A Hon, 1878. május (16. évfolyam, 106-131. szám)

1878-05-04 / 109. szám

109. szám. XVI. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1878. Szombat, május 4 Kiadó-Hivatal­­ Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési fi­íj­a Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................fi frt — kr. 6 hónapra........................................... 12 » — A­­­z esti kiadás postai különkü­ldéséért felülfizetés negyedévenkint ... 1 * — »­­ előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkes­sztéssi iroda. 2 Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás A HOW XYI dik évfolyamára. A­z E­o­n( megjelen na­ponkint k­é­t­s­z­e­rc) Előfizetési árak: Évnegyedre....................................*rt Félévre..............................................* Egy hónapra ................................ ^ * Az esti kiadás postai külön küldéséért felülfizetés év negyedenként 1 forint. a­r Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre a »Hon« kiadó hivatalába (Barátok-tere Athenaeum - épület) küldendő, L. »Hon« szerk. ■ kiadóhivatala.^ m———rj Budapest, május 3 Tervek Boszniával. Bosznia occupátiójának eszméje, ellen­zéki és bécsi félhivatalos lapokban újra ál­landó thémát képez. Újabb alakjában már ki van vetkőztetve az Oroszországgal való cooperatió és elszigetelt czél alakjából, most már vagy egy Oroszország elleni akczió lánczszemét képezi, mely Románia és Szer­bia felé is érvényesülne, vagy csak a me­nekültek hazaszállításának és otthon vé­­delmezésének spec­iális feladatával bír.­­ Utóbbi tekintetben a portával való alkudozá­sokról is volt szó, és csak, mikor a mindent tudó bir ezek meghiúsulásának lehetőségét jelző, akkor állott azzal elő , hogy ez esetben is, a delegáció által megszavazott hitel fogytával, a porta engedélyével vagy a nélkül, de mindenkép haza kell a me­nekülteket szállítani, hogy költségüktől sza­baduljunk ; de egyszersmind (szerinte) eddig teljesített humanisztikus kötelességünk kifo­lyása lenne az is, hogy a porta erejének vagy akaratának elégtelensége esetén, a hazaszállí­­tás után is gondoskodjunk a menekültek vé­delméről, így tehát most már háromféle czél jön Boszniával kapcsolatba hozva : 1. Foglalás. 2. Cooperátió. 3. Menekült elszállásolás — és így megtudják nevezni azon tábornokot, ka­tonaság és honvédség számát, melyek e fel­adattal megbízva lennének. Sőt, hogy a kom­mentár ezer variatióval bővelkedik, hogy Fluck és Hueber bárók közigazgatási külde­téséről, a stratégiai fölállítás szükségeiről, föl­tételeiről tud beszélni, az annál kevésbé cso­dálható, mert kormánypárti és ellenzéki la­pok előtt c­áfolatlanul, fölvilágosítás nélkül nem heverhet hetekig egy hír, a­nélkül, hogy az ezer kiadást ne érne. Mi nem állunk be a kommentátorok kö­zé, és nem vagyunk azon helyzetben sem, hogy konstatálhassuk, melyik variáció mily mértékben igaz ;­­ azt hiszszük, hogy a legilletékesebb körök sem akarnák vagy tudnák azt körvonalazni; mert bármely irányú actiót egy állam se czáfolhat vagy ha­tározhat meg előre, mely a keleti események­kel oly geográfiai, stratégiai és politikai vi­szonyban áll, milyenben monarchiánk van; mert ha megczáfolja a föltevéseket vagy meg­szabja előre az actió irányait, határait, feltételeit, azonnal lekötő cselekvési szabad­ságát és felszabadító, átszolgáltató lehető el­lenfeleinek a feladott tért, eszközöket és szö­vetségeseket. De