A Hon, 1866. július (4. évfolyam, 149-175. szám)

1866-07-29 / 174. szám

porosz lovasból álló őrjárat Topolonba beron­tott, carabinjaikból lőttek az osztrák gyalog őr­járatra, mely 7 emberből állott, mire ezek is lőt­tek, s két ellenséget a földre terítettek ; a többi 12 porosz elfutott. Egy más őrjárati összeütkö­zés volt te­gnap Kronauon kivül, s ez alkalommal 4 porosz lovas esett el. A porosz „Staatsanzeiger“ jelentéséből a po­rosz főhadiszállásról Nikolsburgból jul. 18-ról közöljük a következőket : „A királyi főhadiszállás Brünnből áthelyezése ide már tegnap délelőtt 10 órára volt elhatároz­va, s erre minden előkészület meg is téve. Ő Felsége a király elutazása azonban délután 5 órá­ra halasztatott el, gyaníthatólag azon hírek foly­tán, melyek előtte való este a Rajnától érkez­tek, s Frankfurt elfoglalásáról szólottak. A meg­érkezés ide esti 10 óra felé történt. Az itt elter­jedt és nem is valószínűtlen hírek szerint az előcsapat Lundenburgon kívül Wilfersdor­­fot és néhány az országút mellett fekvő fa­lut is megszállott, úgy hogy a porosz előőrsi lán­czolat csak három mértföldnyi távolságra van Bécstől, és pedig az Elbe-h­adsereg csapatai ezek, melyek Iglauon és Zna’’mon át éjszaknyu­gatról és Csehországból egyenesen Bécs felé in­dultak. Már a király megérkezése előtt megjött Bécsből ide Benedetti franczia követ és valószí­nűleg a mai nap folytán értekezni fog Bismarck miniszterelnökkel. A 15-ikén Tobitschaunál ví­vott szerencsés csata folytán a katonai helyzet ismét más lett, s így az alkudozások újból meg­kezdésénél ezt is figyelembe kellett venni. •­ Brünnböl elutazása alkalmával a ki­rály a követ­kez­tet mondotta dr. Giskra polgármesternek : „Örvendek, hogy várakozá­saim és az én ígéretei megérkezésem alkalmá­val itt oly tökéletesen teljesedésbe mentek. Önök a legbarátságosabban fogadták csapatain­kat, habár ez nagy számuknál fogva terhes is lehetett. Ezért köszönetet mondok Brünn váro­sának. Hanem önök is meggyőződhettek, hogy igazam volt, midőn azt mondottam, hogy csapa­taim semmi méltánytalanságot nem fognak el­követni. Ismerem derék hadseregemet! A szük­ségessel birnia kell bárhol is ! Mondja meg ezt köszönetem mellett Brlinn lakosainak !“ A nikolsburgi kastély, jelenleg gr. Mensdorff miniszter nejének, az utolsó Dietrichstein­­g második leányának birtoka, igen nevezetes hely. Ugyanazon szobában, melyben most a király la­kik, lakott I. Napóleon császár is az austerlitzi csata előtt 1805. dec. - én, s innét vonult be Bécsbe. Egyike a legnagyobb szerű­ kastélyok­nak, s helyzete, nagysága és részben építészeti szépsége is, emlékeztet a heidelbergi kastélyra. A kilátás­ rendkívül szép, csak e feltárás, s még inkább a felkocsizás, rendkívül bajoso­kon kívül, még több ezer ló szállításáról, te­temes mennyiségű lábbeliről , a megszálló had minden egyes emberének napjában já­ró tizenkét szivarról és ez utóbbinak teljes élelmezéséről volt szó. Ezen roppant és igaz­ságtalan követelmények az egész városban bo­­szankodást és ellenzést szültek. A követelé­seitől nem tágító katonai hatóság elfogatta Rothschildet, és azt állítják a Frankfurt közelében eső villák már részben (quelque peu) ki is fosztottak. A „France“ nem kételkedik, hogy a semle­ges hatalmak a történtekről hírt vévén a legerélye­sebb felszólalás által fognak a porosz kormány­nál interveniálni, hogy a népjogot, és a jogos­ság legelemibb elveit, melyek a nemzeteket há­ború és béke idején egyaránt kötik, érvényre emeljék. A „France“ nem kételkedik, hogy a roszalás átalános lesz, ha köztudomásúvá vá­lik, hogy porosz katonák nem átallották, a Rothschild család egyik legjelentékenyebb tag­ját elfogatni, melynek fejei minden nagy fővá­rosban az európai hitel élén állanak. Goltz a franczia kormány által felhivatott volna, udva­rának tudomására juttatni azon benyomásokat, melyeket ilynemű eljárások a közvéleményben képesek előidézni.