A Hon, 1868. február (6. évfolyam, 26-50. szám)
1868-02-01 / 26. szám
A„Gazetta d’ Italia“ közli, miként a hadügy ér néhány szakértő katonai előkelőség jelenlétében megvizsgálta a Newstad szervezetű puskát, mely olcsósága, s könnyű kezelése által tűnik ki. Broglio miniszter városi könyvtárunknak 4000 kötetet ajándékozott. Paris, jan. 28. (Sz.) A törvényhozó testület tegnapi ülésében a temető kérdés került tárgyalás alá. Lanjuinais vicomte indokolta interpellatioját. Kimutatta, hogy a párisi községnek szándékában van Páris temetőit utakkal átszelni. Ha ez megtörténik, hol marad a holtak iránti tisztelet? A fájdalom, melylyel a visszamaradt élőknek tartozunk ? A pompás és nagyszerű Pere Lachaise temető két boulevard által négy részre osztatnék , melyek közül az egyik Perier Kázmér sírja fölött vezetne el ! Mi a montmartrei temetőt illeti fekvésének természete szerint könnyen el lehetett volna kerülni. — Genteur kormánybiztos igen hosszú, de igen szegény beszédben a község tervét támogatta. A kamara mára (keddre) halasztotta a vita folytatását. — A senatusban megkezdetett a hadseregtörvény vitatása. Brenner báró hosszú beszédet tartott, melyben az uj törvény elfogadásának szükségességét bizonyító Olaszország hűtlensége és különösen Németország alkotmányával szemben, mely egységében erejét, mint látszik túlbecsüli. Utal Francziaország elszigeteltségére,melynek annál inkább is erős hadseregre van szüksége. Legjobban szerette volna a porosz honvédelmi rendszert alkalmazva látni. De la Ruelek elégedetlenségét fejezi ki a senatus másodrendű szereplése fölött, mint melynek nincs megengedve módosításokat tenni ; ő nem kívánja a porosz rendszer alkalmazását, mert ő az előterjesztett törvényt több rendbeli hibái mellett is egészben véve jónak látja. — Rouland, bankigazgató, mint rendesen szokta tenni, a törvényjavaslat ellen szólók közé íratta fel magát, és mellette beszélt. El akarja fogadni, de ő még szigorúbbat óhajtott volna." Az egyleti törvényre nézve még folyvást igen kevés kedvező kilátás mutatkozik. A többség elárulta ezen törvény irányábani ellenszenvét. Egy tagja a többségnek annyira megfeledkezett magáról, hogy a vita alkalmával ily formán nyilatkozik ellene : „Ezen törvény ellenünk van szerkesztve, azt elfogadni annyi volna mint önnön magunkat megölni.“ A képviselő urak azon benyomás felett is társalogtak, melyet a hadseregi törvény a falusi lakosságra gyakorolt, s elismerték, — mint maga a „France“ jelenti — hogy az bizony nem tekinthető kedvezőnek, átalánosságban véve, hogy az új törvény elleni előítélet — fájdalom — igen nagy stb. Az új választások kétségkívül még más keserű felvilágosításban is fognak sok képviselőt részesíteni. A hírlapok magában véve elég kedvezőleg ítélnek Magné pénzügyi jelentése felett, azon óhajtásnak adván egyértelműleg kifejezést, vajha megváltoznék minél előbb a miniszteri jelentésben ismertetett helyzet, hogy ne kellene a franczia népet máris oly nyomasztólag terhelő államadósságok roppant tömegének minden évbeni szaporodását látni. A parlamenti közlések miatt a rendőri fenyítőszék által kimondott kemény ítélet következményei máris érezhetők, amennyiben a lapok a hivatalos tudósítások után mind términd átdolgozás tekintetéből csak csonka közleményeket hozhatnak, mely abnormis állapot legérzékenyebben érintvén magukat a törvényhozókat, feltehető, hogy igyekezni fognak annak elhárítását mielőbb s lehetőleg eszközölni, szakoskodása ellen védte, — 47-es eljárásuk czégezék. Megfelejtkezének e rosszalók arról, hogy midőn az 1848-as törvények a közteherviselést megállapiták, azt csak az országos vagysaját hatósági közös terhek könnyebb