A Hon, 1868. április (6. évfolyam, 76-100. szám)

1868-04-01 / 76. szám

Előfizetési díj: Platin bilivé, Tag, Budapest«« háehü» horda» f­­ifinepra........................................t frt 76 kr. » hónapra ....... 5 frt 25 kr. S hónapra . , 10 frt 60 kr. Ac Esiilappai «g,(Itt agy hónapra 2 frt — kr Aa Estilappal együtt negyedévre 6 frt — kr. Ac Esillappal együtt félévre . 12 frt — kr. Ar, «ISfiaotAi as év folytán mindez, hónapkor, megkemiíia tó , a ennek bármely napján történik 1$, mind.«akor a hó e!­8 napjától fog »sioiií.Utni, 11 - - * ■ * ^í BiJíirílsji lí(ts.»'»..í.• isjvto fcsk&tá«!»­. 76-1 i m. Szerda, april“L fiiadélű vájtál : Pest, Feresadék terén 7. sz. földszint Hatódik évfolyam 1868* *í«rk«iíléik­r‚sd»: r~,r«n»íi«k tara í­ lk iui­ l aő «miíIíS. tsarkaaaté lakása : Uagraratcsa S-dik isim J-dik eaalat.O TIX POLITIKAI ÉS KÖZ( * A­ZDÁSZ­ATI NAPILAP. SelfUttil A 11 t 1 ^»15»»* Hyfíla pátit sora .... 7 kr. Stiy,i< 4ij .niuiioB WgUtáaért ... 30 kr. Tr.-fi AVia,!)* hildlatiaik töbks*8r­ beiktat 4» 0»«1­ )wtt Wv»«ei»ti USltétetek alatt vitetnek fel. — bjtlt-Hti ti ivmiht« p«tit aorírt , 85 kr. * A.r alfinsetAín­ dij a lap kiadó hivatalik®» ktlvahdtí­rt'«­e«e*ieli tart) 7. ta. földaeint.) if Up MtoUetsa' («aait ilUtg­atinaan kB» tenit’f.y s aa«rkiníi«teaAfh*» intésen aló .Síí-aawitatlan levelek ueuk ismért kesektá! fo gadt­*V*ak «1. Előfizetési felhivás ..A HON“ april—júniusi negyedévi folyamára april—júniusi negyedévre april—júniusi negyedévre Estilappul april—septemberi félévre april—septemberi félévre Estilappal A 5 „ <í5 „ « » - » i© „ ao „ I* « - « HON1' szerkesztő és kiadó hivatali­ PEST, MARTIUS 31. A baloldali körnek összes tagjai fel­kéretnek, hogy szerdán april bő első napján délután 5 órakor tartandó érte­kézlét végett, a kör helyiségeiben meg­jelenn­i szíveskedjenek. Észrevételek a magyar igazságügyi minisztériumnak a sajtóvétségek felett ítélendő esküdtszékek felállítása iránt 1876-ik évi május 17-én kibocsátott rendeletére. A közös ügyek mindent elnyeléssel fe­nyegető telhetetlen gyomrából megmene­kült törvényeink közül kétségkívül a leg­fontosabbak egyike az 1848: XVIII dik t. sz., mely a sajtóvétségekről rendel­kezik. A teendők sokasága, az idő rövidsége nem engedte meg törvényhozóinknak 1848-ban, hogy a sajt­ó vétségeket illetőleg kimerítő és szabatos anyagi és a 1 a k­i­tételes törvényeket hoztak volna. Így történt, hogy törvényhozásunk az akkori fogalmaknak megfelelő alapelveket az anyagi részben lerakván az alaki rész­ről nem gondoskodott, hanem megelége­dett azzal, hogy a 17-ik §-ban kimondot­ta, miszerint sajtóvétségek fölött nyilvá­nosan esküdtszék itél, s a minisztérium felhatalmaztatik, hogy szorosan a büntető eljárásról szóló mult (1843 — 4) országgyű­lési javaslat elvei szerint, az esküdtbirósá­­gok alakítását rendelet által eszközölje. Mi történt ezután ? mindnyájan tudjuk. 1867-ben ismét ott voltunk, hol 1848- ban, t. i. újonnan megalakult minisztériu­munknak kelle ismét az 1848. XVIII. t. czikket foganatositani. Ez az 1867-ik évi május 17-én megje­lent igazságügyi miniszteri rendeletben megtörtént. Azóta a sajtótörvény igéi testté váltak, s több sajtóper már le is folyt. Ezek közül egy sem vette annyira igénybe a közfigyelmet, mint a királyi ügyész urnak közvádlói minőségben Bö­szörményi László úr ellen indított, s f. é. febr. 27-én tárgyalt sajtópere. E sajtó­perben hozott contumationális ítélet alkalmat nyújtott nekem is arra, hogy a