A Hon, 1866. július (4. évfolyam, 149-175. szám)
1866-07-29 / 174. szám
porosz lovasból álló őrjárat Topolonba berontott, carabinjaikból lőttek az osztrák gyalog őrjáratra, mely 7 emberből állott, mire ezek is lőttek, s két ellenséget a földre terítettek ; a többi 12 porosz elfutott. Egy más őrjárati összeütközés volt tegnap Kronauon kivül, s ez alkalommal 4 porosz lovas esett el. A porosz „Staatsanzeiger“ jelentéséből a porosz főhadiszállásról Nikolsburgból jul. 18-ról közöljük a következőket : „A királyi főhadiszállás Brünnből áthelyezése ide már tegnap délelőtt 10 órára volt elhatározva, s erre minden előkészület meg is téve. Ő Felsége a király elutazása azonban délután 5 órára halasztatott el, gyaníthatólag azon hírek folytán, melyek előtte való este a Rajnától érkeztek, s Frankfurt elfoglalásáról szólottak. A megérkezés ide esti 10 óra felé történt. Az itt elterjedt és nem is valószínűtlen hírek szerint az előcsapat Lundenburgon kívül Wilfersdorfot és néhány az országút mellett fekvő falut is megszállott, úgy hogy a porosz előőrsi lánczolat csak három mértföldnyi távolságra van Bécstől, és pedig az Elbe-hadsereg csapatai ezek, melyek Iglauon és Zna’’mon át éjszaknyugatról és Csehországból egyenesen Bécs felé indultak. Már a király megérkezése előtt megjött Bécsből ide Benedetti franczia követ és valószínűleg a mai nap folytán értekezni fog Bismarck miniszterelnökkel. A 15-ikén Tobitschaunál vívott szerencsés csata folytán a katonai helyzet ismét más lett, s így az alkudozások újból megkezdésénél ezt is figyelembe kellett venni. • Brünnböl elutazása alkalmával a király a következtet mondotta dr. Giskra polgármesternek : „Örvendek, hogy várakozásaim és az én ígéretei megérkezésem alkalmával itt oly tökéletesen teljesedésbe mentek. Önök a legbarátságosabban fogadták csapatainkat, habár ez nagy számuknál fogva terhes is lehetett. Ezért köszönetet mondok Brünn városának. Hanem önök is meggyőződhettek, hogy igazam volt, midőn azt mondottam, hogy csapataim semmi méltánytalanságot nem fognak elkövetni. Ismerem derék hadseregemet! A szükségessel birnia kell bárhol is ! Mondja meg ezt köszönetem mellett Brlinn lakosainak !“ A nikolsburgi kastély, jelenleg gr. Mensdorff miniszter nejének, az utolsó Dietrichsteing második leányának birtoka, igen nevezetes hely. Ugyanazon szobában, melyben most a király lakik, lakott I. Napóleon császár is az austerlitzi csata előtt 1805. dec. - én, s innét vonult be Bécsbe. Egyike a legnagyobb szerű kastélyoknak, s helyzete, nagysága és részben építészeti szépsége is, emlékeztet a heidelbergi kastélyra. A kilátás rendkívül szép, csak e feltárás, s még inkább a felkocsizás, rendkívül bajosokon kívül, még több ezer ló szállításáról, tetemes mennyiségű lábbeliről , a megszálló had minden egyes emberének napjában járó tizenkét szivarról és ez utóbbinak teljes élelmezéséről volt szó. Ezen roppant és igazságtalan követelmények az egész városban boszankodást és ellenzést szültek. A követeléseitől nem tágító katonai hatóság elfogatta Rothschildet, és azt állítják a Frankfurt közelében eső villák már részben (quelque peu) ki is fosztottak. A „France“ nem kételkedik, hogy a semleges hatalmak a történtekről hírt vévén a legerélyesebb felszólalás által fognak a porosz kormánynál interveniálni, hogy a népjogot, és a jogosság legelemibb elveit, melyek a nemzeteket háború és béke idején egyaránt kötik, érvényre emeljék. A „France“ nem kételkedik, hogy a roszalás átalános lesz, ha köztudomásúvá válik, hogy porosz katonák nem átallották, a Rothschild család egyik legjelentékenyebb tagját elfogatni, melynek fejei minden nagy fővárosban az európai hitel élén állanak. Goltz a franczia kormány által felhivatott volna, udvarának tudomására juttatni azon benyomásokat, melyeket ilynemű eljárások a közvéleményben képesek előidézni.