A Hon, 1868. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1868-05-01 / 101. szám

101-ik sz. Péntek, május 1. Kiadóhivatal : Pest Ferencziek terén 7. sz. földszint. Hatodik évfolyam 186 Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házkos hordva 1 hónapra . 1 frt 75 kr. 5 hónapra........................................6 frt 25 kr. 6 hónapra......................................10 frt 50 kr. Az Estilappal együtt egy hónapra 2 frt — kr. Az Estilappal együtt negyedévre 6 frt — kr. Az Estilappal együtt félévre . 12 frt — kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Mutka pénz,árulék kárm­ánluniva kéretik beh­ülolni. Szerkesztési Iroda: Ferencziek tere 7-ik szám l-szí emelet,­zerkesitő lakása : Magyarutcza 8-dik szám 3-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Beiktatási d­íj : 7 hasábos ilyféle petit sora .... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt­ téri 5 hasábos petit sorért . . 25 kr. ■F* Az előfizetési dij a lap kiadó hivatalához küldendő (Ferencziek tere 7. sz. földszint.) E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Rendkívüli előfizetés Előfizetési díj: május—júniusi 2 hóra .......................................3 ft 60 kr május—júniusi 2 hóra Estilappal .......................................4»­­» május—septemberi 5 h­óra .......................................8 » » május—septemberie^hóra Estilappal .......................................1® » —» A „BON“ szerkesztő és kiadó hivatala. PEST, ÁPRILIS 30. Pest, ápril 30. Sokkal nagyobb fontosság tulajdoní­­­­tatott mindannak, a mi az utóbbi időben Ludvighnak Turinból a „Honhoz“, ille­­tőleg Jókaihoz czimzett levele felett, és annak következtében íratott és elmonda­tott, semhogy a „Hon* mint p­árt or­g­a­­n­u­m, továbbra is hallgatással mellőzhetné az egész ügyet. Ludvigh pártmegbizatást csakugyan nem kapott. Turinba utazott, onnan leve­let írt, és úgy Jókai is köztölte a levelet, commentálta,nyilatkozott felette, s az avval kapcsolatba hozott egyénekről, de — mind­ehez semmt pártmegbizás nem já­rult, hanem ez tisztán magán egyéni meg­­győződésb­ől eredt. A „Hon“-ban el lett már mondva is­mételten, hogy egyént, nevet nem kere­sünk, arra szükségünk nincsen, mert el­veket vallunk és azok győzelmében bí­zunk, míg gyarló emberek győzelmében van okunk kétkedni, és nem hinni, s ve­zérnek, zászlónak csak is elveket bocsá­tunk előre. Ha tehát Jókai hazafias érzelmektől sugallva jónak látta megkísérlem azt, hogy a szélső balt magát, mint annak elismert vezérét Kossuth Lajos­t, épen azon párt működésének bizonyos tényei és következményeitől, miket Jókai r­osz­­szallt, külön válaszsza, és habá­r ezen tö­rekvése nem is sikerült, azért Jókai ezen lépését elismeréssel jegyezzük fel ugyan, de — valamint Jókai maga eleve kijelen­té , szintoly határozottan nyilvánítjuk, hogy megelőzőleg előadott nézetei egyéni meggyőződést s nem párt­nyilatkozványt fejeznek ki. Pest, ápril 30. A képviselőház tegnapi ülése ismét sa­játságos világításban mutatta be pártállá­sainkat. Kossuth Lajos beküldi a képviselősé­get el nem fogadó levelét, s azt a ház el­nöke bejelenti. Csanády Sándor kívánta az el nem fo­gadást tudató levél felolvastatása — Justh ellenezte azt, mint a házszabályokba üt­köző kívánalmat, — Bothory hivatkozott hasonló megtörtént esetre, — Csiky vilá­gosan kimondá, hogy ő az indokokat akarja megértetni, a mikért Kossuth le­mondott, — a szélső bal szónokai többen