A Hon, 1871. április (9. évfolyam, 76-100. szám)
1871-04-22 / 92. szám
got, Maros-Vásárhelyen, Ny.-Szeredán és Erdő- Sz.-Györgyön. Udvarhelyszék egy törvényszék: Székely Udvarhelyen. Három járásbíróság: Udvarhelyszék, Székelykeresztúr és Oklándon. Segesvár és Medgyesszék szavazás útján nyert két törvényszéket Segesváron és Medgyesen : az első három járásbíróságot Segesvár, Kőhalom és Nagysinken, a második két járásbíróságot: Medgyesen és Nagy Selyken. Küküllő megye fölött hosszas vita folyt, Dicsőszentmárton és Erzsébetváros érdekében, két törvényszék kéretett a buzgó képviselők által, de csak egy szavaztatott Erzsébetvárosi székhelylyel, és vigaszul négy járásbírósággal: Erzsébetváros, Dicsőszentmárton, Babács és Radnóton. E szerint Erdély az eddigi 16 törvényszék helyett nyert 24 törvszéket, tehát 8-al többet, eddigi 81 járó bírósága helyett pedig kap 70-et, tehát tizenegygyel kevesebbet. Az Ülés holnap délután öt órakor folytattatik. Magyar tengeri gőzhajózás. in. Múlt czikkemben kimutattam, hogy a magyar tengerészet alkotásánál azon elvből kell kiindulni, miszerint a kezdeményezésre a kormány van hivatva. Most tehát azon kérdés merül föl, hogy mine legyen szon kezdeményezés, melyet a kormánytól várunk? Az állam, egy hajózási társaságot leginkább a következő két módon szokott segélyezni: vagy meghatározott vonalakon megfutott mértföldek száma után fizet járulékot, vagy a részvényeknek biztosít bizonyos meghatározott kamatot. Az elsőről ezúttal csak annyit, hogy viszonyaink ezt nem mutatják czélravezetőnek, mit tüzetesebben kifejteni később leend alkalmunk. Tehát a kamatbiztosítás volna az, mit „bizonyos feltételek“ mellett a kormány figyelmébe annyival inkább lehetne ajánlani,minthogy egy más itt egy magyar tengeri keresk. gőzhalózatot alapítani, mely mint „nemzeti vállalat“ nemcsak locális érdekeket, de az össz-állam kereskedelmi érdekét karolná fel, nehezen leend található *) A módozatok felett, melyeket ezúttal nem annyira kifejteni, csak érinteni óhajtók, lehetnek különböző nézetek, de egészen más utat, — mely a kitűzött czélra vezetne — jelen viszonyaink között aligha találhatni. A kamatbiztosítás, mint mindenki tudja, az államra oly terhet ró, melyet számokkal előre kimutatni nem lehet, mint lehetne a mértföldek után fizetendő öszveget. De míg ez természeténél fogva nem szenved változást, (mert a megfutott mildek száma ugyanazon vonalon mindig ugyanaz marad), addig a biztosított kamatjárulék, ha a vállalat jól van kezelve, s ha — mint a kereskedelmi világban mondani szokás — szerencsés: null-pontra is leszállhat. Egy ily vállalat körül tehát a legfontosabb kérdés az előnyös kezelés. Midőn az állam a kamatért jót áll, méltán igényelheti, hogy a vállalat kezelésére közvetlen befolyást is gyakoroljon. Hajózási vállalat a mi viszonyaink között csak nyerhet tekintélyben s önállóságában, ha arra a kormány közvetlen befolyást gyakorol. Lássuk tehát futólag, minő lehetne egy ily vállalat szervezete s melyek lennének a kormány befolyásának körvonalai ? Ha a kormány egy gőzhálózati vállalatnak 5%-ot biztosítana, ezt a következő alapfeltételekhez köthetné: a) A társaság székhelye Fiume. b) A hajózásnak három tengerentúli fővonala lenne, jelesen: 1. egy keleti: Corfu, Sira, Smirna s Constantinápoly érintésivel Várnáig. 2. Egy déli, melynek végpontja egyptomi Alexandria. (A menetrend részlete s egyes érintendő kikötők kijelölése csak később leend megállapítható.) 3. Egy nyugati: Malta, Marsaille érintésivel Barcelonáig, vagy alkalmilag Rio de Janeiróig is. c) Egy Dalmát partmenti vonala Corfuig, hol ez a keleti vonallal érintkeznek, és végül d) egy a guarneroi öblöt, Záráig kerülő vonal.