A Hon, 1866. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1866-02-01 / 25. szám

Kiadóhivatal , Pest, Ferencziek terén, 7. sz. földszint, 25-ik sz. Csütörtök, február 1. Előfizetési díj : Pistán kü­ldve vagy Budapesten házhoz hordva Egy hónapra.......................... 1 frt 75 kr. 3 hónapra............................... 5 frt 25 kr. 6 hónapra...............................10 frt 50 kr. Az­ előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Ferencziek tare 7-ik szám 1-as emelet. Szerkesztő lakása : Ország-ut 18-ik szám 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Negyedik évfolyam 1866. Beiktatási díj : 7 hasábos ilyféle petit sora 7 kr. Bélyegdíj minden beigtatásért 30 kr! Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. Nyilt-téti 5 hasábos petit sorért . 25 kr f­tához küldendő, (Ferencziek tere 7. sz földszint.) ti lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. ■Jj eleHaseténi .JA WMF áQ­ február 1-től kezdve, úgymint•* február — mártius 2 február­— április 3 február — június 5 kóra 7 forint 50 krajezár, bóra 5 forint 25 krajezár, bóra 8 forint 75 krajezár. „A 11081“ szerk. s kiadó hivatala. Országgy­ű­lési tudósi­tás. SI MIT, JAVAH 31. Politikai Szemle. (II.) „VáljonPortugálban van e Prim? Mikor Ürítjük ki Mexicót? Minő feltétele­ket tűzünk Olaszország elé, ha Rómát el­hagyjuk? Minő viszonyban áll az Egye­sült­ államok alkotmánya a francziához ? Lesz-e háborúnk az Unióval ? Meddig menend a választási reform Angolország­ban?“ Ezek azon kérdések, melyeket a „Siècle“ felhoz annak megmutatására, hogy a francziáknak mennyi okuk van az aggodalomra. A „Siècle“ egy második czikkében a „France“-ot veszi elő, a­midőn így nyi­latkozik : „A „France“ még adós a fele­lettel kérdésünkre, a mi ismételjük azt, mit mindig mondottunk, hogy a franczia kormány soha sem vállalt kötelezettséget s nem szabad vállalni a pápa világi ha­talmának védelmezésére, s a „France“ soha sem győz meg bennünket az iránt, hogy politikánk ennyire sülyedhetne.“ A­mi azon kérdést illeti, „lesz-e Fran­­cziaországnak háborúja Amerikával ?“ erre a felelet gyorsabban bekövetkezhe­­tik, mint tán gondolható, ha igaz az, mit az „Ind.­beige“ párisi levelezője ir. „Meg­valósul, hogy a franczia kormány sür­gönyt küldött Montholonhoz. A külügyi hivatalnak egy attachéja titkos utasítások­kal indult 26-án, s mint mondják, a wa­shingtoni franczia követ két határozott kérdéssel fog előállani : váljon a fran­czia occupatio tovább tartása Mexicóban casus bellivé válhatik-e szemben az Egye­sült­ államokkal, vagy annak elvonulása minő eshetőségekre bírhatja a szövetségi kormányt, s ez minő magatartást szándé­kozik venni az új császárság irányában?“ A „Köln. Zrg“ úgy véli, hogy az ily lépés megfelel a helyzetnek, mivel a Tu­­illeriák kabinetje, ha elvonul a franczia sereg, a casus bellit nem koc­káztatandó, legalább szerződésszerű kötelezettséget szeretne eszközölni, hogy az Unió semmit sem akar tenni a védtelen hagyott új csá­szár ellenében. Páriában türelmetlenül várják kormá­­nyi körökben Johnson elnök feleletét a császárnak jan. 1 -jéről írt levelére. Mind­amellett hogy azt állítják, miként a há­ború lehetlen Francziaország és az Egye­sült­ Államok között, mégis kormányi kö­rökben nem egészen nyugodtak e miatt. Senki sem tudja jobban, mint a franczia kabinet, hogy az amerikai kormány más helyzetben van, mint a minőben vannnak az európai szárazföld államai. Sehol sem, még Angolországban sem, oly hatalmas a tömegek véleménye, mint Amerikában, s annak sehol sem engedelmeskednek any­­nyira, mint itten. Az pedig bizonyos, hogy a közvélemény napról napra inge­rültebb a francziáknak Mexicóban léte miatt, s annak nyomása oly nagy, hogy a washingtoni államférfiak, a kitörés meg­akadályozása végett kénytelenek némileg közeledni a nép érzületéhez, s úgy be­szélni, mintha már ellenségei volnának Francziaországnak. E tárgyra vonatkozólag a következő olvasható egy o­káról kelt csaknem fél­­hivatalos washingtoni levélben: „Csak egy van mi a közvéleményt lecsendesít­­hetné : a franczia kormány formaszerinti nyilatkozata, mely pontosan meghatároz­ná a mexicói terület kiürítésének határ­idejét.