A Hon, 1879. április (17. évfolyam, 79-105. szám)

1879-04-22 / 97. szám

Szerkesztési írottág Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. ■■■mhhmhhhhbh■mm 97. szám, XVII. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1879. kedd, április 24. Kins Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra............................................2ért 3 hónapra...............................................6 » 6 hónapra ........•••12» Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként..............................1 * Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, április 21. A trón zsámolyánál. Szeretet- és hűségtől áthatva sorakoznak a trón körül országok, népek, felekezetek, testületek képviselői s tolmácsolják a kegyeletes érzelmeket, melyek áthatják az osztrákmagyar monarchia minden jó fiát. Nem minden dynasztia dicsekhetik azzal, a mi a Habsburg-Lothringen uralkodóház méltó büszkesége: népeinek szeretetével. Míg más uralkodókhoz »alattvalóik« csak gyilkos fegyverrel s a legbűnösebb szándékkal közelitnek, addig nálunk a monarchia polgárai a legtisztább, legnemesebb érzelmekkel fordulnak a trón felé. Míg más trónokon csak megtűrt uralkodók ülnek, kiknek élete minden pillanatban veszélyeztetve van, a mi királyunk s a mi királynénk népszerű király és királyné, kiket harmincz milliónyi nagy népcsalád igaz szeretete és ragaszkodása környez, mely a trónok legerősebb alapja és biztosítéka. Ami most Bécsben történik, az nem üres, mondva csinált ünnepi czeremónia. Nem szokás, nem udvariassági tempó játszsza itt a főszerepet, hanem a valóban átérzett ragaszkodás, hűség és tisztelet, melyek csak épen alkalmul használják föl az ezüstmenyekrőt a nyilatkozásra, de melyek meg voltak s meg vannak a nélkül is. Ez adja meg a külső ünnepélyességek valódi jelentőségét, becsét és értékét. S ezzel nem minden dynasztia s nem minden ország dicsekhetik. Ez az, a mire büszkék vagyunk s a mire az uralkodó család is, mely most örömünnepet ül, önérzettel s nemes büszkeséggel gondolhat. Ami azon válaszokat illeti, melyek ma a trónról lehangzottak, azok az üdvözlő küldöttségek állásához, minőségéhez voltak alkalmazva. Abban, mit a király a képviselőház küldöttségének mondott ( . . . )meg az ország képviselőinek kivonataiban kifejezve látjuk egyszersmind szeretett Magyarországunk összes népességének érzelmeit«) látjuk helyesen polntírozva nem csak azt a súlyt, melylyel kétkamarás parlamenti rendszerben az alsóház rendesen bir a felsővel szemben, hanem, azt a jelentőséget is, melylyel sajátos ethnographiai viszonyaink között, Szt. István koronájának területén, a képviselőház bir s melylyel bírnia is kell. Mint annyiszor máskor, úgy ez alkalommal is megérthetik a királyi intenzióikat azok, a kiket illet. Budapest főváros is részesült az őt megillető királyi figyelemben, mely kétségkívül mindenkire jó hatást gyakorol. Ő felsége sajnálatát fejezé ki, hogy a hű érzelmek nyilvánítását nem fogadhatta jelenleg Budapesten, ahol mindenkor oly szívesen időzik.