A Hon, 1871. június (9. évfolyam, 125-148. szám)
1871-06-10 / 132. szám
Új PEST, JÚNIUS 9. Hohenwart állása. A Hetvenhét szavazattal 67 ellenében győzött szerdán Hohenwart kormánya a budgetkérdésben. Meg lesz szavazva a budget és így az „alkotmányhívek“ a felirati „fiaskó”hoz csatolhatják a „budgetmegtagadás“ fiaskóját is. Ezúttal nemcsak annak örülünk, hogy e párt vereséget szenvedett, hanem annak is, hogy Hohenwart parlamenti úton verte meg ezt, és az államgépezet mozgása alkotmányos úton jön biztosítva. Mert, ha ez a centralista párt most többségre jut, ha a budgetet megtagadja, Hohenwart a kamara feloszlatásával felelt volna, és ez nemcsak a Lajthán túl okozott volna zavart, hanem, (mert a feloszlatott reichsrath delegatioja is megsemmisül), a közös budget tárgyalását is lehetetlenné tette volna. Ez ugyan a delegatio ellen bizonyít, de ez argumentumnak is mi adtuk volna meg az árát, mert a mi ügyeink is hátráltattak volna, sőt a közös kormány újra szabad kézzel gazdálkodott volna. Most ez utóbbi keserű pohár elmaradt. Habár más alakban, később bekövetkezhetik. Azonban az alkotmányhívek veresége nem marad következmények nélkül. Sőt már magában e tény eredmény .Ugyanis, mikor Hohenwart kormányra lépett, programjában azt mondá, hogy ő a „pártokon kívül áll.“ Igaza volt — mert nem volt pártja. És mégis azt mondta, hogy Ausztria önmagával a kibékítésére törekszik. Ez nagy szó. Erre volt alkotmányos és alkotmányellenes út. Minhogy a parlamentben pártja nem volt, az összes bécsi sajtó és ennek révén pesti lapok is, csak az alkotmányellenes utat látták előtte nyitva. Beszéltek clericalis-foederalis reactióról. Hohenwart febr. 7. óta ül a kormányon. De ez alatt az idő alatt, mi sehol se vettünk észre reactiót. Hanem láttunk egy más jelenséget — azt, hogy az impractikus, osztrák, „alkotmányhű“ nevet viselő centralista párt minden erőlködése, dühöngése daczára — szépen lejárta magát és Hohenwart körül mind több ember csoportosul, míg végre tegnapelőtt a legnevezetesebb bizalmi kérdésben 10 szavazattöbbséget mutatott fel. Tehát pártja és pedig alkotmányos többsége volt. Azonban e pártra még Hohenwart nem számíthat, mert csak a budget megtagadástóli félelem egyesítette a Smolka által vezérelt lengyeleket, a Klumetzky által vezérelt földbirtokosokat, a Paskotini alatti és más nemzetiségi követeket, a szabadelvűekkel és a kormányhivatalnokok egész seregével. Habár a Smolka, Paskotini töredékre és hivatalnokokra más körülmények közt is számíthat, de a nagy birtokosokat és szabadelvűeket még magához kell csatolnia. Azonban e két ellentétes elem ritkán fog együtt járni és ha a szabadelvűségnek eleget akar tenni, ha a nagybirtok kiváltságos választási állását megszünteti, akkor a Klumetzky töredékre bajosan számíthat. De másfelől az autonómia kiszélesítése által engesztelheti ki ezt, mert ez épen tartományi érdekeinek féltése miatt áll szembe a német alkotmányhívekkel. Tagadhatatlan,, hogy az autonómia és választási kérdés képezik a pártok csoportosulásának sarkpontjait és ezért kényes Hohenwart állása is. Mert amint közeledik az egyik párthoz — abban a mértékben távozik tőle a másik. Ezért, úgy látszik, czélul tűzte ki a pártok közti egyensúly fentartását és az egyes kérdések szerinti balandrozást, hogy azokat ez után vigye keresztül mindaddig, míg a pártok szétmállanak, vagy jobban mondva összezavarodnak. Ez teljesen sikerült az alkotmányhívekkel szemben. Azonban most már lesz budgetje, most már szabadabban működhet és ezért követelni lehet tőle, hogy határozottabban lépjen fel. A lengyelek irányában követett eljárása