A Hon, 1866. december (4. évfolyam, 277-297. szám)

1866-12-01 / 277. szám

277-ik sz. Szombat, december 1. Előfizetési (h­j: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva 1 hónapra.....................................1 frt 75 kr. 3 hónapra.....................................5 frt 25 kr. 6 hónapra........................................... frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere­z­ik szám 1-ső emelet. Szerkesztő lakása : Magyar­ utcza 8-dik szám 2-dik emelet. Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén 7. sz. földszint. Negyedik évfolyam 1866. Beiktatási dij: 7 hasábos ily to­­­e potife sora .... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásért. ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt-téri 5 hasábos petit sorért . . 25 kr. Az előfizetési dij a lap kiadó hivatalához küldendő (Ferencziek tere 7. sz. földszint.) E la­p szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Az országgyűlés megnyíltával rendkívüli előfizetést nyitunk .A HON*-t úgymint : december-februári 3 havi folyamára 5 frt 25 krajczár, decemb -mártiusi 4 hóra 7 frt. A „Hon“ szerk. és kiadó hivatala. PEST, NOVEMBER 30. Politikai szemle. (I). A félhivatalos „Wiener Journal“ megc­á­­folja mindazon híreket, melyek osztrák hadcsa­­patoknak Gácsországban öszpontosításáról ke­ringtek Bécsben, s melyek az ottani börzét némi nyugtalanságba ejtették. „Az ily intézkedésre nincs ok, mivel a tartomány belállapota nem lehet jobb, s a külviszonyok teljesen zavartalan jelleműek." A „Wiener Abendpost“ hasonló ér­telmű c­áfolatot közöl. (Lásd alább „Esti posta“ rovatunkat.) A „Schweiz. Corresp.“ mindemellett azt írja, miként azon katonai intézkedéseket, melyeket Oroszország a legutóbbi időben tőn, még­sem lehet egészen oly ártatlanoknak és fogantyú nél­külieknek tekinteni, mint a félhivatalos orosz nyi­­latkoza­tokban rajzoltatnak,melyek szerint régóta fenálló, ideiglen félbeszakított vagy felfüggesztett katonai intézkedések hajtatnak végre. Ha ezen intézkedések talán nem is annyira fenyegetés, mint tüntetés jellemével bírnak, mindazonáltal komoly figyelmet érdemelnek. A „Zukunft“, melyről tegnap megjegyeztük, hogy „nagy dolgok előestéjén képzeli magát,“ s mely ösztönszerűleg látszik érezni a Neva fe­lől jövő szelet, legutóbbi számában valóban így ir : „A külhelyzet olyan, miként nem tartozik a sehetlenségek közé, hogy rövid idő alatt ismét nagy események fognak tör­ténni. Mi már néhány nap előtt tudósítást kap­tunk nyugat-gácsországi levelezőnktől némely foganatba vett sajátságos biztonsági rend­szabályokról, melyeket azonban, nehogy „nyugtalanító hírek terjesztésével“ vádoltassunk, az ismeretes sajtóviszonyokra való tekintetből, nem közöltünk. Miután azonban e hít az alsó ausztriai országgyűlésen is megemlíttetett, to­vábbi veszély nélkül constatálhatjuk azon „on­dit“-kat, melyek katonai elővigyázati rendsza­bályokról akarnak tudni Erdélyben és Gácsországban. Oroszországházi viszo­nyaink már teljes látszat szerint meglehetős ko­moly stádiumba léptek : a Dunafejedelemségek irántiak, mint látszik összefüggésben állnak az előbbiekkel, s ugyanezt mondhatni azon szerfö­lött ingerült hangról, melyet a porosz közlönyök néhány nap óta folytatnak ismét ellenünk.“ Ugyancsak a „Zukunft“ feltüntetőleg idézi a „Czas“ párisi levelezőjének (mely lap úgy ér­tesülhet Párisból, mint a „Zukunft“ Sz.-Péter­­várról) a következő tudósítását : „A franczia kor­mány buzgón foglalkozik Ausztriával, t­e­k­i­n­tettel G­ács- és Magyarországra. Itt fekszik az európai politica sarkpontja.