A Hon, 1865. november (3. évfolyam, 251-275. szám)

1865-11-01 / 251. szám

látva a folyamodásban kifejtett okok igazságát, és eltolván kegyeletes érzelmekkel, a levéltárból előker­esett miniszteri rendelet mint jobb idők emléke iránt, határozattá em­elé, hogy a helytar­tó tanácsnak illető városok lakosainak polgár­­gá^ukra fektetett választó­jogának mellőzése, s az ctoi“t census alkalm­azása vél­emeztessék. Végre mint botránkoztató esemény egy szolga­­biró ur genialis tettei adattak elő; ki ugyan is — midőn a választásokat elrendelő körlevelet kiosztotta, azzal együtt mint szintén a megye k. választmányától küldöttet adá át egy­úttal M. úr programját is ; és daczára annak, hogy főispán ur ö méltósága — a megyei bizottmány sürgeté­sére — minden néven nevezhető befolyást a választókra szigorúan megtiltott tisztviselőinek, ö hajdújával együtt jár faluról falura biztatva a népet, hogy ha D. István urat vagy M.-t fogja meg­választani, a remanentialis földek ingyen jutnak kezükre, a kisebb királyi haszonvételek közö­sekké válnak, pap s tanító állampénztárból fog­nak fizettetni, végre pedig minden önállónak mondható férfin szavazatképes lesz. — Az alatt mig tts szolgabiró ur ily alapos beszédet tart a leendő választókhoz, hajdúja csapra üti a szekér faraglyájába jó eleve feltett kemény spiritust, az andalító nedvvel capacitalja a körbe gyülteket ura beszédének igazsága felöl. — A gyenge oldaláról érintett nép aztán önállóan minden befolyástól menten adja szavazatát — arra, ki neki legtöbbet igér. Előbbi pontban leirt eljárás hitelt érdemlő vádlók által juttatva a k. választmány tudomá­sára, közmegilletődéssel s botránkozással fo­gadtatása után, küldöttség járult m. főispán úrhoz, őt a nyomozásra s szolgabiró ur rögtöni hivataltóli felfüggesztésére kérendő. — A kül­döttség kívánatot főispán ur meg is igéré tel­jesíteni, mely ígéret tudomásul vétele után a nyomozó küldöttséghez a k. p. választmány is két tagot választott saját kebeléből. Még valamit a választási mozgalmakról. — Gömör megye alkotmány felé közelgő életéből úgy is ritkán jut valami köztudomásra, a­mi el­jut is, mint p. o. e hó 5-én tartott bizottmányi gyűlés —nagyon szelíd ecsetelésével a ben tör­ténteknek. „Ha forr az érez, a rósz salak kihűl“ mondja az ember tragoediájának halhatlan szerzője, de biz itt úgy látszik az ellenkező történik: bár for­rongnak a kedélyek, úgy látszik nem a salak,de a fém hűl ki, ugyanis megyénk egyik legtudo­­mányosb férfia Bodon Ábrahám úr, ki a Rathói kerületet már kétszer képviselte, jelenleg vissza­vonult. Az általa üresen hagyott kerületben les­nek a prédára D. és Mielőbbi még ezen kívül nem csak a R. szombati járásban, de azon kívül v­ala­­hol Turóczban is követjelölt, — az alkotmányos érzelmüek Draskóczy Gyulát akarják követekül. A r. szombati kerületben Kubinyi Ödön 1848­ és 1861 i volt képviselő, és Bahinka István. A Putnoki kerületben Ragályi Miksa és He­­vesy Bertalan küzdenek a választók többségéért — egyik 61 ki másik 48 ki volt képviselő. A R.­Szécsi kerületben Fáy Albert, a koltvai­­ban Szentiványi Miklós, a Rozsnyaiban Ragályi Ferdinán­d eddig ellenjelöltek nélkül állanak. D. Veszprém, oct. 26. Veszprém választó kerülete a f. é. oct. 6-án estve városunk kebelébe megérkezett — Kup­­ricz Imre volt 1848/» és 1861 -ik évi képviselő­jét, — nagyszerű fáklyás zenével tisztelte meg; •— mely alkalommal Kovács Imre veszprémi polgár, mint e választó kerület két alkalommali képviselőjét üdvözölvén, őt a legközelebb ösz­­vehivaodó országgyűlési képviseletre újból fel­kérte ; — Mire Kupricz Imre választóinak bizal­mát megköszönve ígéretet tett politicai hitvallá­sának rövid időn leendő közzé­tételére, — másik követjelöltüel, több polgárok által Rosos István — megyénknek a megyei főbb hivatalokban sok évig szorgalmatoskodó férfia is fel­lép­tette­tett; — de ő oct. 26 án Veszprémben megjelen­vén —­ kinyilatkoztatta: