A Hon, 1872. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1872-04-22 / 93. szám
93 szám. X. évfolyam, Reggeli kiadás. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint Előfizetési díj: RMtán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt 1 1 hónapra.............................1 fi 85 kr. S hónapra............................5 . 60 . 8 hónapra.............................11 „ m Abeed kiadás postai különküldáseárt Mülüzetés havonként . . . . 80 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik 1», mindenkor a hó elő napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP, Pest, 1872. Vasárnap, april 21 Szerkesztési iroda : Ferencziek ter. 7. sz. Beiktatási díj s 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 dr. Bélyegdij minden beiktatásért . . 80 lor. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Nyílttéri 6 hasábos petitsorért ... 25 kr. SjA &QF* Az előfizetési és hirdetményi dij a lap WM kiadó hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak tísít... Előfizetési felhívás: „A E ON" 30-dik évi folyamára. Előfizetési árak: Egész évre . . . 33 ft — kr. Félévre . . . 11 ft — kr. Negyed évre . . . 8 ft 50 kr yftUp" Külön előfizetési iveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése tiz írtig csak 5, 10 írton felül pedig tíz krba kerül. Az előfizetések a „Hon kiadó hivatala“ czim alatt Pest, ferencziek tere 7. sz. alá küldendők. A HON kiadottai ▼»tata. PEST, APRIL 20. Aggodalmak keltése. Ha a jobboldal akarja, hogy a Parlamentarismus hazánkban gyökeret verjen, ha akarja, hogy hazánk fejlődését ne zavarják, ne késleltessék a pártviszonyok merevsége és a nemzetiségi izgatások, akkor szükséges, hogy párttaktikáját megváltoztassa, és ne használjon pártérdekből oly fegyvereket, melyekkel árt a parlamentarismusnak és hazánk demokratikus fejlődésének egyaránt. Ezért szükséges, hogy nem csak pártunk kormányképességét közjogi szempontból ne vonja kétségbe, mert akkor megtagadja a Parlamentarismus alapját, mely abból áll, hogy a nemzet alkotmányos uton létrejött bármely többsége alkotja a kormányt és köti vagy módosítja a szerződéseket más nemzetekkel, de szükséges, hogy a nemzetiségekkel való bánásmódját is változtassa meg. A jobboldal ugyanis a mi kormányképességünket abból a szempontból vonja legtöbbször kétségbe, hogy eshetőleges többségünket a nemzetiségi követek és a szélső baloldal alkotná és az előbbiekkel koczkáztatnák hazánk integritását, nemzeti nyelvünk uralmát és a magyarság érdekeit. Ezzel a nemzetiségi argumentummal csak azt érte el eddig a jobboldal, hogy a nemzetiségi szempontot minden politikai ügy tárgyalásánál felkérte, és úgy a megyei, mint oktatás, vallás és igazságügyi reformoknál a demokratiai és kultúrai érdekek és szempontok egészen háttérbe szorultak a nemzetiségi követelésekkel szemben. Ez természetes következménye volt annak, hogy a nemzetiségi képviselők is csak nemzetiségi szempontból néztek mindent, mert a jobboldalról is csak azt olvasták a sajtóban, azt hallották az Országházban, hogy a nemzetiségek ellenfeleink, ellenségeink, és ezek ellen kell biztosítani magunkat. Ez természetesen, pártszempontból történt, hogy védve legyenek a virilis szavazatok, a városi főispánok, a bírói kinevezések, a választási törvény és