A Hon, 1866. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1866-01-03 / 1. szám

r 1-ső sz. Szerda, január 3. Előfizetési díj: Postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva Egy hónapra....................... 1 frt 75 kr. 3 hónapra........................... 5 frt 25 kr. hónapra...........................10 frt 50 kr. . előfizetés 1z év folytán minden hónapban megkezdhető,s ennek bármely napján történik s, mindenkori hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Ferencziet tere 7-ik szám 1-ik emelet. Szerkesztő lakása : Ország-tt 18-ik szám 2-dik emelet. w X Kiadóhivatal , Pest, Ferencziek terén, 7. sz. földszint. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP Negyedik évfolyam 1866. Beiktatási díj : 7 hasábos ilyféle petit sora 7 kr. Bélyegdíj minden beigtatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. Nyílt téri 5 hasábos petit-sorért . 25 kr. Az előfizetési dij a lap kiadó hivatalához küldendő. (Ferencziek tere 7. sz. földszint.) E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. 031 «*» N ■■ iva« 1866-diki első félévi folyamára ^ Előfizetési ár : január — júniusi félévre 10 forint 50 krajczár, január — martiusi negyedévre 5 forint 25 krajczár. „A HOJV“ szerk. b kiadó hivatala. 1 PB52, JANUÁR 2. Politikai Szemle. (II), Metternich herczeg, párisi nagykövet dec. 31-kén nyújtotta át a franczia -császári herczegnek Szt.István nagy keresztjét. Az a beszédek, melyeket ez alkalommal Metternich herczeg és Napoleon császár mondottak, ha nem birnak is nagyobb poltikai jelentőséggel, minden esetre a bécsi és párisi udvarok közti viszonylatok ellemzésére szolgálnak. Metternich herczeg igy szólott: Ausztria császára azon van, hogy a francziatrónörökös idejekorán ismerni tanulja azon őszine érdekeltséget , melylyel Ausztria császára iránta viseltetik s iránta viseltetni meg nem szűnik. — Napoleon császár megköszönte ezen lépést, mely őt mélyen meghatja, s hozzáteve : A császári herczeg mádig meg fog emlékezni a hajlandóság esen magas nyilatkozványára oly fejedelmi részéről , ki iránt atyja őszinte barásággal viseltetik. Ezen szánk mindenesetre tanujelei a barátságnak,melylyel III. Napóleon császár Ferencz József császár Ő Felsége iránt viseltek, s habár azokból nem lehet következtést vonni Francziaországnak Ausztria iánti határozott politikájára, nevezetes krülmény mégis, hogy a francziák császra ünnepélyesen kijelenti ezen barátság stezését. Egyébiránt „Köln. Zig“ párisi levelezője érdekesen indokolja az Ausztria és Francziaország közt jelenleg létező szívé-élyes viszonylatokat. A franczia külügyminiszter (Droun de Lhuys) — írja levelező — már a krimi háború alatt járt utána Ausztria szövetségének , de némely régi és újabb emlékezések, aggodalmak és tekintetek annyira útjában álltak, hogy csak félig sikerült szándéka, mi aztán, nagy kedvetlenségre vezetett. Jelenleg a Napóleon-Habsburg-Bourbon féle szövetség tervének táplálására közreműködnek a clericalis párt részéről a Roma és Mexico iránti tekintetek azon aggodalmakkal, melyeket az amerikai köztársaságoknak Franck Írország elleni hangulata miatt táplálnak, s azon boszúsággal, melyet Angolországnak napról napra merevebb visszatartózkodása miatt éreznek. Spanyolországra is ismét gondolnak,mert e fölött Cuba elvesztésének félelme inkább uralkodik mint valaha s Francziaország karja közé sodortatik, mihelyt az megszerzi Izabella királynőnek azon örömét, hogy vele és Ausztria császárával minden lehetőt elkövet a pápa ügyében. Roma és Mexico fő indokai a hármas szövetségi terveknek,melyek valóban erősen