A Hon, 1871. június (9. évfolyam, 125-148. szám)

1871-06-10 / 132. szám

Ú­j­ PEST, JÚNIUS 9. Hohenwart állása. A Hetvenhét szavazattal 67 ellenében győzött szerdán Hohenwart kormánya a budgetkérdésben. Meg lesz szavazva a budget és így az „alkotmány­hí­vek“ a felirati „fiaskó”hoz csatolhatják a „bud­­getmegtagadás“ fiaskóját is. Ezúttal nem­csak annak örülünk, hogy e párt veresé­get szenvedett, hanem annak is, hogy Hohenwart parlamenti úton verte meg ezt, és az államgépezet mozgása alkot­mányos úton jön biztosítva. Mert, ha ez a centralista párt most többségre jut, ha a budgetet megtagadja, Hohenwart a kamara feloszlatásával felelt volna, és ez nemcsak a Lajthán túl okozott volna zavart, hanem, (mert a feloszlatott reichs­­rath delegatioja is megsemmisül), a közös budget tárgyalását is lehetetlenné tette volna. Ez ugyan a delegatio ellen bizo­nyít, de ez argumentumnak is mi adtuk volna meg az árát, mert a mi ügyeink is hátráltattak volna, sőt a közös kor­mány újra szabad kézzel gazdálkodott volna. Most ez utóbbi keserű pohár elmaradt. Habár más alakban, később bekövetkez­­hetik. Azonban az alkotmányhívek veresége nem marad következmények nélkül. Sőt már magában e tény­ eredmény .Ugyanis, mikor Hohenwart kormányra lépett, pro­gram­jában azt mondá, hogy ő a „pár­tokon kívül áll.“ Igaza volt — mert nem volt pártja. És mégis azt mondta, hogy Ausztria önmagával a kibékítésére törek­szik. Ez nagy szó. Erre volt alkotmányos és alkotmány­­ellenes út. Minhogy a parlamentben pártja nem volt, az összes bécsi sajtó és ennek révén pesti lapok is, csak az alkotmányellenes utat látták előtte nyitva. Beszéltek cleri­­calis-foederalis reactióról. Hohenwart febr. 7. óta ül a kormányon. De ez alatt az idő alatt, mi sehol se vet­tünk észre reactiót. Hanem láttunk egy más jelenséget — azt, hogy az impracti­­kus, osztrák, „alkotmányhű“ nevet viselő centralista párt minden erőlködése, dü­höngése daczára — szépen lejárta magát és Hohenwart körül mind több ember csoportosul, míg végre tegnapelőtt a leg­nevezetesebb bizalmi kérdésben 10 sza­vazat­többséget mutatott fel. Tehát párt­ja és pedig­­ alkotmányos többsége volt. Azonban e pártra még Hohenwart nem számíthat, mert csak a budget megtaga­­dástóli félelem egyesítette a Smolka ál­tal vezérelt lengyeleket, a Klumetzky ál­tal vezérelt földbirtokosokat, a Paskotini alatti és más nemzetiségi követeket, a szabadelvűekkel és a kormány­hivatal­nokok egész seregével. Habár a Smolka, Paskotini töredékre és hivatalnokokra más körülmények közt is számíthat, de a nagy birtokosokat és szabadelvűeket még magához kell csatolnia. Azonban e két ellentétes elem ritkán fog együtt járni és ha a szabadelvűség­­nek eleget akar tenni, ha a nagybirtok kiváltságos választási állását megszünteti, akkor a Klumetzky töredékre bajosan számíthat. De másfelől az autonómia ki­szélesítése által engesztelheti ki ezt, mert ez épen tartományi érdekeinek féltése miatt áll szembe a német­ alkotmányhí­­vekkel. Tagadhatatlan,, hogy az autonómia és választási kérdés képezik a pártok csopor­tosulásának sarkpontjait és ezért kényes Hohenwart állása is. Mert a­mint közele­dik az egyik párthoz — abban a mérték­ben távozik tőle