kibocsátott miniszteri rendeletet figyelemmel elolvassam, s azt más álla­mok törvényeivel összehasonlítsam. Leginkább feltűnt nekem e rendelet azon része, mely a meg nem jelenésről rendelkezik t. i. a 80-ik §-tól a 85-ig. A 80 ik §. így szól: „Ha valamely vádlott a tárgyalásra kitűzött határnapon meg nem jelenik, ellene az esküdtszéki eljárás azért mégis folyamatba teen­dő, s ily esetben a közvádló előadása, és bizonyítékai nyomán határoz az esküdt­szék a vétkesség kérdése felett, és ha a vádlott az esküdtszék által vétkesnek ta­láltatott, a bíróság is azok szerint mondja ki a törvénynek súlyát.“ A miniszteri rendelet egész tartalmán meglátszik, hogy sietve készült, s a tör­­vénykészítőnek nem volt elég ideje min­­denik §. horderejét mérlegelni. De a 80- dik §. már annyira ellenkezik a jogtudo­mánynak a perrendtartásra vonatkozó s minden művelt állam törvényhozása által elfogadott alapelveivel, hogy arra minden szakértő honpolgárnak észrevételeit meg­tenni kötelességül mutatkozik. Mindenféle peres eljárásnak, és így az esküdtszéki eljárásnak is, első alapelvét e jogszabály képezi : Nemo debet inau­­ditus damna­ri. A 80-ik §. tehát ez alapelvet sérti meg, és nemcsak megenge­di, de rendeli, hogy ily esetben a közvádló egyoldalú előadására vádlott az esküdt­szék által in­gerítő elítéltessék. Hát meg­egyeztethető az az igazsággal, melyen az egész bü­ntetőrendszer alapul, hogy az es­­küdtbíró a közvádló egyoldalú állítását elhigyje, csak azért, mert nincs senki, aki ellenmondjon , s kötelezhető arra , hogy vétkest mondjon ? nem vétkes azon okból nem mondhatván, mert a közvádló állítá­sait előtte senki meg nem c­áfolta. Nem lehet mondani, hogy a világon so­ha ez elv ily alakban nem alkalmaztatott. Alkalmaztatott lesz az például a rómaiak­nál, ha a bűntett, nem főbenjáró volt, ha­zánkban is a XVI-ik századig, de ma már egy jól rendezett államban sem alkalmaz­­tatik. Ma már hazánkban sem lehet az 1563. 38; 1625. 13. t. czikkek értelme szerint közbü­nvádi eljárásunkban a távol­levő vádlott ellen makacssági ítéletet hozni. Minden peres eljárásban — annyival in­­kább az esküdtszékiben — a bíró a felek előadásaiból és bizonyítékaiból merítheti ítéletét. — Ha pedig csak az egyik fél jelenik meg és adja elő vádját és bizonyí­tékait, hogy mondhatja arra az esküdt­­bíró jó lélekismerettel, hogy a megjelent vádlófélnek igaza van ? — Épen az es­küdtszéki bíráknak van arra legnagyobb szükségük, hogy a felek szóbeli előadá­sait hallhassák, mivel mint nem törvény­tudók s a beszámítás tanával ismeretle­nek, egyedül csak a vád és védbeszédek hallásából merítik azon meggyőződést, melyen kimondott ítéletük alapul.­­ Az esküdtszéki intézmény természetével nem egyezik az meg, hogy az esküdtbirák írás­beli vádlevelek, kérvények, s egyéb okmá­nyok felolvasását hallgassák, mert néme­lyike nem is képes arra, hogy a hosszú periódusokat megértse. — Az esküdtbiró azon hatás után mondja ki ítéletét, me­lyet r­­á a vád és védbeszéd élőszavak­ el­mondása tesz. De a 80. §. nemcsak a vádlott szükség­­képein ki­hallgat­tatása elvét sérti meg, de azzal hogy a vád iránt érdemleges ítéle­tet hozat, felesleges dolgot is cselekszik. A 83. §. szerint ugyanis ha a meg nem jelent vádlott fogságra is ítéltetik,ezen bün­tetés újabb esi­üdtszéki eljárás nélkül nem lesz ugyan rajta végrehajtható, h­anem az ítéletnek az leenő következménye, hogy a vádlottunk esküdtszék elé állítása a köztörvényhatóság útján, ha egyébként nem