A Hon, 1872. június (10. évfolyam, 125-149. szám)

1872-06-07 / 130. szám

130. szám, X. évfolyam, Kladd-Mvatal: Ferencziek­ tere 1. ti. földszint Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten hAzhol hordva reggeli és esti kiadás együtt i­­ 1 hónapra.............................1 frt 85 kr. ; • hónapra.................................6 . 60 . 6 hónapra..................................11 n __ B a* esti kiadás postai különkiadáséért­­ alulfizetés havonkint . . . . 80 kr. i á* előfizeti» as év folytán minden hónapban m­egkezdhető,­­ ennek bármely napján történik . I», mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ES KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Esti kiadás. ___________________________________________ Választási határnapok. Zomborban jun. 26-án, Körmöczbányán jun. 17-én, Komá­rom jun. 25-én, Szeged jun. 25-én, Kikinda vá­ros­i kerülete jul. 1-én, Nógrád megye jun. 21-én, Árva megye. jun. 20-án, Tolnamegye jun. 20-án, Bácsmegye jun. 20-án, Szepesmegyében jun. 26. Pestmegye évnegyedes közgyűlése. (Negyedik nap. — Jun. 7.) Elnök Zichy Ferraris Victor ur főispán megnyitván az ülést 10 órakor, olvastatik és hi­telesíttetik a tegnapi ülés jegyzőkönyve. Miellett a közgyűlés áttérne a napirendre fel­olvastatott a belügy­minister­um leirata, melyben a Mártonffy György szolgabiró felfüggesztése ál­tal üresedésbe jött szolgabirói állás betöltési jogát a főispánra ruházza. A közgyűlés előtti határozatához híven fentart­­ja azon jogát, hogy a megüresedett tiszti állo­másokat a közgyűlés szokta betölteni, s elhatá­rozta, hogy e rendelet ellen az országgyűléshez fog felebbezni. Bérczel község elöljárósága panaszt emelt Vozárik János kath. káplán ellen, a ki a község lakosai között ellenségeskedést, ingerültséget és ellenségeskedést támaszt; a népet izgatja egymás ellen, korteskedik, s azzal ijeszti a né­pet, hogy az 1050 hold földterület elvétetik tő­lük, ha Máriássyra szavaztak. Hunczur gazembernek mondta a baloldaliakat, s leginkább a magyarok ellen intézett támadá­sát. Dabacsa a múlt országgyűlési választás al­kalmával is korteskedett, zavart idézett elő s e miatt be is volt fogva. Pünkösd napján muzsi­kaszó mellett itatta a népet s midőn a község­házán az összeíró bizottság tagjainak névsorát, látta, felkiáltott: csak egy becsületes ember van köztük s az is jobboldali — a többi mind gazem­ber ; különösen Halász Boldizsárt szidta, a ki nézete szerint rég megérdemte volna, hogy fel­akaszszák, s ö ha tehetné 100 botot vágatna rá. (Szép a káplán ur humánusságától!). Többen a vizsgálat elrendelését s e végre egy bizottmány küldését kérik. Pilisy a legnagyobb hévvel kiáltott fel és iz­gatott hangon tiltakozott ez eljárás ellen; a biró és a többi elöljáró panaszát „pletykádnak mondta. Ivánka Imre,’J­a­n­k­o­v­i­c­h Miklós, komoly, higgadt hangon igyekeznek lecsöndesiteni a tul­­hevült szónokot, s figyelmeztetik, hogy a község elöljárósága panaszát nem lehet pletykának mondani, s nem lehet eltűrni, hogy valaki a nemzet védpajzsa alatt álló egyéneket gazembe­reknek nevezze. Pest, 18721 Péntek, jun. 7. Szerkesztési iroda : Ferenczi e Mere 7­ sz. Beiktatási díj » • hasábos ily féle betű sora .­­■ . . 