A Hon, 1866. július (4. évfolyam, 149-175. szám)

1866-07-29 / 174. szám

174-ik sz. Vasárnap, július 29. Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén 7. sz. földszint. Előfizetési dij: Posten küldve vagy Budapesten házhoz hordva egy hónapra . • • . 1 frt 75 kr. 3 hónapi a ....... 5 frt 25 kr. 3 hónapi a ............................ 10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám 1-fő emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Negyedik évfolyam 1866jr Beiktatási dij: 7 hasábos ilyféle petit sora ... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . • 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel.^ — ilyik-téri 5 hasábos betit sorért . . 25 kr. Az előfizetési díj a lap kiadó hivatalához küldendő. (Ferencziek tere 7. sz. földszint. A lap szellemi részét illető minden közremny a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Rendkívüli előfizetés Augustus—szeptemberi 2 hóra Augusztus—octoberi 3 hóra Augusztus—decemberi 5 hóra Klftfletési «1JLJ . . . . 3 frt 50 kr. .... 5 frt 35 kr. . ... 8 frt 75 kr. A „HON“ szerk. és kiadó hivatala* PEST, JULIUS 28 Politikai Szemle. (ÿ) Minden arra mutatott, hogy mai nap már teljes bizonyossággal megírhatjuk: béke, vagy háború? Az éjjel egy magán távirat is érkezett, mely határozottan mondá, hogy a négyheti fegyverszünet, sőt a békeelőzmény is alá van írva. A „M. Világ“ magán távirata szerint már a feltételek is tudva lettek volna. Ezek szerint „Ausztria kilép a Bundsból. Ausztria Poroszország részére területet nem enged át, de 20 millió tallér hadi költséget fizet. A porosz határ a Majnavonalig fog terjedni. Szászország integritása megőriztetik. A többi szövetségi tagok külön egyezkednek. Hasonlóan külön egyezkedik Ausztria Olaszországgal. A poroszok kivonulnak Alsó-Ausztria és Magyarországból, Cseh- és Morvaországból pedig akkor, ha a 20 millió tallér hadi költség kifizettetett.“ Ezen pontok körülbelül összehangzanak azon korábbi tudósításokkal, melyek a berlini félhivatalos lapok vitáiból vették eredetüket. Csak egy pont nem elvezik meg a helyitől, tudniillik, hogy Ausztria külön fog egyezkedni Olaszországgal, miután tudva van, hogy Poroszország és Olaszország ünnepélyes szerződésben kötelezték magukat arra, hogy külön békét, vagy csak fegyverszünetet is nem kötnek Ausztriával. A Szászországra vonatkozó pont is homályos , mert megmaradhat azon országnak integritása anélkül is, hogy okvetlenül vissza kelljen térni a szász uralkodóháznak. Továbbá igen igen feltűnő pont volna az is, hogy Ausztria többi szövetségeseit különösen Bajorországot, egészen Poroszország torkába engedi sülyedni. Mást nem tehet a külön egyezkedésre való utalás. Ily telegrammok után biztosan vártuk, hogy a nap hossza alatt a történtekről távirati tudósítást veendünk , azonban a távírda estig semmi politikai tudósítást nem hozott. Megjött ellenben a mai börze kezdetének árfolyama, azon megjegyzéssel,hogy „a béke csaknem meg van kötve.