A Hon, 1865. december (3. évfolyam, 276-288. szám)

1865-12-01 / 276. szám

CT -ik sz. Péntek, december 1. Kiadóhivatal: Pest, Ferenciek terén, 7. sz. földszint. Előfizetési díj Póalfyi ti­dvr vagy Budapesten h&zhos hordva "ÍJ hínapj­a.......................................1 Irt 75 kr. 3 ht n­apra ........ 5 frt 25 kr. 6 W u ....................................................10 frt 50 kr. Az I I.tűzeti 8 na ív folytán minden hónapban Oleg ozdhely, s ennek bármely napján torlódik ia, n­indenh­or a hí elsír napjától fog számíttatni. M indem pénzjárulék bérmentesitve kéretik baküldetni. Szerkesztési iroda : h­erencziek tero 7-dik szám 1-bő emelet. Szerkesztő lakása : Ország-nt 18-dik szám. 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP Harmadik évfolyam 1805. Beigtatési díj : 7 hasábos ilyféle pátit sora .... 7 ki Bályegdij minden beigtatására ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Az előfizetési díj a lap tulajdonos szerkesz­tőjéhez küldendő. A gazdasági-, ipar- kereskedelmi és közlekedési rovat szerkesztőjének lakása : Szervita-tér, gr. Taleky-hás A lap szellemi részét illető minden h­ozt«­­aény a szerkesztőséghez intézendő. Bórmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. PEST, NOVEMBER 30. Kényes kérdések. I. Sok helyzet, mely a napi események ellenmondásaiból lakott, zavarnak tűnik fel első tekintetre ; de melyben a figyelő feltalálja a rendszert, s az ellenmondások szövetségét. Napjainkban a közfigyelmet foglalkoz­­tató események: a magyar országgyű­lésre történt és előkészített választások, és azoknak mellék­körülményei;­­—a horvátországi és erdélyi országgyűlések idomulása; — a lajthántúli országgyűlé­sek különböző irányulásai, — és végül az uralkodó buda­­­pesti útjának pro­­grammja. Az első eseménykör az országgyűlési választásoké, mind egyes kimeneteleire nézve legérdekfeszítőbb, mind tanulságai­ra nézve legfigyelemreméltóbb. Mindenütt felfokozott izgalom a válasz­tók között, nagy versenyzés a legtöbb egyes helyért a jelöltek részéről, diadal­zengés, és ingerült tiltakozások halmaza, néhol nevezetes költségeskedések, a mi­nőket a törvény nem helyesel, bár a gya­korlat ritkán büntet. És a mellett mindenki tudja és mond­ja, hogy ez országgyűlésen az oppositio nagy felelősséggel fog járni, a kiegyenlí­tés pedig nagy akadályokat fog találni­­ maga előtt. Azt kérdi tehát az első tekintet : miért akkor ez a nagy versenyzés, hiszen ha az oppositio a felelősség ily nagy terhé­­ről, a kiegyenlítő párt akadályai ily nagy számáról van meggyőződve, akkor az volna a természetes és észszerű közhan­gulat, hogy a népakaratnak kellene bi­zalmával két-három választottat végig kí­­nálgatni, míg egy negyedikre talál, a­ki azt nagy könyörgésre végre elvállalja, hogy sem mint most valóban történik, midőn megfordítva három-négy vállalko­zó is versenyez e megterhelő bizalomért. Miért ez ellenmondás ? Ez a legelső kényes kérdés, a melyet elénk tettek a napok. Menjünk tovább. A végbement választások eredménye eddigelé ilyenforma : 169 eddig megvá­lasztott képviselő közül 84 volt 61-diki tag, 85 új , tehát felénél több. Az úgyne­vezett határozati párt tagjai közül eddi­gelé 36 helyre választottak új