miszerént a képviselő jelöltséget el nem fogadja! A városi közigazgatási tisztviselőség ^len panasz emeltetvén, — a vizsgálat most van fo­lyamatban, melynek kimeneteléről bővebben annak idejében fogunk tudomással szolgálni. Cserháti, Tállya, oct. 24. Követ választási mozgalmainkról nem sok ör­vendetest mondhatok. Szomorú hirét vettük a tarczali és mádi eseményeknek, — mely szerint Zalay és Vecsey követjelöltek minden áron többséget igyekezvén szerezni, Sóhalmy János volt 61-ki képviselő és egymás ellenében, a Za­lay és Vecsey népe, múlt vasárnap véresen ös­­­szeütközött. Eddigelé egy halott és sok nehezen megsebesült ember lett gyászos áldozata a hetek óta tartó szomorú korteskedésnek. 1. 1. Székesfej­érvár, oct. 30. A fejérmegyei követválasztásra nézve, annak megtartása napján, mind az öt választókerület helyiségein, u. m. : Sárkereszturon, Bodajkon, Csákváron, Váaion és Ráczalmáson f. évi nov. 21-ik napja délelőtti 10 órája tűzetett ki, bevé­­geztéig a választás szakadatlanul folytattat­ni fog. A választás vezényletére: A sárkereszturi kerületben : elnökül Kolos­­váry Sándor, helyettesül gr. Zichy Aladár, jegy­zőül Mészölyi László. A bodajki kerületben : elnökül gr. Festetics Géza, helyettesül Körmendy Sándor, jegyzőül Parragh Ferencz. A csákváry kerületben elnökül : gr. Cziráky János, helyettesül Végh János, jegyzőül gróf Schmidegg János. A v­áli kerületben : elnökül Kolosváry Mik­lós, helyettesül Micsky Zsigmond, jegyzőül Hol­­lósy-Somogyi Vincze. A ráczalmási kerületben elnökül gr. Eszter­­házy László, helyettesül Modrovich Ignácz,­­ jegyzőül Gondol Dániel, központi választmányi tagok küldettek ki. A sárkereszturi kerületben a nagy népszerű­séggel biró 1861 -ki képviselő Madarász József a követjelölt, s megválasztása bizonyosnak mondható. A csákvári kerületben Sárközy Kázmér sep­­temvir s 1861-ki képviselő ellenében Tóth Lő­­rincz ismert jogtudósunk áll követjelöltként, kinek programmja a lapokban már közöltetett. A vaáli kerületben 1861-ki képviselő Sala­mon Lajos az egyedüli követjelölt. A ráczalmási kerületben Fiáth István 1861-i képviselő lemondása folytán Zichy Ferdinánd gr. a magyar aristocratia ismert egyik legkitű­nőbb tagja lépett föl mint követjelölt, újabban némelyek ellenjelöltül Horhy Antal nevét em­legetik. A bodajki kerületben b. Miske Imre 1861-ki alkotmányos t. főjegyző, a munkás tevékenysége és sokoldalú ismeretei végett köztiszteletben álló férfin a követjelölt, kinek kimerítő pro­­grammját olvastuk ; ellenében a jeles tehetségű ifj. Szőgyény Marich Lá­szló főispánunk remény­­dús fia, és a jövő politika egyénisége , főleg Rosty István 1861. alkotmányos főszolgabíró ajánlása által a választó kerület tekintélyes ré­­szétől jön ellenjelöltül felszólítva. Ami a városi követválasztási újabb mozzana­tokat illeti, a központi választmány határozata­­ szerint a választás napja Székesfejérvámtt nov.­­ 30-ra tűzetett ki, s választási elnökül b. Splény­i Henrik, helyettesig i . Nánássy Ferencz, jegy­zőül Daniss Rudolf választatod meg. A valószí­nű szavazás nyilváno­an fog történni. A legközelebb máH napokban megyénk és városunk egyik birtokosa, jeles ifjú tudósunk Schvarcz Gyula neve is a követjelöltek között kezdett föltűnni, azonban annak pesti jelöltsége az ittenit megszüntette, s igy a Detrich-Zsöm­­böly párt mérkőzik egymással. Miután e két jelöltet, s pártjaik kitünőbb egyéneit egymás között gyakori nyílt, baráti találkozás, és tár­salgásban örömmel szemléljük, hinnünk kell, hogy a választási mozgalmak alkotmányos ko­moly, és higgadt irányban fognak lefolyni. L. S. Győr megye, (Sokoró­aljai kerület) oct. 26. Midőn az országgyűlés egybehivatott, e vá­lasztó­kerület összes választói teljes összakarattal tisztában voltak magukkal, hogy osztatlan bi­zalmukat ismét azon férfiúban fogják helyezni, ki azt a 61-ki országgyűlésen is mindenkinek teljes megelégedésére, s megyénknek