauenburg kiürítésére. Páris politicai köreiben azon hir van elterjedve, hogy Bismarck ur Szászország és Hannover occupatiójával fenyegetőzik, ha a szövetségi hadcsapatok vissza nem vonulnak a herczegségekből. Ily hirek, mint egy helybeli német lap berlini levelében olvassuk, Berlinben is keringtek, sőt azt állították, hogy aláírásra vár a kabineti rendelet, mely a porosz hadcsapatok benyomulását rendeli. Már tegnap figyelmeztettük az olvasót, hogy ezen ügynek, mielőtt további lépések történnének egyik mint másik fél részéről, a Német szövetség gyűlése elibe kell kerülnie. A távirda jelenti, hogy tegnap csakugyan rendkívüli ülés tartatott Frankfurtban, amelyben, miután Ausztria és Poroszország előterjesztették a békeszerződést , Szászország (az executioban egyik érdeklett hatalom) a következő indítványt terjesztette elő: „a szövetség-gyűlés határozzon haladéktalanul a fölött: váljon a szász kormány szabályszerüleg teljesitettnek tekintheti-e a reá ruházott megbizatást, s ennél fogva visszavonhatja-e hadcsapatait a herczegségekből.“ Ezen inditvány bizottmányhoz utasittatott, valamint Hake tábornoknak, a szövetségi executionalis hadcsapatok parancsnokának jelentése is, amely szerint uj utasítást kér. Bajorország azon indítványa, miszerint Hake tábornok utasittassék, hogy állását további rendeletig el ne hagyja, elfogadtatott. Poroszország erősen ragaszkodik minden tekintetben eddigi álláspontjához. A német szövetségi gyűlés előadott határozata szerint tehát még függőben van a dolog, s csak annyiban történt megállapodás, Poroszország akarata ellenére, hogy Hake tábornok az eddigi állásában maradásra utasíttatott, további rendeletig. Az a kérdés már most, hogy Poroszország bevárja e a Német szövetségnek a bizottmányi jelentés folytán keletkezendő határozatát, vagy pedig az öt napi határidőhöz tartva magát, követelni fogja a kivonulást. Ezen kérdés iránt, remélhetőleg, rövid idő alatt tisztában fogunk lenni. Nem tudjuk , hogy a további fejleményekre nézve útmutatásul vegyük-e, de minden esetre figyelmet érdemlő a feudális porosz kőnyomatú lap nyilatkozata, melyből az tűnik ki hogy „szelid megoldást“ várhatunk. Hannover nem fog nehézségeket gördíteni elő ; Szászország oly szövetségi határozatot eszközöl, mely kaput nyit a szövetségi hadcsapatok visszahívasására. „Ausztria magatartása köszönetünket érdemli“ mondja a feud. kőnyomatú lap. Ha a porosz kőnyomatú lap ezen ujjmutatatása megvalósul , teljesülni fog egyszersmind azok jóslata , akik előre mondották, hogy az ügy a Német-szövetség és párthívei teljes megaláztatásával és Poroszország fényes győzedelmével fog végződni ; sőt biztos kilátás lehet arra is, hogy a herczegségek dynastiájának s állami szervezésének kérdése kizárólag porosz értelemben és érdekben fog megoldatni. Ily eshetőségre minden esetre számíthat Poroszország, miután Ausztria szenvedőig viselendi magát a porosz tervek ellenében. Ezenkívül kedvezővé teszi Poroszország állását azon körülmény is, hogy bizton számíthat a schleswig-holsteini kérdés végleges rendezésében Oroszország erkölcsi támogatására, s tán ezen körülménynek tulajdonítható Ausztria szenvedőleges állása is. Oroszországnak a schleswig-holsteini kérdésben vett állására nézve egy jellemző adatot közölnek a Schmerling ur ő excja irodájából sugalmazott felhivatalos levelezők Stackelberg gróf, az orosz udvar bécsi követe, így nyilatkozott egy ottani politikai körben: „Nagyon tévedne valaki, ha azt hinné, hogy Oroszország nem bajlódik a sclfieswig dielsteini kérdés megoldásával. Oroszország nem fogná nyugodtan venni az augustenburgi herczeg beigtatását.Oroszország soha sem fogná jóváhagyni az oly államalakulást Északon, mint aminő a dunai fejedelemségeké volt Délen.