A Hon, 1868. november (6. évfolyam, 252-276. szám)
1868-11-02 / 252. szám
italával vesztegetni idejét ? És Brestel pénzügyminiszter, ki szintén ott volt az ülésen, nem tudta felvilágosítani a bizottság tagjait, hogy az értekezés már megtörtént a magyar pénzügyminisztériummal és hogy a magyar pénzügyminisztérium kijelentette, miszerint nem fog sem most, sem annak idején az adósság fizetésében osztozkodni ? Valóban nagy naivság kell hozzá, hogy Lónyay legújabb nyilatkozata után — Bécsben még ma is fontosságot látszanak tulajdonítani az ily határozatoknak. — A reichsráth védelmi bizottságában még mindig folynak a tanácskozások a védrendszerről szóló törvényjavaslat felett. A szombat esti ülésben Beust báró azon óhajtását fejezi ki, hogy mire a delegátiók nov. 12-én összeülnek, a törvényjavaslat a reichsváth mindkét házában befejeztessék. Azon körülmény, hogy Beust bárónak e bizottság kebelében tett nyilatkozata a külügyeket illetőleg a lapokban is közöltetett, Giskra minisztert arra bírta, hogy figyelmeztesse a tagokat a kellő diskrétióra. Angolországban, úgymond a miniszter, bizottsági ülések mindig titkosak s egyetlen tag sem kísérlené meg nyilvánosságra hozni azt, ami a bizottságban történt, mert ha megtenné , az kiderülne, az oly bizottsági tag egyenesen kirekesztetnék a további tanácskozásokból. Kéri tehát a tagokat, hogy tartsák szem előtt az angol parlament példáját s azon részleteket, melyeket a bizottságban hallanak, ne vigyék a nyilvánosságra, mert különben kénytelen lenne a kormány ezután nagyobb tartózkodással járni el nyilatkozataiban, mi csak a kérdések megoldásának hátrányára történhetnék. Külföld, Spanyolország. Az ideiglenes kormány, a forradalmi junta elnökéhez, Joaquin Aguirrehez a következő közleményt küldő: „ Excellentiás úr, az ideiglenes kormány vette azt a közleményt, melyet ön küldött hozzá, mint a forradalmi junta elnöke, amelyben e testület magát feloszlottnak nyilvánítja. Az ideiglenes kormány nagy megelégedéssel és meglepetés nélkül látta, hogy a junta elfogadván e nagy fontosságú határozatot, csak végig ment a szabályos forradalom dicsőséges útján, ahol mindig kisérte őt a kormány óhaja és részvéte. A junta igen tiszteletre méltó tagjainak felvilágosodott hazafisága, amelytől vezérelve néhány nap alatt ez annak nagy részét megfutá, arra hívja most őt, hogy a kormány kezei közzé tegye le tekintélyének és initiativájának súlyát. Egész Spanyolország s különösen Madrid, mely küldöttjeinek nevezé ki önöket a szabadság és rend teljes igazolását fogják látni az önmegtagadás e tényében, amely önök javára diktálta a legszabadelvűbb közszavazatokat. Az ideiglenes kormány háládatossággal fogadja a ragaszkodás új és legfőbb bizonyítékát, amelyet tanúsított iránta a forradalmi junta, amelynek hazafias és loyális magatartását méltó példányképül fogja tekinteni, s melyhez alkalmazni fogja magát is. Madrid, October 2-án 1868. Francisco Serrano. A clerus Spanyolországban már elkezdett zárt sorokban propagandát csinálni a restauratio javára. Említettük azt, hogy egy plébános a pilari szentszűz által kérette a híveket, hogy ne higyjenek a forradalmároknak; a múlt vasárnap a főváros templomában csaknem formulává vált a szent beszédekben a már említett passus: „Testvérek, a pilari szent szűz kér titeket, védelmezzétek a vallást, a melyet el akarnak tőlünk venni, védelmezzétek jó királynőtöket, Bourbon Isabellát és egy szót se higgjetek abból, amit a forradalmárok mondanak.