“ New-Yorkból érdekes távirati tudósí­tások érkeztek e hó 18-káról. Chandler azon indítványt tette a senatusban, hogy a diplomatiai viszonyok szakíttassanak meg Angolországgal, s a londoni követ hivassék vissza, miután Angolország visz­­szautasította a kárpótlási igényeket az „ Alabama“hajó ügyében.Sumner azt akar­ta, hogy ezen indítvány a külügyi osz­tályhoz utasíttassék, a ház azonban elha­tározta 25 szavazattal 12 ellenében, hogy az indítvány a ház asztalára tétessék. A „New-York­ Times“ tagadja, hogy változások lennének a washingtoni ka­binetben. Reed egyesü­lt­ állami tábornok alatt mintegy 100—400 főnyi szabad csapat ment át állítólag a Rio Granden, elfog­lalta Bagdadot, a császári helyőrséget fogságba tette, s kipusztítá a házakat. Jól­lehet egy franczia ágyunaszád támadólag lépett föl, a szabadcsapat egy részben meg­tartotta a várost. Matamorasból 1300 császári indult ellenök. New­ Yorkból jan. 20-dikáról kelt sür­göny megerősíti Bagdad elfoglaltatását. Egy néger ezred volt az, mely átkelt a Rio-Granden; a hadcsapat parancsnoka nem Reed, hanem Escobedo. Azonban Sheridannak egy New­ Orleansból kelt sürgönye kétségbe vonja a hir alapossá­gát. E szerint annak teljes megvalósulása még bevárandó. © Mai nap jan. 31-én a válaszfelirati 30 tagú bizottmány első Illését tartotta a ma­gyar akadémia épületében, Andrássy Gyula gróf elnöklete alatt. A tanácskoz­­mányok jövő szombaton tovább folytat­talak. A „ Pesther Lloydsnak. © Azt a kérdést ventilálni , hogy hátha m­­é­g­i­s fogna a baloldali minoritás külön válasz­felirati javaslatot adni be a ház elé? csakugyan ok nélküli attentátum a közönség nyugodt ál­mainak megháborítására. Több Arad-, Tem­es- és Torontál megyei elvbarátunknak.­­ Önök, úgy látszik, hogy azon csik­künk előzményeit nem olvasták,­­külön­ben nem lehetne, hogy a­mit mi egy kép­viselőválasztási tényre tett reflexióként mondtunk el, tehát olyan tárgy felől, mely közjogi adtus, abból államjogi következ­ményeket vonjanak. Mi épen azáltal, hogy az egyéni jogot minden részében az országnak, nemzetiségi tekintet nélkül, egyenlően fentartva lenni óhajtjuk, azt hiszszük, hogy legjobban megvédjük hazánk épségét s leginkább útját álljuk vele minden netalánt elkülönzési törek­vésnek. Egyébiránt mindenki elmond­hatja eziránt ellenvéleményét, mi az esz­mecserének helyet adunk, sőt kötelesség­nek tartjuk, hogy e nagy fontosságú kér­dést tisztázni leginkább azok igyekezze­nek sajtó útján, kik a helyzetekkel leg­közelebbről ismerősek. A követi programmons az országgyűlési teendők. Brüssel, jan. 26. A nemzetiségi kártékony bujtogatásnál is izgatóbb s vészterhest, eszme politikai nemzetegységünk zilált állapotában alig keletkezhetett országgyűlési követ agyá­ban, mint a honpolgárok politikai egyen­­jogainak megszorítása. Szerencsének tar­tom hogy azon szózat, mely a politikai jogélvezetet a választási census felemelé­sével, még­pedig tekintet nélkül az eddigi kiváltságos nemesi osztályra, nem csak megszorítani, de azt el is venni indítvá­nyozta, figyelem nélkül elhangzott. Nincs alkotmányos nemzet, mely a sza­vazati jog kiterjesztésében nem keresne képviseleti kormányzatának biztosíték alapját. Sajátságos viszonyainknál fogva jobb nem vitatni