*) A társaság, a fővonalakat 2000 tonnásnál nem kisebb 400 lóerejű oly csavargőzösökkel fedezné, melyek a versenyt, más társaság hason szolgálatot tevő hajóival minden tekintetben kiállhatják. Ezek Anglia jobbnevű gyáraiból volnának megrendelendők, mi nem zárná ki azt, hogy hazai hajóépítő telepeink is munkát kapjanak. Azon 8—10 hajóból ugyanis, melyet e vonalak fedezésére már az első évben beszerezni kellene kettőt vagy hármat a belföldi gyárak is előállíthatnának. A Dalmat partmelléki vonalra, és a guarneroi öbölbelire 600—800 tonnás 160 lóerejű hasonlag csavargőzösöket kellene kiállítani, és egy 60 lóerejű kis vontató kerekes gőzöst, mely meghatározott tonna utáni díj illetményért, terhelt vagy üres vitorláshajókat vontatna a síktengerre ki, vagy onnan be a kikötőbe. E vontató gőzösnek állomása, menetrendje s árszabályai, melyek vitorlás hálózatunkra igen fontos tényezők, úgy a kikötőbeni szolgálattétele is, a fiumei tengerészeti hatóság jóváhagyása mellett állapíttatnék meg. A vállalat közigazgatását egy 5 tagú „igazgató tanács“ vezetné, melynek élén, mindig a fiumei tengerészeti hatóság elnöke állana. Az ügyvitelnek két osztályát: a hajózásit s a kereskedelmit, egy egy szakigazgató vezetné, kiknek azonban minden intézkedései csakis az igazgató tanács legalább 2 tagjának ellenjegyzése után lépnének életbe. E két szakigazgatót, bizonyos foteki évi javadalommal, melynek minimuma meghatároztatnék, a társaság választaná 5 évre, úgy az igazgatótanács két más tagját is, míg a harmadikat a fiumei keresk és iparkamara javaslatára, a negyediket pedig saját választása szerint nevezné ki a kormány. Ez utolsó egyszersmind az *)A felhozott alternatíva nem zárja ki azt az esetet, midőn a kormány gőzhajózási intézményt mint vállalkozó vagy egyedül, vagy másokkal egyetemben létesít, például úgy, hogy az alaptőke egy részét adja. A vállalat létesítését kedvezmények által (mint pl. az adóelengedés) is elősegíthetné a kormány. Sz. *) E pontokat csak mint tervezetet közöljük. Teljesen kielégítőknek azokat nem mondhatjuk. Sz. igazgató tanács alelnöke lenne. E tanács tagjai a két szakigazgatóéval hasonmérvű évi javadalmat húznak; a különböző osztályba sorozott igazgatási ügyeket (melyek a szakigazgatókéba bele nem foglalvák) maguk között fölosztván. Az elnök hatáskörét a kormány jelölné ki részletesebben. Ügynököket, hajóparancsnokokat, tiszteket s irodai hivatalnokokat az igazgatótanács nevezne ki. Az utak száma, a menetrend megállapítása, a közbeeső érintendő kikötők megjelölése, szóval a társaság egész szervezete itt részletezve nem lehet. Ennek itt csak legtávolabbi körvonalai vannak érintve. Mi itt csak e vállalat alapját képező elvet óhajtók némileg kiemelni; ha ez a kormány körében viszhangra találna, bizonyára találkoznának oly vállalkozók, kik nemcsak anyagi de erkölcsi biztosítékot is nyújthatnak az iránt, hogy az ily alapra fektetett nagy tengerészet az óhajtott czélnak meg is felelne. Az erőt, melylyel síkra lépni akarunk, a versenytárséhoz kell mérnünk, ha megállni óhajtunk. A franczia Messaggerie Imp.-nak az angol társasággal kellett megmérkőznie minthogy hasonló, sőt némely tekintetben még jobb erőket illetőleg eszközöket tudott előállitani, igy tért nyerni s ezt megtartani is képes volt. Hogy az eredmény még fényesebb nem volt,annak oka egy oly bajban rejlik, melyen nem segíthetett s melyet még a jövőben is nehezen orvosolhat, t. i. tengerészeti személyzetének — parancsnoktól az utolsó kormányosig-alanti műveltsége, mert a franczia tengerész sem az angoléval sem a mienkel nem állhatja ki a versenyt. Nekünk pedig a triesti osztrák Lloyddal kellene megmérkőznünk, ha csak nem akarunk arra szorítkozni, hogy keresetének hulladék morzsáit szedegessük. S e verseny üdvös is leend, mert, két hasonló erővel rendelkező