A Hon, 1869. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)
1869-09-15 / 211. szám
211. szám. Vll. évfolyam. Pest, 1869. Szerda, szept. 15. Kiadóhivatal: Ferenciek tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: y .után küldve, vag y Budapesten há/.bo« b«**dv. regtrík és e»a kiadás együtt: 1 hónapra............................................*2 írt. 3 hónapra ...........................................6 , 8 hónapra .... . . 12 . Az esti kiailis killenküldtseért felinlizetés naponkint................................................30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, ennek bármely napján történik te, mindenkori hé első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási díj: 1 hasábos ilyféle betű sora . . . 7 kr. Bélyegdy minden beitatásért . . S. „ Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt-téri 6 hasábon petit sorért . . .25 kr. Az előfizetési- és hirdetmény - díj a lap kiadó-hivatalába küldendő. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez, intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Előfizetési felhívás a köv.tk.ue HON Á t esti kii-dáe pontáz. ktMlD küldéséért terüntaeták 1. Fr. Lloyd Budapesten pislán OSTOROS l&SHIkVfc V, A»re 7.4vru 1 Lóra » *@a kr * ír 126 2 — 1 80-80 - 30 lo -5 _ 1 70 11 -6 50 1 90 3 -1 50 2 — 1 — — 40 Az előfizetési díj az illető lap cime alatt Pestre ad. „Athanaoaui kiadó hivatalába (Barátok eredik beáid) atélendő. PEST, SZEPTEMBER 14. A király kiskorúsága idejére kit illet hazánkban a gyámi jog és kötelesség ? Kik hazánk közjoga tüzetes tanulmányozásával foglalkoznak , azok tudni fogják, miszerint vannak oly közjogi kérdéseink, melyekre megadni a határozott és szabatos feleletet, a jövő törvényhozása feladatai közé tartozik. Ily kérdésekül tűnnek fel előttem ezek : 1. Halál esetén kívül megszünhetik-e hazánkban a király hatalma? És ha igen, mily esetekben? 2. Oly ideiglenes vagy örökös betegség esetében, mely a királyt a kormányzatra képtelenné teszi, például elmebetegség esetében, mi módon, kinek rendelkezése folytán, és ki által gyakoroltatik a királyi hatalom hazánkban ? 3. Hány éves korában lesz a trónörökös nagykorúvá, vagyis mily életkorban jogosíttatik a királyi jogok gyakorlatára ? E kérdések törvényhozásunk által ez ideig tételes törvényekkel még el nem intéztettek. Pedig hogy ily esetek, tekintve hogy a király is ember, előjöhetnek, sőt tekintve különösen a 3-ik esetet,elő is jönnek, az igaz; valamint az is igaz, hogy az államkormányzat folytonossága, s az államban a jogrend biztonsága rég óhajtottá tevők, hogy az ily esetekről a törvényhozás félremagyarázhatlan szabatos törvények által intézkedjék. Észjogilag meg lehetne felelni e kérdésekre, de ezt most mellőzve áttérek a feltett negyedik kérdésre : „a király kiskorúsága idejére, kit illet hazánkban a gyámi jog és kötelesség ? E kérdést, noha arra az 1485. 2. 