elég tapintatos volt. Kérdés, hogy a cseheknél és a többi tartományokban képes lesz-e ily áron pártot szerezni ? Mert, ha az autonomikus jogos igényeknek úgy lesz képes eleget tenni, hogy épen ez által az autonomikus mozgalmakhoz csatlakozott clericális és nemzetiségi reactiót lehetetlenné teszi , ha a nagy földbirtokost nem kiváltságos választási jog, ha a csehet, tirolit, nem panslav vagy illír tendentiák, ha az ultramontánt nem clericalis kedvezmények által nyeri meg, hanem mindeniket kibékíti a tartományi szabadságban és a monarchia alkotmányos egyesítésében — akkor „omne punctum talit.“ De ha az ellenkező utat követi , akkor felbomlásra vezet. Hohenwart most áll e várponton. Legyen Hercules. Válassza a nehezebb, de igazabb utat. És akkor ha nem volt múltja, lesz jövője. Nem azért mondjuk ezt, mert bízunk benne, hanem azért mert elődeiben már nem bízhatunk. 132. szám. IX. évfolyam. Reggeli kiadás. Pest, 1871, Szombat* junius 11. t Kiadó-hivatal: Ferencsiek tere 7.u. j'árászhtk Blörizet«*Idifi Postán ka.,Ive, v.'sgjr JterdaiMttim Ualw Imiw rEggeli és tátik Mis együtt: l hónapra .......................1 frt. 85 ki. 3 hónapra. ..... 6 „ 60 „ 8 hónapra ........................U „ — t A® esti kiadás postai különkfiMéna&t felülfiaot és havonkint ... 30 kr. Az »ilöfisetén a® év folytán minden hónapban sorag kezdhetst, B ennek bármely papjim történik is. nsíndenkor s hó dl*5 napjából fog «utámutatai. ..........~ ' -===^------•—^..■■,=I======== A y TtT\ tvt n w JlM POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Jfaerkesaiésí iroda : Ferenczie* lére 7. sz 8 6 i g t ft 1. & 8 t1 i l 8 hasábos ilyféhs helft ears, .... Sí ti. Bélysgdij minden teigtatásért . . S0 ,!». MVjídelEics hirdet&ek többször* beiktatás ®rí lett kedv . s több föltételek alatt vétetnek fiii. Syik-tári fi hasábos petit sorért . . .35 far. wer Az . Kifisritoiri &f hirdetmény idij a lap kiadó-kiv* tel ált?» Jhilden dö. ® Saja »jaaccmi résnél tifelíi minden kB*, ármány a saerksaatö BégböK.intén aiidö. liA'mentetten levrdoh naak ismert kerekté, fogadtatnak ah 1 - Késiratok nem adatnak vissih Előfizetési felhívás „A H O N“ IX-ik évi folyamára. Egész évre......................... 22 frt — kr. Félévre . ...... I frt - kr. Negyed évre .................... 5 frt 50 kr. As esti kiadna postai különktldéseért felülfizetés havonkint. 30 kr.W EliSa előfizetési iveket nem kftbhlnie, mert senki sem használja, * sokkal egyszeri»!» la s pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek benaentegitese csak 5 krgjezárba kerül A „HON“ UadehlTataU. A Kazinczy alapítvány. © Még talán lesznek a hazában, a kik emlékezni fognak rá, hogy egy nemzeti adakozás történt Kazinczy-alapitvány czim alatt, melynek ezek voltak a czéljai : — Kazinczy emlékének fentartása hajdani birtokán és lakhelyén, e végett a széphalmi ház és birtok megvásárlása, s az alapítvány jövedelméből Kazinczy Ferencz utódainak évdijjal segélyezése, s nevezetesen a kiskorú Kazinczy árvák neveltetése. A nemzeti adakozásból oly összeg gyűlt be, hogy mindezen czélok létesítése biztosítottnak látszott. Az idén azonban a Kazinczy árvák özvegy anyja kap egy tudósítást az akadémia titkárától, melyben értesíttetik, hogy a kezelőbizottmány a tőkepénzt 5—6000 ft híján,mind beleépítette az emléképületbe, már tavaly a bizottmány tagjai a saját erszényükből fizették az árvák évdíját, azt azonban az idén is tenni nem hajlandók, s ennélfogva az évdijt fizetni nem lehet, talán csak felét; vagy el kell adni a széphalmi jószágot és az emlékházat, hogy az évdij fizethető legyen. Ez olyan eljárás, amely kényszerít bennünket a kezelő bizottmányt felhívni, adjon felvilágosítást a közönségnek az iránt, miként történhetett a Kazinczy alapítványnak ilyen kezelése, mely ezt hármas rendeltetése czéljától elfordította ? — A katonai határőrvidék bekeblezésére vonatkozó előterjesztéseket, úgy hallja a „P. N.