és igazságosabb viselete miatt, nem pedig magánosok erszényének gazdagítása, vagy épen egy városi hatóság lakosi által a megyehatóság lakosinak megadóztatása végett, s a jogegyenlőség felforgatására rendelték. Ennélfogva midőn Győr városa közönsége jónak látja az 1848-ks törvényekben kimondott jogegyenlőség ellenére még a törvényeink által eltiltott száraz vámszedést is gyakorolni, és a megye lakosait saját gazdagodására megadóztatni, nem jogosan és méltányosan cselekszik-e a megye közönsége, midőn a fennálló törvények értelmében önkénytes zsarlások ellen lakosait védeni törekszik, különösen pedig akkor, midőn Győr városának lakosai a megyének minden utjain — az abdai és sövényházi szinte magán, de hidvámokat kivéve — egész vámmentességet élvezik. E sorokat a helyzet iránti tájékozásul kérjük becses lapjába felvétetni. Két bizottmányi tag. Hazai belügyek. Győr, jan. 28. Némely felületesen itélők Győrmegye bizottmányának 1867. évi deczember hóban hozott azon határozatát, melyben lakosainak egy részét, t. i. a még fennálló törvények szerint — a pesti hidat kivéve — vám és helypénz fizetési mentességgel biró nemesi osztályt Győr városának a provisorium, de még a Bach korszak alatt reájuk önhatalmúlag rótt elő Tiszazug jan. 17. Egy rövid év múlva épen 300 éve lesz, hogy Külső Szolnok megye, melynek a Tiszazug egy tekintélyes részét teszi — Hevesmegyével összeházasittatott. A rokonszenv a sympathia napjainkban sincs meglazulva közöttünk. Ha nem — hát változtak az idők, változtak a körülmények, — s nekünk válnunk kell. Külső Szolnok megyét el kell választani egészen Heves megyétől, — hacsak azt nem akarjuk, hogy K."Szolnokmegye igen nagy része — ide értve Szolnok, J. Sz. Miklós, M. Túr, Déva Ványa népes városokat, és az egész Tiszazugot — mely 11 nagy községből áll — az alkotmány sánczain kivül maradásra kárhoztassanak. Csak egy pillantás a térképre,s kevés ismerete az alföldi — sokszor járhatatlan utaknak, — állításunk azonnal igazolva van. Pedig minket is érdekelnek a közügyek, — mi is szeretnénk azok intézésében részt venni, mi is szeretnénk tisztviselőink választásába competens számmal befolyni. De hát — Eger tőlünk rendkívül messze van. Legtöbbnyire a járhatatlan utak miatt — teljes lehetetlen oda jutnunk. E szomorú állapot tovább így nem tarthat. Nekünk „válnunk kell.“ El is van határozva közöttünk, hogy e tekintetben, e czél elérésére — mindent megtegyünk — mit a törvény korlátai között megtenni lehet, és megtenni kötelességünk. Heves megye még magában is szép megye marad. A Külső Szolnok megye pedig 600 mértföldnyi kiterjedésével, s 140 ezer népességével jogosan számíthat önállóságra mind szellemi mind anyagi erejénél fogva. Politikai életkérdés ez ránk nézve. Hevesre, s a közhazára nézve pedig épen nem káros, ha a szabadság védbástyája egy hasznos erőddel fog szaporittatni. — M. J. A „Hon“ magánsürgönyei. Bécs, január 31. A magyar delegátiónak ma két órakor tartott ülésében felolvastatott a minisztériumnak Kerkápolyi és Grhyczy interpellációjára adott válasza. A czim kérdésére vonatkozólag azt mondja a válasz, hogy a „birodalmi miniszter“ és „birodalmi minisztérium “ czime egyszerűen használtatott , és e czim szerinte egyértelmű e szavakkal : „a monarchia mindkét részére nézve közös.