díszére, oly hűséges buzgalommal viselte. S e férfiú Eöri Sándor. De mint majdnem mindenütt, úgy ná­lunk is kifejlődött azon párt, mely elaltatva az emberiség legdrágább kincsét a szabad meggyő­ződést, magasan lobogtatja a viszály vészt hozó fáklyáját, az ultramontán párt. (Megkü­lönbözte­­tendő a lelkes katholikus klérustól, mely a val­lást szolgálja, mig a külföldi érdekű ultramon­­tanismus a vallással szolgáltatja magát). És amaz elterjedt népszerűség, átalános tisztelet, és osztatlan közbizalom irányában, mely 61-ki képviselőnket minden oldalról körülveszi, a vallással harczol, az emberi szív eme legdrágább kincsével, mely a bánatban vigasztalást, a szen­védésben bizodalmat, a csüggedésben reményt nyújt. Azt hirdeti a. i. e párt szerteszéjjel, hogy két. katholikus ne adja szavazatát protestáns egyénre, mert a r. kath. vallás veszélyben fo­rog, a protestánsok elhatalmaskodása által! Oh 19-ik század! S mikép akarják ezt a néppel láthatólag is megértetni? Röviden elmon­dom. Midőn 61-ki képviselőnk lobogóit eme fel­irattal : „Éljen Eöri Sándor 61-ki képviselőnk, minden választóközség — három kivételével — a legnagyobb lelkesedéssel tűzte ki, eme párt is elkészíttető a magáért, s azokat bérenczei által — kik között az a legdühösebb kor­tes , kinek szavazati joga sincs — szintén széthordoztatá e felirattal : „Dicsértessék a Jé­zus Krisztus ! Éljen T. S követünk!“ Lehet-e ennél nagyobb kigúnyolása ama keresztyéni sz. érzületnek,mely érzületet ezen szavak magukban rejtenek, mely szavak előtt az áhitatos nép meg­­szokta térdeit hajtani amaz apostoli parancs szerint „Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieknek, földieknek és földalattvalóknak térdeik.“ A mely mondatot eddig csak búcsúra járó szent lobogói­ól szokott a nép áhítattal ol­vasni, most azt egy korteszászlón látja fityegni! Ne csodálkozzatok Sión őrei, ha a nép a vallás iránt közönyös lesz! Az illetők eme meggondo­latlan tettek által, váljon a népnek nem legdrá­gább s legféltettebb kincsét, vallási kegyeletét, rabolták e el szentségtelen kezekkel, a­mely nép szent kegyeletével ápolt ezen üdvözlését, félelmébeni bátorítását, most részeg kortesek által czigányzene mellett hallja kiabálni. És ez nyilvánosan véghez vitt tény. Mert vala­hol ezen pártnak vezérei, ha lehet őket a szó nemes értelmében igy nevezni, megjelennek, ze­neszó mellett részeg fejjel kiabálják ama szent üdvözletét, melyet eddig csak keresztet vetve magára, mondott el az igaz kath. ember, így hozták a vallást elrabolva az áhitatos néptől, a sz. egyházból, oda vetve azt,játékszerül részeg korteseknek, a korcsmába. De hála az ég urának ! s a 19. század felvilá­gosodott szellemének! hogy a nép megtudja kü­lönböztetni a hamis prófétákat az igaziaktól, s nem hagyja magát vakon vezettetni oly egyé­nek által, kik nem ismerik eme szót — meg­győződé­s. A Örkény, oct. 25. F. hó 22-én egy jellemző esetnek voltam szemtanúja, hogy sok helységben miként­ gya­korolják a szabad választás jogát. Tatár-Szent- Györgyön keresztül utazva épen akkor érte­m a fogadó elé, midőn az uradalmi tiszt az uradalmi fogadó tetejére Halász Boldizsár követjelölt zász­lóját kitüzette és e tettében a község bírája erő­szakkal akadályozni akarta, és csak az épen akkor oda érkező megyei csendbiztosnak­ si­­került megakadályozni hogy a zászlót le nem tépte. Örkényi, Aszód oct. 24. Szeretett követjelöltünk oct. 12-én indult kör­útra, és legelőször is Domony községében je­lent meg, Aszódról számos hívei kíséretében, alig haladt a község elején, nagy száma népso­kaságtól éljen kiáltásokkal fogadtatva, a lel­kes honleány Martonffy Teréz és Berta urhöl­­gyektől kapta az első koszorút; ezen igazán mondhatni hazájukat mélyen szerető lelkes csa­ládtól nyert első kosz­ru eléggé biztosította a nemes báró ur körútjának diadalát, valóban dia­dal­menet volt ez, mert mennél tovább halad­tunk annyival nagyobb lett a