társaság között oly nemesebb verseny várható, mely a kereskedelmi érdekeknek tisztább s magasabb szempontbóli felkarolásával igyekezik fölényre jutni, s ez ép oly üdvös leend, minő nyomasztó a versenytársnélküli egyedárulkodás. Országgyűlési tudósítások. A képviselőhöz 331. ülése ápril 20. Az esti lapunkban elmondottak után az eperjes-tarnovi vasút kérdésében továbbá szót emelt Irányi Dániel. Szóló e vonalat úgy keresi, mint hadászati szempontból nem K.Szeben és Palocsa, hanem Bártfa felé kívánná vezettetni. Azonkívül kérdi a miniszertől, mennyire haladtak a tanulmányok a vasút közelébe eső földek nagyobb mérvbeni megterheltetése tárgyában, figyelmezteti egyszersmind a vasúti munkások érdekeinek hatályosabb megóvására, valamint arra, hogy az engedményesek bánatpénzei nagyobbak legyenek. Gorove István az első kérdésre azt feleli, hogy az új kataster életbeléptetése alkalmával gondoskodva lesz, hogy azon vidékek, melyeket a vasút szel át, nagyobb mérvben részeltessenek a terhekben. A többi kérdésekre is gondja lesz a kormánynak. Vécsey Tamás: Magyarország éjszaki része az osztrák birodalom legnagyobb korona országával, Galicziával érintkezik, mely 1425 □ mlnyi kiterjedésű, és mely igen sok tekintetben utalva van Magyarországra, és viszont mi is utalva vagyunk az ottani fogyasztó közönségre. Tehát a három összeköttetést hazánk és Galiczia közt nem tartja túlzottnak, és így a három vonal ellen már elvből sem tehetne kifogást. Azonban, ha a három összekötő vonal közül valamelyiknek elsőséget bírna tulajdonítani, az kétség kívül a jelenleg szőnyegen forgó azon vonal,mely Eperjesről kiindulva, a Poprád völgyét keresi fel, hogy azon természetes úton lépje át hazánk határait, melyet a gondviselés réges-régen kijelölt. Ezen vonal kiegészítésénél úgy a nemzetgazdasági, mint a stratégiai érvek szemünk előtt állanak, annak kiépítését sürgetik és siettetik. Szóló ezen vonal kiépítésének csak egy nappal való elhalasztását is az ország vagyoni állapotára nézve károsnak tartja, és így az elhalasztást semmi esetre sem pártolja. Mindennap emelkedik a munkabér, mindennap szökik felfelé a kisajátítandó telkek értéke, tehát mindennap drágábbá tesszük a kiépítést, minél inkább halasztgatjuk azt. De azonkívül nem tartja a Bártfa-Dukla és az Eperjes-Poprád, illetőleg Eperjes Palocsai két vonalat még kereskedelmi szempontból sem annyira összehasonlítónak, hogy ez az utóbbi kárára esnék, sőt ellenkezőleg nyilvános adatok vannak, amelyekből kétségtelen, hogy sokkal előnyösebb, kevesebb költséget okoz az Eperjes- Palocsai összeköttetés, mintha az Bártfa-Duklán vezettetnék. Szónok röviden azt akarja kiemelni, hogy míg Eperjes Palocsa felé az ország határát 1e 7 mértföldnyi hosszúságban elérjük, addig Bártfa felé az ország határáig 10 mértföldet kellene építenünk , tehát már maga a hosszúság is inkább az eperjes-palocsai összeköttetés mellett szól. De másodszor a területi nehézségek megfontolása is a palocsai vonalat teszi inkább ajánlatossá ; a területi nehézségek ugyanis Bártfa felé sokkal nagyobb kiépítési költséget igényelnek , tehát az építési költségek is az eperjes-palocsai összeköttetés mellett szólanak. Nevezetesen, amennyire az eddigi adatokból kivehetjük, ha az összeköttetés Bártfa felé menne, akkor 54,600 ft kellene mértföldenként biztosítani,ha pedig Palocsa felé, akkor csak 45700 frt; tehát a vonal költsége 224700 frttal vesz kevesebbet igénybe, ami pedig igen nyomós argumentum K.