A Hon, 1866. július (4. évfolyam, 149-175. szám)

1866-07-01 / 149. szám

14!)-ik­sz. Vasárnap, július 1. ■(•jiHima ................ .................mum" mii i ■ ii ai ii mn-i n< ......... Előfizetési dij: Pistán küldve vagy Budapesten házhoz hordva egy hón­apia ...... 1 frt 76 kr. 3 hónapi?'.............................. 5 frt 26 kr. 0 hónapi.1............................. 10 frt 50 kr. Az előfiz­etés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is , mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere­z­ik szám 1-ik emelek Szerkesztő lakása .­Országút 18-ik szám 2-dik emelet. Kiadóhivatal : Pest, Ferenciek terén 7. sz. földszint. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP Negyedik évfolyt Beigtatási di­j hasábos ilyféle petit sora . . . TM­­­ki Bélyegdij minden beigtat­­­ért ... 30­1 Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás lett kedvezőbb föltételek min­t fej Nyilt-téri 5 hasábos betű­ sorért . . 25 kr! Az előfizetési dij a lap kiadó hivatalál­hoz küldendő. ('Ferencziek tere 2. sz.­ földszint. köz E lap szellemi részét illető minden remény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezeket fogadtatnak el. Előfizetési felhívás 1800-iki második félév folyamára. 3EJI oJL_i.fi : julius—decemberi ^ évre 10 ft 50 la*, julius—septemberi *14 évre 5 ft 25 kr. A „HON“ szerk. és kiadó hivatala­ PEST, JUNIUS 30. Politikai Szemle. (A) Bécs —­ mint a „Presse“ írja — az egész tegnapi ünnep alatt lázas inge­rültségben volt. Feszült várakozással néz­tek elébe a Csehország északi részéből érkező tudósításoknak. De alig lehetett egyebet, mint Prágából s Brünnből jelen­tett híreket hallani. Ezen hírek pedig el­lenkező természetűek. Egyfelől az osztrá­kok győzelmes harczairól, a bajoroknak Csehországba nyomulásáról szóltak , más­felől a poroszoknak kelet felé Jungbunz­­lau és a Prága közelében levő Melnikig,­­­ nyugat felé pedig Wildenschwert sőt Böhmisch Trübauig nyomulásáról akar­tak tudni. Ez óráig bizonyos csak annyi, h­ogy az ellenség nagy pusztításokat tesz Csehországban, s hogy mindkét oldalon roppant veszteségekkel harczolnak. Ez iránt nem lehet magunkat önámításban ringatni : az északi hadsereg sebesültjei, kiket Josephstadtba, Prágába, Brünnbe hoznak, ezerekre mennek. Önként ért­hető, hogy a halottak száma megfelelő, mint a „Presse“ hja. Ily várakozásban s a véres háború ed­digi er­edményei után aggodalommal lé­vén eltelve Bécs, a hivatalos „W. Zig“ kö­telességének tekintő, egy megnyugtató közleményt bocsátoi ki a dolgok állásá­ról az északi csatatéren, mely közlemény alább ,,csatatér“ rovatunk alatt közölte­­tik. A Benedek tásznagy vezénylete alatt álló hadtestek ezen közlemény szerint azon állásokban vannak, melyek számuk­ra az eredetileg megállapított és semmi esemény által meg nem másított terv sze­rint kijelöltettek. Egyes hadtestek megtá­madtatak ugyan a rendeltetésük helyére való előnyomulásban,anélkül hogy az ál­tal akadályozva lettek volna a kijelölt czél elérésében. A közlemény jelzi tovább az ellenség ellen szándékolt nagy csapást, mi százezerek sorsa fölött fog dönteni, a­miért minden oly közlemény nyilvánosság elé hozatala kerülendő, mi támpontot szol­­gáltatna az ellenségnek a tervet megza­varó