“, f. hó 8-án szentesité ő felsége. Legközelebb nyilvánossá fognak azok tétetői. Az „Ung. Ll.u meg arról értesül, mint mondja, megbízható forrásból, hogy G o ro v e csakugyan beadta lemondását, és Tisza Lajos van utódául kiszemelve. A „liberum veto“. Pest, jun. 9. 1871. A „főméltóságu főrendek“, amennyiben rendnek lehet nevezni egy 20—30 tagból álló, tehát nemhogy Tisza Kálmánként semmit, sőt saját magukat sem képviselő conventiculumot, — föltette eddigi eljárására a koronát azzal, hogy, a képviselőháznak a telepítvényesekre vonatkozó törvényjavaslatát harmadízben is unisono elvetette. És hozzá tette ezt oly modorban, melynek jogosulatlanságát maga a formákhoz annyira ragaszkodó elnök Majláth György gróf is jelezte, éles polémiát folytatván az alsóház egyik szónokának (Tisza) beszédével. Igaz, hogy a „rend és formaszerető“ elnök úrnak e figyelmeztetés csak az ülés végén jutott eszébe, — következetesen azon múlt ülési eljárásához, midőn egy sürgetett törvényjavaslattal szemben, nagyfennen mondá, hogy „mig ő ül az elnöki széken, a törvényes formákat nem hagyja megsérteni . “ — de ugyanakkor a ritka rövidlátással megvert elnök úr nem vette észre, hogy a főméltóságú főrendek csak 23—25-en vannak, és így a legelső lényeges formalitás, a ház határozatképessége, nincs megtartva. A mai napi visszavetés szintén 37 tag által történt, e szerint miután a határozatképesség legalább 50 tagot követel — mai eldöntése szintén törvénytelen. Elsőül ezen alaktalan testület, közül b. Lipthay Béla tűnt ki, különösen két furcsa állítása által, melyek egyike, hogy a főrendi ház jelen enorm helyzetének a képviselőház az oka; másika, hogy a főrendek a telepítvényeseknél nem önzésből, hanem a közjó szempontjából jár el. Az első állításnak volna valami értelme, ha ezy főrendiház mai ülésében, melyben a telepítvényesek kérdésében harmadízben utasíták vissza egyhangúlag a képviselőház határozatát, a következő mélsás urak voltak jelen: Andrássy Aladár gr., Apponyi Albert gr. jegyző, Apponyi György gr., Battyányi Ferencz gr., Battyányi László gr., Berehtold Richárd gr., Brunszvick Géza gr., Cziráky János gr. alelnök, Csáky László gróf jegyző, Döry Lajos báró, Eötvös Dénes báró, Festetich Béla gróf, Festetich Leó gr., Győry László gr. Hugonnay Kálmán gr., Károlyi György gr., Károlyi Gyula gr., Károlyi István gr., Károlyi Sándor gr., Korniss Emil gr., Lipthay Béla br., Majláth György elnök, Majthényi László id. br. Hontmegye főispánja, Mesznil Viktor br., Orczy Andor br., Pap Szilágyi József munkácsi g. e. püspök, Szapáry Antal gr., Szőgyényi László Fehérmegye főispánja, Sztáray János gr., Teleki Sándor gr., Tomcsányi József Békésmegye főispánja, Ujfalussy Miklós Kővárvidék kapitánya, Wenkheim László br., Wenkheim Rudolf tr., Zichy János gr., Zichy Lajos gr., Zichy Pál gr. Öszszesen 37-en, vád a kormány ellen intéztetnék, mert nem hisszük, hogy a nemes báró a főrendiház sürgetett és megígért szervezéséről szóló törvényjavaslatot a képviselőház irattárában felfedezhetné. De hát ezt a bur nem teheti, hiszen a főrendiház parlamenti érzelmeinek már azzal is fényes jelét adja, hogy egészen kormánypártból áll. A másodikra nézve a történelem fel fogja jegyezni, hogy a méltóságos főrendek, kiknek ha egyebet nem, a nemzeti conservatismust kellene