« A királyi válaszok egyúttal a királyné nevében is mondattak. Négy küldöttségnek azonban : a szerb püspöki kar, horvát tartománygyűlés, határőrvidék és Zágráb küldöttségeinek az uralkodó »a császárné és királyné« nevében is köszönetet mondott az üdvözletekért, míg a többi küldöttségek előtt a király a maga köszönetén kívül csak a »királyné«-t tolmácsolta. Lesznek tán, kik e czimek ilyetén használatában valami rendkívüli jelentőséget keresnek. Mi nem tartozunk ezek közé. Nem egyes szavakban keressük a lényeget, s ámbátor, már egyöntetűség kedvéért is korrektebbnek látszik vala oly czímzések használatával adni meg a választ a szerb püspöki karnak is, melylyel pl. a budapesti küldöttségnek adatott ; mi a czímek használatában történt eltéréseket egyszerűen az illető megszólítottak megszokott kifejezési módjához való előzékeny alkalmazkodást látunk és semmi egyebet. Mi nem egy használt kifejezést, hanem épen az illetőknek adott válasz tartalmát nézzük s ezzel meg lehetünk elégedve. Nézzük s élénk köszönettel tudomásul veszszük, hogy a király a szerb püspökök előtt hangsúlyozza »az ország összes népei közt uralkodó szeretetet és egyetértést« ; a horvátokat pedig emlékezteti azon kötelékre, mely őket »a magyar koronával évszázadok óta felbontatlanul egybekapcsolja «. — A horvát országyűlés felirata. A horvát országgyűlés felirata két lapból áll. Az első lap a czimet tartalmazza, mely igy hangzik : a császári és királyi apostoli felségeiknek, a császárnak és királynak, Lerencz Józsefnek, a császárnénak és királynénak, Erzsébetnek legalázatosabb hódolattal, a Dalmát-, Horvát- és Szlavón királyságok országgyűlése, egybekelésüknek huszonötéves örömünnepére, 1879. ápril 24. A második lapon a felirat foglaltatik, mely igy szól: Felségeitek ! Magasztos sugárkoszorúkat font a szerencse az épen lefolyt huszonöt év alatt a magasztos feladatok által fényesen tündöklő trón körül, de a kedvezőtlen sors nagy zivatarokat és viharokat is zúdított el fölötte. De változhatlanul őrködött jó géniuszkép a fenséges nő, a jóság és kegy angyala, az erények mintaképe, férjének legszeretetteljesebb neje, ha népes kegyteljes anyja, ki elbájoló kellemmel üdvöt és áldást terjesztve maga körül, csodálatra ragadta a világot, boldogitá lovagias férjét és népének egységes nagy családját. Ezen emlékek ugyanazon örömünnepben egyesítik Felségteket és e monarchia hű népeit. Ezek között a horvát nép is a magasztos trónhoz közeledik és király és királynéja lábaihoz rakja hódolattal mindazt, mit Istennek köszönhet: tántoríthatlan hűségét, harczra kész karját és jövőjének minden reményét. Az Isten tartsa, az Isten védje Felségteket! — A horváttartománygyűlés küldöttségének adott királyi válasz első része tévedés folytán a szövegből kimaradván, pótlólag itt kö-Horvát- és Szlavón királyságaim lakossága mindenkor oly számos jelét adó irántam való hűségének és ragaszkodásának, hogy ezen új bizonyítékait jobbágyi hűségének és élénk részvételének az Engem annyira boldogító családi ünnepen nemcsak különös örömmel, hanem az Önök által kifejezett érzelmek őszintesége iránti teljes meggyőződéssel is fogadom. — A csongrádi polgármester táviratilag, az árvízveszélyek elhárítása czéljából egy teljhatalmú kormánybiztos kiküldetését kérelmezte. — Muszka lapok a czár elleni merényletről. A»Novoje Vremia« nem talál elég szót a sajnálat kifejezésére, hangsúlyozza a nép átalános és őszinte örömét a merénylet nem sikerülése felett s mondja. A gondviselés már harmadszor elhárította a gonosztevők által az ellen intézett csapást, a kinek az orosz nép szabadságát köszöni, a kinek fejedelmi keze Oroszországot nagy reformok útjára terelte s ezen az után majdnem már egy negyed évszázadon át kalauzolja a nemzet javára. A »Golos« a rosszalás e kifejezése után döntő és erélyes rendszabályokat talán a rossznak gyökereiben leendő kikutatása és