a másik. Ezért, úgy lát­szik, czélul tűzte ki a pártok közti egyen­súly fentartását és az egyes kérdések szerinti baland­rozást, hogy azokat ez után vigye keresztül mindaddig, míg a pártok szétmállanak, vagy jobban mondva össze­zavarodnak. Ez teljesen sikerült az alkotmányhívek­­kel szemben. Azonban most már lesz budgetje, most már szabadabban működhet és ezért kö­vetelni lehet tőle, hogy határozottabban lépjen fel. A lengyelek irányában követett eljá­rása elég tapintatos volt. Kérdés, hogy a cseheknél és a többi tartományokban ké­pes lesz-e ily áron pártot szerezni ? Mert, ha az autonomikus jogos igények­nek úgy lesz képes eleget tenni, hogy épen ez által az autonomikus mozgalmak­hoz csatlakozott clericális és nemzetiségi reactiót lehetetlenné teszi , ha a nagy földbirtokost nem kiváltságos választási jog, ha a csehet, tirolit, nem panslav vagy illír tendentiák, ha az ultramontánt nem clericalis kedvezmények által nyeri meg, hanem mindeniket kibékíti a tartományi szabadságban és a monarchia alkotmá­nyos egyesítésében — akkor „omne punctum talit.“ De ha az ellenkező utat követi , ak­kor felbomlásra vezet. Hohenwart most áll e várponton. Le­gyen Hercules. Válassza a nehezebb, de igazabb utat. És akkor ha nem volt múltja, lesz jövője. Nem azért mondjuk ezt, mert bízunk benne, hanem azért mert elődeiben már nem bízhatunk. 132. szám. IX. évfolyam. Reggeli kiadás. Pest, 1871, Szombat* juniu­s 11. t Kiadó-hivatal: Ferencsiek­ tere 7.u. j'árászhtk Blörizet«*I­difi Postán ka.,Ive, v.'sgjr JterdaiMttim Ualw Imiw rEg­geli és tátik Mis együtt: l hónapra .......................1 frt. 85 ki. 3 hónapra. ..... 6 „ 60 „ 8 hónapra ........................U „ — t A® esti kiadás postai különkfiMéna&t felülfiaot és havonkint ... 30 kr. Az »ilöfisetén a® év folytán minden hónapban sorag kezdhetst, B ennek bármely papjim történik is. nsíndenkor s hó dl*5 napjából fog «utámu­tatai. ..........~ ' -===^------•—^..■■,=I======== A y TtT\ tvt n w JlM POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Jfaerkesaiésí iroda : Ferenczie* lére 7. sz 8 6 i g t ft 1. & 8 t­­1 i­­ l 8 hasábos ilyféhs helft ears, .... Sí ti. Bélysgdij minden teigtatásért . . S0 ,!». MVjídelEics hirdet&ek többször* beiktatás ®rí lett kedv . s tö­bb föltételek alatt vétetnek fiii. Syik­-t­ári fi hasábos petit sorért . . .35 far. wer Az . Kifisritoiri &f hirdetmény idij a lap kiad­ó-kiv* tel ált?» Jh­ilden dö. ® Saja »jaaccmi résnél tife­líi minden kB*, ármány a saerksaatö BégböK.intén aiidö. liA'mentetten levrdoh naak ismert kerekté, fogadtatnak ah 1 - Késiratok nem adatnak vissih Előfizetési felhívás „A H O N“ IX-ik évi folyamára. Egész évre......................... 22 frt — kr. Félévre . ...... I­ frt - kr. Negyed évre .................... 5 frt 50 kr. As esti kiadna postai kü­lönkt­ldé­seért felülfizetés havonkint. 