“ Más franczia lapoknak azt írják Frankfurtból : A kereskedelmi kamara elhatározta azon 52 millió frankot,melyeket Manteuffel tök követelt, ki nem fizetni. Az egész város egyetért ezen határozattal és inkább fosztogatásnak akarja magát kitenni, mintsem hogy a porosz tábornok követeléseinek alávesse magát. A családok folyótton hagyják el a várost. Frankfurt városa a francziák császárához és az angol kabinethez fordult, kérvén, hogy javukra vessék közbe magukat. Mondják, hogy a francziák császára ezen kérést, mely a polgárisodás érdekében van téve, jóakaratúlag fogadta. Más közlemény szerint, a szorongatott város részéről dr. Müller senator syndicus a porosz király főhadiszállására ment, hogy a sarcz mérséklését kérje. A félhivatalos „Zeidler Corr.“ szerint ezen sarcz „a német egységért küzdő porosz csapatok élelmezéséhez és a megsértett porosz alattvalók kártalanításához“ való hozzájárulás volna. Nyugati csatatér. A Würzburg melletti Helmstadtból, jul. 25-ről a „Baierische Zig“ következő sürgönyt kapta: Az 1. és 3-dik hadosztály a mai nap folytában. 25-én, Helmstadt és Uettingen közt a poroszokkal több órán át állt harczban. Öt vontcsövű üteg heves tüzelése által az ellenség végre viszszavezetett. Este hadseregünk Roszbrunn és Walbrunnmál változatlan állásban volt. Kevesen estek el és sebesültek meg. A „Würt. Staatsanz.“ melléklapja jelenti: „Stuttgart, jul. 25. Király ő felsége ma éjjel következő táviratot kapta a főhadiszállásból . Az összes csapatok Tauberbischofsheimnál tűzben voltak. Az állás megtartatott. A csapatok jól tartották magukat, a veszteség nem jelentéktelen. A „Schw. M.“ magántávirata mondja: „Mergenheim, júl. 25. Éjjeli 1 óra. A poroszok Tauberbischofsheimből háromszor kiüzettek, utóbbi várost a würtenbergiek tartották meg.“ A Tauberbischofsheim körüli összeütközés 24 én történt. 23 án több ütközés volt, melyek a poroszok előnyomulásával végződtek Odenwaldtól a Tauberig. A Tauber folyónál a wwürtenbergiek tartóztatták fel. Péntekig, amely napon délben jár le a déli Németországra nem érvényes Poroszország és Ausztria között kötött fegyvernyugvás, csak el lesz határozva, mily hosszú időre fogja felváltani a fegyverszünet a fegyvernyugvást, és vájjon biztossággal lehet-e számítani a béke megkötésére. Ezen fegyverszünetbe kétségen kivül déli Németország is be lesz foglalva, és ezen esetben nem épen anyagi becs nélküli, hogy csapataink a poroszokat a határokon feltartották. Közelebbi tudósítást hoz Hardegg altábornagy jelentése, Tauberbischofsheimből, jul. 24-ről : „A királyi csapatok azon utasítást nyertek, hogy Tauberbischofsheim helységet és a Würzburg felé vezető út hosszában a kijáratokat a völgyből biztosítsák és megtámadtatás esetében megvédjék. .A helység alig volt megszállva, midőn az ellenség támadása ma délutáni 22-kor megkezdődött. Az ellenség ágyutüzelése elejétől fogva veszteségeket idézett elő hadoszlopunkban, és miután az ellenség védett állásban volt, ki kellett ürítenünk a helységet. Én azonban az ellenséget újból megtámadtattam, és ennél az 1 és 3-dik dandárnak legnagyobb részét hoztam alkalmazásba, sikerült, az ellenséget a helységben tartani és ütegeinek előnyomulását megakadályoztatni. Három órai küzdés után, mely elejétől fogva végig igen heves természetű volt, a hadosztály a 8-dik hadtest 4-dik hadosztálya és a tartalék tüzérség által felváltatott. A 2 dik dandár is (Fisher), melynek egy oldalutat kellett megvédenie, tűzben volt, melyről azonban e pillanatban még nincs közelebbi tudósításom. A királyi hadosztályok majd összes csapatai voltak tűzben, s elmondhatom, hogy általában jól viselték magukat. Ez órában lehetetlen pontos adatokat adnom a veszteségekről.