A Hon, 1866. március (4. évfolyam, 48-74. szám)

1866-03-01 / 48. szám

48-ik sz. Csütörtök, március 1. Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén, 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva Egy hónapra........................ 1 frt 75 kr. 3 hónapra............................. 5 frt 25 kr. 6­ hónapra.............................10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is,mindenko­r a hó első napjától fog számíttatni Minden pén­zjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere­z­ik szám 1-ső emelet. Szerkesztő lakása : Ország-ut 18-ik szám 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Negyedik évfolyam 1866. Beiktatási díj : 7 hasábos ilyféle petit sora . . 7 kr. Bélyegdíj minden beigtatásért 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Nyilt-téri 5 hasábos petit-sorért . 25 kr. HQT Az előfizetési díj a lap kiadó hivata­lához küldendő (Ferencziek tere 7. sz földszint.) E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. •7 j «J­öffiaK ^âÈÊÈÊÊkm MC IKlklVra, mártius 1-től kezdve. JE lők­Betémi­­■ £ j • martius—juniusi 4 havi folyamára ... T[ forint martius—májusi 3 havi folyamára ... 5 forint 25 kr. ^ »A UOAi“ Bzerk. g kiadó hivatala.­ ­” EST, FEBRUÁR 28. Politikai Szemle. (II.) A dunafejedelemségi események mozgásba hozták az egész európai diplo­­matiát. A Porta azonnal négy jegyzéket intézett a párisi szerződést aláírt nagyha­talmakhoz, s azokban, támaszkodva az 1859. sept. 6-diki szerződésre, kijelenti, hogy ő biztost akar Bukarestbe küldeni. Egyszersmind felszólítja a követségeket a szerződés értelmében, hogy biztosa mellé rendelnének küldötteket. Határozottan hangnyomatolja azon akaratát is, hogy az 1861. dec. 6-ki fermant, mely Moldo­­vának Oláhországhoz tartozását megálla­pítja, fen akarja tartani. A követek mind­járt azonos kérdést intéztek illető kormá­nyaikhoz, s utasítást kértek, hogy kül­dött ki legyen a Porta biztosa mellett? Ausztria, s valószínűleg a többi államok is, bukaresti consulaikat nevezendik ki küldöttül. Nem lehetlen e szerint, hogy először vizsgáló biztosok küldetnek a Dunafejede­­lemségekbe; mint ez már egyszer 1857. márt. közepén a párisi békekötés 28-ik czikkelyének értelmében történt. A con­ferenţia vagy congressus a biztosok je­lentése után fog összeülni. Francziaor­­szág el van határozva a conferenţia ösz­­szehivásának indítványozására. Orosz részről is hozzászólnak a duna­­fejedelemségi eseményekhez. A „Journ. de St.-Petersbourg“ (az orosz külügyi minisztérium közlönye) ezt írja: A buka­resti felkedés nemcsak az ország beltörvé­­nyeinek, hanem egyszersmind, egy ide­gen fejedelem proclamálása által , az 1858-ik évi szerződés megsértése. Az idé­zett lap emlékezteti a flandriai grófot, aty­jának példájára, ki csak egy conferencia jóváhagyása után fogadta el Belgium trónját. A „Politik“ bécsi levelezője azt írja, miként a bécsi külügyi hivatal sajtóhiva­tala azon jelszót adta ki, hogy úgy ter­­jeszszék elő a bukaresti eseményeket, mint orosz mach­inatiók eredmé­nyét, egyszersmind mint Fran­­cziaország ellen irányzott csínyt. Levelező nem tudja, hogy minő állambölcseség fekhetik ezen manőverben, de úgy látszik, miként