dispositiokra. A „W. Zig“ arra is előkészít, miként megtörténhetik, hogy egy ideig minden hir nélkül leszünk a csatatérről, sőt kedvezőtlen epizódok is fo­dulhatnak elő, melyek azonban nem lehetnek jelentékenyek a nagy eredményt tekintve. A „W. Zig“ is megerősíti, hogy a poroszok Wildenschwertnél demonstrál­tak, de onnan visszavonultak, mihelyt megtudták, h­ogy e helyen osztrákok van­nak. Senftenberg megszállásáról irányadó helyen semmit sem tudnak. Alább olvasható távirati jelentések sze­rint e hó 28- és 29-dikén egész vonalon folyt a csatázás. Legjelentékenyebb volt -- mint jelentik - a trautenaui üt­közet, melyet Gablenz altábornagy már 27-én megszállott, Benedek táborszernagy alább olvasható hivatalos jelentése sze­rint. Ezen jelentésben azonban csak a jun. 27-ki trautenaui ütközet körülményei vannak előadva; a 28-ki ütközet részletei még nem közöltetnek hivatalosan. A par­­dubitzi sürgöny azonban, mely lapunk kö­zelebbi számában közöltetett, Gablenz al­tábornagy újabb győzelmét s a poroszok megveretését jelenti. A harcz 28 án Nachod és Skalitznál is folyt. 27-én éjszaka — tehát a 27-ei vé­res csata után — a poroszok megtámad­ták Nachodot, melyeket a Khevenhüller ezrednek csak egy százada tartott meg­szállva, onnan visszavonult, midőn az el­lenség ágyúval lövette a várost és kas­télyt. Az ellenség 28-án reggel elő akart nyomulni, de a 6-ik hadtest előcsapatai ál­tal akadályoztatott, az előhada visszanyú­lhatott. A poroszok azonban előnyomulási szándékukkal föl nem hagy­va,folyvást friss csapatokat vittek a harczba, mint 28. dél­után 4 órakor a harcz tartamából és fo­lyamából következtetni lehetett. A harcz már most is — írja a „Vtland“ tudósító­ja — ütközetnek s tán csatának is nevez­hető. Három helység ég. A Deutschmei­­ster-ezred a Ramming altábornagy által vezénylett 6 dik hadtestből, a tűzben van. Turnau környékén a poroszok erős állásban látszanak lenni. Erre mutat, hogy a podoli hidat elfoglalták, sőt hely­reállították, s e mellett még a Liebenau, Reichenberg és Zittau közti vasúti össze­köttetést is rendbe hozták. A poroszok 28-kán este Gicsinben mu­tatkoztak , de visszanyomattak. Azonban ismét visszatértek s Gicsint megszállot­ták, de, mint távirják, Edelsheim lovassági hadosztálya által 29-kén reggel ismét ki­­szoríttattak. Pardubitzi sürgöny szerint a poroszok elhagyták volna Melniket, Daubaut, Alt- Leipát s Niemes felé húzódnának. A poroszok csatázásáról még csak egy hivatalos sürgöny jött kezünk közé. A hivat. „Staatsanz.“ jelenti 27-köről, hogy 26 kén éjjel 12 óráig Horn 8-dik hadosz­tálya élénk harczot folytatott egy osztrák dandár és egy vadászzászlóaljat a podoli hídnál. 500 osztrák és 7 tiszt fogságba esett. Poroszok részéről elesett 1 alezre­des és 1 százados. A többi veszteséget nem jelenti a „Staatsanzeiger.“ A törökök — állítólag — júl. 1-jén mennének át a Danán Moldva-Oláhor­­szágba. (+) A „közös ügyek” tárgyában kikül­dött bizottság félhivatalos birálata.