“ A frankfurti sarczügyről írja a „France“: „A diplomatiai testület tagjai, titkárok stb. kik a levéltárakkal Frankfurtban maradtak, összeültek és közösen egy jegyzéket fogalmaztak, melyben némely felvilágosításokat kérnek a súlyos hadiadókról szóló faireket illetőleg, melyeket a poroszok a polgárságra róttak volna. Ezeknek egyike, az orosz, bizatott meg ezen gyengéd küldetéssel, ki is a porosz főhadiszállásra elment. A főparancsnok távollétében egy ezredes által fogadtatott, kinek nemzetbelieinek aggodalmait ecsetelé, s mely aggodalmakat ö nevetségesnek és túlzottnak mondott. Azonban a porosz tiszt biztosította őt, hogy azon föltételek, melyeket ötévesnek tart, hivatalosak és pontosak. Ez állítás bizonyításául átadott neki egy nyomtatott parancsolatot, mely annak végrehajtását elrendeli. E mellett azt állította, hogy ha ezen feltételek nem fogadtatnának el, azokat teljes szigorral és erőszakkal fogják vég-rehajtani. A már követelt 60 millió fran A „Corr. Ballier“ az olasz hajóhad szervezetére vonatkozólag ezt írja egyebek közt : Ezen szerencsétlen hajóhad mindenben hiányt szenvedett, kőszénben, gépészekben és ágyukban. Angol gépészekkel szerződés volt kötve, hanem ezek kijelentették, hogy ők csak béke idejébeni szolgálatra kötelezték magukat, s az ellenségeskedések kezdetének pillanatában, tehát épen amidőn legnagyobb szükség lett volna reájuk, visszahúzódtak , tehát gépészeket kelle szerezni minden áron, az pedig időbe került. Hasonlóképen csak az utolsó pillanatban fedeztetett fel, és pedig a legnagyobb megdöbbenéssel, hogy az Angolországban öntött ágyuknak nincs meg a megkívántató horderejök. Depretis az új tengerészeti miniszter kétségbe volt esve, de oly tevékenységet fejtett ki, hogy két hétnél kevesebb idő alatt segítve lesz ezena bajon, már amennyire lehetséges volt, s végre kiindulhatott a hajóhad. Mindezen előfordult hiányok felett a háború befejezése után a legszigorúbb vizsgálat fog tartatni. Távirati jelentések : Berlin, júl. 25. A frankfurti porosz parancsnok, Roedertlck, s Die st polgári biztos, egy e hó 24-ről kelt hirdetményt tettek közzé, melyben kijelentik, hogy Frankfurt város tanácsa, polgári képviselete s törvényhozó testülete feloszlattatik. A mostani senatorok mint községi hatóság, porosz felügyelet alatt fognak működni.Frankfurt város kormányzatát Roedertbk veszi át, mivel Desur másutt alkalmaztatik mint kormánybiztos. Berlin, jul. 25. Miután a frankfurti hatóságok a városra vetett sarcz megfizetésére vonatkozólag semmiféle nyilatkozatot nem tettek, ennélfogva az executio meg fog kezdetni. A lakosokhoz katonák szállásoltatak be, akkép, hogy minden senator s más notabilitás legalább 50 embert lesz köteles eltartani. Fellner polgármester meghalt (öngyilkos lett). Aschaffenburg, jul. 26. (Párison át.) Manteuffel téb hadserege komoly csaták után badeni területre nyomult be és dél felé indul. Déli csatatér: azt A lissai tengeri csatáról egy tengerész mondja a „Tr. Zig“ ban, hogy az magára vonandja Európa minden tengeri hatalmának gyelmét, mert az első nagyobb pánczélos fregattok közötti harcz volt az, mióta a világ áll, megesketik hogy azon sikeres ellenállás következtében, melyet a lánczokkal körül csavargatott Kaiser sorhajó négy pánczélos fregatté ellenében tanúsított, talán szőnyegre fog kerülni azon kérdés : váljon nem lenne e még jobb ezen megerősítési mód, mint a költséges pánczélozás, annyival inkább, minthogy a pánczél, legalább az olasz hajóknál, sem az elsülyesztés sem a légbevetés ellen nem eléggé biztos védeszköznek bizonyult. Tegetthoff altengernagy a lissai győzelem