“ A forradalmi kormány azonban semmit se tett, hogy e papokat martyrokká tegye, de másfelől se mulasztanak el semmit. Több angol lovagol at Andalusian és a nép közt bibliát osztanak ki, amit különben nem tud olvasni. Valladolidban a zene és művészet társulatának a papnöveldét ingyen adták át. A „Mémorial diplomatique“ írja : Don Carlos infans, madridi herczeg a külföldi hatalmasságokhoz egy levelet intézett Párisból, melyben közli atyjának, Don Juan de Bourbonnak lemondását minden igényeiről a spanyol trón iránt az infans javára, ki ez alkalmat megragadja, hogy trónjelöltségét megerősítse. A levél így szól : „Sire. Születésem és Spanyolország jelen helyzete kötelességemmé teszi felségednek tudomására hozni atyám kötelező lemondását: Nem lévén más vágyam, mint a spanyolok boldogsága, vagyis édes hazámnak beljóléte és külfénye, kötelességemnek tartom lemondani, és ezenzennel lemondok minden jogomról a spanyol koronára, szeretett fim, Don Carlos de Borbon et Este részére. Páris 1867. oct. 3- Juan de Bourbony de Braganza. „Ha isten és a körülmények engem a spanyolok trónjára helyeznek, minden tehetségemet arra fogom fordítani, hogy korszakunk új és hasznos intézményeit összeegyeztethessem a múltnak nélkülözhetlen elveivel, a cortesekre bízva azon nagy és nehéz feladatot, hogy szeretett hazámnak oly alkotmányt szerezzenek, mely, mint reményiem spanyol és végleges lesz egyszersmind. ,,Azon napon, melyen engem a szerencse érni fog, a lehető legszorosabbá fogom tenni személyes viszonyainkat és nemzeteinek érdekét. Fogadja sat. Carlos De Borbon y de Este.“ Apró hírek.A madridi egyetem azon tanárai, kiket Gonzalez Bravo és Narvaez megfosztottak tanszékeiktől, most ismét visszahelyeztettek. A pénzügyminisztériumhoz kiszemelt hivatalnokok mindannyian a haladó párthoz tartoznak, kivéve Lope Gisperlet, a vámügyek igazgatóját, ki az unió híve. Az igazságügyi minisztérium egy rendeletet bocsát ki a fuerosok egységének érdekében a bírói rendtartást illetőleg. A kereskedelmi, hadi és tengerészeti törvényszékek eltöröltetnek, s mindezek helyébe a rendes törvényszékek lép. — Egy másik rendelet a teljes gyülekezeti szabadságot fogja kihirdetni. — Madrid hatósága 1500 munkást foglalkoztat. — Cordova munkásai egy kölcsönösen segélyező egyletet alakítottak. — Emilio Castelar egy bizalmas levelet kapott Mazzinitől, melyben ez felszólítja, hogy terjessze Spanyolországban a republicanus elveket. —• Olorag a hir szerint útban van már Páris felé. — Holland elismerte a provisorius korkormányt. A carlisták és izabellisták kísérletei kényszerítik a kormányt, hogy a magasabb tiszti állomásokat, amelyek Narvaez és Gonzales Bravo alatt mind legitimisták által voltak betöltve, biztos kezekbe adja, mindennap lemondások és helyettesítések következnek, s a helyeket szabadelvű ifjú tisztek foglalják el. Escalante a madridi nemzetőrség parancsnoka, beadta lemondását, hogy mi volt indoka nem tudhatni. Rafael Cabezas y Montemayor, a pénzügyminisztériumban régi altitkár, hasonlóan lemondott az adósságok főigazgatói állomásáról. Prim egy rendelete Barcellona municipalitását felhatalmazta, hogy a citadellát a Pio, Atarazanas, Impueros és Jeruzsálem erődítményeket lerontsa. Ez intézkedés csak szentesíti a forradalmi junta határozatát. Az utóbbi democrat gyűlés után a Price circusban, a köv. republicanus jelöltek névsorát terjesztik : José Maria Orense, Nicolas Rivero Estanislao Figueras, Francisco Garcia Lopez Emilio Castelar Pi y Morgall, José Casasola, Adolfo Joarizzi, Manuel Pallares, Toribio Castrovido, Juan Pico Dominguez, Ramon Chies, Santiago Gutierrez, Leon Taillet, Ordax Avecilla, Pedro Pallares, Roque Bordia, Antonio Orense, Blas Pierrad. Közöltük e névsort azért, hogy olvasóink mintegy koszorúsba foglalva olvashassák azon főbb egyének neveit, akik jelenleg azon párt élén állanak, mely Spanyolroszágból köztársaságot akar csinálni. Azt mondják, hogy Rios Rosas van kijelölve , londoni követnek. A municipium hir szerint elve tendi azon indítványt, melynek czélja lenne, hogy ] a kormányt megrójják azért, amiért hivatalosan ] ] fejezte ki véleményét a jövendő kormány formáról. Dulce, Cuba kormányzójává neveztetve, rögtön indul oda. Miután tehát több ily intézetet volt szerencsém meglátogatni, nem tartom érdektelennek azon tapasztalatimat, melyeket utazásom, rövid ideje alatt szerzek,a hazai egyleti életet fejleszteni törekvő közönséggel megismertetni. És e végett nem a városok sorrendet tekintem, hanem az egyletek működési terét és minéműségét, s így következő szakaszokra osztom közleményeimet. I. Fogyasztási egyletek, a tagok anyagi helyzetének