“ Más franczia lapoknak azt írják Frankfurtból : A kereskedelmi kamara elhatározta azon 52 millió frankot,melyeket Manteuffel tök követelt, ki nem fizetni. Az egész város egyetért ezen ha­tározattal és inkább fosztogatásnak akarja ma­gát kitenni, mint­sem hogy a porosz tábornok­­ követeléseinek alávesse magát. A családok folyó­t­ton hagyják el a várost. Frankfurt városa a francziák császárához és az angol kabinethez fordult, kérvén, hogy javukra vessék közbe ma­gukat. Mondják, hogy a francziák császára ezen kérést, mely a polgárisodás érdekében van téve, jóakaratúlag fogadta. Más közlemény szerint, a szorongatott város részéről dr. Müller senator syndicus a porosz ki­rály főhadiszállására ment, hogy a sarcz mér­séklését kérje. A félhivatalos „Zeidler Corr.“ szerint ezen sarcz „a német egységért küzdő porosz csapatok élelmezéséhez és a megsértett porosz alattvalók kártalanításához“ való hozzá­járulás volna. Nyug­ati csatatér. A Würzburg melletti Helmstadtból, jul. 25-ről a „Baierische Zig“ következő sürgönyt kapta: Az 1. és 3-dik hadosztály a mai nap folytában. 25-én, Helmstadt és Uettingen közt a poroszok­kal több órán át állt harczban. Öt vontcsövű üteg heves tüzelése által az ellenség végre visz­­szavezetett. Este hadseregünk Roszbrunn és Walbrunnmál változatlan állásban volt. Keve­sen estek el és sebesültek meg. A „Würt. Staatsanz.“ melléklapja jelenti: „Stuttgart, jul. 25. Király ő felsége ma éjjel következő táviratot kapta a főhadiszállásból . Az összes csapatok Tauberbischofsheimnál tűzben voltak. Az állás megtartatott. A csapatok jól tartották magukat, a veszteség nem jelenték­telen. A „Schw. M.“ magántávirata mondja: „Mer­­genheim, júl. 25. Éjjeli 1 óra. A poroszok Tau­­berbischofsheimből háromszor kiüzettek, utóbbi várost a würtenbergiek tartották meg.“ A Tauberbischofsheim körüli összeütközés 24 én történt. 23 án több ütközés volt, melyek a poroszok előnyomulásával végződtek Oden­­waldtól a Tauberig. A Tauber folyónál a wwürten­­bergiek tartóztatták fel. Péntekig, a­mely napon délben jár le a déli Németországra nem érvé­nyes Poroszország és Ausztria között kötött fegy­vernyugvás, csak el lesz határozva, mily hosszú időre fogja felváltani a fegyverszünet a fegyver­nyugvást, és vájjon biztossággal lehet-e számí­­tani a béke megkötésér­e. Ezen fegyverszünetbe kétségen kivü­l déli Németország is be lesz fog­lalva, és ezen esetben nem épen anyagi becs nélküli, hogy csapataink a poroszokat a határo­kon feltartották. Közelebbi tudósítást hoz Hardegg altábornagy jelentése, Tauberbischofsheimből, jul. 24-ről : „A királyi csapatok azon utasítást nyertek, hogy Tauberbischofsheim helységet és a Würzburg felé vezető út hosszában a kijáratokat a völgyből biztosítsák és megtámadtatás esetében megvéd­jék. .A helység alig volt megszállva, midőn az ellenség támadása ma délutáni 2­2-kor megkez­dődött. Az ellenség ágyutüzelése elejétől fogva veszteségeket idézett elő hadoszlopunkban, és miután az ellenség védett állásban volt, ki­ kel­lett ürítenünk a helységet. Én azonban az ellen­séget újból megtámadtattam, és ennél az 1 és 3-dik dandárnak legnagyobb részét hoztam al­kalmazásba, sikerült, az ellenséget a helységben tartani és ütegeinek előnyomulását megakadá­lyoztatni. Három órai küzdés után, mely elejé­től fogva végig igen heves természetű volt, a hadosztály a 8-dik hadtest 4-dik hadosztálya és a tartalék tüzérség által felváltatott. A 2 dik dandár is (Fisher), melynek egy oldalutat kel­lett megvédenie, tűzben volt, melyről azonban e pillanatban még nincs közelebbi tudósításom. A királyi hadosztályok majd összes csapatai voltak tűzben, s elmondhatom, hogy általában jól visel­ték magukat. Ez órában lehetetlen pontos ada­tokat adnom a veszteségekről.