érintik legközelebbről Olaszország állását, azután Poroszországét s egymásután Angol-s Oroszországét. Egyelőre azonban mindezek csak tervek,melyeknek következményeit Napoleon császár nagyon meg fogja fontolni mivel e fordulat nagy horderővel birhat dynastiájára, így ir a „Kölnische Zeitung“, ugyane lapnak újabb vezérczikke visszaérvén a kérdésre a többi közt ezt mondja : 1 clericalis udvari párt , mely e pillanatban a helyzet fölött uralkodik, be- Irja azt, hogy ha valami engedmény akarja birni Olaszországot — mire pretlen szüksége van — más oldalon Icen állam részére is engedményeket kell írnie, melyeket megadni kész is, amen- nyiben azok nagy költségek nélkül eszközölhetők Francziaországot illetőleg. Ilyen engedmények volnának : az elszaladt tartományok államadósság részének kuiházása az olasz királyságra, a pápa győzésével. Ide járul, hogy Umberto i igen harczias beszédet tartottában azon várépitkezések megyéje alkalmával, melyek általa _/s ■ és közép-Olaszországban vezeti , azon beszéd súlypontja levisszaszerzésében fekszik. Hogy Ausztriát e miatt el ne kedvetlenülyszersmnind arra bírják, hogy meg -tasítsa Rómában Francziaország terveit, megkettőztetik Párisban az Ausztria iránti különös figyelmet. Legalább ez egyik ok, amiért Párisban Ausztriával kaczérkodnak. A távirda már jelenti III. Napóleon császár új évi beszédét is, mely mint látható, s a fennebbiekből megmagyarázható, igen békésen hangzik. „Ha a múltat tekintjük — mondá Napóleon császár — nagy örömmel szemléljük, mint közeledtek népek és uralkodók egymáshoz a haladás és polgárisodás közös czéljai végett.“ A császár beszédének átalános hatása igen kielégítő volt. A franczia ellenzéki követek a napokban értekezletet tartottak, s elhatározták, hogy minden eszközzel a mexikói expedite megszüntetésére hassanak. A császár értesült a dologról, s inkább meg van azzal elégedve, mintsem gondolták volna, ő készebb Francziaország sürgetésének, mint valamely külföldi hatalom nyomásának engedni , hogy Mexicóban foglalt állását feladja. Lamarmora tábornok minisztériuma már megalakult. Miután Petinengo tábornok átvette a hadügyi tárczát, a megalakulás befejeztetett. Visszatekintések 1805-re Mint minden esztendőt, úgy az 1865-it is, julius 1-je metszi két egyenlő félre; — az elmúlt évnek e két fele két egymásnak tökéletesen szembeállított ellentétet képez. Az első félévben : ostromállapotok többféle fokozatban: — erőszakolt politikai pörökkel elözönlött katonai törvényszékek ; a személyi szabadságot lenyűgöző mindennemű kényszer ; — rejtélyes elitéltetések; megnémított sajtó; — Július elsejével a világ egyet fordul : az ostromállapotok, a kivételes törvényszékek megszüntettek, a politikai processusok adói feledékenységnek adattak át, a szólásszabadság, a szabad véleménynyilvánítás jogaiba visszahelyeztetett, a politikai foglyok börtönei megnyittattak, s hogy a sajtónak, az illem és józan ész határain belül minden egyéni nézetet lehetett nyilvánítani, azt bizonyítják a követjelölti programmok széles Magyarországon. Tehát ugyanazon évnek második felében, ugyanazon országban, ugyanazon európai külviszonyok mellett, ugyanazon fejedelem uralkodása alatt, az egyik minisztérium tudott szabad intézmények mellett, kormányozni, amely évnek első felében, hasonló körülmények mellett, a másik minisztérium lehetlenségnek találta másként fentarthatni a mindennapi rendet, mint a mindennapi mozgás gondos elnyomása által. És mégis azt kívánják tőlünk a lelépett kormány hívei, hogy mi őket tartsuk az alkotmányosság bajnokainak. Az év első felét betölték a