minden tájékozás hiányában is, any­­nyit konstatálhatunk, hogy most már az ellen­zék sem tulajdonít orosz-barát irányú, paralell actiót Bosznia elfoglalásának, bár egyik va­­riatió annyiban a porta ellen irányzottnak mondja azt, hogy akarata ellen is megtörtén­nék és esetleg állandó foglalásra is vezetne az. Ha tehát ez alakjában nem is orosz szövetség­ben, sőt talán Oroszország ellenében (pl. eg angol cooperatióban) történnék az meg, minthogy van hir, mely épen Anglia­­ irányú unszolását tolja előtérbe, de min-­ denesetre foglalásra vezetne, és pedig a porta ellenére, ennek rovására történnék ez meg. Már pedig ez alakban : a foglalás, esetleg annexió minden politikai, anyagi káraival járna és ezenkívül Oroszország ellenében meg­fosztana azon jogalaptól, melyen Oroszország foglalásai ellen fel­léphetünk, t. i. az európai nemzetközi jog szentségétől. Sőt az is téves számításnak fogna bizonyulni, hogy így sza­badulnánk a menekültek tartási költségétől, mert ha egyszer a porta azokat át nem veszi, akkor török földön és úgy nekünk kellene azokat gazdasági szükségekkel, darabig éle­lemmel és állandóan védelemmel ellátnunk, mint akár most. Ekkor már a közönséges pénzügyi számítás is a mellett szól, hogy ha a porta és a keleti kérdés jelen stádiuma nem képesít azok átadására, inkább tartsuk tovább őket, ez nem jár oly nagy politikai és pénz­ügyi következményekkel, mint a mostani ha­zakísérés, ottani ellenőrzés. A­jpásik kombináczió észszerűbb, bár ne,én teljesen, állja ki a bírálatot. Ez az úgy­nevezett stratégiai fölállítás szüksége, mely ha Romániától Boszniáig terjed ki, akkor e kombináczióban­­csak az esetre lenne a porta ellen irányozva, ha az vagy orosz szövetség­ben maradna, Anglia, illetőleg monarchiánk oroszellenes actiója esetén ; vagy pedig nem lenne képes megakadályozni, hogy Oroszor­szág szerb és bosnyák lázadásokat venne se­gítségül, a mi elfoglaltatásunkra, esetleg meg­támadásunkra. Ez a kombináczió csak az esetben hibás, ha lehetőségének nagy fontos­ság és kezdetleges irányadás lenne tulajdo­nítva ; vagyis, nézetünk szerint, ott kezdené az actiót és talán annak súlyát helyezné oda, hol az nem található; mert, hogy a harc­tér­­től, akár izolált angol-orosz, akár kombinált angol-osztrák-magyar-orosz háború esetén, Bosznia távol esnék, hogy sok nehézséget nem okozhatna, azt a geográfia megtaníthat­­­­ja még annak is, ki a stratégiai fölvonulás avagy csak fölállítás természetét, föltételeit alig ismeri. 1z Ha tehát monarchiánk haderejének föl­­álítása vagy fölvonulása itt venné kezdetét, minden gyanút magára venne a közvélemény előtt, míg ettől csak Bosznia megszállásának ljes háttérbe szorítása, és Szerbia, Románia irányában való actió fosztaná meg, főleg ha a porta orosz szövetségben, sem szolgáltatna erre okot. Legújabb hírek szerint e lépésnek kül­politikánkkal semmi kapcsolata nem lenne ugyan, sőt állásváltozást se idézne elő, de ha politikai terv nélkül veszszük át Boszniát, még kevésbé leszünk képesek e lépés követ­kezményeit meghatározni és további cselek­vésünkre fölhasználni, a vele járó terhet kom­­penzálni. Természetes, hogy e lépésnek nem lenne szabad változtatnia semmit Oroszor­szággal és a san­ stefanói békével szemben ,jó magatartásunkon. De legjobb, ha a por­tánál intéztetik el a menekültek elszállásolá­sának kérdése és ezzel sem hozatik kapcsolat­ba, illetőleg tervbe Bosznia occupatiója. Ez nézetünk az újabb kombinácziókról.