hogy be legyen bizonyítva az, hogy a mi pártunk nem kormányképes. Ez veszélyes eszköz volt, mellyel a nemzetiségeket ingerlék és elidegeniték. Holott az egész állítás valótlanság. Mert a már meghozott nemzetiségi törvény, úgy a közigazgatásban, mint törvénykezésben, elintézte a nemzetiségi szempontot és abban elég van téve az ország integritásának és a magyarság érdekeinek, nem lett volna tehát szabad ez ürügy alatt becsempészni a fellebbi reactionarius intézményeket és épen nem volt szükség minduntalan vádakkal illetni a nemzetiségeket és pártunkat. Mert a nemzetiségi törvényen kívül, politikai önállásunkban, anyagi és szellemi viszonyainkban szabad keresnünk csak hazánk integritásának és nemzetiségünknek védeszközeit, a gyors kultúrái fejlődésben pedig a nemzetiségek kielégítését. Ha tehát mind e czélok és eszközök felett a mi pártunk nagyobb mérvben fog rendelkezni programmjának valósítása esetén , akkor e tekintetben sem áll semmi kormányképességének útjában. Tudjuk azt, hogy részben a múlt elnyomása, részben a jobboldal ellenszenves magatartása és végül a fejletlen nemzetekben rendesen lappangó fanatizmus hatása következtében, vannak román, tót és szerb polgártársaink közt hazánk és nemzetünk ellen intézett törekvések is. De ezeket csak a mostani jobboldali taktika elhagyása, a fokozott kultúrái fejlődés és államiságunk erőteljes kifejtése, demokratikus haladása oszlathatja el. Ha pedig addig, míg a fellebbi tényezők eredményét meghozná az idő, fordulna elő ily nemű törekvés az országházban vagy országban — annak legyőzésére nézve mindegy, akár jobb, akár a baloldal legyen kormányon. Mert a közelebbi országgyűlési események is bizonyítják, hogy ha nem ellenségeskedéssel, de csak túlzással állottak is elő akár a nemzetiségi követek, akár a nemzetiségi sajtó, bár álláspontjuk ellenzéki volt, mégis a magyar kormányt támogató ellenükben a magyar ellenzék. Reméljük, hogy e tekintetben a viszony akkor sem változik, ha a jobboldal lesz az ellenzéken és mi a kormányon. Hogy tehát: a nemzetiségi követek és a nemzetiségek mellettünk vannak, az nem rontja kormányképességünket, mert a demokratikus és kultúrás kérdésekben hazánk javára fognak támogatni minket a kormányon is — a nemzetiségi tévedésekben pedig a magyar országgyűlésnek mindig meglesz a maga természetes többsége. Ebből láthatja az olvasó, hogy nincs semmi veszedelem abban a nemzetiségi szövetségben, és hogy a mi többségünk, még nemzetiségi elemekkel is többet használ a demokratiának és hazánk önálló fejlődésének, mint a jobboldalé. Épen így vagyunk azzal a váddal is, hogy a mi pártunk nem kompakt, mert van balközép és szélsőbal, és hogy egy ilyen párt nem alkothat kormányképes többséget. Hisz a jobboldal sem kompakt párt, mert Deáktól messzibb van Sennyei, Apponyi, mint Ghyczytől Simonyi Ernő, Irányi. És ha a Deákpárt többséget csinál, úgy, hogy alkudozik a demokratiából és szabadelvűségből lefelé, reméljük, hogy a mi többségünknek nem lesz több, és hazánkra nézve ártalmasabb baja az eltérő véleményekkel és érdekekkel. Hagyjon fel a jobboldal az ilyféle aggodalmak keltésével, mert a nemzetiségi izgatással nem használ a magyarságnak, a kormányképesség kétségbevonásával árt a parlamentarismusnak és egész fejlődésünknek. Küzdjünk meg