A Hon, 1871. április (9. évfolyam, 76-100. szám)

1871-04-22 / 92. szám

got, Maros-Vásárhelyen, Ny.-Szeredán és Erdő- Sz.-Györgyön. Udvarhelyszék egy törvényszék: Székely Udvarhelyen. Három járásbíróság: Udvarhely­szék, Székelykeresztúr és Oklándon. Segesvár és Medgyesszék szavazás útján nyert két törvényszéket Segesváron és Medgyesen : az első három járásbíróságot Segesvár, Kőhalom és Nagysinken, a második két járásbíróságot: Medgyesen és Nagy Selyken. Küküllő megye fölött hosszas vita folyt, Di­­csőszentmárton és Erzsébetváros érdekében, két törvényszék kéretett a buzgó képviselők ál­tal, de csak egy szavaztatott Erzsébetvárosi székhelylyel, és vigaszul négy járásbírósággal: Erzsébetváros, Dicsőszentmárton, Bab­ács és Radnóton. E szerint Erdély az eddigi 16 törvényszék helyett nyert 24 törv­széket, tehát 8-al többet, eddigi 81 járó bírósága helyett pedig kap 70-et, tehát tizenegygyel kevesebbet. Az Ülés holnap délután öt órakor folytat­­tatik. Magyar tengeri gőzhajózás. in. Múlt czikkemben kimutattam, hogy a magyar tengerészet alkotásánál azon elvből kell kiin­dulni, miszerint a kezdeményezésre a kormány van hivatva. Most tehát azon kérdés me­rül föl, hogy mine legyen szon kezde­ményezés, melyet a kormánytól várunk? Az állam, egy hajózási társaságot leginkább a következő két módon szokott segélyezni: vagy meghatározott vonalakon megfutott mértföldek száma után fizet járulékot,­­ vagy a részvényeknek biztosít bizonyos meg­határozott kamatot. Az elsőről ezúttal csak annyit, hogy viszonya­ink ezt nem mutatják czélravezetőnek, mit tü­zetesebben kifejteni később leend alkalmunk. Tehát a kamatbiztosítás volna az, mit „bizo­nyos feltételek“ mellett a kormány figyelmébe annyival inkább lehetne ajánlani,­­minthogy egy más itt egy magyar tengeri keresk. gőzhaló­­zatot alapítani, mely mint „nemzeti vállalat“ nemcsak locális érdekeket, de az össz-állam ke­reskedelmi érdekét karolná fel, nehezen leend található *) A módozatok felett, melyeket ez­úttal nem annyira kifejteni, csak érinteni óhajtók, lehet­nek különböző nézetek, de egészen más utat, — mely a kitűzött czélra vezetne — jelen viszonya­ink között aligha találhatni. A kamatbiztosítás, mint mindenki tudja, az államra oly terhet ró, melyet számokkal előre ki­mutatni nem lehet, mint lehetne a mértföldek után fizetendő öszveget. De míg ez természeténél fogva nem szenved változást, (mert a megfutott mildek száma ugyanazon vonalon mindig ugyan­az marad), addig a biztosított kamatjárulék, ha a­ vállalat jól van kezelve, s ha — mint a keres­kedelmi világban mondani szokás — szerencsés: null-pontra is leszállhat. Egy ily vállalat körül tehát a legfontosabb kérdés az előnyös kezelés. Midőn az állam a kamatért jót áll, méltán igényelheti, hogy a vállalat kezelésére közvetlen befolyást is gyako­roljon. Hajózási vállalat a mi viszonyaink között csak nyerhet tekintélyben s önállóságában, ha arra a kormány közvetlen befolyást gyakorol. Lássuk tehát futólag, minő lehetne egy ily válla­lat szervezete s melyek lennének a kormány be­folyásának körvonalai ? Ha a kormány egy gőzhálózati vállalatnak 5%-ot biztosítana, ezt a következő alapfeltéte­lekhez köthetné: a) A társaság székhelye Fiume. b) A hajózásnak három tengerentúli fővonala lenne, jelesen: 1. egy keleti: Corfu, Sira, Smirna s Con­­stantinápoly érintésivel Várnáig. 2. E­g­y déli, melynek végpontja egyptomi Alexandria. (A menetrend részlete s egyes érin­tendő kikötők kijelölése csak később leend megállapítható.) 3. Egy nyugati: Malta, Marsaille érintési­vel Barcelonáig, vagy alkalmilag Rio de Jane­­iróig is. c) Egy Dalmát partmenti vonala Corfuig, hol ez a keleti vonallal érintkeznek, és végül d) egy a guarneroi öblöt, Záráig kerülő vo­nal.