­­ A gömöri vasutak építési vállalko­zója és a kormány közt, a vállalkozó által emelt kár­talanítási követelések ügyében folyt tárgyalásokról a »Nemzeti hírlap« és a »Pester Lloyd újabb időben gáncsoló tudósításokat hoztak. Mint hiteles forrásból értesülünk, a kérdéses követelések alapos vizsgálat szerint legnagyobbrészt minden jogalapot nélkülöztek, a méltányos tételek­nek mindkét szerződő félre nézve kívánatos kiegyen­lítése tekintetében pedig a kormány a jogosság és méltányosság határáig elment ugyan, de az egyez­kedési kísérlet a vállalatnak nagyobb igényeihez való merev ragaszkodása miatt nem jöhetett létre. A közvagyon lelkiismeretes kezelésére hivatott kormány a vállalat által most már bírói útra terelt ezen ügy további fejlődésének teljes megnyugvással néz elébe. — Bosznia megszállásáról a »D­­Tel.« berlini tudósítója a következőket írja: Biztos értesülés alapján írhatom, hogy Ausztria-Magyaror­­szág Oroszországgal ideiglenes alkura lépett és azon­nal mozgósítani szándékozik a hadsereg egy részét, hogy Boszniát katonailag megszállja. Önök e hírben megbízhatnak. Bárminő hivatalos dementit közölje­nek a lapok, annyi bizonyos, hogy Angolország pres­­sióját Oroszországra Ausztria felhasználta arra, hogy saját feltételeit elfogadtassa. Itt sokat beszélnek arról, hogy Oroszor­szág, Svédország, Németország és Dánia közt oly értelmű megállapodások létesültek, melyek szerint a Baltitenger mare clausumnak volna tekintendő netaláni britt tengerészeti műveletekkel szemben. Olaszország hadikészületeit titkon erősen foly­­tatja. Oroszország nagy hadi és élelmiszer bevásár­lásokat tett Németországban és szerződést kötött a porosz vasutakkal, hogy gabnakivitelét ezek közve­títsék, ha netán a Balti és Feketetenger osztromzár alá helyeztetnének. Bismarck lg legalább is három hétig nem lesz képes a parlamenti és hivatalos teendőket a kezébe venni.­­ Az egyesült ellenzék ma délután 6 órakor tartott értekezletén megválasztotta gazdasági bizottságát, mely a köz alapszabályainak kidolgozá­sával s egy közelebb tartandó értekezlet előterjesz­tésével is megbizatott. A bizottság tagjaivá gróf Berchtold László elnöklete alatt Fórián, Ková­­csy, Bujanovics, Desewffy Kálmán, Farkas Elek (kö­rösi), Pulszky, Pogonyi és Sztupa választottak. Ez­után az értekezlet részletesen tárgyalta a pénzügyi tár­­cza költségvetését, melynek egyes czímeinél a párt tagjai részéről több fölszólalás fog történni. — A Balkán-félsziget ethnogra­­phiája.A »Materialy alja statiski Bolgarij, Trakij i Makadonij« czimű orosz munka szerint, melyet Tep­low, a konstantinápolyi orosz követség volt hivatal­noka szerkesztett, 1877-ig a Duna-vilajetnek 1 mil­lió 903,919 lakosa volt, a drinápolyinak 1,459,161, a szalonikainak 630,907, a monasztirinak 773,406 lakosa volt. Ezen összesen 4,767,393 lakosból a bol­gár 4,095,981, a görög 355,000, az örmény 141,822, az oláh 88,278, a szerb 41,284, a zsidó 18,241, az orosz 11,325, a német 4700. Kerek számban a tatárok 43,300, a cserkeszek 90,000, az albánok (az üskübi szándságban 65,000,,a monasztir­ban 70,000, a gorcsaiban 50,000, a nisi­­ben 53,000) 238,000, a mohamedán bolgárok (po­­mákok) 300,000, a czigányok 120,000 főre tétetnek. Ugyancsak Teplow számítása szerint az Euró­pában élő bolgárok száma Makedónia, Thráczia­ és Bulgáriában 4.082,821 orthodox, 13,160 katholikus, 300,000 