A Hon, 1872. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1872-04-22 / 93. szám

93 szám. X. évfolyam, Reggeli kiadás. Kiadó­hivatal: Ferencziek­ tere 7. sz. földszint Előfizetési díj: RMtán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt 1 1 hónapra.............................1 fi­ 85 kr. S hónapra............................5 . 60 . 8 hónapra.............................11 „ m Ab­eed­ kiadás postai különküldáseárt Mülüzetés havonként . . . . 80 kr. Az elő­fizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik 1», mindenkor a hó el­ő napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP, Pest, 1872. Vasárnap, april 21 Szerkesztési iroda : Ferencziek­ ter. 7. sz. Beiktatási díj s 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 dr. Bélyegdij minden beiktatásért . . 80 lor. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Nyílttéri 6 hasábos petitsorért ... 25 kr. SjA &QF* Az előfizetési és hirdetményi dij a lap WM kiadó­ hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezek­től fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak tísít... Előfizetési felhívás: „A E O­N" 30-dik évi folyamára. Előfizetési árak: Egész évre . . . 33 ft — kr. Fél­évre . . . 11 ft — kr. Negyed évre . . . 8 ft 50 kr yftUp" Külön előfizetési iveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük hasz­nálni, melyek bérmentesítése tiz írtig csak 5, 10 írton felül pedig tíz krba kerül. Az előfi­zetések a „Hon kiadó­ hivatala“ czim alatt Pest, ferencziek­ tere 7. sz. alá küldendők. A HON kiadottai ▼»tata. PEST, APRIL 20. Aggodalmak keltése. Ha a jobboldal akarja, hogy a Parla­mentarismus hazánkban gyökeret verjen, ha akarja, hogy hazánk fejlődését ne za­varják, ne késleltessék a pártviszonyok merevsége és a nemzetiségi izgatások, ak­kor szükséges, hogy párttaktikáját meg­változtassa, és ne használjon pártérdekből oly fegyvereket, melyekkel árt a parla­­mentarismusnak és hazánk demokratikus fejlődésének egyaránt. Ezért szükséges, hogy nem csak pár­tunk kormányképességét közjogi szem­pontból ne vonja kétségbe, mert akkor megtagadja a Parlamentarismus alapját, mely abból áll, hogy a nemzet alkotmá­nyos uton létrejött bármely többsége alkotja a kormányt és köti vagy módo­sítja a szerződéseket más nemzetekkel,­­ de szükséges, hogy a nemzetiségekkel való bánásmódját is változtassa meg. A jobboldal ugyanis a mi kormányké­pességünket abból a szempontból vonja legtöbbször kétségbe, hogy eshetőleges többségünket a nemzetiségi követek és a szélső baloldal alkotná és az előbbiekkel koczkáztatnák hazánk integritását, nemzeti nyelvünk uralmát és a magyarság ér­dekeit. Ezzel a nemzetiségi argumentummal csak azt érte el eddig a jobboldal, hogy a nemzetiségi szempontot minden po­litikai ügy tárgyalásánál felkérte, és úgy a megyei, mint oktatás, vallás és igazság­ügyi reformoknál a demokratiai és kul­túrai érdekek és szempontok egészen hát­térbe szorultak a nemzetiségi követelések­kel szemben. Ez természetes következ­ménye volt annak, hogy a nemzetiségi képviselők is csak nemzetiségi szem­pontból néztek mindent, mert a jobb­oldalról is csak azt olvasták a sajtóban, azt hallották az Országházban, hogy a nemzetiségek ellenfeleink, ellenségeink, és ezek ellen kell biztosítani magunkat. Ez természetesen, pártszempontból tör­tént, hogy védve legyenek a virilis