képviselőt,­­­ azok közt vannak hasonló elvbarátok, vannak Deák párthívei, és van n­éhány ha­tározott korm­ányhíve is. A harminczhat közül önkényt lemondott és visszavonult 12, halál által kiszólittatott 6, polgári mű­ködésében gátolva van 4, és verseny ut­ján helyettesitetett 14. E számok beszélnek;— az első 12-nél azt kérdezik : az ellenzék maga is kétséges­nek tartja-e működésének országos hasz­nát ? a másodiknál azt kérdezik : a sors is pártra hajlik-e a magyarországi ellen­zék irányában, midőn soraiból épen a leg­első vezértehetségeket viszi túlvilági nyu­galomra, többnyire a munkás férfikor díszében ? A negyedik számnál pedig azt, hogy maga a nemzet is megsokalta e védőinek buzgalmát, s más bölcseséget keres útmutatóiban ? — A harmadik szá­mot tisztelettel kikerültük és hallgatunk róla. Haladjunk tovább. A Deák-párt elnevezés alatt az első tekintet nem érthet egyebet, mint egy törvényes úton járó hazafi tábort, mely az ország épsége , s jogfolytonossága alapján a közjogi viszályokat a nemzet és trón között szabályozni szándékozik. Az 1861-ki második felirat általános elfo­gadása után, s a jelenlegi képviselői pro­gramotokból elvont nézetek mellett azt kellene hinni, hogy ez a párt az egész nemzet zöme, jobbra balra eltérő töredé­kek szükséges de nem irányadó elemei­nek kivételével. És még sincs ügy. A választások meg­­­kezdetésének első hetében húsz követ­jelölt (még nem is megválasztott képvi­selő) összegyűlt báró Eötvösnél, s szük­ségesnek találta elhatározni, hogy egy specifikus Deákpártnak megalakulása sür­­getős kérdés, hogy annak saját kebléből országgyűlési elnököt candidálni első feladata , s hogy e párthatározatot a „Pesti Napló“-ban nyilvánítani czélszerű. És megjegyzendő, hogy a pártértekezl­letre, semmiféle megelőző más irányú pártértekezlet kihívást nem adott ; az úgynevezett „határozati párt“ sem nyil­ván , sem titokban nem szervezkedett, sőt az előbbiekkel közös egyetértésre ajánlkozott mindig.­­ A harmadik kényes kérdés már most­­ ez : „ha a Deák-párt úgy is számra erő­sebb, ha azok, kiket személy szerint nem számítanak közéje, elv szerint e mostani helyzetben épen megegyeznek vele: —ak­kor minek volt ez elkülönzés, minek volt e sietség az elkülönzésben, s minek volt e nyilvánossá tétele e sietségnek ? Menjünk ismét tovább. Az erdélyi és horvátországi ország­gyűlések a végett hivattak össze, hogy határozzanak, váljon elk­üldjék-e képvise­lőiket a magyarországi közös országgyű­lésre ? A többség előre­láthatólag minde­nütt igenre szavazna, hanem megakasztja az ügy folyamát az­­ oppositio. Kolozs­várott a szász bureaucraták és román fő­­hivatalnokok, Zágrábban a kormányhiva­talnokok és határőr-képviselők ellenzéke. Az első tekintet bámulva kérdezi : ho­gyan ? a kormány eszközei állnak útjába a kormány jó szándékú előadványainak, miket a független nemzeti pártok közlel­kesedéssel fogadnak ? Ez a negyedik kényes kérdés. Folytassuk utunkat. Ez alatt a Lajthán túli országgyűlése­ken a centralista pártok megkezdik az al­kotmányos harczot, egyfelől a kormány, más­felől Magyarország ellen, sürgetve a központosító februári alkotmány helyre­állítását, mely Magyarország beolvasztá­sával egyértelmű. A távol