A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1894-01-07 / 1. szám
2 A JOGK doctor is. — Ebben semmi veszélyt nem látunk az oklevélre, hanem igen nagy hasznot a szolgabiróra és a közigazgatásra nézve. De veszélyt látunk abban, hogy egy nemzet meg isokalja az ő művelt férfiait. Végül nem örvendünk annak sem, hogy a vizsgák decentralizáltatnak. Magára a vizsgázó tanulmányára fontos, hogy a felsőbb oktatásnál az oklevelet ne attól kapja, a kitől tanulmányait nyerte. — Mindenki bizonyíthat e mellett, aki egy ily vizsgarendszeren keresztülment. A tanuló összehasonlíthatlanul komolyabban veszi feladatát, ha nem az ő kis városának népszerű és ő vele magával is oly jó viszonyban álló tanára elé kerül végszámadásra. Azt hiszszük, nem sértjük senkinek felekezeti érzékenységét, kimondván, hogy épen nem vált a magyar felsőoktatás előnyére némely vidéki felső tanodának az a renomméja, miszerint a vizsgálatok falai között nem épen túl szigorúak. — Az alsó és középiskolában nevelőket óhajtunk, akik egész lélekkel, meleg szívvel kísérjék és támogassák, erősítsék és fejleszszék a tanuló egyéniségét. De a felső iskola oklevelét ne adja ki más, mint a hideg bírálat, a szigorú igazság. Ez pedig soha sincs minden veszély nélkül, ha tanuló és tanár igen közel vannak helyeztetve. — A jogakadémiák életét kellően biztosítja, hogy alap- és államvizsgákat teszünk előttük, reájuk semmi életbevágó kárt nem képez, hogy a tudori oklevél külön közeg előtt legyen meg- szerezhető. Mindent összevetve tehát, nem hiszszük, hogy a kötelező tudori fok eltörlése értelmiségünknek előnyére váljék. Egyenesen kárára lesz. A hagyatéki zárlat a gyámhatósági örökösödési eljárásban. Irta: VILLECZ JÁNOS sárosvármegyei árvaszéki ülnök Eperjesen. Azon jogrendőri intézkedések közül, melyeket a törvény az örökösödési eljárásban, az örökösök érdekeinek megóvása végett a hatóság rendelkezésére bocsát, eminens gyakorlati jelentőséggel bír a hagyatéki zárlat. Sajnos, hogy fennálló törvényeink nem intézkednek róla oly szabatossággal, milyet annak fontossága megkíván. A mi kevés megállapodást pedig törvényeink s a felsőbb bíróságok gyakorlata létesített, az majdnem kizárólag a bíróságok előtt lejátszódó örökösödési eljárásra vonatkozik. Természetes ez egyrészt, mert aránytalanul terjedtebb a hatáskör, több és fontosabb a teendő, mely a hagyatéki bíróságot a gyámhatósággal szemben megilleti. Míg ugyanis a gyámhatóság hatásköre a hagyatékok azon csekélyebb csoportjánál, melynél gyámság vagy gondnokság alatt álló egyén van érdekelve, csak a hagyaték tárgyalására szorítkozik, addig a bíróság nemcsak a most említett hagyatékoknál végzi a döntő hagyatékbírói teendőket, de kizárólagos ellátásban részesíti a hagyatékok azon nagyobb csoportját, melyeknél gyámság vagy gondnokság alatt álló egyén érdekelve nincs. Innét van, hogy a bíróságok előtt sokkal gyakoribb a hagyatéki zárlat esete; innét van, hogy a bíróságok előtt előforduló hagyatéki zárlatnak a törvény világos szava adott létet, a bírói gyakorlat és jogi irodalom valamelyes tartalmat, ellenben a gyámhatóság által elrendelt hagyatéki zárlatnak még létjogosultsága sincs minden kétségen felül helyezve. Az ellentét feltűnik, ha a bírói és gyámhatósági örökösödési eljárásban előforduló hagyatéki zárlatra vonatkozó törvényszakaszokat szembeállítjuk. A bíróságok előtti örökösödési eljárásnál: 1. Az 1868 :LIV. t.