0 kr. Bélyegdíj minden beiktatásért . .80 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Nyílttéri 6 hasábos petitsorért . . . SS kr. 8JF* Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető Illás SÍI köl­­tmény a szerkesztő­séghez intézendő. Bérmintetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Pest, junius 7. Pest, jun. 7. A pestvárosi választásoknál gyako­rolt kormánypresszóra nézve h­almazszám érkeznek az adatok. Ma az „erdélyi vasut“ hivatalnokai köréből, teljesen megbízható kézből ves­szük e sorokat: „Tekintetes szerkesztőség! Hogy men­nyire gyakorol a m. kormány presszót még a vasúti hivatalnokokra is, íme egy kis példa : Egy hivatalnok társam,mint terézvárosi igazolt választó elveinél fogva erősen működik a Jókai­­párt mellett.­­ Ezt megtudva egyik főfelügyelő úr, szemére lobbantotta, hogy mikép merészke­dik ő a baloldal mellett korteskedni, sőt a fő­­igazgatóság állítólagos meghagyásából minden­nemű ürügyek alatt szegény hivatalnoktársaimat üldözni kezdik. Hogy mi módon történik ez, ezt legfeljebb szóval magyarázhatnám meg. Tehát azért, hogy a vasúttársulatok az állam részéről kamatbiztosítás jótékonyságában része­sülnek, a vasúti hivatalnoknak ne legyen sza­bad politikai meggyőződése? Vagy talán a fő­felügyelő és igazgató urak érdemjeleket óhajtanak nyerni a magas kormánytól bokros deákpárti korteskedési érdemeikért ? Adjuk e közleményt minden megjegy­zés nélkül. A tény botrányos volta fölös­legessé tesz minden commentárt. Puls­zky ominózus beszédére, mely a túloldal cynismusig őszinte nyilatkoza­tainak egyik, választások idejében szer­fölött rendkívüli példánya, ismét vissza kell térnünk. A „Napló“ tudvalevőleg megretirált e beszéd mellől, mely a jobb­oldal és múltunk szabadságvédő, haza­­szerető férfiai - a Csákok, a Bocskayak, a Thökölyek, a Rákóczyak — között megtagad minden közösséget s nyiltan, sőt henczegve mondja ki, hogy a jobbol­dal azon párt művének örököse, mely nemzeti szabadságunk és önállóságunk védőivel szemben állt. A „Napló“, mint mondók, nem volt elég nyílt, vagy nem bízott a pártja által alkotott corruptio or­szágos voltában annyira, hogy e felfogás­nak igér­t hozsannáját világgá merte volna bocsátani. Planem hát — nemcsak egy lyukból fú a szél. A „P­e­s­t­e­r Ll­o­y­d“ utólagosan szószerinti terjedelmében közli e beszédet, s hogy valaki tévedésben ne legyen e „kitüntetés“ jelentősége iránt, ma lapja élén, szép ciceró betűkkel meg is írja, hogy mennyire igaz a Pulszky felfogása, s mennyire Magyarország sza­badságának, függetlenségének és jogai­nak védője a baloldal, s mennyire nem az a jobboldal. Ez ellen nincs kifogásunk. Chacun a son gout, s bár siralmas dolog is, de ha úgy tetszik a „Lloyd“-éknak, hogy a hazaszeretetet sem kell már arra, hogy itt pártot teremtsenek, tetszeleg­niük­ — legyen az ő akaratuk szerint. Azonban akkor tiltakoznunk kell a to­vábbi ámítások ellen. Pedig hát ez folyik javában, szünet nélkül.