mohamedán, Konstantinápolyban és Török­ország több részében 100,000,Oláhországban 500,000, Oroszországban 97,000, Ausztriában és Magyaror­szágon 26,920, tehát összesen­­ 5.119,933 , — végül Bulgáriában és Thrácziában (Konstantinápoly és Macedonia kivételével) van 4.767,393 nem mohame­dán és csak 1.774,884 mohamedán. Maga Teplov is bevallja,hogy adatai csak meg­közelítő valószínűséget képviselnek, de nem tekint­hetők teljesen megbízhatónak. — Az 1877-ki czukorkivitelről s be­hozatalról következő adatokat közli a »N. Br. Pr.« Behozatott Ausztriába az első évnegyedben 37, a 2. évnegyedben 28, a 3-ikban 46, a 4-ikben 48, összevéve 159 métermázsa finomított czukor nettó; Magyaror­szágba az első évnegyedben 12, a 2-ikban 12, a 3-ban 8, a 4-ikben 29, összesen 61 méter mázsa; nyers czu­kor behozatatt Ausztriába az első évnegyedben 7, a másodikban 3, 3-ikban 97, negyedikben 27, összesen a harmadikban 134. (Magyarországon a nyers czukor behozatal adatairól nem szól a kimutatás.) Az adó­­visszatérítés nélkül való kivitel volt Ausztriában fino­mított czukorból első évnegyedben 41, 2-ban 42, 3, 44,4-dikben 265, összesen 392 métermázsa; Ma­gyarországon első évnegyedben 6, 2-dikban 57, harmadikban 16, negyedikben 55, összesen 134 mé­termázsa ; nyers czukorból Ausztria kivitt (szintén visszatérítés nélkül az első évnegyedben 80, a harma­dikban 7, a negyedikben 11, összesen 98 métermá­zsát, Magyarország (a harmadik évnegyedben) 70 métermázsát. Adóvisszatérítés mellett a kivitel volt finomított czukorból Ausztriában az első évnegyed­ben 93,617 métermázsa 1.046,838 frtnyi adóvisszaté­­rítéssel, a második évnegyedben 70,392 métermázsa 786,983 frtnyi adóvisszatérítéssel, a harmadik évne­gyedben 29,685 métermázsa 331,878 frt adóvisszaté­rítéssel, a negyedikben 196,041 métermázsa 2.191,738 forint adóvisszatérítéssel, összesen 389,735 méter­mázsa 4.357,237 forint visszatérítéssel . Magyar­­ország kivitele szintén finomított czukorból visz­­szatérítés mellett tett az e-ső évnegyedben 6059 mé­termázsát 67,740 frt visszatérítéssel, a másodikban 8647 métermázsát 96,670 frt visszatérítéssel, a har­madikban 5982 métermázsát 66,879 frt visszatérítés­sel, a negyedikben 17,506 métermázsát 195,717 frt visszatérítéssel, összesen 38,194 métermázsát 427,009 frt visszatérítéssel. Ausztria nyersezukrot kivitt első évnegyedben 109,654 mázsát 997,851 frt visszatérí­téssel, a másodikban 35,944 mázsát 327,091 frt vis­s­szatérítéssel, harmadik évnegyedben 18,175 mázsát 165,392 frt visszatérítéssel, a negyedikben 748,809 métermázsát 6.814,162 frt visszatérítéssel, összevéve 912,582 métermázsát 8.304,496 frt visszatérítéssel. Az egész monarchia a czukorkivitel fejében 13.088.772 frt adóvisszatérítést fizet, a­mi a két állam adó jöve­delmét a czim alatt minimálissá teszi. — Az oroszok San-Stefanóban. A »D. T.« perui tudósítója írja : Én most tértem vissza San-Stefanóból. Az orosz nagy hadi szemle elmaradt, de e helyet a csapatok tegnap nagy felvonulást tar­tottak, mialatt a zenekarok játszottak. Mintegy 40 zászlóalj gyalogság, mindenik 600 ember, 17 svadron lovasság és csak 80 apja képezte az elvonuló csapa­tokat. Todtleben tábornok a helyszínen volt. A jelen helyzetből nincs más kibontakozás, mint a háború. Ez itt az uralkodó nézet. A fölvonuló csapatok a gárda egy hadosztályá­ból és Szkobelev tábornok hadosztályából álltak.