1. czikk megadta a feleletet, némely jobb oldali lapok elintézetlennek tartják. Mielőtt e törvényczikkről szólnék: nem lesz felesleges egy hírlapi czikk rövid keretébe illő futó pillantást vetni azon kérdésre : hazánkban különféle időszakokban, ki és mi módon gyakorolta a gyámi jogot a kiskorú király felett? A monarchiai elv szerint, mely pedig hazánk alkotmánya sarkkövét képezi, a királyi jog halhatatlan, csak az ezt gyakorló alany van a változás örök törvényének alávetve. Szépen fejezi ki ez ezmét ama franczia mondat: le roi est mort, vive le roi. (A király meghalt, éljen a király). A felségi jogok gyakorlatára hivatott alany is ember, és így alá van vetve az emberi képesség fokozatos fejlődésének; nem lenne tehát helyes, hogy az értelem kifejlése egy bizonyos fokát el nem ért kiskorú ember — a trónörökös — az államhatalom lényeges részét képező fontos felségi jogokat önszemélyében gyakorolja akkor, midőn egyéb emberi és polgári jogok gyakorlatát is a törvény egy bizonyos életkor elérése időpontjához köti minden polgári sult államban. A kiskorúság tartama alatt hazánkban is gyám gyakorolta a királyi jogokat minden időben, de a gyámrendelésnek többféle módja létezett. Volt idő, midőn a zsengekoru király gyámságáról, s ezzel kapcsolatban az ország kormányzóságáról végrendelet utján az atya-király gondoskodott, így gondoskodott Imre, fia III-dik László, V-dik István, fia IV-ik László részére. — Volt idő midőn a kiskorú király felett az özvegy anyakirályné gyámkodott. — így Erzsébet — 1-sö Lajos özvegye — leánya 1-sö Mária, Albert özvegye Erzsébet pedig fia V-ik László gyámja volt. — Ámde a gyámrendelés e módjának véget vetett az 1485. 2. 1. czikk, melyben az rendeltetett: „ha a király zsenge korban levő örököst h ágyánd, a nádor tisztségénél fogva tartozik őt mint gyám, atyai országai s uradalmaiban megtartani, s hűségesen védelmezni. A ki a nádornak időközben, mig t. i. az örökös serdült korát elérné (in adultam pervenitaetatem) minden alattvaló és honfi szintúgy tartozik engedelmeskedni, mint magának az igazi urnak a királynak.“ Ez idézett 1. czikkből világos, hogy Magyarországon a király kiskorúsága idejében a nádort illeti a gyámsági jog és kötelesség. Az is világos, hogy miután az örökösödést az uralkodó ház fiágára megállapító 1687. 2. 1. czikk, s az örökösödést a leány ágra kiterjesztő 1723. 1, 2. 1.czikkek ezen törvényt érintetlenül hagyták, és az semmiféle későbbi törvény által el nem töröltetett , az mai nap is érvényben van. — Azt mondhatná valaki, hogy az idézett törvény meghozatala után nem sokára, már az első esetben Il ik Lengyel László halála után őseink által nem foganatosíttatott, s azóta sem gyakoroltatván elavult. — Ámde ez nem áll; mert abból hogy valamely törvény meg nem tartatott, vagy nem alkalmaztatott, annak érvénytelenségére következtetést vonni nem lehet. — Mindaddig mig rendes törvényhozási után az idézett t. czikkel nem töröltetik, az érvényben lesz. Némely lapok abból, mert a nádori intézmény megszüntettetek, azt következtetik, hogy most már nincs a ki az uralkodót annak kiskorúsága esetében képviselje. Ámde e feltevés téves, és igy téves az ebből vont következtetés is. — A nádori intézmény még nincs megszüntetve, hanem csak felfüggesztve, a mennyiben az 1867. VII-ik. czikkben az határoztatok, hogy „mindaddig mig a nádori méltóság hatásköre a felelős kormány elveivel megegyezőig törvény által szabályozva nem lesz,a nádorválasztás elhalásztatik.“ Érvényben álló törvény rendelkezvén Magyarországban a király kiskorúsága esetére, véleményem szerint, ha Magyarország önállását s minden más országtóli függetlenségét akarjuk, mindaddig míg erről utóbbi törvény máskép nem rendelkezik, a kiskorú magyar király gyámja más mint a nádor nem lehet.’ Körösi Sándor: TÁRCZA. A kőszívű ember fiai. Regény hat kötetben Jókai Mórtól. Hatodik kötet. (Folytatás.) Ödön fentárta a tüzet, hogy a közeledő könynyebben visszataláljon. Boksa megterhelt iszákkal jött, általvetőjében duzzadt az egész expeditióhoz való élelmezés. — Soká kerültem vissza, mentegeté magát már messziről, még le sem szállt a lóról. De majd nagy baj volt. nem elébb lássunk hozzá. Azzal leemelve lováról az általvető iszákot, kinyitá annak száját s leteritett szűrére sorba lerakta a szerzett holmit, puha kenyeret, sajtot, sonkát, és tele kulacsot. A másik oldalából az iszáknak meg egy szőr gubát húzott elő, s azt Ödön vállára kentte. — Jó lesz ám ez az után. Láttam, hogy nincs meleg felöltője. — Köszönöm. — Nincs mit. Mind ingyen van, szólt Boksa és titkosan nevetett. — Hogyan ? — Majd elmondom. Elébb együnk. Ne féljen, nem loptam. Úgy segéljen, tisztességesen jutottam mindenhez. Hanem magam sem fogtam még hozzá Azal lehajolt a fűbe a leteritett guba mellé s mindjárt bebizonyitá Ödönnek, hogy még maga sem vacsoráit a hozottból,az által, hogy olyanokat falt a leszelt holmikból, hogy majd megfulladt tőle. Hanem még evés közben is elővette a nevetés. Csak még egyet akart inni. Aztán Ödönnek adta a kulacsot. — No már most beszélhetek. Ej, de becsülöm az eszemet, hogy bementem Komádiba. Ejnye de felsült ez a kis expeditió. Hát gondolja el, uram, amint belovagolok Komádiba, nem szól ám senki semmit, csak hagynak előre menni a városházáig. Akkor látom, mikor a piaczra érek, hogy utcza mákom adta, hiszen tele van ez a város házákkal, csak úgy bukkannak elő egyik házból is, másikból is, a városháza meg épen főhadiszállás. Szaladni késő volt. Mindenütt el volt az utam állva. No most Gergő, aki hunderbundere van, vagy te szorítod meg őket, vagy ők szorítanak meg téged. — No és mi lett ? — Hát én szorítottam meg őket! oda koczogtam egyenesen a városház ajtajához. Megparancsoltam egy kozáknak, hogy fogja a lovam kantárját, míg visszakerülök ; azután a strázsától megkérdeztem,hogy hol a generalis? Nem tudom, generalis volt-e? De rárontottam. Tudtam, hogy azért van ilyen messzire leküldve a főseregtől, hogy élelmiszereket szerezzen a számára. Egyenesen rárukkoltam a tegnapi utalványnyal. Uram, mondom neki : én ökröket adtam el nektek, itt az utalvány, fizess. A jámbor megijedt, majd hogy ónossá nem lett. Nagy összeg volt amit követeltem rajta. Váltig szabadkozott, hogy Nagyváradon van a főpénztár, "menjek oda, de én annál jobban allegáltam, hogy nekem itt kell a pénz, hogy menjek én olyan messze földre? azt sem tudom merre van? Nekem is fizetnem kell a többieknek! Mig utoljára is kötélnek állt s aztán megalkudtunk, hogy én leengedek neki az utalványból harmincz perczentet. Úgy megörült neki, még meg is ölelt, a hetven perczentet meg kifizette. Itt van a zsebemben. Én nem csaltam meg érte senkit. Eladtam nekik az ökreinket, amiket úgy is elfogtak volna, ők megkapták, amit vettek. A szegény generálisnak is maradt belőle harmincz perczent. Jól esik szegénynek , bizonyosan családapa, gyermekei vannak. Az isten áldja meg jártában, keltében. S még egyet szólt a sonkából, kenyérből. Ödön úgy irigyelte ez embert, aki a legrettentőbb catastrophában is megtalálja az átkozott humort. — És most újra! A telehold kedvezett a bujdosóknak. A mocsár belsejében több helyütt egész száraz tisztások voltak már, miken gyorsítani lehetett a haladást. A lovakat is