lehet, személyének letartóztatása ál­tal is eszközöltetik. Ha már most az egyszer érdemlegesen kimondott ítéletet fogságbüntetés eseté­ben végrehajtani nem lehet , ugyan kér­dem : mire való volt az esküdtszéknek vét­kest kimondó ítélete? — Nincs-e prae­­occupálva ez által mintegy a második esküdtszék bírái meggyőződése, és sza­­bad-e bármikép is az esküdtbírák lelkiis­meretére, habár távolról is, min­t egy er­kölcsi nyomást gyakorolni? Véleményem szerint a miniszteri rende­let e része hiányos már csak azért is, mi­vel nem intézkedik arról, hogy az újabb esküdtszéki eljárást ki indítja meg. A vádlott-e netalán beadott kérvényével, vagy a bíróság hivatalból, és mennyi idő alatt ? Mivel országgyűlésünk a minisztériu­mot e rendelet kibocsátására felhatalmaz­ta, és így joggal teheti az országgyűlés intézkedéséig mindazt, mit e tekintetben jónak lát: bátor vagyok indítványozni, hogy a makacssági eljárásra vonatkozó §§-ok változtassanak meg e képen. Ha a vádlott a kitűzött tárgyalá­si határnapra meg nem jelenik : hozas­sák ne az esküdtszék (jury) hanem az ítélőszék (Cocer d’assises) által ma­kacssági közbeneső végzés , melyben vádlottnak hagyassák meg, hogy 8 nap alatt az esküdtszék előtt személyesen meg­jelenjék, mert e­lenkező esetben a határ­idő elteltével az elnökség által a köztör­vényhatóság útján kényszerítő eszközök­kel fog az esküdtszék elé állíttatni ; ha pedig időközben elszöknék, s a magyar állam területén megkapható nem lenne. a) törvény elleni szegülőnek jelentetik ki, b) vagyona zár alá vétetik, s gondnoki kezelés alá helyeztetik, c) az itélőszék ál­tal levelesittetvén (proscribáltatván) min­den polgári jogaitól j­ogfoszttnak nyilvá­­nittatik , s ha e nyilvánitás kihirde­tése napjától számítandó öt év alatt az esküdtszék előtt meg nem jelenik , törvényes örökösei feljogosittatnak , hogy az illetékes köztörvényszékhez a meg nem jelenő holttá nyilvánítását kérhes­sék, s javait az öröködési törvények ér­telmében feloszthassák. Ez eljárás véleményem szerint igazsá­gosabb és czélszerűbb lenne, mert : 1. Az esküdtszéket nem hozná azon helyzetbe, hogy a megjelent vádló egyol­dalú vádjára érdemleges ítéletet hozzon. 2. Mivel az esküdtszéki intézmény ter­mészetével nem eg­yezik az meg, hogy köz­benső ítéleteket vagy végzéseket hozzon, az ítélőszéket ruházná fel a közbenső végzé­sek hozatala jogával . 3. A törvénynek s azon czélnak, me­lyet az állam a törvényszegés megtorlá­sával elérni akar, e­légtétetnék. Ha a kitűzött 8 napi határidőre a meg­idézett vádlott meg nem jelennék , joga lenne az ítélőszék elnökének köztör­vényhatóság útján a vádlott személyét letartóztatni s az esküdtszék elé vezettet­ni ; ha pedig személye megkapható nev­ lenne , ez esetben az ítélőszék, de nem az esküdtszék lenne jogosítva makacssági ítéletet hozni, melyben már a makacs­­s­­ági végzésben jelzett meg nem jelené­­si következmények büntetésül mondat­nának ki. Midőn egész tárgyilagossággal az idé­zett igazságügyi miniszteri­­rendeletnek a makacssági eljárásra vonatkoz­ó§-aira észrevételeimet megtettem , sem többet sem kevesebbet nem akartam elérni, mint az igazságügyi minisztérium, úgyszinte szakértő polgártársaim figyelmét e tárgy­ra felhívni, s érvényt szerezni annak, mit Boncenne franczia jogtudós e tárgyú műve bevezetésében mondott, s mi min­denütt elfogadtatott, t. i. „Une maxi­me d’éternelle justice veut que nul ne soit con­damné a’­­l n’a pu se défendre; c’est l’idée domi­nante qui se développe, s’étend et se ramifie dans tous les déta­illes des régies de la procedu­re.