“ A frankfurti sarczügyről írja a „France“: „A diplomatiai testület tagjai, titkárok stb. kik a levéltárakkal Frankfurtban maradtak, összeültek és közösen egy jegyzéket fogalmaz­tak, melyben némely felvilágosításokat kérnek a súlyos hadiadókról szóló faireket illetőleg, me­lyeket a poroszok a polgárságra róttak­­ volna. Ezeknek egyike, az orosz, bizatott meg ezen gyengéd küldetéssel, ki is a porosz főhadiszál­lásra elment. A főparancsnok távollétében egy ezredes által fogadtatott, kinek nemzetbelieinek aggodalmait ecsetelé, s mely aggodalmakat ö nevetségesnek és túlzottnak mondott. Azonban a porosz tiszt biztosította őt, hogy azon föltéte­lek, melyeket ö­tévesnek tart, hivatalosak és pontosak. Ez állítás bizonyításául átadott neki egy nyomtatott parancsolatot, mely annak vég­rehajtását elrendeli. E mellett azt állította, hogy ha ezen feltételek nem fogadtatnának el, azo­kat teljes szigorral és erőszakkal fogják vég-­­­rehajtani. A már követelt 60 millió fra­n­ A „Corr. Ballier“ az olasz hajóhad szerveze­tére vonatkozólag ezt írja egyebek közt : Ezen szerencsétlen hajóhad mindenben hiányt szenve­dett, kőszénben, gépészekben és ágyukban. An­gol gépészekkel szerződés volt kötve, hanem ezek kijelentették, hogy ők csak béke idejébeni szolgálatra kötelezték magukat, s az ellenséges­kedések kezdetének pillanatában, tehát épen amidőn legnagyobb szükség lett volna reájuk, visszahúzódtak , tehát gépészeket kelle sze­rezni minden áron, az pedig időbe került. Ha­sonlóképen csak az utolsó pillanatban fedezte­tett fel, és pedig a legnagyobb megdöbbenéssel, hogy az Angolországban öntött ágyuknak nincs meg a megkívántató horderejök. Depretis az új tengerészeti miniszter kétségbe volt esve, de oly tevékenységet fejtett ki, hogy két hétnél keve­sebb idő alatt segítve lesz ezen­­a bajon, már a­mennyire lehetséges volt, s végre kiindulhatott a hajóhad. Mindezen előfordult hiányok felett a háború befejezése után a legszigorúbb vizsgálat fog tartatni. Távirati jelentések : Berlin, júl. 25. A frankfurti porosz parancs­nok, Roeder­tlck, s D­i­e s­t polgári biztos, egy e hó 24-ről kelt hirdetményt tettek közzé, melyben kijelentik, hogy Frankfurt város taná­csa, polgári képviselete s törvényhozó testülete feloszlattatik. A mostani senatorok mint községi hatóság, porosz felügyelet alatt fognak működ­­ni.Frankfurt város kormányzatát Roeder­tbk veszi át, mivel D­­­e­s­­­ur másutt alkalmaztatik mint kormánybiztos. Berlin, jul. 25. Miután a frankfurti ható­ságok a városra vetett sarcz megfizetésére vo­natkozólag semmiféle nyilatkozatot nem tettek, ennélfogva az executio meg fog kezdetni. A la­kosokhoz katonák szállásoltatak be, akkép, hogy minden senator s más notabilitás legalább 50 embert lesz köteles eltartani. Fellner polgármester meghalt (öngyilkos lett). Aschaffenburg, jul. 26. (Párison át.) Manteuffel téb hadserege komoly csaták után badeni területre nyomult be és dél felé indul. Déli csatatér: azt A lissai tengeri csatáról egy tengerész mondja a „Tr. Zig“ ban, hogy az magára vo­­nandja Európa minden tengeri hatalmának gyelmét, mert az első nagyobb pánczélos fregat­tok közötti harcz volt az, mióta a világ áll, meg­­esketik hogy azon sikeres ellenállás következté­ben, melyet a lánczokkal körül csavargatott Kaiser sorhajó négy pánczélos fregatté ellenében tanúsított, talán szőnyegre fog kerülni azon kérdés : váljon nem lenne e még jobb ezen megerősítési mód, mint a költséges pánczé­­lozás, annyival inkább, minthogy a pánczél,­­ legalább az olasz hajóknál, sem az elsülyesztés sem a légbevetés ellen nem eléggé biztos véd­­eszköznek bizonyult. Tegetthoff altengernagy a lissai győzelem al­kalmából