A Hon, 1868. szeptember (6. évfolyam, 200-224. szám)

1868-09-01 / 200. szám

mind a magyar országgyűlés, mind pedig a rercberáth elé, alkotmányszerű­ tárgyalás vé­gett, de mint mindenben, úgy ebben is rette­netes lassúsággal halad a mi minisztériu­munk. Végre a magyar és osztrák kormány küldött­jei e tárgy felett tanácskozandók a mr­ e hét folytán összeültek Bécsben. Mint látjuk, ez idő­­szerűleg ügyeink elintézése végett mindig Bécs­­be kell járnunk. A tanácskozás eredménye azonban legkevés­bé sem elégíthet ki. Ott vagyunk, a­hol voltunk. Az ügy végleges elintézése helyett újabb provi­­soriumot teremtettek. A ménesek ezutánra is katonai kezelés alatt maradnak, s majd csak az év végén történik meg, a­minek most kellett volna: a végleges ketté­osztás. Hja nem lehet mindent egyszerre, — vigasz­talja magát a kormánypárt! — Érkövy Adolf pünkösdi király­­sága. Hogy a törvénybe ikta­ott paritásnak le­gyen valami nyoma a gyakorlatban is, sikerült a magyar minisztériumnak nagy erőlködés foly­tán Érkövy Adolfot a k­ö­z­ö­s pénzügyminiszté­riumba bevinni. Akkor aztán jön trombitaharsogás, dobper­gés , hogy íme, megvan a paritás, a közös mi­nisztériumban magyar ember is van. De a dicsőség nem tartott sokáig. Mint a mai hivatalos lapból olvassuk,Érkövy már oda hagyta Bécset s sietett vissza hazájába. A közös minisztériumban magyar ember szá­mára nincsen hely. — Országgyűlési tudósítások. A prágai országgyűlés felfüggesztette azon tör­vényt mely szerint a németek kötelezve voltak a cseh nyelv tanulására a tanodákban. Mint hal­latszik az országgyűlés valamelyik közelebbi ülésén, melyen Beust, Herbst, Taaffe, Hasner és Kiener miniszterek is részt vesznek, érvénytele­neknek nyilatkoztatnak ki azon képviselők megbízó levelei, kik az ismeretes „cseh képvise­lők nyilatkozatát“ aláírták, s az új választások azonnal elrendeltetnek. A képviselők pedig,mint előre látjuk, ismét megválasztatnak. A lembergi országgyűlésen legérdekesebbek jelenleg Zyblikiewicz és Smolka indokolásai, m­e­lyekkel ezek indítványaikat kisérik.— Galliczia, — ugymond Zyblikiewicz—az állam­nak évenkint 30 millió adót és 120 000 katonát ad, melyért az ország anyagiig és erkölcsileg megsemmittetik s lakossága úgy t­üintetik, mint az állam ellen­sége Most egy új alkotmányt léptettek életbe a nélkül, hogy Gallicziának a szükséges autonó­mst megadták volna. Kötel­ssége tehát az országgyűlésnek nyilatkozni, megelégszik e a deczemberi alkotmán­nyal vagy nem ; ha nem, úgy terjessze elő követeléseit és tanácskozzék azon módok felett, melyek által követelései ki­elégittethetnek. Ezt annál inkább kell tenni, minthogy törvény szerint joga van az országgyű­lésnek a dec. alkotmány átvizsgálásával foglal­kozni és követeléseket tenni. Smolka azt mondja, hogy az új alkotmány életbeléptetésével nagy igazságtalanságot követ­tek el Galliczián, m­ost tehát az a kérdés,a tények­kel szemben mint lehetne ezen segíteni. Egyetlen mód a múlt évi mart. 2 án hozott határozat vis­­­szavonása, vagyis a rercksváthi követek mandá­tumainak megsemmisítése. Ezáltal legalább nem nagyobbodik a baj. A közönséges életben a fel­hatalmazó visszaveszi felhatalmazását, ha látja, hogy az ügy, melyet a felhatalmazott képvi­sel, roszul megy. Az ellen úgy lesz engedékeny, ha meg zakítjuk vele való viszonyainkat. Aztán Smolka áttérve Zyblikiewicz indítvá­nyára, ezeket mondja: A decz. alkotmányt vizs­gálni vagy kritizálni mint sem ér. Meg van már­­ az kritizálva s az ítélet is ki van mondva fe­­j­tette. Arra a kormány semmit sem hajt. Zybli­ j­kiw­cz indítványa úgyszólván csak parafv&áni­­ akarja az enyé­m­et s ha Zybli­ riewicz érdem­jele­­ket elfogadna, úgy ezen indítványáért bizonyá­ra kapna. Határozottan fel kell lépnünk. Ha a kormány fel­oszlatja az országgyűlést, az­­ új választások még erélyesebb országgyűlést fognak létre­hozni. Ha a kormány egyenes választásokat rendelne el a reichsráthba, val­jon milyen képviselet lenne ez ? Az oly reichsráth, melyben Galliczia Cseh- és Morvaor­szág ily választások alapján lenne képviselve, nem tarthatna tovább három hónapnál. Indítvá­­­­­­nyomat tehát, mely