szemlélő ismét csodálkozva kérdi: „mi czélja lehet e törekvésnek ? remélheti-e egy kis töredék, mely csupán a birodalom egy hatod részében, ott is csak mesterséges választási formák mel­lett, visz ideiglen vezír szerepetj Légy eg­y felfüggesztett, egy gyakorlatiatlan, kivi­­hetlen és káros rendszer az ő szép sze­meiért újra rá fog erőszakoltatni az ellene tiltakozó öt hatodrészében az uralkodó ál­tal bírt országoknak ? Ez az ötödik kényes kérdés. És mind e kérdések közepette az ural­kodó felség személyes megjelenésének hivatalos programmja a magyar ország­gyűlés megnyitásán. Ez már nem kérdés többé, ez tényle­ges adat. A következtetés, mely hozzá van kötve, az, hogy a kormány, mely ő Felsége magas személyének közbejöttével inaugurálja a Magyarországgal megkez­dendő rendezkedési ügy­folyam politiká­ját, kell, hogy bizonyos legyen a­felől, hogy ily kezdeményezésnek meddő for­maságokon elsekélyesü­lni, mesterséges el­lentétek összeakasztása által elzsibbasz­­tatni nem lehet. És a minden kérdéseket egybefoglaló legkényesebb kérdés mégis ebből támad: Váljon a kormány, midőn ily önbiza­lommal indul meg egy alkotási korszak politikájának bevezetéséhez ; kezében tart­ja-e a fent elősorolt kényes kérdések meg­oldásának kulcsát? Megkísértjük nézeteinket elmondani e kérdésekre. Jókai Mór. nista párt eljárását. — A jog tehát a sza­badelvűek részén van, írja a nevezett lap, s sajnálja, hogy a bán megfeledkezett arról, miszerint ő az országgyűlésen nem parancsnok, hanem elnök, s így végre­hajtója az ügyrendnek. — A bán közlö­nye, az „Agr. Ztg“­­különben ígéri, hogy szintén indokolni fogja a bán eljár­ását. Bécsből azt távírják, hogy ő Felsége az unió-párt küldöttségét, mint ilyent, nem­ fogja elfogadni, hanem csak annak egyes tagjait. (f) A „Debatte“ hosszú czikksorozatot indít meg a horvát országgyűlésen kitört viszályról. Első czikkének lényege abban áll, hogy a mos­tani báni tábla, mely szervezetére nézve inkább csak egy Oberlandesgerichthez hasonlít, nem­ követelheti az egykori báni tábla azon jogát, hogy tagjai személyes szavazati joggal bírjanak az országgyűlésen.­­ Az „Ost. D. Post“ a Zágrábból Bécsbe ér­kezett panaszosokat inspltálja. Előre bocsátja, hogy a tulionisták küldöttsége valószínűleg kedvező fogadtatásban részesül, s történhetik, hogy a bán fölmentetik hivatalától.Aztán őszintén kimondja, hogy neki, az „Ost. D. Post“-nak, sem a Bécsbe jött fisionisták, sem az otthon maradt autonomisták nem kellenek. Ez utóbbiak 1861-ben nagy szolgálatot tehettek volna a dualismus ellen. Akkor a „Reich“-nak szüksége volt horvát reichsrath urakra, most nincs Reichs­­rath, s a közjogi kérdések megoldásában a kez­deményezés Magyarországra van bízva. Minő jelentősége volna a kiegyezkedésnek Horvát­országgal. A­mióta a fehr- patens sistirozva van, nem tudjuk, minő haszna volna annak ? Ha a horvátok otthon egyenetlenkednek, ez minket nem hoz emptioba. A horvátok csak akkor bír­nak jelentőséggel, ha kibontakoznak azon lég­körből, melybe 1861-ben vonultak.