emelésére. II. Munkás és legény egyletek, a tagok szellemi művelődésének tökéletesítésére. III. a tűzoltó egyletek, embertársaik vagyonbiztonságára. IV. a tornaegyletek a testi lelki erő kiképezésére. I. A fogyasztási egyletek elsejét Linzben találtam, még pedig meglepetésemre nagy kiterjedésben, és szép áruforgalommal, jó vezetéssel és biztos kezeléssel. Helyisége a Spitalwiese nevű utczában van, szerényen elvonulva a nagy és szebb, élénkebb utczáktól. A helyiség egy nagy tágas bolt, két mellékraktárral és egy kis irodával. Engem beléptemkor legjobban meglepett, hogy itt nők szolgálják, ki a vevőket, mi oly üzletben, hol fűszert seféléket árulnak, szokatlan dolog volt reám nézve. Az egylet tagjai leginkább hivatalnokok, mert hiába, ezek vannak leginkább arra utalva, hogy a legnagyobb találékonyságot fejtsék ki a takarékosságban. De van ezenkívül ez egyletnek számos más tagja is, bár nem oly arányban, mint azt Lincz várostól várni lehetne.Két katonaezred is belépett az egyletbe ezredenként, mint egy személy íratván be magukat.Az egylet összes tagjainak száma jelenleg 620. Rendes fizetett hivatalnoka az egyletnek nincs, kivéve három árusnőt és egy háziszolgát. A három árusnőnek biztosítékot is kell letenni. A könyvvezetést egy tagtárs vezeti, meghatározott fizetés nélkül, csak az évi osztaléknál részesülne tiszteletdijban. A naponkinti ellenőrködést a tagtársak kölcsönösen viselik. 1867. évben röviden összevonva következő forgalmat csinálta az alig 3—4 év óta fennálló, és sok akadállyal küzdött egylet. Az áruraktárból vásároltatott 45,945 frt 75 kr, ehez jön még 6320 frt 9412 kr, az egyleti raktárból vett fáért, kenyér és fehér süteményért 4216 frt 12 kr, és igy az egylet összes bevétele (58,710 frt 47 kr.) majdnem kétszer annyi, mint az 1866-iki évben. Ez egylet Magyarországgal meglehetős összeköttetésben áll, a lisztkészletét a szegedi gőz Halomtól veszi 1867-ben nem kevesebb,mint 115,781 fontot, 23,547 fonttal többet,mint 1866- ban. Ugyszinte nagy forgalmat csinál ez egylet velünk a disznózsírt, bort, szilvát, szilvóriumot, és paprikát illetőleg. Az utóbbi czikknek itt van utolsó állomása, mert hiszen túl hírét is alig hallani. Igen szeretne a linzi egylet a pesti fogyasztási egylettel üzleti összeköttetésbe lépni, mivel reménye, hogy a pesti egylet közbenjárása folytán több áruhoz talán még olcsóbban juthatna. Hogy lesz-e ebből valami ? az a pesti fogyasztási egylet vezetőinek erélyétől és akaratától függ. A linczi egylet most azon tervvel foglalkozik, hogy magának saját sütödét nyisson, mert igyekeznie kell, hogy e kenyeret mentül olcsóbban és jobban árulhassa. Az egyletnek csupán tagok vásárolhatnak. A nemrégiben alakított, előlegezési osztály szinte már szép terjedelemben működik. A második fogyasztási osztályt Augsburgban találtam. Az augsburgi fogyasztási osztály a legrégibb egész Bajorországban. Szinte félredugva egy mellékutczában, egy derék lakatos kis házának még kisebb boltjában van szerény helyisége. A „Consum Verein“ feliratot is alig tudja az ember felfedezni, annyira félre esik, és mégis ezen kis egylet aránylag a legnagyobb forgalmat csinálja egész Bajorországban, és a tagsági évi osztalék is a legjövedelmezőbbek egyike. Midőn belépjen, a házigazda egy derék lakosmester bőrkötőben fogadott, csinos leányával, ki itt az üzletben van elfoglalva, örültek midőn mondom, hogy Magyarországról jövök, mivel a mester is járt abban a tejjel mézzel folyó országban, ő az egyletnek elnöke. A külföldi egyletekről- Páris, oct. 28. Midőn legközelebb külföld, különösen Páris felé fordítani szekerem vidját, — feladatommá tettem az utamba eső városokban az egyleti életet is tanulmányozni, különösen pedig azokat, melyek komolyabb alapra fektetik mű•ködésüket — vagy azon czélra alakultak , hogy társaik anyagi helyzetét javítsák , emeljék, vagy közbiztonsági tekintetből alakultak, — embertársaik vagyonának tüzeseteknél oltalmazására, — vagy a szellemi művelődés és tökélesedés zászlóját lobogtatják, igen sokszor társulva a test és lélekedző tornaintézetekkel.