30 kr.W EliSa előfizetési iveket nem kftbhlnie, mert senki sem használja, * sokkal egyszeri»!» la s pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek benaentegitese csak 5 krgjezárba kerül A „HON“ UadehlTataU. A K­azinczy alapítvány. © Még talán lesznek a hazában, a kik emlé­kezni fognak rá, hogy egy nemzeti adakozás történt Kazinczy-alapitvány czim alatt, melynek ezek voltak a czéljai : — Kazinczy emlékének fentartása hajdani birtokán és lakhelyén, e végett a széphalmi ház és birtok megvásárlása, s az alapítvány jövedelméből Kazinczy Ferencz utódainak évdijjal segélyezése, s nevezetesen a kiskorú Kazinczy árvák neveltetése. A nemzeti adakozásból oly összeg gyűlt be, hogy mindezen czélok létesítése biztosítottnak látszott. Az idén azonban a Kazinczy árvák öz­vegy anyja kap egy tudósítást az akadémia titkárától, melyben értesíttetik, hogy a kezelő­­bizottmány a tőkepénzt 5—6000 ft híján,­mind bele­építette az emléképületbe, már ta­valy a bizottmány tagjai a saját erszényükből fizették az árvák évdíját, azt azonban az idén is tenni nem­ hajlandók, s ennélfogva az évdijt fizetni nem lehet, talán csak felét; vagy el kell adni a széphalmi jószágot és az emlékházat, hogy az évdij fizethető legyen. Ez olyan eljárás, amely kényszerít bennünket a kezelő bizottmányt felhívni, adjon felvilágo­sítást a közönségnek az iránt, miként történhe­tett a Kazinczy alapítványnak ilyen kezelése, mely ezt hármas rendeltetése czéljától elfordí­totta ? — A katonai határőrvidék be­­keblezésére vonatkozó előterjesztéseket, úgy hallja a „P. N.“, f. hó 8-án szentesité ő felsége. Legközelebb nyilvánossá fognak azok tétetői. Az „Ung. Ll.u meg arról értesül, mint mondja, megbízható forrásból, hogy G o r­o v e csak­ugyan beadta lemondását, és Tisza Lajos van utódául kiszemelve. A „liberum veto“. Pest, jun. 9. 1871. A „főméltóságu főrendek“, amennyiben rend­nek lehet nevezni egy 20—30 tagból álló, tehát nemhogy Tisza Kálmánként semmit, sőt saját magukat sem képviselő conventiculumot, — föl­tette eddigi eljárására a koronát azzal, hogy, a képviselőháznak a telepítvényesekre vonatkozó törvényjavaslatát harmadízben is unisono elve­tette. És hozzá tette ezt oly modorban, melynek jogo­sulatlanságát maga a formákhoz annyira ragasz­kodó elnök Majláth György gróf is jelezte, éles polémiát folytatván az alsóház egyik szónokának (Tisza) beszédével. Igaz, hogy a „rend és formaszerető“ elnök úr­nak e figyelmeztetés csak az ülés végén jutott eszébe, — következetesen azon múlt ülési eljá­rásához, midőn egy sürgetett törvényjavaslattal szemben, nagyfennen mondá, hogy „mig ő ül az elnöki széken, a törvényes formákat nem hagyja megsérteni . “ — de ugyanakkor a rit­ka rövidlátással megvert elnök úr nem vette észre, hogy a főméltóságú főren­dek csak 23—25-e­n vannak, és így a legelső lényeges forma­litás, a ház határozatképessé­ge, nincs megtartva. A mai napi visszavetés szintén 37 tag által történt, e szerint miután a határozatképesség legalább 50 tagot követel — mai eldöntése szintén törvénytelen. Elsőül ezen alaktalan testület, közül b. Lip­­thay Béla tűnt ki, különösen két furcsa állítása által, melyek egyike, hogy a főrendi ház jelen enorm helyzetének a képviselőház az oka; má­sika, hogy a főrendek a telepít­vényeseknél nem önzésből, hanem a közjó szempontjából jár el. Az első állításnak volna valami értelme, ha e­z­y főrendiház mai ülésében, mely­ben a telepítvényesek kérdésében harmadízben utasíták vissza egyhangúlag a képviselőház hatá­rozatát, a következő mél­sás urak voltak jelen: Andrássy