*) A társaság, a fővonalakat 2000 tonnásnál nem kisebb 400 lóerejű oly csavargőzösökkel fe­dezné, melyek a versenyt, más társaság hason szolgálatot tevő hajóival minden tekintetben ki­állhatják. Ezek Anglia jobbnevű gyáraiból vol­nának megrendelendők, mi nem zárná ki azt, hogy hazai hajóépítő telepeink is munkát kap­janak. Azon 8—10 hajóból ugyanis, melyet e vonalak fedezésére már az első évben beszerezni kellene kettőt vagy hármat a belföldi gyárak is előállíthatnának. A D­almat partmelléki vonalra, és a guarneroi öbölbelire 600—800 tonnás 160 ló­erejű hason­­lag csavargőzösöket kellene kiállítani, és egy 60 lóerejű kis vontató kerekes gő­zöst, mely meghatározott tonna utáni díj illet­ményért, terhelt vagy üres vitorláshajókat von­tatna a síktengerre ki, vagy onnan be a kikötőbe. E vontató gőzösnek állomása, menetrendje s ár­szabályai, melyek vitorlás hálózatunkra igen fontos tényezők, úgy a kikötőbeni szolgálatté­tele is, a fiumei tengerészeti hatóság jóváhagyása mellett állapíttatnék meg. A vállalat közigazgatását egy 5 tagú „igaz­gató tanács“ vezetné, melynek élén, mindig a fiumei tengerészeti hatóság elnöke állana. Az ügyvitelnek két osztályát: a hajózá­sit s a kereskedelmit, egy egy szakigazgató vezetné, kiknek azonban minden intézkedései csakis az igazgató tanács legalább 2 tagjának ellenjegyzése után lépnének életbe. E két szakigazgatót, bizonyos f­o­­teki évi javadalommal, melynek minimuma meghatároz­­tatnék, a társaság választaná 5 évre, úgy az igazgatótanács két más tagját is, míg a harma­dikat a fiumei keresk é­s iparkamara javaslatára, a negyediket pedig saját választása szerint ne­vezné ki a kormány. Ez utolsó egyszersmind az *)A felhozott alternatíva nem zárja ki azt az esetet, midőn a kormány gőzhajóz­ási intézményt mint vállal­kozó vagy egyedül, vagy másokkal egyetemben léte­sít, pé­ldául úgy, hogy az alaptőke egy részét adja. A vállalat létesítését kedvezmények által (mint pl. az adóelengedés) is elősegíthetné a kormány. Sz. *) E pontokat csak mint tervezetet közöljük. Tel­jesen kielégítőknek azokat nem mondhatjuk. Sz. igazgató tanács alelnöke lenne. E tanács tagjai a két szakigazgatóéval hasonmérvű évi javadal­mat húznak; a különböző osztályba sorozott igazgatási ügyeket (melyek a szakigazgatóké­ba bele nem foglalvák) maguk között fölosztván. Az elnök hatáskörét a kormány jelölné ki rész­letesebben. Ügynököket, hajóparancsnokokat, tiszteket s irodai hivatalnokokat az igazgatótanács nevez­ne ki. Az utak száma, a menetrend megállapítása, a közbeeső érintendő kikötők megjelölése, szóval a társaság egész szervezete itt részletezve nem lehet. Ennek itt csak legtávolabbi körvonalai van­nak érintve. Mi itt csak e vállalat alapját ké­pező elvet óhajtók némileg kiemelni; ha ez a kormány körében viszhangra találna, bizonyára találkoznának oly vállalkozók, kik nemcsak anyagi de erkölcsi biztosítékot is nyújthatnak az iránt, hogy az ily alapra fektetett nagy ten­gerészet az óhajtott czélnak meg is felelne. Az erőt, melylyel síkra lépni akarunk, a ver­senytárséhoz kell mérnünk, ha megállni óhaj­tunk. A franczia Messaggerie Imp.-nak az angol társasággal kellett megmérkőzni­e minthogy ha­sonló, sőt némely tekintetben még jobb erőket illetőleg eszközöket tudott előállitani, igy tért nyerni s ezt megtartani is képes volt. Hogy az eredmény még fényesebb nem volt,annak oka egy oly bajban rejlik, melyen nem segíthetett s me­lyet még a jövőben is nehezen orvosolhat, t. i. tengerészeti személyzetének — parancsnoktól az utolsó kormányosig-alanti műveltsége, mert a franczia tengerész sem az angoléval sem a mienkel nem állhatja ki a versenyt. Nekünk pedig a triesti osztrák Lloyddal kel­lene megmérkőznünk, ha csak nem akarunk arra szorítkozni, hogy keresetének hulladék morzsáit szedegessük. S e verseny üdvös is leend, mert, két hasonló erővel rendelkező társaság között oly nemesebb verseny várható, mely a kereske­delmi érdekeknek tisztább s magasabb szem­pontbóli felkarolásával igyekezik fölényre jutni, s ez ép oly üdvös leend, minő nyomasztó a ver­­senytársnélküli egyedárulkodás.