A Hon, 1865. november (3. évfolyam, 251-275. szám)

1865-11-01 / 251. szám

231-ik sz. Szerda, november 1. Előfizetési díj : Pit<­en küldve vagy Budapesten b&zhos hordva Egy hónapra....................................1 frt 75 kr. 3 hó­napra........................................6 frt 26 kr. 6 hó­napra......................................10 frt 50 kr. Az i lefizetés az év folytán minden hónapban meg­ezdhető, a ennek bármely napján történik is, m­indenkor a hó első napjától fog számíttatni, M­inden pénzjárulék bérmentesítve kéretik bekü­ldetni. Szerkesztési iroda : Ferencziett tere 7-dik szám 1-bő emelet. Szerkesztő lakása : Ország-út 18 dik szám. 2-dik emelet. Kiadóhivatal: Pest, Ferencziek terén, 7. sz. földszint, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Harmadik évfolyam 1865. Beiktatási dij : 7 hasábos ilyféle petit sora .... T kr. Bélyegdij minden beigtatásért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Az előfizetési díj a laptulajdonos szerkesz­tőjéhez küldendő. A gazdasági-, ipar- kereskedelmi és közlekedési rovat szerkesztőjének lakása: Szervita-tér, gr. Teleky-ház. E lap szellemi részét illető minden közle­mény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Az országgyűlés közeli megnyitására vonatkozó több oldalról beérkezett kívánságoknak hogy elégtétessék , ezennel rendkívüli előfizetést nyitunk *»« W ■ f «»l ^3» ■ [UNK] [UNK]«« ■•2*. Előfizetési ár e 2 hóra 3 forint 50 krajczár.­­ Egyébiránt teljes számú példányokkal, October 1-től kezdve, folyvást szolgálhat a kiadóhivatal. .A HON“ szerk. s kiadó hivatala, bár ha azon adósságot nem mi idéztük elő, s oly óriásivá növekvését nem a mi érdekeink, sőt azokkal homlokegyenest ellenkező tények, és indokok szülték ; — a mennyiben a birodalom­­mal a közös védszövetség igényli, s hazánk ér­dekeivel megegyeztethetők,— minden esetre az illető országok és tartományok belviszonyai, kereskedési, iparü­zleti, g virágzóbb földmi­­velési rendszerének tekintetbe vétele után — hazánkra átvállalni kész leszek, mert telje­­sen meg vagyok ról­a győződve, hogy a ki­­egyezkedés e nélkül létre nem jöhet. Ha tehát nézeteim önökével találkozva, bizal­muk a képviselőséggel ujjólag megtisztel, önöknek a hongylilésre egy szorgalmas nap­számosat ajánlkozom, a­ki a haza és önök ér­dekében fáradni, és munkálni meg nem szü­­nend. PEST, OCTOBER 31. Politikai Szemle. (II.) Ezelőtt pár nappal táviratozva volt a hamburgi „Börsen-Halle” bécsi le­velezőjének azon tudósítása, mely sze­rint a porosz szövetség akttái soha sem álltak jobban Bécsben, mint a jelen pil­lanatban , s hogy Bismarck gróf Biarritz­­ban mulatójának kedvezőtlen benyomá­sai egészen elenyésztek volna. E tárgy­ban az idézett lap következő bővebb fel­világosítást közli: „Itt (Bécsben) e pilla­natban ismét nagyon támaszkodnak — s ez tény — a porosz szövetségre, s ha e jelenség indokait kérdezné valaki, levele­ző meggyőződése szerint nem hozhat föl egyebet, mint a római kérdés és az olasz ügyek újólag előtérbe lépését. A római­­ kérdés nagyon igénybe látszik venni az osztrák kormányt, s ha levelező politikai ösztöne nem csal, jelenleg ép ez az ok, hogy a Bécs és Páris közti viszonylatok tartózkodóbb jellemet öltöttek. Váljon azonban ezen viszonylatok között helyes politika-e, — még azon valószínűtlen es­hetőséget is föltéve, hogy Ausztria és Po­roszország közt nem sokára egy, az utób­bit kielégítő kiegyezésre kerül a dolog, — a porosz szövetségre támaszkodni a végett, hogy a bécsi kabinet szabad ke­zet nyerhessen az olasz ügyekben, való­ban nem lehet eldönteni.