Aladár gr., Apponyi Albert gr. jegyző, Apponyi György gr., Battyányi Ferencz gr., Battyányi László gr., Berehtold Richárd gr., Brunszvick Géza gr., Cziráky János gr. alelnök, Csáky László gróf jegyző, Döry Lajos báró, Eötvös Dénes báró, Festetich Béla gróf, Festetich Leó gr., Győry László gr. Hugonnay Kálmán gr., Károlyi György gr., K­árolyi Gyula gr., Károlyi István gr., Károlyi Sándor gr., Kor­­niss Emil gr., Lipthay Béla br., Majláth György elnök, Majthényi László id. br. Hontmegye főis­pánja, Mesznil Viktor br., Orczy Andor br., Pap Szilágyi József munkácsi g. e. püspök, Szapáry Antal gr., Szőgyényi László Fehérme­gye főispánja, Sztáray János gr., Teleki Sándor gr., Tomcsányi József Békésmegye főispánja, Ujfalussy Miklós Kővárvidék kapitánya, Wenk­­heim László br., Wenkheim Rudolf tr., Zichy János gr., Zichy Lajos gr., Zichy Pál gr. Ösz­­szesen 37-en, vád a kormány ellen intéztetnék, mert nem hisszük, hogy a nemes báró a főrendiház sürgetett és megígért szervezéséről szóló törvény­­javaslatot a képviselőház irattárában felfedez­hetné. De hát ezt a b­­ur nem teheti, hiszen a fő­rendiház parlamenti érzelmeinek már azzal i­s fényes jelét adja, hogy egészen kor­mánypártból áll. A másodikra nézve a történelem fel fogja je­gyezni, hogy a méltóságos főrendek, kiknek ha egyebet nem, a nemzeti conservatismust kellene képviselni, minden egyebet fejbólintva elfogad­tak , csak akkor váltak oppositióvá, midőn a be­nyújtott törvényjavaslatok zsebeiket kezdették érinteni. Tomcsányi főispán ur omliga meg akarta mu­tatni, hogy ilyen kérdéseknél kormányunk saját főispánja támogatásával is hiába számítana, mert amicus Plicto, amicus Aristoteles, sed maxima amnica — bursa. Különös noble passióval kelt ki a főispán ur a sajtó ellen, mely szerinte annyira depraválva van, hogy tekintélyét egészen aláásta. És pedig miért ? Mert azon józan tanácsot osztogatja­k méltóságaiknak, hogy ne tegyék ki a nemzetet újabb belsurlódásoknak s mutassanak méltá­nyos áldozatkészséget az úrbéri viszonyok mi­előbbi megszüntetésére. Már pedig a főispán ur kegyes intései da­czára is, a sajtó csak megtartja e kérdésben ed­digi álláspontját, mert a világtörténelemből azt tanulta, hogy a birtokjog fölötti téves fogalma­kat, felforgatást s az ebből eredő nagy bel­vi­szályokat, épen a főrendi házéhoz hasonló csö­könyösség idézte elő, nem pedig a méltá­nyos és törvény­es megoldás. Lehet kü­lönben, hogy a főispán úr a sajtót csak akkor tartaná „méltányosnak,“ ha ahhoz kinevezés által jutna. A főispán úr azt is mondja, hogy a képvi­selő­ház nem hozott föl érveket a telepít­vény­esek moratóriuma mellett. E szerint a főispán úr előtt több ezer ember­nek eshető koldusbotra jutása nem érv. En­nek tehetségét pedig nem tagadhatja, különben reá mutatunk Tófalvára. Hivatkozik ő méltósága a corpus jurisra is, mely a főrendiháznak liberum vétóját in in­finitum biztosítja; de midőn a megyerende­zés kérdésében a főispáni dignitásból bezirkelt hivatalt teremtettek s a megyei autónomia sar­kalatos elveit kiforgatták, nem volt nála a cor­pus juris. Mi is tudjuk, hogy vannak senatusok, melyek e visszavetési joggal bírnak, de a főispán úr nem tud esetet fölmutatni, hogy ezen jogot