­ Az „Oest. Ztg“ vezérczikket hoz a 26-os bi­zottmány mun­kábitáról, mely előbb a 67-es bizottmány elé, később az alsó és felső­­ház elé, s aztán csak az ég tudja még minő appellatorium fórumok elé lett volna terjesztve, ha az országgyűlés rögtönzött elnapolása ezen legfontosabb ügyet, hatá­rozatlan időre az archívum poros polctaira nem száműzi. A nevezett félhivatalos lap, mely ren­desen a német miniszterek nézetét szokta képviselni, így ír: „Előttünk fekszik a 15 ös bizottmány munkálata, mely a 67-es bizottmány és aztán a teljes ház elé lett volna terjeszt­ve. Ezen munkálat annyiból bir fontos­sággal, hogy az abban kifejtett eszmék a többséget biró párt nézeteit foglalják ma­gukban, s úgy kell e munkálatot tekinte­ni, mint Deák Ferencz művét, s azért két­kedni sem lehet, hogy azt úgy a 67-es bizottmány, mint a képviselőház elfogad­ta volna, kivévén, ha a részletekre nézve, maga Deák Ferencz nem indítványoz egy pár módosítványt. „Részünkről, minden elfogultság nél­kül kimondhatjuk, hogy az albizottmány munkálatában igen szerencsés jeleit találtak a kiegyezkedés lehetőségének. A magyarok elhagyták a personal-unio meddő eszmé­jét, mely az 1848 -i törvényekben, mint vörös fonal húzódott végig, s most elfo­gadták a foederativ állameszmét, melyet az ősök bölcsessége a pragmatica sanctio­­ban megállapított. Ezen nyeremény már magában is nagy horderővel bir, s így az 1848-ki törvények lidércz-nyomása kezd elenyészni. „Most már biztos alapra találtunk, me­lyen tisztességesen alkudozhatunk Ma­gyarországgal. Tehát legyen a foederativ állam eszméje ezentúl kiindulási pontunk az alkudozásokban s a gyakorlati élet rá­­vezetend azon közös megállapodási czél­­ra, melyre törekszünk. „Azonban a munkálatban sok egymás­sal ellenkező eszmére találunk. Először a közös ügyek sorozata igen szűkre van szabva. Másodszor a közös ügyek közös tárgyalásának módja inkább dualistikus, mint tisztán közös alapokra van fektetve. A dualistikus alap azonban nem csak hogy megfoszt minket azon előnyöktől, melyek a közös tárgyalási rendszerből kö­vetkeznének, hanem ezenkívül magában foglalja mindazon káros következéseket, melyek az állam egy részének separatio­­jából származnak, s amelyek az átalános államügyekben a provincializmusnak nyúj­tanak támpontokat.­­Mondhatjuk, az ily bírálat csak arra szolgálhat, hogy azok, a­kik ezen mun­kálatra szavaztak, saját művöktől elriasz­­tassanak. A félhivatalos lap örvend, hogy a magyar elhagyta az 1848-ki biztos vá­rat, s oly sikos pályára lépett, melyen erős positiót többé nem foglalhat, hanem vagy kénytelen lesz visszavonulni az 1861. és 1866-ki feliratok terére, vagy addig halmozni egymásra a concessió­­kat, mig Magyarország autonómiájának csak árnyéka marad meg.) „Az elszámláltak igen feltűnő hiányok a munkálatban. (Tehát még több közös ügy, s a kö­zös ügyek tisztán közös tárgyalása egy Reichsparlamentben. Nem mintha a mai „Oesterr. Zig“ szíve nagyon óhajtaná a valódi parlamentarizmust. Az efféle nem háborgatja álmát. Sőt rá nézve mentül illustriusabb lesz a parlamenti rendszer, annál jobb.Fő dolog,hogy a „közös ügyek“ sora a végtelenségig nyúljon, s hogy a tisztán közös tárgyalás által Magyaror­szág, a legfontosabb törvényhozási ügyek­ben mint provincia beolvadjon a biroda­lomba.) „A javaslatot, hogy két külön delega­­tio alakíttassék, s ezen delegatiok csak bizonyos esetekben, tisztán csak szava­zásra gyűljenek össze, komoly ajánlatnak épen nem vehetjük. Azonban megenged­jük, hogy ezen javaslat szerzői, a­kik a jelenkor