felszólaltak, — végre az elnök szavazás alá bocsátotta a kérdést — s a majoritás szokott tömör egységes felállással elveté a felolvastatás indítványát ; — a baloldal a szélső ballal együtt ülve maradt. Nem említjük a tárgy formaszerinti ér­demét, hogy a szélső balnak ez­úttal tö­kéletes igazsága volt azt kérni, a mi meg nem adatott s a miért az egész baloldal ülve maradt, helyeselve azon elvet, hogy a háznak tudomásul szolgáló okiratok bármely tag kivonatára felolvastassanak ; csak a politikai balfogásokat veszszük elemzés alá, melyek e tárgy elütését jel­lemzik. Mi nem tudjuk, mit tartalmaz Kossuth levele? a szélső bal és a majoritás pártja úgy látszik tudja, azért erőtette oly na­gyon az egyik, azért vetette el oly egy­hangúlag a másik. De hát akár­mit tartalmazzon is, az országgyűlés dolga a tartalom fölött ítélni. Van-e ember elég nagy a világon ar­ra, hogy az országgyűlés még megszóla­lását se merje megengedni saját fóruma előtt, hanem eldugja véleményét? Mi lehet Kossuth visszautasításában? Talán olyan dolgok, a­miket a mostani sajtóviszonyok között nem lehet nyomta­tásban kiadni ? Talán épen ismétlése a váczi levél inkriminált passusának ? Ebben az esetben mi tisztelt képviselő­társaink eljárását nem értjük sem a jobb, sem a s­zélső bal oldalon.­­ Hiszen ha a szélső balnak oly igen ér­­­­dekében van, hogy az ismeretes tan az­­ országgyűlésen el legyen mondva, s mint­­ országgyűlési tény, a sajtó útjáni terjesz­tésre felszabadítva, miért nem mondják el ezt a szélső­baloldal tagjai maguk? Hiszen immunitással bírnak, s az ország­gyűlésen mondott szavaikért senki őket felelősségre nem vonhatja. Viszont a majoritás padjain ülő képvi­selő­társaink oly igen nagyon rettegnek-e szemközt állani valakivel, ki nézeteiket megtámadni jó, ha az a valaki Kossuth Lajos ? És ha épen a váczi levél esküdtszékileg elítélt sorainak ismétléséről leendő szó, vagy annál erősebb dolgokról is, szabad volt-e, lejális volt-e e pontnak országgyű­lési tárgyalását elutasítani ? A majoritás tegnap ünnepélyesen doku­mentálta, hogy ő Kossuthtól „fél“, s el­veivel „férfi férfi ellen“ szembeszállani nem mer. A majoritás Kossuth elveit üldözteti közvádlóval, — esküdtszékkel, — ano­nym írókkal; harczba ereszti vele az emigratio nevezetes vezéreit egyenkint, hanem mikor neki magának kellene szerű­iül szemben megütközni vele, akkor fel­fut a padlásra s felhúzza maga után a hágcsót, hogy ellenfele utána ne men­­­hessen.­­ Támaszkodhatik az ilyen pártolókra a kormány, a trón?­­ A baloldalnak, az ellenzéknek igen is volt bátorsága kimondani nyiltan, hogy tiszteli Kossuthot, elismeri nagy érdemeit, ,­ de a magyar haza önállóságát, boldogsá­gát, minden emberi érdeknél nagyobbnak tartja, s azt a jelen uralkodó ház alatt akarja kivivni, és hiszi kivivhatónak, s ezért Kossuth nézetét az uralkodóház és hazánk függetlensége összeférhetlen vol­táról nem osztja. És az ilyen nyilatkozatoknak volt bá­­­­torságunk neveinket aláírni ; míg a kor­mánypárton (kivéve a különben is felelős Kemény Zsigmondot) egyetlen egy ellen-­­­mondónak sem volt kedve a nevét is alá- ' irni e tant czáfoló véleményének, s mikor felségsértéssé volt erőtetve a kérdés, a , felség védelmére kelő jobb oldali lova­­j­gok sorban álczázott arczczal jelentek­­ meg a fövényen, s most midőn a keztyü­­ az országgyűlés elé vettetik, hol sisak- ' rostély alól már nem lehet beszélni, még , föl sem kívánják azt venni ! Hiszen ti reszkettek minden