valahol 22-szer gyakorolták vol­n­a, mint a mi elárvult, szervtelen felsőházunk egykor a magyar nyelv kérdésében. De ám tessék. A­mely testület ilyen élet­jelt ad, az eljegyezte magát a halálnak, mert a leggyógyíthatlanabb betegség kórjeleit mutatja föl; a rövidlátást, saját és hazája érdekeinek félreismerését. Annál jobb , legalább argumen­tál a kéttáblájú törvényhozás czélszerűtlensé­­gére. Különben a „törvényességet“ kár hangsúlyoz­ni akkor, midőn ő maga is 37 tagnak b­eszél, kik hivatva érzik magukat egy életbevágó sürgős kérdést liberum vetor­okkal elodázni. Különben higgjünk az elnök szavának, ki azt mondja, hogy tényleg a morató­rium meg lesz adva, ha törvényileg nem is. De ha e szép föltevés nem igazoltatnék s az ország földe ezer meg ezer fedéltelen pro­­letáriussal árasz­tatnék el, — mi ezen pro do­mo keaileg küzdőkre,a Bezerédyek utódaira mu­tatunk, s meggyőződésünk a főrendiházat illető­leg annál inkább­­lesz igazolva, hogy „a kalász megérett.“ Főispánok kineveztetése. Ama hírre, hogy a belügyminiszter papi sze­mélyeket is szándékozik főispánokul kinevezni, legyen szabad kérdenem: Vájjon összeegyeztethető volna-e a törvény­nyel és a józan gondolkozással az, ha például az igazságügyi minister a legfőbb ítélőszékhez jogász helyett mérnököt nevezne ki, é­s ehhez hasonlag, összeegyeztethető-e azzal, ha a bel­­ügyminister úr a politikai tudományok rendsze­res tanulmányozását megkívánó főispáni szé­kekbe csupán theologiai tárgyakat tanult papi személyeket ültet? — Avagy talán a minister úr a theologiai tudományt oly tudomány­körnek tekinti-e, mely általános qualificatioként szol­gál még most is mindenféle állásra ? Megtett-e minden lépést a miniszter úr arra nézve, hogy azon főispáni székre kellő qualificatioval bíró, tapasztalt, világi személyt találhasson, és csak ily világi egyén hiányában kényszerült e papi személy kinevezését ellenjegyezni? — Várjon a megye kormányzása akkor lesz-e a czélnak megfelelőbb, ha az a theologiai tudományok el­vei szerint megy végbe, vagy ha a politikai tu­dományok (közjog, országászat, statistika, nem­­zetgazdászat stb) irányelvei szerint foganatosít­­tatik.Ha világiak nem nyernek,de nem is nyerhet­nek el papi javadalmakat, várjon nyerhet­ő el jelen, a műveltségben előhaladott korban, papi személy világi javadalmat? Ezen és több hasonló kérdésre választ várunk a belügyminiszer úrtól. Egyetemet, akadémiákat állít föl az állam a jog és alapi-tudományi ismeretek terjesztése végett, hogy annak idején szakképzett egyéne­ket nyerhessen az államc­élok megvalósítása körüli teendők ellátására; és ime, épen azok mellőztetése szándékoltatik a közigazgatási hi­vatalok betöltésénél, kik az arra megkívántató ismereteket megszerezték és kizárólag szak­má­joknak élve azok gyakorlati alkalmazásában ké­pezték magukat; elfoglalták pedig a méltóságo­kat és a nagy fizetést azok, kik csak misézni és gyóntatni tanultak, de ezen szakmában ismere­tüknek parányi jelét sem adták. Ha egy fiatal ember a legközelebbi bírósági kinevezésnél csak egy jegyzői állást talál is kérni, azonnal azt kérdezik tőle: van-e qualificatiója, elméleti és gyakorlati ismerete stb. míg a főispáni méltó­ságra nem kívántatik