a következő hajóhadosztály parancsot adta ki : Lissai kikötő, júl. 21-én. Már tegnap kifejeztem a hajóhadosztály jel­zésénél elismerésemet azon fegyvertényért, me­lyet a hajóhad arany betűkkel jegyezett fel év­lapjaira. Túlerejű ellenséggel álltunk szemben, és még­is sikerült a parancsnok, a tisztek és a legény­ség részéről tanúsított hősies és áldozatkész kö­telesség teljesítésnek a több nap óta fenyegetett és ostromlott Lissa szigetet felmenteni, az ellen­ségnek jelentékeny veszteségeket okozni s az ellen hajóhadát egyelőre ezen vizek odahagyá­­sára bírni. A tegnapi napra büszkék lehetünk, s ha leg­közelebb ismét találkozunk az ellenséggel, azon öntudattal foghatunk a harczhoz, hogy az ő ha­jóinak nagyobb számán, nagyobb öblít­és számú ágyúin az osztrák tengerészek derék vitézsége túl tesz. Noha még be kell kérnem az egyes hajók részletes jelentéseit, hogy minden kitűnő szol­gálattételt érdemleg méltány­olhassak s legfel­sőbb tudomásra előterjeszthessek , úgy hiszem mégis, hogy kötelességet teljesítek s a hajóhad legbensőbb gondolatának adok kifejezést az ál­tal, ha már ma mint olyanokat nevezem meg Petz commodore és Steinek b. sorhaj­ó-kapitány urakat, kik kétség kivül a vitézek legvitéz­­ei közé számítandók, s a kik megtalálták az alkalmat nagy szolgálatot tehetni. Azon fegyvertestvéreink neveit, kik a hajó­had szolgálataiért remélhető legfelsőbb elisme­rést vérükkel és életükkel rótták le, hálás és hű emlékezetünkben fogjuk megőrizni. Éljen a Császár ! Tegetthoff s. k. altengernagy. Pótlék. A legfelsőbb kegynek velem érdemte­­lennel éreztetett bizonyi­téka iránt legforróbb hálaérzettel, és annak öntudatában, hogy én azt csak a parancsnokok, tisztek, hadfiak és legény­ség kitűnő vitéz tetteinek köszönhetem, a­kik­nek szerencsés vagyok parancsnoka lehetni , a következő táviratot adom tudtára a hajóhad­seregnek : A Császár Tegetthoff altenger­­nagynak Lissában: „Ezennel kinevezem önt al­tengernagygyá. Vitéz hajóhadam, tiszteim és legénysége fo­gadják köszönetemet. Elvárom ön kitüntetési előterjesztéseit.“ Tegetthoff s. k. altengernagy, Ausztria. A bécsi községtanács július 24-ikén ülést tar­tott, melyben a főpolgármester, dr. Zelinka, jelentést tett arról, hogy ő Felségének a bécsi községtanács feliratára adott válasza a közön­ségnél megdöbbenést idézvén elő, s úgy magya­ráztatván, mintha ő Felsége a bécsi nép haza­fiasságában és áldozatkészségében kétkednék, a polgármester „kötelességének tartotta még egy­szer kihallgatást kérni ő Felségétől.“ A két polgármesteri helyettestől kisértetve, ő Felségéhez ment, s csakugyan részesült is hallgatásban. A nagy számmal összegyűlt, izgatott közönség feszült figyelemmel hallgat­ta a polgármester előadását, ki következőleg szólt : „Hivatkozom két helyettesem tanúságára, hogy őszintén, mint Bécs városa hű polgármes­teréhez illik, igaz és hűséges jelentést tettem a Felségének a város helyzetéről, s a megdöbbent közhangulatról. Előadtam ő Felségének, hogy Bécs lakói és a községtanács mindig, főleg pedig a legköze­lebbi időkben minden tőlük kitelhető áldozatot meghoztak. Bátorkodtam ő Felségét arra figyel­meztetni, hogy a most áldozott forint az üzlet­pangás, a kereset teljes hiányánál fogva bizo­nyára annyit ér, mint jobb időkben száz. Elő­terjesztettem ő Felségének, hogy a lakosság áldozatkész hazafisága önkénytes csapatot ala­kított, s a sebesültek ápolására pénzben és min­dennemű czikkekben tőle kitelhetőt fordít, hogy a mi legtöbbet nyom — a sebesült harcroso­kat tulajdon házaiba felvette, s ott gyermekei­ként ápolja. Előterjesztettem, hogy a községtanács e ne­héz időben is csak úgy teljesíti kötelességét mint arra nyugodt időben köteles. Pedig e te­vékenység különben is annyira igénybe veszi a községtanács tagjait, hogy