“ Körösi Sándor, ny. r. jogtanár. C.$: Az iskola-törvényjavaslat néhány napi halogatás után márt 3- án tárgyalás alá került a birodalmi tanács urakházában. Mi volt oka tu­­lajdonképen a halogatásnak, mik történtek a függöny mögött a múlt hét lefolyása alatt, nem tudjuk, de eltaláljuk a valószínűséget, ha állít­juk, hogy itt is a papok romboló keze műkö­dött, de szerencsére sikertelenül. Az átalános vita, mely a törvényjavaslat fe­lett tartatott, Rokitanski beszédét kivéve, kevés érdekeset nyújtott. A vitát Bloome gróf e hírneves ultramontán nyitotta meg. Beszédének csak egy jó oldala volt, hogy nagyon rövid volt, de mi e rövid be­szédet is sokaljuk, s nem­ fárasztjuk vele az ol­vasó figyelmét. A pápának másik hírneves ügyvédje Win­­dischgrätz herczeg volt. Windischgrätz az aszta­lon fekvő törvényjavaslatban újra egy oly esz­közt lát, melylyel az egyházat ki akarják küszö­bölni az államból. Fölhozza az egyházi összeüt­közést Angliában ; csodálkozik, mint lehetett annyira ujongni a házassági törvényjavaslat el­fogadása miatt. Előtte szóló Wickenburg gróffal abban egyetért, hogy a népiskolákat javítani, a földmivesz állásához illőseg mivelni kell. De ezt csak szóval mondja, mig tényleg ellene van, mert a minoritás javaslatára szavaz, mely a pa­pok befolyását meghagyva az iskolákra, a fen­­nebb érintett czélt elérhetetlenné teszi. Hogy e gyász­lovagokat sorba vegyük, ideál­­ltjuk Arndzs tanárt is, ki nem győzte eléggé di­csérni, mily magas fokra vergődött a tudomány s mennyire felvirágzottak a népiskolák a dicső­séges konkordátum időszaka alatt. Utána Thun Leo, kinek egész beszéde két részre oszlott. Elsőben keservesen panaszkodott, hogy az iskolákból teljesen ki akarják szorítani a vallást, a másikban pedig azon élénk aggo­dalmának adott kifejezést, váljon az iskola ala­pítványokkal mi fog történni ? Rokitanski beszéde képezte a vita legfénye­sebb részét. Kiemelte az egyház befolyásánál­ káros voltát a tanodákra ; kiemelte, hogy az egyház nem engedi az ismereteket minden oldal­ról kifejleszteni. A tudományok az egyház befo­lyása alatt egyoldalúak lesznek,attól tartván , hogy a szabad kutatás és bőismeretek megszer­zése által a dogma szenvedne sérülést. A népiskolákra vonatkozólag következőket mond Rokitanski : Leginkább azt hozzák fel a népiskoláknak az egyháztól való elválasztása el­len, hogy az ily iskolákban nem egyedül az ok­tatásra kell nézni, hanem a gyermekek nevelése veendő egyátalán figyelembe. A gyermekeket is­tenfélelemre, engedelmességre stb. kell oktatni, ezt mi is akarjuk,úgymond szóló, de amellett akar­juk azt is, hogy a gyermek nevelésénél már min­dig az ember legyen szem előtt. Akarjuk, hogy a gyermekben szeretet és érdek keljen a tudo­mányok és ismeretek iránt , hogy elmebeli te­hetsége kifejlesztessék minden irányban, hogy önálló gondolkozásra szoktattassék. És mint­hogy ez a jelenlegi állapotok mellett nem törté­nik, szabaddá kell tennünk a népiskolákat is az egyház befolyása alól. A majoritás javaslatára szavaz, mert azáltal megdöntetni látja a közép­kori vadságot, az egyházi rabszolgaságot. Hock, Saugusko herczeg és Mittrowsky gróf beszédei igen jelentéktelenek,annál inkább, mert a két utóbbi a papok érdekére támaszta m­inden okoskodását. A képviselőház mart. 30-diki ülésében előterjesztett törvény­javaslatok. Törvényjavaslat a kereskedelmi és iparkamrákról. 