­­ Utóbbiak mind harczedzett jó kinézésű katonák. A lovasság és tüzérség lovai rosszul néznek ki. Úgy lát­szik, hogy az oroszok most Csorlu irányába akarják a san­ stefanói hadsereg egy részét visszavonni. A nagyherczeg ma formaszerinti búcsút vett a szultán­tól. Azt tartják, ma (ápr. 30 án) megy el. De a »Liva­­dia« hajót még nem sűtik. Todtleben Iirnokot ma mu­tatták be a szultánnak. — A vidék és az »Egyesült ellen­zék«, Békés-Csabán szombaton — mint a »Béke Közt«-ben olvassuk — a választó­polgárok értekez­letet tartottak, melyen Karassiay István elnökölt. A jelenlevők közt többen fölszólaltak és egyetlen­egy hang sem emelkedett az egyesült ellenzéki párt mellett, sőt a felszólalók kivé­tel nélkül az értelmében nyilatkoztak, hogy semmi ok fönn nem forog, mely szerint a csabai választók, kiknek többsége eddig szabadelvű párti volt, meg­győződését cserélte. A felszólalók közt Zsilinszky Mihály országgyűlési képviselő hosszabb előadása kötötte le a hallgatók érdemelt figyelmét, ki elmon­dotta, hogy ő a kiegyezés ellen szavazott, de midőn az uj párt alakult és annak programmja megjelent, inkább mint valaha meg volt győződve, hogy ezen párthoz nem tartozhat, mely hűséget igér az ural­kodó »családnak«, holott erről a magyar közjog mit sem tud, köteles tiszteletet igen érez ő is mindegyik családtag iránt, de hűséggel csak a magyar koronás pár és ivadékai iránt tartozik. Egy másik fölszólaló hangsúlyozta röviden az eltéréseket, melyek egyik és másik párt közt léteznek. A szélsőbal a közjogi ala­pot meg akarja változtatni; az egyesült ellenzéki nem bolygatja a közjogi alapot, de a társországgal való egyezséget nem fogadja el; a szabadelvű párt belátja ugyan az egyezség hiányait, de jobbat elérni lehetetlennek tart; meghajol a megmásíthatlan kény­szer előtt és a kivihetőt akarja inkább, mint a sem­mit, különösen a jelenlegi háborús időben. Minthogy pedig az egyesült ellenzék csak abban különbözik a szabadelvű párttól, hogy amaz nem fogadja el az egyezségét, de helyette a legcsekélyebb más expe­­dienst, más révpártot nem tud, szóval minthogy csak gáncsolni tud, de nem a helyzeten javítani: nem lát okot arra, hogy a választó­polgárok az ed­digi zászlót hagyják el és oly párthoz térjenek át, mely sokat ígérő frázisok­ban, sokat mond, de semmit sem arról, hogy hét mitcóp kéli az ígéreteket tel­jesíthetni, mely konstatálja a betegséget, szidja az orvost, ki nem tud segíteni, de maga épen nem tud gyógyszert javasolni. Az értekezlet tehát egy­hangúlag a szabadelvű párt mellett maradását nyilatkoztatta ki és egy na­gyobb gyűlés összehivatását határozta el. ____A „HON“ TÁRCZÁJA. Egy hirh­ed­ett kalandor A XVII-ik századból. Regényes korrajz XXIX részben. Irta Jókai Mór. MÁSODIK KÖTET. Tizenegyedik rész. A boldog nyugalom. (88. Folytatás.) Mikor megtudtam házi asszonyomnak nagy bánatát, bátorságot vettem magamnak, hogy őt meg­szólítsam. — Hiszen ha csak az nyomja kegyelmednek a szivét, édes jó asszonyom, hogy a jobbratekeredő csi­gák megbuktatják az addig kedvelt balratekeredőket, én ezen igen könnyen tudok segíteni s rövid időn ké­szítik kegyelmednek jobboldali hajlamú csigabigát, hogy az egész vásárt elláthatja vele. — Jaj de csak semmi boszorkányság ne legyen benne ; szabadék a kegyes asszonyság, mert én soha semmi ördögi mesterséghez soha nem folyamodtam, a megbűvölés, megbabonázás, ráolvasás ördögi prak­tikáitól magamat mindenkor távol tartottam, s a­mi­lyen igazán