“ E nyilatkozat hitelességéért különben nem vállaljuk el a kezességet, miután ismeretes dolog, hogy az orosz diplomaták mily tartózkodók efféle nyilatkozatok tekintetében. Minthogy épen Oroszországról van szó, megemlíthetjük , hogy a „Moszk Vjed“ ismeretes nyilatkozata még minő észrevételt idézett elő. A bécsi „Presse“ előtt feltűnik, hogy a kérdéses cikk megjelenése összetalál a hohenzollern-sigmaringeni herczeg bécsi útjával, s hajlandó föltenni, hogy az a porosz kormánynak tett jó szolgálat Oroszország részéről. Csalogatni akarják Ausztriát — mond e lap — de váljon támogatni fogják-e a veszély pillanatában, egy pillantás a múltra ez iránt tanulságos leczkével szolgáland. A bécsi lapok szemléje. A válaszfelirat ellenzéki szelleméről. A félhivatalos lapok szerint a minisztérium az ellenzékies hangon szerkesztett válaszfeliratot sajátjaként elfogadta. Ez ugyan nem parlamentáris szokás, de nem történhetett máskép ott, ahol a válaszfelirat fogalmazói maguk legtávolabb voltak attól, hogy művekkel a kormányt megbuktatni akarták volna. A felirat már most hivatalosan előadja, minő szomorúak az állapotok : a minisztérium elfogadja a descriptiót , azonban mégis megmaradván eddigi napról napra élő politikája mellett, s nem adja jelét, mintha a bajok orvoslására, oly erélyes eszközökhöz készülne folyamodni, a minőket az ily állapotok sürgetően kövesdnek. A „Presse“ e tárgyban írja: Az officiosus sajtó nagyon örvend, hogy a minisztérium a válaszfeliratot elfogadta. Azonban a „Presse“ az ily passiv magatartásról nem hiszi, hogy valakit kielégíthetne. A felirat több jót és helyest foglal magában, mintsem azt pusztán villámhárítónak lehetne használni. Különben a félhivatalos lapok gyakran igen sokat beszélnek összevissza. Egyik közölök, mely azonban csak mint „önkényetes“ szolgál e pártnál, azt mondta, hogy a kormány nincs kötelezve a szűkebb Reichsrathot évenként összehívni. Az ily nyilatkozat a házban a legnagyobb vihart idézné elő. Miután a febr. patens 9. §. nyíltan mondja, hogy a Reichsrath minden évben összehivatik, s a két categoria között nincs különbség téve, következik, hogy a teljes úgy, mint a szűkebb évenkint összehívandó. A „Debatte“ megjegyzései. Közlöttük tegnap Schmerling úr nyilatkozatát a magyar kérdésben. A „Debatte“ ezen vallomásra a többi között következő megjegyzéseket tesz. Először is nem akarja hinni, hogy ily határozott kifejezésekben szólott volna, mert akkor kénytelen volna csodálni azon cynismust, melylyel a monarchia legmagasabb érdekei, és megszentelt alapjai illettétnek, azon cynismust, mely által a hazaszeretet magasztos érzelme, s a századok óta fönálló intézmények iránti vonzalom egyszerűen úgy állittatik elő, mint a mi a kormány nézeteivel és feladatával összeférhetlen; vagy azon illusiot, mely szerint bizonyos számú hivatalnok képes lehetne oly népet járszalagon vezetni, mely alkotmányos