azért, mert elveink eltérnek, de ne azért, mintha a kormányzás csak egyik félt, egyik pártot illetné meg. Hegedűs Sándor: Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva. — A Jókai-párt holnap (vasárnap) d. e. 10 órakor a czipészek széhházában Wesselényi (Arena)utcza 5 ik sz. alatt alakuló] közgyűlést tart, melyre a párt tagjai ezennel meghivatnak. — Felhívás: A f. évi ápril 22-ére összehivott megyei rendkívüli közgyűlés alkalmából van szerencsénk a pestmegyei bizottmány baloldali tagjait a f. hó 21-én délelőtt 10 órakor a megyeház kis termében tartandó értekezletre tisztelettel meghívni. Pesten, ápril 17-én. — A pestmegyei baloldal központi bizottsága. A szerb congressus.Az újvidéki „Národ“nak Zimonyból van távirata, mely szerint a szerb új congressus csakugyan 1. évi augusztus hó 27/15-dik napjára hivatik össze a fenálló congressusi választási rend szerint. A patriarcha megválasztása az eddigi módon fog végbe menni. A congressus a választáson kívül esetleg egyéb ügyeket is végez. A patriarchátusi helyettes feloszlatja az eddigi congressust, s újat hív össze. Román pártügy. 12-én az összes fogarasvidéki román értelmiség értekezletet tartott,melyben a helyzet komolyságánál fogva elfogadtatott a solidaritás elve, egy bizottság választatott, mely összeköttetésbe teendi magát az erdélyi összes értelmiséggel, vagy már létező bizottsági közegekkel, s irányozni fogja a küszöbön álló képviselő választásokat. Választási mozgalom: Pesten holnap, vasárnap, a következő vál. értekezletek tartatnak. D. e. 10 órakor aier é «városi Liptay-párt eddigi helyiségében, és a ferenczvárosi Deákpárt a templomtéri kisdedóvodában. D. e. 11 órakor a belvárosi Deák párt a városház tanácstermében, és a lipótvárosi Deák-párt a redoute kis termében. D. u. 3 órakor a ferenczvárosi ellenzék. Ezenkívül értekezletet tartanak a pest megyei jobb és baloldal. Somogy megye tabi kerületében úgy Zichi Antal jobboldali, mint dr. Balogh Tihamér ellenzéki jelöltek visszaléptek. Előbbi, mivel ott a jobboldal különben is felléptette Svastics Józsefet, s így nem akarta a párt összműködését megzavarni ; utóbbi mivel orvosi hivatásának akarván élni, ez minden idejét absorbeálja. Ugyan csak e megye n.aládi ker.-ben azon közgyűlésen, melyen a jobboldal Széchenyi I Ferencz grófot léptette fel, Ta 11ián S. előadva azon eredményeket, melyeket a 67-ki kiegyezésnek köszönhetünk (! ?), előadta mindazt amit az ottani jobboldal valósítani akar. A többi közt isy szólt: „Akarjuk a teljes és egyenlő vallási és lelkiismereti szabadságot, — szabad egyházat szabad államban.“ — Mi azt kérdjük, hogy hát az ellenzék nem akarja-e ezt? s reményli-e a nagyatádi jobboldal, hogy ezt létesíteni fogja azon kormánypártban, mely az ultramontánokkal szövetkezett? Vagy nem tudják-e,hogy mit felelt Pauler a cultus budget feletti általános vita alkalmával tartott nagy beszédében Iványinak e tárgyú felszólalása és sürgetéseire ? Azt mondja továbbá Tallián : „akarjuk a magyar állam pénzügyének önálló, a bécsitől független nemzeti bank által leendő szervezését; akarjuk honvédségünk fejlesztését és tökélyesbítését stb.“ Ha figyelemmel kísérték volna a honvédségnek tüzérséggel és müszíiki csapatokkal ellátása, valamint a bankügy felett folytatott heves vitákat,s ezekben a kormánypárt magatartását, lehetetlen, hogy mindezek megoldását a jobboldaltól alaposan várhassák! A szigetvári ker.