“ Egy alább olvasható sürgöny szerint a „Köln. Ztg” azt állítja, hogy Ausztria kevésbbé ragaszkodik a februári pro­gramaihoz, mint inkább a herczegségek­­nek Poroszországhoz való egyenes csat­lakozását pártolja, mivel az utóbbi kárpótlást fog ezért neki nyújtani. Az „Ind.­berge“ párisi levelezője vis­­­szatér Bismarck gróf biaritzi látogatásá­­­­ra, s ismétli, hogy soha sem helyzett ezen államférfinak a császárral találko­zására oly sufyt , mint némely hírla­pírók. A hivatalos és félhivatalos lapok hangja azt bizonyítja, ha csak a „Pays“ és a „Constitutionnel“ támadásai és a „Moniteur“ rendkívüli merevsége álarczul nem szolgálnak a császár és a porosz mi­niszterelnök közti egyetértés titkolására, mi azonban szerinte képtelenségnek lát­szik. A távirda oct. 30 káról jelenti London­ból, hogy a királynő az­nap megérke­zett, s jóváhagyta Russell gróf kabinet­jét, melyben Clarendon lord a külügyi tárczát fogja vinni, s ezenkívül nem tör­tént semmi lényeges személyváltozás. * Az angol lapok még e hó 28-án nem igen voltak megelégedve Russell gróf ezen miniszterelnökségével. A „Times“ sajnálatát jelentette ki e fölött, s azon re­ményét fejezte ki, miként Gladstone mint az alsóház vezérszónoka magatartása ál­tal bebizonyítandja, hogy alkalmas a kor­mány vezetésére. A „Daily News” felszó­lítja Russell grófot : kövessen határozot­tan szabadelvű politikát. A „Morning Star“ azt hiszi, hogy a kabinet csak a parla­ment összejöveteléig marad meg je­len alakjában. Novemberben kezdődnek a rendes kabineti ülések a parlamenti ülés munkálatainak előkészítésére, s csak akkor fogja a kormány elhatározni, vál­jon a parlament elé lépjen-e végleges programmjával ? A „Star” igyekszik be­bizonyítani, hogy Russell és Gladstone kötelesek a választási reform keresztül­vitelére. Párisból írják, hogy Clarendon lord­nak angol külügyminiszterré neveztetése ott igen jó hatást tett. Clarendon lord An­golország egyik képviselője volt az 1856-iki párisi béke-congressus alatt, s mint határozott franczia barát ismeretes. Domahidy Ferencznek a csengeri kerület választóihoz tartott beszéde oct. 6-án. Tisztelt polgártársak! Elveim jelenleg conservativek és feliratiak. Conservativek: a mennyiben létező sarkala­tos törvényeinkhez, alkotmányos intézményeink­hez s megyei municiplumunkhoz — mit a nem­zet védbástyájának tartok — a parlamentáris kormánynyal összeegyeztetve, ragaszkodom, s legalitás szikla­fokáról, az opportunitas ingado­zó s veszélyes hajójába lépni nem akarok. Feliratiak: mert miután a határozati párt, melyhez meggyőződésem szerint, hogy én is tartoztam, hibául magamnak soha fel nem rovom — az 1861-ki országgyű­lés alatt kisebbségben maradt; s igy a felirat, melynek elveit mi is vallottuk, csak más keretben akarván néktek kifejezést adni, az elfogadás által mindnyájunk sajátjává vált, a második feliratot pedig az egész képviselő testület minden nézetkülömbség nélkül elfogadván, mi is feliratosak lettünk, s igy a határozati párt megszűnt létezni, s ezen elnevezés továbbra nézve jelentőség nélküli­vé lön. Feliratiak továbbá , mert az 1861-ki felirat jogos követelményeihez ragaszkodom. — Mi­nitek : — Mint alkotmányos éltünknek, s nemzeti létünknek alapfeltételei. Az ország törvényes önállása és függetlensége. Az ország integritásának sértetlen fentartása. Az 1848 ki törvények, s azokból kifolyó par­­lamentaria kormány felelős minisztériummal, es­küdt­székkel párosun­ sújtó­szabadság, teljes jogegyenlőség, vallás és nemzetiségi tekintet nélkül. A közadó és katona-állítás országgyűlés ál­tali meghatározása, a törvényeinkben ismeret­len, s a nemzet által soha el nem fogadott indi­rekt adók eltörlése. Akarom továbbá az ország alkotmányos