képviselni, minden egyebet fejbólintva elfogadtak , csak akkor váltak oppositióvá, midőn a benyújtott törvényjavaslatok zsebeiket kezdették érinteni. Tomcsányi főispán ur omliga meg akarta mutatni, hogy ilyen kérdéseknél kormányunk saját főispánja támogatásával is hiába számítana, mert amicus Plicto, amicus Aristoteles, sed maxima amnica — bursa. Különös noble passióval kelt ki a főispán ur a sajtó ellen, mely szerinte annyira depraválva van, hogy tekintélyét egészen aláásta. És pedig miért ? Mert azon józan tanácsot osztogatjak méltóságaiknak, hogy ne tegyék ki a nemzetet újabb belsurlódásoknak s mutassanak méltányos áldozatkészséget az úrbéri viszonyok mielőbbi megszüntetésére. Már pedig a főispán ur kegyes intései daczára is, a sajtó csak megtartja e kérdésben eddigi álláspontját, mert a világtörténelemből azt tanulta, hogy a birtokjog fölötti téves fogalmakat, felforgatást s az ebből eredő nagy belviszályokat, épen a főrendi házéhoz hasonló csökönyösség idézte elő, nem pedig a méltányos és törvényes megoldás. Lehet különben, hogy a főispán úr a sajtót csak akkor tartaná „méltányosnak,“ ha ahhoz kinevezés által jutna. A főispán úr azt is mondja, hogy a képviselőház nem hozott föl érveket a telepítvényesek moratóriuma mellett. E szerint a főispán úr előtt több ezer embernek eshető koldusbotra jutása nem érv. Ennek tehetségét pedig nem tagadhatja, különben reá mutatunk Tófalvára. Hivatkozik ő méltósága a corpus jurisra is, mely a főrendiháznak liberum vétóját in infinitum biztosítja; de midőn a megyerendezés kérdésében a főispáni dignitásból bezirkelt hivatalt teremtettek s a megyei autónomia sarkalatos elveit kiforgatták, nem volt nála a corpus juris. Mi is tudjuk, hogy vannak senatusok, melyek e visszavetési joggal bírnak, de a főispán úr nem tud esetet fölmutatni, hogy ezen jogot valahol 22-szer gyakorolták volna, mint a mi elárvult, szervtelen felsőházunk egykor a magyar nyelv kérdésében. De ám tessék. Amely testület ilyen életjelt ad, az eljegyezte magát a halálnak, mert a leggyógyíthatlanabb betegség kórjeleit mutatja föl; a rövidlátást, saját és hazája érdekeinek félreismerését. Annál jobb , legalább argumentál a kéttáblájú törvényhozás czélszerűtlenségére. Különben a „törvényességet“ kár hangsúlyozni akkor, midőn ő maga is 37 tagnak beszél, kik hivatva érzik magukat egy életbevágó sürgős kérdést liberum vetorokkal elodázni. Különben higgjünk az elnök szavának, ki azt mondja, hogy tényleg a moratórium meg lesz adva, ha törvényileg nem is. De ha e szép föltevés nem igazoltatnék s az ország földe ezer meg ezer fedéltelen proletáriussal árasztatnék el, — mi ezen pro domo keaileg küzdőkre,a Bezerédyek utódaira mutatunk, s meggyőződésünk a főrendiházat illetőleg annál inkábblesz igazolva, hogy „a kalász megérett.“ Főispánok kineveztetése. Ama hírre, hogy a belügyminiszter papi személyeket is szándékozik főispánokul kinevezni, legyen szabad kérdenem: Vájjon összeegyeztethető volna-e a törvénynyel és a józan gondolkozással az, ha például az igazságügyi minister a legfőbb ítélőszékhez jogász helyett mérnököt nevezne ki, és ehhez hasonlag, összeegyeztethető-e azzal, ha a belügyminister úr a politikai tudományok rendszeres tanulmányozását megkívánó főispáni székekbe csupán theologiai tárgyakat tanult papi személyeket ültet? — Avagy talán a minister úr a theologiai tudományt oly tudománykörnek tekinti-e, mely általános qualificatioként szolgál még most is mindenféle állásra ? Megtett-e minden lépést a miniszter úr arra nézve, hogy azon főispáni székre kellő qualificatioval bíró, tapasztalt, világi személyt