a bécsi kormány czélszerűnek tartja Francziaország részé­re állani a Duna-fejedelemségek kérdésé­ben. Ezért azonban teljességgel nem igaz, hogy haza orosz machinatiók következ­tében vesztette el trónját. Az megeshetik, hogy Oroszország előbb tudott valamit a dologról, miután keleti ügynökei elég ügyesek, míg Ausztriában f­olyvást csak röpiratokat és emlékiratokat szerkeszte­nek a consuli hivatal reformjáról. A „Bank u. Hand. Zig”-nak egy bécsi levelezője is úgy értesül, miként ottan Oroszországot gyanúsítják a dunafejede­­lemségi események miatt. „Egy igen ki­tűnő forrásból eredő bukaresti sürgöny határozottan állítja — írja az idézett lap — hogy Oroszország előre jóváhagyta a flandriai gróf megválasztatását. Ha e je­lentés alapos, akkor fontossággal bírna, a­mennyiben kétségtelen bizonyítéka volna annak , hogy Oroszország nem csak meg nem volt lepve a bukaresti események által, sőt képes volt ezen eseményeket hosszas fáradozás után po­litikai számításai közé venni. Még je­lentékenyebb lenne — írja tovább a po­rosz lap — ha igaz volna az, mit Pécsben még mondanak, miként Orosz­ország csak annak teljes tudomásá­val adta jóváhagyását , hogy a bel­ga herczeg nem fogadja el a neki fel­ajánlott állást , következőleg ezen combi­­natio pártolása és előrebocsátása mellett azon czélt követhette, hogy a Dunafeje­­delemségek alakulását oly útra vigye, mely kilátásokat nyújthat egy Oroszor­szághoz közelebb álló személyiségnek.“ A belgrádi „Svetovic“ a következő távirati sürgönyt közli e hó 20-dikáról: „Dugából egy török pasa érkezett Lutbri­­nába 300 emberrel, hogy megszállja az ottani kikötőt, mely igen fontos stratégiai pont, egyszersmind megállási helye a fegyver­­­szállítmányoknak Törökország­ba.­­ (Ezen intézkedés alkalmasint össze­köttetésben áll azon hírrel, hogy Mihály szerb herczeg egy üteg ágyút ajándéko­zott Montenegrónak, s azon ágyukat ren­deltetésük helyére kellene szállítani). Porosz félhivatalos lapok megc­áfolják azon hírt, hogy a berlini kabinet felele­te már elindíttatott volna a febr. 7-diki osztrák jegyzékre. A „Patrie“ egy berlini levelet közöl, melyben az van elmondva, hogy Porosz­­ország semmi körülmény között sem en­ged a schleswig-holsteini kérdésben. A porosz kormány rég el van határozva vissza nem rettenni a fegyveres összeüt­­közéstől s a legújabb események nem oly természetűek, melyek miatt szándékát meg kellene változtatnia. A „Köln. Ztg.“ párisi levelezője írja : Bizonyos, hogy némely eshetőségekre nézve eszmecsere és megállapodás történt Porosz­ és Olaszország között, mi nagy horderővel bíró eseményeket idézhet elő. Már rég idő óta törekedtek e két ország bizonyos államférfiai ily egymást köze­lebb hozó egyetértést hozni létre, s­­ en­nél bonyolultabbá lesz a herczegségek ügye, annál nyomatékosabbakká válnak az illető diplomaták törekvései is. (1 ) Az „Ost. D. Post“ fájdalmas szív­vel tudósítja olvasóit, hogy a febr. 26-iki patens születésnapja csendesen s a más­kor megszokott ünneplések nélkül folyt le. „Ha a családatya beteg — írja — a házi körben nem tartják meg a születési, vagy névnapi ünnepet. Ma az osztrák al­kotmány fekszik betegen, és senki sem tudja, meggyógyul-e még a beteg, vagy