a­miatt magán­ügyeiket elhanyagolniuk, áldozatokat hozniok kell. Bátorkodtam kimutatni azt is, hogy a kor­mány jelenleg a községtanács tevékenységét nagyobb mérvben veszi igénybe, mint valaha. A község átveszi a pénztárakat, a fogyasztási adó beszedését, végre idegen megszállás esetére még­is. Kijelezh­ettem,f‘leptékes és­ tábori kirodákat uraim, egy sem, ki örömmel ne teljesítené e ter­hes hivatalt, hogy, mint Bécs polgármestere, kötelességemnek tartom, ő Felsége tudomására juttatni ama fájó benyomást, melyet ezen fele­let magyarázata a lakosságban és községtanács­ban előidézett. Hangsúlyoztam főleg azon körülményt, hogy állásom a hivatalnok vagy miniszter állásától elüt. Nem csak az köelességem, hogy a polgár­ság s a 1. f. udvar között a rokonszenv és loja­litás kapcsait erősitem ; de lekötve vagyok Bécs polgárságának­­. Ez utóbbi kötelességben járok el, midőn Ism­ és lelkiismeretem előtt elvállalván a felelőssét, hivatásomnak és kö­telességemnek tartói a lakosság hangulatát ő Felsége tudomására Itatni. Nem is mulasztotta el ő Felségét arra figyel­meztetni, hogy a nstani politikai viszonyok aggodalmat szültek lakosságnál, s kértem ő Felségét, tulajdonítsa viszonyok mostohaságá­­nak, ha az áldozatokék a várakozáson alul ma­radtak. Ő Felsége bennünt végig hallgatott, és eze­ket méltóztatott válad­ni : „Nem kételkedte noha, s meg vagyok győ­ződve Bécs lakóinak bozatkészségéről és ha­­zafiságáról, főkép­p r riasztó időben,mely reám súlyosan nehezedik, s— a m­it azt igen is be­látom — bécsieimre nehezedik.“ Ezek után a Felsőf bennünket legkegyelme­sebben elbocsátott.“ A beszédet, mely­ Bécs polgármestere a Bécs városa által hol nagy áldozatokkal di­csekszik (nem épen pizerfelett nagyok, hogy a birodalmi fővárosna méltó volna azokkal di­csekedni), több helyt zajosan megéljenezték. A városház előtt összült tömeg is nagy ova­­tiót akart hozni a figármester tiszteletére, fáklyás menetről is ledtek, hanem elmaradt. Miután a polgárőr jelentését bevégezte, az ülés eloszlott, és­­ bizottmányi gyűlésre gyűlt össze mintegy Srzségtanácsos, elnökül Kurandát választván, ő­ tanácskoztak, várjon mandátumaikat ne tege le. Azt határozták, hogy jelenleg ezt nevezik. Károly kormányához a bukaresti zavarok iránt, melyekre nagy részben a kormány gyöngesége szolgáltatott okot , s mégis jól tudjuk, hogy neki, bizonyos, Bismarkkal tett egyezmény folytán, nem szabad a hohenzollernit elejteni. Oroszor­szág — azt beszélik jól értesült körökben — Románia iránti terveivel egy időre felhagyott, a Duna torkolatánál nyerendő kárpótlás fejében. Németország, (Berlin, júl. 23. (C­s­e­h- és Morvaország közigazgatásának szervezése; a porosz kamarák egy­­behivása; előkészületek a parla­menti választásokra.) A porosz „Staats­anzeiger“ jelenti : Poroszország szervezi Cseh- és Morvaország közigazgatását a béke megkö­téséig. Újest herczeg neveztetett Morvaország kormányzójává. — A porosz „Staatsanzeiger“ egy Brünnből kelt királyi rendeletet tesz közzé, melynél fogva a porosz kamarák július 30-kára egybehivatnak. Poroszország felhívta összes szövetségeseit, hogy tegyék meg mielőbb a szükséges előkészü­leteket a parlamenti választásokra. E választá­sok a birodalmi alkotmány értelmében legké­sőbb September hóban fognak végbemenni. Olaszország. (Francziaország és az olasz ellenszenv a béke elle­n.) Páris hót írják a „Pr.