A Hon, 1868. november (6. évfolyam, 252-276. szám)

1868-11-02 / 252. szám

italával vesztegetni idejét ? És Brestel pénzügy­­miniszter, ki szintén ott volt az ülésen, nem tud­ta felvilágosítani a bizottság tagjait, hogy az értekezés már megtörtént a magyar pénzügymi­nisztériummal és hogy a magyar pénzügymi­nisztérium kijelentette, miszerint nem fog sem most, sem annak idején az adósság fizetésében osztozkodni ? Valóban nagy naivság kell hozzá, hogy Lónyay legújabb nyilatkozata után — Bécsben még ma is fontosságot látszanak tulaj­donítani az ily határozatoknak. — A reichsráth védelmi bizottságá­ban még mindig folynak a tanácskozások a véd­­rendszerről szóló törvényjavaslat felett. A szom­bat esti ülésben Beust báró azon óhajtását feje­­zi ki, hogy mire a delegátiók nov. 12-én össze­ülnek, a törvényjavaslat a reichsváth mind­két házában befejeztessék. Azon körülmény, hogy Beust bárónak e bi­zottság kebelében tett nyilatkozata a külügye­­ket illetőleg a lapokban is közöltetett, Giskra minisztert arra bírta, hogy figyelmeztesse a ta­gokat a kellő diskrétióra. Angolországban, úgymond a miniszter, bizott­sági ülések mindig titkosak s egyetlen tag sem kísérlené meg nyilvánosságra hozni azt, a­mi a bizottságban történt, mert ha megtenné , az kide­rülne, az oly bizottsági tag egyenesen kirekesz­tetnék a további tanácskozásokból. Kéri tehát a tagokat, hogy tartsák szem előtt az angol par­lament példáját s azon részleteket, melyeket a bizottságban hallanak, ne vigyék a nyilvános­ságra, mert különben kénytelen lenne a kormány ezután nagyobb tartózkodással járni el nyilat­kozataiban, mi csak a kérdések megoldásának hátrányára történhetnék. Külföld, Spanyolország. Az ideiglenes kormány, a forradalmi junta elnökéhez, Joaquin Aguirrehez a következő közleményt küldő: „ Excel­­lentiás úr, az ideiglenes kormány vette azt a köz­leményt, melyet ön küldött hozzá, mint a forra­dalmi junta elnöke, a­melyben e testület magát feloszlottnak nyilvánítja. Az ideiglenes kormány nagy megelégedéssel és meglepetés­­ nélkül látta, hogy a junta elfogadván e nagy fontosságú határo­zatot, csak végig ment a szabályos forradalom di­csőséges útján, a­hol mindig kisérte őt a kormány óhaja és részvéte. A junta igen tiszteletre méltó tagjainak felvilá­gosodott hazafisága, a­melytől vezérelve néhány nap alatt ez annak nagy részét megfutá, arra hív­ja most őt, hogy a kormány kezei közzé tegye le tekintélyének és initiativájának súlyát. Egész Spa­nyolország s különösen Madrid, mely küldöttjeinek nevezé ki önöket a szabadság és rend teljes igazo­lását fogják látni az önmegtagadás e tényében, a­mely önök javára diktálta a legszabadelvűbb köz­szavaz­atokat. Az ideiglenes kormány háládatossággal fogadja a ragaszkodás új és legfőbb bizonyítékát, a­melyet tanúsított iránta a forradalmi junta, a­melynek hazafias és loyális magatartását méltó példányké­pül fogja tekinteni, s melyhez alkalmazni fogja magát is. Madrid, October 2-án 1868. Francisco Serrano. A clerus Spanyolországban már elkezdett zárt sorokban propagandát csinálni a restauratio javára. Említettük azt, hogy egy plébános a pilari szent­­szű­z által kérette a híveket, hogy ne higyjenek a forradalmároknak; a múlt vasárnap a főváros tem­plomában csaknem formulává vált a szent beszé­dekben a már említett passus: „Testvérek, a pilari szent szűz kér titeket, védelmezzétek a vallást, a melyet el akarnak tőlünk venni,­ védelmezzétek jó királynőtöket, Bourbon Isabellát és egy szót se higgjetek abból, a­mit a forradalmárok mondanak.