Reichsrath budget-vitái, amikben főbölcsesség gyanánt tűnt ki : az egyes számokból valamit kitörölni, anélkül, hogy egy liberális rendszerváltozással maguk a deficitet gyarapító rubrikák töröltettek volna el, anélkül, hogy a politikai kölcsönelnyomás sumtuosus organismusa szüntettetek volna meg; és daczára a sok szószaporításnak, és számkevesbítésnek, az évi hiány mégis húsz millióként növekedett fölfelé, úgyhogy : ami a budgetrevisio előtt volt 70 mll. deficit, az a budgetrevisio után őszintén felment 200 millióra ; és daczára a birodalmi tanács kezességének, a volt osztrák miniszterek legcsekélyebb kölcsönt sem bírtak többé kapni; — az év másik felében, amit a Reichsrath csak 8 millióval bírt volna fogyasztani (ha a kormány engedte volna), az Uralkodó maga húúsz millióval megkevesbíteti a hadibudgetet, s a pénzügyminiszter jelentése az év utolsó napjairól nyilván kitünteti, hogy takarékos gazdálkodás mellett a rettegett deficit tán egy tizedrészre olvadt össze. Tehát ugyanazon évnek első felében az egyik minisztérium rendszere mellett nem voltak kevesbíthetők a kiadások sem a polgári administraciónál sem a hadseregnél,mert mindazok szükségeseknek találtattak a birodalom védelmére kivülről és belülről , és a másik fél évben egy másik kormányrendszer bebizonyította, hogy mindez lehetséges, s azért a birodalom sem belülről fel nem bomlik, sem kivülről halomra nem döntetik, sőt midőn Ausztria hadi budgetét leszállítja, épen a franczia pénzpiaczon talál kölcsönt. És mégis azt kívánják tőlünk a lelépett kormány hívei, hogy mi őket tartsuk az országok pénzügyeiben legilletékesebb intézkedőknek. 1865 első felében az osztrák kormány nagy önmegalázással szövetséget keres külföldön, hogy hatalmát mutogathassa idebenn , szövetkezik legpronunciáltabb riválisával, s segít annak határait tágítani, és növeszteni befolyását saját érdekei ellen.• ugyanazon év másik felében egy másik kormány rájön, hogy a koronának senki sem oly természetes szövetségese, mint saját országai, s a Spree helyett a Duna felé fordul, s a korona minden tartományainak képviseleteit felhivja egy uj, szabadakaratú szövetség megkötésére. És mégis azt kívánják tőlünk a lelépett kormány asooái, hogy mi őket tartsuk a legügyesebb diplomatáknak. 1865. első felében Magyarországon a legaggasztóbb izgatás folyik, titkos, alattomos, jól szervezett, az ország decompositióját mesterségesen előkészítő. Nemzetiségi izgalomnak neveznők, ha igaztalanság nem volna e szóval a testvér nemzetiségeket megbántani. Egy helyen a pánszláv, más helyen a ruthen, megint másutt a román agitátorok működése nyer hivatalos kinyomatot ; Horvátország örökre elszakitása bureaucraticé előkészíttetik ; erdélyi szászok, románok a Reichsrathban demonstrálják Erdélynek hazánkra nézve nem létezését, s a szerbek nemzeti congressusra hivatnak össze, s az év második felében a mint a Schmerling minisztérium lelép, a mint annak totumfagjai nyugalmaztatnak, a nemzetiségi izgatás mintha ketté volna metszve : az agitátorok magukra maradnak, s a nép őket nem támogatja: a magyar országgyűlésre nyilt tanakodás végett hivatnak a nemzetiségek, őszinte becsületes előadására törvényes kívánalmaiknak, hogy azokat a törvényhozás sanctionálhassa , s a felhívott nemzetiségek nem választják képviselőikül, alig pár kivétellel, a múlt kormány hivatalos agitátorait, hanem választanak független, szabadelvű, emelkedett hazafiakat ; Horvátország képviselői a trónhoz folyamodnak a mesterkélt elszakitás ellenében ; Erdély nemzetiségei összegyűlnek közös tanácskozmányra, s higgadtan végeznek ; a