remény­em, hogy szegény megboldogult édes urammal ott fönn a szenteknek egyezségében valamikor találkozni fogok, nem szeretném a lelke­­met semmiféle bálványimádásba esés által a gonosz­nak elkötelezni. — Nincsen abban semmiféle gonoszság kegyel­mes asszonyom, biztatom én a jó lelket; mert a­mit én mondok, az tiszta tudomány , a­hogy azt egy vas­tag könyvben megírta tudós Wagnerius professor, ki maga is prédikátor és igen kegyes ember : a plánták és hidegvérű állatok sympathiáiról és antipathiáiról, s mindez Istentől rendeltetett. Tudniillik, hogy a paszuly indája mindig balról-jobbra tekeredik a ka­róra, a komló indája ellenben állhatatosan jobbról­­balra és azt soha egyik is el nem téveszti. Ha azon­ban a komlót és a paszulyt egymás mellé ültetik , mivelhogy ez a két növény egymás iránt antipathiával viseltetik, akkor a paszuly tekeredik balra s a komló jobbra. Quod fuit probatum. Erről jött rá a tudós pro­fessor arra a további experimentumra, hogy ha a csi­gák, melyek az acephalákhoz tartoznak, s a házaikat jobbról balra tekerve építik, véletlenül a tengerfenék virágágyain egymás mellé ker­ülnek a nautilus pompi­­liussal, mely a cephalopodák fajtája s a házát balról s jobbra csavarva formálja, akkor ezek, az egymás­iránti antipathiánál fogva, megfordítják a működésü­ket s a csiga jobbról balra, a nautilus pedig balról jobbra kanyaritja a héját, mivelhogy a csigáknak az egész életük csupa sympathiákon és antipathiákon alapul. Ebből világos, hogy azok a conchyliologok, a­kik a scalaria retrotorsával egész társadalmi revolu­­tiót idéztek elő, s Németalföldnek jólétét, fölvirágo­­zását alapjaiban megrendíték, véletlenül találtak olyan csigákra, melyek ily antipathikus találkozás által rendes építkezési rendszerüket ellenkezőre for­­diták s kegyelmednek is, drága asszonyom, annyi bu­­bánatot okoztak. — Ezeket mi most, ha kegyelmed az én ajánlatomba beleegyeznék, kegyetlenül letrom­­folhatnék s kegyelmed rövid időn roppant nagy gaz­dagságot szerezhetne magának, hogy azt minden asz­­szony, még a kormányzóné is megirigyelné. — S hogy történhetnék ez meg ? kérdező a jó lélek, félarczát kitüntetve abból a főkötőből, mely ed­dig csaknem egészen fogva tartá. — Akképen, hogy kegyelmed a szokott szállit­­mányosai által hozatna ide magának, jól éltévé ten­gervízbe, eleven scalariákat és nautilusokat, a miket legkönnyebben lehet elevenen elfogni a párzás ideje alatt. E szóra az én házi asszonyom az egész fátyolát az arcza elé húzta s szemérmesen megfeddett. — Tartsa kegyelmed a nyelvét Kapiczányon, s gondolja meg, hogy szemérmetes özvegy előtt el­mélkedik. — Igazság. Tehát »a törvényes egybekelés« idején. Ide érve, az eleven csigák számára egy nagy vizmedenczét fogunk elkészíteni, melybe tengervizet eresztünk, tengerfenék homoku talajba tengeri nö­­vényeket ültetünk s abba a csigákat és Dautilusokat elhelyezzük és tápláljuk tengeri csillagokkal és ho­­lothurokkal, s más afféle puha állatokkal. Azok nem sokára le fogják rakni a tojásaikat. A scalaria tojá­sai egymáshoz vannak kötözve selyemszálalaku fo­nallal, mint egy gyöngyfüzér, a nautilus tojásai el­lenben hatosával vannak egymáshoz ragasztva, mint a csillag. Már most, ha egykor ezeknek birtokában leszünk, egy ilyen gyöngyfüzérnyi scalariát a két vé­ginél összekötünk karikára, a közepibe a karikának oda teszszük a nautilus tojáscsillagot, s meglássa ke­gyelmed, hogy mind