-Szeben- Palocsa mellett. Az üzleti költségek is hasonlóképen fognak aránylani.Míg a bártfa-duklai vonalnál 107,000, addig a paloasainál csak 86,200 ft bruttó jövedelem volna szükséges és így valószínű, hogy a kamatbiztosítás is kevesebb lesz az utóbbi vonalnál. Azonkívül a Bártfa felé vezető vonal nem oly hamar építhető ki, mint a kis-szeben-palocsai, mert Bártfa felé, hol két vízválasztó áll útban, sokkal nagyobbak a területi nehézségek. Végül felhozza, hogy az összeköttetés Eperjes-Palocsa irányában az igen iparos és művelt Szepességnek Poprád völgyet is bevonandja a kereskedelem hálózatába, a mi hazánknak bizonyosan nagy szolgálatot teend. Tehát mind stratégiai, mind nemzetgazdasági szempontból az eperjes palocsai vonalat tartván előnyösebbnek,a közp. bizottság javaslatát ajánlja elfogadás végett. (Helyeslés a jobb- és baloldalon) Simonyi Ernő nem látván az általa felhozott érveket megczáfolva, indítványa mellett emel szót s a kérdésben levő vasutat a munkács-sztyivel egyszerre kívánja tárgyaltatni. Pulszky Ágoston már azért sem tartja czélszerűnek a halasztást, mivel e tárgy már többször megfordult a ház előtt. Simonyi indítványa elesik. Tisza Kálmán e vonalat kész megszavazni, ha folytatása iránt biztosítva vagyunk, mert ellen esetben nem volna értelme és ekkor fölfüggeszteni kívánná, míg a biztosítékot megnyertük. A minisztertől fölvilágosítást kér az iránt, miként érti azon nyilatkozatát, hogy Bártfának érdekeit szárnyvonal útján kellene kielégítni; azt-e, hogy meg fogja engedni, miszerint szárnyvonal épüljön, vagy pedig talán azt, hogy úgy, amint másutt is történt, hajlandó lesz egy ily szárnyvonal kiépítését nem ugyan az állam terhére vállalni, de ha az értekezletek e tekintetben megindulnak, — úgy, amint másutt is történt — annyi segélylyel, például mértföldenként bizonyos összeggel hozzájárulni. Gorové István Tisza első kérdésére azt válaszolá, hogy e tekintetben a tárgyalások folytak a két kormány közt és megállapodások jöttek létre a tekintetben, hogy valamint a kormány Magyarországban fogja előmozdítani ezen vasút ügyét és kiépítésére a törvényes korlátok közt mindent el fog követni, úgy hasonló kötelezettséget vállalt magára a bécsi minisztérium, hogy ezen vonalat a határszélen túl Galiczia területén folytatni fogja. A birodalmi tanács a munkács-stryit már meg is szavazta s a kérdésben levő vonal is nemsokára tárgyalás alá kerül, s igy szóló reményt, hogy a vonal, melyet épen a bécsi kormány sürgetett, létre fog jönni. Mi a bártfai szárnyvonalat illeti, szóló kijelenti, hogy ha azon érdekeltség, melylyel azon vidékek ezen vasút kiépítése iránt viseltetnek, hasonló áldozattal fog támogatatni, ha ez előtervezeteket, és előmunkálatokat az illető vidékek meg fogják tenni, s e tekintetben a javaslatokat és tervezeteket a kormánynak be fogják nyújtani, számolhatnak arra, hogy a kormány ezen vonalat támogatni fogja. (Helyeslés jobbfelől) A támogatás egyik neme, amelyet a kormány eddig is gyakorolni szokott, a garantia nélküli vasutaknál pl. az, hogy a kormány adómentességet biztosít, a tarifáknál nagyobb kedvezményt nyújt, s egyéb ily kisebb nemű kedvezményeket nyújt, a másik neme pedig a pénzbeli segély. Ez utóbbinak mennyiségére nézve a kormány természetesen csak akkor nyilatkozhatik, ha a terv a költségvetés és különösen az érdekelt vidékek ajánlatai és áldozatkészsége előtte ismeretes. Hogyha az érdekeltek készek áldozatra, a kormány is kész lesz a szükséges pénzbeli segélyt illendő mérvben felajánlani. Simonyi Ernő megjegyzi Gorova beszédére, hogy nem meggondolatlanul tette indítványát a vasúti tervezetnek a kormány általi megállapítása iránt, — ezt látta szóló más országokban is, lehet hogy ott is meggondolatlanul járnak el, — de boldogulnak, czélhoz jutnak ; szomorú dolognak tartja, hogy ezt nálunk kivihetlennek mondják. Miután egyetlen egy érvet sem hallott arra nézve, hogy Galicziával két vasúti összeköttetésre volna szükség, az egyiknek kiépítése pedig már foganatba van véve, másodiknak kiépítését az ország