követelményeinek szempontjából a reichseinheit felfogáshoz ennyire közeled­tek: nagyon különböznek a történelmi du­­alizmus elvének vitatóitól. „Nagyra becsüljük a munkálat szerzői­nek bátorságát, és őszinte elismeréssel viseltetünk azon jeles hazafiaknak önma­­gukon vett oly győzelme iránt, hogy a dualismus positióját ennyire is el tudták hagyni, s engednek azon „Staatsraisen“­­nak, mely az eloszthatlan monarchiának eszméjében gyökerezik. „Ily módon reményeink láthatára mind­inkább szélesbedik, és jó akarat és férfias kitartás mellett sikerülni fog feltalálni oly államszervezetet, mely a további kifejlő­dés minden elemeit magában foglalja, s aztán előidéz majd egy szabályszerű ein­heitlich alkotmányos eljárást, mely eleget teend úgy a birodalom követelményeinek, valamint Magyarország autonómiájának, s akkor aztán a közjogi kérdésekben minden további collisiokat kikerülhetünk.“ -------­így fogja fel az „Oesterr. Ztg“ munkálatát a 15-ös albizottmány több­ségének, mely műve befejezésekor való­­színüleg azt hitte hogy a megadható con­­cessiók legszélső határáig bocsátkozott. Az officiosus vezérczikkező szerint azon­ban még mindez csak reményt nyújtó lé­pés arra nézve, hogy végre is a közös ügyek közös tárgyalása reichseinheit­lich modorban történjék. E tekintetben a Belcredi kormány teljes egyetértésben van Schmerling úrral; szerintük a régi Reichsratb és a jövendőbeli Reichsde­­legatio között csak azon különbség lé­tezhetik, hogy: először, a réginek tag­jait reichsratb uraknak, az újakat pedig reichsdelegirteknek fogják nevezni; má­sodszor hogy az új képviselőtest szerve­zése új alapokra lesz fektetve. Más sza­vakkal, nem az forog kérdésben : Central­parlament­, vagy külön parlament Pesten és Bécsben, hanem hogy ezen birodalmi testület szervezése tekintetéből, most már új választási törvények­­tolassanak.Eddig azt hittük, magáról a fődologról disputálunk, ma megtanulhattuk az „Oesterr. Zrg“-ból, hogy a Reichsparlament kérdésén im­már, tudtunkon kívül, rég átestünk, s most már csak azon vitatkozhatunk : vár­jon a delegárt urakat a bécsi szűkebb Reichsratb, és a pesti országgyűlés válasz­­sza , vagy pedig fogadjuk el Schmerling úr eddigi praxisát,t. i. hogy a választásokat egyszerűen az osztrák birodalom provin­ciáinak egyes Landtagjai vegyék foga­natba.) In­stiuly-Társaság: A Kisfaludy-Társaságnak i. é. jun. 27-dikén tartott havi Ülésében bemutattatok azon „Em­lékirat“ eredeti párja, mely Vörösmarty szob­rának alapkövébe van letéve s a leleplezési ün­nepély napjára megjelent Vörösmarty - album egy díszpéldánya, mely két becses adománynyal a székesfehérvári Vörösmarty - szobor bizottság, továbbá Sárosy Gyula hat eredeti levele, melylyel Szakáll Lajos úr, Békés városa országgyűlési képviselője, az elhunyt költőnek költőtársa s rokona kedveskedett a Társaságnak. A könyvtárt Sréter Kálmán úr „Dolgozatai“ egy példányával ajándékozta meg. Z­i­c­h­y A­n­t­a­l tag a Társaság alapítói közé állott. Örömmel értesült a Társaság N­á­­d­a­s­d­y L­i­p­ó­t gr­­ö­nmga azon szép szándé­káról, hogy Vörösmarty születési házát Nyéken emléktáblával jelölteti meg. A Társaság elhatározta, hogy a magyar Sha­­kespeare-kiadás VH-dik kötete (a második ez évben), a „Makranczos hölgy“-gyel