kiirtása czáljából; arra utal, hogy sokan az oroszországi merényletek okát külbefolyásokban keresik s e tekintetben a jövőtől vár felvilágosító adatokat; konstatálja továbbá, hogy az európai kabinetek és uralkodók üdvözlő táviratokat küldtek a gondviselés által megmentett czárnak s hogy a nyugati sajtó sajnálatát fejezte ki; azután így szól: de ezen kijelentések még nem merítik ki mindazt, amit jelenleg Oroszország jogosan várhat a nyugati kormányoktól és a nyugati sajtótól. Senki előtt nem titok, hogy nyugati Európa az 1877-ik évi keleti háború kezdetétől fogva valami felháborító kárörömmel viseltetett a háború különféle phasisaival és eredményeivel párhuzamos lépést tartó, sajnálatra méltó orosz belső események iránt. Állítja továbbá a »Golos«, hogy az orosz forradalmárok utczai zavargásai és merényletei kapóra jöttek Oroszország nyugati rossz akaróinak és irigylőinek.Ezek,írja a»Golos«éspedig hírlapírók és parlamenti szónokok ép úgy, mint a miniszterek hangoztatták a phrasist, hogy oly országnak, mely ilyen belső bajokban szenved, nem kellene külpolitikai kérdések megoldására vállalkoznia. Ők nem titkolták ezt s észrevehető cynismussal nyilvánították, azon feltevésre fektetett reményeiket, hogy az orosz kormány a belellenséggel folytatott küzdelmek miatt nem lesz képes a keleten elvállalt felszabadító feladatot sikeresen befejezni. Ezen remény nem valósult, de nyom nélkül el nem tűnt. Ezen remény, nyugaton a közvélemény egész áramlatát létesítette, melyet az esztelenek, kik magokat orosz forradalmároknak nevezik, utálatos és vétkes működésük igazolásául tekintettek. — A titkos orosz forradalmi sajtóban ily befolyás nyílt jelei láthatók. — Ezen sajtó termékei tartalmazzák a turcophil nyugati lapok vezérczikkeiből és a parlamenti szónoklatokból átvett szó szerinti phrasisokat és indokokat. Meggyőződésünk szerint ezen solidaritás nem öntudatos, de a tény nem tagadható. A nyugati sajtónak és kormányoknak kellene komoly figyelmet fordítani e tényre, s intézkedni, hogy ezentúl reájuk ilyeut solidaritás gyanúja ne essék. Az üdvözlő táviratok s sajnáló czikkek szép dolgok, hanem ha ezek után újólag azon érvek fognak hangoztatni, amelyekről most tettünk említést, Oroszország nem fog különös hálát érezni ezen hivatalos tüntetésekért,melyek tulajdonképen a nemzetközi illem »abc«-jét képezik s feltétlenül mindenikre nézve kötelezők.Ez nem csak hazánk,hanem az egész Európa érdekében áll. Az ami tegnap Berlinben történt, ami ma Pétervárott történik, az holnap Bécsben, Párizsban, Londonban történhetik meg. A koronázott személyek elleni bűntények igen komoly figyelmet érdemelnek azon alacsony körök iránt , amelyekben a királygyilkosok neveltetnek fel. A »Peterburgskija Gazetta« a nihilista pártban szervezett társulatot lát, mely nem csekély anyagi eszközökkel rendelkezik és kérdi, ki látja el a nihilistákat ezen eszközökkel ? Kinek van hasznuk abban, hogy Oroszország folytonos feszültségben legyen A feleletet ezen kérdésekre a most nevezett orosz lap azon külföldi lapokban találja, melyek Oroszországnak a külpolitikáról való lemondást és a belügyekkel leendő kizárólagos foglalkozást tanácsolják s emlékezteti arra a közönséget, hogy az egész mozgalom azon időben vette kezdetét, mikor Oroszország a keleti kérdés megoldásához fogott. Végül ezt mondja: a fiatalságot különösen az ingerelte fel, hogy a nihilizmusban való tömeges részvétellel gyanúsíttatott; ezen gyanúsítást