-c. 563. §-a szerint: »ha senki sem létezik, a kinek kezeinél s felügyelete alatt az örökhagyó lakásán talált javak veszély nélkül hagyathatnának , azon hivatalos személyek, kik a haláleset felvételével vannak megbízva, addig is, mig jelentésük folytán birói intézkedés tétethetnék, a hagyatékot zár alá vétel, lepecsételés és megbízható gondnok alkalmazása által azonnal biztosítsák.« — Nézetem szerint ezen törvényszakasz többet fejez ki az 1877 : XX. t.-c. 222. §-ánál, mert kimondván a hagyaték zár alá vételét s a gondnok alkalmazását, a hagyatéki zárlat eszméje világosan kifejezést nyer benne, holott ez utóbbi §-ban csak az ingóságok zár alá vételéről lévén szó, ez a hagyatéki zárlatot tárgyazó intézkedések közé nem számítható. 2. Az id. törv. 568. §-a szerint: »Az 560. §. (hivatalos beavatkozás) eseteiben köteles a biróság a leltározást haladék nélkül eszközölni s arra nézve, hogy az örökség foglalás, elrejtés vagy eltékozlás ellen biztosítva legyen, a kellő ideiglenes intézkedéseket megtenni, szükség esetére zárgondnokot rendelni.« — Ezen §. csak azon hagyatékoknál alkalmazható, melyeknek tárgyalása a bíróság jogköréhez tartozik. — A gyámhatóságilag tárgyalt hagyatékoknál a tárgyalás időszakában a biróság semmiképen az eljárásba be nem folyhat. Az egyezség létrejövése esetén a biztosítási intézkedések fölöslegesek. Ha pedig az egyezség nem létesül, a sommás osztályt vagy a perre utasítást eszközlő bíróság rendeli el a zárlatot, ennek eljárásáról azonban már a következő pontban idézett §. szól. 3. Az id. törv. 588. §-a szerint: »A peressé vált hagyaték biztosításáról és kezeléséről, ha ez iránt az érdekeltek közt megállapodás nem történt, a biróság mindaddig gondoskodik, mig az örökség átadása jogérvényes ítélet által nem eszközölhető.« Ezen §-ra céloz az 1877 : XX.-c. 226. §-ában foglalt kitétel: »A községi jegyző tartozik...............addig is, míg a gyámhatóság, illetve hagyatéki bíróság intézkedhetik, a hagyatékot zár alá venni . . . « Az itt értett hagyaték bírósági intézkedés, az előbbi pontban foglaltaknál fogva csak az 588. §-ban említett intézkedés lehet. A gyámhatósági örökösödési eljárásnál előforduló hagyatéki zárlatnak az 1877 : XX. t.-c. 226. §-a veti meg alapját, e szerint: »A községi jegyző tartozik oly esetben, ha az örökhagyónak halála helyén sem hátrahagyott házastársa, sem önjogú gyermeke, sem más közeli rokona nincs, a kinek kezeinél s felügyelete alatt a hagyatéki javakat hagyni lehetne, vagy, ha az örökösök között oly személyek vannak, kik jogaikra fel nem ügyelhetnek s ezek törvényes képviselővel még nem birnak, addig is, mig a gyámhatóság, illetve hagyatékbiróság intézkedhetik, a hagyatékot zár alá venni, lepecsételni és a községi közgyám felügyelete alá helyezni, az eltarthatlan ingóságok értékesítéséről pedig a közgyámmal egyetértőleg gondoskodni. A törvény szövegéből kétségtelen, hogy a gyámhatóságnak joga van a községi jegyző által eszközölt zárlatot fentartani vagy megszüntetni. Kérdéses csak az lehet: elrendelheti-e a gyámhatóság a zárlatot, ha a községi jegyző a törvényben meghatározott esetekben annak teljesítését elmulasztotta. Sipőcz László és Rónaszéki Trux Hugó közkézen forgó műveikben constatálják, hogy az árvaszékek ezen jogot tényleg gyakorolják, azonban, hogy mennyiben bsr ezen gyakorlat törvényes alappal, hallgatással mellőzik. Nézetem szerint ezen gyakorlatnak támogatására a