találhasson, és csak ily világi egyén hiányában kényszerült e papi személy kinevezését ellenjegyezni? — Várjon a megye kormányzása akkor lesz-e a czélnak megfelelőbb, ha az a theologiai tudományok elvei szerint megy végbe, vagy ha a politikai tudományok (közjog, országászat, statistika, nemzetgazdászat stb) irányelvei szerint foganatosíttatik.Ha világiak nem nyernek,de nem is nyerhetnek el papi javadalmakat, várjon nyerhető el jelen, a műveltségben előhaladott korban, papi személy világi javadalmat? Ezen és több hasonló kérdésre választ várunk a belügyminiszer úrtól. Egyetemet, akadémiákat állít föl az állam a jog és alapi-tudományi ismeretek terjesztése végett, hogy annak idején szakképzett egyéneket nyerhessen az államcélok megvalósítása körüli teendők ellátására; és ime, épen azok mellőztetése szándékoltatik a közigazgatási hivatalok betöltésénél, kik az arra megkívántató ismereteket megszerezték és kizárólag szakmájoknak élve azok gyakorlati alkalmazásában képezték magukat; elfoglalták pedig a méltóságokat és a nagy fizetést azok, kik csak misézni és gyóntatni tanultak, de ezen szakmában ismeretüknek parányi jelét sem adták. Ha egy fiatal ember a legközelebbi bírósági kinevezésnél csak egy jegyzői állást talál is kérni, azonnal azt kérdezik tőle: van-e qualificatiója, elméleti és gyakorlati ismerete stb. míg a főispáni méltóságra nem kívántatik előleges ismeret, arra nálunk még mindig csak születnek az emberek. Nem is akarok szólni azon szellemi szegénységükről bizonyítványt kiállított megyei közönségről, mely kebeléből egy küldöttséget menesztett processióba a belügyminiszerhez, azon legalázatosabb esedezéssel , hogy számukra papot nevezzen ki főispánul. Egy ily processiós menet közbenjárásának sikerült — hallomás szerint egy derék, szakképzett világi egyén mellőzésével, egy papi személynek főispánná leendő kineveztetését a belügyministeriumban bizonyossá tenni. — Ily megyeközönség érdekében egy tollvonás is hiábavaló idővesztegetés volna, hanem szólok csupán az ország, a hazai közműveltség érdekében, mely kíméletlen arctulcsapást szenvedne ily kinevezés által. Óhajtom, hogy jóeleve emelt szavaim ne legyenek pusztában kiáltó szavak. M. E. Országgyűlési tudósítások. A fürediház ülése jan. 9. Az esti lapunkban elmondottak után a telepítvényesek kérdésében Eötvös Dénes dr. emelt szót. Azt tartja, hogy mióta helyreállíttatott alkotmányunk, a munkás osztály sokkal inkább gyarapodott, mint a birtokos osztály. A salub rei publicae azt kivánja, hogy a birtok szentsége megóvassék. Most oly korban vagyunk, melyben minden gazdának v igy a telepitvényesek birtokosának is, leginkább van szüksége arra, hogy azon munkás erőt, mely szolgálatára van, minél hamarább és minél jobban értékesíthesse. A jelen törvény azonnali életbeléptetését nem tartja oly nagy horderővel bírónak, mint mások vélik. A kis differentiát, mely a két ház között felmerült, nem tartja egyébnek, mint oly jelentéktelen viszálynak, mely jó barátok között is előfordul. Meg lévén győződve, hogy a haza, alkotmány és szabadsághoz való ragaszkodás nem fogja a szakadást megengedni , pártolja Apponyi Gy. gr. indítványát. Tomcsányi József lehetetlennek tartja, nem érinteni azon ferde helyzetet, melybe a főrendi ház e tvjavaslat tárgyalása alkalmával jutott, mert a főrendiház e kérdésben tett második üzenetére részint a képv.ház egyes tagjai, részint pedig a sajtó a jogtalan vádaknak oly záporát öntöttték a főrendek fejeire, mely csak immorális cselekvénynek vagy jogcsorbításnak volna méltó büntetése. És mindez csak azért történt, hogy a főrendi ház élt