Lévay Jó­zsef s a „Tévedések játékáéval Arany László fordítása szerint, haladéktalanul sajtó alá men­jen. A „Vízkereszt“ Spóner Andor ur, s az „El­veszett szerelmi fáradság“ Rákossy Jenő úr for­dításában bírálat alá bocsáttatott. Molnár György ur azon eljárása ellen, hogy shaksperei szerepekre a Társaság kiadásában megjelent fordítások alapján a fordítók engedé­lye nélkül kínálkozik, óvás történt. Előadásokat tartottak : Zichy Antal , Fáy Gusztáv halálára írt elégiát, Egressy Gábor, újabb mutatványokat a „Színészet könyvéből,“ Tolnay Lajos, „Az atyafifogó“ czimlt életképet, és Vadnai Károly „Pest photographiája“ czimü gúny verset Kunságitól olvasván föl. Kelt Pesten, jun. 25-én 1866. Greguss Ágost, titkár. A hivatalos „Win. Zeitung“ közleményei. Bécs, jun. 30. A cs. k. éjszaki hadsereg fő­hadiszállásáról a tegnapi nap folytán ide érke­zett tudósítások teljesen megnyugtatók és a kö­vetkező képet nyújtják. Az összes Benedek tász nagy parancsnoksága alatt álló hadtestek azon állásokon vannak, me­lyekre az eredetileg megállapított és semmiféle esemény által meg nem változtatott terv szerint utaltattak. Egyes hadtestek, midőn rendelteté­sük helyére indultak, az ellenség által megtá­­madtattak, anélkül azonban, hogy ez által aka­dályoztattak volna a kitűzött czél elérésében. A kisebb csaták mind csekélyebb jelentőségűek, s a működési tervre sem egészben véve, sem rész­­letenként nem gyakorolták a legcsekélyebb za­varó befolyást sem. A közönséget meg kell kér­nünk, hogy ezen minden irányban megnyugtató s alig kell megjegyeznünk, teljesen igazsághű előadással elégedjék meg, s mindenesetre meg­fogható és jogosult türelmetlenségét még rövid ideig fékezze. Épen e fontos pillanatban az indu­lások, az intézkedések és katonai rendszabályok részleteit illetőleg inkább kötelességünk a legtö­kéletesebb tartózkodás, mint valaha. A közvet­lenül bekövetkezendő actio, mely százezrek sor­sa felett fog határozni, parancsolólag követeli minden oly közlemény elkerülését, mely az ellen­ségnek csak legcsekélyebb támpontul is szolgál­hatna részéről zavaró intézkedéseket tenni. A közönség tehát e tartózkodásban ép oly ke­véssé lásson nyugtalanító jelt, mint azon mindig lehetséges esetben, hogy rövid időre minden tu­dósítás nélkül lehetünk hadsereg­ünkről. Az actio jelentősége épen az egy főcsata eredményében van öszszefoglalva, látszólag kedvezőtlen epizó­dok az eredménynyel szemben egyáltalán nem bírnak fontossággal. Azonban ismételjük, hogy a tudósítások a hadseregről minden tekintetben megnyugtatólag hangzanak. Nem akarjuk még különben említetlenül hagyni, hogy a bécsi hely­őrség egy részének elmenetele nem talán a főha­diszállásról ez iránt tett kérelmezés folytán tör­tént, hanem rég elhatározott rendszabály, elő­idézve azon körülmény által, hogy a vasutak védelmére felállítva volt csapatok lassankint a főh­adsereghez csatlakoztak, s azért a vasúti pontokat elővigyázatból újabb csapatokkal kell megszálva tartani. Az ellenség tegnap Wildenschwert felé de­m­­nstrált, azonban csakhamar visszavonult, mi­dőn a helyet osztrák csapatok által találta meg­szállva. Senftenberg megszállásáról a porosz csapatok által, irányadó helyen itt semmit sem tudnak. Az­ éjszaki hadsereg parancsnoka