“ A „Zukunft“-nak mint már ez idézetből lát­juk, nem igen tetszik a „Czas“ értesítése, mert különben nem ragasztaná ahoz a felkiáltó jelet „sic!“-et, minek értelmét könnyen kitalálhatja az, ki a hírlapi stílusban járatos. A félhivatalos párisi sajtó, mint látszik, uta­sítást kapott, az orosz félhivatalos lapoknak a nyugati hatalmak elleni barátságtalan kifakadá­­sait hasonló hangon viszonozni. A „Patrie“ ezt mondja a „Journal de St. Pétersbourg“ jegyzé­kére, melyet e lap Oroszországnak a dunafeje­­delemségi ügyben követett magatartásáról kö­zölt : „Sok ingerültség van ezen jegyzékben, s mindenki meg fogja jegyezni a nyugati hatalmak ellen emelt panaszt , melyek „a képviselő testületek irányában szentesítették a bevégzett tényeket.“ Oroszországnak igaza van annyiban, hogy az 1856 és 1859-iki szerző­dések valóban változást szenvedtek, de mely ér­telemben ? A népségek teljes kielégítésének ér­telmében. Azon hatalmak, melyek 1856 és 1859- ben védelmük alá vették a moldva-oláh érdeke­ket s kivánataik szabad kifejezését kérték, el­szenvedhetik azon szemrehányást, hogy 1866- ban feledték a szerződések szövegét azok szelle­ménél fogva. Oroszország dicsekszik a mondott jegyzékben, miként csak személyes rokonszenvei s azon kívánság által tanácsoltatott, hogy együtt maradjon az 1856 és 1859 diki szerződéseket aláirt hatalmakkal ; mi többre becsüljük azon kormányok politikáját, melyek mielőtt rokon­­szenveiktől „kérnek tanácsot,“ a románok érde­kei és jogai által tanácsoltatnak. Ők hívek ma­radtak a krími háború után vállalt kötelezettsé­­gekhez, s ennélfogva méltók védelmet gyako­rolni, mi ép oly gondot mint önzetlenséget köve­tel. Valóban igaz, miként Oroszország örömes­­tebb szemlélte volna, ha más események történ­nek a Duna partjain, a midőn Károly herczeg megválasztása egyszerre meghiúsította minden reményeit, de a nyugati hatalmak soha sem ad­ták a véduralomnak azon jelentőséget, hogy az közösök valamelyik érdekében s a védett népsé­gek érdekeinek mellőzésével kizsákmányolható legyen.“ A „Patrie“ ezen hangja mutatja, hogy minő jelenleg a viszonylat Oroszország és a nyugati hatalmak között. A Mexicora vonatkozó mai táviratok is még mindig ellentmondók. New-Yorkból, nov. 17-kéről keltezett, s a pos­­tagőzös által hozott hírek szerint Miksa csá­szár nov. 1-j­én visszatért Ver­a-C­r­u­z­­ból a fővárosba. Egy New-Yorkból, nov. 28-káról keltezett táv­irati jelentés szerint pedig Miksa császár — hír szerint — Vera-Cruzból Ha­vannába utazott. Ugyanezen távirati jelentés szerint az Egye­sült­ államok hadcsapatai­­megszál­­lották Matamorost (mexicói kikötőhely.) kellő megvitatás végett az értekezletnek előle­­gesen bemutatandó leend. Szóba hozatván az értekezletnek több tagja által, hogy miután lehetséges, miszerint a kir. leirat folytán felterjesztendő felírásnak elkészí­tésére a képviselőház által választandó bizott­ság részéről beadandó felírási javaslat az érte­kezlet nézeteivel nem lesz megegyező, ennélfog­va szükséges leend előre gondoskodni arról, hogy ez esetben az ezen értekezlet nézeteivel megegyező felirási javaslat terjesztessék a ház elébe, — az értekezlet abban állapodott meg , miszerint ha a ház bizottmánya által előterjesz­tendő felirási javaslatnak tartalma úgy kívánná, a baloldal részéről külön felirati javaslat adas­­sék be. (1) Az alsóausztriai Landtag bevégzé a felirat fölötti vitát. A kérelem, hogy a Reichsrath hala­dék nélkül újra összehivattassék, legfelsőbb hely­re jut. Nevezetes tünemény volt