“-nek júl. 24-ről : A békekilátá­sok annyiban növekedtek, a­menynyiben az el­lenségeskedések most már olasz részről is meg­lettek szüntetve. Azonban még mindig forognak fen nehézségek a fegyverszünetre nézve. Ausz­tria a Porosz- és Francziaország által javasolt praelimináriákat elfogadta, azonban a legtávo­labbról sem hajlandó új feltételül még Déltirol átengedését is ezekhez csatolni engedni. Az olaszok bámulandó szívóssággal ragaszkodnak e feltételhez ; szerencse , hogy Tirol nincs tényleg kezeik között , mert ez esetben semmi szín alatt sem állanának el igénye­iktől; most azonban határozottsággal lehet várni, hogy Francziaország a viszonyok he­lyes méltatására és így arra fogja őket vezé­relni, hogy megelégedjenek. Napóleon hgnek kell e pont fölött alkudoznia, s ő apjának mér­sékletet tanácsol, habár az olasz kitartást jogo­sultnak találja. A hg most módot talált volna, hogy az olaszokra nézve Velencze birtokba vé­tele ne legyen botránkoztató. A dolog nem köny­nyű , mert egy részről Napóleon császár állását figyelembe kell venni, s más részről Ausztriát is engedékenységre kell bírni. Ha lehetséges lesz, igyekezni fognak Velencze indirect átengedését utólag direktté tenni. A császár az olaszok irá­nyában engedékenyebb, mint valaha, gyanítha­tólag tekintettel Olaszország állására Poroszor­szághoz. Francziaor­szag. Páris, jul. 23. (L­a­p­v­é­lemények.) A császár közbenjárásának si­kere, feletti megnyugvását a „France“ így fejezi ki : Talán azt fogja valaki kérdezni, hogy mi nyeresége lesz Francziaországnak ezen békéből, amely egyfelől Olaszország kívánságát, másfe­­lől Poroszország nagyravágyását elégíti ki. Er­re azt feleljük, miszerint legelőbb is nyeresége Francziaországnak a béke, vagyis az, ami leg­jobban illik az ő szerepéhez, és ami jóformán leghasznosabb a polgárisodásra és haladásra nézve, melyet Francziaország képvisel a vilá­gon. Nyeri továbbá 1859 ki programmjának megvalósulását: „Szabad Olaszország az Alpe­­sektől az Adriai tengerig.“ Az Ausztria hatalmá­ban levő várnégyszög mindig fenyegető vala a be nézve/"isegyszersmind ‘’Eurójóában "folytonos nyugtalanság oka. Poroszországot illetőleg Fran­cziaország sokkal igazságosabb és nagyobb, hogysem ez utóbbi, amannak győzelmi legitim következményeit kétségessé akarhatná tenni. Ezen királyság irányában, me­ly olyan nagy he­lyt hódított magának, holott oly kisded vola a bölcsője, Francziaország nem viseltetik ama ki­csinyes aggodalmakkal, amelyek nem egyebek mint a gyengeség ijedelmének szüleményei. Minden félelem nélkül fogadja te­hát a megnagyobbodott Poroszor­szágot, a megosztott Németország­ban, de más­felől őrködik Európa egyensúlya, saját befolyása és érdekei felett, s mindenki meg lehet róla győződve, hogy egy olyan ural­kodó alatt, a­kit Napóleonnak neveznek, Fran­cziaország nem fog megcsonkíttatni.“ Az összes franczia sajtó elítéli Poroszország eljárását Frankfurt ellenében. Ilyen tettek által mond a „Temps“ — Poroszország azt bizo­­nyitja, hogy polgárisultsága és szabadelvüsége nem nagy haladást tett 1814. és 1815. óta. Ez tehát a porosz nagy szivüség egy mutatványa, s hihetőleg igy szándékozik Bismarck úr hódítá­sait befejezni ; mert a porosz nagy lelk­iség ilye­tén mutatványai után arra csakugyan nem igen számíthat , hogy Dél Németországot valaha megnyeri a maga részére. A „La Presse“ kiemeli hogy milyen izgatottságot idézett elő átalában mindazon tartományokban, melyek Poroszor­szágba bekeblezendők lennének, annak elgon­dolása , miszerint a szabad institutiók helyett Poroszország diktátorságát kapnák cserébe. Az elkeseredés növekszik — mond a „Presse“ — s előbb utóbb ki fog törni. Az „Etendart“ már azt is igen soknak tartja, hogy olyan fenyegetések kimondatnak, mint a Frankfurt ellen intézett, melynek végrehajtása valóságos barbár tett lenne, mely ellen egész Európának tiltakozni kellene. Az „Opini. Nat.“ és az „Aveuir Nat.