alkalmából a következő hajóhadosztály parancsot adta ki : Lissai kikötő, júl. 21-én. Már tegnap kifejeztem a hajóhadosztály jelzésénél elismerésemet azon fegyvertényért, melyet a hajóhad arany betűkkel jegyezett fel évlapjaira. Túlerejű ellenséggel álltunk szemben, és mégis sikerült a parancsnok, a tisztek és a legénység részéről tanúsított hősies és áldozatkész kötelesség teljesítésnek a több nap óta fenyegetett és ostromlott Lissa szigetet felmenteni, az ellenségnek jelentékeny veszteségeket okozni s az ellen hajóhadát egyelőre ezen vizek odahagyására bírni. A tegnapi napra büszkék lehetünk, s ha legközelebb ismét találkozunk az ellenséggel, azon öntudattal foghatunk a harczhoz, hogy az ő hajóinak nagyobb számán, nagyobb öblítés számú ágyúin az osztrák tengerészek derék vitézsége túl tesz. Noha még be kell kérnem az egyes hajók részletes jelentéseit, hogy minden kitűnő szolgálattételt érdemleg méltányolhassak s legfelsőbb tudomásra előterjeszthessek , úgy hiszem mégis, hogy kötelességet teljesítek s a hajóhad legbensőbb gondolatának adok kifejezést az által, ha már ma mint olyanokat nevezem meg Petz commodore és Steinek b. sorhajó-kapitány urakat, kik kétség kivül a vitézek legvitézei közé számítandók, s a kik megtalálták az alkalmat nagy szolgálatot tehetni. Azon fegyvertestvéreink neveit, kik a hajóhad szolgálataiért remélhető legfelsőbb elismerést vérükkel és életükkel rótták le, hálás és hű emlékezetünkben fogjuk megőrizni. Éljen a Császár ! Tegetthoff s. k. altengernagy. Pótlék. A legfelsőbb kegynek velem érdemtelennel éreztetett bizonyitéka iránt legforróbb hálaérzettel, és annak öntudatában, hogy én azt csak a parancsnokok, tisztek, hadfiak és legénység kitűnő vitéz tetteinek köszönhetem, akiknek szerencsés vagyok parancsnoka lehetni , a következő táviratot adom tudtára a hajóhadseregnek : A Császár Tegetthoff altengernagynak Lissában: „Ezennel kinevezem önt altengernagygyá. Vitéz hajóhadam, tiszteim és legénysége fogadják köszönetemet. Elvárom ön kitüntetési előterjesztéseit.“ Tegetthoff s. k. altengernagy, Ausztria. A bécsi községtanács július 24-ikén ülést tartott, melyben a főpolgármester, dr. Zelinka, jelentést tett arról, hogy ő Felségének a bécsi községtanács feliratára adott válasza a közönségnél megdöbbenést idézvén elő, s úgy magyaráztatván, mintha ő Felsége a bécsi nép hazafiasságában és áldozatkészségében kétkednék, a polgármester „kötelességének tartotta még egyszer kihallgatást kérni ő Felségétől.“ A két polgármesteri helyettestől kisértetve, ő Felségéhez ment, s csakugyan részesült is hallgatásban. A nagy számmal összegyűlt, izgatott közönség feszült figyelemmel hallgatta a polgármester előadását, ki következőleg szólt : „Hivatkozom két helyettesem tanúságára, hogy őszintén, mint Bécs városa hű polgármesteréhez illik, igaz és hűséges jelentést tettem a Felségének a város helyzetéről, s a megdöbbent közhangulatról. Előadtam ő Felségének, hogy Bécs lakói és a községtanács mindig, főleg pedig a legközelebbi időkben minden tőlük kitelhető áldozatot meghoztak. Bátorkodtam ő Felségét arra figyelmeztetni, hogy a most áldozott forint az üzletpangás, a kereset teljes hiányánál fogva bizonyára annyit ér, mint jobb időkben száz. Előterjesztettem ő Felségének, hogy a lakosság áldozatkész hazafisága önkénytes csapatot alakított, s a sebesültek ápolására pénzben és mindennemű czikkekben tőle kitelhetőt fordít, hogy a mi legtöbbet nyom — a sebesült harcrosokat tulajdon házaiba felvette, s ott gyermekeiként ápolja. Előterjesztettem, hogy a községtanács e nehéz időben is csak úgy teljesíti kötelességét mint arra nyugodt időben köteles. Pedig e tevékenység különben is annyira igénybe veszi a községtanács