szava­zatok, a városi főispánok, a bírói kineve­zések, a választási törvény és hogy­­ be legyen bizonyítva az, hogy a mi pártunk nem kormányképes. Ez veszélyes eszköz volt, mel­lyel a nemzetiségeket ingerlék és elidegeniték. Holott az egész állítás valótlanság. Mert a már meghozott nemzetiségi törvény, úgy a közigazgatásban, mint törvényke­zésben, elintézte a nemzetiségi szempon­tot és abban elég van téve az ország in­tegritásának és a magyarság érdekei­nek, nem lett volna tehát szabad ez ürügy alatt becsempészni a fellebbi reac­­tionarius intézményeket és épen nem volt szükség minduntalan vádakkal illetni a nemzetiségeket és pártunkat. Mert a nemzetiségi törvényen kívül, politikai önállásunkban, anyagi és szelle­mi viszonyainkban szabad keresnünk csak hazánk integritásának és nemzetiségünk­nek védeszközeit, a gyors kultúrái fej­lődésben pedig a nemzetiségek kielégíté­sét. Ha tehát mind e czélok és eszközök felett a mi pártunk nagyobb mérvben fog rendelkezni programmjának valósítása esetén , akkor e tekintetben sem áll sem­mi kormányképességének útjában. Tudjuk azt, hogy részben a múlt el­nyomása, részben a jobboldal ellenszen­ves magatartása és végül a fejletlen nem­zetekben rendesen lappangó fanatizmus hatása következtében, vannak román, tót és szerb polgártársaink közt hazánk és nemzetünk ellen intézett törekvések is. De ezeket csak a mostani jobboldali tak­tika elhagyása, a fokozott kultúrái fejlő­dés és államiságunk erőteljes kifejtése, demokratikus haladása oszlathatja el. Ha pedig addig, míg a fellebbi ténye­zők eredményét meghozná az idő, for­dulna elő ily nemű törekvés az or­szágházban vagy országban — annak legyőzésére nézve mindegy, akár jobb, akár a baloldal legyen kormányon.­­ Mert a közelebbi országgyűlési események is bizonyítják, hogy ha nem ellenségeske­déssel, de csak túlzással állottak is elő akár a nemzetiségi követek, akár a nem­zetiségi sajtó, bár álláspontjuk ellen­zéki volt, mégis a magyar kormányt támogató ellenükben a magyar ellenzék. Reméljük, hogy e tekintetben a viszony akkor sem változik, ha a jobboldal lesz az ellenzéken és mi a kormányon. Hogy tehát: a nemzetiségi követek és a nemzetiségek mellettünk vannak, az nem rontja kormányképességünket, mert a demokratikus és kultúrás kérdésekben hazánk javára fognak támogatni minket a kormányon is — a nemzetiségi tévedé­sekben pedig a magyar országgyűlésnek mindig meglesz a maga természetes több­sége. Ebből láthatja az olvasó, hogy nincs semmi veszedelem abban a nemzetiségi szövetségben, és hogy a mi többségünk, még nemzetiségi elemekkel is többet hasz­nál a demokratiának és hazánk önálló fej­lődésének, mint a jobboldalé. Épen így vagyunk azzal a váddal is, hogy a mi pártunk nem kompakt, mert van balközép és szélső­bal, és hogy egy ilyen párt nem alkothat kormányképes többséget. Hisz a jobboldal sem kompakt párt, mert Deáktól messzibb van Sennyei, Apponyi, mint Ghyczytől Simonyi Ernő, Irányi. És ha a Deákpárt többséget csi­nál, úgy, hogy alkudozik a demokratiá­­ból és szabadelvűségből lefelé, reméljük, hogy a mi többségünknek nem lesz több, és hazánkra nézve ártalmasabb baja az eltérő véleményekkel és érde­kekkel. Hagyjon fel a jobboldal az i­l­y­f­é­l­e aggodalmak keltésével, mert a nemzeti­ségi izgatással nem használ a magyar­ságnak, a kormányképesség kétségbevo­násával