csehek, kiknek országgyűlésük épen együtt ül, s hol a cseh elem épen vezérszerepet játszik, egy ujjal sem avatkoznak be a magyarországi pánszláv izgatók dolgaiba, mely dolgokat Bécsben olyan örömest fogtak eddig a csehekre. Tehát nem a csehek, nem a horvátok, nem a szerbek, nem a románokkészítették elő Magyarország számára azt a testvérgyilkos szétbomlást, mely minden oldalról meg volt már indítva ; mert ime, a mint a centralista elem lelépett a közügyek vezetésétől, s a mint a testvér népfajok felszólíttattak, hogy nyilatkozzanak szabadon, mindnyájan azzal válaszoltak, hogy nem Magyarország szétdarabolásában, hanem az összes Magyarország egységes nemzetének hatalmas együtt tartásában óhajtják feltalálni jövőjük biztosítékait. És mégis azt kívánják tőlünk a centralista kormány párthívei, hogy mi, félreismerve legtermészetesebb barátainkat, a közös elnyomás zászlóvivőit tartsuk legkedvesebb jóakaróinknak. Jókai Mór vel, mely a legnyiltabban elárulja, mint lesi a centralista párt a prédát, s minő módon ajánlkozik megint végrehajtónak, és osztakozónak, ha a népek jogait újra confiscálni akarnák. Íme a nevezett lap szavai : „Mondjunk egy szót Magyarországról. Mi remélünk, ti reméltek, ők remélnek. Azért van új év, hogy sok szerencsét kívánjunk egymásnak. Remélni mindenkinek szabad, de azért a kételkedés nem vétek. Az elővigyázatos ember az ellenkező esetekre is elkészül. „A jó hadvezér nem kezd hadjáratba a nélkül, hogy kedvezőtlen esetre visszavonulási útját is ki nem jelölné. De minő visszavonulási út van számotokra nagyhírű államférfiak és bölcs hazafiak, ha kiegyezkedési tervetek Magyarországgal nem sikerül? „Mi a nyugati tartományok népei vagyunk a ti visszavonulási utatok. Különösen pedig mi becsületes és hűséges német, akik daczára, hogy most a szél ellenükbeú, mégis mindig a birodalom egységére, nagyságára és concentratiójára gondolunk? „Az igaz, mi nem bocsátunk ki feliratokat, nem zengünk hürumiszokat, s nem szavazunk bizalmi nyilatkozatokat. De ha a szél megfordul, akkor mi ismét bízvást folyamodhattok a mi hűségünkhöz, és áldozatkészségünkhöz. Igaz, hogy „ti“ már más új miniszterek lesztek, de mi, mindenesetre azok maradunk, akik voltunk.“ (Ezen idézett czikk simán van írva, de a finom posztóból varrt köpeny alól a rútólábak nagyon is kilátszanak. Ismerni kell azt az embert, aki beszél, s aztán nem lesz nehéz szavaihoz hozzátenni a commentárt. Igazi, értelmes és őszinte nyelvre lefordítva ezen czikk így hangzik : „Te kormány ! nem fogsz kiegyezkedni Magyarországgal, mert mi centralisták, a „verwirkolás és unbedingte Unterwerfung“ szabadalmas feltalálói eger földet felzavarunk ellenetek. És mit tesztek, ha tervetek nem sikerül? Azaz: nem rólatok van szó, mert ti leléptek, s helyetökbe Bach, vagy Schmerling, az ő Zichy Hermanjokkal és Nádasdyakkal fog újra uralkodni. Adja az ég, hogy így legyen. Ti most megsértetek minket, de azért utódaitokkal szívesen kibékülünk. Mi vagyunk az eltévedt kormánybiztos menedéke. Mi készek vagyunk a legsúlyosabb áldozatokra. Pénz kell nektek Magyarország leigázására ? Íme itt vannak az alkotmány mellett rendithetlenül lelkesedő börzehőseink. Ezek hazafias áldozattal, készek lesznek neked 100 forintos kötelezvényért 59 frtot lefizetni, ha e mellett a vállalkozók még egy kis provisiora is számot tarthatnak. Reichsrath kell nektek. Itt vagyunk, akik már egyszer benne voltunk. A ruthenek, akik ma Lembergben septembristákká változtak, itt Bécsben megint azok lesznek a kik voltak. Az erdélyi beamter-reichsrath ismét feltalálván a 10 forint napi dij aranjuczi