A Hon, 1868. március (6. évfolyam, 51-75. szám)

1868-03-01 / 51. szám

ál­ik sz. Vasárnap, mart. 1. Előfizetési díj: J’vetan küldTe, vágj Budapesten házk­ot hordva : hónapra.............................................1 frt 75 kr. 1 6 hónapra............................................5 frt 25 kr. 6 hónapra..........................................Hl frt 50 kr. Ab Estilappal együtt egy hónapra 2 frt — kr. Az­ Estilappal együtt negyedévre 6 frt — kr. A* Estilappal együtt félévre , 12 frt — kr. A előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fogv sssáuut!Tityi! •fü­adén pénztárt d­én­ bérmentofitve kéretik férköveni. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám 1 szetr.plfrft. Szerkesztő lakása : Magyar utcza 8-dik száza 8-dik emelet. ■—»n sc­mmmmmsmmammaim Mila Bim Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén 7. sz. földszint. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Hatodik évfolyam iSj|@g Beiktatási díj: 6 hasábos ilyféle petit sora .... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnék föl. — Nyilt-téri 6 hasábos petit sorért 25 kr. BV* Az előfizetési dij a lap kiadó hivatalához küldendő (Ferencziek tere 7. az. földszint?) E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. martius—májusi */4 évre „ „ Estilappal mártius—júniusi 4 hóra Rendkivü­li előfizetés nyittatik .A HON“ következő folyamára „ Estilappal 5 6 1 8 2& A „HON” szerkesztő és kiadó hivatala. PEST, FEBRUÁR 29. Az ínséget szenvedő honvédek számá­ra újabban következő adakozások küldet­tek be hozzánk rö­töni segélynyújtás vé­gett. Balázsfy Béla ur Jolsváról 15 ft. Vojta Adolf ur, Pápáról 4 ft (azon helyes meg­­jegyzéssel, hogy ő nem kiván mulatni a honvédek javára, hanem a báli belépti diját egyenesen nekik küldi). Jász­ Ágostné asszonyság Fegyvernekről 10 ft. Silberer Ignácz ur mint a mezőtúri egyenjogositá­­si ünnepély e czélra szánt tiszta jövedel­met 148 ft 10 kr. Gogolák István r. kath. lelkész ur’ 10 ft. Egy erdélyi ma­gyar honleány lelkes fölhívása mel­lett köröztetett gyűjtő iveken : Kendi Lé­­náról, Konrád István ur gyűjtése mellett 21 ft. Szamos-Uj­várról Dr. Schnell ur gyűjtése mellett 68 ft. Kolosról, Konrád István ur gyűjtése mellett 11 ft 50 kr. Szamosfalváról 1 ft 30. Pánczélcsei Der­­zse és Köblösről 13 ft 45 kr. Válaszút, Jenő, Bonczhida, Doboka, Dengeleg, és Nagyiklódról 27 ft 80 kr, összesen 143 ft 5 kr. (Az adakozók neveit lapunk és az Igazmondó legközelebbi számai hozand­­ják). Mind­ezen hazafias adakozásokért a megvigasztalt szenvedők nevében hálás köszönetünket fejezzük ki. A legutóbbi kimutatás szerinti összeg tesz 330 ft 5 krt, az e heti összesen 454 ft 66 krt és egy aranyat, mely összegből közvetlenül kiosztottunk szűkölködő hon­védek és özvegyeik között 77 ftot és egy aranyat, 337 ft 66 krt pedig a budapesti honvédegyletnek rögtöni kiosztás végett kézbesítettünk. E rovat alatt nem tartjuk fölösleges­nek megemlíteni, hogy a kormány leg­illetékesebb közegei által biztosítva va­gyunk a­felől, hogy jelen modorban meg­indított rögtöni segélyadást a kormány­­körök is helyeslik, bár ha néhány