A Hon, 1868. február (6. évfolyam, 26-50. szám)

1868-02-01 / 26. szám

26-ik sz. Szombat, febr. I Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén 7. sz. földszint. Hatodik évfolyam 1868. Előfizetési dij: Postán hildve, Völgy Budapesten hözhve hordva 1 hónapra.....................................1 frt 76 kr. 3 hónapra.....................................6 frt 26 kr. A 'napra..........................................10 frt 50 kr. L' r E. ilappal együtt egy hónapra 2 frt — kr. A/ ivtilappal együtt negyedévre 6 frt — kr. Az fd­stilappal együtt félévre 12 frt — kr. A. előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Bünden pénzjárulék bérmenteiév* kéretik beküvetni. Szerkesztési Iroda : Főrendiek tere­m­ik min l-o0 emelet, d­aexkeisttó lakás« . Magyar-ul­it 8-dik h­am­o­ dik emelet. I POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. iaewHwzwmgn ■ • at Beiktatási díj: 7 hasábos ilyféle petit sora .... 7 !u. Bélyegdij minden beigtatásért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mel­­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . 26 kr. ■BT Az előfizetési díj a lap kiadó hivatalához küldendő (Ferencziek tere 7. se. földszint.) E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Rendkívüli előfizetés nyittatik „A HON“ következő folyamára február—martiusi 2 hóra február—áprilisi l/i évre február—júniusi 5 hóra » » e ste 3 ft 50kr Estilappal 4 ,» , , , . 5 , 25 11 Estilappal . .0 n » . c8 » Estilappal 10n » A „HONJ szerkesztő és kiadó hivatala. FEST, JANUAR 31. Pest, jan. 31. Abban megegyeztünk, hogy az ellen­zéknek a delegatióba menetelét ne tekint­sük többé válságnak, hanem tekintsük nyilt kérdésnek. Mint válságról tehát nem beszélünk róla, de mint nyilt kérdés igen sokszor szőnyegre fog az kerülni , mint a­hogy épen ott van most. Nem Tisza Kálmán tisztelt barátom mai levelét értem az alatt, mely a »Ha­zánk“-ban azon elvbarátaink nézetét in­dokolja, kik helyesnek találták a balkö­zép beválasztatását a delegátióba. Soha ez indokolt tisztaságát a „Hon“ meg nem támadta, s ha tán Csernátony humoros vagy az én dagályos irmodorom egy-egy kifejezése érintett volna ily kényes húro­kat, azokat szíveskedjék tisztelt barátom mint irmodorunk hibáit tekinteni, s épen úgy nem jegyezni fel emlékezete táblá­jára, mint a­hogy mi nem jegyeztük fel magunknak az ő válaszainak keményebb kifejezéseit. Le styl fait l’homme, — igaz, de hozzá­teszem : mais pas l’objet. A tárgyat magát stylaris harczban meg nem alkotjuk, azt a gyakorlat, fogja kiidomítani. Már idomítja is. A delegatió jan. 29-iki ülésében Grhy­­czy Kálmán tisztelt képviselőtársunk, az ellenzék többi tizenegy tagja nevében egy interpellatiot lesz kénytelen benyúj­tani, melyre ha kielégítő válasz nem ada­tik, kinyilatkoztatják, hogy a költségve­tés tárgyalásában nem fognak részt ve­hetni. Interpelláló képviselő­társainknak tö­kéletes igazuk van , s az ő helyzetükben elfoglalt álláspont egészen correct. Ők azt mondják : minket azért küldött ide az országgyűlés, hogy a közös költ­ségvetést a közös miniszterekkel tár­gyaljuk, nem pedig azért, hogy a biro­dalmi miniszterekkel a birodalmi költségvetést terjesztessük elő. Ha tehát nekünk a közös ügyek miniszterei meg­nyugvást nem szereznek az iránt, hogy ők nem birodalmi, hanem közös miniszte­rek ; mi nem tartjuk magunkat kötele­zetteknek a budget-tárgyalásokban részt­­venni. Fognak-e ily kielégítő választ nyerni? nem tudom , ha nem kapnak, meglepő nem lesz. Sehol a küldiplomatia, a világ­­pénzpiaci, s a hadsereg előtt semmiféle közös képviseltetést nekünk Ausztria nem