törvényes jogával és véleményét vetette a tvhozás mérlegébe. Annak, hogy a főrendiház még nincs szervezve, s hogy a codificáló bizottság „még nem húzta rajta végig nyesejét,“ maga a főrendiház épen nem oka. De ezen körülmény nem ad jogot senkinek,hogy a tudozás egyik törvényes factorának tekintélyét légből kapott frázisokkal és gyanúsításokkal aláásni igyekezzék. A képrház és a sajtó nem mondják azt, hogy miért nincs igazuk a főrendeknek, hanem azt, hogy miként mernek ilyesmit tenni. Már ha mi — úgymond — erről az oldalról fognánk fel a dolgot, akkor alkalmasint oly terrénumra lépnénk, hol nem a közvéleménynek helyes útra terelését érnék el, hanem igen könynyen a kölcsönös szemrehányások által a közvéleménynek azon depravatióját, melyet fájdalom, a sajtó egész Európában elősegíteni törekszik. (gr. Cziráky János : Igaz ! Igaz!) Hevesen kiket szónok továbbá a kormányhoz intézett azon felhívás ellen, hogy ez a főispánok által pressiót gyakoroljon a felsőházra. Szónok erre nézve kijelenti, hogy ő a kormánynak exequens orgánuma, és kötelességének tartja véghez vinni mind azt, mit a kormány közigazg. intentióinak véghezvitele czéljából reáliz, de midőn e terembe lép, itt tubozó és meggyőződésétől nem engedi magát eltéríttetni. (Cziráky J. gr. felkiált: éljen!) Nem teheti fel ő felségéről, hogy midőn őt az ország tanácsába hívta, meggyőződésének megtagadását kívánta volna tőle. (Cziráky J. gr.: éljen !) Nem fogja nézetétől eltántorítni a „vultus instantia tyranni“, de más felől óhajtja, hogy ne igényeljen magának befolyást a „civ ium arbor prava jubentium“ sem! (Cziráky J. gr.: éljen!) Elnök általában arra figyelmezteti a házat, amit Bentham is hangsúlyozott, s minden parlamentben elvül elfogadtatott, hogy a törvényhozás egyik termében előadott magánhetek a tvhozás másik teremében vitatás tárgyát nem képezhetik. Horváth Döme a főrendeknek eltérése kép, háztól e kérdésben főleg abban is hogy a tulajdonjogot mértéken túl mereven okalmazzák. Ha arról volna kérdés, hogy egyeson esetekben, akár csoportozatban, akár speciel az egyes ténykörülmények felett a törvény írozás bármelyik tényezője ítélni fogna, akkor ezen szempont, ezen eljárás, egyszerűen a legperredtebbnek fogna találtatni; de midőn a törvényhozás a telepitvényi kérdést szervezni és végre valahára maga idejében végleg megold - kívánja, a képv.ház azon nézetben van, hogy csiklandós kérdés megoldásánál azon álláspirtot kell elfoglalnia a törvényhozásnak, mely 48-ban az úrbéresekre vonatkozólag, de sőt !".gy közelebb is a törvényhozásnak mindkét tényezője az úrbéri birtokviszonyokra vonatkozó törvényjavaslatnál az egyes részletekben tettleg elfoglalt. Tekintettel kell lenni mind a politikai, nd a közgazdasági és társadalmi viszonyokra csakis, ha ezen hasison oldja meg, feladatak a törvényhozás, lesz a megoldás kielégítő. De mert a képy.ház nézete szerint a tulajdon és telepítvény szoros definiálása többé kevésbé a végleges,a szervező törvényjavaslatba tartozik,nem tehette azt, hogy már itt, az ideiglenes intézkedésnél, mely csak rövid moratóriumról szól, mind azt beillessze s azért a képr.ház csak is az ideiglenesség színvonalán kíván maradni. Mi egyéb azon ideiglenesség jellege, mint az, hogy a statusgco a törvhozás végleges intézkedéséig mind a tulajdonosra és a tulajdonos által eddig is gyakorolt haszonélvezetre nézve, mind s, haszonvevőre nézve, megtartassék anélkül, hogy az a tulajdonjognak a legtávolabbról is csorbítására szolgáljon. A képviselőháznak szövege ezen kelléknek, ezen ideiglenes intézkedési jellegnek inkább megfelel, amidőn azt rendeli, hogy