politikai ellenlábasunk, ki mindenben kormánypártibb akar lenni magánál a kormánynál, csak politikai manoeuvret akar is benne látni. A kormány is igen szívesen veszi, ha addig, míg közegei rendbe hozhatják az országos segély­ki­­osztási ügyet, a közönség a honvédek ín­ségét enyhíteni törekszik. Jövőre pedig a törvényhozás feladata lesz, hogy vala­mit tegyen ezen tárgyban, mely már túlment a politikai kérdések határán s tisztán, pusztán humanist­­us ügy gya­nánt áll az ország közönsége előtt. ei. n­uu alwfikj Szerk. Pest, felír. 29. „Igaz — és nem újságot mondok, mert hirdettem azt ezernyi ezrek hallatára, két világrészben, éveken át; igaz, én az X. ház uralmát hazám függetlenségével s ön­állásával incompatibilisnek hiszem.“ Ha ezen nyilatkozat O’Meagher vagy Mazzini, akár Victor Hugo által létetnék s benne az X. helyett az illető angol vagy olasz, akár franczia uralkodó­ház emlittet­­nék és e nyilatkozatot aztán közlené egy londoni vagy florenczi avagy párisi lap : vájjon mi történnék a szerkesztővel ? Londonban semmi egyéb mint az,hogy a közvélemény többi közlönyei megtá­madnák, kigúnyolnák avagy hallgatással mellőznék az egész nyilatkozatot, amely­hez hasonlót sőt erősebbet is közlött már közölhet akárhányat maga a dub­­ini sajtó is mindaddig, míg Izland­­ban a törvények rendes uralma nincs fel­függesztve — mint jelenleg — a fegyve­res felkelés következtében. Az angol kor­mánynak eszébe se jutna perbe fogatni egy lapot, azért, hogy benne valaki el­mondja hitét vagy hitetlenségét bár­mi iránt is. Az angol kormány nem szokta a véleményzést — míg tettben nem mutat­kozik — börtönnel és bírsággal c­áfol­­tatni, hanem az ellenvéleményzés hatal­mára bízza az egész megtorlást, maga ré­széről csupán csak a közigazgatás javítá­sa, az országos terhek könnyítése, a sza­badság áldásainak fejlesztése, vagyis jó­zan kormányzás által igyekszik elhallgat­tatni, megszégyeníteni, megbüntetni min­den vádat. Florenczben sem történnék egyéb, ám­bár Itáliában izgalmas a helyzet, s a sa­­voie-ház ellen több trónkövetelő szítja az elégedetlenséget. De a puszta hit kije­lentéséért ott sem fognak kereset alá egy szerkesztőt is ; s az „Unita Italia­na” Milanóban mindennap és nyiltan hirdeti republicanus hitvallását ; s Maz­­zini akárhányszor kinyilatkoztatta a ge­­nuai De V­ere-ben, hogy az olasz egy­ség incompatibilis az uralkodó ház és a monarchia eszméjével. Perbe fogatott ez is, az is, midőn felkelésre, a törvények erőszakos megváltoztatására izgatott. Máskor nem, mert Olaszországban sza­bad a sajtó, s mindenki azon elvet vallja a mi neki tetszik, a téves nézetek rendre­utasítása a helyes nézetek megjelenésére hagyatván, s az eszmék korlátlan zsurló­­dásából, harczából fejlődvén ki azon köz­érzület, melynek támogatása nélkül mi­­velt népek kormányai korunkban nem állhatnak már fenn soká, ha teljes sötét­ségben tapogatják is utjokat egy darabig — bukásukig. Párisban tán sajtópert kapott volna a lap, mely a kérdéses nyilatkozatot csupa­szon, minden hozzáadás nélkül közlötte volna ; de ez sem bizonyos, mert a­ki ol­vassa Grirardin Emil lapját, az nem fogja