“ is megvetéssel szólnak a szóban levő „botrányról és „vad cselekmény“ ről amely lemoshatlan mo­csokfolt maradna a porosz néven. Páris, jul. 23. (Poroszország ellen növekedik az ingerültség. Egy bot­rány.) A „Presse“ következő czélzatos czikket közöl : Akárki mit mond, a császár közelében kell lenni egy erős pártnak, mely a jul. 5-iki „Moniteur“ jegyzékben kimondott, s oly várat­lanul elhagyott politikához igyekszik őt vissza­vezetni, s Poroszország túlkapásai ellen határozott fellépésre birni. Azzal hogy Napoleon herczeg elutazott s a császárné visszajött, sokat nyert ezen párt befolyás tekintetében, mindazonáltal ezen sorok épen nem mondanak többet, mint egyszerűen jelzik a pillanatnyi helyzetet. Ezen országban, hol az uralkodó felelős s a miniszté­rium nem az, legkisebb kezességet se nyújt a mai nap a holnapiért. E pillanatban Poroszor­szág ellenei,­­ Drouin de Lhuys, Persigny és Fou­ld, malmára foly a viz, némely közbe jött esetek által is oda hajtatva. Ide számítandó az olaszok általi szemtelen ellenzése a békének, a­mi már nagy haragba hozta a császárt, kinek engedékenysége példabeszédszerű, ilyen Poroszország eljárása is Frankfurt irányá­ban. (Hiszen a Frankfurtra kivetett új megadóz­tatás hírére Rothschild tüstént a Tuilleriákba szaladt jajveszékelve.) De mindezeknél sokkal erősebben hat azon változás, mely az ország közvéleményében jul. 5 ke óta történt. Sem IV-rész , sem Olaszország nem akartak a Tuilleri­ák közbenjárására hallgatni, a Francziaország döntő bíróságáról a szép álmok csakhamar ele­nyésztek, s most a legjobb imperialisták is azt kérdik fejcsóválva: hol vesz Francziaország kárpótlást az északnéme­tországi szomszéd rop­pant nagyobbodásáért. A császár tudja, hogy a congressuson nem tudna semmiféle területi na­gyobbodást keresztül vinni, tehát legalább rajta kell lennie, hogy Poroszország vívmányai mi­nél szűkebbre szoríttassanak. Igyekezett ugyan Bismarck a császárral egy franczia olasz-po­rosz szövetség eszméjét minél jobban megked­veltetni, sőt még Lengyelország visszaállításától sem mutatja magát idegennek, mert úgy látszik, nem társalgott ő c­­éltalanul Kosuthtal, Garibaldi­val ; persze hogy Lengyelországba is majd egy Hohenzollernt igyekeznek hatalomra juttatni. — A törvényszék palotájában ma hallatlan botrány történt. Két ügyvéd, Norbert Bilb­art a „Monde judiciaire“ havi folyóirat kiadója és Didier Henrik úgy összevesztek egy a nevezett folyó­iratban megjelent czikk miatt, hogy az egyik megpofozta a másikat a törvényszéki teremben. Ezen jelenet rendkívül kellemetlenül hatott. K .­z­­ d. Moldva Olahorszk­­-Duna vidék, július 22. (Románik elismerése a porta részét Porosz-és Fran­czi­aország állás román kérdés­hez; orosz ter.) A „Wanderer“nek írják : A porta mindíze még mindig gör­dít nehézségeket Hobleini Károly hg örök­lő elismerését illetőle nem szenved kétséget, hogy a díván ellenkez­ő magasb hatalom el­lenében, meg fog törnii titok többé, hogy Porosz­ és Franczia- Konstantinápolyban igen fenyegető hangosak, s a­hogy a dolgok Európában állnak, a­­z bizonyára nem so­kára az egész vonalb­a lesz kénytelen vo­nulni. Sőt már az sem többé, hogy a con­­gressusban, mely valleg nem fog soká magára váratni, Fraj Porosz és Oroszor­szág Romániának fügségére fognak töre­kedni. Anglia e pontsve kéz alatt adta volna beleegyezését. Mesetre úgy tesz most Napóleon, mintha nne a románokra, s valóságban erélyes írást is intéztetett I. A „Hon“ magántávsürgönye. T­r­i­e s­z t, jul. 28. Anconában­ tegnap 4 szállító hajó, 5 kerekes gőzös, 10 pánczé­los fregát, 8 fa fregát és 4 ágyunaszád horgonyzott. Persatio admirait a nép sú­lyos fenyegetésekkel illeti, elannyira, hogy nem bátorkodik a szárazra menni a ha­jóról. K a r l s r u h c, jul. 28. Kdolsheim helyé­be Freidorff neveztetett ki külügyminisz­terré. Bukarest, jul. 28. Rosetti cultusmi­­nister beadta lemondását. — Hírlik, misze­rint slohenzollern herczeg közelebb a Port­­átóli függetlenségét szándékozik kinyilat­koztatni. London, jul. 28. A távirdai alattság lerakása