pénze pazarlának tekinti, és azért a törvényjavaslatot tárgyalás alapjául el nem fogadja. Bujanovics Sándor Simonyi Ernővel szembe szavainak félremagyarázását hozza helyre. Szólóval azt mondatta Simonyi Ernő, hogy két év előtt, midőn a ház az Ujhely-Homonna-Lubló- Przemysli összeköttetést elfogadta, ezzel elejtette ez Eperjes dukla tarnowi összeköttetést és azok kik elfogadták a Homonna Lubló Przemysli összeköttetést, ezzel a tarnówi összeköttetésnek ellene szavaztak. Szóló ezt először nem mondotta,másodszor mint tény nem úgy áll, mert akkor versenyzett egymással az Eperjes Dukla Przemysli és az Ujhely Homonna Lubló Przemysli összeköttetés. Az öszszeköttetési pont ki volt tűzve keleti Galicziában Przemysli nézete szerint helyesebb, czélszerűbb lett volna az Eperjes-Duklai összeköttetés, de azért, hogy ezen összeköttetés elesett,és e helyett az Ujhely-Przemysli összeköttetés fogadtatott el, korántsem estetett el az összeköttetés nyugati Galicziával, illetőleg Tarnowval, sőt a ház ugyanakkor elhatározta a Tarnowi vasúti összeköttetés kiépítését is. Zaedényi Ede nem érti, hogy miként lehet még kérdés tárgya az építés, holott e felett a ház már határozott. A tvjavaslatot elfogadja a közp.bizottság véleménye szerint tárgyalás alapjául. A közp. bizottság véleménye elfogadtatván, a tvjavaslat módosítás nélkül fogadtatik el. Következik az engedélyokmány részletes tárgyalása. Simonyi Ernő az 1. §-ra vonatkozólag indokoltan ezen módosítványt adja be: „Amennyiben azonban a törvények és szabályok valamint e jelen engedély-okmány határozmányai a pálya építésének tartama alatt az építést illetőleg a t.hozás vagy a kormány által megváltoztatnának s ezen változtatás folytán az engedélyesekre újabb terhek háromlanak azokért nekik a méltányossággal megfelelő kármentesítés fog nyujtatni. Gorove István a módosítvány elvetését kéri. Irányi D. pártolja a módosítványt, elejtetik. A 3. §-ból Irányi D. ezen szavakat a 2-ik vágány épithetésére vonatkozólag: „mihelyt az engedélyes minden a kamatbiztosítás alapján az állam által nyújtott előlegeket és azok kamatait törlesztette, kihagyatni kéri, mert így igen sokáig kellene várni a 12-ik vágány felépítésére. Pulszky Ágost az eredeti szöveg megtartását látja czélszerűbbnek. Péchy Tamás ha csak arról volna szó, hogy azon vidék érdekei vétessenek tekintetbe, melyen a vasút keresztü fut, és ha csak ezen egy vasút vétetnék tekintetbe, azt kimagyarázhatónak és helyesnek tartaná, de mikor Magyarország annyi vasutat épít és mikor ezen vasutak majdnem mindenikének előleget kell adnia, akkor arra is kell figyelni, hogy az olyan vasutak, melyek újja hoznak, ha az előlegeket lassanként vissza is fizetik, segítsenek amennyire lehet olyvasutakon is, melyek nem képesek visszafizetni az előleget, vagyis működjenek közre, hogy az állam pénze mennél inkább biztosítva legyen és e tekintetből ezen egy vasútra nézve nem tartaná czélszerűnek, hogy az állam előlegeinek viszszafizetése nem szabatnék ki feltétlenül arra nézve, hogy a második vágány is kiépíttessék Mert kétségtelen, hogy a másik vágány kiépítése után azon vasút, mely egy vágánynyal 8% -t jövedelmezett, nehezen fog 5%-nél is többet jövedelmezni. Mert a kiépítési költség és a beruházás kettős vágánynál sokkal nagyobb lesz ; e tekintetből tehát óhajtaná, hogy a szerkezet fogadtassák el, mert azt kívánja, hogy az állam pénze, melyet a vasutak nagyon is igénybe vesznek, sokáig egyes vasútvonalnál ne heverjen. Ajánlja a közp. bizottság szerkezetét elfogadás végett. Irányi D. indítványa elesik. A következő §ok változtatás nélkül fogadtatnak el. A 9. §-nál szót emel Horn Ede. Azt találja, hogy ebban van néhány pont,mely nem eléggé világos és perlekedésre, meg viszálykodásra adhat alkalmat, így