meggyőződéséért még egészen másnemű viharokat is túl tudott élni. „Ha azonban ezen hihetlenség, czáfoló nyilatkozatok hiányában, megvalósulna, akkor a „Debatte“ a Reichsrath alkotmányos érzelmétől és politikai érettségétől reméli, hogy az ily politikától minden solidaritást visszautasítana. A miniszteri felelősség elvének fejtegetésekor kiemelték, hogy még az sincs tisztába hozva, ki, ki előtt felelős ? Ellenben a képviselők tudják, hogy felelősek választóiknak. A Reichsrath ezen felelősség érzetében Ausztriát tartja szem előtt, nem a minisztériumot, a birodalom hatalmi állását, jóllétét és szabadságát, nem pedig ezen vagy azon formát. Ha a Reichsrath ugyan azonosítja magát a minisztériummal, a következményekért együtt lesz felelős vele. „Jól mondja a „Prager Zig“, hogy a magyar kérdésben a korona közvetlen interventiója, jogainak használatbavétele, s a felségi praerogativák szabad alkalmazása képezik a főtényezőt. E tekintetben a miniszteri felelősség lehetlen.“ — A „Wiener Lloyd“-ban, valaki, aki az 1861-ki magyar országgyűlés tagjának mondja magát, így okoskodik: „Mi következése lehetne annak, ha a legközelebbi magyar országgyűlés a febr. patens elfogadása mellett nyilatkoznék? „Igen sok — feleli a czikkíró — azon esetben , ha az ily nyilatkozatot tevő többség valóban és híven képviseli az ország közvéleményét. Ellenben a nyilatkozat épen semmi erkölcsi erővel sem bír, ha ily többség csak mesterkélt utakon hozatott egybe. Az ily esetben az összes államot képviselni látszó Reichsrath csak csaolódás volna, s a jövő veszélyeit el nem háríthatná. „A jelen feladat nem abban áll, hogy a birodalom egyik felében létező nézetek fölött magunkat és másokat csalódásba ringassuk, hanem hogy e nézeteket az állam érdekében, szabad vita útján alakítsuk. Erre mindenekelőtt országgyűlés szükséges, mely ha a várakozásnak meg nem felelne is, sokat mozdítana elő a megoldás érdekében. Többet, mint bármely közigazgatási és szervezési mesterfogás, amivel legfölebb oly számbeli többséget lehet szerezni, mely épen akkor bizonyítaná be értéknélküliségét, amidőn támogatására legnagyobb szükség volna. Csak a pótolhatlan idő veszne el általa. Tehát a dolgok alphája és ómegája, a magyar országgyűlés összehívása. A többi meglehet, hogy jó szándékból történik, és sok munkába is kerülhet, mint például azon tény, hogy Schmerling úr egy év alatt 350 magyar emberrel beszélgetett a magyar kérdés fölött. E czélhoz azonban csak az vezet, ha mindenki szólhat, akinek erre joga van. Az államkérdéseket csak szabad vita útján lehet megoldani, és korántsem magán conversatiókkal, bár minő szellemdusak, vagy fárasztók is legyenek azok. — A „Wanderer“ pesti levele a válaszfelirati javaslatról. A nevezett lapnak (megint) valami status férfi formájú ember, Pestről, írja: „Vettük a válaszfelirati javaslatot,mely* ben a magyar országgyűlés összehívása sürgettetik. Reméljük, hogy amidőn a képviselőház ily kivonatokat fejez ki, egyszersmind elfogadja annak coronariumait is. Azaz, ha ezen országgyűlésen a belviszályok kiegyenlítése bekövetkeznék, a Reichsrath maga részéről is méltányolni tudandja a kiegyezkedés föltételeit. „Különösen el kell ismernie, hogy a febr. alkotmány, mely a Lajthántúli tartományokra nézve a constitutionalismus forrása, a magyar alkotmány jogerejében semmit