valamennyi, mikor a tojásából kibújik, megfordítva kezdi el a héját építeni. Az én asszonyom kapott ezen az ajánlaton, mindjárt megtette a megrendelést s azontúl sokkal nyájasabb volt hozzám, mikor lejött a kertbe s egy negyedórával tovább időzött ott, mint egyébkor. Én azalatt végeztem a magam hivatalos köte­lességét , délelőtt kifényesíttettem a rám bizott ágyú­kat, megvizitáltam a legénység kabátját, nincs-e rajta egy gomb az állam czimerével lefelé fordítottan fel­varr­va, elmentem raportra a kapitányhoz, meg­mondtam neki, hogy minden rendben van; vasárna­ponként­ rendeztem a tűzijátékot a népkertben s hét­köznap délutánonkint kertészkedtem az özvegyasz­­szonyomnál. A mi pénzt szereztem, azt megtakarí­tottam, kancsóhoz, pipához még kínálva se nyúltam s mindenkinek megadtam a titulusát, a kivel beszél­tem. Ekkor mindenütt megkedveltettem magamat. Valóságos istenfélő kegyes ember lett belőlem. (Het nagy tolvajság fog még ebből kisülni! só­­hajtá a soltész.) Hiszen megvallom az igazat, nem azért visel­­tem magamat igy, mintha az nekem valami nagyon jól esett volna, hanem hogy ezáltal érdemeket szerez­zek magamnak arra, hogy minél előbb hadnagyi rangra vergődhessem. Midőn tehát megérkezének az eleven puhá­­nyok, elkészítem számukra a kert hátuljában a ter­vezett medenc­ét, melyet magas téglafallal vettünk körül s ott az elhelyezett csigák szerencsésen lerak­ták tojásaikat, melyekkel azután megkezdem a czél­­ba vett mesterkedést. Méltóztatnak azt tudni, kegyel­mes uraim, hogy a csigák tojásainak az a tulajdon­sága van, mely a madarak és kígyók tojásaitól őket megkülönbözteti, hogy a fejlődő állattal együtt maga a tojáshaj is nő. A­ csigatojás, mely eleinte csak ak­­kora volt, mint egy lencseszem, utóljófelé akkora lesz, mint egy mogyoró, és akkor a héja oly vékony, mint a hártya, s azon keresztül a már élő állatot lehet jól látni, a­mint sebesen forog, mint a pörgetett, lehet látni, a mint a szive ver. (­ No most meg már malakologiai praelectiót tart itt nekünk a gézengúz, hogy azzal is töltse az időt.) Már ezt pedig meg kell hallgatniok kegyelme­teknek , mert épen itt vádoltak azzal, hogy ördöngös boszorkánysággal foglalkozom, tehát azt be kell bi­zonyítanom, hogy mind­az a siker, a­mit kivívtam, nem a föld alatti hatalmakkal való egyetértésnek, hanem csupán a földfeletti természeti titok jól érté­sének következménye volt. Már a fejlődő csigákon lehetett észrevenni a tojáshéjban, hogy azok mind balról jobbra végzik a körforgásukat E­végett, hogy a két antipathicus faj­tás egymás közelében maradjon, gyakran meg kel­lett igazgatni a fekvésüket, mert a tojások libegnek.­­—Megállj csak! Szólt közbe a soltész. Úgy tu­dom, hogy a csigáknak nincsenek szemeik, hogyan láthatják hát meg azok az antipathicus ellenfélt.) Épen a titkos antipathia által. Ha nincs sze­mük, ellenben vannak oly titokszerű orgánumaik, a minek mi nekünk melegvérű állatoknak nem adat­tak. — A kipattanó csigák mind egytől egyig balról jobbra készítették a házaikat. íme ez által meg volt oldva a mesés meggaz­dagodásnak a titka. Az én házi­asszonyom e titokszerű természetű működés alatt, a­míg az általam ápolt csigák művei­ket befejezték, mindennap egy negyed órával többet töltött a kertbeli medencze körül, s maga is segített nekem a csigákat helyreigazgatni, s e munkában elein­te csak a keze fejéről tűrte fel a ruhája ujját, de utóljára már egész