a szegnek ép m­­­eg;: : talál, ajánlom az országggyűlésnek. A két indítvány majdnem egyhangúlag ugyan­azon egy bizottságnak adatott ki jelentés végett. Turin, aug. 29. (M.) Valahányszor a franczia császár békés beszédet tart, mindannyiszor a saj­tó riadót fújván felzavarja nyugalmukból az eu­rópai népeket. A Troyesi bék­ebiztositások is hasonló eredményt szültek. A „Gazzetta di To­rino“-nak írják F­erenczből, miként ott általános az abbeli meggyőződés, hogy a háború nemso­kára ki fog ütni, s hogy­ Napoleon minden áron az olasz szövetség után törekszik. A „Pungolo“ szerint pedig a franczia s be­lga-hollandiai szö­­vetség alapja már­is megvehetett s csak Dán­­ország beleegy­ezése hiányzik, hogy a szövetsé­get létrejöttnek mondani lehessen. Párisból is írják, hogy gróf Andrássy s Beust urak a fran­czia kormányhoz fordultak felhiván azt: ne hir­­telenkednék a háborúval, s hogy válaszul Gram­mont sürgette a magyar osztrák hadsereg hábo­rus lábra állítását, megígérvén kormány­ának köz­reműködését a netalán kötendő álomkölcsön ügyében. Még Rómában is kételkednek a béke fentartása iránt s nyakra főre háborús előkészít­letek után látnak. A legutóbbi értesítések szerint a S. Sabina erődítmények felszereltettek s je­lenleg várják a a város kerületei erősítik s naponta franczia csapatok szaporodását , az uj csapatoknak már­is Civitavecciában szállásokat készitnek, azonfelül mondják, hogy a pápa beleegyezését adta arra, hogy a pápai had­sereg létszáma októberig 25 ezerre emeltessék, hogy a franczia csapatok egész 30 ezer főre szapo­rodjanak, s végre hogy egy 25 ezer emberből ál­ó spanyol hadsereg az egyház államba bevo­nulhasson, így valósulnak a franczia csapatok kitakarodására vonatkozó hírek. Ezek a Troye­si békebeszéd viszhangjai! Párisból, a béke termékeny honából azonfelül még oly híreket is közlenek a „Gazzeta ói Tori­­rino“val, melyek ha valósulnának, egynémely európai állam létezését koczkáztatnák, ugyan­is az ott gyű­lésező diplomaták az európai tér­kép­n nagy változtatásokat terveznek, a török Ázsia az orosz a török szigetek­i Egyptom egy része az angol, Candia pedig Görögországhoz csatoltatnék, az európai Törökországitól egy bi­­zanczi császárig alakulna O­oszhon véduralma alatt, Olaszban Tirolban,Francziaország pedig Éj­szak felöl nyerne kárpótlást. Mit nyer Porosz­hon s Ausztria, és ki lesz bizanczi császár, arról a párizsi értesítő mit sem szól, vagy tán arról a diplomaták is megfeledke­ztek.­­ De azért elég ebből ennyi is, hogy meggyőződhessünk az európai békeállapot szilárdságáról s a diploma­tia békés indulatairól! Külföld- Francziaország.A „Liberté“­­ben Girardin egy Németországban megjelent röp­­irat­t ismertet, melynek czime „Ki Németország örökös ellensége ?“ Szerző arra a következtetés­re jut, hogy ez Poroszország és kormányának eszméi; küzdeni kell azon vészes eszmék ellen, melyeknek vezérlete alatt alapult meg az or­szág, és őszintén egyesülni kell Francziaország­­gal . És mit mond erre Girardin? Határozottan visszautasítja. Neki a Rajna kell s i y Porosz­­ország'ól sem tagadhatja meg azt, mit magának akar : a hódítást. A Tempse pedig éppen az ő politikáját bí­rálja és azt mondja hogy7 az ő és a „Gazzette de France“ politikája közt csak időben van kü­lönbség. Girardin a természetes határokat kö­veteli, de hol van az? A Rajnánál s itt logikája oda viszi, hogy Alsacot és Lotharingi­t is képes feláldozni. S mit érne el vele,? Egy oly határt, melyet sokkal kevésbé lehet védelmezni, a­int a mostanit s ezenkívül elégüdletlen polgárokat. És az elszigeteltsége­t, mert a folyamok és hegyek most nem phitikailag választanak el, hanem szellemileg. Spanyolországot a Porenék nem védték meg, de az eszméktől elzárt­a. A „Figaro“ szerint két hír van elterjedve: 1. Az államminiszterség megszüntetése és Roubeman pénzügyminisz­erré és a tanács elnökévé való kineveztetése. 