a kérdést, ha a v­o­­­e universel felé irányzott európai moz­galom politikai életfejlődésünkben nem vetett-e közénk kelletinél több kovászt. A városi választók képességét meghatározó census világos ellenkezésben van a kö­vetválasztásra nézve megállapított quali­­ficatióval, mert míg a törvény a követ­választásokat illetőleg majdnem általá­nos szavazatjogot behoz, ezen szélesre kiterjesztett választói képességet épen a helybeli választásoknál megszorítja, holott Európa más országaiban, hol a centralisa­tió az igazgatás valamenny­i ágait magához nem ragadta, a választók száma nagyobb a községi és megyei igazgatás mint a képvi­selőválasztás körében.A követválasztási jo­got — Frankhon kivételével-­ inkább az értelmiség és birtokos osztály kezébe kí­vánván adni, magasabb censust megalapí­tottak, mig azt a községi választásokra a lehetőségig devalválták. Magyar nemzetiségi szempontból a vá­lasztási census felemelése kétségkívül elő­nyös színben tűnik fel és az ország normá­lis állapotában tán hatalmasabb emeltyű is leendő az ország elhaladásában, de nem lett volna-e egyszersmind a mestersége­sen előidézett zavarokban nagyobb bujto­­gatási eszköz az izgatók kezében ? Láttuk hogy Erdélyben épen a census leszállítá­sában találtak módot tíz forintnyi napdí­­jas követeket a Reichsrathba becsem­pészni. Valahányszor olvasom, hogy olyanok is bocsáttatnak voksolásra, kik állítólag­­szavazati képességgel nem bírnak, azt kérdem magamtól: miért nem szavaznak azok, kik kétségtelen szavazati képesség­gel fel vannak ruházva, t. i. az özvegyek? Egyik legszebb oldala volt a magyar al­kotmánynak, hogy a nők magán és köz­jogi egyenjogúsága elismertetett, hogy nem tekintetett a nő kiskorúnak, hogy a nő családfőtől a politikai jogélvezet meg nem tagadtatott és a magyar törvény már régen valósította azt, mit korunkban más nemzetek a szabadelvűség és igazság esz­ményképének mondanak, de valósíthat­­lannak hisznek. És mégis 1848 óta azon özvegyek, kik addig szavazattal birtak és bírnak kétségtelenül mai napig, mivel az országgyűlés törvényben kimondta, miként nem érezheti hivatásának politi­kai jogélvezetét azoktól elvenni, kik an­­nak gyakorlatában voltak: szavazati jo­arih­oz nem n.»i‘11 P„J:0 --------­zata egy oly nőnek, ki képes háza ügyeit vinni, árvái nevelését irányozni, bizonyo­san abban birja az illető követ vagy hi­vataljelölt értelmi képességét és hazafiai szilárd jellemét s érzelmét megítélni, mint a kevesebb belátással biró, vagy netalán felpálinkázott tömegnek egy s más vok­soló tagja. Mi az oka ezen visszahúzásnak? Bizo­nyosan nem a részvét és érdekeltség hiá­nya, hanem a kellemetlen érintkezés egy nagyobb és nyers tömeggel, a­melyet a régi megyei választásoknál kikerülhettek, mivel a legtöbb megye megengedte, hogy választó képviselőt küldhessen­ek, és mivel most a törvény különbség nélkül a sze­mélyes voksolást rendeli. De miután a jelen országgyűlés jogelvül elfogadta, hogy ott, hol a szavazásra az elnök képes felügyelni, az két felé is történhetik, át nem látom, miért nem részesülhetnének a választóképes özvegyek azon kedvezés­ben, hogy a férfi tömegtől külön szavaz­hassanak, mert azt hiszem, miként nem találkozhatik senki, ki az özvegyek ősi választási jogát és képességét kétségbe vonhassa. Valamint nem hiszem, hogy a jelen or­­szággyűlés, daczára a követi program­otoknak, melyekben azt alkotónak hirdet­ték, a követválasztási törvény revisiójá­­hoz fogjon, úgy a megyei szerkezet ren­dezése ügyében sem várok törvényt. A megyehatósági rendezésnek nincs na­gyobb akadálya és nagyobb ellensége, mint a provisorium. Még soha sem érte meg a nemzet, hogy rendszeres országos törvényjavaslati dolgozat — ha csak a