tagjait, hogy amiatt magánügyeiket elhanyagolniuk, áldozatokat hozniok kell. Bátorkodtam kimutatni azt is, hogy a kormány jelenleg a községtanács tevékenységét nagyobb mérvben veszi igénybe, mint valaha. A község átveszi a pénztárakat, a fogyasztási adó beszedését, végre idegen megszállás esetére mégis. Kijelezhettem,f‘leptékes és tábori kirodákat uraim, egy sem, ki örömmel ne teljesítené e terhes hivatalt, hogy, mint Bécs polgármestere, kötelességemnek tartom, ő Felsége tudomására juttatni ama fájó benyomást, melyet ezen felelet magyarázata a lakosságban és községtanácsban előidézett. Hangsúlyoztam főleg azon körülményt, hogy állásom a hivatalnok vagy miniszter állásától elüt. Nem csak az köelességem, hogy a polgárság s a 1. f. udvar között a rokonszenv és lojalitás kapcsait erősitem ; de lekötve vagyok Bécs polgárságának. Ez utóbbi kötelességben járok el, midőn Ism és lelkiismeretem előtt elvállalván a felelőssét, hivatásomnak és kötelességemnek tartói a lakosság hangulatát ő Felsége tudomására Itatni. Nem is mulasztotta el ő Felségét arra figyelmeztetni, hogy a nstani politikai viszonyok aggodalmat szültek lakosságnál, s kértem ő Felségét, tulajdonítsa viszonyok mostohaságának, ha az áldozatokék a várakozáson alul maradtak. Ő Felsége bennünt végig hallgatott, és ezeket méltóztatott váladni : „Nem kételkedte noha, s meg vagyok győződve Bécs lakóinak bozatkészségéről és hazafiságáról, főképp r riasztó időben,mely reám súlyosan nehezedik, s— a mit azt igen is belátom — bécsieimre nehezedik.“ Ezek után a Felsőf bennünket legkegyelmesebben elbocsátott.“ A beszédet, mely Bécs polgármestere a Bécs városa által hol nagy áldozatokkal dicsekszik (nem épen pizerfelett nagyok, hogy a birodalmi fővárosna méltó volna azokkal dicsekedni), több helyt zajosan megéljenezték. A városház előtt összült tömeg is nagy ovatiót akart hozni a figármester tiszteletére, fáklyás menetről is ledtek, hanem elmaradt. Miután a polgárőr jelentését bevégezte, az ülés eloszlott, és bizottmányi gyűlésre gyűlt össze mintegy Srzségtanácsos, elnökül Kurandát választván, ő tanácskoztak, várjon mandátumaikat ne tege le. Azt határozták, hogy jelenleg ezt nevezik. Károly kormányához a bukaresti zavarok iránt, melyekre nagy részben a kormány gyöngesége szolgáltatott okot , s mégis jól tudjuk, hogy neki, bizonyos, Bismarkkal tett egyezmény folytán, nem szabad a hohenzollernit elejteni. Oroszország — azt beszélik jól értesült körökben — Románia iránti terveivel egy időre felhagyott, a Duna torkolatánál nyerendő kárpótlás fejében. Németország, (Berlin, júl. 23. (Cseh- és Morvaország közigazgatásának szervezése; a porosz kamarák egybehivása; előkészületek a parlamenti választásokra.) A porosz „Staatsanzeiger“ jelenti : Poroszország szervezi Cseh- és Morvaország közigazgatását a béke megkötéséig. Újest herczeg neveztetett Morvaország kormányzójává. — A porosz „Staatsanzeiger“ egy Brünnből kelt királyi rendeletet tesz közzé, melynél fogva a porosz kamarák július 30-kára egybehivatnak. Poroszország felhívta összes szövetségeseit, hogy tegyék meg mielőbb a szükséges előkészületeket a parlamenti választásokra. E választások a birodalmi alkotmány értelmében legkésőbb September hóban fognak végbemenni. Olaszország. (Francziaország és az olasz ellenszenv a béke ellen.) Páris hót írják a „Pr.