­­ Mintegy tizenheten a bécsi városi képvi­selők, vagyis községtanácsosok közöl, a „Wan­derer “-ben tiltakoznak azon hit ellen, mintha ők Bécs város községtanácsában köszönő fel­iratot szándékoztak volna az alsó-ausztriai Land­­taghoz intézni, azért mert ezen gyűlés Tinti báró indítványára, a tistírozott alkotmány javára, feliratot tervez. ait KOBoegtuu&u'jOB Linnauzasauuu jellem­zők a következő sorok : „Oly eljárást támogattunk volna, melynek czélja volt a kormány köréből szerencsésen el­távolított centralizáló törekvéseket, melyek a valódi szabadságnak mindig ellenségei voltak, újra érvényre segíteni, s így magunk igyekez­tünk volna meggátolni a kiegyezkedés ügyét Magyarországgal, holott ezen kiegyezkedés lét­rejöttét úgy a birodalom, mint Bécs főváros jólléte, okvetlenül megkívánja.“ Holtai országgyűlés. A horvát országgyűlésben előfordult dolgok, s az unió­párt magatartása, élénk érdeket keltett minden körben, s feszült­séggel várják a választ , melyben az uniópárt küldöttsége részesülni fog. Mint a „P. Lloyd“ hallja, a ministerium még nem hozott végleges határozatot, s ilyen csak szombatra, vagy hétfőre van kilá­tásba helyezve. Bizonyos részről ajánlják az országgyűlés feloszlatását, s ez minden esetre előnyös lenne az uniópártra néz­ve , miután a jelenlegi követek közül többen még a Schmerling - féle befo­lyás alatt választattak meg.­­ Nehogy azonban az újabb választások folytán az egyezkedési törekvések Magyarországgal újabb késedelmet szenvedjenek, több mint valószínű, hogy a bécsi válasz az unió-pártra nézve kedvező lesz. Legalább két lap, melyekről nem lehet elmondani, hogy az unió iránt rokonszenvvel viseltet­nének, ugyanez értelemben nyilatkozik. Nevezetesen a zágrábi „Nar.Nov.“ állítja, hogy az ügyrend 19. §-a értelmében csak verifi­ált követek vehetnek részt a válasz­tásokban, így nyilatkozik a prágai „Na­­rod“ is, roszalván a bán és az antifusion (f). Az „Oesterr. Ztg“ mindennap hoz néhány csipős sort a centralisták ellen. Legutóbbi számában így ír : „A centralismus vakondjai, szorgalma­san dolgoznak, naponkint felhánynak egy kis turistai túrást a földszintre; mindamel­lett az uj vetés reménydúsan fölmagzik. Megengedjük, hogy fájdalmasan esik ki­bontakozni azon formulák szövetéből, mely eddig az egészséges közjogi kifejlő­dést gátolta; de mindennap­oj bizonysá­gát látjuk, hogy a pártok ködprogramm­­­­ja elenyészik az ausztriai kormányeszme j­ó napja előtt. Elmúltak azon idők, amidőn a népeket i Prokustes ágyába akarták szorítani, s­­ mindenkinek el kellett férni az annyi fá­­­­radsággal összekovácsolt (febr.) alkot­­­­mányban. A népek végre oly lakhelyet­­ építenek, mely megfelel politikai és tör­ténelmi egyéniségüknek. Az oly túl finom „indokokkal“ (mint Tinti úr támogatta indítványát) nem építünk fel új alkot­mányt, az ilyen iratok azt sem érdemlik meg, hogy a levéltárba tegyék; helyük az elmúlt kor ócskasági raktárában lehet még. És ha a febr. rendszer valamelyik invalidusa még el-el sütögeti is rozsdás mangalétáját, a jövő végre is csak a sep­­temberi katonáké lesz.