árt a parlamentarismusnak és egész fejlődésünknek. Küzdjünk meg azért, mert elveink el­térnek, de ne azért, mintha a kormányzás csak egyik félt, egyik pártot illetné meg. Hegedűs Sándor: Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva. — A Jókai-párt holnap (vasárnap) d. e. 10 órakor a czipészek széhházá­ban Wesselényi (Arena)­utcza 5 ik sz. alatt alakuló] közgyűlést tart, melyre a párt tagjai ezennel meghivatnak. — Felhívás: A f. évi ápril 22-ére össze­­hivott megyei rendkívüli közgyűlés alkalmából van szerencsénk a pestmegyei bizottmány bal­oldali tagjait a f. hó 21-én délelőtt 10 órakor a megyeház kis termében tartandó értekezletre tisztelettel meghívni. Pesten, ápril 17-én. — A pestmegyei baloldal központi bizottsága. A szerb congressus.Az újvidéki „Národ“­­nak Zimonyból van távirata, mely szerint a szerb új congressus csakugyan 1. évi augusztus hó 27/15-dik napjára hivatik össze a fenálló congressusi választási rend szerint. A patriarcha megválasztása az eddigi módon fog végbe men­ni. A congressus a választáson kívül esetleg egyéb ügyeket is végez. A patriarchátusi helyet­tes feloszlatja az eddigi congressust, s újat hív össze. Román pártügy. 12-én az összes fogaras­­vidéki román értelmiség értekezletet tartott,mely­ben a helyzet komolyságánál fogva elfogadta­tott a solidaritás elve, egy bizottság választa­tott, mely összeköttetésbe teendi magát az erdé­lyi összes értelmiséggel, vagy már létező bizott­sági közegekkel, s irányozni fogja a küszöbön álló képviselő választásokat. Választási mozgalom: Pesten holnap, vasárnap, a következő vál. ér­tekezletek tartatnak. D. e. 10 órakor ai­er é «vá­ros­i L­i­p­t­a­y-párt eddigi helyiségében, és a ferenczvárosi Deákpárt a templomtéri kis­dedóvodában. D. e. 11 órakor a belvárosi Deák párt a városház tanácstermében, és a li­pótvárosi Deák-párt a redoute kis termében. D. u. 3 órakor a ferenczvárosi ellenzék. Ezenkívül értekezletet tartanak a p­e­s­t m­e­­g­y­e­i jobb és baloldal. Somogy megye tabi kerületében úgy Zichi Antal jobboldali, mint dr. Balogh Tihamér ellenzéki jelöltek visszaléptek. Előbbi, mivel ott a jobboldal különben is felléptette Svastics Józse­fet, s így nem akarta a párt összműködését meg­zavarni ; utóbbi mivel orvosi hivatásának akar­ván élni, ez minden idejét absorbeálja. Ugyan csak e megye n.­aládi ker.-ben azon köz­gyűlésen, melyen a jobboldal Széchenyi I Ferencz grófot léptette fel, T­a 11­i­á­n S. elő­adva azon eredményeket, melyeket a 67-ki ki­egyezésnek köszönhetünk (! ?), előadta mindazt a­mit az ottani jobboldal valósítani akar. A többi közt isy szólt: „Akarjuk a teljes és egyenlő vallási és lelkiisme­reti szabadságot, — szabad egyházat szabad állam­ban.“ — Mi azt kérdjük, hogy hát az ellenzék nem akarja-e ezt? s reményli-e a nagy­atádi jobb­oldal, hogy ezt létesíteni fogja azon kor­mánypártban, mely az ultramontánokkal szövet­kezett? Vagy nem tudják-e,hogy mit felelt Pauler a cultus budget feletti általános vita alkalmával tartott nagy beszédében Iványinak e tárgyú fel­szólalása és sürgetéseire ? Azt mondja továbbá Tallián : „akarjuk a ma­gyar állam pénzügyének önálló, a bécsitől független nemzeti bank által leendő szervezését; akarjuk hon­­védségünk fejlesztését és tökélyesbítését stb.