1. §. A kereskedelmi és iparkamrák, a ke­­reskedelem és ipar érdekeinek együttes képvi­seletére és előmozdítására hivatott törvényes közegek. 2. §. A kereskedelmi és iparkamrák a földmive­­lési, ipar és kereskedelmi miniszer alatt állnak, annak rendeleteit egyenesen veszik és teljesítik, és előterjesztéseiket közvetlenül hozzá intézik. Hivatásuk teljesítésében mind az ország tör­vényhatóságaival, mind végre egymás közt is egyenes levelezés által szabadon érintkeznek. 3. §. A kamarák hivatása és kötelessége : a) A kereskedés és ipar valamint az e téren működő osztályok szükségeit folytonos figyelem­mel kisérve czélszerű javaslatokat készíteni, eze­ket a miniszer elé terjeszteni, úgy annak s az or­szág törvényhatóságainak kereskedelmi és ipar ügyekben a kívánt felvilágosítást, vagy véleményt kiszolgáltatni, a szaknevelést elősegíteni s egyál­talában a keresk. és ipar fejlődését, közvetve és közvetlenül előmozdítani. b) A kamarai kerületben a kereskedelmi és ipar statisti­ához tartozó adatokat gyűjteni, és minden év végével a miniszternek átszolgál­tatni. c) A kamarai kerület kereskedelmi, közlekedési és iparviszonyainak állásáról az e részbeni tapasz­talások, panaszok és kívánalmakról, a miniszter­nek minden év végével részletes jelentést adni. d) A kamaránál letett árubélyegek, mustrák és mintákról pontos lajstromot vinni. e) Azon egyéneket, kik alkuszoknak jelenked­­nek, szakértőleg megvizsgálni, s az alkuszok sorá­ba felvenni. f) A kereskedelmi szokás­jogok és előmutatott árupéldányok felett bizonyítványokat kiszolgál­tatni. g) A miniszter felhívására időnkint véleményező bizottságokba, vagy egyetemes kamarai gyűlések­be tagokat küldeni. 4. §. Előre a következő kamarák állíttatnak fel : a) Bud­a-P­esten. Ehhez tartoznak : Pest Pilis és Solt t. e., Esztergom, Fehér, Nógrád, Heves és Külső-Szolnok t. e. és Csongrádmegyék, az ezekben fekvő sz. kir. városok s a jász-kun kerületek. b) Pozsonyban: Pozsony, Nyitra, Tren­­csén , Árva , Turócz , Zólyom , Hont, Bars és Komárommegyék, s az ezekben fekvő sz. kir. városok számára. c) Sopronban. Ehhez tartoznak : Sopron, Vas, Zala, Somogy, Veszprém, Baranya, Tolna, Győr, Mosonymegyék és az ezekben fekvő bz. kir. városok. d) Kassán, Abauj, Borsod, Torna, Gömör, Szepes, Liptó, Sáros, Zemplén, Ung megyék, a ha­táraik közt lévő az. kir. városok s a 16 szepesi városok kerülete számára. e) Debreczenben: Bereg, Ugocsa,Márauja­­ros, Békés, Bihar, Csanád, Szabolcs, Szathmár, Kraszna és Középszolnok v. megyék, s az ezekben fekvő ez. k. városok, s a hajduvárosok kerülete számára f) Temesvárit, Tem­es, Ara­d, Krassó, Za­­ránd, Torontál és Bács megyékre, valamint a ha­táraik között lévő sz. kir. városokra. g) Kolozsvárit, Kolozs,­­sorda, Doboka, Belső Szolnok, Küküllő, Alsó-Fejér és Hunyadme­gyék, Maros és Aranyosszékelyszékek, Kővár és Naszód vidékek, s az előszámláltakban lévő sz. k. városokra. h) Brassóban: Besztercze, Brassó és Foga­­ras vidékek, Szeben, Segesvár, Medgyes­­jegyház, Szászsebes, Nagy-Sink, Szerdahely, Szászváros, Kőhalom szászszékek , Csikszék, Háromszék, Ud­varhelyszék székely székek, Felső Fehérvárme­gye, s a mindezekben fekvő sz. k. városok ré­­szére. 5. § • A kereskedelmi és iparkamara tagjai : 1-61. Beltagok , kik egyenlő számban képezik a kamara két osztályát­­. i. a) A kereskedelmi és b) az iparosztályt. A budapesti kamara részére 48, a többi kama­rák részére pedig 32 kamarai beltag határoztatik. 