tagadhatni, hogy ez a híres publicista sokkal erősebb támadásokat intéz folyto­nosan, s legkevésbé sem kíméletes, sőt nem is óvatos hangon, maga a császár és egész rendszere ellen, a­nélkül, hogy egy esetet kivéve — a­mióta magát aztán nyíltan a­z empire ellenségei közé sorozó — kereset alá­togatott vol­na. De ha bizonyosnak veszszük is azt, hogy a kérdéses nyilatkozat Párisban sajtópert idézett volna közléjére, akkor is csak azon tényhez jut meggyőződé­sünk, miszerint Francziaországban nem szabad a sajtó, mint Angliában, Itáliában, Helvétiában, Belgiumban, s hogy a Bo­­naparte-ház állását oly gyengének tart­ják buzgólkodó, remegő, ügyetlen hívei, mikép féltik a szellőtől is, mely hitetlenül érinthetné szilárdságát. S megjegyzendő, hogy a kérdésbeni nyilatkozat következményeiről azon felte­véssel szólottam, ha tisztán csak magára, előzményes és utólagos magyarázat nél­kül, önálló erőteljességében, saját hit­vallomása ellen legkevésbé sem okoskodó, s így ezt nem is gyengítő alakban közeltetnék vala­mely külföldi lapban, az illető viszonyok­hoz alkalmazottan. Mert ha azon nyilatkozat úgy adatik elő a mint áll, előzményeivel és következ­tetéseivel, mint egy nagy mozaik tábla egyetlen kis köve : meg vagyok győződve, hogy maga Napóleon kormányának leg­türelmetlenebb és aggályteltebb emberei ijedtek volna tőle meg. De még ha az, mit eddig állítottam, mind nem állana is, még akkor sem tartanám iga­zolhatnak Ráth Károly közvádló úrnak azon felfogását és követelését, miszerint a sokszor említett nyilatkozat által „a fenséges uralkodó­ház élén álló koronás apostoli királyunk ő felsége magas sze­mélye ellen a legvakmerőbb sértés követtetik el.It Az ilyen fogással lehet szenvedélyesí­­teni az esküdtek nézeteit, de nem lehet szolgálni az igazságot; lehet győzni a sa­rokba szorított tartózkodások felett, de nem lehet meggyőződést éreztetni a közönség lelkiismeretével; lehet elzáratni valakit, de nem lehet őt bűnös gyanánt szenvedtetni. Tessék Ráth Károly közvádló úrnak próbát tenni vádpontjai elsőjével. Ter­jessze az incriminált tétjeit bár­ki­t?lifte — legyen az idegen vagy magyar, sáppadt absolutista vagy vörös republicánus, csak­­hogy ne tudjon a perről és körülményeiről semmit, é­s kérdje m­eg mit talál benne. És aztán zárasson el engemet rögtön, minden per és teketória nélkül, ha a kér­dezettnek felelete oda megy ki, hogy a passusban, mely józan ítélete alá terjesz­tetett, „ő felsége magas személye el­len a legvakmerőbb sértés követte­tik el.“ Mindent mondhatni rá, csak ezt nem. S arról nem is szólok, hogy a közvád­ló ezen felfogása mily szörnyű ügyetlen­ség volt, s mennyire kompromittálható az érdekeket, melyeknek szolgálatára ál­lott elő. Csak tessék meggondolni, mit nyert volna a vádpont ilyen feltevése által, ha az esküdtszék nem mond rá igent. A siker, persze, igazolja az eljárást, de vigyázzon a közvádló úr, hogy máskor ne tegye a korona méltóságát, s hozzá még a közügy sorsát is ily válságosan fogalmazott vádpont élére, mert az es­küdtszékek természete szeszélyes s nagyon függ a politikai léghuzamtól ; és Euró­pában nincs nagyon