Schmerling úr beszéde. Ő excellentiája, mint monda, szilárdul el volt tökélve a feliratra szavazni, de miután több szónok a korábbi kormány eljárásáról is rászólólag beszélt, megváltoztatja szándékát, és nem szavaz sem pro, sem contra. Úgy látszik, a februári apostol alig várta, hogy legparányibb ürügyet találjon a kibúvásra, mert hallatlan az, hogy valaki megvonja szavazatát oly felirattól, melyben saját eszméi vannak letéve, csak azért, mert tetszett egy pár szónoknak olyasmit is mondani, a­mi a feliratban nincs. Senki sem követelte Schmerling úrtól, hogy dr. Bauer, vagy dr. Schindler beszédére szavazzon igent : a felirat volt a vita tárgya, nem pedig az egyes szónokok kijelentése. Csodálatos fogalmai lehet­nek az alkotmányos praxisról a febr. patens fogalmazójának. Hát mikor az angol parlament­ben úgy esik, hogy a radicálisok együtt szavaz­nak a whigek ellen. Vasjon d'Israeli nem fogna élni szavazati jogával azért, mert Bright urnak beszédében olyasmik is előfordultak, melyeket a tory pártvezér alá nem írt volna. Meglátszik ő excellentiájáról, hogy csak Beamter, nem pedig államférfi, különben nem így igyekeznek a ma­ga számára föntartani, a jövendőre nézve, a possibilitást. — Hu­mor­iszikai felolvasás a bé­csi Landtagon. Voltak idők, a­midőn Saphir volt Bécs legnagyobb embere. A humo­ristát megillető koszorúk még ma is nagy vonz­erővel bírnak, s a szónok, a­ki a köznyomor je­len napjaiban, szikrázó életeivel fel tudja vidá­­mítani, ma is elismerésre számíthat. Schindler doctor az, a­ki ma Saphir borostyánaihoz kap­kod. Igaz ugyan, hogy a minden áron humori­­saló politikus mindig azon gyanú alatt áll, hogy több gondja van arra, hogy szellemdúsnak tar­tassák, mintsem szigorúan csak a száraz igaz­sághoz tarthatná magát. A beszéd azonban sok tekintetben oly jeles, hogy azt ignorálni nem szabad, s mutatványkép közölnünk kell abból terjedelmesebb részleteket. D. Schindler: A mostani minisztérium politikáját a ház többsége elitéli, mert ezen kor­mány megsértette az alkotmányt és koc­káztatja a birodalom fönmaradását. A jogok megsértése az osztrák közjogban már remedium juridicum lett. A St.-Pölteni püspök ar­ra szólta, hogy egy szónok Törökországra hivatkozott. A török al­kotmányról szóló hírek ugyan hamisak, de bizo­nyos tekintetben Törökország nem áll oly távol Ausztriától , mert mindkettő ugyanazon közjog­gal bir , tudniillik itt is ott is az önkény uralko­dik. Gervinus mondá a népekről : „a vándor vi­gasztalja magát, hogy ha útjában majd le, majd felfelé kell haladnia, azért mégis mindig közele­dik czéljához. Fájdalom, ezt Ausztriáról nem mondhatjuk , mert akár az absolutismus, akár a constitutionalismus uralkodott, mindig hátrafelé mentünk, s ha koczkáztattunk valamit előre, mint az idén, elvesztettük a játékot. „1848 óta a legügyesebb eszközökkel igye­keztek a kormányok az absolutismust megked­veltetni, s beoltani azt a nép szivébe. Hajdan az absolutismus a patriarchális atyaság talárjában lépett fel, aztán elvetvén ezen öltönyét, ágyukat és szuronyokat szegezett ki, s működtette a ha­ditörvényszékeket a népes városokban. Ismét később a mindenható zsandárok sisakját vette fel, s kifürkészte a falakban a gyümölcskerteket, a polgárok húsosfazekát, s a Beamter sörös po­harát. (Általános derültség). Ismét később az egyedül üdvözítő concordatum felé vonzotta a nép figyelmét, hogy ezalatt ne vegyük észre, mennyit írnak be adókönyveinkbe, s hogy mennyire száll alá a köz­jólét. Azonban az ab­solutismus végre a nép néma panasza alatt agg­korba