kénytelen lesz egész életében (a dualis­­mus) két mankóján biczegni. A septemb. pátens óta Ausztriában a feloszlási pro­cessus foly előre ; oly körjelek mutatkoz­nak, miket az (1859-iki) háborúkor sem tapasztaltunk , hanem csak 17 évvel ez­előtt, habár más alakban. Hogy lesz a jö­vőben Ausztria szervezve? Ki felelhet meg e kérdésre már a mai napon ! „A birodalom kétfelé oszlása, vagyis a dualismus, mely felé evezünk, mily mérv­ben választandja két felé az államot ? — mily erősek, vagy mily gyengék lesznek azon kötelékek, melyek az egészet orga­nice együtt tarthatják? „És mégis ezen dualismus nem a leg­­nagyobb veszedelem, mely minket fenye­get. Még ennél is hasonlíthat­lanul veszé­lyesebb azon feloszlás, mely a nyugati tartományokban észlelhető, holott e tar­tományok háromszáz év óta összeforrtak. Azon öt hónap óta, hogy az alkotmány siszírozva van, a monarchia tartományai­ban a centrifugai elemek annyira felber­zenkedtek, s oly vehementiával léptek a küzdtérre, hogy hiába keressük az eszkö­zöket a megfékezésre. „Máskor a dictatura, melyet valamely kormány megragad, merevebb egységet szokott előidézni a dolgok vezetésében. Ellenben a sept, pátensben megállapított dictatura egészen az ellenkező eredményt hozta létre. A nyugati tartományokban ezen dictatura megoszlatta a létező orga­­nismust, s a nemzetiségi viszálkodásokat a legnagyobb paroxismusra emelte. A kormány azon hitben, hogy a­mikor akar­ja úgyis elég hatalma lesz közbeszólani, felszabadította kötelékei alól ezen eleme­ket, melyek most sokkal erősebbek, mint azok gondolták, kik azzal csak játszani akartak. És már nincs messze a pillanat, a­midőn a foederalismus veszélyei legyőz­­hetlenekké válnak. „Hol van a mester, a­ki legyőzze a ve­szélyt? Tán megint egy új Windischgrätz támadjon fel. Ezen megpróbáltatástól őrizze meg az ég még ellenségeinket is. (Szép imádság , de kár, hogy nem a szív­ből származik, mert az „Ost. D. Post“ mostani és régi magatartásából eléggé kitűnik, hogy a centralisatio és germani­­satio megmentésére, nemhogy épen egy új Windischgrätzre, de még egy második Haynaura, sőt a muszkára sem mondaná el az apage­t.) „Ezen kivonatunk — hazudja tovább az „Ost. D. Post — becsületes és Őszinte. Nem ! Nem ostromállapot és nyilt torkú ágyuk fogják az államot a feloszlástól megmenteni , hanem az alkotmány azon részének­ helyreállítása, mely ellen Ma­gyarországnak sincs semmi kifogása, s ez a szűkebb Reichsrath. (Ann­ál több kifogása van ezen majori­­záló csapda ellen a cseheknek, lengyelek­nek és esetleg az olaszoknak. A­mi min­ket illet, egyszer már tapasztaltuk, hogy nem csak a „szűkebb“, hanem pláne a „legszűkebb“ Reichsrathot is, sikerült Schmerling urnak, a tág, tágabb, legtá­­g­­abb Reichsrath minden atributumaival fel­­ruházni.Ily értelemben,megengedjük,hogy nem akar Kuranda úr az ostromállapot­hoz jutni , bölcsen tudván, hogy ezen hír­hedt eszköznél sokkal szebben virágzik a centralisatio búzája, ha Bécsben foly az alkotmányosdi ; azontúl kelet felé mind­járt nyolcz mértföldnyi távolságban már a „provisorium“ területei kezdődnek.) „És csakis ezen szűkebb Reichsrathban kereshetnek védelmet az üldözött nemze­tiségi minoritások (a csehországi