­­ A „Lloyd“ ugyanezen számában alig egy hasáb­bal leebb Ki­r­ál­yi Pál úr a ferencz­­városi kormánypártot nemzeti párt­nak mondja. Mi tiltakozunk az ellen, hogy Magyarországon a Carafák ügyének nyílt és bevallott örökösei valaha nemzeti pártnak mondhassák magukat azokkal szemben, a­kikre nézve maguk hirdetik, hogy Magyarország szabadsága, függet­lensége és jogainak a múltban is sokat kiállt, de soha össze nem tört, általok azonban mire se becsült zászlaját lobog­tatják. A horvát kérdés, jobboldali lapok szerint, elintéztetek; hogy mikép, azt ter­mészetesen senki sem tudja, ha csak a bé­csi „Deutsche Zeitung“ nem, a­mely sze­rint a magyar kormány elhatározta, hogy egy középpártot alakít, a Zsivkovics-féle programm alapján­ mely tudvalevőleg lé­nyegében szintén a nemzeti párt pro­­grammjával azonos, de mégis mérsékel­tebb. A nevezett lap részleteket is tud kö­zölni egy új pártról, nevezetesen, hogy vezére Prica, a horvátországi legelső jo­gászok egyike, s most az igazságügyi szervezet főnöke leend. A nemzetiek kö­zül a mérsékeltebbeket, az unionisták kö­zül meg mindazokat remélik e pártnak megnyerni, kik a kiegyezés revisiójának nem oly merev ellenségei, mint azok, kik az utóbbi választásokat vezették. E párt alapját különben nyolcz újonan válasz­tott, s még egyik párthoz sem tartozó képviselő fogja alkotni. — így a bécsi lap, mely határozottan állítja, hogy jó forrás­ból merít; ha közleménye csakugyan kor­mány­forrásból származik, figyelemremél­tó annyiban is, hogy a kormány ebben mondja ki először, hogy szakít azon em­berekkel, kik most a horvátországi hiva­­talkonczokon rágódnak, s kik körülbelül minden horvátországi bajnak okai. Különben ma annak is érkezett híre, hogy bánná Pejachevich László — ki tudvalevőleg nem rég elpártolt az unio­­nistáktól — fog kineveztetni. Vacanovich urat egy magyar belügyi miniszertanácso­­si székbe fogják — állítólag ültetni. Francziaországban legújabban Jules Favre ügye vonja magára a figyel­met. Ő ugyanis azon bizottság előtt, mely a szeptemberi kormány tetteinek vizsgá­latával van megbízva kijelentette, hogy ő a hibás azért, hogy a keleti hadseregnek Svájczba kellett menekülnie, mert nem értesítette Gambettát arról, hogy ezen hadseregre a fegyverszünet nem terjesz­tetett ki, s e miatt a nevezett hadsereg nem folytatta menetét Besancjon felé. A táv­sürgöny, melyet akkoron Jules Gambettához küldött, így hangzik :Favre „Versailles, 1871. január 28. este ll­/2. Jules Favre, külügyminister a toursi delegálthoz. Ma egy szerződést irtam alá Bismarck gróffal. 21 napi fegyverszünet köttetett. Február 15-ikére Bordeauxba gyűlés hivatott egybe. Tegye ön ezen tudósítást egész Francziaországban közzé. Hajtsa végre a fegyverszünetet s hirdesse ki a választást február 8-dikára. A kormánynak egy tagja Borteaux megy, Jules Favre.“ A nap hőse pedig Gambetta, kinek ge­­njeje elvégre is fölküzdi magát érdemelt polczára, daczára politikai ellenesei áská­­lódásainak, a honvédelmi törvény részle­tes tárgyalásának folyamában, a nemzeti védelem kormányának volt dictátora vit­te a főszerepet s több módosítás egyene­sen az ő műve, s a sajtó elismerésével is találkozik. Nevezetes a franczia közéletben a „Bien public“ -nak egy czikke, melyet az olasz koronaherczeg hivatalos német la­pok által annyit dicsőített és magyará­zott berlini útja alkalmából irt. A czikk így hangzik: Nincs oly rosz ízlésünk, hogy szemrehányást akarnánk tenni az olasz koronaherczegi párnak az