Csá­szár Ő Felsége és a hadsereg első főhadsegédé­­hez, Crenneville gróf alaanagyhoz. Josephstadt, főhadiszállás, jun. 28-án 1866. Kapcsolatban távirati jelentésemmel 27-diké­­nek estéjéről a Podol és Skalitz melletti ütkö­zetekről van szerencsém excellentiádat azon eseményekről is értesíteni, melyek 27-kén Trau­­tenaunál folytak le. A 10-dik hadtest e fölötti jelentése ma reggel fél kettőkor érkezett ide. A felnevezett napon rég. 6 órakor a Schurtz felé előnyomuló hadtest előcsapata, Mendel ez­redes dandára, Trautenaui megszállva találta és támadáshoz fogott. A harcz élénk volt és lassankint táplálékot nyert a hadtest minden csapata által. Az elfo­­gottak állításai szerint az 1-ső hadtest három dandára volt, melyeket az ellenség állása fen­­tartására lassankint csatába küldött. Heves és véres harcz után 1 9-kor Trautenau a mi hatal­munkban volt, azonban a tüzelés, habár gyen­gén, még a csatajelentés elküldése idejekor — 9 órakor — is tartott. Miután a 10-ik hadtest egy Trautenau melletti állásában megállapodott, Gabim ab­b nagy bi­zalmas utón értesült, hogy az ellenség délután 4 órakor egy erős dandárt küldött Espel fel hogy öt oldalt és hátul is fenyegesse, s elv hogy az ellenséggel ott is szembe szálljon, cs pán egy dandár hátrahagyásával magána Trautenaunak megszállására, a hadtest több részeivel állást foglalt a magaslatokon közve­lenül délre Trautenautól, mely állás ellenében­­ az ellenség nem merészelt további támadást. Benedek tisznagy jelenti június 29 éről : Lipót főherczeg vesebajban komolyan meg­betegedett ; megkértem őt, h­ogy utazzék el Par­,­dubitzba, s egy időre ápolja és kimélje magát. A 8 ik hadtest parancsnokságát Weber vezérőr­nagy veszi át. Lipót félig tegnap Skalitznál a parancsnokságot épen oly óvatossággal, mint bátorsággal vezette. A „Wien. Ztg“ írja: Épen most értesülünk,­­ hogy Császár Ő Felsége a nyugat-gallcziai csa­pat­parancsnok Rzikowsky b­­aribnagynak és az Oswiecim melletti csatákban alkalmazva volt derék csapatoknak a legmagasabb dicsérő el­ismerés kifejezését méltóztatott tudtul adatni. Tudósítások a csatatérről. Éjszaki csatatér. A „Presse“ levelezője írja jun. 27-dikéről: A komoly harcz a poroszokkal a tegnapi nappal m­egkezdődött, miután azok előtte való nap hát­ráló mozgást tettek, s nem lehet épen meg­határozni, váljon azért-e, hogy bennünket elcsal­janak követni őket a hegyek közé, egy nagyobb összeütközés előtt, hol, a­mint most kitűnt, kü­lönféle pontokon az utakat uraló ágyútelepeket állítottak fel, vagy azért, hogy a nyílt csatát ki­kerüljék, vagy végül, hogy azt inkább keleti te­rületre játszák át a siléziai hadsereg közelébe.­­ A kezdetet képezte a támadás Hühnerwasser városkában, egy kis, mély erdők közepében­ hely német lakossággal a rumburgi uton, mely ezen túl két ágra oszlik : egy nyugotira Weisz­­wasser felé, mely itt a bodenbach-leipa bunzlaui útra nyílik, s egy keletire, mely Münchengrätz­­nél az Iseren át Turnau felé vezet. Mindkét út az Iseren át vezet a nyugati tér magasságról az­­ Iser-völgybe le, és pedig, mint már megjegyezet­tük, az egyik Kloster és Münchengrätz között, itt megjegyzendő, hogy a jobb nart,melynek hos­­­­szában egy órányira Münchengrätz-en alt egy órányira Bunzlau-on alul a