felhasználták a bujtogatók, a fiatalságot a bűntények ösvényére sodorva. A „HON“ TÁRCZÁJA. A királyi pár lakadalma. (Huszonöt évvel ezelőtt.) A királyi pár ezüstlakadalmát üli. Az utóbbi időkben nem szokatlan ünnepély az uralkodó családja körében. Egy másik királyné, ki magyar herczegasszonynak született s még ma is magyar nő, a belgák királynője nemrég ünnepelte ezüt-menyekzőjét. Királynénk fenséges szülei, Miksa bajor herczeg és Ludovika herczegnő szintén nem rég ünnepelték meg arany-menyekzőjüket. De ezen családi örömünnepélyek inkább szűkebb körben történtek: Ferencz József s neje Erzsébet ezüst-lakodalmát most nem a család, nem közvetlen környezete, hanem az osztrák-magyar monarchia loyális alattvalói ünnepük meg oly fénynyel s pompával, mely korunkban is a ritkaságok közé tartozik. Ezen ünnepélyek kapcsában az ezüst lakadalommal szemben érdekesnek tartjuk egykorú feljegyzések alapján megismertetni a lakodalmat is, mely 1854-ben ápr. 24-én történt. A czászári ara, kit az ifjú Ferencz József egyenesen szíve hajlamainak megfelelőleg vezetett a Habsburgok hatalmas családjába, az esküvő előtt alig 3 nappal érkezett szülői s testvérei kíséretében Ausztriába. Leendő férjével Linczben találkoztak először, itt azonban csakhamar megváltak egymástól, hogy másnap ápril 22-én, midőn Erzsébet herczegnő, Schönbrunnba érkezett, ott családja körében üdvözölje őt. A fiatal szép menyasszony, ki rózsaszín selyem ruhában, ugyanolyan kalapban, fehérfátyollal s fehér mantillal első perezben is rendkívül kellemeshatást okozott, a hű osztrákok között útját valódi diadalmenetté változtatta. Másnap ápril 23-án a birodalmi székváros mindazon része, mely az ünnepi menet szomszédságába esett, egészen átalakult. Bíbor és arany hullámzott alá a paloták szürke falán, másokon az osztrák és bajor színek egész szőnyeget képeztek, míg ismét mások egész óriási virághalmoknak látszottak. Aheresianumtól indult meg a menet 1 órakor. Innen a karinthiai kapuig az összes testületek és ezéhek — számra 9000 — állottak, három sorosan, mindegyik a maga zászlajával s a különféle iparágakat föltüntető jelvényekkel. E sorfallal szemben álltak a polytechnikum növendékei. A híd külső oldalán, a külvárosi községek képviselői, a wiedeni oldalon pedig 40 fehérbe öltözött leány, koszorúkkal. A híd jobboldalán állt Bécs város polgármestere az összes községtanácsosal s a tiszthatósági tanácstestület. Lujza bajor herczegnő fenséges leányával hat lovas házi kocsiban, 4 órakor érkeztek a Theresianumba incognito, hol a főudvarmestertől és palotahölgyektől fogadtatva, a belső termekbe vonultak. ■ Nem sokára a főudvarmesternek, 12 palotahölgy, apródok és hat szolgálattevő cs. kir. kamarás előlépdelése mellett a főkapu alatt álló diszhintóhoz mentek s beleültek. A folyosóban felállított drabanttestőrök a hintó két oldala felől foglaltak állást s a kamarások s apródok a palotahölgyek kijelölt, udvari hintóikba ültek. A díszhintót nyolcz drága tejfehér ló vonó, sörényeik vörös és aranyzsinórokkal befonva, gazdagon aranyozott vörös szerszámban, fejeiken fehér tollbokréták, széles arany gyeplőjüket a kocsis tartá, ki gazdag paszomántos díszruhában, nehéz aranyrojtokkal ékesített bársony kocsibakon ült. Minden pár ló mellett két felől, valamint mindenik kocsiajtónál teljes díszben két belső szolga lépdelt. A kocsi egészen aranyozva, fedele közepén az arany császári koronával ékesítve, hátulsó két kereke között az arany