könyökig felgyűrte azt, egy szép fehér és sima kart engedve szemeimnek meglátni, mely kegy nem osztatik egy erényes asszony által másnak, mint csupán a törvényes férjnek. S minthogy ez múlhatatlan volt, s minthogy a titokba senki mást beavatni nem lehetett, a legtermé­szetesebb következése volt a körülményeknek, hogy az ifjú özvegy a végett, hogy a karját könyökig fel­­tűrve mutathassa meg nekem, erkölcsi kényszerűség által lett ösztönözve arra, hogy előbb a kezét nekem adja, s engemet törvényes férjül elfogadjon: tehát nem megbűvölés, nem ördögi praktika, nem gonosz csábítás által lett elérve az, hogy a város leggazda­gabb és legszebb fiatal özvegyasszonya egyszer csak engem vezetett az oltárhoz. ( — Napnál fényesebb valóság! A szemérmetes hollandi özvegy rabolta el a kanonit konstáblert!) Azonban dúsan meg lett jutalmazva érte. Mert az általam ily módon előállított scalaria retrotársák mesés gazdagságot hoztak a házához. Nem győztük hová fordítani a töméntelen pénzt. De a jutalom na­gyobb része okvetlenül az a hitvesi hűség volt, a melylyel én a feleségem iránt viseltettem. Magam sem hittem volna, hogy olyan jó férj válhasson belő­lem. A mikor a kaszárnyában nem volt dolgom, min­dig otthon ültem, s minden reggel magam főztem meg a b­eát a feleségem számára. (Folyt, köv.) »Békés« fordulat. Egy éve múlt, hogy S­párta és Oroszor­szág között a rendes diplomátiai összekötteté­sek megszakadtak s csak most vételiek föl újra, az ál­tal,hogy Pétervárra törökkövetnek Safei a pasa, Konstantinápolyba orosz követnek Lahanov neveztetett ki. Már magában e tény alkalmas arra, hogy békés értelemben magyaráztassék. Mert háború előestéjén nem szoktak már az előbb megszakított diplomáciai összeköttetések újra fölvétetni. Sőt a­mi e ténynek fontosságát és jelen­tőségét még emeli, azon körülmény, hogy a konstantinápolyi orosz követségi állomásra Népszínház. »Kolumbusz Kristóf.« Nagy történeti látványosság 10 képben, tánczczal és zenével. Irta Csepregi Ferencz. Először adatott a népszínházban május 3-án. A népszínházban megkezdődött a nyári évad. Újra egy látványosság kerül szinre, melynek díszletei bizonyára vonzó erőt fognak gyakorolni kivált a fő­várost ily időtájban nagy számmal látogató vidékiek­re, a­kiknek ilyenekben odahaza nem igen van részük. A mi álláspontunk a látványosságokkal szem­ben eléggé ismeretes. Nem tudjuk helyeselni, hogy a lényeg alája rendeltessék annak, a mi mellékes s a minek csak mint az illusió nagyobb keltésére szolgá­ló eszköznek ismerjük el jogosultságát. De ez már korunk divatjának látszik s Párisban egy külön szín­ház épült csupán a dekoratív művészet csillogtatásá­ra, és van publikuma. Legyen hát meg a színpad ki­fejlettebb technikájának nálunk is a maga bizonyos tere, csak ne terjeszkedjék odáig, a­hol már csak a drámai művészet kárával tehetné. Hanem a díszletek hordására szánt drámai ter­mékekkel maholnap megakad a kritika. Nem fogja tudni, melyik műfajba sorozza. Ha nem akarja egé­szen elítélni, kénytelen lesz olyanforma helyet szorí­tani számukra, mint az operában a librettónak. A geniális zene örök időkre fenntartja a drámailag leg­­elvetendőbb szöveget is, s ha a díszlet szép és eléggé gyönyörködteti a szemet, hát egyúttal elvonja a figyel­met a szöveg gyarlóságairól, de csak addig, a­míg meglep, a­míg új. Azért is az effélét legjobb nem nézni meg másodszor, mert akkor határozottan veszít.

Next