2. Kamarai kültagok a minisztérium által meg­határozandó számban és alkerületekben. A külta­gok száma azonban a beltagokét semmi esetben felül nem múlhatja. E két rendbeli tagok jogai egyenlők. 3. Levelező tagok, kiket a kamara a szükség­hez arányos számban és helyeken saját belátása szerint, s nem tekintve a kereskedői vagy iparos minőségre, választ. A levelező tagok szavazati joggal a ka­mrák határozatai hozatalánál nem bírnak. Mind­három rendbeli tagok hivatásukat fizetés nélkül teljesítik. 6. §: A kamarai bel- és kül­­tagok választása öt egymásután következő évre történik,azok eltelté­vel új választások eszközlendők. — A régi tagok újra megválaszthatók. Az időközben megürült helyek azok által töltet­nek be, kik az illető választó kerületben az utolsó választásnál legtöbb szavazatot nyertek. 7. §: A megválasztott, erről történt értesítése után 14 nap alatt nyilatkozni köteles : váljon a reá esett választást elfogadja-e ? El nem fogadás esetében az utána legtöbb szavazatott nyert egyén tekintetik megválasztottnak. 8. §. Választó mindazon iparos és kereskedő, a­ ki polgári jogai teljes élvezetében van ; b) a kamara területén lakik ; c) legalább egy év óta kereskedést, vagy ipart önállóan és jogosítottan az, ki olyannal, mint nyil­­vános társ, vagy kereskedelmi és technikai főve­zető működik, ki végre egy kereskedelmi vagy ipa­ros részvény vállalat igazgatója, vagy e részbeni megbízottja. 9. §. Kamarai beltagul választható minden ipa­ros és kereskedő , a­­ki polgári jogai teljes élvezetében van ; b) a kamara székhelyén lakik, és c) legalább három év óta kereskedés, vagy ipart önállóan és jogosítottan űz, ki olyannal, mint nyilvános társ vagy kereskedelmi és techni­kai fővezető működik ; ki végre egy kereskedelmi vagy iparos részvényvállalat igazgatója. Kültaggá választható, ki a) és c) pontok alatt a beltagoknál említett kellékekkel bir, és azon al­­kerület területén lakik, mely által választandó részen. 10. §. A kamara beltagjait, a kamara székhe­lyén lévő iparosok és kereskedők, és peddig a ka­mara iparosztályának tagjait csak az iparosok, a kereskedelmi osztályét csak a kereskedők vá­lasztják. 11. §. A kamara kültagjait az illető alkerület iparosai és kereskedői és pedig egyik felében csak az iparosok, másik felében csak a kereskedők vál­as­ztják. 12. §. A választásra vonatkozó egyéb rendsza­bályokat a földművelés, ipar és kereskedelmi mi­niszter állapítja meg. 13. §. A kamra élén állanak: egy elnök és két alelnök, mely utóbbiak egyike a kereskedelmi, másika pedig az ipar­osztálynál elnökösködik, és szükség esetében az elnököt havonként változó sorrend szerint helyettesíti. A kamara összes bel és kültagjai saját kebelük­ből választják 5 évre az elnököt. A két alelnököt az illető osztály külön külön választja szinte öt évre saját kebeléből. Ez idő letelte után mind az elnök, mind az alel­­nök újra választhatók. 14. §. Az elnököt és két alelnököt a miniszer erősíti meg. Ha kilépés vagy halálozás által egyik vagy másik hely üresedésbe jőne, a kamara azon­nal pótválasztást tart. 15. §. Az elnök a kamra törvényes képviselője, ő vesz át minden beadványt, valamint ő írja alá a titkárral együtt a kiadványokat, közléseket sat. kijelöli a tanácskozási tárgyakat és azok so­rozatát, gondoskodik a kamra határozatainak és a miniszter rendeleteinek végrehajtásáról, valamint a kamara hatáskörének fentartásáról. " 16. §. A kamara mindkét osztálya saját alelnö­­kének előülése alatt külön tárgyalja az elnök által hozzá utasított ügyeket és véleményét az elnök­séghez juttatja. Határozat csak mind a két osztály tagjaiból álló közgyűlésben hozathatik. A kamara ülései nyilvánosak. 