engedett. Mi csak magunknak mondjuk, s ha akarjuk, magunkról elhiszszük, hogy Magyarország és Ausztria már most k­ö­­zös ügyekkel is bírnak; de e mellett a magyar királyt és Magyarországot egy követe sem képviseli Ausztriának, hanem csak Ausztriát és az osztrák császárt, s így az osztrák közös minisztereknél csak következetesség,ha ők engedik ugyan ma­gukat általunk közös minisztereknek neveztetni, hanem ők magukat csupán csak birodalmi minisztereknek mutat­ják be. Nem szólunk erről most, mint sére­lemről. Azok az urak, a­kik a Hazánkban oly gúnyosan veték oda, hogy nem ér sem­mit az az ö­r­ö­k­ö­s z­ú g­o l­ó­d­á­s (!) most jó alkalmat találhatnak saját lapvezéreik­nek lecskét tartani a fölött, hogy minek zúgolódnak ily csekélységek miatt, mi­nek keresik mindenben az árnyolda­lakat? a­mi a Hazánk szerint az ő kö­rüré csoportosult ellenzéknek nem fel­adata. Hanem most már a zúgolódás megvan s a kérdést ellenzéki barátaink a delega­­tióban föltették, nem kérdezve, hogy fog­­e az tetszeni itthon a Hazánk czikkíróinak vagy sem ? E kérdésre jöhet olyan válasz, mely őket ki nem elégíti, » az alternatívában kimondott elhatározásukra kényszeríten­­di : a budg­et-tárgyalásból való kimara­dásra. Minthogy pedig épen a budget tárgya­lása egyik legfőbb oka a delegatióba kül­detésüknek, az onnan kimaradás egyér­telmű a delegatióról való lemondással. És akkor arra az álláspontra jutottak tisztelt elvbarátaink, a­melyet kívánunk mi, hogy elfoglaljanak a választások nap­ján. Csakhogy akkor volt egy világos és mindenkitől megérthető okunk azt mon­dani, hogy nem kívánunk részt venni a delegatióban , é­s ez ok, hogy mi az egész delegatió intézményét nem helye­seljük, mert „csak“ nominális létet enged Magyarországnak, de tettleg elvesz tőle mindent, s mi ebben ellenzéki állás­pontot foglalunk el , míg jelenleg a kilé­pés immuneál a­miatt, hogy még a név­szerinti létünk­et „sem“ ismerik el a delegatiók előtt. Amazt az indokot meg­értette volna a külföd és a haza minden né­pe, mig emebben majd nem lát egyebet, mint egy miniszteri epitheton fölött táma­dó bizánczi schismát, a­mely miatti villon­gás nekünk, kik értjük, keserű harcz ; a nem értőknek pedig csak kanapépro­­cessus.­­ És még a másik baj az, hogy a­míg a képviselőt semmiféle törvény sem kö­telezi arra, hogy ha valami bizottmányba beválasztják, a választást egyszerűen meg ne köszönhesse, s vissza ne utasíthassa, addig a közösügyi törvény 49-ik pontja a választást m már elfogadott b­i­z­o­tt­m­á­­nyi tagnak lemondását indokokhoz köti, s jogot ad magának a delegátiónak az indokok helyes vagy helytelen voltát megbírálni, tehát a meg nem jelenőt megjelenésre és helybenmaradásra kény­szerül­­. Már­pedig a többség előre kimondá, hogy az ellenzéki tagok indokait az elma­radásra nem tartja elégségeseknek. Mi van ekkor tisztelt elvbarátaink szá­mára hátra? Az iránt ők kétségen kívül tisztában vannak mágukkal. De hátha győzni fognak ? Hátha a ma­joritás és a minisztérium megszerzik az elégtételt, s a birodalmi miniszternek czi­­me helyet ad a közös miniszteri czimnek; mi lesz a győzelem eredménye ? Az, hogy megmentettük a „közös“ epi­­thetont, a­mi ellen itthon épen mi küz­döttünk. Jókai Mór. A magyar delegáció tegnap két ülést tartott. A délelőtti ülés, megnyitása után csakhamar véget ért, mert a miniszterek ta­nácskozáson lévén együtt, nem jelenhettek meg. Valószínűleg épen az interpellációkra adandó vá­laszt állapították meg, melynek előterjesztésével a delegáció délutáni ülésében a gróf Andrássyt bízta meg a közös minisztérium. A válaszról teg­nap délelőtt Bécsben