“ — Az örjöngés legmagasabb/o/ca.Néhány hónap óta tömegesen jelentek meg a leg­dühösebb czikkek a centralista lapokban a magyarok ellen. Hanem annyi otromba­ságot (bocsánat a szóért, mert másként nem nevezhetjük) a mennyit a „N. fr. Presse“ szerdai száma, egy czikkben ös­­­szehord, szem nem látott, fül nem hal­lott, értelem fel nem fogott. lm egy kis mutatvány az őrjöngés ezen legmagasabb fokából, mert a­mi itt következni fog, az csakis a tajtékzó vak dü­hösség szánan­dó kifejezése lehet. A „N. freie Presse“ írja: „A magyar ének ismétlik Horvátor­szággal a régi játékot, s bebizonyítják, hogy semmit sem tanultak, semmit sem feledtek, s követeléseikben túlmennek az 1861-ki felirat tartalmán. „1861-ben hallottunk szép decllimatió­­kat a hires „fehér lap“-ról. Ma pedig Pes­­­­ten még a legmérsékeltebbek is azt kiált­ják: Horvátország nincs, vagy ha van, akkor a mienk! A horvátoknak nem sza­bad az átnyújtott „fehér lapra“ mást írni, mint az 1843-ki törvényeket a magyar nyelvről. Ezen törvények folytán nem fogadták el egymástól a magyar és hor­vát megyék a levelezéseket. Egy század­negyed óta semmi közösség sincs a két ország között, mert a horvát követe­ket Pozsonyban azonnal leordították, mi­helyt csak ennyit bocsátottak ki ajkukon „Domine spectabilis“. Ma már Eötvös báró is arra hívja fel a horvátokat, hogy föltétlenül alávessék magukat mindennek a mi 1840. óta történt, s hogy Horvátország egészen olvadjon be Szt.­István koroná­jába. Többé nem szabad létezni horvát országgyűlésnek, kanczelláriának, sep­­temviratusnak, s csak 18 követet küld Pestre: az absorbtio már tökéletesebb nem lehet. „A felirati párt is csak játékot űz a horvát és erdélyi országgyűléssel, hogy igy az 1848-diki tumultuarius törvé­nyekre egy kis conservativ köpenykét vethessen. Egy magyarnak sem jut eszé­be, a délszlávoknak , románoknak, és szászoknak szabad választást engedni: akarják-e sorsukat Magyarországhoz köt­ni vagy nem? Még a magyar érdekek bécsi­„Moniteur“-je is (a Debatte) nyíltan meri írni, hogy a pesti országgyűlés Er­dély és Horvátország nélkül incompetens a közjogi kérdésekben határozni! Ezen urak már nem elégszenek meg sem az 1861-iki felirattal, sem a sept. pátenssel, miután ezen pátens az oct. diploma és febr. patens elfogadását a horvát ország­gyűlés elé is külön terjesztette. Tehát a patens tagadja, hogy e fölött csak a ma­gyar korona alá tartozó tartományok együtt élve határozhatnak, a pesti országgyűlés lennt csak Ma­gyarország részéről nyilatkozhatik. Le­het, hogy tán Erdély részéről is, de Hor­vátország nevében semmi esetre sem nyi­latkozhatik. „Vagy tán azt hiszik a magyarok, hogy a felhívás az vct. diploma, és febr. pa­tens elfogadására, annyit tesz, mint eltil­tani őket a tárgyalástól? Rendes em­beri észjárás nélkül, valamely keleties utógondolat nélkül, ez annyit tesz, hogy Horvátország maga is inarticulálhatja ezen okmányokat, s így magát Magyaror­szágtól örökre emancipálhatja. Ha a kir. leirat az unió kérdését a kiegyezkedés útjára bocsátja, az csak egyszerű óhajtás. „A magyaroknak meg kellene mutatni a világnak, hogy parlamentáris iskolá­zottságuknál fogva tréfa dolog lesz Hor­vátországot az unióba vonni, a­nélkül, hogy oly borzalmas jelenetekhez folyamod­janak, mint 1848-ban, májusban, Erdély­ben! Itt az ősi alkotmány, mely minden magyar koldusnak szavazatot ad, a jó bir­tokos romántól pedig megtagadja, megaka­dályoz minden ellenmondást. Annál ki­­váncsiabbak voltunk, mi történik Horvát­országban, a­hol a magyarorische Partei egyenlő