“-nek júl. 24-ről : A békekilátások annyiban növekedtek, amenynyiben az ellenségeskedések most már olasz részről is meglettek szüntetve. Azonban még mindig forognak fen nehézségek a fegyverszünetre nézve. Ausztria a Porosz- és Francziaország által javasolt praelimináriákat elfogadta, azonban a legtávolabbról sem hajlandó új feltételül még Déltirol átengedését is ezekhez csatolni engedni. Az olaszok bámulandó szívóssággal ragaszkodnak e feltételhez ; szerencse , hogy Tirol nincs tényleg kezeik között , mert ez esetben semmi szín alatt sem állanának el igényeiktől; most azonban határozottsággal lehet várni, hogy Francziaország a viszonyok helyes méltatására és így arra fogja őket vezérelni, hogy megelégedjenek. Napóleon hgnek kell e pont fölött alkudoznia, s ő apjának mérsékletet tanácsol, habár az olasz kitartást jogosultnak találja. A hg most módot talált volna, hogy az olaszokra nézve Velencze birtokba vétele ne legyen botránkoztató. A dolog nem könynyű , mert egy részről Napóleon császár állását figyelembe kell venni, s más részről Ausztriát is engedékenységre kell bírni. Ha lehetséges lesz, igyekezni fognak Velencze indirect átengedését utólag direktté tenni. A császár az olaszok irányában engedékenyebb, mint valaha, gyaníthatólag tekintettel Olaszország állására Poroszországhoz. Francziaorszag. Páris, jul. 23. (Lapvélemények.) A császár közbenjárásának sikere, feletti megnyugvását a „France“ így fejezi ki : Talán azt fogja valaki kérdezni, hogy mi nyeresége lesz Francziaországnak ezen békéből, amely egyfelől Olaszország kívánságát, másfelől Poroszország nagyravágyását elégíti ki. Erre azt feleljük, miszerint legelőbb is nyeresége Francziaországnak a béke, vagyis az, ami legjobban illik az ő szerepéhez, és ami jóformán leghasznosabb a polgárisodásra és haladásra nézve, melyet Francziaország képvisel a világon. Nyeri továbbá 1859 ki programmjának megvalósulását: „Szabad Olaszország az Alpesektől az Adriai tengerig.“ Az Ausztria hatalmában levő várnégyszög mindig fenyegető vala a be nézve/"isegyszersmind ‘’Eurójóában "folytonos nyugtalanság oka. Poroszországot illetőleg Francziaország sokkal igazságosabb és nagyobb, hogysem ez utóbbi, amannak győzelmi legitim következményeit kétségessé akarhatná tenni. Ezen királyság irányában, mely olyan nagy helyt hódított magának, holott oly kisded vola a bölcsője, Francziaország nem viseltetik ama kicsinyes aggodalmakkal, amelyek nem egyebek mint a gyengeség ijedelmének szüleményei. Minden félelem nélkül fogadja tehát a megnagyobbodott Poroszországot, a megosztott Németországban, de másfelől őrködik Európa egyensúlya, saját befolyása és érdekei felett, s mindenki meg lehet róla győződve, hogy egy olyan uralkodó alatt, akit Napóleonnak neveznek, Francziaország nem fog megcsonkíttatni.“ Az összes franczia sajtó elítéli Poroszország eljárását Frankfurt ellenében. Ilyen tettek által mond a „Temps“ — Poroszország azt bizonyitja, hogy polgárisultsága és szabadelvüsége nem nagy haladást tett 1814. és 1815. óta. Ez tehát a porosz nagy szivüség egy mutatványa, s hihetőleg igy szándékozik Bismarck úr hódításait befejezni ; mert a porosz nagy lelkiség ilyetén mutatványai után arra csakugyan nem igen számíthat , hogy Dél Németországot valaha megnyeri a maga részére. A „La Presse“ kiemeli hogy milyen izgatottságot idézett elő átalában mindazon tartományokban, melyek Poroszországba bekeblezendők lennének, annak elgondolása , miszerint a szabad institutiók helyett Poroszország diktátorságát kapnák cserébe. Az elkeseredés növekszik — mond a „Presse“ — s előbb utóbb ki fog törni. Az „Etendart“ már azt is igen soknak tartja, hogy olyan fenyegetések kimondatnak, mint a Frankfurt ellen intézett, melynek végrehajtása valóságos barbár tett lenne, mely ellen egész Európának tiltakozni kellene. Az „Opini. Nat.“ és az „Aveuir Nat.