még keveset tudtak, egyik bécsi lap szerint a kormány még a „birodalmi“ czimről sem akar lemondani, azzal indokolván ezt, hogy a birodalmi minisztérium semmi olyan jogot nem igényel magának, melyet a kiegyez­kedési törvény rá nem ruházott, más részről pe­dig igen czélszerűnek találja ez elnevezést s leg­kisebb okot sem lát benne az aggodalomra, az­ért továbbra is megmarad a „birodalmi“ féle czí­­mezésnél. Ha csakugyan ez a birodalmi minisztérium határozata, úgy nem tudjuk, mi indította arra, hogy a magyar delegáció elé terjesztett költség­­vetésben mint közös minisztérium írja alá magát. Nagyobb hitelt adunk tehát a másik tudósítás­nak, mely azt mondja, hogy az interpellációkra adott felelet ki fogja elégíteni a jobboldal sze­rény kívánságát, de nem a bal jogos követeléseit. A „birodalmi“ elnevezés helyett fölveszik a „kö­zös“ czímet, de ami a paritást illeti a közös mi­nisztérium tagjaira és hivatalnoki személyzetére vonatkozólag, erre nézve csupán azon felvilágo­sítással szolgál a válasz, hogy a paritás nem a személyekben, hanem magában a tárgyban ke­resendő. Köszönjük a felvilágosítást. Egyébiránt a távirat alkalmasint tudósítani fog e tárgyról, mire e sorok megjelennek, s azért, legjobb lesz a különböző s kevés hitelességgel bíró tu­dósítások elsorolásával e pillanatban felhagy­nunk. A horvát országgyűlés jan. 28-­ á­n tartott ülése. Elnök 10 órakor megnyitván az ülést, a jegyzőkönyv minden változtatás nél­kül hitelesíttetik. Jegyzőket Hervoies és Car szóllíttatnak fel, s miután Dr. Gál Lajos kér­vénye, melyben segélyt kér az országgyűléstől, a kérvénybizottsághoz utasíttatik, elnök kije­lenti, hogy az ötödik ülés határozatához képest a kilenczes bizottmány felirati javaslata fog tár­gyaltatni. Zivkovics (a kilenczes bizottmány elő­adója) kifejti az 1867-iki okt. 20. legf. leirat ér­telmét. Nézete szerint abban különösen hang­súlyozva van, hogy Dalmátia, Horvátország és Slavoniának államjogi viszonyai Magyarország és az összbirodalom irányában mielőbb véglege­sen meghatároztassanak. Ennek pedig a sz. Ist­ván koronájához tartozó királyságok és tarto­mányoknak közös képviseletében kellene tör­ténnie. E legfe­leirat lényege a következő 3 sark­pontban vonható össze : 1. Mindenekelőtt főkér­dés, mint legyenek a törvényhozást illető ügyek Pesten képviselve a háromegy királyság részé­ről ; 2. a második főkérdés a horvát-slavon or­szággyűlésről Pestre küldendő regnicolaris kül­döttség összeállításának módjára vonatkozik; 3. végre az ország önállásának fentartása van kiemelve. A fejedelem kegy­eskedett a választási szabá­lyok és az országgyűlés koordinálására vonat­kozó javaslatot néhány lényegtelen változtatás mellett szentesíteni. Nem tagadható, hogy a ki­­lenczes bizottmány felirati javaslata alak és tartalomra nézve a lejalitás jellegét viseli ma­gán. Az előttünk fekvő felirati javaslat nemze­tünk fennállásának elegendő biztosítékot nyújt. A fejedelem az első pontban a pragmatica sanctióra hivatkozik. Kötelességünk neki azt fe­lelni, hogy a legf. leiratban említett közösség nem csak az öszbirodalom a legf. határozatban hangsúlyozott áta­lkulásának felel meg, de egy­szersmind országos képviseletünk , nevezete­sen a közös jogok elveinek is. Az előttünk fekvő felirati javaslat néhány pontja kiemeli azt is, hogy a regnicoláris küldöttség elküldésének mi­előbb meg kell történnie, s utal a Sz.