“ A minisztérium óvást tesz válaszában azon feltevés ellen, mint ha ezáltal hatáskörének bárminemű bővítését czélozta volna. A közös minisztérium szervezésére nézve kinyilatkoztatja, hogy a közös minisztérium maga szerint is igyekezett a maga számára magyar férfiakat megnyerni, hogy a delegációval közvetlen érintkezésbe léphessen, mi azonban eddig nem sikerült. A hadügyminisztériumra vonatkozólag azonban a XII. törvényczikk 9., 10., 11., 15., és 40-ik pontjára hivatkozik a közös minisztérium, mely kinyilatkoztatja, hogy a védrendszer rendezésére vonatkozó joga a magyar törvényhozásnak meg nem rövidíttethetik. Kerkápolyi kinyilatkoztatja , hogy megnyugszik a válaszban. Grhyczy legközelebb ígérkezik ez iránt nyilatkozni. Szapári Gyula a 29-es bizottmány megválasztását indítványozza, mit holnap délre tűzetek ki. Páris, január 31. (délután). A kölcsönnek háromnegyed részénél több már fedezve van. A hátra levő részre nézve kedvező ajánlatok tétettek. Páris, január 31. (éjjel). Mondják, hogy a magyar kölcsön egész összege aláíratott, s csak a Magyarországon aláírt összeg számát várják, mielőtt az itteni aláírás eredményét kihirdetnék. Florencz, január 31. Rómából jövő hírek szerint Rómában az erődítési munkálatokat siettetik. Az iránt is adatott ki rendelet, hogy a Vaticán kertjei körüli erődítésekkel is siessenek. A rendőrség megkettőztetett, hogy a Tiberis átkelőhelye felett Orte és Bassano közt szigorúan őrködjék. KÜLFÖLD, Olaszország Az „Italie“ kinyilatkoztatja, miszerint azon helyzetben van bizonyossággal állíthatni, hogy a diplomatiai viszony Olasz- és Francziaország között a közelebbi időben jelentékenyen javult, s nem roszabbodott, mint a clericalis lapok híresztelik.“ Ugyan e lapban olvasható a következő közölmény is: „A diplomatiára nézve elérkezett azon pillanat, midőn szemmel látva győződhetik meg azon állapotról, melyet Rómában a világi hatalom idézett elő. Innen magyarázható ki, hogy miért küldöttek közelebb különféle diplomatikus személyek Rómába. Úgy látszik, a kérdés megoldása már oly sürgetőssé vált, hogy még az amerikai kormány is értesüléseket szerez magának, mert — ha jól vagyunk értesülve, — az is küldött ügynököt Rómába e czélból.“ — A király nagy számú kísérettel Turinba utazott, hol február 10-éig szándékozik mulatni , mely idő alatt — hallomás szerint — két udvari tánczvigalom fog rendeztetni. A clericalis lapok között egy kis zűrzavar támadt. A „Unita cattolica“ ugyanis nem rég kiadta a jelszót, hogy a pápa megparancsolta, miszerint az olasz királyságban ezentúl vegyenek részt a clericalisok úgy a politikai mint a közigazgatási választásokban ; ezen hírt az „Osservo romano“ alaptalannak nyilvánítja. Erre a „Diritto cattolico“ küldöttséget menesztett Modenából a pápához, hogy merítsen egyenesen a főforrásból értesülést ezen oly fontos ügyre nézve, s a küldöttség azzal a felvilágosítással jött vissza, hogy semmi változás se történt az eddigi utasításokon, s ugyanily szellemben nyilatkozott maga a „Giornale di Roma“ is. Minthogy a római lapok közé keveredtünk, megírjuk még azt is, hogy az „Osservatore Romano“ állhatatosan foglalkozik az olasz királyság szétdaraboltatása eszméjével. Az utóbbi tudósítások után ítélve Nápolyban tetemes kedvező változás történt a hangulatban s a brigantiság is annyira alább hagyott, hogy a rendkívüli rendszabályok, melyekhez kénytelen lett volna a kormány nyúlni, nem igen lesznek már szükségesek. Lamarmora tbk. egy választóihoz szóló röpiratot bocsátott ki, melyet az olasz lapok kiváló figyelemre méltatnak. Mint a parlamentben szokott, e röpiratban is szárazon odamondja nézeteit mindenről és mindenkiről. Rövid visszatekintést vetve a dec. 22-iki bizalmatlansági szavazatra, tiltakozik azon föltevés ellen, mintha Ő az államcsínyek embere volna, sőt ellenkezőleg, szigorúan ragaszkodik a törvény határozatához és annak szoros megtartásához. Hanem arra nem szabad használni az alapszabályt, hogy annak palástja alatt a nép félrevezettessék a helyzet tulajdonképeni mibenléte felett. A