jobban lehetett ott etetni. Mindenütt buja fa volt, szederindás, máholás haraszt. Reggel táján egy folyam partjához értek.Itt egy ismerős halász gunyhójában pihent meg Boksa Gergő védenczével; a halász paprikás halászlét készített számukra; Boksa krámpámpulit égetett hozzá. A reggeli után Ödönt úgy elnyomta az álom, hogy végig dűlt a gyékényen és aludt hosszan, három éji virrasztás és futás után. Mikor fölébredt, Boksa ott ült a gunyhó ajtóban. — Mennyi az idő ? kérdé tőle. — Alkonyra jár. — Olyan hosszan aludtam ? Miért nem költött fel elébb ? — Isten ellen való vétek lett volna. Ön otthon volt álmában s a kisfiával beszélgetett. E szóra Ödön nagyon elkomorult. Nem volt nehéz kitalálni az ő álmát. Az útt most már mindenütt a kanyargó folyam mentében vezetett. A szabályozatlan folyam partjait mindenütt lankaságok fedték. Erdők, miknek lába az év három szakán át vízben úszik, mikben csónakon, vagy lóháton szokás járni, gazdag tölgyfa és éger erdők, mik közt folyik a víz, úgy hogy a folyam közepén levő szigetek csak folytatásai látszanak lenni a parti erdőnek : néhol a partok és szigetek fái, óriási koronáikkal összeborulnak, a folyam ága alattuk suhan el. Az idő becsüledett már, midőn egy nagyobb szigethez értek, melyről híd vezetett át az északi partra, melyen ők jártak. — Helyben vagyunk uram. Monda Boksa. Itt lesz már annak az ismerősömnek a lakása , a kihez önt vezetni ígértem. — A neve ? — Majd ráismer ön. — Nem leszek neki terhére ? — Bizonyosan nem ? Csendesen átdobogtak a hidon, s a mint a hídfőnél kétfelé nyílik az őspagony s ez összehajló óriási fák, mint egy zöld templomiven át engednek a sziget belsejébe láthatni, egy a holdtól megvilágított kastély képe látszik; a falak repkénynyel, futó rózsával bevonva, mely másodszor virágzik; a ház mellett egy óriási hárs, előtte egy széles azúr tó, melynek tükrében a ház még egyszer előtűnik. Ödönnek úgy tetszett, mintha látta volna ezt a képet valahol lefestve. A ház verandájában már lámpa égett, a kivilágított ablakok tűzfénye reszketett a tó habján. A két lovag csendesen haladt a kastély elé a kavicsos utón. A veranda előtt leszálltak lovaikról ; egy lovász átvette a lovak kantárait, s a két jövevény felhaladt a márvány lépcsőkön. És mikor Baradlay Ödön a veranda küszöbén állt, s a kivilágított ablakon át egy tekintetet vetett annak belsejébe, ott látott egy asztal mellett egy gyászruhás ifjú nőt, egy alvó csecsemővel ölében, egy másik márványarczu hölgyet, ki mozdulatlan tekintettel olvas egy előtte kiteritett kapcsos bibliából, és egy fiatal férfit, ki egy kis fiút tart a térdén s egy nagy fekete táblára betűket rajzol elé. És úgy tetszik neki, hogy mindezen alakokat ő olyan jól ismeri. A szögletben egy nagy neufundlandi kutya hever, az hirtelen felkapja a fejét és fogait nevetésre vicsorítva, siet az ajtó felé. Úgy tud nevetni, mint egy bohó nagy ember. Tudja, hogy ugatni nem szabad, mert a kicsike alszik . . . Az eb nyüzsgésére mindnyájan az üveg ajtó felé tekintenek, várakozó bámulattal. Ők nem látnak a külsötétbe. — Hol vagyok ? Rebegő Ödön megrendülten, vezetőjéhez. — Otthon (Folytatása következik) A vidéken. (Sz.) Egy igen jó barátunk lenn járt Somogymegyében, hogy mint képviselő választókerületét kötelessége szerint meglátogassa. Azonkívül, hogy az országgyűlésen történtekről számot adjon, különös czélja volt a