­István ko­ronájához tartozó királyságok és tartományok elválaszthatlanságára a pragm. sanctió alapján. A német, delegatió azalatt folyton dolgozik. A­­ külügyi budget-albizottság ma ülést fog tartani, melyben Eichhoff előadó jelentését olvasandja fel. A hadügyi budget albizottság jövő szerdán ül össze, hogy Demel előadó jelentését meghall­gassa. A bécsi lapok egy tudósítást hoznak, Kuhn altábornagy aláírásával, mely a birodalmi had­ügyminisztérium működési körének meghatáro­zásáról a hadsereg főparancsnokság felosztása után és az újonnan kinevezett hadseregparancs­nok jogai­ és kötelességeiről szól. Főbb részei­ben mi is közöljük. _ E szerint a hadseregről szóló évenkinti fője­­lentés kivételével 1868. febr 1-jétől kezdve mindazon jelentések és beadványok, melyek eddig a hadsereg főparancsnokságnak voltak szánva, a hadügyminisztériumhoz küldendők be. A hadügyminisztérium azonban minden oly esetben, hol a szervezésben valamely változás­ról van szó, vagy a hadsereg és egyes részeinek kiegészítéséről, fegyverzéséről és fölszereléséről létezik említés, vagy pedig az illető rendeletek és fontosabb előiratok változása forog szóban, vagy a hol üresedésben levő tábornokok és törzstisztek állomásainak betöltése, táborno­kok és törzstisztek áthelyezés­e és ilyeneknek a szolgálatból való eltávolítása jön kérdésbe, vagy végre hol a legfelsőbb elismerés nyilvání­tása látható jelek kios­zása által a hadseregnek szolgálatban levő tábornokai és törzstisztei ré­szére jön szóba, köteles, ha tudniillik idevonat­kozó javaslat nem létetett már a hadsereg­pa­rancsnok részéről, a hadseregparancsnok kedve­ző véleményét kieszközölni, vagy az előterjeszt­­vényt ezzel expediálás előtt közölni. Továbbá a birodalmi hadügyminisztérium kö­teles rövid úton a hadsereg­parancsnoknak át­szolgáltatni . A fennebb említett Ügyeket illetőleg minden legfelsőbb határozatot vagy kéziratot. Egyéni leírásokat, Csapatrelatiokat, Az egyéni leírásokat illető vizsgálati és jóváhagyási bizottság jegy­zőkönyveire vonatkozólag a törzstisztek klaszifi­kátiójára s az egyénileg leirt kapitányokra, vég­re a beérkezett jelentékenyebb tudósításokat, je­lentéseket, melyek a hadsereg parancsnok mű­ködési körébe vágnak. A hadsereg parancsnok hatáskörébe tartoznak ellenben ő felsége elhatározása szerint a hadse­reg egyesített hadi kiképezése, a szolgálati el­járás felett való őrködés, valamint az er­kölcsi elem növelése és fentartása. A hadse­reg parancsnok gondoskodj a csapatok vagy a hadsereg elhelyezéséről mi­lyen arra alkalmas időben, tudomást szerez a csapatoknak hadi­­képzettségükről, harczra való fölkészültségü­kről, szolgálati működésükről valamint időnkint a hadsereg készleteiről is. Ha hiányokra talál a hadseregparancsnok, köteles aziránt fel­világosí­­tásokat adni, sőt olykor-olykor, ha a dolog nem vág a katonai administració körébe és semmi kiadást nem ró az aerariumra vagy mások jogait nem sérti, szükség esetében mindjárt helyben is orvoslást eszközölhet. A hadsereg-parancsnok teszi a javaslatokat a birodalmi minisztériumnak a törzstiszti és tábornoki állomásba való előmoz­­díttatás iránt, valamint a törzstisztek és táborno­kok áthelyezése és azoknak nyugalomba bocsáta­­tása iránt is. A hadsereg-parancsnoknak szabadságában áll a csapatok elhelyezését, hadgyakorlatokat s más idevágó intézkedéseket illetőleg javaslato­kat tenni a birodalmi hadügyminiszter előtt. Ezután megneveztetik, kik adatnak a hadse­reg parancsnok oldala mellé s azon ígérettel vég­ződik a tudósítás, hogy a birodalmi hadügymi­­nisterium szervezése rövideden be fog következni. A kilenczes bizottmány javaslata az 1861-iki országgyűlés által hozott 42-ik czikket véve a Dalmatia, Horvátország és Slavoniának Magyar­­ország irányában államjogi viszonyok alapjául. Nem tagadható, hogy