“ Ha figyelemmel kísérték volna a honvédségnek tü­zérséggel és müszíiki csapatokkal ellátása, va­lamint a bankügy felett folytatott heves vitákat,s ezekben a kormánypárt magatartását, lehetetlen, hogy mind­ezek megoldását a jobboldaltól ala­posan várhassák! A szigetvári ker.-ben a jobboldal Szabó Kál­mán kaposvári ügyvédet léptette fel. Nyitra m. vág-vecsei kér. a jobboldal je­löltje Sulyovszky és Turcsányi; a nyitraiban Tóth Vilmos, kivel szemben áll b. Baldacci el­lenzéki; az érsekujváriban Wodiáner Alb. br. a jobb-; a n. tapolcsányiban Jankovics János a jobb. hg. Odescalchi Arthur az ellenzék követ­jelöltje, a zsámbokrétiban Zsámbokréthy és Tarnóczy jelöltek. Mindkettő deákpárti. A privigyei kerületben Brogyányi Vincze ed­digi képviselő a Deák­ párt jelöltje, ellenzéki je­lölt nincs. A galgóczi kerületben gr. Szapári Gyula mel­lett Ocskay jelöltségét is emlegetik, mindkettő deákpárti. A csengeri ellenzéki választók e hó 28-dikán d. e. 11 órakor tartanak értekezle­tet Csengeren. A verbói kerületben Kosztolányi a Deák-párt jelöltje. A bazini kerületben Szellő Géza jobboldalival szemben gr. Apponyi Albert lép fel. (Ez már a második „kath. párti“ jelölt!) Fehérmegyében a bodajki kerületben a Deák­párt újból ifj. Szőgyényi Lászlót állította föl kép­viselőjelöltnek. Tolna megye szegszárdi választókerületében a jobboldal Vizsoly Gusztáv első alispánt tűzte ki képviselőjelöltnek a szélsőbaloldali volt képviselő Szluha Benedek ellenében. Egy jobboldali lap azt jegyzi meg erre, hogy itt pártjának nagy küzdelme lesz , mi meg azt hisszük, hogy nagy bukása is. Mármarosszigeten ápr. 18-án a Deák-kör meg­alakult. Krassó megye lugosi kerületében Szende Béla a jobboldali képviselőjelölt Mocsonyi Sándor el­­­­lenében. A bogsányi kerületben Joanovits György államtitkár és a zorlenczi kerületben Petrik Gyu­la jobboldalit, Szászkán Babos Vincze ellenében a jobboldal Nagy Józsefet állította föl képviselő­­jelöltnek. Torontál megye billeti kerületében Prick Jó­zsef ellenében Kormos József jobboldali lép föl, Zsombolyán az ellenzék Huszár Imre körül cso­portosul. Szepes-Szombatról írják, hogy Zsedényi Ede képviselői működéséről adván számot Pop­­rád vál. polgárai előtt,a többi közt „élesen tár­gyalta az államháztartást, s a foly­­tonos deficitet parlamentáris éle­tünk fekete pontjának nevezé.“ Ha Zsedényi úr őszintébb lett volna, bizony több fekete pontot is fedezhetett volna fel azon párt működésében, melynek ö különben —­ daczára ennek — oly annyira buzgó tagja. A pozsonyi redout termében holnap, vasárnap délelőtti 11 órakor fog Szlávy József, közgaz­dasági miniszter képviselői működéséről beszá­molni. Pápáról írják a következőket: „Volt kép­viselőnk nem kell (Gratulálunk Tre­­fortnak ! hát ilyen hatása lett annak a „központi közegének, mit a bankkérdésben ajánlt!?Így ismerik félre az érdemeket,) de hogy ki legyen az új, ki legyen a képviselőjelölt, arról nem ta­nácskoznak. Pedig a Deákpárt itt nevezetes több­ségben lehet!? a pártok állása sem oly éles, könnyű szerrel volna kivihető egy jeles Deák­párti jelölt megválasztása. Az időt elszalaszthat­­ják s a baloldal könnyen felhasználatja saját érdekei javára. (Helyesen teszi, ha felhasználja, mert érdekei a hazáéval azonosak.) Jó a népet a névhez szoktatni,­­így szoktatták hozzá a né­pet Deák nevéhez s ennek nymbusa és köpenye alatt követte el a jobboldal mindazt, mit az el­lenzék neki bű­nül felró,­ s annak birtokosát az­zal jellemével megismertetni.