előleg­es ismeret, arra ná­lunk még mindig csak születnek az em­berek. Nem is akarok szólni azon szellemi szegény­ségükről bizonyítványt kiállított megyei közön­ségről, mely kebeléből egy küldöttséget menesz­tett processióba a belügyminiszerhez, azon lega­lázatosabb esedezéssel , hogy számukra papot nevezzen ki főispánul. Egy ily processiós menet közbenjárásának sikerült — hallomás szerint egy derék, szakképzett világi egyén mellőzésé­vel, egy papi személy­nek főispánná leendő kine­­veztetését a belügyministeriu­mban bizonyossá tenni. — Ily megyeközönség érdekében egy toll­vonás is hiábavaló idővesztegetés volna, hanem szólok csupán az ország, a hazai közműveltség érdekében, mely kíméletlen arctulcsapást szen­vedne ily kinevezés által. Óhajtom, hogy jóeleve emelt szavaim ne le­gyenek pusztában kiáltó szavak. M. E. Országgyűlési tudósítások. A füre­dih­áz ülése jan. 9. Az esti lapunkban elmondottak után a t­el­e­­pítvényesek kérdésében Eötvös Dénes dr. emelt szót. Azt tartja, hogy mióta helyre­ál­líttatott alkotmányunk, a munkás osztály sok­kal inkább gyarapodott, mint a birtokos osztály. A salub rei publicae azt kivánja, hogy a birtok szentsége megóvassék. Most oly korban vagyunk, melyben minden gazdának v igy a telepitvénye­sek birtokosának is, leginkább van szüksége arra, hogy azon munkás erőt, mely szolgálatára van, minél hamarább és minél jobban értékesíthesse. A jelen törvény azonnali életbeléptetését nem tartja oly nagy horderővel bírónak, mint mások vélik. A kis differentiát, mely a két ház között felmerült, nem tartja egyébnek, mint oly jelen­téktelen viszálynak, mely jó barátok között is előfordul. Meg lévén győződve, hogy a haza, alkotmány és szabadsághoz való ragaszkodás nem fogja a szakadást megengedni , pártolja Apponyi Gy. gr. indítványát. Tomcsányi József lehetetlennek tartja, nem érinteni azon ferde helyzetet, melybe a főrendi ház e tvjavaslat tárgyalása alkalmával jutott, mert a főrendiház e kérdésben tett második üze­netére részint a képv.­ház egyes tagjai, részint pedig a sajtó a jogtalan vádaknak oly záporát öntöttték a főrendek fejeire, mely csak immorá­lis cselekvénynek vagy jogcsorbításnak volna méltó büntetése. És mind­ez csak azért történt, hogy a főrendi ház élt törvényes jogával és vé­leményét vetette a tvhozás mérlegébe. Annak, hogy a főrendiház még nincs szervezve, s hogy a codificáló bizottság „még nem húzta rajta vé­gig nyesejét,“ maga a főrendiház épen nem oka. De ezen körülmény nem ad jogot senkinek,hogy a tudozás egyik törvényes factorának tekintélyét légből kapott frázisokkal és gyanúsításokkal aláásni igyekezzék. A képr­­ház és a sajtó nem mondják azt, hogy miért nincs igazuk a főren­deknek, hanem azt, hogy miként mernek ilyesmit tenni. Már ha mi — úgymond — erről az oldal­ról fognánk fel a dolgot, akkor alkalmasint oly terrénumra lépnénk, hol nem a közvéleménynek helyes útra terelését érnék el, hanem igen köny­­nyen a kölcsönös szemrehányások által a köz­véleménynek azon depravatióját, melyet fájda­lom, a sajtó egész Európában elősegíteni törek­szik. (gr. Cziráky János : Igaz ! Igaz!) Hevesen kiket szónok továbbá a kormányhoz intézett azon felhívás ellen, hogy ez a főispánok