birodalmi sas, az alma és uralkodó palcta, ülőhelye fekete, aranyhímzésű bársonypárnákkal ellátva, oldalfalai fekete bársonynyal kiverve s arany arabeszkekkel gazdagon hímezve. Mikor a menet megindult, a bástyákon felállított ágyuk durrogni kezdtek. Az út mentében több emelvény állott, telve a legszebb nőkkel. A karinthi kapu külváros felé néző homlokzatán füzérekkel, lobogókkal, czímerekkel volt díszítve. A kapu fölötti párkányon egy mennyezet alatt Gasser szoborműve állott, egy szép női alak, a város hódolatát jelképezve, mely szárnyakon vitetve a város kapujánál leereszkedett, hogy koszorúját a császári ara lábaihoz tegye. A kapu belseje zöld füzérekkel volt elborítva. Síra növényszőnyeg takarta a földet innen kezdve mindenütt. A házfalak is elvesztek a lombozatban, mely föléjök borult. Egyik ház vetekedett a másikkal, kertek, erdők, szőnyeg- és kelmegyárak mind kitárták pompájukat, úgy hogy az utczasorok hosszú virágkorridoroknak tűntek föl, melyeknek káprázatos tarkasága zavarba ejté a szemet, hogy hová tekintsen. Maga a lakosság is legszebb ünneplő ruháját ölte magára. A városkapunál a katonai kormányzó altábornagy várta ő fenségeiket s lebocsátott karddal lovagolt a diszhintó oldalán a várpalota bejárásáig. Az ifjú császár és az egész uralkodó család a bejáratnál fogadták az arát az örömanyával, kik innen, az egész díszes menettől kisértetve, a belső termekbe vonultak. Másnap reggel, az esküvő napján, Bécs minden templomában ünnepélyes istentisztelet tartatott. A Sz.István templomában Rauscher érsek tartotta a misét, melyen az összes minisztérium, városi tanács s számos más egyének megjelentek. Ugyanakkor a vár templomában is ünnepélyes istentisztelet volt, melyen a császár, menyasszonya s mindkét család tagjai megjelentek. A belváros s a külvárosok reggeltől fogva igen élénkek voltak s különösen az esküvő helye, az augustinusok temploma körül oly nagy volt a tolongás, hogy már 3 óra tájban el kellett zárni minden utczát, mely e templom felé vezetett. Magától érhtető, hogy a templomot is pompásan szerelték fel az ünnepély fényéhez méltóan. A presbyterium heltere aranynyal hímzett vörös damaszt szőnyegzettel volt bevonva egész a boltívekig, maga a főoltár pompás, mindkét felől arányosan elrendezett virágcsoportokkal volt környezve, a templom oszlopait, falait, kivéve a hátulsó részt, mely bíborral volt borítva, pompás vörös szőnyegek takarták, a boltívekről nagyszerű csillárok lógtak, melyek a templom belsejére mintegy 3000 gyertyából vakitó fényt árasztottak. Az oltár előtt fehér aranyhímzésű selyem mennyezet alatt volt az esküvő pár imádkozó zsámolya s azután következtek fehér baldachin alatt a veresbársonyos ülések a királyi család számára. Balról volt a főpapok oratóriuma s ezzel szemben a diplomatiai testületek s országos küldöttségek tribuneji. Itt ült dr. Seiller, Bécs város polgármestere is. Esti fél hatkor összegyűlt az udvari férfiszemélyzet és a palotahölgyek teljes díszben, hogy elkísérjék a fiatal párt a Sz. Ágoston templomba, hol a szertartás végbe volt menendő. A többi udvarképes hölgyek, s a tábornoki kar már előre oda ment. Csakhamar a nászmenet is megindult. A császár kíséretét gr. Lanskorowski cs. k. főkamarás, hg. Thurn-Taxis drabant-testőrkapitány, gr. Grünne első főhadsegéd képezék. A titkos tanácsosok menetében ott volt Radeczky tábornagy is. A menyaszszony jobbján Zsófia, balján Lujza főherczegnő ment, a két örömanya. Jelen voltak