“ Nagy-Váradon Györffy Gyula ápril 28-án mondja el képv. jelentését. A b­-ujfalvi kerületben a szélsőbal jelöltje Csanády Sándor, a balközépé Miskolczy Lajos. Esztergom köbölkuti kerületében Hazay Ernő a Deákpárt egy részének képviselőjelöltje. Székelyföldön is a ma reggeli lapunkban említetteken kívül még a következő képviselő jelölések történtek : Szepsi-sz­ékben a képviselő­jelölt gr. Kálnoky Pál, a kézdi-orbai kerületben Tisza Lajos minister; Bakcsi Ferenczet az ellen­zék mindkét ker.-ben felléptette. Az ilyesmm­i ker.­­ben Gáli Istv. ellenében a baloldal eddig senkit se léptetett föl, Kézdi-Vásárhelyen a baloldal je­löltje Papp Lajos. A bereczki kerületben szintén gr. Kálnoky Pál a jelölt, baloldali ellenfele itt nincs. Csikszékben Mikó Bálint, Gyergyón An­­talfy Károly, Csíkszeredán Gecze János a jobb­oldali jelöltek. Udvarhely városában a jobboldal jelöltje dr. Jeney Victor, a baloldalé Kassai Ig­­nácz. Udvarhelyszék két kerületében a jobboldal jelöltjei a volt képviselők, úgymint gr. Bethlen János és Török­ Albert, kik ellen a baloldal dr. Orbán Balázst, és Ugrón Gábort lépteti föl.­­~ Pest városa az országgyűlési követek választását vezérlő közp. bizottm. tagjainak a kö­vetkezőket választá meg : Elnök Havas Ignácz. Pestbelváros: Bayer Márton, Bánhegyi J. C. Barhó Ferencz, Dobos József, Dobsa Sámuel, Eberling Antal, Forgó István, Guttmann Albert, Győry Elek, Kléh István, Kapdebo István, Kirá­lyi Pál, Dr. Kohn Sámuel, Dr. Kovács József ta­nár, Mandl Pál, Morócz István, Perger Ignácz, Staffenberger István,Stock Endre,Várady Károly. Pest-lip­ót­város. Busbach Péter, Brüill Miksa, Csicsmanczay Pál ifj. Fuchs Gustáv, Gies riegl József id. Haris Sándor, Kund Vilmos, Lu a „HON“ TÁRCZÁJA. Az arany ember. Regény öt kötetben, irta JÓKAI MÓR. Harmadik kötet: A senki szigete. (60. Folytatás.) A világon kívül. A leány még azután is ott maradt a férfi kez­­éhez tapadva, mikor már az eltávozott, a­kitől­­ öntestével védnie kellett. Miért tette azt, hogy keblére vesse magát? Így azt mondja: „én szeretem őt?” El akarta ezzel űzni végképen azt az embert, inek jelenlététől iszonyodott? Lehetetlenné sorra tenni, hogy az őt még nejének óhajtsa? Nem voltak a vadonban nevelt gyermeknek galmai arról, hogy mi a világi illem, mi a jó köles, a titoktartó szemérem ? mik a társadat­­i szabályok ? a nő és férfi viszonya egymás­­>a, miket állam és egyház erős törvényekkel néleztek ? Összetévesztette-e a szerelmet a halaérzettel ivében azon ember iránt, ki őt és anyját örök godalmaiktól megszabaditá; ki ezt a kis pa­­dicsomot holtigtartó lakhelyül megszerezte, ki végett bizonyosan sokat fáradt értök, s a köz­­n sokat gondolkozott róluk ? Megrémült-e, mikor üldözőjüket fegyvere után flébe nyúlni látta, 8 ösztönszerű volt nála a lett jóltevő keblére rohanni, azt a megtáma­­ó ellen megvédeni ? Azt gondolta-e, hisz e szegény hajóbiztos, a­kinek az anyja épen olyan szegény asszony volt, mint az én anyám, maga mondta azt, hogy neki nincs senkije, miért ne lehetnék én rá nézve­­ valaki?