és kraj­nai németeket érti); csak ezen gyülekezet­ben lehető, legalább a nyugati tartomá­nyokban, a Reichseinheitot föntartani; csak ezen parlament képezheti az össze­kötő hidat a birodalom két fele közt, a kö­zös ügyek tárgyában. „S hogy csak ez az egyedüli út, me­lyen a kiegyezkedés létrejöhet , azt már a magyarok is elismerik. Nem tudjuk, mennyire van biztos kilátása a magyar országgyűlésnek arrra, hogy külön mi­nisztériumot nyer , de azt tudjuk, hogy a mostani minisztériumnak akár jogi, akár opportunitási szempontból ítéljük meg a dolgot, nincs sürgetőbb kötelessége, mint az „osztrák országgy­űlés “-t, melyet eddig szűkebb Reichsrathnak neveztek, haladék nélkül összehívni, és az alkotmány siszk­­­ozásának véget vetni.“ (Azaz : ismételni az 1861-ki eljárást, összehivni a Reichs­­rathot, mint szűkebbet, s aztán a siszk­­­ozó-patens visszavételével megengedni, hogy a szűkebb újra tágabbá arrondirozza magát.) (f). A tősgyökeres centralista lapok nagy megelégedéssel fogadják azon be­szédet, melyet ő Felsége a válaszfelirato­kat benyújtott küldöttségekhez intézett. Az „Ost. D. Post“ írja : „A képviselőház ugyan megdicsértetik e beszédben azért, hogy bizalommal vi­seltetik, s hogy a kiindulási pontra és végczélra nézve egyetért a legfelsőbb akarattal. Azonban kimondatik a sajnálat is, a­mi majdnem egyértelmű a rászólás­­sal, hogy a viták alkalmával aggodal­mak merültek fel, melyek a kivitelnek ki­jelölt módozatára vonatkoznak. „Ezen szólási fordulat élesen kiemeli azon mély szakadást, mely a kormány részéről a jogfolytonosság elvileges elis­merése, s a képviselőház között mutatko­zik, amidőn ezen utóbbi a törvények tényleges helyreállítását követeli. „És ezen nézetkülönbséget a kormány egyelőre nem is szándékozik eloszlatni, sőt Ő Felsége kimondja, hogy e tekintet­ben is ragaszkodnia kell a trónbeszéd alapelveihez. A beszéd kezdetén használt szó, a „tartalék nélküli nyíltság“ azt je­lenti, hogy Ő Felsége az országgyűlési urakkal valami olyasmit fog közölni, a­mi nem igen kellemesen fog fölökben csen­geni. A beszéd egészben véve oly benyo­mást tesz, melyből megérthetjük, hogy a kiegyezkedési tárgyalások csak most lesz­nek megkezdve, s épen nem rohantunk a dolgok érdemébe.“­­ A többi centralista lap is egyhan­gúlag úgy vélekedik, hogy ezen legfel­sőbb válasz megc­áfolja azon híreket, melyek szerint Magyarország közel állna ahhoz, hogy óhajtásai teljesülnének. A jegyzőkönyvet vezeti Joannovich György, a szólókat jegyzi Dimitrie- V­i­c­h Milos. Az elnök több rendbeli folyamodást jelent be. Kauzer Lipót 1861-ben egy országház­­tervet készített, s fáradságát 600 írttal kéri jutalmaztatni. Egy vasmegyei község panaszkodik, hogy katonai szállásolással túl van ter­helve. Biharmegye székelyhídi kerülete, vala­mint Debreczen városának 3624 polgára, folyamodnak a debreczen-mármaros- szi­geti­ vasút kiépítése iránt. Mindezen folyamodások a kérvény­bi­zottmányhoz utasíttatnak. Az elnök ezután jelentést tesz a vá­­laszfelirat átnyújtásával megbízott kül­döttség eljárásáról, s egyszersmind fel­olvastatja a rövid elnöki beszédet, mely­nek kíséretében a válaszfelirat Ő Felsé­gének átnyujtatott, valamint ő Felsége kegyelmes