tiszta időjárás; s igy a“ V e r d i c t, mely tegnapelőtt igen­lő volt, holnapután tagadó lehet , s akkor aztán Ráth Károly urat még a casino sem fogja dicsőiteni. Valóban megfoghatatlan, hogy egy értelmes és derék ember, a­ki sok tapin­tattal és tiszteletteljesen beszél Kossuth­­ról midőn őt vádolja is, ily tökéletesen ferde és erőszakolt alakba öntheté az es­küdtszék ítélete elé terjesztett kérdések el­sőjét. Hanem hát ebben áll a helyzet. Mi­niszter, delegátus, Naplóvezér, közvádló, mindég és mindenben a fejedelem sze­mélyét vonja elő csupa lojalitásból s a legnagyobb könnyelműséggel. Minden áldás ő felségétől jött: minden szabad eszme ő felsége elleni vakmerő sérelem. Gróf Andrássy az országházban, Ráth Károly a Mátyás király igazságos ven­déglőjében, egyaránt a király szemé­lyét idézik elő, midőn nem tudják, ho­gyan védjék me£ másként álláspont­jaikat. És ezek a dynasticus emberek, per excelle­ntiam ! S ezek az alkotmányosság államférfiai, hogy az isten panaszképen ne vegye. Hogy az esküdtek közöl 11 igazat adott 1 ellen a közvádló feltevésének, is­mét csak a helyzetből magyarázható , s igen természetesen követé azon előleges határozatot, mely egy közbecsülésben ál­ló, hazáját híven szolgált, politikai vét­ségről vádolt embernek, kiről mindenki tudja, hogy veszélyes mellbajban szen­ved, megtagadá a per egyszeri elhalasz­tását három rövid hétre is. — A tem­plomrablók és anyagyilkosok iránt le­het és szokás ily kedvezményt mutatni , de a beteges Böszörményi László iránt nem lehetett , mert hát ő sajtóvétségben volt elmarasztalandó, másoknak rettentő példájára, s „a hazát meg kellett menteni“ Hogy a kormánypolitika,a kiengesztelő­­dés, s az egész fátyolos rendszer mit nyer az ilyen eljárás, s átalában a sajtóperek által, azt majd meglátják. Csernátony. — Nyilatkozat. Alulírottak ünnepélye­sen kinyilatkoztatjuk, hogy mi egyedül t. ez. Ud­­varnoki Béla urnak voltunk segédei. — A pozso­nyi k­­egylettel semmiféle érintkezésünk nem volt. — De nem is lehetett volna. Mert hétszáz egy nehány tagból álló egylet elég erős saját ügyeit önmaga végezni és nem szorulhat soha idegen se­gélyre. — Felkérjük jelenleg tehát t. ez. Udvar­­noky Béla urat, legyen szives ez ügyben önnön maga nyilatkozni. — Kelt Pesten febr. 29. 1868. I­n­k­e­y Kázmér, V­a­y László. A magyar delegatió X. ülése. Bécs febr. 28 Elnök Somssich Pál. Jegyző Rajner Pál. A kormány részéről megjelen L­ó­n­y­a­i Meny­hért. Az ülés kezdődik d. e. 10­ órakor. Rajner Pál felolvassa a mult ülés jegyző­könyvét, mely hitelesíttetik. Elnök jelenti, hogy Manojlovits interpel­late kíván tenni. Manojlovits Milán sajnálja,hogy a közös hadügyminiszter nincs jelen, de azt hiszi hogy interpellatioját azért előadhatja, miután ez a mi­niszter arról írásban közöltetni fog. Olvassa az interpellate, az osztrák császár és magyar királyi hadügyi minisz­teri­­hoz. Az 1863-iki birodalmi tanácsi budget-tárgya­­lások tartalma szerint az­ 1859-ki olasz hadjárat után Ausztria egy estei dandárt vett át, melyet utolszor az 1862 iki államköltségvetésben évi 700,000 ftnyi szükségle­tt­el fordul elő. Interpellatio