Turinból­­ érkező papírdarab előtt, mely Kossuth nevével van aláírva. Mi pedig nem rettegünk vele találkoz­ni, megmondjuk szemébe nyiltan eltérő véleményünket,­­ hanem aztán nem is rágalmazzuk a háta mögött. Hanem az igaz, hogy oly szellős vér­­tezetben, a­minőt a közös ügy erős alkot­mány nyújt, bajos is a majoritás campion­­jainak Kossuthtal vitézi tornába eresz­kedni; s elismerjük, hogy e tekintetben a baloldal helyzete kedvezőbb , mert az a jelszó, a­mit mi vészünk a pajzsunkra, nem olyan könnyen keresztül-kasul fúr­ható. Midőn mi elmondjuk, hogy végeté­­lünk : „Magyarország állami független­ségének és önállóságának alkotmányos helyre­állítása, a jelen uralkodó ház által és alatt:“ akkor nem kellenek ne­künk ehez se nagy emberek, se vitéz harczosok, — elég nagy maga az elv, — s har­czol az maga magáért! Jókai Mór. A Pesti Naplónak. A „Pesti Napló“ a királyi rendeletet illető czikkemre azt mondja, hogy az ráfogáson és ferdítésen alapul. Felszólítom komolyan a Naplót : nem ezek-e Tisza Kálmán szavai a mult évi jan. 22-iki or­szágos illésből : „Vannak a honvédek között olyanok, kik az által, hogy mint honvédek kötelességeiket tel­­jesíték, megfosztottak öreg napjaik, egész csa­ládjuk egyetlen biztosítékától, a nyug­díj­tól“? Nem ugyanezek ellátásáról szól e a királyi elhatározás ? Nem ugyanezek ellátásának lehetetlensé­gét határozta-e el jun. 22-én 1867. a kormány és a többség ? Ha e három kérdésem közül csak egyre is „nem“-et mondhat a „Pesti Napló“, megnyira­­tom fejemet s hamut hintek rá ; de ha mind a háromra „igen“nel kénytelen válaszolni, akkor Kemény Zsigmondot kényszerítem hasonló ve­­zeklésre. Jókai Mór: Apróságok. A Saturday Review­­ egy czikkében mely Jókai angolra fordított regényét ismerteti — Patterson úrhoz felhívást intéz, hogy folytas­sa a megkezdett munkát. „Hála Patterson urnak, most már képesek vagyunk tiszta, s feltehetjük hogy valódi foga­lommal lenni azon szen­vedőleges ellentállás ter­mészetéről, mely a magyarokat 1849 től 1859-ig­­ fentarta a bécsi kormány nemzetellenes uralmá­­­val szemben. Még nagyobb hálára kötelezne azonba­n minket, ha nyelvünkre tenne valamely regényt, melyből megérthessük, mi okozta Magyarországon a hangulat­­változást s miként történt az, hogy az oly patrióták, mint a milyent az előttünk levő regény hősében látunk, rávétethettek hall­gatni az okos szóra és Deákra.“ Ha Patterson úr hajlandó teljesítni a Satur­day Review óhajtását, szegényt keres,mely az angol szemle kíváncsiságát kielégítse, mi ajánlhatunk neki egy olyat, mely már czímével is megfelel a feltett kérdésekre. Más nem is le­het az, mint:„A szerelem bolondjai“ — the fools of love vagy Love’s fools. Báró Wenckheim Béla belügyér úr tegnap rá­galomnak nyilvánító mindazon híreket, melyek szerint a pápai hadsereg részére az ő tudtával sőt felhatalmazásával történnének vagy történ­hetnének toborzások. Nyilatkozata megtenné jutalmát azonnal, s a miniszter úr azon szeren­csében részesült, hogy általános, hangos helyes­lés közt ülhetett le. Várjon hogy érezte magát e különös élvezet alatt ! Meg vagyunk győződve ho­l nagyon kellemesen. S ha e feltevésben nem csalódunk, kérjük szépen a nemes bárót, adjon alkalmat az ellenzéknek máskor is arra, hogy a kormány kijelentései felett csatlakozhas­sak a jobb­oldal elégedettségéhez. Hidje el, hogy a baloldal örömmel megtapsolná minden szavát, mindég, csak úgy beszélne mint tegnap. S hidje el főleg, hogy erőt, szilárdságot