jo­gainak, s függetlenségének, a birodalom léte és hatalmi állásának elutasíthatlan követelményei­vel öszhangzásba hozatalát, s erre véleményem szerint legbiztosb­b­ a történelmi, ez vezethet kölcsönös megértésre, a­nélkül hogy birodalmi képviseletre vezetne. Hogy hazánk semmi más országnak, vagy tartománynak alá nem vetett, s független or­szág legyen, s az örökös tartományokkal­ ös­­­szeköttetést csak a personal unio alapján foga­dom el, a personal unió pedig értelmezésem szerint nem lehet egyéb,mint a birodalom többi népeinek­ állandó védszövetség; — s igy állan­dó közös ügyeknek egyedül a­ birodalom együtt védelmezésére vonatkozó tényeket, s a fejede­lem udvartartási költségeit ismerem el: — úgyszinte az időnként felmerülő közös ügyek tárgyalását, melyek az egy fejedelem alatti lé­tünkből fejlődtek, vagy ezután fejlődhetnek ki, m­nt önálló független nemzet, a birodalom többi népeinek megbízottjaival a körülményekhez ké­pest esetenként elfogadni késznek nyilat­kozom. A birodalom többi részeinek alkotmányos szabadságát csorbítani a mi érdekeink előmoz­dítása árán nem kívánom, sőt annak biztos­ alapra fektetését, és megszilárdulását óhajtom. Akarom a jelenlegi nyomasztó s szinte elvi­­selhetlen adók leszállítását eszközölni, olcsó alapra fektetett bel- és önkormányzat, az indi­rect adók , azoknak behajtására szükségelt s igen költséges közegek megszüntetése által, úgy szinte akarom a fejedelem és Magyarország kö­zött, az alkotmány és sarkalatos törvényeink csorbítása nélkül a kiegyezkedést elősegétni, mely természetesen a hadsereg leszállítását von­ván maga után, a kiadásokat is tetemesen meg­­kevesbíti, s így az adót is csökkenteni fogja. — Továbbá a többi ausztriai tartományokkali vi­szonyok teljes szabályozása által czélom oda hatni, hogy Magyarország pénzereje ne fordi­­tassék más tartományok költségeib belkormány­­zatára, s jobbléteknek előmozdítására, hanem egyedül hazánk felvirágoztatására.­­ Az adó könnyebb elviselhetése, beszerezhe­­tése, s a nép anyagi jobblétének előmozdítása­­ tekintetéből szükségesnek látom. A földmivelés felvirágoztatására üdvös intéz­mények hozatalát, ezek közé sorozván a vidé­­kenként felállítandó hitelbankokat. Szabad kül és belkereskedés eszközlését. Az iparczikkeknek a nyomasztó terhektőli megszabadítását. Vasutaink s más közlekedési utainknak háló­zatát az ország azon vidékeire is kiterjeszteni, a hol annak szükségét érzik. Akarom a birtokos osztály s a nép egy része között még függőben álló birtokviszonok teljes rendezését, illő kárpótlás mellett. Végre teljesen nyílt kívánván lenni, tudatnom kell még önökkel azt is, hogy a többi tartomá­nyok iránti méltányosság tekintetéből, az állam­adósságokból egy méltányos részt — miután ezt a kiegyezkedés egyik alapfeltételének tartom, Tarnóczy Gusztáv programmja, a azakolczai t. ez. választókerülethez. Tisztelt polgártársak ! Annál mélyebben hatott meg a megtisztelte­tés, melyben a fent czimzett kerület értelmisé­gének egy tekintélyes része a f. évi de­. 10-ére összehívott országgyűlésre a képviselőség elvál­lalásárai felhívás által részesite; minthogy e hongyülés föladata — az uralkodóház s örökös tartományai és köztünk, az uralkodó személyé­ben századok óta fönállott kapocs megújítása és átalakítása, az európai államok irányában ez­után követendő politikai irány kijelölése, és bel­ügyeink gyökeres szervezése által — hazánk jövőjét megállapítani. Tudom, hogy e nagyra becsült bizalmat egye­dül azon fénysugárnak köszönöm, melyet szere­tett atyámnak érdemei vetettek reám. Ily vilá­gitásnál azonban nem kevésbé érzem a föladat sulyját, mely reám nehezednék, ha a