“ A forradalmi kormány azonban semmit se tett, hogy e papokat martyrokká tegye, de másfelől se mulasztanak el semmit. Több angol lovagol at An­dalusian és a nép közt bibliát osztanak ki, a­mit különben nem tud olvasni. Valladolidban a zene és művészet társulatának a papnöveldét ingyen ad­ták át. A „Mémorial diplomatique“ írja : Don Carlos infans, madridi herczeg a külföldi hatalmasságok­hoz egy levelet intézett Párisból, melyben közli atyjának, Don Juan de Bourbonnak lemondását minden igényeiről a spanyol trón iránt az infans javára, ki ez alkalmat megragadja, hogy trónje­­löltségét megerősítse. A levél így szól : „Sire. Születésem és Spanyolország jelen hely­zete kötelességemmé teszi felségednek tudomására hozni atyám kötelező lemondását:­­ Nem lévén más vágyam, mint a spanyolok boldogsága, vagyis édes hazámnak beljóléte és kül­­fénye, kötelességemnek tartom lemondani, és ezen­­zennel lemondok minden jogomról a spanyol koro­nára, szeretett fi­­m, Don Carlos de Borbon et Este részére. Páris 1867. oct. 3- Juan de Bourbony de Braganza. „Ha isten és a körülmények engem a spanyolok trónjára helyeznek, minden tehetségemet arra fo­gom fordítani, hogy korszakunk új és hasznos in­tézményeit összeegyeztethessem a múltnak nélkü­­lözhetlen elveivel, a cortesekre bízva azon nagy és nehéz feladatot, hogy szeretett hazámnak oly al­kotmányt szerezzenek, mely, mint reményiem spa­nyol és végleges lesz egyszersmind. ,,Azon napon, melyen engem a szerencse érni fog, a lehető legszorosabbá fogom tenni személyes vi­szonyainkat és nemzeteinek érdekét. Fogadja sat. Carlos De Borbon y de Este.“ Apró hírek.A madridi egyetem azon tanárai, kiket Gonzalez Bravo és Narvaez megfosztottak tanszékeik­től, most ismét visszahelyeztettek. A pénzügyminisz­tériumhoz kiszemelt hivatalnokok mindannyian a ha­ladó párthoz tartoznak, kivéve Lope Gisperlet, a vámügyek igazgatóját, ki az unió híve.­­ Az igaz­ságügyi minisztérium egy rendeletet bocsát ki a fueros­ok egységének érdekében a bírói rendtartást illetőleg. A kereskedelmi, hadi és tengerészeti tör­vényszékek eltöröltetnek, s mindezek helyébe a rendes törvényszékek lép. — Egy másik rendelet a teljes gyülekezeti szabadságot fogja kihirdetni. — Madrid hatósága 1500 munkást foglalkoztat. — Cordova munkásai egy kölcsönösen segélyező egy­letet alakítottak. — Emilio Castelar egy bizalmas levelet kapott Mazzinitől, melyben ez felszólítja, hogy terjessze Spanyolországban a republicanus el­veket. —• Olorag a hir szerint útban van már Páris felé. — Holland elismerte a provisorius kor­kormányt. A carlisták és izabellisták kísérletei kényszerí­tik a kormányt, hogy a magasabb tiszti állomáso­kat, a­melyek Narvaez és Gonzales Bravo alatt mind legitimisták által voltak betöltve, biztos ke­zekbe adja, mindennap lemondások és helyettesíté­sek következnek, s a helyeket szabadelvű ifjú tisz­tek foglalják el. Escalante a madridi nemzetőrség parancsnoka, beadta lemondását, hogy mi volt indoka nem tud­hatni. Rafael Cabezas y Monte­mayor, a pénzügy­minisztériumban régi altitkár, hasonlóan lemondott az adósságok fő­igazgatói állomásáról. Prim egy rendelete Barcellona municipalitását felhatalmazta, hogy a citadellát a Pio, Atarazanas, Impueros és Jeruzsálem erődítményeket lerontsa. Ez intézkedés csak szentesíti a forradalmi junta határozatát. Az utóbbi democrat gyűlés után a Price circus­­ban, a köv. republicanus jelöltek névsorát terjesz­tik : José Maria Orense, Nicolas Rivero Estanislao Figueras, Francisco Garcia Lopez Emilio Castelar Pi y Morgall, José Casasola, Adolfo Joarizzi, Ma­­nuel Pallares, Toribio Castrovido, Juan Pico Do­minguez, Ramon Chies, Santiago Gu­tierrez, Leon Taillet, Ordax Avecilla, Pedro Pallares, Roque­­ Bordia, Antonio Orense, Blas Pierrad. Közöltük­­ e névsort azért, hogy olvasóink mintegy koszorú­­s­ba foglalva olvashassák azon főbb egyének neveit, a­kik jelenleg azon párt élén állanak, mely Spanyol­­­r­oszágból köztársaságot akar csinálni. Azt mondják, hogy Rios Rosas van kijelölve , londoni követnek. A municipium hir szerint elve­­­ tendi azon indítványt, melynek czélja lenne, hogy ] a kormányt megrójják azért, a­miért hivatalosan ] ] fejezte ki véleményét a jövendő kormány formáról. Dulce, Cuba kormányzójává neveztetve, rögtön­­ indul oda.