a császári családból: Ferencz Károly, Ferdinánd Miksa, Károly Lajos, Lajos Viktor főherczegek, a toszkánai nagyherczeg, Ferdinánd örökös nagyherczeg, Károly, Albrecht, Károly Ferdinánd, József, János, Leopold Zsigmond, Ernő, Rainer, Henrik, Lajos főherczegek, Zsófia, Lujza, Hildegarde, Erzsébet főherczegasszonyok, továbbá a modenai herczegi pár és Maximilian estei főherczeg. A menet élén ment két udvari futár, apródok, aranykulcsosok, kamarások, titkos tanácsosok s fő udvari hivatalok. Belül a királyi család női tagjainak uszályait apródok hordták s végül a testőrök s palota hölgyek következtek. A császárnak a templomba léptekor megharsantak a trombiták, az eskető lelkész, Rauscher bécsi herczegérsek, fényes segédlettől környezve a jegyespárt szentelővel fogadá, mire kíséretével együtt a főoltárhoz ment, melynek két oldalán a bibornokok, érsekek, püspökök és praelátusok, számra 75-nél többen állottak. A jegyespár imazsámolya a főoltár közepe előtt állott, valamivel hátrább, aranymennyezet alatt vörösbársony ülések a főherczegek számára, ezek mögött a pápai nunczius térdeplőzsámolya. — A titkos tanácsosok, kamarások, asztalnokok az epistola-oldalon, a főudvarmesternők, palotahölgyek, udvari dámák az evangéliumoldalon foglaltak helyet, hátrább a tábornoki és tisztikar állott. A különféle fényes küldöttségek az emelvényeket foglalták el. Mindez leírhatatlan pompájú látványt nyújtott. Rauscher érsek prímás ekkor kíséretével az oltár elé lépett, hol arany csészén készen állottak a jegygyűrűk, melyeket ünnepélyesen megáldott, míg az eljegyzett pár imádkozott. Azután mindketten a fő udvarmester által vezetve az oltárhoz léptek, hol a szokásos szertartás, utána imai megáldás következett. E pillanatban eldördültek az első üdvözlő sorlövések a József-téren és a bástyákon az ágyuk. A főpap az oltár zsámolyán elmondá az esketési imát s mindenki térdreborult. Ennek végeztével az eskető pap meghintő ő felségeiket szentelt vízzel, s ők az evangélium-oldalon fölállított trónhoz mentek, itt térdre borultak, mialatt az egyházi és udvari személyzet éneklé a Te-Deumot. Ekkor hangzott föl a második üdvlövés s megrendültek a harangok. Az Ambrosius-féle dicsének végeztével két udvari segédpap a Benedicamust hangoztató, a pontifikáns az orácziót mondá el, aztán föltett püspöki süveggel, baljában a pastoraléval az oltárról áldást osztott. Erre cum mitra et pedo az oltár lépcsőin a presbyterium közepéig ment, s az egyházfők hozzá csatlakoztak s mindnyájan meghajolva e felségeik előtt, állva maradtak. Ekkor állt föl helyéből az uj házaspár s dobsző, trombitaharsogás, üdvlövések és harangzúgás közt elhagyták a templomot s az egész kiséret a várpalotába vonult. Mondanunk sem kell, hogy ezen ünnepélynél a nők részéről rendkívüli fényt mutattak az öltözetben, mely méltó volt a hatalmas uralkodóház fényéhez. Egyes öltözeteket fel is jegyeztek azon korból. A császárnénak moire-antique fehér, ezüsttel szőtt ruhája volt, ugyanily szövetből manteau de cour, köröskörül gazdag himzett bordurcok s elszórt kis csokrokkal díszítve. A derék s uj ezüstös blonde-al volt szegélyezve, fejéről ezüsttel gazdagon hímzett fátyol hullott vállaira a legfinomabb csipkével. A haj értékes gyémánt diadém, mellét virágos bokréta diszitve.Zsófia főherczegnő gazdag ezüst s aranyhímzésű kerek fehér ruhát viselt, egy manteau de court aramant veres perzsaszövetből, épen úgy ezüsttel s aranynyal hímezve. A derék s ujjak arany csipkével voltak diszitve, a fejen diadem s hátul aranycsipkelogó függött le. Erzsébet főherczegnő égszínkék ezüst moire antique ruhát viselt s ugyanolyan manteau de court, a köpenyt igen gazdag széles ezüst hímzés vette körül, a ruha elől »en falbala.