­­ Országgyűlési tudósítások. A képviselőhöz 331. ülése ápril 20. Az esti lapunkban elmondottak után az eper­­jes-tarnovi vasút kérdésében továbbá szót emelt Irányi Dániel. Szóló e vonalat úgy keresi­, mint hadászati szempontból nem K.­Szeben és Palocsa, hanem Bártfa felé kívánná vezettetni. Azonkívül kérdi a miniszertől, mennyire haladtak a tanulmányok a vasút közelébe eső földek na­gyobb mérvbeni megterheltetése tárgyában, fi­gyelmezteti egyszersmind a vasúti munkások érdekeinek hatályosabb megóvására, valamint arra, hogy az engedményesek bánatpénzei na­gyobbak legyenek. Gorove István az első kérdésre azt feleli, hogy az új kataster életbeléptetése alkalmával gondoskodva lesz, hogy azon vidékek, melyeket a vasút szel át, nagyobb mérvben részeltessenek a terhekben. A többi kérdésekre is gondja lesz a kormánynak. Vécsey Tamás: Magyarország éjszaki ré­sze az osztrák birodalom legnagyobb korona or­szágával, Galicziával érintkezik, mely 1425 □ mlnyi kiterjedésű, és mely igen sok tekintetben utalva van Magyarországra, és viszont mi is utal­va vagyunk az ottani fogyasztó közönségre. Te­hát a három összeköttetést hazánk és Galiczia közt nem tartja túlzottnak, és így a három vo­nal ellen már elvből sem tehetne kifogást.­­ Azonban, ha a három összekötő vonal közül va­lamelyiknek elsőséget bírna tulajdonítani, az kétség kívül a jelenleg szőnyegen forgó azon vo­nal,mely Eperjesről kiindulva, a Poprád völgyét keresi fel, hogy azon természetes úton lépje át hazánk határait, melyet a gondviselés réges-ré­­gen kijelölt. Ezen vonal kiegészítésénél úgy a nemzetgazdasági, mint a stratégiai érvek sze­münk előtt állanak, annak kiépítését sürgetik és siettetik. Szóló ezen vonal kiépítésének csak egy nap­pal való elhalasztását is az ország vagyoni álla­potára nézve károsnak tartja, és így az elhalasz­tást semmi esetre sem pártolja. Mindennap emel­kedik a munkabér, mindennap szökik felfelé a kisajátítandó telkek értéke, tehát mindennap drágábbá tesszük a kiépítést, minél inkább ha­­lasztgatjuk azt. De azonkívül nem tartja a Bártfa-Dukla és az Eperjes-Poprád, illetőleg Eperjes Palocsai két vonalat még kereskedelmi szempontból sem annyira összehasonlítónak, hogy ez az utóbbi ká­rára esnék, sőt ellenkezőleg nyilvános adatok vannak, a­melyekből kétségtelen, hogy sokkal előnyösebb, kevesebb költséget okoz az Eperjes- Palocsai összeköttetés, mintha az Bártfa-Duklán vezettetnék. Szónok röviden azt akarja kiemelni, hogy míg Eperjes Palocsa felé az ország határát 1e 7 mért­­földnyi hosszúságban elérjük, addig Bártfa felé az ország határáig 10 mértföldet kellene építe­nünk , tehát már mag­a a hosszúság is inkább az eperjes-palocsai összeköttetés mellett szól. De másodszor a területi nehézségek megfon­tolása is a palocsai vonalat teszi inkább ajánla­tossá ; a területi nehézségek ugyanis Bártfa felé sokkal nagyobb kiépítési költséget igényelnek , tehát az építési költségek is az eperjes-palocsai összeköttetés mellett szólanak. Nevezetesen, a­mennyire az eddigi adatokból kivehetjük, ha az összeköttetés Bártfa felé menne, akkor 54,600 ft kellene mértföldenként­ biztosítani,ha pedig Palo­csa felé, akkor csak 45700 frt; tehát a vonal költsége 224700 frttal vesz kevesebbet igénybe, a­mi pedig igen nyomós argumentum K.