sem változtatott, s hogy minden, a mi a febr. alkotmányban a magyar alkotmánynyal ellenkező találtatik, az csak postulátum, mely a viszonyok felfogásából származott. „Továbbá, szükséges, hogy a Reichmrath képviselőháza a közös ügyek kérdését, még mindig nyilt kérdésnek tekintse, hogy vannak ügyek, melyek minden vitán kívül közös ügyek; azonban a kérdés , melyek átalában a közös ügyek, s minő formák között kell azokat tárgyalni, Magyarországra nézve csak akkor bírhat kötelező erővel, ha a magyar országgyűlés beleegyezését adta. „Végre szükséges, hogy e kérdések tárgyalásánál az összállam eszméje ne tekintessék valamely Moloch-féle bálványnak, melynek még azon intézmények áldozatul vettessenek, mik a magyar alkotmány lényegét és főerejt képezik. „A mutatkozandó készség ezen alapelvek elismerésében, mellőzhetlen corollariumot képez, mihelyt a Reichsrath a magyar és horvát országgyűlést a fönforgó differentiák megoldására felhívja. „Ellenkező esetben a hivatkozás az országgyűlésre haszon nélküli. Mert azt várni a magyar országgyűléstől, hogy némely utólagos kedvezmények fejében a febr. pátenst marliulálja, egészen elhibázott eljárás volna. Azonban, ha az előbbi praemissák jelen vannak, akkor a kérdés érdemébe bocsátkozás lehetővé válik, s az országgyűlés kétely nélkül bocsátkozhatik a közös ügyek fölötti discussiókba. „Elismeri-e ezt a Reichsrath képviselőháza? A válaszfeliratnak e kérdésre vonatkozó soraiból ezt nem lehet kimagyarázni. De ha mégis úgy volna, szükséges ezt nyíltan kimondani, s egy pár ily kijelentés többet használand a kiegyezkedés ügyének, mint száz erőszakos eszköz, vagy határozatlan óhajtás, melyet a leg*első fugalom széthord.“ Belgrád, nov. 26.j (Ered. levél.) Régen várt herczegnőnk, Hunyady Julia grófnő pár nap múlva itt leend. Biztos kutforrásból tudtam meg, hogy Olaszországból jőve Zágráb és Sziszeken keresztül jövend ide. Három nap előtt ment el innen egy külön gőzössel, „Hermine“-vel, Czukics pénzügyminiszter, Hristics Fülöp tanácsnok, Zsabaracz a herczeg első segéde, Barlovacz, Belgrád városa igazgatója a herczegné elébe Sziszekig, s úgy hiszem, a herczegné 28-án vagy 29-én már körünkben leend. A közönség örömmel várja fejedelemnőjét, a ki távol Szerbiától Szerbia javának előmozdításán működött. Visszaérkezése huszonkét hónapi távollét után meg fogja örvendeztetni a szerbeket, akik jól tudják, hogy herczegnéjöknek köszönhetik azon forró sympathiát, amellyel jelenleg több nevezetes angol államférfiú viseltetik Szerbia ügyei iránt. Amint maga idejében írtam, az oktatásügyi miniszter helyettese ez év január havában felfüggesztette az akkori szerb tudományos társulatot azért, mert annak 1. évi ülésében oly kihágások történtek egyes tagok részéről, hogy a társulat további fenállása régi alakjában lehetlenné vált. Augustus hóban az oktatásügyi minisztérium részéről az előbbi „Drustvo Szlovesznoszti“ nevű tudományos társulat helyébe más „Szerb tudós társaság“ nevű társulat alakíttatott, s részére új alapszabályok adattak ki. A tudós társaság az új szabályok szerint szakosztályokra van felosztva s eddig e három szakosztályból áll : philosophiai és philologiai, amelynek elnöke Brankovics Koszta, a nagy iskola ez évi rectora; mathematikai és természettudományi szakosztály, amelynek elnöke dr.Pancsics József; s