utért, melyet udvariasságból, személyes érdek­ből, vagy egyéni élvezet kedvéért Németországba tettek. A herczegi egyéneknek kedvök telik ben­ne, hogy egymást látogassák, az egyátalán nem jelentékeny dolog, ha mindjárt egypár száz­ezer frank elpazarlásáért gáncsolható lenne is. A jelen látogatást tehát nincs okunk egyébnek látni, mint az Európa némely államai közt uralgó jó viszony tanújelének. Ha azonban ez esettől eltekintünk, nem kell épen túlságos éles látással bírni, hogy észre vegyük,­miként Olaszországban van egy sereg diplomata, kik Francziaországot gyűlölik, s úgy tesznek s beszélnek, mint legna­­nagyobb ellenségeink. Nem teszünk különös in­­diseretiót, midőn Sella ministerelnököt, mint e liga legbefolyásosabb emberét jelöljük meg, mely liga szent lehet ugyan, de semmi­­esetre sem észszerű. — Fölösleges bi­zonyítékokat idézni erre, mert ez világos tények által igazolva van. Szemben ezen folytonos intri­­gákkal, szemben ezen erőszakos szellem leg­utóbbi nyilatkozataival, szemben e sajnálatra­­méltó irán­nyal, helyén látjuk, az olaszokhoz, kik még megfontoltságukat, nyugodt ítéletüket nem vesztették el, testvéri felszólalást intézni, s tőlük azt kérdeni nyíltan, várhatnak-e a franczia kormány ellen irányzott eme, habár csak szen­­vedéleyes ellenségeskedéstől valami jót, vagy más szóval: mit akarnak azzal, mi annak a czélja ? Tudvalevőleg a „Bien public“, mely után e sorokat közöljük, Thiers egyedüli közlönye. Thiers — távirati értesülés szerint — a pénzügyi bizottság ülésében úgy nyi­latkozott, hogy a budget-tárgyalás gyors elintézése a Poroszországgal folytatott al­kudozásokra kedvező hatással leend. E nyilatkozat is arra mutat, mintha igaz len­ne a hír a nemzetgyűlés közelebbről törté­nendő elnapolásáról.Thiers különben egy a nyers­anyag megadóztatása tárgyában tartandó beszédre készül. Olaszországból távírják , hogy Lanza miniszerelnök beadta lemondását s csak társai kérelmére vonta vissza e lemondást még ideiglenesen. Algírból Francziaországra nézve egy igen kedvezőtlen s eddigelé páratlan hir jön. Ugyanis az ott állomásozó 3-ik Zuav-ezred százhuszonkét, elsassi szüle­tésű harczosa, a békeszerződés értelmében a német nemzetiség mellett nyilatkozott s s igy rögtön elbocsáttatott. Franczia for­rás szerint ez eredmény oka a tisztek nem emberséges eljárásában keresendő. Választási mozgalmak. A pest-lipótvárosi ellenzék szűkebb bi­zottmánya értesíti e városrész választópolgárait, hogy a Lipót­város ellenzéki követjelöltje dr. Akin K­á­r­o­l­y f. hó 9-én (vasárnap) pontban d. e. 11 órakor a vigarda nagy termében fogja megtartani programmbeszédét, melyre a válasz­tók tisztelettel meghivatnak. Borsod megye déde3i vál. kerületének el­lenzéki képviselőjelöltje K­e­g­r­e­v­i­c­h Béla gr. választóihoz intézett programmjából átves­szük a következőket : Egy eszme lelkesít, egy őzés vezérel engem mindenek fölött, és ez eszme, e czél: nemzetem­nek, mint magyar nemzetnek fenállását biztosí­tani, fejleszteni, biztosítani Magyarországnak ön­álló állami életét; mindent ez eszme létesítheté­­sének, e czél elérhetésének a szempontjából ítélek meg; életemet, szabadságomat, vagyonomat, mindent kész vagyok feláldozni e végczés bizto­sításáért. Ezért