a dalmát, horvát és slavon királyságok nemzeti önállásának kifejlődésére e kiindulópont a legalkalmasabb. E főpontok az előttünk fekvő javaslatban helyesen ki is emeltet­tek. Különben e pontokról a részletes vita is meg fog emlékezni. Mi a harmadik főpontot, s nevezetesen a saj­nálatot illeti, melyet e királyságok a felett érez­tek, hogy a viszonyok kikerülhetlen hatalma azok nemzetének nem engedte meg az inaugu­rale diplomára vonatkozó tárgyalásokban és a koronázásnál részt venni, tudjuk, hogy ez az egész nemzet véleménye. Dalmatia és a határőr­vidéket illetőleg kiemeltetett a javaslatban azon óhajtás, hogy kegyeskednék ő felsége oly intéz­kedéseket léptetni életbe, melyek az egész nem­zetnek e részbeni általános kívánalmait valósí­­tandják. A határőrvidéki rendszer megszünteté­sére vonatkozólag a bizottmány semmi feltételt nem szabott, mert csak „részben“ kívánja, mi­után egyszerre és egészben ez intézményt meg­szüntetni nem lehet. Dalrantiát illetőleg azt mondja a javaslat, hogy a legfe­l­irat értelmé­ben annak egyesítése a horvát és slavon király­ságokkal csak a Magyarország és az őszbiroda­lom irányában létező viszony rendezése után­­lé­tesíthető. Negyedszer említenünk kell a választási ren­det. Mi annak ae­rogáltatását illeti, én, mint a javaslat előadója, egészen tárgyilagosan ítélek. Mindnyájan tudjuk, hogy a most egybegyűlt horvát-slavon országgyűlés egy oetrogált válasz­tási rend alapján hivatott össze. Ugyanez történt az 1865-iki horvát-slavon országgyűlés alkalmá­val is. Javaslatunkban nyíltan óvást tettünk ez petrogálás ellen. Nem tagadható, hogy ily petroválás által e királyságok általános és különösen alkotmányos jogai sértetnek meg, mely két különösen fontos körülmény a javaslatban ki is emeltetett. A m. évi oct. 20-ai legfe­leiratban az öszbirodalom át­alakulása azon okból hangsúlyoztatott, hogy ezt magasabb politikai szempontok követelték.­­ Tudja az egész világ, hogy a sadowai ütközet után a viszonyok általánosan változtak. Ezen a kormány által is hangsúlyozott tényt e királysá­gok nemzete sem mellőzheti, mert a legfe­leirat­ban a magasabb politikai szempontok is kiemel­tettek. Habár a választási rend, melynek alapján összegyűltünk, oetrogált is, magasabb, politikai természetű szempontból még­sem mulaszthatjuk el haladéktalanul az államjogi viszonyok rende­zéséhez fogni. Ha ez említett viszonyok rendezve lesznek, képesek leszünk országgyűlésünk, ille­tőleg törvényhozó testületünknek alapját is létre­hozni. Kötelességemnek tartom tehát a felirati javaslatra nézve e négy főpontot különösen ki­emelni. Kugler (Verőcze megye képviselője, eszéki ügyvéd) úgy nyilatkozik, hogy Horvátország és Slavónia nemzetének Magyarországgal egyesül­nie kell, mert ezt kívánja a közös alkotmány és számtalan más, fontos körülmény. Azért szük­séges, hogy a Száva, Dráva és Unna között lakó nemzet megkösse az uniót Magyarországgal. A territoriális integritást tartva szem előtt, ez or­­szággyűlés kénytelen volt a feliratban ő felségét a határőrvidéki rendszer megszüntetésére fel­kérni. Szónok megjegyzi, hogy a javaslat, a­mennyiben államjogi viszonyokra vonatkozik, nem egyezik meg nézetével, mert abban részint a dualismus, részint a federalismus elvét látja kifejezve. Ha az országgyűlés ily alapon akarna törvényeket hozni, új provisorium létesülne, mely sem a birodalomnak, sem a nemzetnek javára nem válnék. Miután azonban szónok óhajtja, hogy a Magyarországgal való unió mielőbb léte­süljön, opportunitási indokokból azt indítvá­nyozza, hogy a javaslat egész tartalmában en bloc elfogadtassák. Z­i­v­k­o­v­i­c