által pressiót gyakoroljon a felsőházra. Szónok erre nézve kijelenti, hogy ő a kor­mánynak exequens orgánuma, és kötelességé­nek tartja véghez vinni mind azt, mit a kor­mány közigazg. intentióinak véghezvitele czél­­jából reá­liz, de midőn e terembe lép, itt tubozó és meggyőződésétől nem engedi magát eltérít­tetni. (Cziráky J. gr. felkiált: éljen!) Nem teheti fel ő felségéről, hogy midőn őt az ország tanácsába hívta, meggyőződésének megtagadá­sát kívánta volna tőle. (Cziráky J. gr.: éljen !) Nem fogja nézetétől eltántorítni a „vultus in­stantia tyranni“, de más felől óhajtja, hogy ne igényeljen magának befolyást a „c­i­v i­u­m arbor prava jubentium“ sem! (Cziráky J. gr.: éljen!) Elnök általában arra figyelmezteti a házat, a­mit Bentham is hangsúlyozott, s minden parlamentben elvül elfogadtatott, hogy a tör­vényhozás egyik termében előadott magán­hetek a tvhozás másik teremében vitatás tár­­gyát nem képezhetik. Horváth Döme a főrendeknek eltérése kép­, háztól e kérdésben főleg abban is hogy a tulajdonjogot mértéken túl mereven o­kalmazzák. Ha arról volna kérdés, hogy egyes­­on esetekben, akár csoportozatban, akár spec­iel az egyes ténykörülmények felett a törvény íro­zás bármelyik tényezője ítélni fogna, akkor ezen szempont, ezen eljárás, egyszerűen a leg­­perredtebbnek fogna találtatni; de midőn a tör­vényhozás a telepitvényi kérdést szervezni és végre valahára maga idejében végleg megold - kívánja, a képv.­ház azon nézetben van, hogy csiklandós kérdés megoldásánál azon állásp­ir­tot kell elfoglalnia a törvényhozásnak, mely 48-ban az úrbéresekre vonatkozólag, de sőt !".gy közelebb is a törvényhozásnak mindkét té­nyezője az úrbéri birtokviszonyokra vonatkozó törvényjavaslatnál az egyes részletekben tettleg elfoglalt. Tekintettel kell lenni mind a politikai,­­ nd a közgazdasági és társadalmi viszonyokra csak­is, ha ezen hasison oldja me­g, feladatak a törvényhozás, lesz a megoldás kielégítő. De mert a képy.­ház nézete szerint a tulajdon és telepít­vény szoros definiálása többé kevésbé a végle­ges,a szervező törvényjavaslatba tartozik,nem te­hette azt, hogy már itt, az ideiglenes intézkedés­nél, mely csak rövid moratóriumról szól, mind azt beillessze s azért a képr.­ház csak is az ideig­lenesség színvonalán kíván maradni. Mi egyéb azon ideiglenesség jellege, mint az, hogy a st­a­tusgco a törv­hozás végleges intézkedéséig mind a tulajdonosra és a tulajdonos által eddig is gyakorolt haszonélvezetre nézve, mind s, ha­­szonvevőre nézve, megtartassék a­nélkül, hogy az a tulajdonjognak a legtávolabbról is csorbí­tására szolgáljon. A képviselőháznak szövege ezen kelléknek, ezen ideiglenes intézkedési jellegnek inkább megfelel, a­midőn azt rendeli, hogy a statu­s quo mind a tulajdonosra, mind a haszonvevő telepít­­vényesre nézve a törvényhozás közelebbi intéz­kedéseig megtartassék. Ezen szövegben nem fog­laltatik egyéb mint azon czél, hogy a törvény­hozásnak jövőre nézve a szabadkéz­bentartassék, addig pedig a statusquo érvényben maradjon, holott ellenkezőleg a főrendek szövegezése meg­rendelni azt, hogy csak is a határozott időhöz nem kötött telepítvények maradjanak meg mi­­ a külső, mind a belső telek birtokában a