-Szeben- Palocsa mellett. Az üzleti költségek is hasonlóképen fognak aránylani.Míg a bártfa-duklai vonalnál 107,000, addig a paloasainál csak 86,200 ft bruttó jöve­delem volna szükséges és így valószínű, hogy a kamatbiztosítás is kevesebb lesz az utóbbi vo­nalnál. Azonkívül a Bártfa felé vezető vonal nem oly hamar építhető ki, mint a kis-szeben-palocsai, mert Bártfa felé, hol két vízválasztó áll útban, sokkal nagyobbak a területi nehézségek. Végül felhozza, hogy az összeköttetés Eperjes-Palocsa irányában az igen iparos és művelt Szepességnek Poprád völgyet is bevonandja a kereskedelem hálózatába, a mi hazánknak bizonyosan nagy szolgálatot teend. Tehát mind stratégiai, mind nemzetgazdasági szempontból az eperjes­ palocsai vonalat tartván előnyösebbnek,a közp. bizottság javaslatát ajánl­ja elfogadás végett. (Helyeslés a jobb- és balol­dalon) Simonyi Ernő nem látván az általa felhozott érveket megczáfolva, indítványa mellett emel szót s a kérdésben levő vasutat a munkács-sztyi­­vel egyszerre kívánja tárgyaltatni. Pulszky Ágoston már azért sem tartja czél­­szerűnek a halasztást, mivel e tárgy már több­ször megfordult a ház előtt. Simonyi indítványa elesik. Tisza Kálmán e vonalat kész megszavazni, ha folytatása iránt biztosítva vagyunk, mert ellen esetben nem volna értelme és ekkor fölfüg­geszteni kívánná, míg a biztosítékot megnyer­tük. A minisztertől fölvilágosítást kér az iránt, miként érti azon nyilatkozatát, hogy Bártfának érdekeit szárnyvonal útján kellene kielégítni; azt-e, hogy meg fogja engedni, miszerint szárny­vonal épüljön, vagy pedig talán azt, hogy úgy, a­mint másutt is történt, hajlandó lesz egy ily szárnyvonal kiépítését nem ugyan az állam ter­hére vállalni, de ha az értekezletek e tekintet­ben megindulnak, — úgy, a­mint másutt is tör­­tént — annyi segélylyel, például mértföldenként bizonyos összeggel hozzájárulni. Gorové István Tisza első kérdésére azt vá­­laszolá, hogy e tekintetben a tárgyalások folytak a két kormány közt és megállapodások jöttek létre a tekintetben, hogy valamint a kormány Magyarországban fogja előmozdítani ezen vasút ügyét és kiépítésére a törvényes korlátok közt mindent el fog követni, úgy hasonló kötelezett­séget vállalt magára a bécsi minisztérium, hogy ezen vonalat a határszélen túl Galiczia területén folytatni fogja. A birodalmi tanács a munkács-stryit már meg is szavazta s a kérdésben levő vonal is nemsokára tárgyalás alá kerül, s igy szóló re­ményt, hogy a vonal, melyet épen a bécsi kor­mány sürgetett, létre fog jönni. Mi a bártfai szárnyvonalat illeti, szóló kijelen­ti, hogy ha azon érdekeltség, melylyel azon vi­dékek ezen vasút kiépítése iránt viseltetnek, ha­sonló áldozattal fog támogatatni, ha ez előter­­vezeteket, és előmunkálatokat az illető vidékek meg fogják tenni, s e tekintetben a javaslatokat és tervezeteket a kormánynak be fogják nyújtani, számolhatnak arra, hogy a kormány ezen vona­lat támogatni fogja. (Helyeslés jobbfelől) A támogatás egyik neme, a­melyet a kormány eddig is gyakorolni szokott, a garantia nélküli vasutaknál pl. az, hogy a kormány adómentes­séget biztosít, a tarifáknál nagyobb kedvezményt nyújt, s egyéb ily kisebb nemű kedvezményeket nyújt, a másik neme pedig a pénzbeli segély. Ez utóbbinak mennyiségére nézve a kormány ter­mészetesen csak akkor nyilatkozhatik, ha a terv a költségvetés és különösen az érdekelt vidékek ajánlatai és áldozatkészsége előtte ismeretes. Hogyha az érdekeltek készek áldozatra, a kor­mány is kész lesz a szükséges pénzbeli segélyt illendő mérvben felajánlani. Simonyi Ernő megjegyzi Gorova beszédére, hogy nem meggondolatlanul tette indítványát a vasúti tervezetnek a kormány általi megálla­­pítása iránt, — ezt látta szóló más országokban is, lehet hogy ott is meggondolatlanul járnak el, — de boldogulnak, czélhoz jutnak ; szomorú dolognak tartja, hogy ezt nálunk kivihetlennek mondják. Miután egyetlen egy érvet sem hallott arra nézve, hogy Galicziával két vasúti összeköt­tetésre volna szükség, az egyiknek kiépítése pedig már foganatba van véve, másodiknak kiépítését az ország pénze pazarl­ának