esett : az absolutismus meghalt, de feltá­madt a febr. alkotmány alakjában. A kormány régi czélját és irányát most sem hagyta el, az absolutismus megtartott egy darab fegyvert az alkotmány jelmeze alatt is : ezen éles tör a 13-ik §-os, mely szükség esetére a szabad od­rogálási jogot fen­tartja. „A­hányszor csak halálos betegségbe esett az absolutismus, mindig gondoskodott róla, hogy a constitutionalismus proclamáltassék, azon tarta­lék gondolattal, hogy a­mire az alkotmányosság javában működhetnek, akkorára az absolutismust újra helyreállítani lehetene. így törölgették az absolutismus arczát a constitutionalismus leplé­vel, s ha az absolutismus ismét fellobbadott, ak­kor a leplet a szennyes ruhák kosarába dobták. (Élénk tetszés és nagy nevetés.) „Egy időre aztán az absolutismus a constitu­tionalismus nevű társulatnál assecurálva volt : köszönetül az absolutismus felgyújtotta a bizto­sított házat. Merem állítani, hogy a kormány, a­hányszor változás történt, mindig gondoskodott az absolutismus jövőjéről, s ennek számára tör­lesztési alapot tett le, hogy soha se jöhessen za­varba. Ezen eljárási módban nem sok morál volt, de eredményre sem vezetett. „A felirat elősorolja panaszainkat. Egy dolog azonban nincs benne kellőleg kiszemelve : tud­­niillik azon iszonyatos seb, melyet a nemzeti termelés szenved azért, mert nincs közjogi sta­bilitás. A nép, mely nem tudja, meddig kormá­nyozzák alkotmányosan, meddig absolut hata­lommal ; mely nem tudja, váljon a törvény, vagy a kard uralkodik fölötte , mely nem tudja, hogy az anyagi kérdésekben a gazdászat elvei, a védvám, szabadkereskedés, vagy a fiscalitás ér­dekei lesznek irányadók, nem dolgozik kedvvel. A nép nem tudja német-e ezen monarchia, vagy cseh, elveszti önbizalmát. Ausztriát nem ment­heti meg más, mint ezen minisztérium lemon­dása, miután ezen kormány a nemzeti termelő erővel úgy bánik, mint más előtte soha. „Oly minisztériumunk van, melytől a nem né­met nemzetiségek, elkezdve a magyaroktól a szlovénekig egy uj aera megkezdését várták. De ma már ezek sem. Ezen nemzetek előtt Belcredi gróf volt azon Szent György vitéz, a ki a febr. alkotmány sárkányát lándzsájával átdöfi. Ezen körülmény az államminiszternek nagy előnyöket szerzett. Bizonyos lapok bebizonyították, hogy főleg a főnemes családok tagjai képesek az ál­lam ügyeit vezetni, mert az ily férfiak vagyoni állásuknál fogva függetlenek. Nem tudom, vál­jon a siszk­ozási politika feltalálója ily függet­lenséget vitt-e be a palotába , hanem valószínű, hogy ha távozik onnan, nem visz többé haza füg­getlenséget. (Átalános nevetés.) „Ez nem rész praecedens casus azokra, akik maguk számára előnyöket, akarom mon­dani érdemeket szerzettek Ausztria boldogításá­­ban. Van ugyan törvény , mely meghatározza, hogy 8.400 forintnál nagyobb nyugdíj senkinek se adassék. De a­mi a magas­ fizetési ellátástól kezdve a nagyobb előlegezésekig és nyugdíja­zásokig, ma történik, arról a mellettem ülő kö­vet, Kuranda úr is sokat tudna beszélni, a­ki Lazanski grófnak adott előlegezési ügy miatt igen sok kellemetlenségeket tapasztalt. Hogy mi történik az ily nagyobb előlegezésekkel, ha valamikép a minisztérium csillaga elhalványul, nem tudom , hanem azon pénzösszeg, melyet a minisztérium az ő bérleti dicsérőire, azok vál­lalataira fordít, csak azért hogy nem igaz dolgo­kat és elferdítéseket írjanak, az már minden határon túl megy. úgy látszik, hogy a kormány az absolutizmus örökké való tartására, s to­vábbi ellenőrség nélküli állapotra számít , a­mi a siszírozó politikának