válaszát is. A ház egész csendben hallgató végig­j­elentést. Erre Deák Ferencz a következő, szó­val is elmondott, s írásban a ház asztalá­ra letett indítványt terjeszti elő : „Kimondottuk a válaszfeliratban, hogy a közös viszonyok iránti javaslat kidolgo­záséhoz haladék nélkül hozzá fogunk. Indítványozom tehát, méltóztassék a t. ház e czélra egy nagyobb számú bizott­mányt választani. Véleményem szerint e bizottmányba most 50 tagot, s midőn az erdélyi képvi­selők itt lesznek, azok közül is 15-öt, ösz­­szesen 65 tagot lehetne választani. E nagyobb számot azért hiszem czél­szerűnek, mert a tárgy is rendkívüli fon­tos, de valószínű az is, hogy a bizottmány utóbb a tárgyak különfélesége szerint több szakaszra lesz kénytelen oszlani. Magában értetődik, hogy ha majd Hor­­vát-, Dalmát- és Tótország is részt akar venni alkotmányos módon e bizottmány­ban, annak ez országgyűlésre küldött tag­jaiból is választatni fognak tagok e bizott­mányba. “ Tisza Kálmán : T. ház ! Igen egyszerűen és röviden, csak azt akarom indítványozni, hogy méltóztassanak ezen beadott indítványt holnap napirendre kitűzni. Böszörményi László: T. ház! Én sem akarok az indítvány lényege ellen szólani, csak­is a napi­rend kérdésére nézve kívánok fölszó­lalni és fölkérni a t. ház­at egy igen fontos körül­ményre. Miután az indítvány meg van téve, ez által a képviselő­ház már teljesítette egy részben a feliratban kifejezett aján­latot, miszerint hala­dék nélkül hozzálát a műkö­­dés megkezdéséhez , hanem én magát az indítvány tárgyalását kér­ném a t. ház által akkorra halasztatni, mikor erdélyi testvéreink küldöttei is megérkeznek. (Helyeslés a szélső­baloldalon). Kérném a t. há­zat azért, mert — hitem szerint —, ha mi tény­leg még többet nem akarunk tenni erdélyi test­véreink iránt, mint contumaci­rozást, akkor az a küldöttség nem működhetnék addig, míg az er­délyiek meg nem érkeznek, mer­t akkor csak névleg lennének tagjai a küldöttségnek, de a munkának egy részébe le nem folyhatnának, még­pedig saját hibájuk nélkül. Nem működ­hetnék tehát a küldöttség magánosa­n az erdé­lyiek sérelme nélkül, de föltéve a­zt a legjobb esetet, hogy ők az indítványba így a­mint van, a küldöttségnek ily módon a működésében és ki­nevezésében megnyugosznak, nézete­m szerint meg kell nekik hagynunk azon tért, hogy az al­kotmányosság első elvét gyakorlatilag érvénye­síthessék ők is, miszerint róluk nélkülük határo­zat ne történjék. Tisztelt ház ! oly nagy fontosságú a­ működés, melylyel most e küldöttség megbizatik­, hogy az magán­törvénynél, nagyon sok code­xnél fonto­sabb, sokkal több mint egyes törvén­­y­hozása. Épen azért óhajtanám, hogy ily fonto­­s törvény­hozási működésnek első kezdetén,­­­­agának a küldöttségnek megalakítási munkálatához is hozzájárulhassanak erdélyi testvéreink,­ hogy ők tettleg is abba beleegyezzenek, s de így mi ne csak fenhagyjuk nekik a 15-ös com­­petentiát, habár ők meg is nyugodnának abban. Én tehát ez okból az indítvány tárgyalását akkorra kívá­nom elhalasztatni, mikor erdélyi testvére­ink ide megérkeztek. (Helyeslés). Deák Ferencz : T. ház ! Figyelembe vet­tem én is azon körülményt, hogy az erdélyi kép­viselők még nincsenek itt, de nem volt­­egyéb