nem ,adhat a minisztériumnak, csak azon a politika, melynek nyilatkozata meleg tetszéssel fogadtatik az egész ház, és az egész ország által. S ne is haragudjék tehát a S­z­ázadun­k­ra, mely neki ily kedvs aeilepetést szerzett. Hisz a kérdéses közlemény nélkül tán nem is képzel­tük volna többé, hogy a belügyér úr még nem feledte el egészen a régi liberális hangot. Na de nem is haragudott legkevésbé sem, csak tette magát mintha apprehendálna, s mu­latságos volt látni, mily édes szemrehányásokat tett diadalmasan mosolygó szája ?­ lapvezér Klapkának. Mi részünkről örvendünk, hogy t. laptársunk nyilvánosság elé hozta a hirt, melynek valósá­gában hinni oka lehetett. Hogy e hit alaptalan, az még nem bizonyít semmit a Századunk közleményének bona fidesse ellen, s ezen kívül és felül pedig alkalmat nyújtott arra, hogy a minisztérium részéről is hallhassunk végre egy kis szabadelvű nyilatkozatot. Csernáto­ny. cm A reichsváth tegnapelőtti ülésében foly­tattatok a cseh észak-nyugati vaspálya feletti tanácskozás. A tárgy még ez ülésben sem jön véglegesen befejezve. Ülés vége felé elnök egy interpellátiót jelen­tett be, melyet Skene és társai — mindannyian a centrális adó hívei — intéztek az összes bécsi minisztériumhoz. Kérdezik a minisztériumot, váljon meg lőnek - e hallgatva az ápril 25 én kelt királyi kézirat iránt, melylyel az 1848—49-diki események kö­vetkeztében ellátási igényeiktől megfosztott cs. kir. katonatisztek az általános katonai nyugdíj alapból megfelelő ellátásban részeltetni elhatá­roztattak, és hogy egyetértenek-e azzal ? Mi­kép igazolható a közös katonai budget megter­­heltetése ezen tervezett rendszabály által, mely a Magyarországgal való kiegyezkedés alapjául szolgáló törvény szavai szerint sem a pragmati­ka sancdoba sem a Magyarországgali állami e­­gyüttlétben nem gyökeredzik? Nem aggódik-e a minisztérium, hogy ezen rendszabály által a zászló eskü szentsége megingattabb, mely elu­­tasíthatlan föltétele minden hadsereg létezésé­nek ? Végül, mily intézkedést kíván a minisz­térium foganatba venni, hogy ne kellessék előbb a delegatiónak a jöv­ő ülésszak alatt ez ügyben határozatot hozni ? Skenenek ezen interpellate behozatalára meg­kívántató tagokat nem nagy fáradságába került összeszedni. A reichstábh még mindig bővében van az oly embereknek, kik csak kényszerű­ségből nem absolutisták s kiknek szivök még mindig visszavágyik a centrálisadó bol­dogabb korszakába. A képviselőház szabad­elvű tagjai azonban, mint magától értetik, nem csatlakoztak az interpellátióhoz. Az urak házában három törvényjavaslat fo­gadtatott el, és­pedig ugyanazon értelemben, a­mint azt a képviselő­ház határozatra emelte. E három törvény : A bírói hivatalnokok fegyelmi bánásáról, a kerületi törvényszékek organizatió­­járól és az adóssági fogság megszüntetéséről szóló törvények. Megjegyezzük még, hogy a függő és állósított államadósság ellenőrzésére a törvényjavaslatok már a reichsváb­nak is benyújtottak. Hasonlók a magyar pénzügyminiszer által országgyűlésünk előterjesztett idevonatkozó törvényjavaslatokkal, kivéve, hogy míg ebben­ mindenütt közös, amab­ban mindenütt birodalmi minisztériumról van szó, így tartják meg Lajthántól a törvényt Az ápr. 16-án tartott ülésből. Törvényjavaslat a sójövedék iránt. Addig is, míg a sól­öövedék tárgyában kime­rítő törvény jönne létre, rendeltetik : 1. §. Irányelvül tűzetvén ki, hogy a mind Magyarországnak, mind ő Felsége többi orszá­gainak területén elfogyasztott só után befolyt jövedelem az illető félnek lehetőleg biztosíttas­­sék : a sóárakat akként kell szabályozni, hogy a sónak Magyarországból ő Felsége többi or­szá­­gaiba való szállítása és viszont haszonhajtó vál­lalat ne lehessen. 