gyermekkertek és olvasó körök érdekében tenni előzetes lépéseket. Mindamellett, hogy amerre járt, a népnek meleg rokonszenvével, nem érdemelt kitüntetésével találkozott, az összes benyomás, melyet szívében ez egyszerű és hatásra nem számított, még csak előlegesen sem tudatott útjából hazahozott, több tekintetben szomorú. Barátunk azt hitte, hogy Somogy megye ezen részének tisztviselői kara, valamint azon néhány four is, kik itt nagyobb birtokosok, követni fogják a képviselő azon példáját, hogy a választási mozgalmak által előidézett ingerültséget csillapítsák és a szenvedélyeket régi medrekbe térítsék vissza. Csalatkozott. A nép ugyan lecsillapult, még a nem érdemelt bántalmazásokat is békésen tűri , de a tisztviselői kar és a nagy birtoku urak nem feledhetik el politikájuk vereségét. Azon főurak, kik pedig a „legnagyobb magyarénak általánosan tisztelt nevét viselik, annyira mennek, hogy husz-harmincz éves bérlőiknek felmondják a bérletet; a feles majorság földeket megvonják a földmivelő néptől; azon néptől, mely uradalmaikhoz a munkaerőt szolgáltatja, s melynél mivel többet, jóravalóbbat alig lehet találni hazánkban. Isten és emberek előtt reájuk hárítják a felelősséget a fentartott ingerültség eredményeiért. A méltóságaik úgy látszik, nem méltóztattak meggondolni, hogy egy szerencsés vagy szerencsétlen fordulat a közjogi alapokon nyugvó pártállásokat egy pillanat alatt megváltoztathatja,ellenben a kifejlett osztálygyűlölség, melynek elodázására mi részünkről mindent elkövettünk és követünk, oly sebet üthet kivált a végvidéken a haza testén, melyet századok sem gyógyíthatnak be, s melyek válságos időkben végveszélyét okozhatják nemzetünknek. Szóval, a hazafiság szempontjait alárendelik a pillanatnyi pártpolitika szenvedélyszülte tekinteteinek. Van még egy szempont, mely eljárásukat még hibásabbá teszi saját érdekük tekintetében is. És ez az, hogy ezen terjedelmes uradalmak sokkal inkább reá vannak utalva a munkáskezek által nyújtott segélyre, mint e különben is vagyonos nép a földesúri kegyekre, s hogy hazánk mezei iparának előhaladása az ily mesterséggel előidézett szakadást évről évre hátrányosabbá és veszélyesebbé teszi épen magokra a nagy földbirtokosokra nézve. Valóban elvárjuk a nemes grófoktól, hogy e kicsinyes felfogáson mielőbb túlteszik magukat, s megfontolva a fentebb mondottakat, megszűnnek azon eljárások, melyek egyaránt károsakká válnak úgy a hazára, mint reájuk nézve. De mit mondjunk különösen a megyei tiszti kar és törvényszék eljárásaira nézve? Valóban különös helyzetben vagyunk, midőn épen nekünk, kik a megyei autonómiának ha védelmezői vagyunk , kik az elsőfokú bíróságok választásjogáért körömszakadtig küzdöttünk és küzdünk, hogy mondom épen nekünk kell e jelenlegi visszaéléseket az ország színe elé hoznunk. Örömest vetettünk volna fátyolt a választási mozgalmak hevében történtekre; elhallgattuk volna, hogy csupán politikai hitvallása miatt százanként hurczoltatták be a népet a megye székhelyére, akiket aztán jónak láttak a leküldött királyi biztos tekintete elől elvonva haza bocsátani; még azt is elhallgattuk volna talán, hogy sub titulo „fegyelmi eljárás“ nem egy polgárt hurczoltak meg és botoztattak, vagy korbácsoltatak meg , de midőn, mint Babocsán is többeket kínzó vallatás elé vesznek, s midőn e pártszenvedélyből származó üldözéseknek máig sem vetettek