választásom, mint vagy ezt a tárgyat egészen hosszú időre elhalasztani, vagy pedig a bizott­mányt most indítványozni, és annak m­egválasz­­tatását kérni. Az állott előttem, hogy igaz ugyan, miszerint ők a bizottmányban csak későbben fog­nak részt venni, de a bizottmány csak előmunkálatot ké­szít, az még nem határozat s nem csak az a 15, hanem minden erdélyi követ, szintúgy, mint e­ ház egyéb tagjai akkor, midőn a bizottmány munkálata véglegesen fog tárgyaltati, mikor határozat fog hozatni, jogaikkal ép u­gy élnek, mint mi (helyeslés). Vegyük fel például, ha va­laki nem ezt az indítványt tette, hanem­ azon ja­vaslatot maga készítette volna el és tette volna a ház asztalára, akkor senki sem folyt volna be , annak elkészítésébe, de igenis befolyna annak tár­gyalásába és az általi elfogadásába a ház minden tagja. De továbbá én meg vagyok győződve arról, ha magukat az erdélyi követeket, kik velünk együtt, a kiegyezés minél előbbi létrejöttét alkot­mányos alapon óhajtják, kérdenék : mit akar­tok inkább ? azt-e, hogy csak egy hónap múlva kezdjünk hozzá, és hogy a bizottmány addig ne alkottassék össze, míg el nem jöttek ; alig­ha ők azt nem válaszolnák , hogy kezdjünk hozzá, majd részt vesznek ők a bizottmány­ban, ha itt lesznek és beleszólanak a tárgyalásokba. Méltóztassanak felvenni, ha még tovább foly­tatjuk a dolgot, mi nem mondunk le azon re­ményről, hogy Horvát-, Tót- és Dalmátország, velünk a mi viszonyainkra nézve kiegyeznek, s így épen azon rationabilitásu­k fogva őket is be kellene várni. (Úgy van.) Ez pedig előre látha­tólag sok hónap munkája lesz, nem egy két heté, míg velük tisztába jövünk. Ha addig halaszta­­nók a főkérdést, aligha kedvére tennénk az or­szágnak és aligha megnyugodhatnánk magunk is. A válaszfeliratot kénytelenek voltunk elké­szíteni az erdélyiek ittléte nélkül, az pedig való­ságos határozat, s így azt hiszem, hogy előmun­kálatokat is készíthetünk, ha ők nincsenek is itt, mert nem szándékosan maradtak el , hanem, mert idő még nem volt arra, hogy itt lehettek volna. Nem volna tehát nézetem szerint szüksé­ges a dolgot elhalasztani, ha nem válasszuk meg a küldöttséget, ha majd az erdélyiek eljönnek, válasszunk közülök is. (Élénk helyeslés.) Ghycay Kálmán : T. ház ! Már néhány al­kalommal volt szerencsém a t. ház előtt sokkal kisebb fontosságú dolgokban is fölszólalni az iránt, hogy a n­ai rendre nézve a ház szabályai tar­tassanak meg. Ennél fontosabb tárgy nem fog az országgyűlés tanácskozásai folyamán sző­nyegre kerülni, mint a­mely iránt most indítvány létetik. Távol van tőlem, hogy én az indítvány tárgyalásának valamely hosszú időre való elha­lasztását kívánnám. Én csak azon kéréssel járu­lok a t. házhoz, méltóztassék a szabályok rende­letét ezúttal is annyiban megtartani, hogy az in­dítvány például holnap tűzessék ki napirendre és azután annak rendje szerint az érdemleges tárgyalás megkezdethessék. (Helye­zés.) É­­­n­ö­k : Ha méltóztatnak elfogadni, az in­dítvány kinyomatván, holnap újabba­n fog tár­gyaltatni. Ezzel az ülés 11 órakor eloszlott. Országgyűlési tudósítás. Az alsóház febr. 28-iki ülése. Deák Ferenczet a terembe lépése al­kalmával a ház ismét zajos éljenzéssel üd­vözölte. A