tekinti, és azért a törvényjavaslatot tárgyalás alapjául el nem fogadja. Bujanovics Sándor Simonyi Ernővel szem­be szavainak félremagyarázását hozza helyre. Szólóval azt mondatta Simonyi Ernő, hogy két év előtt, midőn a ház az Ujhely-Homonna-Lubló- Przemysli összeköttetést elfogadta, ezzel elejtette ez Eperjes dukla tarnowi összeköttetést és azok kik elfogadták a Homonna Lubló Przemysli össze­köttetést, ezzel a tarnówi összeköttetésnek ellene szavaztak. Szóló ezt először nem mondotta,másodszor mint tény nem úgy áll, mert akkor versenyzett egy­mással az Eperjes Dukla Przemysli és az Ujhely Homonna Lubló Przemysli összeköttetés. Az ösz­­szeköttetési pont ki volt tűzve keleti Galicziában Przemysl­i nézete szerint helyesebb, czélszerűbb lett volna az Eperjes-Duklai összeköttetés, de azért, hogy ezen összeköttetés elesett,és e helyett az Ujhely-Przemysli összeköttetés fogadtatott el, korántsem estetett el az összeköttetés nyugati Galicziával, illetőleg Tarnowval, sőt a ház ugyanakkor elhatározta a Tarnowi vasúti összeköttetés kiépítését is. Zaedényi Ede nem érti, hogy miként lehet még kérdés tárgya az építés, holott e felett a ház már határozott. A tvjavaslatot elfogadja a közp.­bizottság véleménye szerint tárgyalás alapjául. A közp. bizottság véleménye elfogadtatván, a tvjavaslat módosítás nélkül fogadtatik el. Következik az engedélyokmány részle­tes tárgyalása. Simonyi Ernő az 1. §-ra vonatkozólag in­dokoltan ezen módosítványt adja be: „A­mennyiben azonban a törvények és szabályok valamint e jelen engedély-okmány határozmá­­nyai a pálya építésének tartama alatt az építést illetőleg a t.hozás vagy a kormány által megvál­toztatnának s ezen változtatás folytán az enge­délyesekre újabb terhek háromlanak azokért nekik a méltányossággal megfelelő kármentesí­tés fog nyujtatni. Gorove István a módosítvány elvetését kéri. Irányi D. pártolja a módosítványt,­­ elej­­tetik. A 3. §-ból Ir­ány­i D. ezen szavakat a 2-ik vágány épithetésére vonatkozólag: „mihelyt az engedélyes minden a kamat­biztosítás alapján az állam által nyújtott előlegeket és azok kama­tait törlesztette, kihagyatni kéri, mert így igen sokáig kellene várni a 1­2-ik vágány felépítésére. Pulszky Ágost az eredeti szöveg megtartás­­át látja czélszerűbbnek. Péchy Tamás ha csak arról volna szó, hogy azon vidék érdekei vétessenek tekintetbe, me­lyen a vasút keresztü fut, és ha csak ezen egy vasút vétetnék tekintetbe, azt kimagyarázható­­nak és helyesnek tartaná, de mikor Magyarország annyi vasutat épít és mikor ezen vasutak majd­nem mindenikének előleget­ kell adnia, akkor arra is kell figyelni, hogy az olyan vasutak, me­lyek ú­jja hoznak, ha az előlegeket lassanként vissza is fizetik, segítsenek amennyire lehet oly­­vasutakon is, melyek nem képesek visszafizetni az előleget, vagyis működjenek közre, hogy az állam pénze mennél inkább biztosítva legyen és e tekintetből ezen egy vasútra nézve nem tarta­ná czélszerűnek, hogy az állam előlegeinek visz­­szafizetése nem szabatnék ki feltétlenül arra néz­ve, hogy a második vágány is kiépíttessék Mert kétségtelen, hogy a másik vágány kiépí­tése után azon vasút, mely egy vágánynyal 8% -t jövedelmezett, nehezen fog 5%-nél is töb­bet jövedelmezni. Mert a kiépítési költség és a beruházás kettős vágánynál sokkal nagyobb lesz ; e tekintetből tehát óhajtaná, hogy a szerkezet fogadtassák el, mert azt kívánja, hogy az állam pénze, melyet a vasutak nagyon is igénybe vesznek, sokáig egyes vasútvonalnál ne hever­jen. Ajánlja a közp. bizottság szerkezetét elfo­gadás végett. Irányi D. indítványa elesik. A következő §­ok változtatás nélkül fogadtatnak el. A 9. §-nál szót emel Horn Ede. Azt találja, hogy e­b­ban van néhány pont,mely nem eléggé világos és per­lekedésre, meg viszálykodásra adhat alkalmat, így pl. az van