2. §. E szerint kellő tekintettel az ő Felsége többi országaiban egyezmény útján megállapí­tott árleszállításokra a sótermelési helyeken, név szerint : Sugatagon, Szlatinán és Rónaszéken , Máramarosban, Déésaknán, Parajdon, Marosúj­­vártt, Tordán és Vízaknán, Erdélyben a darab­sónak és a hordóba rakott törmeléksónak bécsi mázsája 5 fton, Sóvárott pedig a főzött só má­zsája 5 ft 60 krön fog árultatni. 3. §. A m. kir. pénzügyminisztérium felhatal­­maztatik, hogy a termelési helyeken kívül a mu­tatkozó szükséghez képest sóeladási lakhelye­­ket másutt is állíthasson. 4. §. Ezen a minisztérium által felállítandó raktárakban a sóárak akkér alapíttassanak meg, hogy a máramarosi és erdélyi sóaknáknál bécsi mázsánként 5 forintra határozott árhoz a jelen­ben fennálló szállítási és egyéb mellékköltségek hozzá számíttassanak. 5. §: A végett, hogy az 1. § ban felállított elv minden viszonyok közt keresztül vihető legyen, a m. kir. pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy Magyarország nyugati részén felállítandó raktá­raknál a só árát a 4. § ban foglalt szabálytól el­térőleg határozhassa meg, mely eltér­és azonban mázsánkint 30 krt meg nem haladhat. 6. §: Az ország déli határain a sócsempészet meggátlása tekintetéből, ha a 4. § nyomán ki­­számított sóár alábbszállítása szükségesnek mu­tatkoznék, ennek eszközlésére a magyar kir. pénzügyminiszter szintén felhatalmaztatik. 7. §. Mindenkinek jogában álland nem csak saját szükségére, hanem az ország határain be­lül űzendő kereskedés végett is, a termelési vagy eladási helyeken való raktárak akármelyikében sót vásárolni. 8. §. Az eddigi kedvezményi sóárak Erdély­ben, Mármaros megyében, Árva, Liptó és Turócz­­megyékben és a határőrvidéken, az e tekintet­ben fennálló rendszabályok és megszorítások épségben tartása mellett, továbbra is megha­gyatnak, 9. §. Ezen kedvezményi sóárak a következők : Déésaknán, Parajdon, Marosújvárt, Tordán és Vízaknán 4 ft 60 kr, Marosportuson 4 ft 90 kr, az erdélyi lakosok számára ; Sugatagon, Szlati­nán és Rónaszéken 4 ft 90 kr, a mármarosme­­gyei lakosság számára ; a határörvidéki sóraktárakban ezen vidéknek eddig is limitó sóban részesült lakosai számára ft 50 kr ; Wid­iczkán Árva-, Liptó- és Turóczvármegyék lakosai számára a zöldsó 4 ft 90, a spirasó 4 ft 60 kr. 10. §. Horvátország Szávántuli lakosaira nézve fehér tengerisó kedvezményi ára 4 forint 60 krajczárban. A magyar-horvát tengermelléki halászok szá­mára pedig halak besózása végett a fehér ten­gerisó kedvezményi ára­k ft 64 krban állapítta­­tik meg, az e tekintetben szükséges ellenőrzési rendszabályok életbeléptetése mellett. 11. §. A fentebbi §§-ban meghatározott sóárak legalább is 25 fontra terjednek ki, mivel ennél kisebb mennyiségben só az említett helyeken nem adatik el. 12. §. A különösen készitett marhasó terme­lése és a fennálló mérsékelt áron árulása ezen­nel megszűnik. 13. §. A sójövedékre vonatkozó eddigi szabá­lyok és rendeletek, a­mennyiben jelen törvény által változás alá nem esnek, továbbra is érvény­ben maradnak. 14. §. Jelen törvény az 1868. évi julius 1-je napján lép hatályba. 