kiséret, és annyival több a koszorú, melyek a követjelölt ur kocsiját nemcsak hogy egészen elborították, hanem még más kocsit is igénybe kellett venni, hogy az általános megtiszteltetés jelét megőrizve, a nemes báró ur azokat haza szállíthassa. Ha le akarnók írni azon általános lelkesedést, melylyel minden községben követjelöltünket fo­gadták, akkor nem felelhetnénk meg fentebbi ígéretünknek, csak annyit említünk még fel, hogy az egész kerülethez tartozó 23 község közül, csak két község van még, Vácz várost részben kivéve, hol az ellenjelölt úr nevét is hal­lani hangoztatni, azonban mindkét község ki­csinysége miatt alig jö számításba. October 23 án pedig magából Vácz városá­ból egy küldöttség érkezett a báró úrhoz meg­hozandó neki Vácz több érdemes polgárainak nemes bizalmát, melylyel személye iránt visel­tetnek, kiket Aszód választó polgárai lelkesül­ten fogadtak, azután elkisérék őket követjelöl­tünkhöz, ki szinte mint minden más jó hazafit, magyar barátság és szeretettel fogadta őket, ez tehát elég lesz feleletül is az ellenjelölt úr pártja részéről irt néhány rágalmakkal teli levelekre, melyek azt szeretnék feltüntetni, hogy magában Vácz városában csak az ellenjelöltnek van párt­ja, mi nem fogjuk az ellenpárt feleit sértegetni, tisztelet a személyeknek, de hivatkozunk a tettre és azon tudatra, hogy minden rágalmak daczára kívánságunkat siker fogja koronázni. R. 1. Megyei és városi állapotok. Tolnavármegye, oct. 25. Tolnamegye volt kormányzója iránti ellen­szenves érzület, e megyében átalánosan nyilvá­nulván, — bár a múlt hó 25-re értekezletet is hivott össze — mégis kénytelen volt az erkölcsi kényszerítésnek engedve,— az értekezlet gyors visszarendelésével — magát hivatalos állásától legkegyelmesebben felmentetni, s méltó helyet engedni az 1848. és 1861 iki mindenkor köz­­tisztelet és szeretetben részesült Sztankovánsz­­ky Imre ö méltóságának — ki is most már har­­madizben emeltetvén a megye kormányzatára — f. hó 12-én fényteljes fogadtatással vonult be Szegzárdra a megye székvárosába, hová 13-án a megye értelmiségét összehiván , érte­kezletet tartott, e tanácskozmány a megye leg­szükségesebb intézkedéseinek mintegy előké­szítése volt az oct. 17 én tartandó bizottmányi gyűlésre; ez alkalommal indítvány tétetett a provisorius hivatalnokok kiléptetése, és a 61-ki tisztviselők visszahelyezése iránt, de ez indít­vány oly ibis redibis alakban adatott elő, hogy elfogadható nem lévén — határozattá vált az October 17-én összehívott bizottmányi gyűlés után, járásonkint három, és igy összesen 15 tagú szűkebb értekezlettel az 1 ső provisoriumot kirostálni, és a kihallottakat újakkal betöltvén a 2-ik provisoriumot megalakítani. Elérkezvén oct. 17-be, a közel 4 évig zárva tartott megye nagy terme újra megnyílt az 1861-iki bizottmány elfogadására, hol azonban, részint a kellemetlen esős idő, részint pedig — mert az értekezlet határozata megyeszerte tud­va jön, — megértvén, hogy formaszerű restau­­ratio tartatni nem fog — kiváló sokan — mint egyébkor — nem jelentek meg. A gyűlés megnyitása után felolvastatott ő Felségének az országgyűlést f. évi december 10-re összehívó királyi leirata, mely örömszülte kitörő éljennel fogadtatott. A bizottmány ezután teendőihez fogván, s a központi választmányt, és választók összeírásá­val foglalkozó­­­ü­ldöttségeket megválasztván, a gyűlés feloszlattatott. Ugyanez nap délután az említettem 15 tagú szűkebb tanácskozmánynyali közreműködéssel kinevezett hivatalnokok névsora olvastatott fel, mint következik : l­ső alispán Vizsoli Gusz­táv, 2 ik Simon Rudolf. Főjegyző: Szeremley Laj ; első alj. Rauz Béla, második Horváth Kál­mán, harmadik Papi Gyula- Főpénztárnok Ha­lász József, alpik Bárány Sándor. Főszámvevő Könczöl Dániel — Központi főbíró Kelemen József. Esküdt Benczelics Ignácz. Alszk. Boda Vilmos, esküdt Kelecsényi Sándor. Törvényszéki szb. Makkay Antal, esküdt Spányi Antal. — Földvári járásban föszb. Förster Ferencz, es­küdt Gruber József, azszolgabiró Szeniczey Ödön, esküdt Szellé Zsigmond. 