benne, hogy a személy és áru­szállítási bérek meghatározására a kormány döntő befolyással bír. Ezen terminus nem elég­gé világos. Ha azt akarja mondani a t. kor­mány, hogy ezen béreket csak a kormány jóvá­hagyásával és beleegyezésével, akkor más vala­mit kellene mondani, de nem azt, hogy döntő befolyással bír, mert ez nagyon elastikus kife­jezés. De más részről az van ezen pontban, hogy a kormány nem kívánhatja ezen árak leszállítá­sát, ha ez által a pálya üzleti és fentartási költ­ségének födözése veszélyeztetnék. Nagyon kíváncsi tudni szóló, hogy miképen lehetne előre azt meghatározni ? Tény az, hogy az áruleszállítás a bevételeket nagyobbítja. Továbbá ellenkezést lát az 1. §. és ezen sza­kasz között. Itt az áll: „ha a vasúti szállítási díjakat, a törvényhozás akármikor szabályozni fogja, a díjszabályzat ezen engedélyezett pályára is tel­jesen érvényben lesz.“ De az első §-ban meg az engedélyeztetett meg a társulatnak, hogy: „a­mennyiben azonban e törvények és szabályok folytán az engedélyezee újabb terhek háromol­­nának, azokért neki a méltányosságnak megfe­lelő megtérítés fog nyújtatni.“ E tekintetben tehát fölvilágosítást kér a mi­nisztertől. Gorove István megjegyzi, hogy épen ezen pontra nézve nincs semmi ok oly megkülönböz­tetésre és következtetésre, minőt Horn kért, mert ha az állam a díjakat leszállíttatja, annak természetes következése az, hogy ha a bevéte­lekben hiány fog támadni, melyre nézve az ál­lam a társulatot a garantia folytán biztosítja. Ez áll azon vasutakra nézve, a­melyek állami garantiával bírnak, azon vasutakra nézve pedig, a­melyek állami garantiával nem bírnak telje­sen kötelező erővel bír, hogy az államtól sem­mi kárpótlást nem követelhetnek. A­mi a kormánynak döntő befolyását illeti, a taristákra, sokkal nagyobb előnynek tarja az államra nézve, ha ez teljhatalmúlag járhat el e tekintetben, mintha csak jóváhagyással bírna a tariffa meghatározásánál. Az eredeti szöveg megmarad. A következő szakaszok módosítás nélkül el­fogadtatnak a 35. § ig. Erre­­vonatkozólag Si­monyi E. észrevételt tesz. Itt ugyanis az mon­­datik, hogy ha fahidak és egyéb faépítmények szilárd anyagból építendők , ha szükségesnek találtatnék a kormány által,hogy ezek solidabb anyagból építessenek, akkor erre nézve külön egyezkedés történjék a vállalkozókkal, ezt szóló igen méltányosnak találja, mert igen természete­sen arra nézve, hogy valaki addig fából tartozott építeni, s ezentúl vasból vagy köböl építsen, új szerződés szükséges. De azután az mondatik, hogy ha a 60 ezer ft beszerzési értéknek megfelelő és jó üzletkarban tartott forgalmi eszközök elégségesek nem len­nének, ezt is a kormány se­gélyével s tulajdon­képen az államköltségén tartozzanak szaporíta­ni. Ezt már nem tartja helyesnek. Minden vasúti concessióban eddig az volt, hogy az engedélye­sek tartoznak a vasutat a szükség, a forgalom igényeinek megfelelő forgalmi eszközökkel a maguk költségén ellátni. A maguk költségén pedig azért, mert hiszen mennél inkább szaporíttatnak ezen vasúti eszkö­zök, annál nagyobb a jövedelem. Itt az monda­tik, hogy ha a pálya már 8 perc­entet jövedel­mez, tartoznak a maguk költségén kiállítani. Igen, de ez ellenmondás magával a törvényja­vaslattal. Ugyanezen szakaszban az mondatik, hogy 49 ezer ft biztosíttatik­ mértföldenként. 