turnaui vasút vonul, a túlsó partot uralja. A porc szándéka, kik ez oldalon nagy erővel nyom­nak előre Böhmisch-Leipa és Ramburgból, zongosan az Iser­en átmenni, a turnau krán vasút és Jungbunzlau birtokába jutni, honnét­ nyelmes utak vezetnek, úgy egyenesen Prága mint szintén egyfelől Melnikbe, más­felől per Rumburg és Pardubitzba, tehát ismét két, Prá­gába vezető fővasútvonal felé. Az erőfeszítés, melyeket tesznek, hogy e vonalak birtokába js­sanak, valóban rendkívüliek. A támadás Hühnerwasserben mintegy reggel 8 óra felé kezdődött. Huszárjaink, körülbelül 16 ember, porosz dsidásokra akadtak, kik, négy ágyú és egy gyalog zászlóalj által támogatva, az erdőn át jöttek lefelé Plauschnitz felől. A huszárok, a határozott kissebbség daczára, tá­madtak, s küzdve vonultak vissza a helységen át, melyen kivül egy kis osztály rögtön megfor­dult, a porosz dsidások közé rontott, s tisztjeik egyikét elfogva, magával vitte, s annak bizonyíté­kául, hogy kötelességüket híven teljesítették, a főhadiszálláson Münchengrätzben átadt­ák. Erre nem sokára Liebenau és Böhmisch Aic­a felől érkező poroszok a magaslaton a pompás sichrovi kastély és Paterschitz falu között meg-­­ kezdették a támadást, mire a poroszok, a­nélkül hogy különös ellentállásra találtak volna, Tur­­naut megszállották. Erre még ugyanaz nap dél­után megkezdődött az első nagyobb csata a je­len éjszaki háborúban , ugyanis a poroszok har­­cza a Podol falu mellett az Iseren átvezető Ilid­ért. E pont úgy a poroszok, mint reánk nézve is, rendkívül fontos ; bírnunk kell azt, hogy az el­lenséget megfoszszuk a kényelmes visszavonu­lási vonaltól a határon át, s kényszerítsük az Iser-hegység járhatlan torkolatai közé ; az ellen­ségre nézve is fontos, hogy egy részről a Mün­­chengrätz és Jungbunzlau, más részről a Sobot­­ka-Gitschin-Kollin felé vezető utak birtokába jusson. Ennek folytán a harcz igen heves volt. Késő estig harczoltak, a­nélkül, hogy döntő ered­ményt értek volna el. Ma a harczot kora reggel ismét folytatták, és pedig több ponton, s meglehetősen kiterjedt vo­nalon, habár csak külön­váltan csatázva. A­mennyire hallani lehetett, a legnyugatibb pont, a­melyen harczoltak és talán még ez óráig is harczolnak, a Hirschberg és Weiszwasser közötti út, tovább keletre pedig Niedergruppen vidéke Hühnerwasser és Münchengrätz között, továbbá Mukarschow vidéke, s Podol és Bukovina Tuij­nau mellett. Részletek ez óráig még nincsenek tudva. A podoli hid le van rontva, s Bukoviná­nál az ellenség visszavezetett.“ Az első összeütközésről Podol és Turnau kö­zött a „Prager Zig“ 28-ról még a következő tu­dósítást hozza : „Tegnap éjjel Podolnál (Turnau közelében) nagyobb csatára került a dolog. Még nem ismerjük minden részleteit, hanem külön­böző magán­közlemények alapján értesülünk, hogy derék csapataink valódi oroszlán­bátor­sággal küzdöttek a túlnyomó számú ellen­ség ellen , s azt a további előnyomulásban meggátolták. A poroszok támadása esti 9 óra­kor következett be, s a­mint a jelek tanú­sítják, a Brezina melletti osztrák positiót akar­ták meglepni, de e kísérletük tökéletesen meg­hiúsult. A harezot előőrsi csatával kezdették az Izer mellett. Legelébb 3 század Martini-gya­logság jött tűzbe, később a harez, miután 8000-­

Next