2-ik alszb. Wolf József, esküdt Hajpál Sándor. — Völgységi já­rásban. Föszb. Perczel Pál, esküdt Osztrics Jó­zsef, alszb. Pózner József, esküdt Koch N. — Simontornyai járásban Főszolgabiró b. Je­szenszky Sándor, esküdt Fanyó László, alszb. Grabarics János, esküdt Gross György. — Dom­bóvári járásban Főszbiró Dőry József, esküdt Varga István, alszbiró Forster Alfred, esküdt Treiber József. Főügyész Tóth Istv., v. Pap La­jos v. Pap Endre — de melyik nyeri el a decre­­tum tricoloratumot, azt eddig nem tudhatni. -­­Alügyész Döme János, 2-od alügyész Horváth Ignácz.­­— Főorvos Dr. Sass István, — a járási orvosok maradtak. — Törvényszéki ülnökök : Perczel Sándor, Domsics Lajos, Novák Imre, Nagy János, Perczel Vincze, Déry Mihály, Eötvös Dániel.­­ Az ekként kinevezett hiva­talnokok, hogy miként fognak állásaiknak meg­felelni, azt az idő és következés fogja megmu­tatni, valamint azt is, ha váljon a közbizalom folytán voltak-e kiszemelve. A vény, hogy elmondhassuk, mikép. itt vagyunk, s meghallgatni a békeszót; hangot adni törekvé­­­seinknek, melyek a törvény mellett, még a mél­tányosságéi is; s kétségeskedő testvéreinket megnyugtatni, hogy velők, nélkülök, az osztály, részt úgy juttatjuk ki, mint éppen magunknak. Mert mi nem vagyunk, ne­m lehetünk barátai, egy fél uniónak, melyben a kibékülés soha tel­jes és tökéletes nem lehet, más ajkú polgártár­sainkkal ; mert mi a törvényességnek csak azon részéhez ragaszkodunk, mihez az anyaország­ban , mi nélkül életünk nem a mienk. — De csak azért is, — ha más ok nem volna, — hogy — a nem magyarajkuakkal — szem­ben a szabadságnak, jogegyenlőségnek, osztály, nemzetiség és valláskülönbség nélkül való érvé­nyesítését kieszközölhessük, melyeknek nagy akadályára szolgál az erdélyi 6 vallás és 4 nem­zet aránya szerinti, mindenféle befolyás köz­ügyeinkben. Mert mi kis bérezés hazánk éghajlatának természetes és üde levegője alatt, a szabadság­hoz forrón ragaszkodva, a nagyszerű és sza­badszellemű eszmék meghonosításában hiszszük az egész Magyarhon felvirulását, s mint a szel­lemi téren az egyéni s egyesülési teljes szabad­ságban, mely nem tűr előnyt vagy kiváltságot, ember és ember, vallás és vallás közt, úgy az anyagi téren a szabad föld, ipar és kereskedés szabadságában his­szük e haza népeinek bol­dogságát. F. E. g. m. ly. Küküllőmegye, oct. 5. Az uniót még egyszer ki kell küzdenünk, s ha volna elég lelkierőnk, alkudni ott, hol önél­tünk gyilkolása nélk­ül lehet, csak kissé ne legyünk szűkmarkúak , s volna elég bátorsá­gunk, nem engedni, szembeszállva a kegyelem kecsegtető ígéreteinek. Bár törvényesnek nem lehet nevezni, sem el­ismerni, de úgy­nevezett opportunitási szempont­ból, hadd legyen hát egy erdélyi gyűlés még egyszer; pecsételje és szentesítse meg a törvé­nyes kellékek minden részeivel teljesen biró uniót egy újabb gyűlés; de hogy az alkotmá­nyosságot megismerjük, s annyiban csak, mi­kép a megyék kormányzói megszokott alkotmá­nyos érzésű nevek által képviseltessenek, itt ez elszegényedett, a lehető legroszabb közigazga­tás és egy vérünkkel, érzékeinkkel soha ki nem egyeztethető, koldusáé törvénykezés által le­sújtott kis hazában, a hatósági autonómiának teljes mellőzésével, valóban nem képzeljük ? — Hiszen itt nem lehet tartani kemény végzések­től, a jómegtagadástól, rendeletek visszatételé­­től, vagy mint elleneink csúfosan rólunk mond­ják: a közép­nemesség anarchiájától. Oh! mind­ezektől nem lehete félni. Hiszen, mint rejtekéből kiszaladt vad, dobogó szívvel jelenénk meg a megyeházak tanácsko­zási termeiben, s eltelve, az alkotmány hív főis­pánok köszöntő szavaitól, csak hogy bizalmun­kat kitüntethessük, — nem részesülve még ab­ban nem, hogy az 1861-ki bizottmányok hivas­sanak meg, — egy jövőre való következtetést maga után nem vonható ezen