49 ezer ft tisztajövedelem kihozatalára szükséges hogy a vaspályának folytonos működésben le­gyen 98 ezer ft. áru forgalmi eszköze. Tehát 60 ezer ft forgalmi eszköz soha 8%-t jövedelmezni nem fog. Módosítványt ad be, mely szerint, a for­galmi eszközöket mindenkor jó karban és a for­galom igényeinek megfelelő számban tartani kö­teleztesek a válalkozók. Pulszky Á. felszó­lalása után az eredeti szöveg tartatik meg. Ekkor elfogadtatván a tvjavaslat, a holnapi ülés végén 3 adszor fel fog olvastatni. Ülés vége 1 óra 40 perczkor, más miniszterek lakásait megmotoztatta, papí­­raikat lefoglalta és ezüstkészletüket pénzzé tet­te. Ez eljárást a Mot df­ordre hozta javas­latba, Rochefort egy éles nyelven írt czikkben javasolja a korona gyémántjainak elárverezé­sét. E czikk főbb tartalma a következő: Jules Favre­ur és társai panaszt emelnek, hogy a commune néhány ezüstkészletet öszsze­­olvasztat. Pedig nem kellene elfeledniük. Picard ur, a nemzeti védelem kormányának pénzügyé­re, szept. 8-án a minisztertanácsban javaslatba hozta a tuilleriákban talált arany- ezüst és más ékszereket a pénzverdébe kell küldeni, hogy arany és ezüst rudakba öntessenek. E rendsza­bályt ellenvetés nélkül elfogadták és kétségen kívü­l ki is vitték volna, ha megszorulnak pénz dolgában. Ha Picard ur jogosítottnak érzé ma­gát ily javaslatot tenni, Jules Favre úr pedig azt elfogadni, ők, kik önhatalmúlag álltak a kormány élére, a commune nem tehetné ugyan­ezt ép oly joggal, midőn 150,000 választó hozta létre ? Én Favre én Picard vagyok, tehát össze­­olvasztathatom ajtailleriákban talált ezüstöt, de te csak Mason, Couvriet vagy Valón vagy, tehát nem szabad azt tenned: ez az egész ügyvédel­­mélet, mely Versaillesben meghonosult. Hogy pedig a belügyér elvesztette kedvét e tény megtagadásától, a czikk eszébe juttatja, hogy épen ő tervezte a korona gyémántjainak eladását, mi­által legalább 50 milliót lehetne szerezni. És az eladás csak azért maradt el, mert nem hitték, hogy abban a válságban 20 milliónál többet lehetett volna a gyémántokért kapni, de senki sem hozta kétségbe, hogy a kormánynak errre joga ne volna. A mi tegnapi védelmezőink, kik ma bombáz­­­nak minket, megnyugodhatnak­­veszteségükben. A kormány, melyhez tartoznak, más által van helyettesítve, mely ugyanazon jogon, melyre ők támaszkodtak, köteles igénybe venni mindazt, mi szükséges. A korona ékszereit Picard a bank­­nál e tette le, a­hol azoknak jelenleg lenni kell. Mi (t. i. a Mot d’ordre), ha commune lennénk, egy perczig se haboznánk e haszontalan ékszert, még veszteséggel is, eladni. Mi baj volna az, ha a monarcha, kit a Seine et Pise departementi gyű­lés ránk akar tukmálni, kénytelen lenne meg­elégedni csillám­kő- és kavicsból készült ko­ronával ?! E perczben nincs szükségünk sa­­phirra a királyok számára, hanem lőszerre a royalisták ellen, és igen örvendenénk, ha a „regens“ (így hívják Francziország legna­gyobb koronagyémántját) segítene minket a régenség megbuktatására. T o 1 a i n t, ki az Internationale jelentékeny tagja volt, a nemzetközi munkás-egylet kizárta a „testvérek“ sorából, mert „az ügyet a leggyá­vább és legszemtelenebb módon elárulta“ és a szövetség tanács előterjeszti a londoni főtanács­nak e kizárást helybenhagyás végett. A párisi lapok, ide számítva a mérsékelteket is, igen felbőszültek a községi törvényjavaslat felett, különösen azért, hogy a nagyvárosokban is mairek neveztetnének­­ki. Különösen a „Sic­­ele“ támadja meg ez intézkedést, és statistikai adatokkal igyekszik kitüntetni ennek­­absurd eredményeit. A fővárosokat megfosztják azon jogtól, hogy mairet válaszszanak és a vidéki vá­rosoknak ezt megengedik: ez a legeszélytelenebb lépés, mit a Thiers kormány ez ideig tett­ Parisból. Minden tudósítás oda megy ki, hogy a felke­lés tulajdonképeni fejei : Delescluze, Cluseret és Raoul Rigault. A commune e triumviratus előtt teljesen háttérbe szorul. Főszerepet Cluseret ját­szik. A nemzetőrség nagy része el van áltatva, a helyzetet egyáltalában nem ismerik. Azon­­ il van elterjedve, hogy Versaillesban már procla­­málták a királyságot, hogy a foglyokkal a leg­borzasztóbb módon bánnak és a nemzetőrség nagy része a felkelést a legszentebb ügynek tart­ja. A commune elvesztené tekintélyét, ha a ver­­saillesi kormány a köztársaságot