15. §. Jelen törvény végrehajtásával a pénz­ügyminiszter bizatik meg. Lónyay Menyhért m. k. pénzügyminiszter, alapszabályok értelmében jogosítva van minde egyes tagjainak tette felett érdemlegesen ítélni, saját kebeléből sőt a többi egyletekből is ki­zárni. Mikor esetében az alapszabályok értel­mében teljes rendben járt el a választmány, s határozatainak igazságossága felett ítélni csakis az országos honvédgyűlés lévén hivatva, az el­nök a választmány határozatainak megsemmisí­tésére nincs jogosítva. Ennélfogva a pozsonyi honvédegylet az elő­fordult elnöki hatalomtényt jogosnak el nem is­merheti , a központi választmány eljárását he­lyesli és azon hitben, hogy e káros meghason­­lás csakis a szabályszerűleg kihirdetett országos honvédgyűlésen találandóa kiegyenlítését,a május 4 -i országos közgyűlésre a szokott mód szerint követeket küld. Az aradi honvédegylet f. hó 24. tartott közgyűléséből két levelet intézett, egyiket Be­­niczky Lajos, a honvéd központi választmány alelnökéhez, a másikat pedig Perczel Mór tábornokhoz, melyben tudatja azon küldöttek neveit, kiket a felmerült sajnos viszály elintézé­se végett f. he május 4. Pestre egybehívott köz­gyűlésre képviselőkül kijelölt. A borsodm­egyei honvédegylet ápril 26-án tartott rendkívüli közgyűlésén az alelnök követ­kező indítványt tett : Ismerje el a honvédegylet a közp.­bizottmánynak május 4-én tartandó gyűlésre való meghívását helyesnek és képviseltesse magát azon , nyilatkoztassa egyébiránt ki az egylet, hogy nem lehet czélja politizálásba bocsátkozni, de a jelen esetben szükségesnek tartja, hogy a honvédegyletek működése e térre is kiterjesztes­sék. Ezen indítvány nagy többséggel elfogadtatott, d­e szerint a borsodmegyei honvédegylet magát képviseltetni fogja a május 4-ei országos honvéd­gyűlésen. Honvédügy. A soproni megyei honvédegylet 1868. évi ápril 21-én Sopronban tartott közgyűléséből. Mi­dőn Perczel Mór tábornoknak hosszas száműzetés utáni hazajövetele s különösen a nemzeti hadse­reg eszméjének megpendítéséért hazafias érzetün­ket kiöntve üdvözlő iratunkat megküldöttük, öröm­mel nyilvánítottuk azon készségünket, hogy e té­ren, e zászló alatt mi is készek vagyunk őt kö­vetni, s e szent eszmét, nemzeti dicsőségünk újra ébredése, életrevalóságunk egyedüli biztosítéká­nak tekintjük. — Most midőn újra felhiva vagyunk, Perczel Mór tábornok tette feletti véleményünket nyilvánítani, vérző szívvel tesszük azt, mert nem helyeseljük az önbálványozást, nem — egy törté­neti nagy név beszennyezésére c­élzó kifakadáso­­kat, — lehetetlen, hogy alkotmányos érzetünk jó­váhagyja a központi választmány feloszlatását elrendelő elnöki parancsot, s jogtalannak tartjuk, hogy az összes honvédegyletek által választott bi­zalmi férfiak tanácskozmányát a szinte választott elnök vezényszava szétoszlathassa, — e téren te­hát őt nem követjük, s a súrlódás kiegyenlítésére május 4 ére összehívott honvédgyűlés létrehozását helyeseljük, s egyletünket képviseltetni fogjuk. — Sopronban, kell mint fent. — O­s­­­f­f­y István, a sopronmegyei honvédegylet elnöke. A pozsonym­egyei honvédegylet, apr. 19-ki választmányi ülésén felolvastatván Perczel M.­trik felhívása és az országos központi választ­mány f. é. apr. 8-iki nyilatkozata, egyhangúlag következőket határozott : a honvédegyletek köz­ponti választmánya mint becsületbíróság az A hon­t megyei honvédegylet ápril 27-én tartott nagy­gyűlésében Perczel Mór tábornok eljárását roszalván, Vetter altábornagyot kéri a súrlódások megszüntetésére Perczel tábornoknak a honvédegyletekhez intézett, és felolvasott is­meretes felhívásának több kitételes visszatetszés jeleivel fogadtattak. A bajai honvédegylet f. é. apr. 26-án rend­kívüli közgyűlésén felolvastatván Perczel M.