vívtak őseink, ezért folytak ez­redéves küzdelmeink, s ez a legszentebb köte­lességünk ma is, a midőn délről úgy, mint nyu­gatról és északról, a rokon népfajok eg­gyé olvadásának törekvését, néhol a már létesült egyesülést szemléljük, s méltán kérdhetjük, hogy ezen óriási államokat döntő és alkotó küzdelmek közepette, várjon aránylag kicsi terü­letünkkel és fajrokonok nélkül, csekély számunk­kal, hogy őrizhetjük meg a jövőben őseink ránk hagyott szent hagyományát, a magyar nemzetnek, Magyarországnak fenállását. Ne várják tehát tisztelt választóim, hogy én ez alkalommal mindazon reformkérdésekkel foglal­kozzam, a­melyek az eddig megjelent s tudomá­somra jutott programmokban az illető képviselő­­jelöltek által kitűnő figyelemben részesítettek; nem azért, mintha e kérdések nagy horderejét nem méltányolnám, avagy hazánk viszonyaink kellő tekintetbevétel létesítendő reformhoz hoz­­zájárulni­ sem akarnék, s nem óhajtanám min­denben az okszerű haladást, hanem azért, mert első­sorban a nemzet lételét közvetlenül érdeklő kérdések megoldását tartom én égető szükség­nek, és mert csakis azoknak megnyugtató meg­oldása után lesz itt az ideje annak, hogy a — nézetem szerint is — sürgős újításokkal, azok megoldásával foglalkozzunk, s mert pártunk előbbre való köteleségének tartom , az ez irány­ban való haladást minden egyéb reformkér­dés kezdeményezésénél. Óhajtom, hogy pártunk mindenekelőtt oly ál­lást foglaljon, a­mely már magában visszautasít­ja azon föltevést, mintha hajlandók lehetnénk szövetkezni bármely pár­ttal vagy párttöredék­kel, avagy egyénnel, a­kik a magyar politikai nemzet ellen nemzetellenes politikát folytatnak, vagy pártczéljaik elérésére, a társadalmi rend ellen való következetes izgatással oly politikát űrnek, a­melynek diadala forradalomra vezet, megakasztván ez által a fejlődést, megfoszt lé­­tezhetésü­nk főfeltételétől, a nemzet megerősöd­­hetésének bekövetkezésétől s a kitűzött czélhoz nem vezet, de igenis eltávolít attól. Szükségesnek tartom, hogy balközépi párt­­programmunk azon pontját, a­mely 1867-iki ki­egyezés megváltoztatására irányzott törekvése­inkről szól, határozottan körvonalazzuk s az­ál­tal világosan kifejezzük, hogy e törekvések nem czélozzák a létező állapotok halomra dön­tését, hanem a kiegyezési törvényen eszközlendő oly változtatásokat, a­melyek hazánk anyagi és szellemi fejlődésének és a monarchia belbéké­­jének megzavarása nélkül létesíthetők, s a ma­gyar nemzet jövőben való fenállásának hathatós tényezői. Helyesen jegyezte meg Ghyczy Kálmán vá­lasztóihoz intézett nyilatkozatában , hogy az 1867-ki kiegyezés­ nemcsak magyar törvény, hanem oly államjogi egyezmény is, a­melyet csakis a két félnek beleegyeztével és a közös fejedelem szentesítésével lehet megszüntetni. — Habozás nélkül bevallom, hogy volt idő, a­mikor hazám és nemzetem helyzete olyan oly, hogy a forradalomra és oly események fejlesztésére, a­melyek bekövetkeztével a létezett viszonyok erő­szakosan változtattak volna meg, közreműködni egy perczig sem ingadoztam, mert nemzetem iránt való kötelességnek tartottam azt akkor; de ma, a­mikor az egymást gyorsan követett nagy­ hadjáratok után nem egy európai függő kérdés lett