« Derék s ujjak ezüst.ltalában a titok megfejtése nem csak Necsajev tanaiban, hanem az eszközöket nem igen megválogató nyugati diplomácziában keresendő. A »B ir z s e v aj a Gazeta« a lengyel nemességre hárítja a felelőséget. Nem az orosz fiatalság körében, nem a szabadelvűek között kell, úgymond, keresni a felháborító bűntények kutforrását. Nem, ezt ott kell keresni a hol a jobbágyi rabszolgaság csontváza van, a lengyel nemességnél, azon körben a hol a talajnélküli emberek forgolódnak s a naiv fiatalság által a vizet zavartatják, hogy magok halászszanak. A mozgalom vezetőinek feltalálása valóságos jótétemény lenne Oroszországra nézve s megszabadítana bennünket a lidércttől, mely bennünket már oly oly régen nyom. De ez nem könnyű feladat, mert ezek mások kezeivel működnek, magok pedig szép csendesen az árnyékban ülnek. Oroszország dicsőségének, hatalmának és békés előmenetelének belső ellenségei elárulták játékukat: mindenki előtt világos lett most, hogy ezen törekvések, külső kinövések egészséges állami szerkezetünk testén stb. Adakozások az árvízkárosultak számára. Eddig begyült s kimutatva volt összesen................................ 5173 frt 11 kr, 100 márk, három darab arany , egy porosz tallér. Újabb adakozás: Báró Rauch Levin Zágrábból . 200 frt 1 kr Összesen: 5373 frt 11 kr, 100 márk, 3 drb. arany s egy porosz tallér. — Layardnak egy a hazafias társulat tagjaiból állott küldöttség Stanhope Károly vezetése alatt bizalmi feliratot nyújtott át elutazása előtt. A szóló azt mondta, hogy a küldöttség köszönetet akar mondani a nagykövetnek ama fáradságos munkáért, melyet Konstantinápolyban végbevitt s kifejezni neki aziránti bizalmát, hogy tovább is fog őrködni a berlini szerződés szelleme és szava fölött s hogy a Balkán-vonal rövid idő múlva ismét a törökök által fog védelmeztetni. Layard azt válaszolta, hogy a küldöttség érteni fogja óhaját minden nyilvános tüntetést elkerülni. Az ő helyzete nehéz. Maga a felirat arra céloz, hogy előbb a szabadelvű párt tagja volt. Még most is oda számítja magát, jóllehet némileg amaz esküdt helyzetében van, ki azt mondta, hogy azelőtt még sosem ült együtt tizenegy ily önfejű emberrel. Azt hiszi, hogy a szabadelvűek többsége s nem ő hagyta el a párt elveit. Ő Palmerston alatt kezdte politikai pályafutását s azt hiszi, hogy ez a nagy államférfiú, ha ma élne, oly politikát követne, mely nem sokat különböznék attól, melynek ő (Layard) szolgál. Konstantinápolyi működése után azzal vádolták, hogy török-barát. Mindenesetre szereti a török népet és az igazságosságot, de az elnyomatásnak és rossz gazdálkodásnak nem barátja s mindig a pártatlanság és igazságosság mellett volt. — Régi szabadelvű elvtársai — fájdalom — elpártoltak ettől az elvtől. Semmi kétség, hogy Törökországban rossz gazdálkodás uralkodott, de ami a török népet illeti, be kell vallania, hogy szebb, jobb és nemesebb nézetű nép nem létezik. E népre, nem az uralkodó osztályokra való tekintetből szívesen nevezteti magát török-barátnak. Politikája mindig az volt, hogy angol érdekeket képviseljen és szükségtelen vérontást elkerüljön. Anglia kötelességének tartotta a berlini szerződés szó és szellem szerinti