megvilágításában is ada­tul szolgálhat. „Uraim ! tudjuk mily terhet tud elbírni egy siszírozó miniszter. Alig tudnám elszámlálni hán 1z tárczát tart hóna alatt. Azonban a hivata­lok­ ezen cum­ulatiója sok államtani bölcsességet rejt magában. Mily leleményes dolog volt pél­dául az államminisztert egyszersmind rendőr miniszternek tenni. Mert ha az államminiszter kibocsát egy uj törvényt, a rendőr miniszter azonnal referálhatja Ő Felségének, mennyire meg van a nép elégedve az uj intézkedések­kel (Nevetés) s ez argumentum arra, nehogy visszamenjünk az alkotmány­fictiok korszakába. „Még akkor is, a midőn a königgrätzi mező testvéreink vérétől párolgott, a midőn Ausztriát kiűzték Németországból, a midőn Velencze el­veszett, a midőn Pestről azt is meg kellett tele­­grafirozni, ha Deák urnak jó vagy rész kedve volt, akkor is mindig referált a rendőrminisz­ter a dolgok eredményéről az államminisz­ternek, a­ki az előbbivel ugyanazon személy. Sok excellentiás államminiszter akart már egy új Ausztriát teremteni. Annyi igaz, hogy ilyen Ausztriát, mint a mostani, még egyik sem pro­dukált. (Tetszés és nevetés.) „A­ki az osztrák históriát ismeri, tudja, hogy az osztrák államférfiak különös ügyességgel szoktak bírni a szabadság­levelek széttépésében. Soha sem gyorsabbak ők, mint mikor egy al­kotmányt kell elsikkasztani. A midőn I. Albrecht a bécsi polgárok szabadsági levelét megsemmi­sítette, akkor igaz, hogy a polgárság azelőtt tényleg fellázadt állapotban volt. Mi azonban csöndben élveztük az önként adott alkotmány ajándékot, s mégis jött egy feudális cotteria . A képviselőház baloldali tagjai a tegnapi nap délelőtti óráiban értekezletet tartottak a „Tigris“ szálloda teremében, melyben egyhan­gúlag elfogadtatott azon indítvány, miszerint, ha valamelyik tag kérvényt, nyilatkozatot vagy indítványt kíván a ház elébe terjeszteni, az VI TittCZÁ. A bécsi főúri körök. (A Cornhill Magazine novemberi számából.) A dunamenti császárság állapota híven meg­felel lord John Manners eszményének, melyet az államok jóllétéről alkotott magának. Ausztria napról napra szegényebb ; a­mi kis kereskedése van is, abból sem ő húzza a hasznot ; az állam­nak majdnem felében húsz év óta a törvények teljes mellőzésével foly az uralkodás ; a tudo­mányok nem virulnak. Hanem Ciam Gallas gróf és a magas főúri rend ékesen virágzik. A sadovai csata előtt a bécsi legmagasabb kört alkották : két császár, három császárné, tizennyolcz főherczeg, az idegen hatalmak kül­döttségei, s a helybeli nemesség közül azok, kiknek vérökben elégséges mennyiségű a k­é­k. Nincs példa rá, hogy új nemesek, írók, művészek, pénzügyérek, kereskedők, bankárok, tudósok bejuthatnának valaha a választottak eme szenté­lyébe. Hogy valaki e körökben elfogadtassék, a végre okvetlen szükséges kellék, bemutattatása az udvarnál. Windischgrätz herczeg azt mondta volt, hogy „az emberiség a bárón kezdődik,“ de a bécsi udvarnál még ez a czím sem elég. A ki­hallgatásokon, vagy hivatalos jelentéseken kí­vül senkinek sem szabad az uralkodóhoz közelí­teni, ha csak isten kegyelme nem áldotta meg Dietrichstein, Clam, Schwarzen­berg stb. névvel. Ha valakinek vágya van el­fogadtatni az udvarnál, ki kell mutatnia előbb 16 nemes születésű őst mind apai, mind anyai részen ; körülbelül a 30 éves háborúig vinni fel. Mivel valódi osztrák főúr soha sem alacsonyítja le magát mésalliance által, a családfák a legszi­gorúbb bírálatot is kiállják. Ezen családok tag­jai, úgyszólva, udvaronczoknak születnek. Ha valamely polgári születésű egyén