pl. az van benne, hogy a személy és áruszállítási bérek meghatározására a kormány döntő befolyással bír. Ezen terminus nem eléggé világos. Ha azt akarja mondani a t. kormány, hogy ezen béreket csak a kormány jóváhagyásával és beleegyezésével, akkor más valamit kellene mondani, de nem azt, hogy döntő befolyással bír, mert ez nagyon elastikus kifejezés. De más részről az van ezen pontban, hogy a kormány nem kívánhatja ezen árak leszállítását, ha ez által a pálya üzleti és fentartási költségének födözése veszélyeztetnék. Nagyon kíváncsi tudni szóló, hogy miképen lehetne előre azt meghatározni ? Tény az, hogy az áruleszállítás a bevételeket nagyobbítja. Továbbá ellenkezést lát az 1. §. és ezen szakasz között. Itt az áll: „ha a vasúti szállítási díjakat, a törvényhozás akármikor szabályozni fogja, a díjszabályzat ezen engedélyezett pályára is teljesen érvényben lesz.“ De az első §-ban meg az engedélyeztetett meg a társulatnak, hogy: „amennyiben azonban e törvények és szabályok folytán az engedélyezee újabb terhek háromolnának, azokért neki a méltányosságnak megfelelő megtérítés fog nyújtatni.“ E tekintetben tehát fölvilágosítást kér a minisztertől. Gorove István megjegyzi, hogy épen ezen pontra nézve nincs semmi ok oly megkülönböztetésre és következtetésre, minőt Horn kért, mert ha az állam a díjakat leszállíttatja, annak természetes következése az, hogy ha a bevételekben hiány fog támadni, melyre nézve az állam a társulatot a garantia folytán biztosítja. Ez áll azon vasutakra nézve, amelyek állami garantiával bírnak, azon vasutakra nézve pedig, amelyek állami garantiával nem bírnak teljesen kötelező erővel bír, hogy az államtól semmi kárpótlást nem követelhetnek. Ami a kormánynak döntő befolyását illeti, a taristákra, sokkal nagyobb előnynek tarja az államra nézve, ha ez teljhatalmúlag járhat el e tekintetben, mintha csak jóváhagyással bírna a tariffa meghatározásánál. Az eredeti szöveg megmarad. A következő szakaszok módosítás nélkül elfogadtatnak a 35. § ig. Errevonatkozólag Simonyi E. észrevételt tesz. Itt ugyanis az mondatik, hogy ha fahidak és egyéb faépítmények szilárd anyagból építendők , ha szükségesnek találtatnék a kormány által,hogy ezek solidabb anyagból építessenek, akkor erre nézve külön egyezkedés történjék a vállalkozókkal, ezt szóló igen méltányosnak találja, mert igen természetesen arra nézve, hogy valaki addig fából tartozott építeni, s ezentúl vasból vagy köböl építsen, új szerződés szükséges. De azután az mondatik, hogy ha a 60 ezer ft beszerzési értéknek megfelelő és jó üzletkarban tartott forgalmi eszközök elégségesek nem lennének, ezt is a kormány segélyével s tulajdonképen az államköltségén tartozzanak szaporítani. Ezt már nem tartja helyesnek. Minden vasúti concessióban eddig az volt, hogy az engedélyesek tartoznak a vasutat a szükség, a forgalom igényeinek megfelelő forgalmi eszközökkel a maguk költségén ellátni. A maguk költségén pedig azért, mert hiszen mennél inkább szaporíttatnak ezen vasúti eszközök, annál nagyobb a jövedelem. Itt az mondatik, hogy ha a pálya már 8 percentet jövedelmez, tartoznak a maguk költségén kiállítani. Igen, de ez ellenmondás magával a törvényjavaslattal. Ugyanezen szakaszban az mondatik, hogy 49 ezer ft biztosíttatik mértföldenként. 