napjait, most sem fog opponálni. Különösen pedig, mi centralisták, Bach úr egyenes örökösei, a legmélyebb tisztelettel ajánljuk hivatalbeli szolgálatunkat. Újságíró létünkre nem vágjuk többé magunk alatt a fát, és nem szállítjuk le a dispositionsfondot, melynek malasztjaival úgy is többé kevésbbé mindnyájan megismerkedtünk. Kellenek lármás czikkek Magyarország ellen ? Lesz, több mint kell : a törvénykezés azon országban roszabb a tombuktui igazságszolgáltatásnál. A szolgabíró, kit Zichy Hermann nevezett ki, tizenkettőt vágat egy suhanczra ? Pompás denuntiatio lesz ez az egész ország ellen, mely nem is egyébért ragaszkodik alkotmányához, mint hogy botoztasson. Hozzánk fordulj te jövendőbeli kormány. Mi segítünk neked Magyarországot contumaciálni , mi szívesen játszunk veled, Bécsben, parlamentárosdit, ha ezen czím alatt Magyarország szellemi és anyagi kincseibe torkig lakmározhatunk. Örömest elmegyünk ismét a Lajthántúlra Comitats-Vorstandnak, Stuhlrichternek, professornak, zsandárnak, finaneznak, policzey spiclinek, és az újságokból a kellemetlen czikkeket kitörlő censoroknak. Hallatlan vakság ! Ily áldozatképes pártot ellökni magától, és szövetkezni, az 1861-ki pesti adressistákkal, a kik in ultima analysián még a debreczeniektől a^Sw^^nagyot különbözhetnek ! 7- ' . _ _ (t) j,Ajánljuk hivatalbeli szolgálatunkat.“ Az „Ost. D. Post“ boszankodik, rugdal, harapdál, de mindezt oly módon mint aki meggyőződve van, hogy ennek a mostani világnak előbb utóbb végének kell lenni, s a gazdaság vitele ismét az ős társai kezébe kerül. Megismertetjük olvasóinkat az „Ost. D. Post“ dec. 31-i számának vezérczikke Egy szó a vidékről. Úgy mondatos úgy is látszik, hogy a „Magyar Világ“, azek óta napirenden álló kiegyenlítés ügyében az újabb közvetítő szerepére vállalkozott. —ppen e kiegyenlítésnek őszinte óhajtása ösztönöz, a vidéken mutatkozó bizonyos jelenségek folytán, a felszólalásra , hogy a „Magyar Világ“ nagyon is mohón veri a meleg vasat, s közel van hozzá, hogy többet ártson mint használhat. Már az az ostentatio feltűnt, melylyel oly páratlanul támadja meg az alsó házat azért, hogy üléseit oly hamar elnapolta, holott a nemzet talán szívesen látja, ha képviselői, az első napok elragadtatásai után időt vesznek a maguk összeszedésére , az a gúny pedig, melylyel ugyanazon testületet ugyanazon okból illeti, képes közmegbotránkozást idézni föl. A magyar nemzet ez idő szerint sokkal inkább bízik képviselőiben, hogysem ily megtámadások által az azokkal való meg nem elégedésre volna gerjeszthető ; de másfelől az ilyen hang — melyhez hasonlót a magyar országgyűlés irányában, bizonyos körükön kivül nyilvánosan csak a Schmerling által fizetett nem magyar és magyar lapok használtak 1861 után — azon lap részéről, mely állítólag a maga* aristocraţia nevezetes töredékének orgánuma, igen kellemetlen benyomásokat hagy maga után, kivált oly vidékeken és rétegekben, hol az aristocraţia iránt még mindig kevéssé tudnak lelkesülni. Ily következmény pedig valóságos calamitás fogna lenni. Nagyon csekély véleménynyel látszik a „Magyar Világ“ bírni a magyar olvasó közönség felől annálfogva is, hogy a lelkesedést, melyre a felséges uralkodónak közelebb Buda-Pesten teljesített fejedelmi tényei oly méltán indíták a nemzetet, végnélküli, semmivel előbbre nem vezető vezérczikkek által akarja az erőltetésig hullámzásban tartani, és e kedély-állapotot arra használja el, hogy a közös ügyeknek a „Debatte“ban rég előadott, s ugyanakkor minden magyar lapba is átvett tárgyalását ismétli újra meg újra. A közös ügyek feletti