t. válasz­tók többsége engem találna képviselésére fel­hívni. Mely még csak kiérdemlendő bizalmat, a nagy föladattal szembeni gyöngeségem öntuda­tában sem merem visszautasítani, azt tartván, hogy felhivatva hazánknak mindenkor szolgálni tartozunk. Politikai múlt hiányában, mely önöknek eb­beli hitem irányát jelölné, kötelességemnek tar­tom rövid vázlatát adni azon elveknek és nézeteknek, melyeket imádott hazám jóllétére és boldog felvinulására vezetőknek tartok. Ő Felsége a jogfolytonosság iránt ellenséges indulata tanácsosainak elmozditása és jogaink elismerésének ígérete által kiegyezkedési szán­dékának kétségtelen jeleit adván, nézetem sze­rint ildomos kötelességünk­et e mind­kettőnkre üdvös szándékában megerősíteni, és a kibékü­lésre nyújtott jobbot jogaink megőrzése és köl­csönös érdekeink kiegyeztetése alapján elfo­gadni. Erős hitem az iránt, miként a trónok és nem­zetek fön­állhatásának egyetlen meg nem dönt­hető alapja a törvény, annál fogva valamint a régibb, úgy az 1848 -i törvényeink föltétlen elösmerését követelendőnek tartom, — és csak azoknak visszaállittatása után volnék hajlandó jogaink azon részét, mely a lajtbantúli orszá­gokkal­ együttmaradtatást lebetlenitené, és a mi független álladalmi fönállhatásunkra nem okvetlen szükséges, elengedni. A birodalom jövő alakulására nézve a Laj­­thántúli országokkal­ kölcsönös egyezkedés alapján fölállítandó szövetséges (foederativ) rendszert tartom kívánatosnak. Európa szomszéd államaival a szabadkeres­kedés alapján kötendő barátságos szerződések által a kölcsönös jóllét, korszerű szabadság, és fölvilágosodás előmozdításával az emberiség végczéljainak elérését siettetni óhajtom, s kü­lü­nös figyelmet kívánok fordíttatni a keleti ügyek­re, mert meg vagyok győződve, hogy valamint minden lénynek léte rendeltetésének betöltésé­től függ, úgy a mi létünk is attól föltételeztetik, mennyire leendünk képesek keleti küldetésünk­nek megfelelni, az­az a polgári moden szövése­kével a keletet felvilágosítani Elösmert igazság lévén az, miként valamely egésznek apró részekre, szétosztásában rejlik a végelgyöngülés okozta enyészetnek magva, azért hazánk integritását valamint közérdekűnek, úgy létünk elengedhetlen föltételének tartom. Ennek határain belül a testvér népeket vallás és osztály különbség nélkül egyenjogúaknak sze­retném látni. — A nyelv kérdésében, valamint közös hazánk vívmányának tekintendőmk, ha minden nemzetiség saját nyelvét a tökély legna­gyobb fokára e melegdi, úgy törvényhozás utján biztosítandónak tartom, hogy hivatalos érintke­zésben, valamint a törvény­hatóságoknál egyen­­joguakká legyenek azon határig, mely közös hazánk fönállhatását nem lehetetleníti, és megyei és szabad királyi városi szerkeze­tünket mely százados fönállása által életrevaló­ságát eléggé bizonyitá, kivételes állapotunkat tekintve, alkotmányunk fö­véd­bástyájának tar­tom, s azt a kor igényelte változtatások mellett minden áron föntartani, és a felelős miniszte­­tériummal kiegyeztetni szeretném, — s ennek támaszául egy szabad községi rendszer mielőbbi kidolgozását óhajtom. Hazánk olyannyira elha­nyagolt nevelési ügyére különös gondot és fi­gyelmet kívánok fordítani, tudván, hogy az egyén és a nemzet jövője nagyrészt szellemi mű­veltségének fokától függ. A sajtót, mind a közfelvilágosodás hathatós tényezőjét, lehető szabaddá kívánom tenni, és csak azon kihágásait, — de azokat szigorúan kívánom büntettetni, —­melyek a törvényeknek törvényhozáson kívüli megváltoztatására, vagy azok kijátszására ingerelnek, vallást, közerköl­csiséget és becsületet sértők. Összebonyolított magánjogi viszonyaink ren­dezésére és a jogérzelem