tör­vényhozás bizonyos időszakáig bekövetkező in­tézkedéséig, ellenben a határozott időszakhoz kö­tött telepítvényesek úgyszólván csak szám­­­ból, kegyelemből maradjanak a belsőség élveze­tében, a külsőség pedig, ha a szerződés­t az illető földesúrnak azonnal rendelkez­­re bocsátassék. Már ezen javasolt szövegezés tanúsítja, hogy a főrendek továbbmentek az ideiglenes int­ke­désnél ; ez nem moratórium többé, hanem be­vágás a végleges szervezetbe. Szónok kijelenti, hogy ezen indokokból a kor­mány és képv.­ház ragaszkodik a régi szö­veghez. Azt hiszi, elég garantis, ha a képv. ház úgy szólva becsületszavát adta, hogy az e tárgy ham végleges tvjavaslatot octoberben tárgyalni és a főrendekkel közölni fogja. Végül emlékezteti a főrendeket az 1818­­i időre. Az úrbéri kártalanitásra vonatkozó tör­ény­­nél mire volt fektetve a garantia? mint eg­ysze­rűen a nemzeti becsület védpajzsára? És vájjon szenvedett-e csorbát ezen ígéret? vájjon nem lett-e beváltva a legabsolutabb korszakban legabsolutabb kormány nem legelső feladatinál ismerte e, hogy ezen ünnepélyes ígéretét bevált­sa? Azt hiszi, hogy itt is egy pillanatig ser­het kétségbe vonni, hogy a képviselőház ígére­tét, adott szavát, akkor midőn ezt a közvéle­mény, a közszükség és közérdekeltség sürgősen igényli, mindenesetre be fogja váltani. Apponyi György gr. nem kétli, hogy Lá­zon kívül tapasztalható manifestatiók hatással vannak mindenkire és a főrendekre is. De ezen manifestatió ártalmas az alkotmányra, mihelyt az a pressió jellemével bir. Constatálja, de­­ a két ház egyenlőtlen fegyverrel küzd, mert fő­rendek érvei nem ellenérvekkel, hanem­ elfer­dítésekkel és félremagyarázásokkal találkoznak. Áttér aztán indítványának védelmére. Ha " Döme beszédére megjegyzi, nem ismerheti el őt, hogy a telepítvényesek kérdésében azon­­állás­pontra kellene állatnunk, melyen 1848-ban állott a törvényhozás az úrbéri viszonyok tekintésében. E két viszony közt véghetetlen nagy a ki­söb­b­­ség, de véghetetlen nagy különbség van a hely­zet közt is, mely 1848 ban volt és 1871-ben van. Mikor az úrbéri viszonyok rendezettek,­­ egy bevégzett tény és oly állapot felett végzett a törvényhozás, melyben különböző jogi viszo­nyok nem fordultak elő. Nem volt különös bér és úrbér között, nem voltak különös jog­viszonyok, melyeket külön kellett volna el­intézni. Ennélfogva könnyű volt akkor egy tollvo­nással valamennyi úrbéresekre nézve ugya­nazon szabályt kimondani. Máskép áll a telepítvénye­sek kérdése, mert itt nem bevégzett tény, ha­nem egy most fejlődő nemzetgazdászati tényező sor­sáról van szó, arról, hogy azt rögtönözés által elfojtani avagy óvatos intézkedés által fejlesz­teni akarjuk-e, hozzájárul, hogy itt oly külön­böző jogviszonyok léteznek, melyeket egy tollvo­nással elintézni nem lehet. Különösen felhívja a ház figyelmét arra, hogy miért tartja­­ a moratórium idejének elhatáro­zását elutasíthatlan szükségnek. Ha a moratórium érvényben fog tartani mind­addig, míg a végleges törvényes intézkedés lét­rejön, vagyis míg ezen végleges törvényes intéz­kedésre nézve a törvényhozásnak minden ténye­zői egyet fognak érteni, előre látja, hog­y jö­vő törvényhozás ezen moratórium pressioja alatt

Next