váltótörvényt ki nem vesszük — a tör­vénykönyvbe átment volna. Pedig épen azon oldalról szórták európaszerte a vá­dat és gúnyos kárörömet a magyar nem­zet elmaradása miatt, melytől az akadály jött, és midőn legkonokabbul azon dol­goztak, hogy a nemzet ügyeinek rende­zése és vezetése örökös ingadozásnak le­gyen kitéve, azt a keleti indolentia ro­vására felírták és még fitogtatták is a saj­tó mindenféle napszámosai által. Hányszor fogott az országgyűlés a rendszeres tö­r­vényjavaslati munkálatok kidolgozásához ? Szebb, emberszeretőbb, és mind jogilag, mind bölcsészetileg tisz­tább elvekre a gazdag és felvilágosult nyugati országok törvényei sem alapíttat­­tak, de Bécsben nem akarták, hogy a ma­gyar név becsülete szép és igazságos, az emberi szellem haladásának megfelelő törvények által a mivelt világ előtt el­terjesztett rendszeres rágalmakon diadalt ülhessen. Az 1848-ik évi XVI törvényczikk ren­deli, hogy a minisztérium a megyei szer­kezetnek népképviselet alapján rendezé­séről törvényjavaslatot készítsen. Ha lesz minisztérium a törvénytelen provisorium megszüntetése előtt, az kész törvényja­vaslattal épen a provisorium miatt fel nem fog léphetni ; ha pedig az országgyűlés kezdeményi jogával él, munkálatának sorsa nem lesz kedvezőbb korábbi társai­nál, megint maga a provisorium­ vagy utó­fájdalmai miatt. Bármi szépet és jót írja­nak jeles hazánkfiai parlamenti felelős kormányról és megyei rendszerről,a bécsi politikának kényelmesebb az országgyű­lést a sérelmi útra kényszeríteni. Meddig pénze és katonája van, meddig önmagát és népeit egy a sajtóbureaukban kitalált frankhoni szövetség békeálmaiba ringathat­ja, mindaddig a gép mozogni fog a mint mozoghat. Azért a történelmivé vált tapasztaláson okulva , aligha­nem okosabb az ország­gyűlésnek csak a megyei bizottmány kép­viseleti szerkezetével és nem rendszeres törvénynyel foglalkoznia, és csak átalá­­nosságban kimondani, hogy a bizottmá­ny­­gyűlések elébe az eltörlött követi uta­sítások kivételével mindazon ügyek tartoznak, melyek az előbbi megyei köz­gyűlések által tárgyaltattak. A tárgyak névszerinti elsorolásával a kormány al­kalmat nyerne a megyei szerkezet visz­­szaállítását a bizottmányi agendák kérdé­seivel a szokott bolygó útra vonni — és vagy a provisoriumot megint új alakban hosszabbra nyújtani, vagy a bizottmá­nyok hatósági körét korlátozni. L—gh. X. Tordamegye, jan. 27. A mai napra jön a megyei bizottmány egybe­­hiva a Pesten összehívott magyar országgyű­lés­i Skmemtete?M. Úgy lágot némi halvány élvezete mellett — de egy jobb s jogos követelésünk szerénti reménynyel, — hogy a közös köngyűlésen annak — illetőleg törvénytelenül confiskált jogainknak — birtoká­ba jutandunk, szeretett főispánunk, b. Kemény György felszólítására megjelentünk. A bizottmány körébe küldöttségileg meghívott főispán megérkezvén, üdvözlő éljenek közt el­foglalta elnöki székét Viszont üdvözölvén a bízott lányt, lelke me­legéből fakadt hazafiui szavakkal ajánlá az unió­ra s minden a haza boldogságát biztositó s elő­mozdító ügyekre nézve a testvéri egyetértést. Ezután tárgyalásra kitűzvén a megye két ke­rület vagy csak egybeni követválasztása — a bizottmány megmaradt az eddigi gyakorlat mel­lett — Tordán — egy helyeni választás mellett. A központi választmány megválasztatván, a bizottmány ezzel teendőit bevégezte, f­el­oszlott. A román bizottmányi tagok egynehányan a közelebbi erdélyi gyűlésen elmondott beszédeik­kel s irataikkal, mely ellenmondás lett volna — akartak jegyzőkönyvi nyilatkozatot tenni, de raidt nem a tárgyhoz szólók, az ilyesmit tenni az országgyűlésre utasittattak, s ezzel a dologhoz fogtunk, még pedig szivünk szerintihez — a kö­vetjelöléshez ; a megye