történeti , államtudományi szakosztály, amelynek elnöke dr. Krstics Miklós. A tudós társulat elnökévé Gravrilovics János tanácsnok neveztetett ki, a nevezett három szakosztályi elnök pedig az elnökkel egyetemben a társaság választmányát képezik, s e választmány igazgatója a társaságnak. Biztosan írhatom, hogy a szerb tudós társaságnak az a czélja, hogy új erővel kezdje meg az előbbi szerb tudományos társulat megszakadt tudományos működését. Remélhető, hogy a kormány is e tudós társaságnak bővebb eszközöket fog nyújtani működése kiterjeszthetésére, mint aminőkkel az előbbi tudományos társulat rendelkezhetett. Turin, nov. 24. (Ered. levél.) Turin már a siralomházban van. A főbejáró ítélet kimondatott s hihetőleg mához egy hétre fog kihirdettetni,a még hátralevő formalitások— senatusi beigtatás s királyi rendelet—megtartására nem követeltetvén sok idő. December 1-ső napjától kezdve (s tán egy nappal későbbre határoztathatnék e kezdet, évfordulati emlékéül az államcsínynek, mely december 2-án követtetett volt el, s a melynek ez a mostani és itteni esemény a legutóbbi szüleménye) Itáliának fővárosa — ideiglenesen vagy véglegesen — Florencz lesz. Junius első napjáig meglesz ugyan még Turin is valahogy, de a fővárosi lélek csak hálni jár bele máris, s hat hónap múlva elköltözik belőle egészen az animula vagula, új életre ébreszteni az Arno parti tündérnőt, hogy elvezesse őt aztán a tiberisi tetszhalott királynő ravatalához. Hogy Turinból mi lesz ez elhagyatás következtében, az iránt nagyon különböznek a vélemények. Sokan végromlását látják / s Mariuskodnak a jövendő pusztuláson. Én jobb véleménnyel vagyok az alpesalji népség lelkületéről, s azt hiszem, hogy a Dora és Po közti lakosságban semmi hajlam sincs az érdekes nyavalygásra, hanem van erő is, akarat is, kiépülni a jelenlegi csapást. Grranduja nem szokott érzelegni, ha nem dolgozik, fúr, farag fáradhatlanul, már pedig a munkásságban nagy haszon és sok vigasztalás, vagy legalább bánatfeledés rejlik. Átalakul, igenis, de elveszni nem fog. Lesz belőle gyárváros, határtanyája az olasz iparnak, kereskedelmi országos raktár az alpesi alagút nyílásánál, Eldorado a katonai és polgári közigazgatás nyugdíjasainak. Aztán meg Itáliának nem is lesz soha Párisa, mely mindent magába szívjon. Ez a nemzet el van határozva egy lenni, de központi örvény nélkül. Mindenki meghajol a közös lobogó előtt s örömmel látja azt felfűzve az ország házán, de aztán saját vidékére vonul minden hódolattevő s otthon a családi fedél alatt szereti élvezni az általános jogegyenlőség és önkormányzat jótéteményeinek reá eső illetékét. Turin ép úgy megtartja saját piemonti birtokos osztályait, mint megtartotta Milano, Nápoly, Florencz, Palermo, Bologna stb. a maga nemzetségebelit. És megjegyzendő, hogy ezek a városok nemcsak hogy nem hanyatlottak, de sőt teljes felvirágzásban vannak négy év óta, mert a veszteségnél, mely a különletes székhelyének megszűnéséből származhat , sokkal nagyobb nyereséget találnak abban, hogy faji képességeik és vállalkozási tulajdonaik gyakorlata nincsen többé a régi válaszfalak közé szorítva, hanem bejárhatják az egész szabad hazát. A lombardi, nápolyi, toscanai, siciliai, romagnai méhkasok helyükön maradtak mind s az élet bennük tevékenyebb s a méz édesebb és gazdagabb mint valaha, mert