17. §. Rendes (közön) ülést a kamara minden hóban legalább egyszer tart­­ rendkívüli ülést va­lamint osztályüléseket és szaktárgyalásokat, az előforduló szükség szerint az elnök,­­ osztály­­üléseket az alelnök is hívhat össze. Közös ülés hat kamrai tagnak, osztálygyűlés három osztály tagnak az elnökhöz írásban benyúj­tott kívánatéra is tartandó. 18. §. Érvényes határozat hozatalára legalább 12 szavazatképes tag jelenléte szükséges A hatá­rozatok a jelenlevő szavazók viszonylagos szótöbb­ségével hozatnak. Egyenlő szavazatok esetében az elnök szavazata dönt. Egyes tag kívánatára a különvélemény is jegy­zőkönyvbe iktatandó. 19. §. Ha a többség felterjesztést határozott a miniszterhez, a jelenlevő szavazók legalább egy­negyedének kivonatára a különvélemény is a fel­­terjesztéshez csatolandó. 20. §. A határozatok foganatosítására és egyéb munkák teljesítésére a kamara, egy a kereske­delmi és iparügyekben jártas, rendes fizetéssel el­látott titkárt nevez ki, a szükséges segédszemély­zettel együtt. 21. §. A közös valamint az osztály­il­lések min­den tárgyalásairól rendes jegyzőkönyvek vezettet­nek, melyek az elnök, illetőleg egy alelnök s tit­kár által aláírandók és a mennyiben közérdekű tárgyat tartalmaznának közzéteendők. 22. §. Azon kamarai beltag, ki a kamara ülései­ben 6 hónapi időköz alatt részt nem vett, és kima­radását nem igazolta, a kamarai tagok sorából kitöröltetik, s helye a 6. § ban kijelölt módon töltetik be. 23. §.A kamara maga állapítja meg ügyrendét, mely a miniszternek jóváhagyás végett bemuta­tandó. 24. §. A földmivelés, ipar és kereskedelmi mi­niszter jogában áll a rendes és oszt. gyűlésekre képviselőt küldeni, ki mindenkor szót kérhet, de szavazattal nem bír. A miniszter továbbá, ha szük­ségesnek ítéli, a kamarát fel is oszlathatja, mely esetben a rendes működési évekből még hátralevő időre legfeljebb 3 hó alatt a kamarát újra kell megválasztani. 25. §: A kamarák hivatalos levelezései mind a hatóságokkal, mind egymás között postabérmente­­sek. A bélyeg kötelezettségre nézve a kamarák állása a közhatóságokéval egyenlő. 26. §. Évi költségvetését maga a kamara ké­szíti el és terjeszti fel helybenhagyás végett a földmivelési, ipar és kereskedelmi miniszterhez. 27. §. Az egyes kamarának tulajdon­bevételei által nem fedezhető költsége a miniszter által a kerületbeli kereskedők és iparosok részéről fizetett jövedelmi, személykereseti, országos adó arányában megállapítandó kulcs szerint az illető kamarai ke­rület mindazon kereskedőire és iparosaira vettetik ki, kik e kerületben választási joggal bírnak. A behajtás az országos adóval egy időben, s ugyan­azon állandó közegek által fog történni. Ezek a behajtott összegeket az illető kamarának közvet­lenül szolgáltatják be. 28. §: A kamarák bevételeik­ és kiadásaikról rendes számadást vezetni s azt évenkint a minisz­ter elé terjeszteni és közzé tenni tartoznak. 29. §. Az új kereskedelmi és iparkamarák meg­alakulásáról az ugyanazon helyeken eddig fennál­lott kamarák feloszlatottaknak tekintendők, összes vagyonuk az uj kamarákra száll. 30. §. Ezen törvény végrehajtásával a földmi­velés, ipar és kereskedelmi miniszter bizatik meg. Törvényjavaslat a Nagyváradról Eszékig s a Baranyavárról Vil­lányra vezetendő vasutak építése tárgyában. 1. §. A magyar királyi közmunka és közis-

Next