-ben a jobboldal Szabó Kálmán kaposvári ügyvédet léptette fel. Nyitra m. vág-vecsei kér. a jobboldal jelöltje Sulyovszky és Turcsányi; a nyitraiban Tóth Vilmos, kivel szemben áll b. Baldacci ellenzéki; az érsekujváriban Wodiáner Alb. br. a jobb-; a n. tapolcsányiban Jankovics János a jobb. hg. Odescalchi Arthur az ellenzék követjelöltje, a zsámbokrétiban Zsámbokréthy és Tarnóczy jelöltek. Mindkettő deákpárti. A privigyei kerületben Brogyányi Vincze eddigi képviselő a Deák párt jelöltje, ellenzéki jelölt nincs. A galgóczi kerületben gr. Szapári Gyula mellett Ocskay jelöltségét is emlegetik, mindkettő deákpárti. A csengeri ellenzéki választók e hó 28-dikán d. e. 11 órakor tartanak értekezletet Csengeren. A verbói kerületben Kosztolányi a Deák-párt jelöltje. A bazini kerületben Szellő Géza jobboldalival szemben gr. Apponyi Albert lép fel. (Ez már a második „kath. párti“ jelölt!) Fehérmegyében a bodajki kerületben a Deákpárt újból ifj. Szőgyényi Lászlót állította föl képviselőjelöltnek. Tolna megye szegszárdi választókerületében a jobboldal Vizsoly Gusztáv első alispánt tűzte ki képviselőjelöltnek a szélsőbaloldali volt képviselő Szluha Benedek ellenében. Egy jobboldali lap azt jegyzi meg erre, hogy itt pártjának nagy küzdelme lesz , mi meg azt hisszük, hogy nagy bukása is. Mármarosszigeten ápr. 18-án a Deák-kör megalakult. Krassó megye lugosi kerületében Szende Béla a jobboldali képviselőjelölt Mocsonyi Sándor ellenében. A bogsányi kerületben Joanovits György államtitkár és a zorlenczi kerületben Petrik Gyula jobboldalit, Szászkán Babos Vincze ellenében a jobboldal Nagy Józsefet állította föl képviselőjelöltnek. Torontál megye billeti kerületében Prick József ellenében Kormos József jobboldali lép föl, Zsombolyán az ellenzék Huszár Imre körül csoportosul. Szepes-Szombatról írják, hogy Zsedényi Ede képviselői működéséről adván számot Poprád vál. polgárai előtt,a többi közt „élesen tárgyalta az államháztartást, s a folytonos deficitet parlamentáris életünk fekete pontjának nevezé.“ Ha Zsedényi úr őszintébb lett volna, bizony több fekete pontot is fedezhetett volna fel azon párt működésében, melynek ö különben — daczára ennek — oly annyira buzgó tagja. A pozsonyi redout termében holnap, vasárnap délelőtti 11 órakor fog Szlávy József, közgazdasági miniszter képviselői működéséről beszámolni. Pápáról írják a következőket: „Volt képviselőnk nem kell (Gratulálunk Trefortnak ! hát ilyen hatása lett annak a „központi közegének, mit a bankkérdésben ajánlt!?Így ismerik félre az érdemeket,) de hogy ki legyen az új, ki legyen a képviselőjelölt, arról nem tanácskoznak. Pedig a Deákpárt itt nevezetes többségben lehet!? a pártok állása sem oly éles, könnyű szerrel volna kivihető egy jeles Deákpárti jelölt megválasztása. Az időt elszalaszthatják s a baloldal könnyen felhasználatja saját érdekei javára. (Helyesen teszi, ha felhasználja, mert érdekei a hazáéval azonosak.) Jó a népet a névhez szoktatni,így szoktatták hozzá a népet Deák nevéhez s ennek nymbusa és köpenye alatt követte el a jobboldal mindazt, mit az ellenzék neki bűnül felró, s annak birtokosát azzal jellemével megismertetni.