helyzetet Lamarmora röviden úgy jellegzi, — nem akarván hosszadalmas lenni , hogy Olaszországban minden fel van gyökerestől forgatva. Az utczákon a despotismus, a kamarákban a pajtáskodás, a kabinetben a conspiratio uralkodik. A tekintély elve, amely nélkül kormány fönn nem állhat, alá van ásva. Sokaknál tönkre van téve a józan ész s nem keveseknél az erkölcsi érzék. Mindezen bajok okozója az Olaszországban uralkodó hármas mania, ugyanis: a népszerűség-vadászat, a ravaszkodási düh, és az a lázas törekvés, mely erőnek erejével roszat keres mindenben. Ezen eszeveszettség az oka, hogy Olaszországban minden a tátongó örvény szélére van vonszolva, úgy a politikai mint az államgazdászati életben. A túlzó pártok ezen jelszót kiáltozva: „Uj dolgok uj embereket kívánnak“ s a forradalmi kaszát villogtatva, nemcsak a kabinetek megdöntésére törtek, hanem mindent és mindenkit részhírbe igyekeztek keverni s a rend utolsó maradványát is megsemmisíteni iparkodtak. Maga a kormány is sikamlós és gyakran romlásra vezető mellékutakra hagyja magát tántortatni, mindamellett, hogy szeretne ama rokonczátlanságok ellen gátat emelni. A közvéleményt sokfélekép félrevezeti a sajtó, s az Olaszországban sűrűen előforduló politikai és katonai balfogások gyakran a kormányzat azon büntetésre méltó törekvésének felrovandók, hogy a mesterségesen csinált közvéleménynek tetszeni kívánnak. Ez tovább így nem tarthat s nagyon megjött már az ideje, hogy egy okos többség szilárdan útját állja ama zavarcsináló kisebbség eljárásának, amely mindent tehet annak eszközlésére, hogy az úgy is nehezen mozgó államhajót egészen zátonyra vigye. Ezen kisebbségnek van egy állandó tárgya. A kamarában, a clubbokban, a sajtóban, az utczai tüntetésekben,mindig és mindenütt azon nézet elterjesztésén dolgozik, hogy az ország minden bajának egyedüli oka az olasz servilizmus Francziaország irányában, s ezen nézet ellen fordul Lamarmera e röpiratában minden erejéből. Azt állítja, hogy Olaszország méltósága Francziaország irányában soha se compromitatált tott semmiféle szerződmény által, s hogy Napóleon császár mindenkor megtartotta szavát Olaszország irányában. Röpirata további folyamában meleg rokonszenvet árul el a vén olasz tábornok, Francziaország iránt, a római kérdésről ez idő szerint nem akar semmi tudni, s Massimo d'Aseglio nézetéhez csatlakozik, ki annak idejében megelégedett volna azzal, hogy Róma Olaszországnak csak czim szerinti, tiszteletbeli fővárosa legyen. Oroszország. Esti lapunkban érintettük azon izgatásokat, melyek orosz részről a Balkán félszigeten folyamatban vannak,s idéztünk sorokat azon kiáltványokból,melyek a népséget nyilt zendülésre lazítják a porta ellen. A párisi lapok ezen tudósításai mellé sorakozik a jól értesült „Weser Zig“ s következő leleplezéseket tárja fel- Az orosz izga- s tások a porta ellen, úgymond, utóbbi időben különösen Szerbiában mutatkoztak, mely oly jó teret nyújt az orosz keleti politikának. Moldva- Oláhország önállósága nem akadályoztatja a bukaresti orosz consulatust, hogy ne legyen a szó teljes értelmében politikai propaganda intézet, telve „titkárok“-kal és három tolmácscsal. E consulatust az orosz diplomacia jó iskolának tekinti. Innen indulnak ki mindenfelé azon szálak, melyek által az izgató ügynökök irányt vesznek. A szerb fejedelem fenyegető magatartása felkeltette a nyugati hatalmak figyelmét ; a franczia kormány már négy hét előtt intézett Belgrádba sürgető felszólalást; később Ausztria csatlakozott hozzá, melynek földirati fekvése és jelenlegi átalakulásánál fogva érdekében áll a nyugalmat fentartani. Anglia egy jegyzéket intézett Mihály fejedelemhez, melyben