véget, — további hallgatásunk már hazaellenes bűn lenne. Ezen jó urak némelyike elrémítés által akarja a népet saját politikai hitvallásától eltéríteni. A meghurczolásoknak, ijesztéseknek még ma sincsen vége. Csak egy pár példát hozunk fel, hogy az olvasónak ezen gyönyörű eljárásokról fogalmat szerezzünk. Egy nagyatádi tisztességes polgárt azon a választási mozgalmak közben ittas állapotában állítólag tett nyilatkozatáért, „hogy a Dalpárt győzelme esetében a jobboldaliakat egyig zsákba fogja dugni“ a megyei törvényszék többszörös meghurczolás után háromhavi börtönre ítélte. Egy másikat hasonló és szintén állítólagos nyilatkozatáért, melyet köztudomás szerint tett ugyan más, de nem ő, két heti fogságra ítéltek el. Valóban kiváncsiak vagyunk, mit fog a felsőbb törvényszék, hová e perek föllebbeztettek, az ilyen törvényszéki ítéletekre mondani. Van olyan szolgabíró úr is, aki a választókerületében megjelent képviselőjének üdvözletére sietett választókat pandúrokkal ígérte szétveretni, mint szerinte olyan népgyűlést, mely ő nagysága előtt nem volt bejelentve. Ennek az urnak furcsa fogalmai lehetnek az alkotmányos életről, s a törvényhozás iránti tiszteletről. Szerinte az ország törvényhozója a szolgabírótól fog engedelmet kérni, hogy választói között megjelenhessen. Szerinte ez az a mód, melylyel a népet a törvények és törvényhozás iránti tiszteletre kell tanítani. Miént kívánhatja aztán, hogy ez a nép, melyet politikai véleményéért üldözésbe vesz, s melyet a törvényhozásban képviselőjétől eltiltani akarni mer, a törvény végrehajtói iránt tisztelettel viseltessék. Nem gondolják meg e kis nagy urak, hogy a megyei rendezés nyakukra jön, s hogy a nép választásjogát a 48-iki törvények alapján újból visszanyerni és gyakorolni fogja ; nem gondolják meg, minő veszély háromolnak a megyére és hazára, ha a népből a törvényhozás és saját maguk, mint törvénytevők iránti tiszteletet ezen erőszakoskodások által kiirtják. Figyelmeztetjük, és pedig komolyan figyelmeztetjük a kormányt, hogy ne az „agráriai mozgalmakra“, melyeknek itt hite nyoma sincs, hanem ezen visszaélésekre fordítsa tekintetét; — különben a seb, mely még ma gyógyítható, s melynek behegesztésére mi részünkről a legjobb szándékkal mindent elkövettünk és követünk, oly mélylyé válhatik, mely az ország belbékéjét és jövőjét fogja kockáztatni. De figyelmeztetjük az illető urakat is, hogy a felelősség ezen osztálygyűlölséget és törvény iránti tiszteletlenséget előidéző tényekért egyenesen és csupán reájuk háromlik, s épen ők lehetnek azok, kik az ilyesminek keserű következéseit első sorban érezni fogják. fűlt pinezér holttestét húzták ki. Az „Afrika“ kapitánya a két utazásra következett estén megtiltotta embereinek a városba menetelt, mind a mellett is a szegény pinezér másodmagával kiszállott és éjfél után ittasan tért vissza. Midőn a bárkából a hajó lépcsőre lépni akartak, a szerencsétlen rész helyre tette lábát és sülyedni kezdett. Társa megragadta egy kézzel ruháját, másikkal a lépcső karfájába kapaszkodott, és saját életének veszélyeztetésével tartotta néhány másodperczig amazt a jégben. Azonban a ruha elszakadt, s a szerencsétlen pinczér a vízbe zuhant. Azonnal intézkedést tettek megmentésére, de siker nélkül, pedig úszással ösztönszerűleg igyekezett magát megszabadítani. Ma déltájon egy halász feltette magában, hogy az