m'S'h A birodalmi tanács ellenvetése folytán „misze­rint nincsen jogi kötelezvény, hogy ezen idegen dandár oszt. kir. költségén tartassék“ az 1863-iki octoberben ugyan feloszlattatok, egyidejűleg azonban annak 46 tisztje az osztrák hadseregbe vétetett föl, 3 ezredes, 2 alezredes, 11 őrnagy, 25 kapitány és 51 egyéb főtiszt pedig nyuga­lomba, továbbá 102 közlegény mint rokkant és 43 legény mint parentalis, az osztrák pénzügy terhére vétetett át, s oly dúsan adományoztatok, hogy mig az osztrák rokkantok naponként csak 5 krral láttatnak el, több estei rokkant személy és nap szerint egy franczia frankot kap. Egészen mellőzni kívánom itt azon sérelem taglalását, mely ily tetemes száma idegen had­tisztnek becsusztatásával saját hősi tisztikarun­kon, s egyszersmind az adókötelezett népen, mely azon időben, ha nem tévedek, úgy is mint­egy 800 szám felettit kénytelen volt fizetni — el­követtetett, valamint hogy azt sem vizsgálom, váljon a kérdéses modenai dandárra fordított költség bármely részről megtéríttetett-e vagy utólagosan meg fog-e téríttetni ? De kényszerültnek és jogosítottnak érzem ma­gamat, most, midőn a delegatióktól katonai nyug­díjak s egyéb ellátási járulékok fejében 10 mil­lió ftnál nagyobb összeg megszavazása kívánta­tik, a cs. kir. közös hadü­gyér urat felvilágosítá­sért tiszteletteljesen megkeresni . Váljon a delegatiók elébe terjesztett ez idei hadügyi költségvetési előirányzatban az 1863. évben feloszlatott estei dandár tisztei és legény­sége is benfoglaltatnak-e ? és ha ezen eset állana, mennyire rúg azoknak nyugdijuk és­ illetékük egyenként és összesen ? Bécs, 1868. febr. 28. Manojlovits Emil: Elnök : kijelenti, hogy ez interpellate a kö­zös hadügyminisztériummal közölni fogja. Elnök : bemutatja a birodalmi tanács delega­­tiója elnökének átiratát, mely mellett a delega­­tiónak „a közös pénzügyminisztérium“ a „szám ellenőrség, és a „tartalék tárgyában hozott ha­tározatait közli. Rajner Pál olvassa a magyar szöveget, amint itt következik : A birodalmi tanács bizottsága elnökségétől. A birodalmi tanács bizottsága, a f. évi febru­ár 20-án tartott V-ik ülésében, az 1868-ik évre szóló közös kiadások előirányzata — és pedig 4. fejezet „a közös pénzügyi minisztérium“, 5. fejezet „számellenesség“, 6. fejezet „tartalék“ — tárgyában, a mellé­kelt jegyzőkönyvi kivonatban összeállított hatá­rozatokat hozta. Az elnökségnek ugyanazon ülésben adott meg­hatalmazás alapján, van szerencsém a­ magyar országgyűlés bizottsága tisztelt elnökségével,vo­natkozással a folyó évi február 19-én 38. R. D. szám alatti átiratomra, az imént emlitett határo­zatokat közlem­. Kelt Bécsben 1868. február 22-én. Gr­ Auersperg Antal s. k. elnök. Dr. Toman Lovro s. k. tollvivő. A birodalmi tanács bizottságának hatá­rozatai az 1868. évre szóló közös kiadások előirányzata tárgyában tett kormányi előterjesztés iránt. 4. fejezet. A közös pénzügyi minisztérium elő­irányzata. 