­­ Miután tehát több ily intézetet volt szerencsém meglátogatni, nem tartom érdektelennek azon ta­pasztalatimat, melyeket utazásom, rövid ideje a­­latt szerzek,a hazai egyleti életet fejleszteni törek­vő közönséggel megismertetni. És e végett nem a városok sorrendet tekintem, hanem az egyletek működési terét és minéműségét, s így következő szakaszokra osztom közleményeimet. I. Fogyasz­tási egyletek, a tagok anyagi helyzetének eme­lésére. II. Munkás és legény egyletek, a tagok szellemi művelődésének tökéletesítésére. III. a tűzoltó egyletek, embertársaik vagyon­biztonsá­gára. IV. a tornaegyletek a testi lelki erő kiké­­pezésére. I. A fogyasztási egyletek else­jét Linzben találtam, még pedig meglepetésemre nagy kiterjedésben, és szép áruforgalommal, jó vezetéssel és biztos kezeléssel. Helyisége a Spitalwiese nevű utczában van, szerényen elvonulva a nagy és szebb, élénkebb utczáktól. A helyiség egy nagy tágas bolt, két mellék­raktárral és egy kis irodával. Engem beléptemkor legjobban meglepett, hogy itt nők szolgálják, ki a vevőket, mi oly üzlet­ben, hol fűszert s­eféléket árulnak, szokatlan do­log volt reám nézve. Az egylet tagjai leginkább hivatalnokok, mert hiába, ezek vannak leginkább arra utalva, hogy a legnagyobb találékonyságot fejtsék ki a taka­rékosságban. De van ezenkívül ez egyletnek szá­mos más tagja is, bár nem oly arányban, mint azt Lincz várostól várni lehetne.Két katonaezred is belépett az egyletbe ezredenként, mint egy személy íratván be magukat.Az egylet összes tag­jainak száma jelenleg 620. Rendes fizetett hivatalnoka az egyletnek nincs, kivéve három árusnőt és egy háziszolgát. A há­rom árusnőnek biztosítékot is kell letenni. A könyvvezetést egy tagtárs vezeti, meghatá­rozott fizetés nélkül, csak az évi osztalék­nál részesülne tiszteletdijban. A naponkinti el­lenőrködést a tagtársak kölcsönösen viselik. 1867. évben röviden összevonva következő forgalmat csinálta az alig 3—4 év óta fennálló, és sok akadál­lyal küzdött egylet. Az árurak­tárból vásároltatott 45,945 frt 75 kr, ehez jön még 6320 frt 94­12 kr, az egyleti raktárból vett fáért, kenyér és fehér süteményért 4216 frt 12 kr, és igy az egylet összes bevétele (58,710 frt 47 kr.) majdnem kétszer annyi, mint az 1866-iki évben. Ez egylet Magyarországgal meglehetős ös­­­szeköttetésben áll, a lisztkészletét a szegedi gőz Halomtól veszi 1867-ben nem kevesebb,mint­ 115,781 fontot, 23,547 fonttal többet,mint 1866- ban. Ugyszinte nagy forgalmat csinál ez egylet velünk a disznózsírt, bort, szilvát, szilvóriumot, és paprikát illetőleg. Az utóbbi czikknek itt van utolsó állomása, mert hiszen túl hírét is alig hallani. Igen szeretne a linzi egylet a pesti fo­gyasztási egylettel üzleti összeköttetésbe lép­ni, mivel reménye, hogy a pesti egylet köz­benjárása folytán több áruhoz talán még ol­csóbban juthatna. Hogy lesz-e ebből valami ? az a pesti fogyasztási egylet vezetőinek erélyétől és akaratától függ. A linczi egylet most azon tervvel foglalkozik, hogy magának saját sütödét nyisson, mert igye­keznie kell, hogy e kenyeret mentül olcsóbban és jobban árulhassa. Az egyletnek csupán tagok vásárolhatnak. A nem­régiben alakított, előlegezési osztály szinte már szép terjedelemben működik. A második fogyasztási osztályt Augsburgban találtam. Az augsburgi fogyasztási osztály a leg­régibb egész Bajorországban. Szinte félredugva egy mellék­utczában, egy derék lakatos kis házának még kisebb boltjá­ban van szerény helyisége. A „Consum Verein“ feliratot is alig tudja az ember felfedezni, annyi­ra félre esik, és mégis ezen kis egylet aránylag a legnagyobb forgalmat csinálja egész Bajoror­szágban, és a tagsági évi osztalék is a legjöve­delmezőbbek egyike. Midőn belépjen, a házi­gazda egy derék la­kosmester bőrkötőben fogadott, csinos leányá­val, ki itt az üzletben van elfoglalva, örültek midőn mondom, hogy Magyarországról jövök, mivel a mester is járt abban a tejjel méz­zel folyó országban, ő az egyletnek elnöke. A külföldi egyletekről- Páris, oct. 28. Midőn legközelebb külföld,­­ különösen Páris felé fordítani szekerem v­idját, — feladatom­má tettem az utamba eső városokban az egy­­­­leti életet is tanulmányozni, különösen pedig­­ azokat, melyek komolyabb alapra fektetik mű­­•­ködésüket — vagy azon czélra alakultak , hogy társaik anyagi helyzetét javítsák , emeljék, vagy közbiztonsági tekintetből alakultak, — embertársaik vagyonának tüzeseteknél oltalma­zására, — vagy a szellemi művelődés és tökéle­­sedés zászlóját lobogtatják, igen sokszor társul­va a test és lélekedző tornaintézetekkel.

Next