“ Ily föltételes beszéd huszonnégy órával később az előbbi igen határozott alakban szerkesztett telegramus után itt Pesten azon gyanúra adott alkalmat, mintha még nem volna minden tisztában és Ő Felsége a Károlyi és Bismarck között létrejött béke-előzményi pontokat mindeddig nem ratifikálta volna. Mások tovább mentek, s azt hitték, talán a minden ponton megvert, de azért meg nem tört Olaszország okozza az akadályt : a kötött szerződés értelmében jogával él, s nem írja alá a békeelőzményt, melyet Ausztria és Poroszország Nikolsburgban készítettek. Azon esetre, ha Poroszország békeszeretete nem oly őszinte mint mutatja, igen kellemes expediens volna rá nézve Olaszország véstóját rántani elé. Két dolgot érne el ezzel egyszerre : először bebizonyíthatná békeszeretetét , de még mérsékeltségét is, mert valóban 20 millió tallér hadikárpótlás s a legyőzött ellenség területének épségben maradása nem épen oly elviselhetően föltétel, mint a mostani körülmények között Bismarcktól várni lehetett volna. Másodszor, nagy előny volna Poroszországra, ha mérséklete tanúsítása után is, módjában állna folytatni a háborút s a búrokat tovább feszíteni. Mindez azonban csak oly combinatio, melyre az ember oly perezben jut, amidőn huszonnégy óráig egy betűnyi újabb birt sem vesz. Igen valószínű, hogy még az éj folytán megérkezik a várt felvilágosítás, s akkor jelen észrevételeink önmagukban semmisülnek meg. — Mint tudva van, az osztrák és olasz hadsereg között nyolcz napi fegyvernyugvás köttetett. Most már elmondhatjuk, hogy a vámegyszögön és Velencze városán kívül alig van osztrák haderő ezen tartományban. Velencze maga is jul, 19- től fogva Mezzacapo tábornok által, úgyszólván el van zárva. Ami a nyugati csatatért illeti, itt szó sincs fegyvernyugvásról. A bajor külügyminiszter, Pfordten úr igyekezett volna ugyan a középnémet államokat is bevinni a punctauokba , azonban mint látszik, mindeddig siker nélkül. Manteuffel töb átlépte Baden nagyherczegség határait, s déli irányban nyomul előre. Lapjaink bezártakor nem hogy a mai reggelről szóló bécsi lapokat, de még a péntek estéről kelteket sem kaptuk meg a postáról. Tudakozódásunkra azon választ nyertük, hogy ma, szombaton, Bécs felöl posta nem fog érkezni. Az elmaradás okát nem tudták, vagy nem mondták meg. (1) Kivételes állapot Bécsben, és egész Alsó- Ausztriában. A posták rendetlen járása miatt „fiúk ma juiun ei uuzzhhk «■ ucvoi nitt.,.oiro» lap, mely a cs. hadsereg parancsnokságától kiadott azon rendeletet hozza, mely által Alsó-Ausztria kivételes állapotba helyeztetik, s a polgári egyének a következő bűnvádi esetekben a katonai törvényszékek illetősége alá vettetnek. A rendelet Ruckstuhl altábornagy aláírásával jelent meg, s hivatkozás van benne a máj. 30-ki (1866) császári rendeletre, mely az északi hadsereg parancsnokságát ily rendelet kiadására felha Ezen rendelet értelmében Bécsben, és az egész Alsó-Ausztriában a személyes szabadság és házjogról szóló törvények felfüggesztetnek. Továbbá a következő bűnvádi esetek : felségárulás, felségsértés, a császári ház tagjainak megsértése, csendháborítás, felkelés, lázadás, nyilvános erőszakoskodás, gyújtogatás, a katonák szökésre csábítása, vagy a szökötteknek adott segítség, a titkos társulatokban való részvét, a hatóságok rendeletének gyalázása, izgatás az állam és községi hatóságok rendelete ellen , ellenségeskedések támasztása a vallás és nemzetiségek ellen, nyilvános gyalázása a házasság, család és tulajdonjog intézményének, hamis nyugtalanító hírek és jövendölgetések, megsértése a hivatalszaknak, hivatalbeli szolgának, és az öröknek , végre engedelem nélkül egy könyv sajtónak vagy könyomdai készületnek leirása, innen túl, a polgári egyénekre nézve is a katonai törvényszékek előtt lesznek tárgyalandók és elintézendők, mégpedig úgy, hogy a büntetés megszabása az 1866-ki katonai büntető