a munkás állatkák előtt nemcsak egy-egy virágágy magas kerítésű szűk köre, hanem az egész olasz állomány kertje zárva áll, míg másfelől az ingyenélő herék száma tetemesen megcsökkent. Miért féltem tehát a piemonti kast, melyben a legerélyesebb raj sürög-forog ? Én nem féltem, sőt meg vagyok győződve, hogy a döngécselő bogarak közt, melyek Italia illatos völgyeit, tarka térségeit s édes halmait minden irányban berepkedik s gazdagon megrakodva térnek haza, legtöbb lesz a piemonti méh, az apis taurinorum. Hogy mikor menjünk, azt még nem tudni. A hét elején híre járt, hogy még ez évben; ma azonban állíttatik, hogy tán még három hónapig is itt maradunk. Hihetőleg attól függ a kérdés, hogy hány és mily sürgetős törvényjavaslatot óhajt a kormány megszavaztatni a mostani parlamenttel, mielőtt ez végkép szétoszlanék. Most az egyházi jószágok világias itása került szőnyegre s miután az ország szükségei égetők s a kimutatott forrásban két milliárd van, hihető, hogy állományi fizetést fognak kapni a papok is nem sokára. Hanem a dolog szerfelett komoly, az ellenzék nagy és hatalmas, s igy az eredmény iránt nem lehet teljes biztossággal jósolgatni. A kérdés érdemébe egyébiránt nem ereszkedem, hanem annyi bizonyos, hogy ezen törvényjavaslat hordereje nagyobb minden eddig tett intézkedéseknél Róma irányában. Ha a septemberi szerződés értelme , jegyzőkönyve, sat. nem zárt ki egy ily lépést, és ily rögtön az olasz kormány részéről, akkor Drouyn de Lhuys mulathatja magát kedve szerint, a conventio magyarázgatásával. A földadó előleges megajánlása iránti mozgalom nő perczenkint. Egy jó 11 evő lavina ez — nem hóhideg gomoly, mely a romboló zuhanása után vízzé válik, hanem oly csodás hőségű gömb, melyet Brescia fuvallata indított el az ügyszeretet tetőjéről, hogy legyen belőle egy nagy ál* dás. A hivatalos közlöny tele van azon községek, városok, megyék neveivel, amelyek a nemes példát követik, s figyelmet érdemel, hogy déli Olaszország kitűnő helyet foglal el a versenyen. S most már az áldozatkészség többre is megy s más alakban is mutatkozik, így a nápolyi bank nem csak magára vállalta az előlegezést az egész provinciáért, hanem vett még azonfelül három millió értékű kincstári kötelezvényt is. Stradella város, másfelől kijelenté s már talált követőkre , hogy lemond azon százta»liról, a melyben az adóelőlegezés megajánlóit részelteti a pénzügyér. És van végre sok főbíró és egyes birtokos, aki maga zsebéből fizeté ki a városára eső előleget, üresen euado. Nem kell egyébiránt elfeledni, hogy az áldozat legelső és legnagyobb példáját adta a király, midőn lemondott 3 millió franknyi fizetésről s a nemzet rendelkezésére helyezett vissza egy negyedik milliót érő uradalmat. A bukott miniszterek felekezete kezd mozogni. A Stampa, nem kapván többé fizetést, szörnyű szabadelvű lett s nagyon hibáztat mindent a mostani kormány a férfiakban. Az igaz, hogy ezek nem is hasonlítnak legkevésbé sem elődeikhez. Lamarmora és társai becsületes emberek, nem hazudoznak, nem fondorkodnak, nem vesztegetnek, nem pazarlanak s nem is fognak meggazdagodni. A Stampa tehát nem ok nélkül kiabál ellenük, a Peruzzi szép napok után. Aztán meg boszantó is lehet ez emberekre nézve, hogy a fővárost nem ők költöztetik, akik a conventiót csinálták, s hogy Lanza hét millióért