erővel jelenhet meg a küzdté­­s­ben. Mi szegény németek, mint vadnépek, s akartunk volna valamit tanulni a magya­rok parlamenti taktikájából. De már a választási törvény épen úgy volt szabva,­­ mint a magyaronische Partei kívánta. A * báni tábla protestál a mágnások szemé­­­­lyes szavazata ellen. (Ez nagyon furcsa:­­ a báni tábla tagja, a beamter, a­ki szemé­­­­lyes szavazatot követel magának, protes­tál, a nagybirtokos mágnás személyes­­ szavazata ellen.) „De úgy látjuk nem sokat tanulha­tunk: a horvát-magyarok úgy tesznek, mint négy év előtt. Akkor is egy rész kilépett az országgyűlésből, s panaszra ment Schmerling úrhoz, miután az Ozalj­­ mellett készült completnak a népet a zágrábi­­ gyűlés ellen beindítani nem sikerült. Azonban a bureaucrata Schmerling semmit sem értvén az ily ősi alkotmány­ j féléhez, a kilépők folyamodását vissza a­­ zágrábi gyűlés elé terjesztette. Az unió barátai ugyanazok Erdélyben mint Hor­vátországban, a­kik 17 év előtt is kiásták: unió vagy halál! A horvát unionisták, ha látják, hogy otthon nincsenek többségben, futnak Bécsbe és segítségül hívják a kor­mány hatalmát. Ez a Parlamentarismus? ez az ősi alkotmány ? (Ellenkezőleg, a ve­lünk egyezkedni akaró párt többségben van, de egy elnök van fölötte, aki, mint látszik, magát a többség fölött állónak tartja.)­­ —Végül a „NI. fr.Presse“ megmagya­rázni igyekszik, hogy mért lehet Zágráb­ban a fusio párt csak annyira is erős ? — Feleli igen naiv módra, mert sok em­bert irritál az, hogy a határországi kö­vetek a katonák nagyon függnek elöljá­róiktól, s hogy Mazuranics által kineve­zett beamterek, s a báni tábla tagjai szin­tén nem tekinthetők különösen füg­getleneknek.­­ Ezen egy vallomás elég arra, hogy minden eddig elmondott ba­darságait maga rontsa le, mert elismeri, hogy a fusio-párt a függetlenek pártja, míg a Zágrábban maradt Rumpfbundtag (mint a „Wiener Abendpost“ nevezte) jobbára a határőrségi követekből, s a Schmerling-Mazuranics által kinevezett hivatalnokokból áll. K­épviselő-választási mozgalmak. A homonnai választó­kerület tisztelt választóihoz ! Hosszabb távollét után haza érkezve, válasz­tóim által azon tudósítással fogadtatván, mi szerint nem létezik a csábítások, vesztegetések, s lélekvásárlások oly nev­­e, mely az ellenpárt által győzelme kivivására nem használtatnék fel, — melyek fájdalom! már vérengzéseket is idéztek elő, s miknek még elválasztatásomat sem szabadna köszönnöm, — elhatároztam, en­nek jövőre leendő megszüntetése tekintetéből, pártom tanácsára, visszalépésemet, miről midőn tisztelt választóimat értesíteni kötelességemnek tartanám, török ez­úttal azon óhajtással veszek búcsút: adja mindenható,miszerint oly képvise­lőre tehessenek szert, ki a haza jóléte előmozdí­tásában nálamnál sikeresebben működve, bizal­mukra méltó legyen. Feketepatak, nov. 18-án. 1865. Bujanovics Rudolf. Hajós, nov. 26. A keczeli választókerületben, miután a párt­mozgalmak annyira élesen kezdettek nyilvá­nulni, hogy a véres összeütközéstől méltán lehe­tpff f @ ff­­a­n í , öffölnink­ r.Hrg.rlí láao fohlut.fitAhnl Szabély Antal a három párt értelmesebbjeit f. hó 25-én Hajóson tartandó értekezletre meg­hívta. A kitűzött értekezleten az összehívó