megoldva , s az átalános fegyver­nyugvást minden nemzet saját ereje fejlesztésére anyagi és szellemi haladására használja fel : nemzetem elleni bűnnek tartanám oly politika követése vagy támogatása által veszélyeztetni e fejlődést, a­mely politika a forradalomra vezet, s a­mely forradalom nem lehetne ez esetben so­ha a nemzet érdekében keletkezett. Óhajtom, hogy a balközép ne avatkozzék ő­felsége többi országainak belügyi kérdé­seibe , de mindig a­mikor a­­ kizárólagosan őket érdeklő kérdésekben a nyilatkozat elkerülhet­­len szüksége forog fenn részünkről, azok nyilat­kozatainkból sohase magyarázhassák ki az oly törekvések támogatását, a­melyek akár födera­­listikus, akár más jelszó alatt tulajdonképen csakis a német elem hegemóniája ellen és annak megdöntésére irányozott üzelmek, s ez­­ által a német elem bennünk őszinte szövetségeseit is­merje fel. Óhajtom elvégre, hogy a balközép a nagy né­met birodalommal szemben eddig követett kül­politikát a jövőben is magáénak vallja és támo­gassa, hogy a monarchia föderalistikus alapra való helyeztetését ép úgy, mint a külpolitiká­nak a jelzet iránytól eltérőíeg való vezetését a magyar nemzet érdekével ellenkezőnek tartván, kimondja, hogy e két pontban foglaltak képezik fő föltételét őszintén barátságos visszonyunknak az ő felsége többi országaival. Néhány lap azt a hírt terjeszti, hogy az ér­­sekujvári kerületben b. Baldácsy Antal visszalépni szándékozik a jelöltségtől. Mint la­punkat Érsekújvárról értesítik: e bírt az ottani jobboldal koholta s csempészte be több pesti lapba elég becstelenül, hogy a könnyenhivő népben zavart keltsen s a szavazosban halás­szon. Ez is a jobboldal „tisztességes eszközei“ közé tartozik! Levelezőnk igen csodálja, hogy oly emberek hagyják magukat ily hírek terjesztése által egy Wodiáner érdekében eszközül fölhasz­nálni, kiket eddig a kerület közbecsülésben álló polgáraiként tisztelt. Tudósítónk szerint b. Bal­dácsy ügyei az­ érsekujvári kerületben oly fényesen állnak, hogy az a visszalépésre nem is gondol­hat ; ellenkezőleg: Wodiáner volt az, a­ki hát­rálásra már régebben gondolt. — Mi ehez csak azon óhajunkat csatoljuk: álljon az érsekujvári ellenzék minden galád koholmán­­­nyal szemben tömören, mint egy ember s ne engedje sorait a bécsi bankár szánalomraméltó fiának érdekében elkövetett erőlködések által megritkittatni. A választásoknál bőkezű,de a ha­zafias adakozásoknál bezzeg­­ fösvény jobboldali jelölt pénze ellen elég biztosítékot találunk az ottani ellenzék elvhűségében és becsületessé­gében. Esztergom megye köbölkúti kerületének ellenzéki képviselőjelöltje : Simonffy Kál­mán Andrássy Gyula volt képviselő társaságá­ban jun. 2-án kezdte meg ujabbi körútját. A merre jártak az mindenfelé valóságos diadalme­net volt Több százra menő lovas bandérium üd­vözlő szónoklatok, fehérbe öltözött leányok, kik képviselőjelöltünk lábai elé virágokat szórtak, a háttérben pedig a községek apraja, nagyja. Úgy Simonffy, mint Andrássy beszédjei viharos tetszést idéznek elő, merre csak járnak hódíta­nak, s így az ellenzék győzelme, a jobb párt óriási erőfeszítése daczára­t bizonyos. A vá­lasztás nem Köbölkúton (mert ott himlő van) de Muzslán f. hó 17-én lesz. A jobb