betöltése mellett lenni. A Balkán-vonal az egyik főpont volt, amely mellett Beaconsfield és Salisbury harczoltak. E vonal fontos erkölcsi vonalat képez hatásában a Balkán mindkét oldalán s az által, hogy barrieret terem Bulgária ellen. Layard azután a görög kérdésről beszél, továbbá fejtegeti, hogy a bolgár iszonyatosságokat, annak idejében túlozták és czélzatosan kizsákmányolták s megjegyzi, hogy a török kormányzóság, bármily rossz is volt,mégis visszatartotta az embereket, hogy kölcsönösen levágják egymás fejeiket, mig a bolgárok mindent ami nem bolgár, kegyetlenül fognak üldözni. Azzal a nyilatkozattal végzi, hogy nem »törökbarát,« de Anglia és az igazságosság barátja. A tárgyalandókról. Az országgyűlés nyári működése rövidre van szabva , ami természetesen az ország érdekében van, mert időt enged a kormánynak nemcsak a folyó ügyek elintézésére , de arra is, hogy nagyobb mérvű törvényhozási és kormányzási teendőkre is készülhessen. Kívánatos ez az országgyűlésre nézve is, mert ennek működésén is sokszor meglátszik, hogy hosszas együttmaradása alatt — a fától nem látja az erdőt, így tehát nagyon fogunk örülni, ha a június hava nem fogja együtt találni a tisztelt honatyákat ; de másfelől, azt is nagyon szükségesnek tartjuk, hogy a májusi ülések alatt letárgyaltassanak a magyar nyelv kötelező oktatásáról és az erdőtörvényről szóló, már bizottsági tárgyaláson is keresztülment javaslatok ; tisztába hozassák még jelenlegi ideiglenes állapotában is, Bosznia adminisztratiójának kérdése, az alkotmányos ellenőrzés szempontjából, mit szintén csak egy törvényjavaslattal lehet eszközölni. Természetes, hogy több apró vagy folyó ügyet képező kérdés elintézésén kívül nagyon kívánatos lenne a katonai beszállásolásról és közmunkaügy rendezéséről szóló törvényjavaslatok letárgyalása is , de úgy hiszszük, hogy ezeknek még sokkal több előkészítő stádiumon kell átmenniök és azok sokkal alaposabb, részletesebb megvitatást igényelnek, hogy sem lehetőnek tartanak, főleg a képviselőház, bár újabban sok tekintetben javuló, tárgyalási viszonyai közt, hogy ezeket is májusban véglegesen letárgyalni lehessen. Sőt talán, czélszerűbb lenne, ha ugyan idő lesz egyébre is, ha a kormány arra gondolna, hogy a büntetőtörvény életbeléptetése és a rendőrbíráskodásról szóló törvényjavaslat letárgyalása tétessék lehetővé , mert ha most kellene beszélni a sürgősség szempontjából emez és azon javaslatokról, lehetne véleménykülönbség ; de miután az előkészítő stádiumon a rendőrbíráskodásról szóló törvényjavaslat már csaknem egészen átment , leginkább ezt van tárgyalásra indikálva ; az pedig csakugyan furcsa dolog, hogy meghozzuk a büntető kódexet és nem tudjuk azt életbe léptetni. Ez, különben is zaklatott és részben e miatt, feltűnően rendszertelen tárgyalási sorrendünknek oly megszégyenítően furcsa illustrálása, hogy ennél csak a vele kapcsolatos meddőség és sokszoros munkaveszteség nagyobb, mert annak szere-száma nincs, hányszor kell nálunk kormánynak, bizottságnak, képviselőnek ugyanazon tárgygyal ismételten foglalkozni. Néhány javaslat országgyűlésről országgyűlésre megy. Egyik képviselőház meglátja a törvényjavaslatot,másik félig meddig tárgyalt a bizottságban és talán csak a harmadik tárgyalja le, hogy átadja a negyediknek — életbeléptetés végett. Természetesen, hogy ez alatt a kormány illető közegei mindig és ismételten foglalkoznak vele, a képviselőház nyomtatványai közt ismételten, újra nyomva.