tisztázása és megszi­lárdítása tekintetéből egy a nemzeti jogérzelem­ből kifejlett elvek alapján készítendő törvény­­könyvet égető szük­­ségnek tartom. Ez esküdt­székeket életbe léptettetni, és kü­lönösen oda kívánnék hatni, hogy az egyén szabadsága csak annyiban rendeltessék az ál­lamhatalomnak alája, a­mennyire az létezheté­­sére nélkülözhetlen. A köz- és magán­hitel emelésére minél több pénzhitel és forgalmi bank alakulását szeretném előmozdítani. Az úrbéri viszonyokból még hátra maradt né­hány kérdés mielőbbi tisztázását, — a forgal­mat nehezítő és közbotrányul szolgáló magán­vámoknak megváltás útjáni eltörlését, és azt kí­vánom, hogy valamint a volt földes uradalom, úgy a község is szabadon használhassa saját területén a vadászati jogot. Végre tekintve, azt, hogy hazánk főleg ter­mesztő ország, s így anyagi jólléte (mely egy­szersmind szellmi haladásának föltétele­ csak nagy mérvű termesztmények előállítása és azok­nak jutányos értékesíthetése által érhető el, különös figyelmet kívánok tehát fordítani arra, hogy a termesztés, — ha már elviselhetlenné vált és czélellenesen kiosztott nagy adó, és a kormánynak minden be­avatkozása által ne gátoltassék, sőt a rendelkezésére álló minden módok által lehetőleg mozdittassék elő — s erre nézve szükségesnek tartom, hogy a köz­igazgatási és igazságszolgáltatási rendszer egyszerüsittessék, mi által a hivatalnokok szá­ma kevesbíthető lesz, a sokba kerülő katona­ság a nélkülöz­etlen számra szoríttassék — a fölösleges pénzügyőrök elmozdíttassanak , mi által nagy összegek lesznek megtakaríthatók, ha hazánk veszedelemben lenne, azt mi magunk is megvédjük ; továbbá szükségesnek tartom, hogy a dohánytermesztés, a pálinka és ser­főzés, czukor készítés szabaddá tétessék, a bor­termesztésnél ne a reá fordított ipar, de csak az adókulcsul szolgáló talaj adóztassák meg; hogy, igy ezen termesztmények a külföldi piaczokon kiállhassák a versenyt; mit még a kereskedés és közlekedési eszközeinknek nyújtandó előnyök és szigorú ellenőrködés által kívánok előmozdítani; e­­zekkel kapcsolatban kívánom, hogy a só, mint az állat­tenyésztésnél nélkülözhetlen kellék, a lehető legolcsóbbá tétessék, minthogy ez árának kisza­bása úgy is az ország­gyűlést illeti sat. Midőn a t. választó­kerület tájékozására e szűk kerületben, a lehető legszabatosabban igyekeztem előadni azon független meggyőződés szülte elveimet és nézeteinek melyeket sokat szenvedett hazánk felvirágzására a jövő hon­­gyülés által követendőknek tartok, kijelentem, hogy valamint nézeteimben egy jobb meggyő­ződésnek engedni mindig kész vagyok, úgy el­veimtől, nincs az a hatalom, mely eltántorítson, és melyeket, ha nem is ékes szóval, de a meg­győződésnek érezhurjain védeni végső lehelle­­temig meg nem fogok szűnni. Laszkár 1865 oct. 11-én. Kiegyezni óhajt, — nem ugyan minden áron de mégis úgy, hogy az ország önállósága s ál­lami jogainak épségben maradása mellett, a mo­narchia nagyhatalmi állása is biztosíttassák. Sőt e két tételt olyannak tekinti, melyeknek egyike a másikát feltételezi. Végtére miután a balassagyarmati kerület je­les képviselőjelöltjét, Szontagh Pált, — valamint ezen szerencsés kijelölésért, s a jelölt iránt ta­núsított közegyetértésért magát a kerületet is üdvözölte, — zárszavában a hazát s­e Felségét — mint nemsokára megkoronázandó magyar királyt, — élteté. Hogy e két beszédet, hosszas és szűnni nem akaró éljenzés követé, azt mondanom is feles­leges. Ennyit a tisztelgésről, mint helyi eseményről. — Hogy abban Kubinyi Ferenc­nek, követül leendő megválasztása iránti óhajtás is nyilvá­nult, azt tagadni nem lehet. Soha sem volt nagyobb