véglegesen el­határozná. A commune folytatja önkénykedéseit­ Egy rendeletben 16 óra összehívta a munkások syn­­dicus kamráját, hogy ez egy enquete bizottságot állítson fel, mely megállapítaná a pusztán ha­gyott munkás műhelyek statisztikáját és egy tvjavaslatot készítene, melyben megállapíttatná­­nak azon feltételek, melyek alatt a gyárak azon­nal megkezdhetnék működésüket. Megjegyzen­dő, hogy e terv szerint a munkás műhelyeket nem azok használnák, kik elhagyták, hanem a felállítandó munkás-egyletek. Egyszersmind egy választott bíróság határoz­na azon feltételek felől, melyek mellett az ed­digi munkaadók műhelyeiket készek lennének az ily munkás egyleteknek átengedni. Ismeretes tény, hogy a commune Thiers, Favre, Picard és Franczia nemzetgyűlés. A községi törvényjavaslat elfogadása után (499 szavazattal 18 ellen), a nemzetgyűlés ápr. 15-én azon törvényjavaslat tárgyalására tért át, mely a sajtóvétségeket az es­küdtszék illetékessége alá helyezi vissza. Általános vitára szónok nem jelentkezett. Az első czikk egyhangúlag elfogadtatott. Szövege ez: „Azon vétségek megfenyitése, melyek sajtó utján követtetnek el, és az 1819. május 17 -i törvény­­­czikkében fel vannak említve, e tör­vény életbeléptetése napjától fogva az 1849. jul. 27 -i törvény 3. czikke értelmében, mely ismét törvény erejével felruháztatik, a következő meg­szorításokkal fog megtörténni.“ (Az említett czik­­kek azt határozzák, hogy e vétségek az esküdt­szék elé tartoznak.) A második czikk igy hangzik: A fenyitő tör­vényszék (tribunal correctionel) tovább is a kö­vetkező vétségek felett fog ítélni: 1. Az erkölcsi­­ség megsértése képek, rajzok, nyomatok és jel­vények kiadása, kiosztása, kirakatba tétele és eladása. 2. Magányzók rágalmazása. 3. Becsület­sértések felett. G­­­r­a n d (katholikus) kívánja, hogy az er­kölcsiséget megsértő vétségek közé vétessék fel az is, mely a vallásos közerkölcs ellen van irányozva, tehát hogy e vétségek is a fenyítő törvényszék elé tartozzanak. A társadalom jelenlegi állapotára támaszkod­va és azon szükség elismeréséből kiindulva, hogy a vallást és az erkölcsöt hatályosan oltalmazni kell, Giraud oly értelemben módosítványt ad be. Broglie hg, a bizottság elnöke és elő­adója : Ha az előttünk fekvő módosítvány csak a hallott okokkal támogattatik, akkor az nem találhat sem helyeslésre, sem ellenmondásra. Nem engedhetem meg, hogy a társadalom alap­elvei tagadása mindig vétség volna, nem enge­dem meg azt sem, hogy gyilkosság és rablás összeté­vesztessenek az erkölcsis­ég megsértésével. A sajtótörvénynek oly bűntettekhez köze nincs. Annak oka, hogy a bizottság a sajtóvétségeket az esküdtszék illetékessége alá adták az, hogy e vét­ségek nem súlyosak, hogy a körülményekkel, a kedélyek állapotával változnak, s hogy a bírónak nehéz ítélni a közvélemény ezen változatosságá­­val szemben. A bíró meggyőződése pedig felette kell hogy álljon a vélemények ingadozásának. Egy másik ok az, hogy a közvélemény a bünte­tés előtt nyilatkozik, és üdvös nem volna annak ellenére ítéletet hozni. Az esküdtszék ál­talában a közvélemény szerve és tolmácsa. Ezekből kiindulva, nem oszthatom előttem szóló véleményét. Semmi sem volna könnyebb, mint valamely sociális vagy politikai theóriát azon közvetett ürügy alatt üldözni, hogy az erkölcsöt rontja. Ha a múlt században Vol­­tairet és Montesquieut üldözték, ez talán csak a jó erkölcs megóvása végett történt? (Helyeslés.) És midőn Bérangert üldözték, csak a jó erköl­csöt féltették-e? Nem azon veszély állana-e elő, hogy minden a vallás tanától eltérő nézet és tan, a fenyitő szék elé kerülhetne ? És várjon igaz-e, hogy a sajtó korlátolása által megóvjuk a társadalmat? Ha megengedjük, hogy a társadalmat a fenyitő szék jobban óvja meg, következetesen el kell folytatás a mellékleten.

Next