“ Nagy-Váradon Györffy Gyula ápril 28-án mondja el képv. jelentését. A b-ujfalvi kerületben a szélsőbal jelöltje Csanády Sándor, a balközépé Miskolczy Lajos. Esztergom köbölkuti kerületében Hazay Ernő a Deákpárt egy részének képviselőjelöltje. Székelyföldön is a ma reggeli lapunkban említetteken kívül még a következő képviselő jelölések történtek : Szepsi-székben a képviselőjelölt gr. Kálnoky Pál, a kézdi-orbai kerületben Tisza Lajos minister; Bakcsi Ferenczet az ellenzék mindkét ker.-ben felléptette. Az ilyesmmi ker.ben Gáli Istv. ellenében a baloldal eddig senkit se léptetett föl, Kézdi-Vásárhelyen a baloldal jelöltje Papp Lajos. A bereczki kerületben szintén gr. Kálnoky Pál a jelölt, baloldali ellenfele itt nincs. Csikszékben Mikó Bálint, Gyergyón Antalfy Károly, Csíkszeredán Gecze János a jobboldali jelöltek. Udvarhely városában a jobboldal jelöltje dr. Jeney Victor, a baloldalé Kassai Ignácz. Udvarhelyszék két kerületében a jobboldal jelöltjei a volt képviselők, úgymint gr. Bethlen János és Török Albert, kik ellen a baloldal dr. Orbán Balázst, és Ugrón Gábort lépteti föl.~ Pest városa az országgyűlési követek választását vezérlő közp. bizottm. tagjainak a következőket választá meg : Elnök Havas Ignácz. Pestbelváros: Bayer Márton, Bánhegyi J. C. Barhó Ferencz, Dobos József, Dobsa Sámuel, Eberling Antal, Forgó István, Guttmann Albert, Győry Elek, Kléh István, Kapdebo István, Királyi Pál, Dr. Kohn Sámuel, Dr. Kovács József tanár, Mandl Pál, Morócz István, Perger Ignácz, Staffenberger István,Stock Endre,Várady Károly. Pest-lipótváros. Busbach Péter, Brüill Miksa, Csicsmanczay Pál ifj. Fuchs Gustáv, Gies riegl József id. Haris Sándor, Kund Vilmos, Lu a „HON“ TÁRCZÁJA. Az arany ember. Regény öt kötetben, irta JÓKAI MÓR. Harmadik kötet: A senki szigete. (60. Folytatás.) A világon kívül. A leány még azután is ott maradt a férfi kezéhez tapadva, mikor már az eltávozott, akitől öntestével védnie kellett. Miért tette azt, hogy keblére vesse magát? Így azt mondja: „én szeretem őt?” El akarta ezzel űzni végképen azt az embert, inek jelenlététől iszonyodott? Lehetetlenné sorra tenni, hogy az őt még nejének óhajtsa? Nem voltak a vadonban nevelt gyermeknek galmai arról, hogy mi a világi illem, mi a jó köles, a titoktartó szemérem ? mik a társadati szabályok ? a nő és férfi viszonya egymás>a, miket állam és egyház erős törvényekkel néleztek ? Összetévesztette-e a szerelmet a halaérzettel ivében azon ember iránt, ki őt és anyját örök godalmaiktól megszabaditá; ki ezt a kis padicsomot holtigtartó lakhelyül megszerezte, ki végett bizonyosan sokat fáradt értök, s a közn sokat gondolkozott róluk ? Megrémült-e, mikor üldözőjüket fegyvere után flébe nyúlni látta, 8 ösztönszerű volt nála a lett jóltevő keblére rohanni, azt a megtámaó ellen megvédeni ? Azt gondolta-e, hisz e szegény hajóbiztos, akinek az anyja épen olyan szegény asszony volt, mint az én anyám, maga mondta azt, hogy neki nincs senkije, miért ne lehetnék én rá nézve valaki?