képviselőház február 21-iki üléséből. Várady Gábor. (A Bartal Gy. által tett módosítvá­­nyok alkalmából.) Igyekeztem t. hát a módosítvány­tevő képvi­selő úr mai előadásából, és általános vita alkal­­mával, beszédjéből kikeresni azon érveket, me­lyek megszereznék nekem azon meggyőződést, hogy a 31-ik szakaszra tett módosítvá­ny nem homlokegyenest ellenkezik azon alkotmányos elvekkel, melyek a feliratban fejtegettetnek. Én ezen érveket te­hát feltalálni nem tudtam, sőt ezzel ellenkezőleg tisztán áll előttem, miszerint a 31-dik szakaszra tett módosítvány az 1848-di­­ki törvények revisióját, és pedig a törvények­nek helyreállítása előtti revisióját ígérné meg, és mi több , a törvények vagy törvényjavas­latok tárgyalását, felterjesztését a miniszté­rium közbejötte nélkül hozandná kilátásba, holott a 31 szakaszra magára nézve benyúj­tott ezen módosítvány nemcsak kizárja ennek le­hetőségét akkor, midőn az 1861. felírásra tett hivatkozással a javaslatnak a minisztérium általi elfogadása következtében tanácskozások vannak ígérve, sőt még inkább ki van zárva annak lehe­tősége a 47. és 48. szakaszokban, melyekre a t. képviselő úr hivatkozik, és melyekben a ki­egyezkedésnek és alkotmi utani kiegyenlítésnek legfőbb tényezőjéül a felelős minisztérium jelöl­tetik ki. Én tehát a benyújtott módosítványban a jogfolytonosság elve megsértését látom, és ezt nem is tudnám más oldalról indokolni, mint épen az opportunitással, melyet t. képviselő úr a mai napon is oly nagyon hangsúlyozott, és ezen op­portunitási tannak megc­áfolására nem találok te­hát­­ erősebb és szebb érveket, mint a minek a képviselő azon beszédében találtatnak,melyet a t. t. képviselő 1861-ben e házban előadott. (Hall­juk!) Egy helyen azt mondja t. i. „Magyaror­szág pacificatiójára és a birodalom consolida­­tiójára csak egy ut vezet, a szigorú törvényeség ; továbbá e szavaiban : „Hagyja el a dynastia határozottan és legvégső részleteiben a foglalás­nak 1849-ben általa fölkarolt gyászos és önma­gát már is megboszult kiindulási pontját, és lo­bogtassa valahára Magyarországban is a legiti­mitásnak azon zászlóját, melyhez külföldi viszo­nyaiban állhatatosan ragaszkodik, és mentve le­­end.“ Továbbá azt mondotta, hogy : „A népek hozzájárulásával hozandó minden törvénynek csak egy garantiája van, és ez az előbbi törvé­nyek kötelező erejének elismerése, szentül tar­tása. (Helyeslés). Az alulról vagy felülről jövő forradalomnak csak­is e bástya állhat ellent, és ha az erőszakkal leromboltatott, népnek és fe­jedelemnek egyaránt kötelessége azt helyreállí­tani és újból meggyökereztetni a hitet, hogy e bástyán kívül felállított bármely intézmények csak ephemerek lehetnek.“ Az opportunitásra pedig specialiter azt mond­­­ja : „A czélszerűség tekintete a közélet mezején szintoly kevéssé adhat csak tisztessége­s ürügyet is (Derültség.) fejedelmi eskük által szentesített állam­törvények megsemmisítésére, mint a privát életben a magánosok közötti szer­ződéseknek, avagy az egyszerű becsületszónak megszegésére.“ Valamint akkor te­hát­­ midőn a t. képviselő ezen szép szavakat elmondotta, meg voltam győződve a­­ képviselő politikai bátor­ságáról, melyre ma hivatkozott, úgy még in-

Next