szükség, mint most, hogy az országgyűlésre próbált, az ország tár­sadalmi s jogviszonyaiban jártas,­­ a nemzet anyagi s szellemi felvirágzásának feltételeivel ismeretes férfiak küldessenek. És bizonyosan senki sincs Nógrádban, ki ezen tulajdonokban Kubinyi Ferenczet felülmúlná. Az, ki szilárd jellemmel párosítva, egy bosszú és munkás életet szentelt a haza javának, az alkotmányosság s jogi élet kifejtésének ; — az, ki a nemzet művelődési ügyébe, szellemi és anyagi hozzájárulása által, a maga egész lényét — mondhatni mintegy beruházta, — bizonyo­san azok sorába való, kiket megillet a hely ama tanácsban, melyben a haza sorsának s jövőjé­nek biztosítása forog kérdésben. Sajnos tehát, hogy Kubinyi Ferencz megvá­lasztása ily okok daczára is kérdésessé tétetett, mely sajnálat a losonczi kerület határain túl is igen élénken érezteti magát. 1. 1. Képviselő választási mozgalmak. B.-Gyarmat, oct. 28. Nógrádmegye székvárosa folyó évi October 27-dikén egy igen szép polgári nyilatkozvány­­nak volt színhelye. Káldi­yi Ferencz a losonczi választó kér. képviselőjelöltje Losonczra utaz­­­­ván, az éjt városunkban tölté. A b.-gyarmati polgárság a köztiszteletben ál­­­­ló hazafit falai közt üdvözlendő, — fáklyás éji­­­ zenével tisztelé meg, melyen a helybeli dalárda­­ közreműködése mellett, a czébek s a polgárság­­ minden osztálya vallás­ s rangkülönbség nélkül,­­ tömegesen, — sőt a vidékről is többen vettek­­ részt. Az ünnepelt hazafit egy lelkes beszédben­­ Bodnár István üdvözölte, kiemelvén abban azon­­ érdemeket, melyek­et nemcsak városunk, nem­­­ csak megyénk, hanem az egész haza tiszteleté­­­­nek s elismerésének méltó tárgyává jegyezték­­ ki. Mint követ — úgymond — a megyét három, s mint népképviselő pedig a losonczi kerületet két­­ országgyűlésen képviselte; s szi­árd, hü hazafi­­i­ságának, az alkotmányhoz, szabadsághoz való­­ ragaszkodásának, a legnehezebb körülmények­­ között is , mindannyiszor fényes bizonyságait­­ adá. Kiemelte továbbá a szónok azon érdemét,­­ mely szerint a kiváltságos korszakban is, a poli­­­­tikai jogok kiterjesztésének, mindig következe­­­­tes és szabadelvű harczosa volt,­­ és mely sze­­­­rint a nemzeti felvirágzás ügyét nem csak a politikai, hanem a tudományos téren, szellemi­­ és anyagi hozzájárulással még hajlott korában is egy ifjú munkásságával s fáradhat­lanságával ápolja. Nem feledkezhető meg végre — úgymond —­­ a-Gyarmat városa arról sem, hogy Kubinyi Fe­­­­rencz a helybeli róm. kath. iskola megalapitá­­­­sa körül, — noha ezen vallásfelekezethez nem­­ tartozik — nem csak erélyes buzgóságot fejtett­­ ki, hanem alaptőkéjét saját vagyonából 600 fttal gyarapító. Oly hazafias érdemek ezek, melyek iránt tisz­­­­telettel s elismeréssel viseltetni, e város polgári kötelmének ismeri. Ily férfiúnak képviselővé leendő megválasztása, nem csak egyes kerület­i kívánalmainak, hanem a köz­hajtásnak tárgya. i Ezek azon okok, melyek a város polgárságát is­­ arra indították, hogy szerencse kivánatát kife­­­­jezze. Kubinyi Ferencz áthatva e váratlan megtisz­­­­teltetéstől, Köszönetét meleg szavakban nyil­vánító. Beszédében visszatekintett azon politikai küz­delmekre, melyeknek e megyében ifjú korától fogva egyik barczosa volt. Áttért azután a vál­ságos jeleire, melyből a hazára egy szebb, egy állandóbb jövőnek felderítését óhajtja s reméli. Reményének alapját — úgymond — ő Felségé­nek alkotmányos irányban tett kezdeményezése képezi. Rimaszombat, oct. 27. Fáy Albert mint a f. h. 5 én választott köz­ponti választmány elnöke, f. h. 22-én szétküldött körlevelének hivó szavára, mai napon számosan siettek a k.p.