“ Miért jött volna vissza ide erre a puszta szigetre, ha nem vonzotta volna őt ide valami ? S ha ö szeret engem, miért ne szerethet­ném én ötöt ? Nem, nem, nincs itt semmi magyarázat, semmi okoskodás, semmi mentség. — Nincs itt semmi, csak puszta merő szeretet. Nem tudta ő miért, mi oka van rá ? csak sze­retett. Nem tudta, szabad-e ? istenek, emberek, enge­dik e? öröm vagy bánat lesz-e belőle ? csak sze­retett. Nem kívánt boldog lenni, büszke lenni, az ő urának úrnője lenni, ezüst koronával megkoro­náztatni, megáldatni mind a három isten nevében ; — csak szeretett. Nem készült magát védeni világ és itélőbirák előtt; nem gondolt mentségére alázattal meghaj­tott fejének ; nem kérte a férfi védelmét, az em­berek kegyelmét, az isten irgalmazását; — csak szeretett. Ez volt Noémi. Szegény Noémi! Mennyit kell majd ezért szen­vednie ! ............Mihály először­­ hallotta életében ezt a szót, hogy őt szereti valaki. Szereti szerelemből; szereti, mint szegény, másnak szolgáló hajóbiztost, érdektelenül, meg­­érdemetlenül: szereti önmagáért! Valami csodatévő melegség járta át idegeit. Az a melegség, a­mi a halottat fölkelti örök álmából, s feltámadásra bírja. Félve, tétovázva emelte kezeit a leány vállai­hoz, hogy magához szorítsa őt és halk suttogó szóval kérdezé tőle. — De hát igaz-e az ? A leány, keblére nyugtatott fejét ingatva, inte, hogy való az. Mihály Terézára tekintett. Teréza odalépett hozzájuk s kezét Noémi fe­jére tette, mintha mondaná: „hát szeresd.“ Egy hosszú néma, hallgató jelenet volt az, melyben mindenki egymás szivdobbanásainak be­szédét hallgatá. Teréza törte meg a hallgatást. Leánya helyett beszélt. — Óh ha tudná ön, mennyi könnye hullott e leánynak ön miatt! Ha látta volna őt esténkint a sziklára fölmenni, s órákig elnézni a csendes tájat, mely önt szemei elől eltakarta! Ha hal­lotta volna álmában nevének suttogva kiejtését! Noémi tiltó mozdulattal nyujtá kezét anyja felé, mintha kérné, hogy ne árulja el jobban. Mihály pedig azon vette észre magát, hogy egyre erősebben szorítja őt magához. Íme egy lény valahára a széles világon, a­ki őt szeretni tudja. A­kinek az „arany ember “-ből nem kell az arany, csak az ember! Ő is úgy érezte magát, mint a ki addig bujdo­sott, a­mig kivül ment a világ határán, s most egy uj földet, uj eget lát maga előtt, s abban uj életet. Lehajolt a leány homlokához, hogy azt meg­csókolja és érzé annak szivét dobogni keblén. És köröskörül az egész világon nem volt más körülöttük, mint nyíló virágok, illatle­helő bokrok, döngő méhek, zengő madarak, a­mik mind azt taniták : „szeretni kell !“ A szótlan ámuló gyönyör kivitte őket a sza­badba , oda is egymást átölelve mentek, s ha egymás szemébe néztek, hosszasan mind­kettő arra gondolt: „neked is olyan színü szemed van épen, mint nekem !“ S ha a ragyogó ég, az illatozó föld összees­küdött, hogy őket elbűvölje, a kellő érzelem kiegészíté a varázst: egy gyermek, ki soha nem szeretett senkit, s egy férfi,kit soha nem sze­retett senki, mi lesz azokból, ha egymást, fölta­lálják ? A nap letelt és ők még egymás örömével nem tudtak betelni. Az est leszállt, a hold feljött; Noémi fölve­zette magával Mihályt a téveteg szikla ormára,a­honnan kényes szemekkel nézett egykor az el­távozó után. Timár leült a gyopár fedte sziklára, az illatos levendula bokrok közé;Noémi odaült melléje,s dús aranyfürtü fejét odanyugtatá a férfi karjára, át­szellemült arczát az ég felé emelve. Teréza ott állt fölöttük és mosolyogva tekinte le rájuk. Az ezüst hold ragyogva világolt alá az arany - homályu égről. S a csába égi kisértet igy beszélt: — Nézd , ez a kincs mind a tied. Találtad ; — önkényt adta magát neked ; tiéd lett. Min­dent megnyertél már : csak a szerelem nem volt még számodra sehol; most azt is megtaláltad. Veddel. — Élvezd. — Ürítsd fenékig. — Neked termett az. — Új ember les­sz ! — Félisten az, a­kit a nő szeret! — Boldog vagy. — Szeretve vagy. — .........Csak egy hang suttogta ott belül : „tol­vaj vagy!