megjegyzi, hogy az előtte szóló­nak néhány észrevételét a részletes vita alkal­mával tárgyalás alá lehet venni. Elnök: Elfogadja a ház a kilenczes bizott­mány által szerkesztett és itt felolvasott válasz - felirati javaslatot a részletes vita alapjául ? (A képviselők felállanak.) Elnök: Nem tudom megkülönböztetni a többség vagy a kissebbség kell-e felkérem tehát a képviselő urakat, hogy még egyszer nyilat­kozzanak. (A többség felkel.) Zivkovic előadó felolvassa a javaslatot. (Az első öt pont vita nélkül fogadtatik el.) A 6. pontban foglalt azon kifejezés „az egy­úttal felséged által is hangsúlyozott állami egy­ség“ hosszabb vitát idézett elő. Vukotinovic egykori főispán azt kívánja mondatni „közös egység“. Jankovic Gyula gr. s­zintén módosítvány­­nyal áll elő, mely azonban nem tartalmaz lénye­ges eltérést az eredeti szerkezettől. B r­o­s­z (plébános) igen részletesen és sar­­kasticusan emlékezik a Schmerling és Bach alatt e királyságokra tukmált octrogálásokról, melyeknek főczélja a centralisatio, germanisá­­lás és despotismus volt, mi azonban mind elte­metted­tt a solferinoi ütközet után, hol e király­ságok hű fiai ontották véröket. Az országgyűlés ugyan többször ünnepélyesen óvást tett ez ao­­­rogálások ellen, de a miniszterek nem gondol­tak vele. Az „állami egység“ kifejezése neki sem tetszik, s azért Vukotinovic indítványa mel­lett szavaz. Dr. Petrovic L. (A zágrábi 3. választóke­rület képviselője) küldőinek óhaja és érdekében kívánja, hogy a javaslat „állami közösséget“ említsen. Car (Varasd megye főjegyzője) az eredeti szerkezet mellett szól, (melyet azután szótöbb­séggel el is fogadnak.) A többi 16 pont nagyobb ár­a eredeti szerkezet­ben fogadtatik el. Végül megjegyezzük, hogy az egyházi méltó­ságok közöl az ülésen jelen voltak Gruii­a, és Smiciklas­z, görög püpökök és Haulik érsek is. Ülés vége délben. Elnök kijelenti, hogy a legközelebbi teljes ülés, 29-én 10 órakor lesz. Eredeti külföldi levelezés. Bukarest, jan. 24. Az országgyűlés a verification hamar átesett, a kormánypárt többségben lévén a nagylelkűt játszotta a baloldal irányában könnyedén bebo­­csátván ezek közül is néhányat de Czezár Boltak mégis kiesett. Belgrád megye több választója kérvényt adott be Hajdú kormánypárti képvi­selő ellen. A kérelmet román nyelven adták be, de sok választó orosz és görög nyelven írta alá nevét. Cogalnicianu Kuza volt miniszterelnöke indítványára e kérvény visszavettetek, mert ro­mán országgyűlés csak román iratot fogad el. A tegnapi Monitor hivatalos részében hoz­ta Bretiano Demeternek Bécsben e hó 21-én tarthat kedves fogadtatását. A román kormány nem egy jelét adta közelebb Bécs iránti rokonszenvezésé­­nek s igy reméljük, hogy az Erdély ellen izgató röpiratok pl. a Maniuféle és hirlapi czikkek nem sokára elvesztik a román nemzet előtt is min­den jelentőségüket. Távol vagyunk attól, hogy emiatt sírjunk, csak olyan simptomát látunk ebben, melyet he­lyesen megjelöltünk. Ily gyorsan fogadta el a kormány a posta ügyet s a t. S mit felelnek mindezen jelekre ? Alaptalan tagadásokat, s hogy Brettano Demeter kettős já­tékot játszódván maga személyesen ment hypo­­erita módjára Párisba, hogy ott Oroszország mes­terkedéseit előadja. S mit reményszek ezekkel elérhetni ? Nem mon­dom a czélt mert ezt ugyan ki ne látná? Meg akarnak mindenáron a kormányon maradni. Azt mondják ők, hogy az eredmény Erdély meghódítása fogna lenni ! De mi kell ilyen hódí­táshoz ? Valóban kevés ! Francziaországot, An­­golhon és Olaszhont kell csak meghódítani . . . szegény esztelenek ! Azt hiszitek, hogy csupán