érdemek által magas polctra emelkedik, őt magát elfo­gadják ugyan az udvarnál , hanem családját , nejét, leányát, világért sem, így volt ez Schmer­ling úr családjával, ép úgy, mint a tengerészeti miniszter Burger báróéval. Ezen urak hölgyeit tökéletesen ignorálták a bécsi főúri körökben is, még látásból sem akarták ismerni őket. A ka­marások, katonatisztek, miniszterek minden év­ben meghivatnak egy nagyszerű daridóba , de nejeiknek nem szabad megjelenni velök, ha a születés nem jogosítja. E kiszabott határvonalak szigoran kiterjesztetnek az idegenekre is. A követségi titkárok és attadhék nejei semmi szín alatt sem fogadtatnak az udvarnál , és a fran­czia s angol követek is csak az átalános nagy mulatságokban vehetnek részt , míg Metternich herczeg és Apponyi gróf csaknem baráti viszony­ban vannak az illető uralkodókkal. Egy ilyen magas személyekből álló társaság, melynek tagjai a hétköznapi (profán) világ lát­­körén teljesen kívül esnek, valódi német esz­ménykép lehet. Tagadhatlan e részben a rokon­ság az ind és indo-germán faj között. A kaszt­rendszert istenek által szabott intézménynek te­kintik a Spree és Duna mellett ép úgy, mint a Ganges és Jumna partjain. Az osztrák és porosz sudrák örülnek, ha távol maradhatnak a rájpu­­toktól, és ezek sem vágynak egy tálból enni cse­resznyét a bráminokkal. Egész Thüringia elbor­zadott, mikor Werther polgári születésű trójának meg lön engedve kisérni a weimari herczeget sétáiban. Berlinben sem találták rendjén, hogy a kamarás Humbold addig olvasta a Cosmost a királyi palotában, míg király és tudós egyaránt bólingattak az álomtól. Igen természetes, hogy oly körök, melyekbe csak születés által juthatni, érdem után soha, nem dicsekedhetnek valami nyílt látkörrel (in­telligens horizon) , csak is mint „modor isko­lája“ érdemelnek figyelmet. Ha igaz volna a pél­dabeszéd : „Modor teszi az embert“, akkor az osztrák főúri rendnek minden tekintetben kitű­nőnek kellene lennie, mert e tekintetben verse­nyeznek az olasz és magyar aristokrácziával, melyek eddigelé mesterei a jó modornak. Ha valamely társaság kénytelen mindig egy­mással mulatni s annyira zárt, hogy új elemek soha sem vegyülhetnek közéje, az udvariasság és elnézés egészen természetessé válnak. Ilyen körökben nem lehet vitatkozás a felett, ki fo­gadható el, ki nem ; ilyen helyt nincs szükség a lenézésre, számbanemvevésre, a társas élet e kellemetlen fegyvereire, melyek nélkülözhetle­­nek oly körben, hol szükség néha a neveletlent, tolakodót, vagy felfuvalkodott pénzembert meg­­leczkézni. Az osztrák főurak oly pályára szoktak töre­kedni, mely mulatságos és rendjelekkel ékített ; minthogy pedig ezen „nagy dijakat“ felületes kellemesség és urias külső által lehet megnyer­ni : tehát gyerek korukon elkezdve oly mintákat tűznek magok elé, kik az emlitett tulajdonokban érték el a klassikus nevet. — Ezeknél és más hasonló okoknál fogva a társalkodási esthetika virul Ausztriában, mig csaknem egészen el van hanyagolva ott, hol az anyagi haladás szenve­delme uralkodik ; Angliában p. o., melyhez nem sokára Francziaországot is számíthatjuk. A­ki figyelemmel kísérheti az osztrák felsőbb körök társas életét, csakhamar megtanulhatja, hogy az udvariasságnak egész törvényszerke­zete van, melyet oly lelkiismeretesen megtarta­nak ott, mintha valami Solon törvényei volná­nak. Egy bécsi estély bizonynyal feltűnik min­den idegen előtt. Ott nem ülnek és nem járnak az emberek kényök-kedvek szerint, hanem bizo­nyos szerződésszerű törvényekhez kell alkalmaz­­kodniok. Fiatal