49 ezer ft tisztajövedelem kihozatalára szükséges hogy a vaspályának folytonos működésben legyen 98 ezer ft. áru forgalmi eszköze. Tehát 60 ezer ft forgalmi eszköz soha 8%-t jövedelmezni nem fog. Módosítványt ad be, mely szerint, a forgalmi eszközöket mindenkor jó karban és a forgalom igényeinek megfelelő számban tartani köteleztesek a válalkozók. Pulszky Á. felszólalása után az eredeti szöveg tartatik meg. Ekkor elfogadtatván a tvjavaslat, a holnapi ülés végén 3 adszor fel fog olvastatni. Ülés vége 1 óra 40 perczkor, más miniszterek lakásait megmotoztatta, papíraikat lefoglalta és ezüstkészletüket pénzzé tette. Ez eljárást a Mot dfordre hozta javaslatba, Rochefort egy éles nyelven írt czikkben javasolja a korona gyémántjainak elárverezését. E czikk főbb tartalma a következő: Jules Favreur és társai panaszt emelnek, hogy a commune néhány ezüstkészletet öszszeolvasztat. Pedig nem kellene elfeledniük. Picard ur, a nemzeti védelem kormányának pénzügyére, szept. 8-án a minisztertanácsban javaslatba hozta a tuilleriákban talált arany- ezüst és más ékszereket a pénzverdébe kell küldeni, hogy arany és ezüst rudakba öntessenek. E rendszabályt ellenvetés nélkül elfogadták és kétségen kívül ki is vitték volna, ha megszorulnak pénz dolgában. Ha Picard ur jogosítottnak érzé magát ily javaslatot tenni, Jules Favre úr pedig azt elfogadni, ők, kik önhatalmúlag álltak a kormány élére, a commune nem tehetné ugyanezt ép oly joggal, midőn 150,000 választó hozta létre ? Én Favre én Picard vagyok, tehát összeolvasztathatom ajtailleriákban talált ezüstöt, de te csak Mason, Couvriet vagy Valón vagy, tehát nem szabad azt tenned: ez az egész ügyvédelmélet, mely Versaillesben meghonosult. Hogy pedig a belügyér elvesztette kedvét e tény megtagadásától, a czikk eszébe juttatja, hogy épen ő tervezte a korona gyémántjainak eladását, miáltal legalább 50 milliót lehetne szerezni. És az eladás csak azért maradt el, mert nem hitték, hogy abban a válságban 20 milliónál többet lehetett volna a gyémántokért kapni, de senki sem hozta kétségbe, hogy a kormánynak errre joga ne volna. A mi tegnapi védelmezőink, kik ma bombáznak minket, megnyugodhatnakveszteségükben. A kormány, melyhez tartoznak, más által van helyettesítve, mely ugyanazon jogon, melyre ők támaszkodtak, köteles igénybe venni mindazt, mi szükséges. A korona ékszereit Picard a banknál e tette le, ahol azoknak jelenleg lenni kell. Mi (t. i. a Mot d’ordre), ha commune lennénk, egy perczig se haboznánk e haszontalan ékszert, még veszteséggel is, eladni. Mi baj volna az, ha a monarcha, kit a Seine et Pise departementi gyűlés ránk akar tukmálni, kénytelen lenne megelégedni csillámkő- és kavicsból készült koronával ?! E perczben nincs szükségünk saphirra a királyok számára, hanem lőszerre a royalisták ellen, és igen örvendenénk, ha a „regens“ (így hívják Francziország legnagyobb koronagyémántját) segítene minket a régenség megbuktatására. T o 1 a i n t, ki az Internationale jelentékeny tagja volt, a nemzetközi munkás-egylet kizárta a „testvérek“ sorából, mert „az ügyet a leggyávább és legszemtelenebb módon elárulta“ és a szövetség tanács előterjeszti a londoni főtanácsnak e kizárást helybenhagyás végett. A párisi lapok, ide számítva a mérsékelteket is, igen felbőszültek a községi törvényjavaslat felett, különösen azért, hogy a nagyvárosokban is mairek neveztetnénekki. Különösen a „Sicele“ támadja meg ez intézkedést, és statistikai adatokkal igyekszik kitüntetni ennekabsurd eredményeit. A fővárosokat megfosztják azon jogtól, hogy mairet válaszszanak és a vidéki városoknak ezt megengedik: ez a legeszélytelenebb lépés, mit a Thiers kormány ez ideig tett Parisból. Minden tudósítás oda megy ki, hogy a felkelés tulajdonképeni fejei : Delescluze, Cluseret és Raoul Rigault. A commune e triumviratus előtt teljesen háttérbe szorul. Főszerepet Cluseret játszik. A nemzetőrség nagy része el van áltatva, a helyzetet egyáltalában nem ismerik. Azon il van elterjedve, hogy Versaillesban már proclamálták a királyságot, hogy a foglyokkal a legborzasztóbb módon bánnak és a nemzetőrség nagy része a felkelést a legszentebb ügynek tartja. A commune elvesztené tekintélyét, ha a versaillesi kormány a köztársaságot