törvénykönyv értelmében fog történni. Ha a polgári rendhez tartozó egyének az elősorolt bűnvádi eseteken kívül más bűntényt ezekkel együttesen követtek el, ily esetekben a katonai törvényszékek ítélnek ezen bűnvádi esetekben is, de már ez utóbbi esetekre vonatkozólag a büntetés megszabása a polgári büntető törvények értelmében történik. Végül testi büntetéssel a polgári egyének a katonai törvényszékek által csak annyiban illettethetnek, amennyiben ezt a polgári büntető törvények is megengedik. __A Wiener Achemspost“ a többi közt írja : „A*császári kormány elismeréssel tartozik Bécs és Alsóausztria lakosainak magatartása iránt , és nem ez okból hirdettetik ki a kivételes állapot. A kormány tovább is teljes bizalommal viseltetik a lakosság irányában. Azonban Bécs városában számos idegen elem van összegyűlve,s ezek felébresztik a kormány figyelmét. Ha tehát a rendkívüli viszonyok által Alsó-Ausztria is a cs. kir. hadsereg működési körébe esett, az ily rendkívüli intézkedések szükségesek voltak a hadsereg védelmére, a rend föntartása tekintetéből, s így a kormány azon fontos feladatának felelt meg, melyet tőle a helyzet követel. A császári kormány elvárja a lakosság leglegálisabb támogatását. Az igazi és valódi osztrák érzelem főleg abban tűnik ki, hogy engedelmeskedik a törvényeknek. A kormány reméli, hogy csak ritka esetekben lesz kénytelen a szigorhoz nyúlni, melyet a humanitás érdekében szívesen mellőzött volna.“ — Tehát ki van hirdetve a „kivételes állapot“ mely a praxist tekintve nem sokat különbözik a telivér ostromállapottól. Az ostromállapot ágyúja megszólalván, Kuranda ur lapja, az „Ost. D. Post“ az első sebesült. Tulajdonkép megfutott a csata elöl, s nyilvánítja, hogy a kivételes idők tartamára lapjainak kiadását felfüggeszti. Úgy látszik, hogy Kuranda ur képzelősködik, mintha ezzel valami nagy hőstettet követett volna el. Legyen neki saját nézete szerint. De mit mondanak a praenumeransok ? (Kik közé szerkesztőségünk is tartozik.) Nem azért fizettünk elő, hogy küldjön nekünk Kuranda úr lapot, amikor neki tetszik, hanem hogy tartson el újsággal amint az előfizetési hirdetés szólott : júliustól September vagy december végéig. Az nem járja, hogy egy újság ijedtében felfüggeszsze magát, mint a frankfurti szerencsétlen polgármester. A Debatter írja : „Háborús időkben, s különösen ott, ahol nagy hadsereg van együtt, bizonyos büntetésre méltó tettek a veszély magas fokát feltételezik. A működő hadseregek tehát különben is kezökbe veszik a polgári hatóság illetőségének nevezetes részét, s npír katonai codex váltja fel. „Ez oly dolog, mely bármi szomorú és sajnos, azzal a legjobb lelkiismerettel meg kell alkudni. Egyszersmind alig kell olvasóinkat figyelmeztetni, hogy a katonai törvények uralma alatt az óvatosság igen ajánlandó, mert azokkal a szigor sokkal nagyobb. És ezen szigor nem csak a büntetések megszabásában tűnik fel. De hogy példát mondjunk : a polgári büntető törvényekben a bűntények elkövetésénél a rosz szándék is bebizonítandó, s csak ezután állapíttatik meg aétség. Ellenben a katonai büntető codex nem kérdezősködik a „rosz szándék“ fel, hanem ha a tiltott tény el van követi, bekövetkezik a büntetés, akár roszszidékkal, akár a nélkül történt a cseleked. A „Presse“ írja : ostromállapot kihirdetése meglepetést hoz, úgy jött az, mint felhőtlen égből a vám. És e mellett egyszerre a „Monitz“ azon tudósításával, hogy