leányoknak, például, nem szabad fölkeresni a férjes nők társaságát ; megérkeztek­­kor meghajtják magukat a házi­asszony előtt és rögtön a számukra kijelölt szobába húzódnak, hol kiszabott helyükön ülve kell maradniok, kö­rülvéve katonatisztektől , mert le­s följárkálni, ablak mélyedésekbe vonulni felette illetlen vol­na. Dalidók alkalmával a comtessekéknek egy csoportot kell képezniök, melyet csak a tánczo­­lás alatt hagyhatnak el. A társalgásnak soha sem szabad magánosnak lenni. Külsőjüket illető­leg csinos, eleven teremtések ezek a comtesse­­kék ; de szellemkifejezést nem igen találhatni arczukon. Öltözékök mutatós és ékességgel túl­terhelt ; modoruk, az udvariasság és kellem da­czára is, meglehetős öntelt és elhízott. Tánczban tökéletesek , más testgyakorlathoz nem értenek ; zenére, rajzra kevés hajlamuk és kevés ízlésök van. Francziául beszélnek gyengén, angolul épen nem. Utazni nem viszik a birodalmon, sőt mond­hatni : a beczlik határain kívül. A férjhezmene­­tel kevéssel járul a tökélyek eme jegyzékéhez — és igy nem sok szellemi élvezetet ismernek e hölgyek. Társalgásuk érzéssel biró emberre nézve kimért és hideg, eszes emberre pedig épen nem bir vonzerővel. Némileg alkalmazható az osztrákokra is Erasmusnak a brabanti népre tett észrevétele : Quo senescunt, eo stultescunt. — Az éltesebb nők közt ritkán találni kellemes modorú, eszes, vendégszerető, nyájas asszonyt; szellemi életök a gothai nap­tár tanulmányozásáig terjed ; beszélgetések tár­gya a helybeli és családi kacsákon kivül éppen semmi. Ez a bécsi intelligentiának permanens állása ; igy volt ezelőtt évszázadokkal és igy lesz ezután is. A nevelési hiányokra nézve meg kell még említenünk, hogy míg egész Németor­szág könyeket sirt Weither keservei fölött, Bécsben létezéséről sem tudtak e műnek, mely korszakot alkotott a mivelt világban , végül is véletlenül ismerték meg egy panorámában a Pratherben a testvéreinek vajas kenyeret osztó Sarlottot. Egy igen illetékes ismerősöm jegyzi meg, hogy Bécsben ha két úr találkozik és „bon soir“ „comment allez vous“ ? két mondatot elmonda­nak egymásnak, azt hiszik mindketten, hogy igen mulatságosan társalogtak. Ezeknél nem sokkal különb frázisokkal, kellemesen adva elő, eszes hrrt szerezhetni Bécsben. Politika, irodalom tel­jesen ki vannak tiltva a társalgásból ; a Práter­ről és operáról szabad beszélgetni, de bírálni már egészen felesleges. Hogy a bécsi társadalmi körök a mostani ál­lapotra sülyedtek, arra egyebek közt az is nagy befolyást gyakorolt, hogy visszavonul belőlök az az elem, mely az elevenséget, genialitást, él­­etet képviselte. A­ki a magyar fővárosba megy, ott dúsan föltalálja mindazt, a­mit a deutsch­­thum közepett nélkülöznie kellett. Bár a magya­rok kiforgattattak jogaikból, melyek segítségé­vel szép jövőre számíthattak , dicsekedhetnek oly magas szellemi tehetségekkel és oly külsővel melyeket bármely boldog nemzet irigyelhet tőlök. Méltóságteljes maguktartása, igéző modoruk, gyöngéd udvariasságuk a legkellemesebb be­nyomást teszi ; ezekhez járul még bőkezű ven­dégszeretet , szellemi műveltség, felvilágoso­dott tudvá­ny és az az előretörekvő hév, mely csak nagylelkű és eszes emberek tulajdona. A nők pedig páratlan szépségekkel mind király­nékká látszanak születve lenni ; és nem tartják elégnek, mint Heine kedvese, hogy nyakukon gyémánt és gyöngy tündököljön s szép szemek­­ből a szerelem varázsa szóljon ; ennél többre, szebbre törekednek : lelki műveltséggel ragyogni, emelkedett szellemmel bájolni. Régebb a bécsi udvarnál a magyar főnemes­ség fényűzése, őszinte nyíltsága, méltósága mér­sékelte a német urak fösvénységét, alattomossá­gát és nehézkességét. A nagy Széchenyi gróf hosszasan működött rá, hogy a magyar urakat tömegesen Pestre csábítgassa ; a forradalom ál­tal aztán tökéletesen sikerült. 