“ Miért jött volna vissza ide erre a puszta szigetre, ha nem vonzotta volna őt ide valami ? S ha ö szeret engem, miért ne szerethetném én ötöt ? Nem, nem, nincs itt semmi magyarázat, semmi okoskodás, semmi mentség. — Nincs itt semmi, csak puszta merő szeretet. Nem tudta ő miért, mi oka van rá ? csak szeretett. Nem tudta, szabad-e ? istenek, emberek, engedik e? öröm vagy bánat lesz-e belőle ? csak szeretett. Nem kívánt boldog lenni, büszke lenni, az ő urának úrnője lenni, ezüst koronával megkoronáztatni, megáldatni mind a három isten nevében ; — csak szeretett. Nem készült magát védeni világ és itélőbirák előtt; nem gondolt mentségére alázattal meghajtott fejének ; nem kérte a férfi védelmét, az emberek kegyelmét, az isten irgalmazását; — csak szeretett. Ez volt Noémi. Szegény Noémi! Mennyit kell majd ezért szenvednie ! ............Mihály először hallotta életében ezt a szót, hogy őt szereti valaki. Szereti szerelemből; szereti, mint szegény, másnak szolgáló hajóbiztost, érdektelenül, megérdemetlenül: szereti önmagáért! Valami csodatévő melegség járta át idegeit. Az a melegség, ami a halottat fölkelti örök álmából, s feltámadásra bírja. Félve, tétovázva emelte kezeit a leány vállaihoz, hogy magához szorítsa őt és halk suttogó szóval kérdezé tőle. — De hát igaz-e az ? A leány, keblére nyugtatott fejét ingatva, inte, hogy való az. Mihály Terézára tekintett. Teréza odalépett hozzájuk s kezét Noémi fejére tette, mintha mondaná: „hát szeresd.“ Egy hosszú néma, hallgató jelenet volt az, melyben mindenki egymás szivdobbanásainak beszédét hallgatá. Teréza törte meg a hallgatást. Leánya helyett beszélt. — Óh ha tudná ön, mennyi könnye hullott e leánynak ön miatt! Ha látta volna őt esténkint a sziklára fölmenni, s órákig elnézni a csendes tájat, mely önt szemei elől eltakarta! Ha hallotta volna álmában nevének suttogva kiejtését! Noémi tiltó mozdulattal nyujtá kezét anyja felé, mintha kérné, hogy ne árulja el jobban. Mihály pedig azon vette észre magát, hogy egyre erősebben szorítja őt magához. Íme egy lény valahára a széles világon, aki őt szeretni tudja. Akinek az „arany ember “-ből nem kell az arany, csak az ember! Ő is úgy érezte magát, mint a ki addig bujdosott, amig kivül ment a világ határán, s most egy uj földet, uj eget lát maga előtt, s abban uj életet. Lehajolt a leány homlokához, hogy azt megcsókolja és érzé annak szivét dobogni keblén. És köröskörül az egész világon nem volt más körülöttük, mint nyíló virágok, illatlehelő bokrok, döngő méhek, zengő madarak, amik mind azt taniták : „szeretni kell !“ A szótlan ámuló gyönyör kivitte őket a szabadba , oda is egymást átölelve mentek, s ha egymás szemébe néztek, hosszasan mindkettő arra gondolt: „neked is olyan színü szemed van épen, mint nekem !“ S ha a ragyogó ég, az illatozó föld összeesküdött, hogy őket elbűvölje, a kellő érzelem kiegészíté a varázst: egy gyermek, ki soha nem szeretett senkit, s egy férfi,kit soha nem szeretett senki, mi lesz azokból, ha egymást, föltalálják ? A nap letelt és ők még egymás örömével nem tudtak betelni. Az est leszállt, a hold feljött; Noémi fölvezette magával Mihályt a téveteg szikla ormára,ahonnan kényes szemekkel nézett egykor az eltávozó után. Timár leült a gyopár fedte sziklára, az illatos levendula bokrok közé;Noémi odaült melléje,s dús aranyfürtü fejét odanyugtatá a férfi karjára, átszellemült arczát az ég felé emelve. Teréza ott állt fölöttük és mosolyogva tekinte le rájuk. Az ezüst hold ragyogva világolt alá az arany - homályu égről. S a csába égi kisértet igy beszélt: — Nézd , ez a kincs mind a tied. Találtad ; — önkényt adta magát neked ; tiéd lett. Mindent megnyertél már : csak a szerelem nem volt még számodra sehol; most azt is megtaláltad. Veddel. — Élvezd. — Ürítsd fenékig. — Neked termett az. — Új ember lessz ! — Félisten az, akit a nő szeret! — Boldog vagy. — Szeretve vagy. — .........Csak egy hang suttogta ott belül : „tolvaj vagy!