2. A Seine Interieure praefectje Leroy Ernest belügyminiszterré neveztetnék ki Pinard helyébe. Nimesben még mind tart az izgatottság azon fiatal ember a­iatt,kit a választásnál megsebesítet­tek. Most Sanier (ez neve) atyja, fia szerencsét­lensége miatti bánatában meghalt. Temetésén sok beszédet tartottak a pártok egyesülésére. Az előbbi képviselő Demians (ki katholikus) fel­használta az alkalmat, hogy a pártokat egy­ségre hívja fel. Ez szükséges, mondá­s, hogy azt, mit 16 évvel ezelőtt a pártviszályok közt el­vesztettünk, visszanyerjük, t­i. a szabadságot Különben a fiatal Sanier még mind veszélye­sen van. A „Gaulois“ szerint a császár a Girardin ál­tal kiadott térképet 5 perczig nézte, s akkor épen oly nyugalommal, mi­nt az előtt, összebajtá és adjutánsának adá át. A „France“ szerint Girgetti gróf és grófné 29-én Parisba érkezett. A spanyol követ egész Nancyig ment eléjök. Hétfőn fognak Fontaine­­blauba menni s ott egy ovatioval fogadtatni. Charabord gróf Frobsdorfból egy iratot bocsá­tott ki, melyben nem helyesli a Girgetti pár lá­togatását a Tuilleriák udvarában. A „Pays“ lapja élin ezt írja: „Kötelességünk, határozott dementivel lépni fel azon hírekkel szembe, melyeket tegnap a börze-épületben ter­jesztettek a császár betegségéről; a császár egészsége mit sem hagy hátra kivárni valót és sohasem volt virágzóbb. Bayer beszédére megjegyzi a „France“: „Mi e nyilatkozatokba nem helyezünk nagyobb hord­­erőt, mint amennyi kell. Jól tudjuk, hogy a carlsruhei cabinet politiká­ja már rég ez eszme­­körben forog. De ezen egyesülési tervek követ­kezménye talán kétségesebb. Az utó­bbi válasz­tások a vám­parlamentre bebizonyították, hogy Badenben is egy hatalmas párt van, a­mely ragaszkodik a nasiyberc­egség függetlenségé­hez. Másfelől a többi délnémet államok maga­tartása akadály a cark­ruhei tervekre nőtt. Vég­re Németországon sok pártatlan fő van és Euró­pában sok éber érdek, a­melyek a prágai béke határozatait és az alibin meghatározott és sza­bályozott szervezését az északszövetségnek komolyan vették Ezek fontos érvek, a­melyeket ha Carlsruheban nem vesznek számba, azért nem marad el az, hogy Berlinben ne gondolkoz­zanak rajta, a­hol hisszük, kevésbé sietnek Badenre rátenni kezeket, mint Bayer úr gon­dolja.“ Olaszország. Az „Univers“ fi írenezi leve­lezője, azt írja, hogy míg Menahrea h­vatalban marad, a franczia olasz szövetség feletti alkudozá­sok nem mozdulhatnak helyből Menabrea még mind vngad­ó a sem­legességi pol­tika és a porosz szövetség közt és nagyon valószínű,hogy a porosz párt győzni fog. Olaszország,Poroszország, Orosz­ország és az E­gyesült­ államok közt a legfonto­sabb kérdésekre néző egyetértés lenne, és ha Me­­nabreát tőrbe nem ejtik, Florenezben nem lehet szó franczia szövetségről. A cselekvő párt, támo­gatja Llcnabreát, mert félnek, hogy Victor Ema­nuel ismét a franczia hálóba bukik. — Florenezből írják, hogy a király a két tábor­nokot maga elé idézte San Roseo e kastélyába Pisa­ruel ett ad audiendum verbum regin u. Vic­tor Emanuel véget akar vetni azon b iránynak, mely Olaszország le kiválóbb két tábornoka kö­zött fennforog. Cialdini a következő gúnyos sza­vakkal zárja be utolsó röpiratát: „Soha tábornok szerencsétlen csaták után oly vigaszt nem nyert, mint Lamarmora tábornok : Olaszországnak megszerezte a vámegysr­­get és Velenc­ét. La­­marmot­a megnyugtatik ebben a vigaszban “ „Augb. Alig. Z g.“-nak írják Florenc­­ból. A denmcraticus párt a hihetetlenséggel határos erő­feszítéseket tesz Garibaldit rábithatni, hogy a sokat emlegetett nápolyi m­eetingen részt vegyen, de az öreg nem annyira lehangolt, mint inkább a politikára meguntnak látszik lenni, miután az olaszok új forradalmi kísérletüket nem akarják a „feketék“ elűzésével kezdeni. E f. hó 17-ről szóló caprerai levelek jel­etik, hogy de Viry ad­mirális tisztikarával Madralena szigeten kikötött, s Caprera szigeten Garibaldi tábornokot meg akará látogatni, de az öreg boszosan vonult vis­­­sza lakának hátsó részébe, s nem mutatá magát. A­mint látszik, a tábornok az emberekkel való találkozást, a­mennyire teheti, nélkülözni­ kivánja. Ha fiatalabb volna, úgy azt kellene hinni, hogy az ősök példáit tanulmányozva, komoly elhatá­rozó tettre készül. De a jelenben ez nincs igy, mert az ősz aggastyán maga is beval­ja, hogy szá­mára is eljöttek ama napok, melyekről azt szók-

Next