“.................. (Folytatása következik.) Előleges figyelmeztetés. Táncsics Mihály összes műveinek kiadására. Egy több mint hetven éves, küzdelem- és vi­szontagság-teljes életpálya szellemi munkássá­gának eredménye most rendeztetik sajtó alá. Ez életpálya hosszú s egész a mai napig a tevé­kenységben fáradhatlan v­olt, nem csodálkoz­hatunk tehát, hogy munkásságának eredmé­nye a legtekintélyesebb tömegek között foglal helyet, melyeket valaha magyar író felmutatni képes volt. Ehhez járul, hogy ez életpálya Magyarország­nak azon korszakára esik, mely hazánk ébredé­sének és újjászületésének korszaka volt. A leg­érdekesebb korszakra tehát, melynek esemé­nyeit, ha valaki pusztán, szárazon, a magok mez­telenségében registrálja, már akkor is vonzó, tanulságos és felette érdekes munkát teremt. Hát ha még e beirt korszak előidézésében, mozgal­maiban maga az iró is részt vett s szemlélet után a közvetlen hatás befolyása alatt irta meg az­­ eseményeket, azok okait, s a körülményeket, me­lyek között lefolytak, így vannak írva, subjectiv benyomások alap­ján a Táncsics művei mind. E gondolkozó agyra ez érző kedélyre rendkívüli benyomásokat kel­lett gyakorolni a rendkívüli eseményeknek, a­miknek szemtanúja, részben tényezője voltLátta hazáját új életre serkenni, a tett mezejére lépni , a reá gyakorolt hatás közvetlen befolyása alatt irta meg műveit, menten minden keresettségtől, a legnagyobb természetességgel, s munkái közt sok olyanra akadunk, a­miket élvezettel olvas­hat a tudományos­­ képzettséggel biró ember is, de megérti a nép legegyszerűbb fia is. Ebben rejlik Táncsics Mihály írói szellemének legerősebb jellemvonása. Magyar minden izében, egyszerű, könnyen felfogható, s e mellett minden betűjét a természeti őserő, sokszor az imádattal határos hazafiság és a rajongásig terjedő sza­badságszeretet­ szelleme lengi át. Lehet kifogása egyik másik műve ellen a tu­dománynak, túlzónak tarthatják némely eszme védelmezésében, felfogása sok helyt kihívja a gáncsot — de érdemeit, mint népies íróét, mint a honszeretet és szabadelvüség igéinek hirdető­jét elvitathatni nem fogja soha senki. Az erőtelji’B nyelv, a szabadon szárnyaló gon­dolat, a reform­eszmék merész hirdetése meg­szerzik neki a tiszteletet, még olyanok szemében is, kik idealistának, rajongónak tartják, s ha az igazságérzet ki nem halt bennük, kénytelenek azzal a gondolattal tenni le legtöbb könyvét : „bárcsak adna sok ily rajongót, sok ily idealis­tát nemzetünknek a gondviselés.“ Valóban, a mai kor alantjáró, materiális irá­nyát tekintve, kívánatos lenne, hogy a kárhoza­­tos irány ellensúlyozására sok idealistája terem­ne szeretett hazánknak. De nem terem. Szaba­don, bátran gondolkozni alig mer ma e kor gyer­meke. Mindezeket tekintetbe véve jó szolgálatot vél­tünk tenni nemzetünknek, midőn a magyar írók Nesztorát műveinek kiadására fölkértük s azok­nak sajtó alá rendezésére vállalkoztunk. Közönségünk sok érdekeset, sok tanulságosat

Next