vállalkozik elvégezni azon hurczolkodást, amelyre ők — félhivatalos közlönyeik előleges költségvetése szerint — 60 milliónál kevesebbet nem is számítottak. Ez a sic vos non vobis nidificatis aves nehezen eshetik kétségkívül a volt kormány jó madarainak. Ezért nem is csodálkozom, hogy elkezdtek már károgni a mostani kabinet ellen. Hanem amig La Marmora meg akar maradni, addig ugyan károghatnak. Igaz ugyan, hogy a tábornagy nem akar maradni soká, s épen ezer önkéntes visszalépésre van intézve az incselkedés. —y. Reichsrath: A képviselők házának ülése nov. 24-én. A diplomaták páholyát már 10 órakor fényesen öltözött delnők foglalták el. A miniszteri páholyban viszont többnyire katonai és polgári állású urak ülnek, míg a többi karzaton nem épen szorong a hallgatóság; itt számos a törzs és főtiszt, s a hölgyvilág is nagy számmal van képviselve. Hasner elnök 102 órakor megnyitja az ülést; a miniszteri asztalnál még senki sincs. Az urak háza páholyában helyet foglalnak Jablonovski hg, Czernin gróf s mások. Az államministerium átiratának fölolvasása után Zak és Bilg követek kilépése folytán megejtendő új választásokat illetőleg, a kereskedelmi ministerium átiratát olvassák föl, mely az erdélyi vasútépítések tervét terjeszti a ház elé alkotmányos tárgyalás végett. Ezalatt Lasser megjelenik a ministerek padján s az országgyűlési tagok páholya is megtelik. Giskra a fölirati tervezetről tesz jelentést. A válaszfeliratra két út áll nyitva. A trónbeszéd körülírása a hűség és lojalitás szokásos kifejezéseivel, vagy a függő kérdések nyílt, szabad taglalása. A választmány az utóbbi utat választotta; a közválasztásokon alapuló képviselet nyíltan és tisztelettel nyilatkozzék a trónnal szemben. Az erősített aristocraticus Reichsrath az alkotmányos kormányformától a birodalom újjászületését várta; az alkotmánypátensek meg is jelentek. A kormány élére oly férfiút állítottak, kiben előzményei után teljesen lehetett bízni ; ez ismert köriratában kimondá az elveket, melyekkel Ausztria nagy jövő elé leend vezetendő; az érdekek ki valónak egyenlitendők. Nőtt az állam hatalmábani bizalom s igy történt, hogy a ház a ministeriumnak, melynek élén amaz államférfin állott, nagy többséggel szavazott bizalmat. Ám a várakozás idők folytával nem teljesült Visszatekintve a szerencsétlen 1859-ki évre, ma már nem áll fönn ama biztosító szövetség, melyre oly nagy súly volt fektetve. A birodalom nagyobb fele nélkülözte az alkotmányos életet. A szerencsésen megkezdett közigazgatás nem hozta meg még a szükséges intézményeket, — az egyházi ügyeknek a kormány által már három éve ígért rendezése nagyon lassan halad előre a birodalom anyagi helyzete, pénzállapota általánosan ismert. Az államhajó nem megy hátra és nem megy előre, hanem körben forog. A viszonyaink iránti külbizalom egy év óta nem gyarapodott. Ez okokból tartotta szükségesnek a bizottmány, hogy a javasolt felirattal lépjen a ház elé ; magára a kormányra kívánatos lesz, ha"fe, ház nézeteit, a jogosult közvéleményt a népképviselők ajkáról hallja; a bizottmányi tagokat semmi pártszenvedély nem vezette s ezért a fölirat elfogadását javasolják. E beszéd folytában beléptek Mensdorff, Mecséry, Schmerling, Plener, Hein, Kalchberg trnok. Mensdorff mellett Riegeleben foglal helyet. Az urakháza páholya ib megtelt azóta. A