a fegyverüzet már létre jött, vagy legközelebbre fog jöni. Olvasóink megértendik hogy a kivételes állapot idejére, a mi kérdések vitájában, különösen pog, a béke, háború, és az alkotmány-idést illetőleg a legnagyobb tartózkodni kell viseltetnünk. Ha valaha, most az az, hogy a hallgatás arany. Tehát érkezett tudósításokat szigorú kítál alá vesszük, és teljes objectivitással tszük közzé, s igy vigyázunk arra, hogy apjaink érdekes volta meg ne semmisin. Sokáig ezen állapot nem tarthat. Kik levelezőinket is, hogy csak a tény elősorolására szorítkozzanak. A politikritia siszírozva van.« Fel nem jegyzett teats kiszámít hatten veszte«. il Mióta a „Bund“ ritkult, azóta mindig csatázott Poroszig Ausztriával. Csatázott e két nagylom a kabinetekben, a világpiaczon, gyárakban, a conferentiákon stb. soha egymással, többször egymás elés jelentékeny veszteségeket szenv és néha még mi magyarok is. Igenis, a poroszor bor háttérbe szorította a tokaji bánnál 3tszorta drágább, holott egyitsem jobb. Csatát vesztett a birodalo millió akonyi bortermése Porosz- francziaország ellenében annyira, hoig ezeknek az ő kevesebb és nem termésükből sok szép jövedelmük van, az osztrák birodalomból több pénz kimegy idegen borokért, mint mennyi bejön az elpazarlott jó borokból. S így csatát vesztettünk saját piaczainkon is, saját elsőrendű termékeinkkel. Csatavesztés volt reánk nézve minden patens, minden államkölcsön, minden zálogitás és minden mulasztás, mit a népnevelés terén felróhatunk, — mert gyengítette ez a birodalmat minden részletekben, míg a porosz belöl és kívülre folytonosan erősbödött. Több száz polgári iskolát állított ez, melyben 24,000 és több száz kézipar intézetet, (Handwerker Fortbildungs Anstalt), melyben 22.000 növendék nyer alapos kiképeztetést a gyári, ipar, közlekedési, kereskedelmi stb. pályákra. És igy létre hozta azon jómódú iparos polgári osztályt, mely az állam erejének mérve, gyökere , félénk, békeszerető, de fáradhatlan, szorgalmas és vállalkozó osztály, — mely nálunk magyaroknál még nem is létezik, mert még a városi polgárság is többnyire földmivelésből él, — sőt az iparos is azt hiszi, hogy tönkre menne, ha bele nem kontárkodnék a földmivelés, szőlészet, kertészet stb. szakmunkáiba. És megvertek minket saját hazánkban saját piaczunkon az angolok az ő vertvasukkal, rudvasaikkal, sineikkel stb. melyeknél pedig tartósabbat tudtunk volna készitni. Megvertek az amerikaiak az ő füstökthusukkal, marhanyelvükkel, szalonnájukkal, melyek ugyan nem oly jók, mint a magyar sertésé , de olcsóbb, s a mely népnek pénze nincs, az olcsóbbhoz fordul. Kiszorította Dalmátország városaiból a magyar búzát az odessai és egyptomi, pedig ez nem oly szép, mint az, mit mi egyiptomi búzának nevezünk.Háttérbe szorították ezek s még Amerika is szövetkezett velők ellenünk, és betolakodtak egészen a tripszti, jánczokra, a trieszti malmokba, ft.Va a 0,**» vasúton s a lisztet meg drágábban lehelen ..ini tani . . . Végre úgy látszik, még Ausztrália is fellép ellenünk az ő gyapjújával és Isten tudja, hogy nem győz-e ? ! Pedig mindez máskép történhetett volna, ha a magyar ember nem lett volna arra kárhoztatva, hogy örökösen csak alkotmányát féltse, törvényeit tanulja, pereljen, perlekedjék s e közben megfeledkezzék az élet, a közélet gondjairól. Mind máskép történt volna még a jelenlegi csatározás is, ha nekünk lettek volna számos jó vasutaink, lettek volna számos