5. fejezet. A szám-ellenőrs­ég. 6. fejezet. Tartalék. Kivonat a bizottság 1868-ik évi febr 20-án tar­tott V. ülésének jegyzőkönyvéből. A birodalmi tanács bizottsága elhatározta : a) annak kinyilatkoztatását , miszerint a költ­ségvetés azon részeinek megállapítása által, me­lyek az államadósság költségeinek fedezésére a monarchia mindkét fele által fizetendő járulékok kezelése és ellenőrzésére vonatkoznak, az eddigi államadóssági járulékok kezelése és ellenőrzése tekintetében, a két országos képviselet részéről hozandó határozatoknak nem gondol elébe vág­hatni. Hogy ellenben : b) a határvám jövedék s a kiviteli fogyasztási­adó kárpótlások előirányzatának megvizsgálá­sába, melyre a közös pénzügyi miniszter azon föltevést fekteti, miszerint a vámjövedéknek fe­leslegeiből — az említett kárpótlások levonása után — a közös kincstár javára 6,482,129 ftnyi összegnek beszolgáltatására lehetne számítani, nem bocsátkozik. c) hogy : a közös pénzügyi minisztérium figyel­meztetendő : miután a bevételeknek, úgy kiadá­soknak egyik része ezüstben, a másik része pedig papír pénzben foly be , szükséges, misze­rint ezen körülmény a közös pénztári kezelés és számvitelnél tekintetbe vétessék. 4. Fejezet. A közös pénzü­gyi minisz­­t­é­r­i­u­m. I­so­c­z­i­m: A k­ö­z­p­o­n­t­i vezetés. Hogy mindazon körülmények megfontolásával, melyek a személyzeti létszám megállapításánál tekintetbe veendők, a személyzeti járandóságok (fizetések, lakbérek és a miniszter működési pót­léka fejében) következő módon állapítandók meg 1 miniszter . . . 16,800 fttal, természetbeni ifn­apíu« a nadára, lakással, 1 kapus , . . . 370 „ összesen: 86,700 fttal a 6 ik mellékletben 13—28 szám alatt fölso­rolt többi állomásokra nézve és pedig : a 13—18 tétel szám alatt .... 3,400 ft. a 19-25 „ „ „ .... 9,000 „ a­z r ” » ,... 5,000 „ a 27 és 28 „ „ „ .... 4,200 „ engedélyezendő, mihez képest az 1-fő czimnek összes szükséglete 108,300 ftra rúg, és a közös pénzügyi miniszter által kért 129,516 ftnyi ösz­­szeg ellenében 21,216 ftnyi levonás mutatkozik. 2. és 3. czim, a monarchia központi pénzt­ára és ennek szám­osztálya. Hogy, miután ezen közegek hivatalos teendői­nek kevesbítésével a személyzeti és fizetési lét­szám is­ kisebbedni fog, az illető kiadásoknál 5°/0-os levonás eszközlendő, mihez képest a 2-ik czim, központi pénztár . . . 16,720 ft a 3-ik ezim, annak szám osztály­a . . 15.580., tesz, és 1695 ftnyi levonás mutatkozik. 4—8 czim. Költségek a lebegőadó- Ságra. Hogy, miután a nyert értesítések szerint már több mint 118 millió forint állampénzjegyek, me­lyek 63­ millión felül egy és öt forintos pénzje­gyekből állanak, tartalékképen nyomattak s igy az e részbeni költségek túlságos mérvben irányoztattak elő : a követelt 1,103,00 ft helyett, csak 700,000 ftnyi összeg kerek számban enge­délyezendő, mihez képest 403,000 ftnyi levonás mutatkozik. 9. czim. Államadóssági pénztár. Hogy, 2% közbeeső megtakarítás levonása után 164,670 ftnyi öszveg engedélyezendő. 10. czim. Számosztály a hitelügy és államadóssági pénztár számára. Hogy, a 2-ik és 3-ik czim alatt előrebocsátott okoknál fogva, a követelt 22886 ftnyi összegből 50/°-os levonás 1146 ftban eszközlendő s csak 21,740 ft engedélyezendő. 11. czim. Szakszámosztály az állam­adósság számára. Hogy, 2% közbeeső rendes megtakarítás le­vonása után, 127,920, ftnyi összeg engedélye­zendő. 