véglegesen elhatározná. A commune folytatja önkénykedéseit Egy rendeletben 16 óra összehívta a munkások syndicus kamráját, hogy ez egy enquete bizottságot állítson fel, mely megállapítaná a pusztán hagyott munkás műhelyek statisztikáját és egy tvjavaslatot készítene, melyben megállapíttatnának azon feltételek, melyek alatt a gyárak azonnal megkezdhetnék működésüket. Megjegyzendő, hogy e terv szerint a munkás műhelyeket nem azok használnák, kik elhagyták, hanem a felállítandó munkás-egyletek. Egyszersmind egy választott bíróság határozna azon feltételek felől, melyek mellett az eddigi munkaadók műhelyeiket készek lennének az ily munkás egyleteknek átengedni. Ismeretes tény, hogy a commune Thiers, Favre, Picard és Franczia nemzetgyűlés. A községi törvényjavaslat elfogadása után (499 szavazattal 18 ellen), a nemzetgyűlés ápr. 15-én azon törvényjavaslat tárgyalására tért át, mely a sajtóvétségeket az esküdtszék illetékessége alá helyezi vissza. Általános vitára szónok nem jelentkezett. Az első czikk egyhangúlag elfogadtatott. Szövege ez: „Azon vétségek megfenyitése, melyek sajtó utján követtetnek el, és az 1819. május 17 -i törvényczikkében fel vannak említve, e törvény életbeléptetése napjától fogva az 1849. jul. 27 -i törvény 3. czikke értelmében, mely ismét törvény erejével felruháztatik, a következő megszorításokkal fog megtörténni.“ (Az említett czikkek azt határozzák, hogy e vétségek az esküdtszék elé tartoznak.) A második czikk igy hangzik: A fenyitő törvényszék (tribunal correctionel) tovább is a következő vétségek felett fog ítélni: 1. Az erkölcsiség megsértése képek, rajzok, nyomatok és jelvények kiadása, kiosztása, kirakatba tétele és eladása. 2. Magányzók rágalmazása. 3. Becsületsértések felett. Gra n d (katholikus) kívánja, hogy az erkölcsiséget megsértő vétségek közé vétessék fel az is, mely a vallásos közerkölcs ellen van irányozva, tehát hogy e vétségek is a fenyítő törvényszék elé tartozzanak. A társadalom jelenlegi állapotára támaszkodva és azon szükség elismeréséből kiindulva, hogy a vallást és az erkölcsöt hatályosan oltalmazni kell, Giraud oly értelemben módosítványt ad be. Broglie hg, a bizottság elnöke és előadója : Ha az előttünk fekvő módosítvány csak a hallott okokkal támogattatik, akkor az nem találhat sem helyeslésre, sem ellenmondásra. Nem engedhetem meg, hogy a társadalom alapelvei tagadása mindig vétség volna, nem engedem meg azt sem, hogy gyilkosság és rablás összetévesztessenek az erkölcsiség megsértésével. A sajtótörvénynek oly bűntettekhez köze nincs. Annak oka, hogy a bizottság a sajtóvétségeket az esküdtszék illetékessége alá adták az, hogy e vétségek nem súlyosak, hogy a körülményekkel, a kedélyek állapotával változnak, s hogy a bírónak nehéz ítélni a közvélemény ezen változatosságával szemben. A bíró meggyőződése pedig felette kell hogy álljon a vélemények ingadozásának. Egy másik ok az, hogy a közvélemény a büntetés előtt nyilatkozik, és üdvös nem volna annak ellenére ítéletet hozni. Az esküdtszék általában a közvélemény szerve és tolmácsa. Ezekből kiindulva, nem oszthatom előttem szóló véleményét. Semmi sem volna könnyebb, mint valamely sociális vagy politikai theóriát azon közvetett ürügy alatt üldözni, hogy az erkölcsöt rontja. Ha a múlt században Voltairet és Montesquieut üldözték, ez talán csak a jó erkölcs megóvása végett történt? (Helyeslés.) És midőn Bérangert üldözték, csak a jó erkölcsöt féltették-e? Nem azon veszély állana-e elő, hogy minden a vallás tanától eltérő nézet és tan, a fenyitő szék elé kerülhetne ? És várjon igaz-e, hogy a sajtó korlátolása által megóvjuk a társadalmat? Ha megengedjük, hogy a társadalmat a fenyitő szék jobban óvja meg, következetesen el kell folytatás a mellékleten.