értelmisége bizalmát ki­érdemelt Tisza László és b. Huszár Károlyban ösz­­pontosult, kik fölhiva, e bizalomnál fogva, meg­jelentek előttünk, programmukat előadták, mely­ből Tisza Lászlóét ideigtattuk, — a Huszár Ká­rolyt hasonértelműt. Tisza László beszéde. „Uraim ! Midőn önök tisztelt választóink vezérei, e me­gye értelmiségének egy tekintélyes része, szíve­sek tudatni velem eddigi eljárásommal­ elégült­­ségöket s ennek kétségtelen bizonyítékául fel­szólitnak, hogy jelenjek meg a törvényes pesti országgyűlésen is mint e megye egyik képvise­lője, fogadják önök bizalmuk e megújított nyilat­kozatáért a híven teljesített polgári kötelesség ezen alig ki­érdemelt legőszintébb, legmegtisz­­telőbb jutalmazásáért igaz köszönetemet. Ifjú koromban erős elszánással készülve a közélet mindég darabos útjára, a kü­zdtér ép­pen akkor záratott el előlem, mikor arra lé­pendő valók. E tér visszavivása küzdelmeiben segítettem szerény erőmmel én is, ekémhez s ked­velt földm­ivelői pályámra, azonban csak az elti­­portatás fájdalmát vihetem. De nem vesztettem el reményemet ekkor sem az örök igazság vég­leges diadalához. Ez adott erőt tűrni, erőt meg nem alázni magamat, szóval tenni kötelessége­met, az alkotmány teljes szünetelése korában szintúgy mint az előtt s mint azután mikor raj­tunk a legtarkább kormányzati kísérletek tétet­tek meg Ennyi uraim, minden, hogy t. i. honfiúi kötelességemet e mai napig híven teljesítettem, vagy legalább teljesíteni törekedtem, mit önök­nek, múltamra nézve mondhatok. Nagy eredmé­nyeket sem e kor, sem én nem mutathatván fel, meg kell önöknek elégedniök azon igaz ke­belből fakadt nyilatkozatommal, hogy valamint önök, úgy én is hiven megérzöm hazafiu hűsége­met, jellememet, s a körülünk ez időben oly gyakran hemzsegett mocsokból reám semmi nem ragadt. Midőn önök el akarnak küldeni mint képvise­lőjüket ama termekbe, hol már 1861-ben — akkor szülő megyém egy kerületének bizalmá­ból ülni szerencsés valók, a jövőre sem ígérhe­tek többet önöknek mint azt, hogy emberi, hon­fiúi, képviselői kötelességemet igyekezni fogok híven teljesíteni, megóv a meggyőződés­ függet­lenségemet. Fő kötelessége a honfinak a következetesség, következetesség a czélban, hogy t. i. soha egyébre ne, csak is hazája jó­létére törjön, — ha néha eszközeit a körülmények szerint változtatnia kell is, s tartsa mindég szem előtt amaz arany mondatot: „a ha­záért mindent fel kell áldoz­ni, azonban magát a hazát felál­dozni semmiért nem szabad. Erős szent meggyőződésem, a nem csak ta­nulmányaim utáni tudat az, hogy a hazát csak úgy nem áldozzuk fel, ha kormány és nemzet egyenlő szilárdsággal felkeressük a törvényes ala­pot s meg­állunk azon, s újabb törvényeket csak a régiek alapján hozunk , azokat módosítva a kor igényeihez. A törvényes alapon kí­vül hozott legüdvösb intézkedéseknek sincs élet­ereje , mint ezt József császár embersze­­retetből eredt intézményei története fényesen igazolja, míg hogy a közelebbi évek szervezési badar kísérleteit országos kaczajunk nem kiséri sírba, oka csak a még soká sajgó seb s a köny­­nyek, melyeket ez áldatlan kísérletek belőlünk kisajtoltak, s ama még szentebbek, melyekkel az előttünk hü küzdelemben kidőlt azon honfiak­ról meg nem emlékeznünk lehetlen, kik a haza szent pázsitai alá tört hit s reménytelen szívvel szálltak la mind megannyi áldozatai a­­17 évi szenvedésnek. Első fogadásom tehát s politikai meggyőződé­­sem sarkalatos törvénye , hogy semmi jót imádott hazánkra nézve létesíteni a törvényes alap mellőzésével nem lehet, s mind az, mit ezután mondhatok, csak kifolyása e meggyőződésemnek, a jogfolytonos­­sághoz t­ett ragaszkodásomnak. Részletes poli­tikai programmot tőlem ne várjanak