12. czim. Államadóssági igazga­tóság. Hogy, a közös pénzügyi minisztérium felszólí­tandó „miszerint az államadósság igazgatósági­nak feloszlatását feladatául tűzze ki­* Jelenleg pedig a közös pénzügyiminiszter ál­tal követelt 23,332 ftnyi hitelnél 2%és közbeeső megtakarítási összeg fejében 482 ftnyi levonás eszközlendő s ennélfogva 23850 ftnyi összeg en­gedélyezendő. 13—16 czim. Az állósitott a­dós­ág­beli értékpapirok készitési, — vál­tóházak járulékai és bizományi di­ai, — iroda — járulékai, sorshuzási Hirdetményi és utazási költségek. Hogy a követelt 557,200 ftnyi összeg enge­délyezendő. 17.czim. Közös nyugdijak. Hogy, a közös pénzügyi minisztérium által e részben kért 1.800,000 ftnyi összeg engedélyezen­dő és 1) kimondandó, hogy ezen összegnek a kö­zös költségvetésbe történt beállítása által, az eddigelé nyugalmazott államhivatalnokok nyug­díj­költségeinek viselése iránti kötelezettség tör­vényszerű szabályozása tárgyában, a birodalmi tanács és a magyar országgyűlés részéről jöven­dőre hozandó határozatok, semmi módon meg ne előztessenek. 2) hogy a közös pénzügyi minisztérium felszó­lítandó, miszerint : az ezentúl közösen fizetendő nyugdíjak tárgyában egy pontos felszámítást (Liqnidation) készítessen el. 5. F­ej­ez­et. Szám-ellenőrség. Hogy, a midőn a bizottság a szám-ellenőrség megvizsgálásába bocsátkozik, a nélkül hogy a 1866-ik évi november 21-én kelt császári rende­let által életbe léptetett számrendszer és ennek a közös pénzügyre tehető alkalmazhatósága iránt nyilatkoznék, a közös minisztérium felszó­lítandó , miszerint ez irányban, különösen pedig a közös legfőbb számszék alkotmányos állása iránt, és az államadóssági közös járulékok keze­lése és hovafordításának ellenőrzése tárgyában, annak útján kellő j­vaslatokat tegyen.“ Időközben pedig az 1868 ik évre a legfelsőbb számszék költségelőirányzata következendő ösz­­szegekben állapítandó meg : összesen 74,900 fttal hivatali és irodai átalány fejében 12,000 ft jutalmazások és segélyzések „ . 2,400 „ különféle kiadások .... 1,400 „ összesen 90,700 „ s így a közös pénzügyi miniszter részéről kért 128,798 ftnyi összeg helyett csak 90700 ftnyi összeg engedélyezendő, mihez képest 38,098 ftnyi levonás mutatkozik. 2-ik czim. Katonai központi számve­vőség. Hogy: ezen hatóságnál, melynek feloszla­tása elhatároztatott, az 1868-ik évre követelt 895,680 ftnyi összegből 26870 ftnyi 3°l0-os le­vonás eszközlendő és 868,810 ftnyi összeg en­gedélyezendő. 3-ik czim. Tengerészeti osztály. Hogy : miután a költségelőirányzatban még előforduló tengerészeti udvari számvevőség helyébe a tengerészeti hatatóságokhoz osztott két számosztály lépett: a számellenőrség előirány­zatából az e részbeni költségek kitöröltetendők, és a közös hadügyi miniszter előirányzatába te­endők át. lakással, 2 osztályfőnök . 14,700 „ 2 miniszt. tanácsos 10,700 „ 5 miniszteri titkár 11,650 „ 5 miniszt. fogalm. 7,450 „ 2 igazgató . . . 4,430 „ 2 segédhiv. segéd 2,700 „ 10 irodatiszt . . 10,600 „ 12 szolga.... 6,000 „ 2 ajtónálló . . . 1,300 „ természetbeni

Next