eljárásért vala­minek bejegyeztetése helyett, az országgyűlési követek választására kellető munkálatok vég­h­ezvitelére a központi vagyis vizsgáló bizott­mányt megválasztottuk és eloszlunk. Nem ré­szesülhettünk azon jóban sem hogy közdolgaink felett, követjelölteink s másaink a zöld asztal­nál kifejezték volna nézetüket, eszméiket. Most parancsolnak s engedelmeskednek. Pedig, oly jóleendett, ha meghallottuk volna, hogy igen, bennünk, mindig engedelmességet találnak, valahányszor, jog­igazság és törvény megtartását igényelik ; s ezekért ezekkel, min­den jót mégis tenni ha engedelmesek leszünk ; s most is a magas szóra s szóért, elmegyünk oda még egyszer, honnan különben eltilt a tör­ . Hivatalos közlemények. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 21 föl kelt legfelsőbb kézirattal lovag Braun Adolf követségi tanácsost s Ügyviselőt Majnai-Frank­­furt szabad városnál, udvari tanácsossá és saját kabineti irodájának igazgatójává legkegy. kine­vezni, — s egyszersmind kocsobai T­i­b­o­rt­h László udv. tanácsost, s első kabineti titkárt, hosszas hasznos szolgálatának elismeréséül az ausztriai császári Lipót-rend kis-keresztjével, dij elengedés mellett, földiszinni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 16 ról kelt legfelsőbb határozatával, Putz Ferencz éneklőkanonoknak olvasó-kanonokká, Sterne Nándor őrkanonoknak éneklő kanonokká, Szer­dahelyi Antal székes­egyházi főesperesnek őr­kanonokká, H­a­u­s­s­e­r Fábián soproni főes­peresnek székes­ cegházi főesperessé, Z­e­r­p­á­k János mosonyi főesperesnek sopronyi főesperes­­sé, N­o­g­á 1i Károly locsi főesperesnek moso­nyi főesperessé, W­i­n­t­e­r­l Antal rábaközi főesperesnek locsi főesperessé, végre Mayer­­h­o­fer József komáromi főesperesnek rábaközi főesperessé — a győri székeskáptalannál történt fokozatos előléptetését legkegyelmesebben hely­benhagyni méltóztatott. Ö cs. kir. Apostoli Felsége f. évi oct. 14-től kelt legfelsőbb határozatával, Faj­er Antal jász-apáthi­i r. kath. lelkészt a „Sancti Gerardi, alias Bernardi de Granád“ czimzetes apátságra legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 27-től kelt legfelsőbb kézirattal herczeg Colloredo- Mann­sfeld Józsefet mint elnököt, dr. Ta­sche­k Ferencz udvari tanácsost mint annak helyettesét, továbbá báró Hess Henrik tábor­nagyot , báró Rothschild Anzelmet, báró Rueskefer Mihályt, dr. Herbst Ede ta­nárt, s Winterstein Simon börzei tanácsost, mint tagokat, az állam­adósság ellenőrzése vé­­getti bizottmányba meghívni méltóztatott. D es. k. apostoli Felsége Schönbrunnból f. é. oct. 26 ró­ kelt legfelsőbb határozatával, Ká­roly Lajos Főherczeg urő Fenségét protec­­torrá, Ausztriának a közelgő párisi műtárlatban, s jövőbeli nagy jelentőségű világ-műtárlatokba­ni részvétele, valamint egy annak idejében Bécs­­ben tartandó világ-műtárlat végett, továbbá gr. Wickenburg Mátyás Konstantin cs. k. tit­kos tanácsost, a párisi műtárlatba küldés vé­­getti központi bizottmány elnökévé legkegyel­mesebben kinevezni méltóztatott. A magyar kir. udv. kanczellár gróf Zichy Ferraris Lajost a magyar kir. udv. kanczellária tiszteletbeli alsegéd fogmazójává nevezte ki. Törvény 1865. october 18-ról, a pálinka - adóztatás jövőbeli módjára vonatkozólag; érvényes mindazon országokra s országrészekre, melyekben a pálinka-adóztatás a termelés után történik. (Folyt. és vége.) 6. Cz. Az ily pálinka-fözdék tulajdonosai köte­lesek, legkésőbb hat héttel az üzlet megkezdése előtt — kivételesen pedig a folyó égetési idő­szakra legkésőbb 1865. nov. 30-ig — a pénzü­gyi hatóságnak az üzlethez tartozó helyiségek pon­tos leírását nyújtani át, s ugyanekkor minden, a termelési helyen levő, s a termelési üzletre al­kalmas készüléket , szerszámot, különösen ká­dakat, hűtő kádakat, üstöket (lombikokat) stb. köb tartalmuk pontos kijelölése mellett, két pél­dányban írásban bejelenteni. Ezen leírás­­i jelentésnek egyik