“ is megvetéssel szólnak a szóban levő „botrányról és „vad cselekmény“ ről amely lemoshatlan mocsokfolt maradna a porosz néven. Páris, jul. 23. (Poroszország ellen növekedik az ingerültség. Egy botrány.) A „Presse“ következő czélzatos czikket közöl : Akárki mit mond, a császár közelében kell lenni egy erős pártnak, mely a jul. 5-iki „Moniteur“ jegyzékben kimondott, s oly váratlanul elhagyott politikához igyekszik őt visszavezetni, s Poroszország túlkapásai ellen határozott fellépésre birni. Azzal hogy Napoleon herczeg elutazott s a császárné visszajött, sokat nyert ezen párt befolyás tekintetében, mindazonáltal ezen sorok épen nem mondanak többet, mint egyszerűen jelzik a pillanatnyi helyzetet. Ezen országban, hol az uralkodó felelős s a minisztérium nem az, legkisebb kezességet se nyújt a mai nap a holnapiért. E pillanatban Poroszország ellenei, Drouin de Lhuys, Persigny és Fould, malmára foly a viz, némely közbe jött esetek által is oda hajtatva. Ide számítandó az olaszok általi szemtelen ellenzése a békének, ami már nagy haragba hozta a császárt, kinek engedékenysége példabeszédszerű, ilyen Poroszország eljárása is Frankfurt irányában. (Hiszen a Frankfurtra kivetett új megadóztatás hírére Rothschild tüstént a Tuilleriákba szaladt jajveszékelve.) De mindezeknél sokkal erősebben hat azon változás, mely az ország közvéleményében jul. 5 ke óta történt. Sem IV-rész , sem Olaszország nem akartak a Tuilleriák közbenjárására hallgatni, a Francziaország döntő bíróságáról a szép álmok csakhamar elenyésztek, s most a legjobb imperialisták is azt kérdik fejcsóválva: hol vesz Francziaország kárpótlást az északnémetországi szomszéd roppant nagyobbodásáért. A császár tudja, hogy a congressuson nem tudna semmiféle területi nagyobbodást keresztül vinni, tehát legalább rajta kell lennie, hogy Poroszország vívmányai minél szűkebbre szoríttassanak. Igyekezett ugyan Bismarck a császárral egy franczia olasz-porosz szövetség eszméjét minél jobban megkedveltetni, sőt még Lengyelország visszaállításától sem mutatja magát idegennek, mert úgy látszik, nem társalgott ő céltalanul Kosuthtal, Garibaldival ; persze hogy Lengyelországba is majd egy Hohenzollernt igyekeznek hatalomra juttatni. — A törvényszék palotájában ma hallatlan botrány történt. Két ügyvéd, Norbert Bilbart a „Monde judiciaire“ havi folyóirat kiadója és Didier Henrik úgy összevesztek egy a nevezett folyóiratban megjelent czikk miatt, hogy az egyik megpofozta a másikat a törvényszéki teremben. Ezen jelenet rendkívül kellemetlenül hatott. K .z d. Moldva Olahorszk-Duna vidék, július 22. (Románik elismerése a porta részét Porosz-és Francziaország állás román kérdéshez; orosz ter.) A „Wanderer“nek írják : A porta mindíze még mindig gördít nehézségeket Hobleini Károly hg öröklő elismerését illetőle nem szenved kétséget, hogy a díván ellenkező magasb hatalom ellenében, meg fog törnii titok többé, hogy Porosz és Franczia- Konstantinápolyban igen fenyegető hangosak, s ahogy a dolgok Európában állnak, az bizonyára nem sokára az egész vonalba lesz kénytelen vonulni. Sőt már az sem többé, hogy a congressusban, mely valleg nem fog soká magára váratni, Fraj Porosz és Oroszország Romániának fügségére fognak törekedni. Anglia e pontsve kéz alatt adta volna beleegyezését. Mesetre úgy tesz most Napóleon, mintha nne a románokra, s valóságban erélyes írást is intéztetett I. A „Hon“ magántávsürgönye. Trie sz t, jul. 28. Anconában tegnap 4 szállító hajó, 5 kerekes gőzös, 10 pánczélos fregát, 8 fa fregát és 4 ágyunaszád horgonyzott. Persatio admirait a nép súlyos fenyegetésekkel illeti, elannyira, hogy nem bátorkodik a szárazra menni a hajóról. K a r l s r u h c, jul. 28. Kdolsheim helyébe Freidorff neveztetett ki külügyminiszterré. Bukarest, jul. 28. Rosetti cultusminister beadta lemondását. — Hírlik, miszerint slohenzollern herczeg közelebb a Portátóli függetlenségét szándékozik kinyilatkoztatni. London, jul. 28. A távirdai