elveszett pinczér holttestét fölkeresi. Gyönyörű csendes idő volt, mintha csak feltette volna a tenger magában, hogy miután már mutatta méltóságos haragját, megmutatja a tiszteletére utazottaknak méltóságos csöndjét is. Különösen a fél kerek erős falazattal három oldalról környezett kikötőben a víz átlátszó üveglappá simult. E csöndben leereszkedett bátor és ügyes halászunk a tenger fenekére, és rövid keresés után, az esemény színhelyétől mintegy 50 ölnyire, a molo tövében csakugyan rá is talált a keresettre. A hajókról mentő eszközöket hoztak, s több kísérlet után egy kötélen lebocsátott horog végre beleakadt a pinczér ruháiba. Felhúzták a testet, egy darab vitorla vászonnal betakarták, a partra ki, s onnan temérdek sokaság jelenlétében a kórházba szállították. 21 éves volt, trieszti születésű. Zsebében pénzét, s azonkívül is mindenét rendben találták, jeléül, hogy halálát csakugyan előre nem látott szerencsétlenség, és nem bűnös tett okozta. Scarpa lovag ma délután 4 órakor dinért ad egy kiválogatott társaságnak, ha ugyan addig mást nem gondol,mert megszokott rajta történni. A meghívások lényege érdemkereszt és kormánypárti szellem. Valószínűleg jobboldali halakat és deákpárti gyümölcsöket tálaltat föl nekik.— Eszmetársításnál fogva megemlítem, hogy valódi botrány, amit némely útitársaink az ordókkal űznek. Volt olyan, aki még Budán kifüggesztette útikabátjára, és máig is ott viseli. Nem tudjuk, tekintélyt akart-e általa gyakorolni, vagy a Festeticsizmust nevetségessé tenni ? amabban nem ért czélt, mert ordójának bizony még a kellnerek sem hederítettek oda sem, hanem ha az utóbbi volt czélja, akkor teljes mértékben örülhetett az eredménynek. Voltak pedig ordasok nagy számmal, s hogy az általuk rendezett komédiából semmi se hiányozzék, így közülök elveszítette a magáét, megtalálták egy asztal alatt, s máig is keresik a gazdáját, ki azonban nem jelentkezik. Bizonyosan restelli, hogy ordója van. A Lloyd társulat beleegyezett, hogy holnap sept. 11-én d. u. 3 órakor, itt állomásozó gőzösén direkte Triestbe utazzunk. Mi vágyunk is haza, mert elég volt az alkalmatlankodásból, de a vendégszeretetben kifogyhatatlan fiumei polgártársainknak nehezen esik, és méltán,hogy a vendégek nagyobb része, csak mintegy absteige-quartiernak tekintette városukat, s még a szakemberek többsége is csak a megnyitó gyűlésen parádézott, s az eszem-iszomnál mutatta meg, hogy mit tud, a munkálkodás napjai elöl szépen odább állott. A vállalkozó Szekrényesi sok embernek tett tetszésére, midőn Bunkóékat protectioja alá vevén, ide hozta. A barna fiuknak hasznát vettük ünnepélyeinken és mulatságainkon. Esténként a Förg kertben játszanak és jó zenéjükre rendesen tánczva kerekedik az ifjúság magyarja és olasza. Ám tessék kritizálni: ezer magyarnak, s tízezer olasz-magyarnak csakugyan felfér egy magyar zenekar. A magyar orvosok és természetvizsgálók XIV-dik vándorgyűlése, Fiuméban. (Kg.) Fiume, szept. 10. Annyi örvendetes tapasztalás után ma délben egy igen szomorú látványnak voltunk szemtanúi. Egy tengerbe (Kg.) Fiume, szeptember 10. Az orvos-sebészi szakosztály ma délelőtti ülésén Kőszegi Mihály az elnöki székről lelépvén, a II. szakgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnökké dr. Batizfalvy Samu választatott. Dr. Poor Imre jelenti a kiküldött bizottság részéről, hogy a fiumei városi és közkórházak a