-i választmány tagjai városunk fa­lai közé, részint, hogy a még hitet nem tettek feleskettessenek, részint hogy a helytartó­ta­nácstól érkezett intézmény felhívása következté­ben tanácskozzanak a megye kebelében fekvő városok lakóinak polgári minősége felett. A választmányi ülés d. e. 10 órakor vette kezdetét. — Elnök úr megnyitó beszéde után, legelőbb is az eskü tétetett le a múltkor jelen nem volt tagok által, az eskü letétel után felol­vastatott a tárgyalást rendelő k. intézvény, ez intézvényre okot adott folyamodása Dapsy Vil­mos ügyvédnek. De hogy a közérdekű tanácskozmány határo­zata érthető legyen, szükséges előadnom az előz­mények történetét. 1848-ban mindjárt a tág alapokra fektetett választási törvény megszülette után, midőn an­nak alapján legelőször eszközöltetett a válasz­tás, megyénk akkori k. p.i- választmánya azt hivé, hogy akkor magyarázza a törvényt legjob­ban, ha a választási jogot minél tágabb alapra fekteti, — s talán mivel a birtok-összeírásnál kényelmesebb is volt — a megye helyében fekvő városokat — melyek közül pedig egyedül R.­­Szombat nem volt földesúri hatóság alatt mint a falvaknak birói s hitesei voltak — mind ren­dezett tanácsú városoknak tekinté, lakosait a me­gllapított census mellőzésével egyedül pol­­gárlétök miatt választóképeseknek mondta ki. — Dapsy Vilmos ügyvéd már akkor is nagyon tágan értelmezettnek látta a törvény magyará­zatát, a központi választmány határozata ellen az akkori belügyminisztériumnak fel is terjesztő ellenészrevételeit, — a felterjesztett észrevéte­lekre meg is­érkezett a belügyminisztérium fe­lelete, mely felelet ki is mondta: „hogy valamint a honpolgárokat eddig e te­kintetben élvezett jogaiktól a törvény meg nem fosztja, a nemesek és sz. k. városok polgáraira censust nem szabott, — ép úgy nem terjesztheti ki a régi alapokra fektetett választó-képességet az alkotmány sánczaiba újból felvett honpolgá­rokra ; — igy az illető városok lakosainak is a census szolgáljon sinórmértékül a történendő követválasztásoknál nem a polgári jog, mert polgári jogoknál fogva szavazatképeseknek egyedül a királyi városok polgárai tekintetnek, mint a kik ezen jogot előbb is gyakorolták. Azonban a felelet csak a már meg­történt kö­vetválasztások után érkezett meg, a majdan bekövetkezendő újabb választásokig nyugalomra tétetett. — Igen, de a választás csak 12 év után következvén be, az utasítás létezéséről — mint annyi másról— 1861. választmányunk annyira megfeledkezett, hogy Dapsy Vilmos sürgős un­szolásai után sem akart sehogy sem eszökbe jutni, s a felszólalót a 48-ki jegyzőkönyv városi polgárokra vonatkozó pontját felolvasva — mely ellen ép a folyamodás történt — akarák megnyugtatni. Midőn legújabban ismét a választások előtér­be léptek, D. mindjárt a legelső központi vá­lasztmányi ülésen figyelmezteté az illetőket a miniszteri rendelet figyelembe vételére, utalva azon tényre, hogy Rőcze és Tiszócz városai mily bőven bántak a jog osztogatásával, úgy hogy ott még az utolsó kukoricza pásztor is polgár, midőn szükség van rá, némely héten száz­zal is szaporodik a polgárok száma, — de most már két jegyzőkönyvi pont szólott felszólamló ellen, igy észrevétele ismét figyelmen kívül ha­gyatott. — Ezen figyelembe nem vétel egy 3-ik folyamodásnak szogált okul, — mely folyamo­dás következménye lett a határozathozatal előtt részletes tárgyalást, s mind az előbbi mind pe­dig a tartandó választmányi ülés jegyzőköny­vét felterjesztetni kívánó k. helytartó tanácsi in­tézmény. A felolvasások után következett tárgyaló eredménye az lett, hogy a választmányi ülés­be A mii uent finnel» miatt lannnk Isahttsslahhl asáma nthtaksn nnvtmh»« <1 ón lalowtL

Next