politikáját nyilván rászalta. A porosz kormány, mint franczia és osztrák lapok állítják, consula által szintén felszólalt, úgy hogy a „Patrie“ állítása szerint, a négy hatalom közt teljes egyetértés uralkodik, hogy olynemű törekvéseket meghiúsítsanak, melyek Európa békéjét megzavarhatnák. Ugyan e hatalmak állítólag Bukarestbe is küldtek mérsékletet ajánló tanácsokat, ámbár a dolgok állása nem kelt fel hasonló aggodalmakat. A „Patrie“ ezen szavát : „törekvések“ bizonyára megértették a Newa mellékén. A titkos nagy terjedelmű izgatásokat a Duna vidéki szláv törzsek közt, köztudomás szerint az orosz kormány e ez ég alatt viszi : „pártfogolja a hitrokon keresztényeket, melyek a törökországi iga alatt nyögnek.“ Minden politikai terjeszkedési vágyat természetesen határozottan tagadnak. Egy angol lap azért azt mondja, legegyszerűbb a porta keresztény alattvalóit, kik, valahányszor Sz.Pétervárott déli szélén, bűnbakul szolgálnak, magukra hagyni ; a keresztény gyöngéd érzelem az orosz kormánynál nagyon elhasznált nyegleség. Mindamellett azt hiszi a „W. Zig“ hogy nem kerül Keleten a dolog a végsőig. Az utolsó szót itt nem a hadügyminiszter, hanem a pénzügyminiszter mondja el. Erre aztán nevezett lap a mult századtól máig adja képét Oroszország pénzügyi helyzetének, melyet igen szomorúnak fest és utal az „Economist“ azon szavaira, melyeket a pénzügyi világban tekintéllyel bíró angol lap az orosz pénzügyek feletti, legközelebb közzétett bírálatának zárszavaiban mond : Egy shillinget sem többé Oroszországnak ! Spanyolország. Köztudomású azon feszültség, mely Spanyolország és Olaszország közt a királyné trónbeszédéből kifolyólag támadt, s mely ez országok közti üzenetváltásra adott alkalmat. Ez ügy többfélekép magyaráztatott, most egy levelező a dolog mibenlétét következőleg adja elő . A trónbeszédnek azon tétele, mely a pápáról és ügyéről szólt a miniszteriális „Opinione“ egy czikke által Florenczben hevesen megtámadtatott, melyben Madridban a királyné elleni sérelmet láttak. Rivas, a spanyol követ Florenczben azért odautasíttatott, hogy kérjen magyarázatot Menabrea gróftól. A válasz, úgy látszik, ne volt kielégítő, mit abból lehet következtetni, hogy Narvaez marsal mint beszélik, nem rég igen felindult beszédet tartott a madridi helyőrség tisztjeihez, és hogy Rivas parancsot vett volna, hagyná el állomását és helyettesíttesse magát egy ügynök által. Habár a dolog nem is ért meg ennyire, a viszony e két kabinet közt nem igen rózsás, és azon sietség, melylyel a spanyol kormány a hadsereget felfegyverezi, mint ezt az onnan érkező tudósítások beszélik, nem lehet épen megnyugtató. 50,000 hátultöltő puska rendeletett meg Amerikában, és Angliában is több fegyvergyáros Spanyolország részére dolgozik. Pénzkészletről is nagyon gondoskodik a kormány, és noha a jövedék convertálása, a legutóbbi jelzálog kibocsátása és az adók rendes beérkezése által jelentékeny összeg áll rendelkezésére, azt beszélik, hogy legközelebb 100 millió kölcsönt szándékozik a spanyol banktól felvenni. Más részről meg azt hallani, hogy a kormány a cortestől 200 milliónyi kölcsön megszavaztatást fogja kérni, melyet az új felfegyverzés behozatalára kíván fordítani. Portugália. A portugali ministerium megbuktatását az általános ellenszegülés idézte elő, melyet a nép azon törvények ellen tanúsított, melyeket a ministerium a kamarákban megszavaztatott és most életbe akart léptetni. Mult év mártius havában minden elégedetlenségi nyilatkozatok daczára a ministerium elfogadtatta a kamarákkal a SÁROZA. A műitész kellékei. Felolvasás a képzőművészeti társulatban. „Hohó ! Magna petis Phaeton ! Nagy fába vágta a fejszét !