tehetős gyárosaink, értelmes, ügyes, iskolázott közvitézeink, kik meg tudnak futamodni, földhöz tudják magukat csapni, csúszva mászva tudnak lövöldözni stb. mikor kell bár ez nem szép — de hasznos. Mind máskép állanánk még most is, ha gazdagok volnánk terményekben (t. i. el lett volna látva öntöző zsilipekkel legalább azon tér, melyet a Tisza jókedvéből szokott megöntözni), ha gazdagok volnánk gyártmányokban és ezek eladása folytán arany s ezüstpénzben. Sokat vesztettünk, temérdeket vesztettünk évtizedek óta az ipar, gazdászat és kereskedelem terén. Azon 400 millió forint, mely a „Hon“ hasábjain ez utóbbi csatázásokból kiszámíttatott, csak koronája a veszteségeknek, ha t. i. már többet nem vesztünk. Sokkal többre mennek a kiszámíthatlan veszteségek. Ilyenek: az adásvevés, a pénzforgalom megzavarodása, miszerint megálloit minden gondolat, minden vállalat, minden munka és fizetés. Minden figyelem a csaták eseményeire van fordítva. Mindenki csak ezektől vár egy jobb fordulatot, és elhanyagolja saját munkáit , viszonyait, kötelességeit, élvezeteit; még nem is olvas, csak olyast, mi a csatázásra vonatkozik. Kiszámíthatlan veszteségek ezek. Pedig végre is ott kell kezdenünk a munkát, a haladást, ahol elhagytuk : belszervezetünket kell rendezni , belerőnket kell megalapítni, adósságainkat le kell tisztázni, sőt vagyonoskodásra kell törekednünk, szellemi és anyagilag gyarapodnunk, erősbödnünk kell — akkor hatalmasak leszünk. Ekkor jobban fogunk félni mint most, mert nem mondhatjuk, hogy: „mit veszthetünk még?“ és épen e félelem teend erőssé, hatalmassá, jókedvűvé még a vész idején is — míg mostani jókedvünk olyan mint a matrózoké — a legnagyobb vész idején! K. L. A Dub, Prerau és Tobitsaunál vivott csatákról az „Olmützer Zig“ a következő tudósítást vette : „Tegnap (vasárnap) reggel 3 órakor az Oschau melletti magaslaton a porosz csapatok és a mi dsidásaink között őrjárati csata fejlődött ki. E csata kimenetele, úgy látszik, nem volt előnyös sem mireánk, sem a poroszokra nézve, 8 óra után hallották Olmützben az első ágyúdörgést. A csata távolságát illetőleg a lakosság hosszabb ideig kétségben volt, s eleinte Brünnél gyanították azt, míg végül jelentették, hogy csapataink Dubnát a poroszok által megtámadtattak, s úgy látszik, mintha a nevezett környéken nagyobb csata fogna kifejlődni. A Rothkirch dandár, mely reggel indult el az olmützi táborból, volt a megtámadott. A barcz fél 9 órától délutáni 2 óráig tartott, szakadatlanul. Olmützből magasabban fekvő pontokról figyelemmel lehetett azt kisérni ; a csata Prosnitz, Tobitschau, Prerau, Troubeck, és Dub körül folyt, s állítólag leghevesebb volt Wranowitz, Kralitz, Klenowitz és Dubnál. A csata folyamában a hadiszerencse ingadozott, s hosszabb ideig a poroszok részén volt, kik túlnyomó erővel támadtak. Ez alkalommal különösen a tüzérséget rohanták meg, mely nekik nagy veszteségeket okozott. E támadás következménye az lett, hogy a 8- és 9-ik ütegek, melyek a csatába voltak bonyolítva, sokat szenvedtek, s egy üteg, mint mondják, az ellenség kezei közé került. Azonban osztrák huszárok és a szász lovasság csakhamar visszavették a zsákmányt , s állítólag még hozzá 8 ellenséges ágyút is. A harczoló osztrák csapatok egy része délután parancsot kapott Olmütz felé visszavonulni, s emiatt sokan attól féltek, hogy csapataink hátrányban maradtak. Nagy számmal érkeztek kocsik sebesültekkel, kiknek