vitákkal, értekezésekkel már egészen saturálva van a magyar olvasóközönség, úgyhogy e részben nem csak fölösleges, de csömörletes, bárhonnan kerüljön egyesektől, minden informatio, minden capacitatio ; mert a magyar nemzet, eléggé áthatva a tárgy fontosságától, immár úgy van hangolva, és a várakozásnak azon pontján áll, hogy a közös ügyek kérdését többé nem hirlapilag vitatni, de az egyedül illetékes helyen végkép eldöntve tudni akarja, és nyugodt lélekkel, a magasztos resignationals egy nemével tekint eléje a végzetteljes napnak, mely hidat fog képezni múltja és jövője között. És ha valaki ez ünnepélyes lélekállapotot, a mindenáron való kapacitálás dühével zaklatván háborgatja szüntelen, az könnyen nem a közvetítő, hanem a kerite színében tűnik fel, ami az óhajtott kiegyenlítésnek szintén nem válnék jail. M. Vásárhely. Jan. 1. Garzó Imre: Bácsmegye január hó 1-jén. Midőn ezelőtt négy évvel a haza csaknem mind az 52 megyéjében és sz. k. városaiban az alkotmányosan megválasztott tisztikar — miután a megyék törv. bizottmánya és városainknak független képviselőtestülete az 1861. nov. 5-diki patens rendelete szerint feloszlattattak és a 48-i törvények értelmében megillető törvényes politikai jogkörüktől hatalmilag elmozditattak — mintegy titkos de következéseiben annál hangosabb és magasztosabb hatalom parancsszavára leköszönt ; midőn a törvényesség szentségéért, és a jog valódi fogalma és legalitásáért önérzettel emelkedett utolsó hang is, az akkori hatalom : — Schmerling miniszter mindenható rendszere és policiális üldözései elől a passivitás egyedül törvényes mezejére elvonulni, és hogy magát, elveit, és a valódi törvényesség érzelmeit egy jobb jövőnek megmentse —f elnémulni kényszerült ; a midőn végtére az alkotmányos élet legdrágább gyöngyei a magyar municipiumok a vármegyék mint ilyenek lenni megszűntek, csak nevöket tartottak meg, és belehurczolkodtak legnagyobbrészt a már-már pusztulásnak indult magyar bürocraták, parancsszóra és a nélkül teljes effronteriával emeltettek ellenünk a legkomolyabb vádak, melyek az akkori státuspolitika hibás rendszere és a törvénytelen kísérletek általuk is szívesen látott veszélyes következéseiért bennünket az 1861-ki alkotmányos testületeket szerettek volna tenni örökre felelőssé. Az adómegtagadásnak elvéből — mondjuk elvéből — mert akkor is miként a 4 éves provisoriumban és még jelenleg is az adók behajtása a cs. k. Steueraratok által kezeltetvén, a megtagadás kinyilatkoztatásának a törvény bolt betűin és tiszteletén kivül gyakorlati értelme nem volt.”1) és a viszonyok és akkori helyzet körülményeiből fogamzott országgyűlési óváinak elmagyarázásából kelt insinuatiók és terjesztett feltevések rémképei — itt ott némely vármegyének renitentiája, mely szerint a helytartósági intézvényeket félre tette egy időre — ezek azon mondva hogy ne mondjuk parancsolva szerkesztett vádak, melyekkel a midőn a 61-ki vármegyéknek — melyeknek mint municipiumoknak a gyógyszertárak megnyitásának engedélyezésén — és a megválasztott községi jegyzők megerősítésén kivül egyéb joguk alig volt — bűni lajstroma egészen megtellett, az államminiszter jónak látta *) De különben is gyenge és pedig malitiosus ráfogás , hogy a katonai executiók alkalmazása és állandósítását a 61-ki megye’k renitentiája okozta, hisz a „provisorium“ alatt lett ép permanensé a katona-executio, pedig ezeket csak nem lehet gyanúsítani. Az örökös tartományokban még régi időkben gyakorlatban volt, és Prága városában a múlt évben 24.000 végrehajtási esetet számoltak.Avagy tán ezt is aármegyéknek lehet felróni ? ! A.