­tlik levele, és a központi bizottmány nyilatkoza­ta, határoztatok. Tekintetbe vévén, hogy Perczel M. tbkot csak úgy, mint a központi bizottmány­­, az orszá­gos honvédgyűlés kifolyásául tekinthetni, s igy a köztük fenforgó ügyben egyedül csak ez le­het illetékes bíró, a bajai honvédegylet P. M. tlknak ön­vényes eljárását rászalván, a bizott­mánynak minden eddigi intézkedéseit az orszá­gos honvédgyűlés ítéletéig jogérvényeseknek tekinti. Ezek után a közp. bizottmány által jövő má­jus 4-ére hirdetett országos honvédgyűlés meg­tartása igen­is szükségesnek véleményeztetvén, abban Kardos György százados és Kovács Já­nos főhadnagy urak által fogja magát a bajai honvédegylet képvisel­etni. A temeai megyei honvédegylet ápr. 26-án tartott rendkívüli közgyűlésében Mikor Ugye egyszerűen tudomásul vétetett, Perczel ismert köriratára ellenben, Menczer Ármin indítványá­ra egy válaszfelirat ment határozatba, melyben Perczel eljárása­­rászaltatván, kinyilatkoztatik, hogy az egylet őt e téren követni nem szándé­kozik, egyszersmind kinyilatkoztatja, hogy a központi választmányt feloszlottnak nem tekint­heti, mert tagadja Perczel jogát azt feloszlathat­ni. Az orsz. honvédgyűlésre végre képviselőküt : Menczer Ármin, Brettschneider Gyula, Rittinger József és Vas urak küldetnek fel. A hódmezővásárhelyi honvédegylet ápril 26 án tartott gyűlésében a Perczel és a központi bizottmány közti súrlódás ügyében következőket határozta : A honvédegyletek megalakulásának két fő­oka volt : 1) hogy a szegény honvédtársak se­­gíttessenek ; 2) hogy távol minden politikai szí­nezettől, egy felállítandó nemzeti hadsereg és honvédelem megteremtésére utat egyengessen, így az említett összeütközés felmerülése felett mély sajnálatát fejezi ki, mert az abból támadt feszült viszony a megkezdett terv elérhetésének csak akadályul szolgál, miért is azt bővebben tárgyalni, mert a tárgyalás csak minden egyes tagnak szívfájdalmat okozna, nem kívánja. Miután pedig ezen összeütközés miatt a hazai honvédség között majdnem szakadás történt, s az országos egylet központi b­izottmánya által összehívott gyűlésen a kedélyek csak inkább tért nyerhetnek a viszálkodás folytatására, vagy talán még a végszakadásra is, annálfogva a H.-M.-Vásárhelyi honvédegylet a f. é. május 4- ére összehívott országos gyűlésen magát képvi­seltetni nem kívánja, hanem a Klapka tábornok, valamint a Vetter A.­tlik által kifejtett elveket magáévá teszi, s annak nyomán az egyetértés visszaállíthatása végett, arra hívja fel a többi egyleteket, hogy a­hol csak ilyen, a honvédügy­­re nézve veszélyes dolgok mutatkoznak, azokat hathatós közbevetésükkel megakadályozni sies­senek, és országos összejövetel csak akkor tar­­tassék, ha azt később Klapka, Vetter, Perczel, és a többi tábornokok szükségesnek látják. — Hogy pedig ezen, a tábornokok által összehí­vandó országos gyűlés minél békésebb hajlamú legyen, a H.-M.-V.éi h. egyl. azt indítványozza, hogy minden egylet csupán egy taggal és egy szavazattal képviseltesse magát. Kassa, ápril 26. Az abaújmegyei honvédegylet mai nap tartott közgyűlésében, a május 4-én meg­tartandó országos honvédegyleti gyűlésre, Péchy Tamás és Benkő Rezső tagok választottak meg képviselőket Utasításaik következők :

Next