számát 150re teszik. A hajót azonban folytattatott, s csak késő este szakíttatott meg. A poroszok, úgy látszik,minden áron el akarták érni a vasutat é s azt szétrombolni. Preraunál szét is romboltatott a vasút, azonban nem tudni, hogy az osztrák, vagy a porosz csapatok tették e. Brodek állomásnál a poroszok visszavezettek, s állítólag egész Olschauig üldöztettek. Este jelentették, hogy a harmadik hadtest Preraunál szintén csatázott. Ma a reggeli órákban ismét folytatták a harczot, mint halljuk, kedvező eredménynyel reánk nézve. Ma délelőtt érkezett sebesült tisztek a Mamula ezredből megerősítették ezt. Ma délelőtt 9 óra után egy porosz parlamentak érkezett az olmützi várparancsnoksághoz, s 10 óra után bekötött szemekkel hagyta el a várost a mérnök-igazgató kíséretében. A harcz eredménye, amint látszik, az osztrákokra nézve kedvező volt, legalább a Leipnikből jövő porosz hadtest szándékolt egyesülése a Prosznitzból érkezővel, nem sikerült.“ Továbbá Olmützből jelentik f. hó 20 dikáról. Majdnem naponkint fordulnak elő a külső várterületen kivül őrjárati összeütközések az osztrák és porosz csapatok között. Tegnap egy 14 Az esti „Moniteur“ írja jul. 25-kéről : „A franczia kabinet békülékeny fáradozásai egy első eredményre vezettek. A hadfolytató hatalmak beleegyeznek a fegyverszünet megkötésébe, s a békealkudozások megnyitásába. Már ismerjük azon föltételeket, melyek alatt Francziaország fölajánlá jó szolgálatait. Ausztria el volt tökélve, Velenczét föladni; másrészről Poroszország eléggé jelentékeny előnyöket nyert arra nézve, hogy a bécsi, berlini s florenczi udvarok békés érzületére lehessen hivatkozni. Francziaország saját tanácsainak tekintélyére, s a 3 kabinet mérséklettségére számított, czéljának elérése végett. Várakozása nem csalatott meg. Francziaország a barátságos közbenjárónak ugyanezen szerepét őrzendi meg a megnyitandó alkudozásoknál, s befolyását folyvást a kibékítési mű könnyítésére használandja föl. Ausztria nem fájdalmas tétovázás nélkül fogadá el azon békealapokat, melyek a német szövetségbeli kilépését foglalják magukban. Mindemellett is Ausztria számos lapok nyilatkozatai szerint, jövőben sokkal szabadabban fejthetendi ki ama roppant segélyforrásokat, miket a birodalom keleti tartományainak legnagyobb része foglal magában. Egyébiránt tudva van, hogy a porosz reformjavaslat a jövőt nyitva hagyja, a Németországhozi újabb viszonyok előállítására vonatkozólag.“ Páris, júl. 26. Az „Etendard“ írja: A nehézségek még mindig nagyok, habár teljes ok van hinni kiegyenlítésüket. A feltételek között, melyeket Ausztria elengedhetleneknek tart, vannak : a császárság integritása Velencze kivételével, következőleg Olaszország lemondása Tirol iránti igényeiről, s a szász király visszatérése államaiba. Állítják, hogy e két pontra nézve teljes egyetértés uralkodik Francziaország és Ausztria között. Tudómth sok a csatatérről. Éjszaki csatatér. A „Presse“ írja: Miután a poroszok mozgalmairól semmit sem hallani, mára csupán a demarcationalis vonalnak a poroszok rezéről történt egyes megsértéseire kell szorítkoznunk. A demarcationalis vonalat, mint tudjuk, a Rusz patak képezi Wolkersdorf és Pillichsdorfnál. A porosz csapatok mindazáltal megszállották Obers.„«»ion innen fekszik, s sarczoltak és requiráltak. Csakugyan oly nehezükre esnek a porosz előcsapatoknak az egy patak által képezett demarcationális vonalat emlékezetükben tartani ?