az elnök­ségre egyhangúlag megválasztatván az értekez­letet megnyitotta. A megnyitás után az elnök által kérdés téte­tett, ha váljon a képviselőjelöltek, kik szintén meghivatták, megjelentek-e? Miután kettőnek megjelenése bejelentetett, a városban volt két képviselőjelölt a­­ kiküldöttek általi meg­hívásnak engedve azonnal megjelent, kik­nek miután az elnök elmondotta, hogy az értekezlet bár mindkettőjüket egyformán jó hazafinak ismeri, a czél könnyebb kivite­lének tekintetéből egyenes nyilatkozatra egy­más vagy egy harmadik irányában^ lelépésre szólította fel. Egy kevés szünet után Ábrahámfy János úr szólalt fel, mentegetvén magát egy öregebb melletti elsőbb felszólalásáért, s elő­adja , hogy ő számos választók felhívására lé­pett fel, kik felett, miután nem rendelkezhetik, s kik irányában tanúsított megtiszteltetésüket, valamint magának nem ambiálta, úgy ezt azok­nak megsértése nélkül vissza sem utasíthatja; de áthatva az értekezletnek ily magasztos egyetértésétől, melyet megsérteni véteknek tar­tana, ez értekezleten levő pártjának belátására bízza magát, s határozatának hódolni fog.­­ Ezután Zlinszky György úr szólalt fel, köszöne­tet mondván pártolóinak azon bizalomért, mely­­lyel megtisztelték, tudja hogy mind számra, mind értelmiségre tekintélyes azon párt, mely őt óhajtja képviselőjelöltnek, s bármennyire be­csüli is ezen megtisztelő bizalmat, még sem oly hiú, hogy ezt érdemének róná fel, vagy szemé­lyének tulajdonítaná, hanem azon elvnek, me­lyet eddig képviselt és ezentúl is képviselend ; ezek azon rugók, melyek pártja bizalmát bizto­­s­itják, s ez csak igy van jól, mert a személyek változhatnak, csak az elvet ne változtassuk ; azért kéri az értekezletet, hogy csak az ügyet tartva szem előtt, minden személyeskedést mel­lőzzenek, a­mi saját személyét illeti, feltétlen aláveti magát ez értekezlet határozatának. Miután mind a két­ képviselőjelölt egyformán valóban a hazaszeretettől megihletve kitűnő él­jenzések között valóban tiszteletre méltó nyilat­kozatukat elmondották, az értekezlet tovább folytathatása tekintetéből, hol felettök saját be­leegyezésük folytán határoztatni fog, hosszan tartó éljenzés között eltávoztak. Az értekezlet minden egyes tagja ezen nem mindennapi példa által még inkább lelkesülve az eltávozott képviselő jelöltek egy személybeni összpontosítását még inkább megnehezítette. De miután csak­is az egyetértés lebegett az érte­kezlet szemei előtt s miután a harmadik képvi­selő-jelöltnek meg nem jelenését személyesen vagy megbízottja által rosszalták, sőt megróv­ták, ki is egyedüli oka, hogy az értekezlet ki­tűzött végczélját el nem érheti, közösen abban állapodtak meg, hogy a harmadik jelölt itt nem létében a kettő közötti egyesítés szavazás utján döntessék el, melynek eredménye jön , hogy Zlinszky György ur 7 szavazattöbbséggel ez értekezlet jelöltjének kikiáltatott. Az értekezlet ezen ritka egyetértését csak egyetlen szó zavarta meg, midőn t. i. egy érte­kezleti tag által az egyetértés még továbbra is melegen ajánltatott s az itatás, mely a magyar­nak lealacsonyitása volna csak, egy értetlen tag által azon közbekiáltással, miszerint „az itat a kinek van“ helyeseltetett. S miután e

Next