példányát — a történt átnyujtás hivatalos megerősítésével ellátva — a pálinka-főzési vállalkozónak annak födözése végett vissza kell szolgáltatni. A pénzügyi hatóság ez iránt hivatalos vizsgá­latot s a nevezett mű-készülékek s szerszámok felmérését s kijelölését eszközlendi, s azok ered­ménye felett egy, a vállalkozó által együtt alá­írandó jegyzőkönyv felvételét rendelendi el. Ezen leírás a legközelebbi egyezkedési idő­szakra is érvén­nyel bír, ha csak ez utóbbit il­letőleg változtatás nem szándékoltatik. Ha a pálinka-főzési rendezés ily változtatásá­nak kell beállania, azt legkésőbb 14 nappal, a legközelebbi égetési időszak előtt, a megkíván­tak­ hivatalos cselekmények végett, a pénzügyi hatóságnak be kell jelenteni. Minden egyezkedési tartam alatt az edények kinyomozott álladéka­, számo­­s térfogatában­ változtatások eszközlése tiltva van. — 7. Cz. A pálinka főzési üzletnek bármily okból történő megszorítása vagy csökkentése, az adó-általányositás alapjául szolgáló terjedelmen alul, — semmi igényt sem nyújt az adó általány­­észlet elengedése­, vagy mérséklésére. Azonban az üzletnek történetes előre nem lá­tott akadályok által okozott oly megháborításait, melyek annak 48 óránál tovább tartó teljes fél­­beszakasztását vonják maguk után, a constat­­rozás czéljából tüstént a legközelebbi pénzügyi községnél, írásban, két példányban be kell je­lenteni. A bejelentésnek a hivatalos megerősítéssel ellátott egyik példányát a pálinka­főzde részére fedezete végett vissza kell szolgáltatni, s az adó­általány, a pálinka­főzési üzlet szünetelésének tartamára, a constatirozás időpontjától kezdve, megtéríttetik, illetőleg leszámittatik. Azonban a termelési anyagok hiánya nem is­mertetik el történetes, előre-nem­ látott üzleti akadályul. 8. Cz. A havi adó­ általány azon perezben jár le, midőn a szabályszerű bejelentés átnyujtatik, s azon pálinka-főzési vállalkozók által, kik biz­tosítékot nem tettek le, egy bárcza átvétele mel­lett, tüstént lefizetendő. Azon pálinka-főzési vállalkozóknak , kik az eddigi szabályokhoz képest elengedő biztosí­tékot tettek le, az adó általány lefizetése leg­később 6 hónapig — a lejárati határidő után — megengedtetik. Ha egy lejárt részlet­fizetés ezen időköz letel­te előtt teljesen ki nem egyenlittetik, az ama sza­bályokban ily esetekre kiszabott következő té­nyek fognak beállani. 9. Cz. 1866. febr. 1-től kezdve, a 2. czikkben említett pálinka-főzdék által az üzlet csak akkor kezdethetik meg vagy folytattathatik, ha a pálin­ka-főzde a művelet­képesség kimérése iránti hivatalos elintézésnek, s az illető havi részlet iránti fizetési vagy biztosítási bárczának birto­kában van. Ezen rendelet áthágása jövedék-csonkítás gya­nánt büntetendő, s a büntetés a pálinka-főzési vállalkozó ellen azon összeg tizszerezetével mé­rendő ki, melylyel az adó«általányt azon hónapra kell kiszámitni, melyben az áthágás történt. Azon határidő leteltével, melyre — az átnyúj­tott bejelentés alapján — a havi adó­ általány befizettetett vagy kiszabatott, az itt kiszabott büntetés alatt a további égetési üzletet meg kell szüntetni, s a történt bejelentés folytán, a pénz­ügyi hatóság által kijelölt közsog által az égetési készüléknek annyira használhatlanná kell tétet­nie, hogy annak égetett szeszes folyadékok ter­melésére­ alkalmazása ne történhessék meg. 10. Cz. Ha a 6. czikkben a pénzügyi hatóság számára fenntartott hivatalos cselekmény még nem lenne végrehajtva azon időpontig, midőn a vállalkozó az üzletet megkezdeni szándékozik, ez utóbbi, a 9. czikkben kiszabott feltételek tel­jesítése után nem gátoltatik, saját felelőssége mellett az üzletet megkezdeni. Ha azonban az utólagosan eszközlött hivatalos eljárásnál az átnyújtott írásbeli bejelentésben lényeges valótlans­ág fedeztetnék fel, név szerint oly adatokban, melyek a műveleti képesség ki­mérésére befolyással bírnak, az ily valótlanság jövedék-megröviditésnek tekintendő, s a pálinka­­főzési vállalkozó a 9. czikkben kiszabott bünte­téssel fenyítendő. Az utólagosan végrehajtott hivatalos eljárás­nál felfedezett más valótlanságok, mint szabály­talanságok, 20—100 forintnyi büntetéssel fenyi­­tendők. 