óhajtástok már elég ily csoda végrehajtására ! A mi minket illet a legforróbban kívánjuk, hogy Francziaország ellenségei reményeikben csalat­kozzanak, mert nem Erdély de egész régi Dacia teljes helyreállítása sem volna képes politikai létünket a napságtól biztosítani midőn tétlen­ségre fognának Románia nagy testvérei ítél­tetni. Azt mondjátok, hogy szövetkeznetek kell Po­rosz és Oroszországokkal, hogy Erdélyt meg­kaphassátok. Bizonyosan azért is, hogy erősek lehessetek, követtek el mindent, hogy a hazafia­kat elidegenítsétek. Miért követtetek el annyi törvénytelenséget ? Ugy­e Erdélyért ! Ilyen árért nem alkuszunk.“ A conservativpárt melyet helytelenül bojár pártnak neveznek s melynek orgánuma a „Terra“ soha sem izgat ellenünk, sőt szívesen beszél honi ügyeinkről. Közelebb ilyent is mondott: Bukarestbe nem sokára egy magyar konzul fog jőni.“ Szépen hangzik, csak nehogy Pestről a viszhang ezt verje vissza : „nem fog jőni.” Ugyan e lap­o­­k számában Blaremberg eze­ket írja : „Több orosz emissarius, a­kik közt elő­kelő emberek is vannak, tisztelnek meg minket látogatásaikkal, különféle ürügyek alatt. Egy hátralék még az orosz oc­cupacióból, melyet eddig hiában kértünk, most a legnagyobb szívé­lyességgel kifizettetett. r. 1. Torin©, jan. 27. (M.) Gualtiero csakugyan a kir. ház minisztere lett. Ezen kinevezés, mely ellen mult napokban lapjaink oly hevesen kikeltek, átalában a leg­­kedvetlenebb benyomást okozta már csak azért is, mert a dec. 23-ai képviselői szavazással nyíl­tan daczol. Villa képviselő interpellációja nem adott ugyan feltűnő eredményt, de kétségkívül Cadorna népszerűségének vesztét eszközlötte. A belügyér politikai múltját tekintve mindenki jo­got tarthatott a közvélemény méltánylására, de a kinevezési okirat ellenjegyzése a nemzet bi­zalmát megcsalta ! Ezen kinevezésben „Roma“ Páris művét látja, melynek egyébiránt nem volna más czélja, mint a kir.­házat Ratazzi befolyása ellen biztosítni. A „Gazzetta Piemontese“-nek írják Florencz­­ből, miként Ferrara­s Scialoja hatalmas befo­lyást gyakorolt a pénzügyészségre ; nem csoda tehát ha az elkobzott egyházi javakra nézve az illető miniszter egy Langrand-Damonceau-féle tervvel szándékozik előállni, s ha netalán a kép­viselők ebben gátat vetni akarnának, a ház fel­oszlatását előidézni készül. Hogy az olasz Tirolban nem hamvadt el a nemzetiség szent tüze bizonyítja Ilovereto vá­rosi tanács által tett óvás a vasúti személyzet ellen, mely az Üzletkezelésnél német nyelvet használva, sérti a törvényileg biztosított nemzeti érzelmet, s azonfelül nemcsak hátrányára, de kárára is szolgál az ottani kereskedelemnek. A városi tanács elhatározta az ebber sérc­lm­ or­voslását a közlekedési minisztériumtól sürgetni. Látni fogjuk ad e a bécsi minisztérium kedvez e választ, s fogja-e figyelembe venni Rovereto jo­gos követelését? vagy hogy ők is kezet foghat­nak a magyarral ki ugyanezen, s hason sé­­relmi orvoslását csak az időtől várhatja ! Civita Vecchiából közük­ a „Nazione“-nak miként az ott táborozott franczia csapatok a közel levő falukban elhelyeztették. Mit monda­nak erre az optimisták, kik a franczia kormány békés érzelmeiről annyira meggyőződvek, hogy a franczia csapatok kitakarodását kétségbe vonni sem merték ? Assauti s Nicotera közti párbajban, melyre Gualtiero kinevezése által a képviselőházb­a­ előidézett vita adott okot, az utóbbi sebesült meg. A „Diritto“ felségsértés vád alatt lefoglalha­tott. A Massa-Carrarai városi hatóság egy a bir­o márványbányába vezető vasutat akar építtetni. A király­i Umberto herczeg városunkba ér­­keztek.

Next