“ mondják önök. És igazságuk van. „Darázs fészekbe nyúltam ! mondom én s nekem is igazam van. Íme egyike azon ritka eseteknek, melyekben mind a két félnek igaza van. A feladat nagy, erőm csekély, s a kísérlet meghiúsultát még darázs csípések is kisérik, melyeket azonban a czélhoz jutó számba sem vesz. Egyébiránt végén csattan az ostor, nézetem szerint rosz katona az, ki nem hiszi, hogy bornyájában van a tábornoki kalap. Nincs művészet, melyre nézve mindnyájan született és hivatott bírálóknak ne éreznék magunkat; nincs művészet, elkezdve a jótékony szakács művészeten, fel a költészet és képzőművészet legmagasabb s fellengőbb fokáig, melyhez szólhatni jogot és erőt ne érzenénk magunkban. Feneson azon hozzá intézett kérdésre : mi volna legtöbb az emberek közt ? azt felelte, hogy orvos , és be is bizonyítá állítása igazságát. A legközelebbi ünnepnapon ugyanis felkötött állat megállt a templom előtt, s a köztiszteletben álló férfinak a templomból kijövők közül kevés kivétellel mindenki javasolt egy-egy gyógyszert fogfajása ellen. Szerinte tehát legtöbb az orvos a világon, de szerintem legtöbb a műbizáló. Állott volna csak egy képpel vagy szoborral a templom elé, bizonynyal egyetlen kivétel sem akad róla, senki sem hagyta volna bíráló megjegyzés nélkül. És milyen ferde nézeteket hallani ! Tekintsenek be önök valamely képtár vagy műkiállítás termeibe, meggyőződnek szavaim igazságáról. íme itt jön egy társaság, figyeljünk csak. Mily szép kép ! — kiált fel az egyik, — pompás a színezet. És érti a színezet alatt a rikítón felrakott szép színű festéket. Pedig a festék még nem színezet, mert hisz akkor a chinaiak tudnának legszebben színezni, minthogy a legszebb szinti festékeket náluk látni. Gyönyörű távlat ! — mond a másik, mert a vonalakat befelé összekozni látja. Pedig nem szabály szerint megy a dolog, s ha azt a mit a vonalak kifejeznek a valóban látná, ferdének, hibásnak fogná találni. Jól hasonlít ez az arczkép, kár hogy az arczának egyik fele dagadt. — Hogy-hogy ? — Na nem látja, mennyivel keskenyebb az egyik fele az arcznak , s ezzel kimutatja, hogy a látszat abc-jét sem fogja fel, miben sok apró gyermek túltesz rajta. Hát még a műérték. Halljuk csak ! — Igen nagy tanulmánynyal van festve e kép — mondja egy komoly férfi — valódi tanulmánynyal van festve a selyem. És nem veszi észre, hogy az egész csak a gépies kezelési ügyességre szorítkozik, hogy a szolgailag másolt selyem vézna alakot takar, kificzamodott tagokból állót, s hogy szellemnek, benső tartalomnak se hite se hamva. Mily jellemzetes e husáruló asszony ! — mi szükség van a művészetben idealismusra — kérdi megvetőleg a másik, nem teljes egész-e ez ? Abban igaza lehet a realizmus feltétlen hívének,hogy egész, de azt feledi meggondolni, hogy a jellemzetes nem zárja ki a szépet, nem zárja ki az eszményítést, s azt is feledi meggondolni, hogy ami a természetben fut, azt a jellemzetes természethű előadás nem teszi szebbé ; feledi tekintetbe venni, hogy ama rut nőt a spártaiak elzárták volna nőik elől, s ama húst, melyet árul, az egészségügyi hatóság elkobozandónak mondaná. Ez itt orrára tett bölcselgéssel csak azt tudja élvezni, ami reflexió, száraz psychologia műve, melyhez hasábokra menő magyarázatot kell mellékelni, hogy megértse a néző mi történt elébb, minek kell történnie jövőben, míg a képből a j e- e n t sem lehet kibetűzni. Felséges tanulmánya a vonalak átmetszésének, — mondja amaz, ki tele van a „gründlich“ ről ismeretes művészet bölcselmével, amily roppant tanulmánynyal metszik át a vonalak egymást. Ez gondolkozó művész ! itt vannak a gyorsan változó czikkczakk vonalak, melyek a vidám hangulat