pártiak nem eléglik a pénzzel való vesztegetést, hivatalos tekintély felhasználását, hanem még ezen fölül két helyütt is beiratják magukat szavazóknak, így Kruplanicz Kálmán alispán, Somogyi Flóris útibiztos, Kovács Mihály megyei jegyző, Nagy Ferencz Esztergom váro­sában is, a köbölkúti kerületben is beíratták magukat. Déva-Ványát jún. 2-án látogatá meg a mező­túri választókerület képviselőjelöltje, Csá­vo­l­s­z­k­y Lajos, kisérve számos túri és szent­­miklósi választó­polgártól. A határszélen lovasok, s kocsikon tisztelgők, férfiak és nők, százon felül fogadták. A kocsik hosszú sora, csaknem mindegyiken egy-egy „Éljen Csávolszky Lajos követünk“ feliratú zász­lóval, igen szép látványt nyújtott a város szélén ezeren felül várakozó tisztelgőknek tömege, kik­nek nevében az érkezett jelöltet s kísérőit Szabó Gábor üdvözölte s fogadta. Innen a bevonulás, zeneszó mellett, a testületileg külön-külön zászló alatt megjelent ezébek s a folyton csatlakozó tisztelgők beláthatlan hosszú sora közt, — igen szép rendben történt meg a templom előtti fő­térre. Itt mondá el Csávolszky programm-beszé­­dét négy-öt ezer hallgató előtt, helyeslések s dörgő éljenzések által meg-megszakittatva. Majd társasebéd következett, hol szebbnél-szebb fel­köszöntések történtek, a haza, az ellenzék ve­­zérférfiaira és Csávolszkyra. Tóth István rákos­palotai bíró igen helyes felfogással adja elő, hogy a káplán kihágása vizsgálat alá vonandó és ennek elrendelését sür­geti minden tekintet nélkül arra, hogy az illető pap­é, vagy magán­személy, mert a jogot és tör­vényt mindenkinek egyaránt kell tisztelni. Darányi Ignácz a bíró higgadt szavaira ingerültséggel felel, s szemére veti neki, hogy „spencert“ hord, ő pedig kabátot. Erre aztán Tóth István válaszab­an előadja, hogy nem a ruha, hanem a szív és ész teszi az embert, s mindannak daczára, hogy „spencert“ hord, meg­marad előbbi kimondása mellett. A hosszúra nyílt vita befejeztetett a közgyű­lés azon határozatával, miszerint a szolgabíró utasítandó, hogy az ügyet a maga hatáskörében itézze el; a megyés püspök pedig felszólittatik, hogy a káplánt utasítsa rendre. Vidéki levelezés. (Megyei köz- és közp. bizottmányi gyűlés.) Zombor, junius 4-én. A rendkívüli közgyűlésre egybehívott megye­bizottság ma ülést tartott. Mint közgyűlés rövid életű volt. A tagok sem sokan, de a karzati közönség is — melyet pedig a földön b légben áradozó választási­ mozgalmak sem birnak kifá­rasztani — gyéren volt képviselve. A főispán elsőben is szomorú tisztét teljesité, midőn — ő fensége a főherczegi Zsófia elhuny­­­tával a királyi házat ért gyászról tett jelentést, amaz óhajtása — mintegy indítványa kifejezé­sével, miszerint a megye részéről, az uralkodó­­ház fájdalmában való részvételről egy részvét­nyilatkozat meneszttessék a belügyministerium utján ö cs.j ésj apostoli kir. felségéhez.