következők hozhatók fel: a) a törvénynek nem lehet szándéka, hogy a felettes hatóságot, az árvaszéket kevesebb joggal ruházza fel, mint annak végrehajtó közegét: a községi jegyzőt, kit az árvaszék a hatáskörébe utalt teendők teljesítésétől ki is zárhat az által, ha a hagyaték felvételét kir. közjegyzőre, vagy a gyámhatóság más kiküldöttére bízza; b) a felsorolt törvényszakaszokból nyilvánvaló, hogy a törvény a hatóságnak a zárlat elrendelése és támogatására, az örökösödési eljárás minden stádiumában módot kíván nyújtani. Ezt azonban a gyámhatóságilag tárgyalt hagyatékoknál a bíróság nem teheti, mert mindaddig, míg az árvaszék a hagyatéki iratokat hozzá át nem teszi, a hagyaték megnyíltáról tudomása sincs. Ámde a törvény az árvaszéket az iratok áttételére csak az 1877 : XX. t.-c. 254. s 255. § aiban foglalt esetekben kötelezi, vagyis akkor, ha a hagyaték a lefolytatott tárgyalás által az átadás-, a sommás osztály- vagy a perreutasításra alkalmassá válik ; c) a bíróság a gyámhatóságilag tárgyalt hagyatékokba, a tárgyalás időszakában azért sem folyhat be, mert a törvény tüzetesen meghatározza, mely teendők tartoznak ezen hagyatékoknál a bíróság jogkörébe, ezen jogkört pedig önkényesen kiterjeszteni nem lehet; d) a gyárai törvény későbbi törvény az 1868: LIV. t.-c.-nél s a mennyiben ellenkező intézkedést tartalmaz, utóbbit hatályon kivül helyezi. Ilykép gyámhatóságilag tárgyalt hagyatékokra nézve hatályon kivül helyezettnek tekintendő az 1868 :LIV. t.-c. 568. §-a, mert a gyámi törvény az idézett §-ban a bírósághoz utalt teendőket, a leltározást, a biztosítási intézkedéseket az árvaszéks közegeinek tartja fenn (gyámi törv. 226., 231—243. §§.). A gyámi törvény nem szól ugyan az 568. §-ban említett zárgondnok kirendeléséről, de a leltározás, becslés s a zárgondnok kirendelése oly elválaszthatlan kellékei a zárlatnak, hogy ha a leltározás s becslés csak az árvaszéket illeti meg, úgy a zárgondnok kirendelése is hatáskörébe tartozik. A biróság részére tehát csak az 1868 : LIV. t.-c. 588. §-ában említett zárlat marad fentartva, mely a már peressé vált hagyaték biztosításáról szól. e) Ha a bíróság visszautasítaná a zárlat elrendelését, mert a törvény azt hatásköréből kizárja, az árvaszék pedig ugyancsak visszautasítaná, mert arra a törvény világos szava fel nem hatalmazza, a községi jegyző pedig az 1877 : XX. t.-c. 226. §-ában előirt intézkedéseket elmulasztotta volna , akkor a tárgyalás befejeztéig a hagyaték zár alá vétele egyáltalában a lehetetlenségek közé tartoznék. Ha már most figyelembe veszszük, hogy csak valamelyest komplikált hagyatékoknál, a hatóság minden igyekezete dacára, a hagyaték megnyíltától, az iratoknak a bírósághoz való áttételéig évek múlhatnak el (hiszen a távollevők idézésére kibocsátandó hirdetmény maga egy évvel odázza el a hagyaték tárgyalását), úgy előáll azon képtelen helyzet, hogy a hatóság s az örökösök évekig ölbe tett kezekkel néznék, mint harácsolják el a hagyatékot, anélkül, hogy a bajon segíteni lehetne. Ez illuzóriussá tenné magát az örökösödési eljárást, mert ahol nincs hagyaték, ott hiába való minden eljárás. Látni való tehát, hogy csak úgy jutunk megnyugtató megoldásra, ha elismerjük a gyámhatóság azon jogát, hogy a hagyatéki zárlatot proprio motu elrendelhesse. A gyámhatósági hagyatéki zárlat a gy. törv. 226. § ában említett esetekben van helye. Ezeket Spécz következőleg csoportosítja :