kifejezői. És feledi, hogy a vidámság kifejezése csakis a czikkczakkokban van, de kedélybensőség a mint a művészben úgy művében sincs. Szellemdús költői nyelven mondja el amak a történelemnek azon részét, mely e képre vonatkozik, elmondja mi lehetne a képen, kiolvassa belőle mindazt, mit kivüle senki sem lát, sőt a művész maga sem, mert nem tette rá, mély bölcselmet lel rajta,a művészet netovábbjának tartja, s nem veszi észre,hogy szemeit a barátság jó akarata hályogositá meg. És merjen valaki ellenkező nézeten lenni, rögtön kimondja rá az anathemát, s a helyes ítélet egyedáruságának sánczain belől, melynek magát ismeri egyetlen urául, csak úgy veszi be, ha néha czéljaira szükségesnek véli. Ah minő nagyszerű styl ez ! — úgymond lelkesülten egyik óriás, ki mindig a cinque-centó-t hordja száján, a műirodalom tengerét fenékig le és átúszta, megjegyzé magának a művészet nagy mestereinek külsőségeit, s mert eme képen Michelangelo remek „pensieroso“-jának , könyöklő helyzetét, vagy Sibylláinak s prófétáinak egymásra vetett lábait utánozva látja, már megvan a styl, és nem veszi észre, hogy a szellem, mely ama remekekben él, itt hiányzik, csak a külsőn van egy kis módosítással amazok másolata, és a styl melyet itt észlelt, csak sántikál amazok után. És igy megy tovább. Azonban vigasztaljuk magunkat, — ha ugyan lehet benne vigasztaló — azzal, hogy igy van ez másutt is. Más miveltebb népeknél is igen nagy azon tömeg, mely a műértelemnek ép ily fejletlen fokán áll ; másutt is van, sőt még nagyobb számmal félműértő, és másutt is vannak, kik magokat csalhatatlanoknak tartják, s kiket a barátság s más érdek elvakit. Pedig a bírálónak s különösen a műbírálónak részrehajlatlan bírónak kell lennie, ha szavának súlyt,tekintélyt akar szerezni, s szeme előtt egyedül azon szent czélnak kell lebegnie, melynek ő egyik jelentékeny rugóját képezi : „haladjunk“ ! ide pedig a műértelem terjesztése s a müizlés nemesítése által jutunk el. Sokszor feltevék azon kérdést, s különösen művészek, kiknek egy s más művét tán kissé szigorúan bírálták, vájjon hozzá szólhat-e laius ember ? És egyszersmind ki is mondák kérdésekre válaszul, hogy nem, sőt még azoktól is megtagadák a szót, kik némileg foglalkoztak a művészet terén. Csak művész mondhat bírálatot, mondák, és feledik, hogy a műértelem és különösen az ítélet, nemcsak az ecset gépies forgatásában, a kezelés elsajátításában áll. Feledik, hogy valaki mint a zenében, úgy a képzőművészetben is megszerezheti a kezelés, az utánzás könynyűségét, de azért még nem következik, hogy már magasabbnál is fogalma legyen. És még ilyen a kezelés határain belül forgó körben hozzászólhat, nem állván az eszme a magasabb felfogás színvonalán, elveszti kizárólagos jogát a bírálathoz. Nem szükség ebben Winckelmann tekintélyére hivatkoznom, mindnyájan elfogadjuk azon tételt,hogy a bíráló csak olyan műről képes alapos ítéletet hozni, mely felfogási körét túl nem lépi. De másfelől a művész jobbára subjectív szempontból ítél, s alig akad, ki objectivitással dicsekedhessék. Valamint tanulmánya árán szerzi művészetét a művész, ép úgy tanulmány képezi a bírálót. A bíráló művével ép úgy nyilvánosság elé ép mint a művész, mindkettő teljes jogot ad a közönségnek arra, hogy műve felett ítéletet mondjon, és hogy a kettő közül melyiknek van igaza, az iránt a közönség,értjük a helyesen ítélő, műizléssel és műértelemmel bíró közönség, hoz döntő határozatot. És a művész nemcsak akkor lép ki a nyilvánosság elé, midőn művészete tetőpontjára jutott, hanem már művészi pályája kezdetén. Mi joggal zárja el tehát a nem gyakorló művészt az Ítélettől ? Ezekből világos , hogy ítéletre , bírálatra