11. Cz. Továbbá jövedék megrövidítésnek te­kintetik a nyers anyagok m­inden forrás meg­szüntetése, s a czefrének a bejelentetteken és hivatalosan kijelölteken kívül minden más for­­rási edényekbeni elhelyezése, s ezért a pálinka­főzési vállalkozó, a bejelentetlenül alkalmazott vagy elkészített czefrének minden alsó-ausztriai adójától 100 ftnyi büntetéssel fenyitendő. 12. Cz. A jelen törvényben kiszabott pénz­­büntetéseket, melyek fizetési képtelenség eseté­ben — a fennálló törvények értelmében — megfelelő fogsági büntetésre átalakitandók, soha sem szabad a megállapított legcsekélyebb öszle­­ten alul enyhitni ; különösen akkor sem, ha a vádlott kérelme folytán, a törvényszerű eljárás végrehajtása abban hagyatik. 13. Cz. Minden egyéb pálinka-főzdénél, külö­nösen azoknál, melyek a czefre kiforrására ren­deztetek oly edényekkel bírnak, miknek összes térfogata nem ér fel 30 alsó-ausztriai adóval, az egyezkedésnek vagy adó-általánositásnak egy egész év idejére, még pedig az egyik sept. 1-től a következő évi aug. 31-ig kell történnie. Az oly pálinka-főzdéket illetőleg , melyek ezen időköz alatt a pálinka-termelést folytatni szándékoznak, az egész évi adó-átalány — a legutóbbi 5 év alatti adófizetésük középszá­­mitása szerint — 10 perczent levonással mére­tik ki. 14. Cz. Kisebb pálinka fözdék, s általában egyébb égetési üstök birtokosai, kötelesek, ége­tési üstjeik birtokát azon hely elöljáróságá­nál, a hol ez utóbbiak őriztetnek, legfeljebb 1866. január 31-ig írásbeli bizonyítvány mellett bejelenteni. Az ily égetési üstök későbbi megszerzéseit legfeljebb 4 hét alatt — a megszerzés napjától számítva —­ szintén be kell jelenteni. Ily bizonyítvány hiányában a birtokos 20 frt­­­ nyi pénzbüntetés alá esik, minden be nem jelen­tett üsttől, vagy fizetés-nem-képesség esetében megfelelő fogsági büntetés alá. 15. Cz. A 13. czikkben kijelölt kisebb pá­­linka-főzdékért az egész évi adó-általán r­ész­­letet 12 egyenlő havi részletben — minden hó első napján — vagy ha ez vasár- vagy ünnep­nap lenne, a legközelebbi hétköznapon egy adó­nyugta átvétele mellett, előre be kell fizetni. Ha a birtokos az égetési üzletet csak később akarná megkezdeni azon évi időszak folytában, melyre az adó­általány kinyomozandó, ez csak azon feltétel alatt engedtetik meg neki, ha előbb az egész évi­ adóáltalánynak amaz évi időszak­nak már lefolyt részére eső öszletét, s a további havi részleteket tüstént lefizeti. 16. Cz. A kisebb pálinka-főzdék birtokosai közül, kiknek a 14. czikk értelmében beszolgál­tatott bejelentései a helységi elöljáróság által a pénzügyi hatósággal írásban közlendők, azok­nak, kik a kijelölt évi időszak folytában a pá­linka-termelést folytatni szándékoznak , erről legkésőbb minden évi jul. 1-ig, s kivételesen az 1865. évre legkésőbb 1865. nov. 30-ig, az egész évi adó­általány kimérése végett, a pénzügy­kerületi hatóságnál (illetőleg a pénzügyi felügye­lőnél) jelentést kell tenniök. Az e tárgybani elintézés, s a befizetett lejárt általánr­észlet feletti nyugta átvétele előtt — a 9. czikkben megszabott pénzbüntetés alatt, s fize­tés nem képesség esetében, megfelelő fogsági büntetés latt — a pálinka-termelést nem szabad megkezdeni, vagy folytatni. Midezen pálinka főzdéknél, melyek az üzletet kellő időben nem jelentik be, — a főző-üstöket alkalmas módon, hivatalosan használhatlanokká kell tenni. 17. Cz. Oly zárt városokbani pálinka-fözdék­­re, hol a fogyasztási adó behajtása bérbe van adva, mig a jelen bérlet tart, a jelen törvény rendeleteiből csupán az adó­tételnek az 5. cz. c) betű alatt foglalt mérséklése talál alkalma­zásra. Miden egyéb tekitetben, azokra nézve a jele-u

Next