Úgy a jelen­tést, mint az indítvány—mély megilletődéssel vé­tetett tudomásul s hagyatott helyben. Közvetlen ezután felolvastatott az országgyű­lést egybehívó levél, — mit élénk helyeslés és éljenzés kisért. Ezzel összefüggőleg az elnöklő főispán érzéstől meleg intelmeinek adott kifeje­zést, midőn — az uralkodó pártokra való tekin­tet nélkül higgadt eszélyes, hazafiús, magatar­tásra hívta föl a jelen voltakat a bekövetkező képviselő választások körül , nyomatékosan hangsúlyozván, hogy ő a netalán felmerülendő — bármely párt eljárásából eredendő — vis­szaélések megtorlására törvényadta hatal­mát nem mulasztandja el érvényesíteni. — E lelkesüléssel fogadott szavakra — úgy tetszett nekünk — hogy a szóló fölött elhelyezett igaz­ság istenasszonyának szobra is bólintott fejével: úgy legyen! A közgyűlés berekesztését képezte egy érde­kesség. Főispán ugyanis az általános csendben — elismerő szavak kíséretében nyujtá át — Dungyerszky Gedeon szenttamási gazdásznak a Ferencz József-rend ezüst érdemkeresztjét,melyet ő felsége — a gazdászat mezején tett fárado­zásokban, szerzett érdemek elismeréséül neve­zett földbirtokosnak adományozni méltóztatott. Ezzel a gyűlés véget ért. Kezdetét vette a központi választ­mány ülése. Az összeíró küldöttségek terjesztették elő befejezett munkáikat. Általánosságban — egyet kivéve — el lőnek fogadva s jóváhagyva. Az a kivétel pedig az ó­becsei választókerü­let összeíró küldöttségének munkálata volt. Ők itt különösen gazdálkodtak. A küldöttség elnöke Bende apát ö tisztelendősége — különben „teli­vér“ jobboldali — zentai r. k. pap vala kevés bizalma lelki orvosa híveinek. — Tömegesen lettek itt elutasítva a jelentkezők, — serény ig­­norálásával az 1847. V. t. c. 2. § c. pontjának , hogy az elutasitottakról névjegyzéket vezetni, jónak nem látták,s az föltette müvükre a — t­ö­­v­i­s koronát. — Az egész munkálat megsemmi­­sittetett s egy uj küldöttség jön delegálva. —­ E heves vitában többen részt vettek, melyben hiva­tásának erélyesen láttuk megfelelni a megye fő­ügyészét, mint az igazság őrét. A gyűlés végső adtusa ama határozat volt, melyben a képviselő-választások határnapját junnius 26-ra állapította meg. Most már kisértgetik a főkortesek összeállit­­gatni a — bilanceot. — Nagyon ingadozik. K. L. (A közp. bizottság eljárása.) Pécs, junius 4. Hat álló napon keresztül dolgoztunk azon, hogy a világ leglelkiismeretlenebb összeíró kül­döttsége által illetéktelen szavazattal felruházot­takat kireclamáljuk, vagy néhány elutasítottat bereclamáljunk. Dolgoztunk hárman ernyedetle­­nül, s tegnap délután nagyjából befejeztük. A középponti választmány hirdetése szóról szóra így szól: ____az összeírásnak a tekintet­beni megigazításáért a középponti választmány­hoz folyamodhatik, mely czélra az összeírások egyik példánya a végett, hogy azokat mindenki megtekinthesse. Pécsett a megyeházban f. év má­jus, 29-től kezdve bezárólag f. é. junius 3-ik ki fog tétetni. A megigazitásérti folyamodások, ugyanezen határidő alatt, ugyanazon helyen a jegyzői iro­dában nyújtandók át.“ Én tehát,mint már említem,befejeztetvén az ös­­­szeirás, a reclamationalis­ iratokat, azonnal vittem a jegyzői hivatalba.Itt azt kaptam feleletül,hogy a mai t. i. tegnapi azaz f. b. 3-ki közp. vál.-Ülésen elhatároztatott, hogy csak a 2-káig benyújtottak vétessenek föl. — Elmentem ezzel az alispánhoz, mint a választmány elnökéhez, hogy neki adjam át, de őt honn nem találván, ott hagytam nála. — Ma reggel ismét elmentem hozzá, magamnak meg­győződést szerzendő, vajjon elfogadta-e ? Elfogad­

Next