a status quo mind a tulajdonosra, mind a haszonvevő telepítvényesre nézve a törvényhozás közelebbi intézkedéseig megtartassék. Ezen szövegben nem foglaltatik egyéb mint azon czél, hogy a törvényhozásnak jövőre nézve a szabadkézbentartassék, addig pedig a statusquo érvényben maradjon, holott ellenkezőleg a főrendek szövegezése megrendelni azt, hogy csak is a határozott időhöz nem kötött telepítvények maradjanak meg mi a külső, mind a belső telek birtokában a törvényhozás bizonyos időszakáig bekövetkező intézkedéséig, ellenben a határozott időszakhoz kötött telepítvényesek úgyszólván csak számból, kegyelemből maradjanak a belsőség élvezetében, a külsőség pedig, ha a szerződést az illető földesúrnak azonnal rendelkezre bocsátassék. Már ezen javasolt szövegezés tanúsítja, hogy a főrendek továbbmentek az ideiglenes intkedésnél ; ez nem moratórium többé, hanem bevágás a végleges szervezetbe. Szónok kijelenti, hogy ezen indokokból a kormány és képv.ház ragaszkodik a régi szöveghez. Azt hiszi, elég garantis, ha a képv. ház úgy szólva becsületszavát adta, hogy az e tárgy ham végleges tvjavaslatot octoberben tárgyalni és a főrendekkel közölni fogja. Végül emlékezteti a főrendeket az 1818i időre. Az úrbéri kártalanitásra vonatkozó törénynél mire volt fektetve a garantia? mint egyszerűen a nemzeti becsület védpajzsára? És vájjon szenvedett-e csorbát ezen ígéret? vájjon nem lett-e beváltva a legabsolutabb korszakban legabsolutabb kormány nem legelső feladatinál ismerte e, hogy ezen ünnepélyes ígéretét beváltsa? Azt hiszi, hogy itt is egy pillanatig serhet kétségbe vonni, hogy a képviselőház ígéretét, adott szavát, akkor midőn ezt a közvélemény, a közszükség és közérdekeltség sürgősen igényli, mindenesetre be fogja váltani. Apponyi György gr. nem kétli, hogy Lázon kívül tapasztalható manifestatiók hatással vannak mindenkire és a főrendekre is. De ezen manifestatió ártalmas az alkotmányra, mihelyt az a pressió jellemével bir. Constatálja, de a két ház egyenlőtlen fegyverrel küzd, mert főrendek érvei nem ellenérvekkel, hanem elferdítésekkel és félremagyarázásokkal találkoznak. Áttér aztán indítványának védelmére. Ha " Döme beszédére megjegyzi, nem ismerheti el őt, hogy a telepítvényesek kérdésében azonálláspontra kellene állatnunk, melyen 1848-ban állott a törvényhozás az úrbéri viszonyok tekintésében. E két viszony közt véghetetlen nagy a kisöbbség, de véghetetlen nagy különbség van a helyzet közt is, mely 1848 ban volt és 1871-ben van. Mikor az úrbéri viszonyok rendezettek, egy bevégzett tény és oly állapot felett végzett a törvényhozás, melyben különböző jogi viszonyok nem fordultak elő. Nem volt különös bér és úrbér között, nem voltak különös jogviszonyok, melyeket külön kellett volna elintézni. Ennélfogva könnyű volt akkor egy tollvonással valamennyi úrbéresekre nézve ugyanazon szabályt kimondani. Máskép áll a telepítvényesek kérdése, mert itt nem bevégzett tény, hanem egy most fejlődő nemzetgazdászati tényező sorsáról van szó, arról, hogy azt rögtönözés által elfojtani avagy óvatos intézkedés által fejleszteni akarjuk-e, hozzájárul, hogy itt oly különböző jogviszonyok léteznek, melyeket egy tollvonással elintézni nem lehet. Különösen felhívja a ház figyelmét arra, hogy miért tartja a moratórium idejének elhatározását elutasíthatlan szükségnek. Ha a moratórium érvényben fog tartani mindaddig, míg a végleges törvényes intézkedés létrejön, vagyis míg ezen végleges törvényes intézkedésre nézve a törvényhozásnak minden tényezői egyet fognak érteni, előre látja, hogy jövő törvényhozás ezen moratórium pressioja alatt