New Foundlandig be van vé­gezve. Florencz, jul. 28. A mai „Italic“ azt állítja, miszerint a fegyverszünet iránti al­kudozások Olaszország méltósága és ér­dekei tekintetében kedvező eredményekre vezettek. A franczia kormány el fogja is­merni. — u. m. e lap — a velenczei nép jo­gait , sőt még annak sorsa felett is hatá­rozni fog. A béke­alkudozások közvetlen Olaszország, Ausztria és Poroszország közt fognak folytattatni. Paris, jul. 28. Bajorország és a dél­német államok részére ma írta alá Pford­­ten a fegyverszünet iránti egyezményt. M­ü­n­c­h­e­n, jul. 28. A poroszok tegnap Wü­rzburgnál visszavetettek és 16 ágyút vesztettek. — Warnhiiler Münchenen át Bécsbe utazott. Táviratok. Bécs, jul. 26. Bukarestből írják jul. 25-ről . A román hadsereg nagyobb része tegnap a mold­vai határon keresztül ment Suczava (Bukovina) felé vonulandó. A béke ezen világos törésével Károly herczeg valószínűleg híven teljesítette azon küldetést, melylyel Poroszország részéről Bécs, jul. 28. Gróf Károlyi ma a fegy­verszünet s a béke-praeliminárék tervezetének ratificatiojával a porosz főhadiszállásra vissza­tért. A béke létrejötte föltétlenül bizonyos. A poroszok hátra- s az ausztriaiak előnyomu­lása a megállapított hadvonalig azonnal meg­kezdődik. Olaszországgal Párisban fog tárgyaltatni. (P. Ll.) München, jul. 26. Igyekeznek az összes szövetségi államokat a fegyverszünet feletti al­kudozásokba befoglalni. Páris, jul. 26. Este. Az esti „Moniteur“ írja : Bécsi levelezések állítják, hogy a f. hó 22-én Pozsony előtt vivott csata tökéletesen az osztrá­kok javára fordult, midőn az ellenségeskedések megszüntetéséről szóló hír által félbeszakittatott. Velenczei levelek constatálják a nyugtalansá­­­got, melylyel a lakosság az ostromlásra előké­születeket tekinti. Mezzacapo­tlok által f. hó 19-dike óta minden összeköttetés meg van sza­kítva Velenczével. Anconában Persano tengernagy ellen a lis­sai csata miatt nép­manifestatiók fordultak elő. London, júl. 25. Ma este falragaszok füg­­­gesztettek ki, melyekben köztudomásra hozatik, hogy a kormány egy reformbizottmányt alakí­­tott, melynek feladata , mielőbb véleményt mon­dani az iránt, van-e joga a népnek a parkokban gyülésezni. A népet a falragaszokban kérve ké­rik, hogy hétfőig ne próbáljon meetinget tartani a Hydeparkban. Triest, jul. 26. Tegethoff aladmirált a vá­rosi tanács tegnapi ülésében tiszteletbeli polgár­nak választották. T­r­i­e­s­t, jul. 26. (Legújabb tengerentúli pos­ta, tudósításokkal Calcuttából jun. 22., Singapo­­reból jun. 21 dikéről.) Newchang­ et egy amerikai gőzös, mely 500 rendes katonát hozott, felmentette. A japáni kor­mány megenged utazásokat az országban. Chio­­siu fejedelme visszautasítja Teskum kivonatát, hogy mondjon le s engedjen át kerületéből egy részt: újdonságok. Pest, jul. 28. — A bécsi posta, melylyel a tegnap esti lapoknak kellett volna megérkezni, lapunk bezártáig ismét nem jött meg. — (Császárné Ő Felsége) tegnap esti órakor a városligetben sétakocsizást tőn. Ol­dalán Ferenczy k. a. ült. — Holnap, az az vasárnap f. hó 29-kén reg­geli 9 órakor a „magyar mérnök-egylet választ­mánya az akadémia Kisfaludy-termében ülést tartana, melyre az érdeklett tagtársak azon ké­relemmel hivatnak meg, hogy szíveskedjenek az alapszabályi tervezeteket magukkal hozni. Elnöki megbízásból Petényi Ottó választmá­nyi titkár. — Örömmel értesülünk, miszerint a „magyar mérnök egyletnek“ f. évi augusztus hó 5-én tar­tandó közgyűlésére a bejelentések a haza min­den részéről igen szép számmal történnek. An­nál fontosabb ez, miután egyéb országos egyle­tekkel ellenkezőleg : ez egyedül azon társulat, mely daczára a zilált viszonyoknak és bizony­talan közlekedésnek, kitűzött czélját el nem té­veszti, s a hazai anyagi érdekek legfontoabja

Next