“.................. (Folytatása következik.) Előleges figyelmeztetés. Táncsics Mihály összes műveinek kiadására. Egy több mint hetven éves, küzdelem- és viszontagság-teljes életpálya szellemi munkásságának eredménye most rendeztetik sajtó alá. Ez életpálya hosszú s egész a mai napig a tevékenységben fáradhatlan volt, nem csodálkozhatunk tehát, hogy munkásságának eredménye a legtekintélyesebb tömegek között foglal helyet, melyeket valaha magyar író felmutatni képes volt. Ehhez járul, hogy ez életpálya Magyarországnak azon korszakára esik, mely hazánk ébredésének és újjászületésének korszaka volt. A legérdekesebb korszakra tehát, melynek eseményeit, ha valaki pusztán, szárazon, a magok meztelenségében registrálja, már akkor is vonzó, tanulságos és felette érdekes munkát teremt. Hát ha még e beirt korszak előidézésében, mozgalmaiban maga az iró is részt vett s szemlélet után a közvetlen hatás befolyása alatt irta meg az eseményeket, azok okait, s a körülményeket, melyek között lefolytak, így vannak írva, subjectiv benyomások alapján a Táncsics művei mind. E gondolkozó agyra ez érző kedélyre rendkívüli benyomásokat kellett gyakorolni a rendkívüli eseményeknek, amiknek szemtanúja, részben tényezője voltLátta hazáját új életre serkenni, a tett mezejére lépni , a reá gyakorolt hatás közvetlen befolyása alatt irta meg műveit, menten minden keresettségtől, a legnagyobb természetességgel, s munkái közt sok olyanra akadunk, amiket élvezettel olvashat a tudományos képzettséggel biró ember is, de megérti a nép legegyszerűbb fia is. Ebben rejlik Táncsics Mihály írói szellemének legerősebb jellemvonása. Magyar minden izében, egyszerű, könnyen felfogható, s e mellett minden betűjét a természeti őserő, sokszor az imádattal határos hazafiság és a rajongásig terjedő szabadságszeretet szelleme lengi át. Lehet kifogása egyik másik műve ellen a tudománynak, túlzónak tarthatják némely eszme védelmezésében, felfogása sok helyt kihívja a gáncsot — de érdemeit, mint népies íróét, mint a honszeretet és szabadelvüség igéinek hirdetőjét elvitathatni nem fogja soha senki. Az erőtelji’B nyelv, a szabadon szárnyaló gondolat, a reformeszmék merész hirdetése megszerzik neki a tiszteletet, még olyanok szemében is, kik idealistának, rajongónak tartják, s ha az igazságérzet ki nem halt bennük, kénytelenek azzal a gondolattal tenni le legtöbb könyvét : „bárcsak adna sok ily rajongót, sok ily idealistát nemzetünknek a gondviselés.“ Valóban, a mai kor alantjáró, materiális irányát tekintve, kívánatos lenne, hogy a kárhozatos irány ellensúlyozására sok idealistája teremne szeretett hazánknak. De nem terem. Szabadon, bátran gondolkozni alig mer ma e kor gyermeke. Mindezeket tekintetbe véve jó szolgálatot véltünk tenni nemzetünknek, midőn a magyar írók Nesztorát műveinek kiadására fölkértük s azoknak sajtó alá rendezésére vállalkoztunk. Közönségünk sok érdekeset, sok tanulságosat