önök. Átlá­tom azonban szükségét s jogosultságát annak, hogy a választók tisztán tudják leendő képvise­lőjük politikai nézeteit, s azért a felállított fen­­nebbi sarkalatos politikai hit-czikkből önkényt folyó alapelveket röviden, teljes őszinteséggel a hallottak után azon reménynyel sorolom elő minden czifra szavak nélkül, hogy azok tisztelt választóim nézeteivel találkozni fognak. A kö­rülmények, melyek közt ezen országgyűlésnek K&ftam­ent íBïj^a "t&nïiïj^QX­ határzott előttünk, a jogfolytonosság elvének ismételt, de tettel még alig igazolt elméleti elismerésén kí­vül. Tudom, hogy t. választóim többsége nem fog tőlem oly nyilatkozatot kívánni, mely egyes em­ber nézeteihez,legyen az bárki, állandó ragaszko­dás, vagy az ezúttal még meg sem alakult pártok bármelyikéhez­ elvárhatlan csatlakozás iránti ígéretet foglalja magában. Határozottan kinyilatkoztatom azonban, hogy ily fogadalmat semmi esetre nem is tennék, nem még ha netalán ez által­­. választóim megszokott s előttem oly becses bizalmának elvesztését koc­­­sáztatnám is, mert még ezen súlyos vesz­­tes­égnél is nehezebben nyomna sa­­ját önérzetem vesztése. — Elmondom az elveket, ha ezeket t. választóim is osztják, felemelt fővel lépen­ek az országos terembe, mint egy szerény képviselője hazánk egyik leg­lelkesebb megyéje közérzületének, ha pedig oly szerencsétlen lennék többé nem birni megyém közbizalmát, s önök csak kételylyel, vagy félbi­zalommal ajándékozhatnának meg a e fontos útra, jobb nekem onnan elmaradnom. Őszinte leszek. Hallják s határozzanak. 1-ső helyre tevem Szt-István birodalma teljes területi épségét, minden igyekezettel különösen azon leszek, hogy hazánk Királyhágón inneni része a 48-i törvények alapján teljesen s vég­le­gesen uniáltassék az egészszel, hogy helyható­ságaink egyranguak, joguak, kötelezettségisek legyenek, a magyar honiakkal, hogy Erdély mint ország megszűnjék létezni nem lévén kü­lön törvényhozó­ testülete, s kormányzó s igaz­ságszolgáltató közegei se legyenek koordinálva, de sőt legyenek határozottan subordinálva a Szt István birodalma Pesten székelő kormány s igazságszolgáltatási közegeinek. Erdély neve csakis mint egy szép históriai fogalom azért em­littetvén ezután, hogy példájából az ifjú nem­zedék honfi hűségre s nemzetiség s anyanyelv iránti ragaszkodásra buzdíttassék. Mi azonban nem zárja ki az erdélyi speciális viszonyoknak a 48-ki törvényekben is meghagyott tekintetbe vételét, a mennyiben ezek a t­eljes egyesülést nem gátolják. 2) Hiven ragaszkodom az 1848-ki törvények­hez, nem szavait, de azok lényegét, szellemét te­kintve, s a 61-ki pesti hongyülés 2-ik feliratának elveit, mik nemcsak azon országgyűlés egyete­mének, de a jelen országgyűlés nagy többségé­nek is nézetei, teljesleg osztom, s ezen Deák ál­tal készített felirat szellemét hiven védeni ígérem. 3) Épen az 1848-dik évi törvények alapján s a velünk egy uralkodó alatt élő más országok jólléte iránti tekintetből s a közös érdekek ki­­elégithetésére is elismerem, hogy közös érdekek léteznek s ezek méltányos elintézését az úgyne­vezett kibékülést még áldozattal is létesitni óhaj­tom. Soha nem hozhatnám azonban más orszá­gok jólétének áldozatul saját jólétünket ; nem a nemzeti függetlenséget, melyet annyi régi tör­vény s koronás királyi eskü biztosit ; nem a nem­zeti becsületet , melyet ha oly nehéz időben meg tudtunk védeni eddig, most sem szabad azt odadobni egy nagylelkű felhevülés perezében minden biztosítás nélküli szép szavakért melyek maradandó nyom nélkül elhangozhatnának, lévén ők pengő érez és pengő czimbalom. De saját magunknak, az élő nemzedéknek jólétéért sem szabad ezeket feláldoznunk. — Alkotmányunkat őseinktől örököltük s azt úté-

Next