jogosult a nagyközönség is. Azonban egyéni nézet, bírálat és müitészet közt nagy a különbség. A müitésznek, mert bíró, a helyzetről tiszta fogalommal, tájékozottsággal kell bírnia, kellő képzettséggel, tanulmánynyal kell felruházva lennie. A müitész midőn e hálátlan pályára lép, nem kis feladatot tűz ki maga elé. Feladata a műizlés terjesztése, a közönség ítéletének irányzása, s hogy erre képes lehessen, tiszta józan ítélet és műbölcselmi ismereten kívül a művészet gyakorlatának is kell némi ismeretével bírnia. Ezt Unger az ismert német műbölcsész kissé burkoltan, s elvont kifejezéssel, de helyesen a következőkben mond el : a műitésznek bírnia kell a művészet gyakorlatának oly fokával, mely lehetővé tegye azt, hogy a kifejezési mód terminológiáját megértse, s ez által a művészet életfeltételének legbensőbb finomságáig behathasson.“* )Más szóval, hogy foglalkozott légyen a művészet benső életével, a műalkotás eszméjével. Sem a száraz bölcselgés, sem a díszes bölcsészet-tudori oklevél, sem az archeológiai ismeret, sem a puszta műtörténelmi jártasság nem elegendő erre, mert az élet mindennap mutatja, hogy csupán e kellékek az elvek alkalmazására nem elegendők. Bírnia kell tehát a műitésznek , a költői szellemnek, művészi teremtő erőnek, melegségnek azon fokával, mely a mű benső életének ajtajt előtte feltárja, s a megrendült hangra rokon hang pendül meg keblében hogy fellelhesse a költőit a műben ; továbbá higgadt józan logikával, psychológiai ismerettel, hogy a következetlenséget fellelje, kimutassa ; gyakorlati ismerettel a kezelésben anynyira, hogy a kezelés fény és árny oldalait a műben fellelhesse, azt találóan megjelölhesse ; azt nem is említjük, hogy a hatás elérése végett világos érthető nyelv szükséges. Ismernie kell a légtávlét,vonal távlattant legalább főbb vonásaiban,a színek öszhangzása, ellentéte és az egyetemes hatásról tiszta fogalmának kell lennie ; a széptanból anyi ismerettel bírnia kell, hogy annak szabályai megtartását, vagy megsértését kijelölhesse. A szépnek és széptannak szabályai ugyan tágkörűek,és nagy mértékben egyénileg viszonylagosak,alárendelve lévén az egyén ismeret- és fogalomkörének, mindamellett is meg vannak általános és főbb szabályai, melyek minden egyén, minden kor és minden ízlésre nézve irányadó kötelezettséggel bírnak ; részrehajlatlanság ez legfőbb kelléke a mondottak után, részrehajlatlanság, mely sem a barát hibái előtt szemet nem huny, sem a nem barát szálkáját gerendának nem nézi ; és végre bátorsággal, elegendő bátorsággal kell bírnia a műitésznek arra, hogy véleményét bátran kimondja, szembenézvén a félremagyaráztatással, s a sértett művészi önérzet nyilaival, melyek ellen igen gyakran kemény pajzszsal kell magát felfegyvereznie, minthogy igen kevesen vannak olyanok, kik saját művöket teljesen ép, jó, egésznek ne tartanák. Zeme ezek nézetem szerint a műitész kellékei, s ha kegyesek lesznek legalább annyit megadni, hogy fejszémnek a nagy fában nyoma látszik, reménye felett való jutalmat nyert a felolvasó. Maszák Hugó. *) Dass es ihm möglich wird die Terminologie der Ausdrucksart, die sich bis zu den innersten Feinheiten der Lebensbedingungen erstreckt zu verstehen.“ Unger „Das Wesen der Malerei.“ XI. M. Magyar kereskedelmi és iparlapot ! A számos egylet, melyeket kereskedő ifjaink alakítanak, tanubizonyságot tesz arról, hogy az ifjak felfogják hivatásukat, s érzik a kereskedelmi tudományok alapos ismeretének szükségét, hiányát. Másrészt azt is sajnosan kell bevallanunk, hogy Magyarországnak még nincs önálló magyar, mondjuk, nemzeti kereskedelme, ipara.. 'MJ' ■ ÍJ: ■ ■ ■ v'.J ■ ■ >• ,1 :i ijáki NK'ii isi ilíi íí 0