alattság lerakása New Foundlandig be van végezve. Florencz, jul. 28. A mai „Italic“ azt állítja, miszerint a fegyverszünet iránti alkudozások Olaszország méltósága és érdekei tekintetében kedvező eredményekre vezettek. A franczia kormány el fogja ismerni. — u. m. e lap — a velenczei nép jogait , sőt még annak sorsa felett is határozni fog. A békealkudozások közvetlen Olaszország, Ausztria és Poroszország közt fognak folytattatni. Paris, jul. 28. Bajorország és a délnémet államok részére ma írta alá Pfordten a fegyverszünet iránti egyezményt. München, jul. 28. A poroszok tegnap Würzburgnál visszavetettek és 16 ágyút vesztettek. — Warnhiiler Münchenen át Bécsbe utazott. Táviratok. Bécs, jul. 26. Bukarestből írják jul. 25-ről . A román hadsereg nagyobb része tegnap a moldvai határon keresztül ment Suczava (Bukovina) felé vonulandó. A béke ezen világos törésével Károly herczeg valószínűleg híven teljesítette azon küldetést, melylyel Poroszország részéről Bécs, jul. 28. Gróf Károlyi ma a fegyverszünet s a béke-praeliminárék tervezetének ratificatiojával a porosz főhadiszállásra visszatért. A béke létrejötte föltétlenül bizonyos. A poroszok hátra- s az ausztriaiak előnyomulása a megállapított hadvonalig azonnal megkezdődik. Olaszországgal Párisban fog tárgyaltatni. (P. Ll.) München, jul. 26. Igyekeznek az összes szövetségi államokat a fegyverszünet feletti alkudozásokba befoglalni. Páris, jul. 26. Este. Az esti „Moniteur“ írja : Bécsi levelezések állítják, hogy a f. hó 22-én Pozsony előtt vivott csata tökéletesen az osztrákok javára fordult, midőn az ellenségeskedések megszüntetéséről szóló hír által félbeszakittatott. Velenczei levelek constatálják a nyugtalanságot, melylyel a lakosság az ostromlásra előkészületeket tekinti. Mezzacapotlok által f. hó 19-dike óta minden összeköttetés meg van szakítva Velenczével. Anconában Persano tengernagy ellen a lissai csata miatt népmanifestatiók fordultak elő. London, júl. 25. Ma este falragaszok függesztettek ki, melyekben köztudomásra hozatik, hogy a kormány egy reformbizottmányt alakított, melynek feladata , mielőbb véleményt mondani az iránt, van-e joga a népnek a parkokban gyülésezni. A népet a falragaszokban kérve kérik, hogy hétfőig ne próbáljon meetinget tartani a Hydeparkban. Triest, jul. 26. Tegethoff aladmirált a városi tanács tegnapi ülésében tiszteletbeli polgárnak választották. Triest, jul. 26. (Legújabb tengerentúli posta, tudósításokkal Calcuttából jun. 22., Singaporeból jun. 21 dikéről.) Newchang et egy amerikai gőzös, mely 500 rendes katonát hozott, felmentette. A japáni kormány megenged utazásokat az országban. Chiosiu fejedelme visszautasítja Teskum kivonatát, hogy mondjon le s engedjen át kerületéből egy részt: újdonságok. Pest, jul. 28. — A bécsi posta, melylyel a tegnap esti lapoknak kellett volna megérkezni, lapunk bezártáig ismét nem jött meg. — (Császárné Ő Felsége) tegnap esti órakor a városligetben sétakocsizást tőn. Oldalán Ferenczy k. a. ült. — Holnap, az az vasárnap f. hó 29-kén reggeli 9 órakor a „magyar mérnök-egylet választmánya az akadémia Kisfaludy-termében ülést tartana, melyre az érdeklett tagtársak azon kérelemmel hivatnak meg, hogy szíveskedjenek az alapszabályi tervezeteket magukkal hozni. Elnöki megbízásból Petényi Ottó választmányi titkár. — Örömmel értesülünk, miszerint a „magyar mérnök egyletnek“ f. évi augusztus hó 5-én tartandó közgyűlésére a bejelentések a haza minden részéről igen szép számmal történnek. Annál fontosabb ez, miután egyéb országos egyletekkel ellenkezőleg : ez egyedül azon társulat, mely daczára a zilált viszonyoknak és bizonytalan közlekedésnek, kitűzött czélját el nem téveszti, s a hazai anyagi érdekek legfontoabja