18 év óta a magyar urak teljesen elvonultak a bécsi udvartól, kormányszolgálatban álló egyé­nek, akár czivilek, akár katonák, a pesti körök­ben nem fogadtatnak el. Jelenleg Pest any­­nyival fölül áll Bécsen, hogy a magyar urak­­nak soha sem lesz okuk a Lajthán túl lépni. De elkerülhetetlenül szükséges e vázlat be­fejezésére még néhány észrevétel az osztrák főurakról. A vagyon kiváltságai között egy sem irigy­lendő annyira, mint az, hogy alkalmat nyújt a tudományt, felvilágosodást élvezeteús utazások által fejleszteni. Mennyire dicsérendő a muszka aristocratiában, hogy daczára a kormány aka­dályozó befolyásának, egy folytonos vándorlást lehet látni a Volga és Néva partjairól a Szajna és Tibet felé. A muszkák nem elégednek meg hazájuk fagyos fényével, fővárosuk pompái­val s a malachit-teremmel a téli palotában ; ők sejtik , hogy Péterváron és Moszkváon túl van egy egészen másszerű világ, — és azt nekik látniok kell. — Baden-Baden­ben a zöld asztalnál látjuk őket, rubeleket szór­va ; Parisban a Notre Dame tornyain keresik Hugo Viktor halhatatlan púposának lakhelyét ; a nagy opera színfalai mögött a ballet becstel­­jes istennőinek hódolnak ; — a Palais royalban szarvasgombát esznek, Paris legelső journalis­­tái, vagy a vaudeville legkitűnőbb színésznői társaságában. Avignonban Laura sírját kutat­ják, Florenczben Dante emlékét, s Rómában tanulmányozzák a régiségeket, stb. így utaztak, igy utaznak a muszkák. Az osz­trák főúr pedig soha sem utazott igy és soha sem fog igy utazni. Az ő lelke nem fogékony a természet szépségei iránt ; elméjében nincs in­ger, mely a tudomány csodáinak fölkeresésére hajtaná. Otthon megvan a legjobb bora, legkö­vérebb fáczána, legszebb balletje, legtisztább sö­re ; minden egyéb haszontalan felesleg, fáradság és unalom. Ugyan miért utaznék­­ oly országok­ba, hol tizenhat ős nélkül is megélhetni , hol po­litikáról és pedantériáról beszélnek, hol nem czimezik egymást Durchlauchtnak, és a cselédek s alattvalók nem mondják szünetlen : „Ich küsse die Hand ?“ Még tovább folytathatnék a párhuza­mot, s bizonyára a német urak hátrányára ütne ki mindabban, a­mi a szellem körül jár. Meg kell jegyeznünk végül, hogy bár az osztrák főúr nem születik nagyra termett tulaj­donságokkal és oly kellékekkel, melyek hőst al­kotnak, igen gyakran valódi mintája a lovagias­ságnak és becsületnek. Befolyásuk a birodalom­ra nem nagy ugyan, kárt mégis okoznak gyen­ge felfogásuk és tevéketlenségük által. Sokkal veszedelmesebb egy birodalomra nézve, ha foly­tonos elmebeli gyengeség miatt indul hanyatlás­nak, mintha árulás okozná sülyedését. Az ész nagyobb hatalom a gyufás fegyvernél. A­ki egyikkel sem bír, annak hanyatlania kell.“ Íme mindezek egy angol folyóiratban vannak megírva ; nem mi gyártottuk magyarokut. Kom­mentár különben nem kell hozzá. B. Orvosnők. (Ez a tárcza is a nőké.) (P.6.) Ha az ember a főváros valamelyik fényes kirakatu divatárus boltjábe benyit, s látja azon számos ékes ifjonetot, középütt elválasz­tott üstökkel s karcsú derékkal, kik lengedező léptekkel szökellenek a vásárló nők előtt, mialatt kecses attitűdökben hajlongva elütték, a legel­­lenállhatlanabb redőkbe vonják a különféle kel­mét : el kell mosolyodnunk, miután nem aka­runk megémelyedni.

Next