A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)
1908-01-05 / 1. szám
szükség, ha a járadék, időszaki szolgáltatás vagy haszonvétel nem készpénzben szolgáltatandó. Na már most absurdum volna akkor, amikor a vhajtási kérvény a lejárt szolgáltatásoknak meghatározott mennyiségére irányul, a vhajtás tárgyának értékét nem ezek értéke, hanem az idézett törvényszakasz rendelkezése szerint, az évi szolgáltatások 10, illetve 20 évi összege szerint állapítani meg. Látjuk tehát, hogy a hivatkozás ebben az esetben képtelenségre vezet. Arra az esetre pedig, ha az ítélet bizonyos meghatározott ingó vagyonnak vagy meghatározott fajú ingóságok bizonyos mennyiségének átadására, valamely munkának vagy valamely másnemű teljesítésnek szolgáltatására szól, a javaslat nagyképű hivatkozása semmiféle szabályt nem tartalmaz, ami a fenforgó esetben annál nagyobb hiba, mert a vhajtást elrendelő bíróság a vh. tv. 217. és 222. §-ait sem alkalmazhatja, mert a szakértő igénybevétele — eltekintve a vhajtási kérvény késedelmes elintézésétől — a jav. 4. §-ával elérni óhajtott céllal ellenkeznék, több költséget akarván, mint a vhajtás tárgyainak 10 K.-ás értéke. Mindezekből látható tehát, hogy a javaslat 4. §-a ágyúval lövöldöz verebekre, amiért is én az utolsó bekezdést is elhagyandónak vélném, annyival is inkább, mert azok az esetek, mikor a vhajtás nem készpénzösszeg behajtására irányul s amikor a vhajtás tárgyának értéke 10 koronát meg nem halad, rendkívül csekély számban fordulnak elő s ezek kedvéért nem érdemes ily bonyodalmakat felidézni. Ismét csak arra az eredményre jutunk, hogy 4. § intézkedését csak azokra az esetekre kellene szorítani, amikor a vhajtás tárgya készpénzkövetelés és pedig erre az esetre is— figyelembe véve a Kocsán úr által felhozottakat s az eddig mondottakat — a következő szöveget ajánlanám és pedig mint a jav. 2 §-át: «Az 1881 : LX. t.-c. 20. §-a a következő rendelkezésekkel egészitettk ki» : «A polgári büntető és fegyelmi bíróságok határozatain alapuló végrehajtások, amennyiben a marasztalási vagy egyességi összeg a járulékok nélkül 40 koronát meg nem halad, a kisebb polgári peres eljárásról szóló törvény rendelkezései szerint a községi elöljáróságok által hivatalból foganatosítandók.» «Ha a behajtandó összeg a járulékok nélkül 10 koronát sem halad meg, a végrehajtás hivatalból is csak úgy rendelhető el, ha a bíróság figyelmeztette az adóst, hogy tartozását és a végrehajtáskérés költségét 8 nap alatt fizesse le, mivel különben ellene a végrehajtás foganatosíttatni fog és ha ez a figyelmeztetés eredménytelen maradt.» A jav. 5. §-ánál megfontolandónak tartanám, hogy vájjon nem volna-e célszerű csak a«hivatalnok» vagy «tisztviselő» szót egyedül használni, mert a két kifejezés között, a mai viszonyokra tekintettel, fogalmi különbséget nem látok. Mellőzendőnek tartanám ezenkívül az 1889 : VI. t.-cikkre való hivatkozást is, mert hisz e helyett a 2. §. 6. pontja teljesen kifejezőleg használja a fegyveres és csendőrség kitételt, de ha ez nem találtatnék helyesnek, akkor is e hivatkozás helyére a következő szöveget tenném:» ... a közös hadsereg, a haditengerészet, a honvédség, a népfölkelés, a csendőrség.» A «géperőre berendezett» szavakat kihagynám, mert ezek benthagyása mellett a lóerőre berendezett közforgalmú vasutak hivatnokai e kedvezményből ki lennének zárva, minek pedig elfogadható alapja nincs. A 2-ik bekezdés bevezető része helyett rövidebb lenne «Ezeknek az egyéneknek lakpénze ...» A 6. §. 2. bekezdése a jav. szövegezése szerint csonka, végére e szavak lennének teendők: «elbánás alá esik.» A 3-ik bekezdésben az 1888. XI. t.-c. 28. és 31. §jaira való hivatkozás elhomályosítja e bekezdés valódi értelmét és kételyt támaszt az iránt, hogy ez a bekezdés csak az állami tisztviselőkre, altisztekre és szolgákra alkalmazandó-e, avagy csakugyan mindazokra a személyekre, akik az előbbi §-ban felemlítvék ? E kétely elkerülése végett a javaslat e §ának 3-ik bekezdése helyére a következő szöveget javasolnám : «Ha az állami tisztviselő, altiszt vagy szolga szolgálatképtelenné válásakor, 65 évének betöltésekor, szervezés avagy fegyelmi ítélet következtében megfelelő állásra át nem helyezhetésekor még 10 beszámítható évvel nem bírván, csak végkielégítésre tarthat igényt, s ez a végkielégítés 5 beszámítható szolgálati évig a javadalmazás egy évi, 5—10 évig annak két évi összegében állapíttatik meg , e végkielégítésnek lefoglalható része az egy-egy évre eső összeg után külön állapítandó meg. Ugyanez áll a nyugdíj megváltásra is.» A 7. §-t a következő szövegezéssel tartanám törvénybe iktatandónak : «Az 1881 : LX. t.-c. 57. §-a helyébe:» «A katonai házassági biztosíték kamatainak csak egyharmada és csak úgy foglalható le, hogy a kamatokból egy évre 1.200 K. a végrehajtás alól mentes maradjon. E korlátozás mellett is, a végrehajtás csak oly kötelezettségek miatt rendelhető el, amelyeket a házasság tartama alatt a házasfelek közösen, vagy a házasság megszűnte után a nő vállalt magára.» «A katonai házassági biztosíték tőkéje csak azzal a korlátozással vonható végrehajtás alá, hogy a tőke a végrehajtás utján behajtandó követelés kielégítésére csak a biztosítéki kötelék feloldása után fordittathatik.» A 8. §-hoz, mindenben osztva Kocsán János albiró úrnak a jog 1907. évi évfolyamának 302. lapján felhozott s igen talpraesett kifogásait, s hozzáfűzve ezekhez még azt, hogy e §-ban előforduló hivatkozás miatt kétséges az, hogy a lelkészek aggastyáni fizetése e §. esetében szintén korlátlanul lefoglalható-e ? — az a megjegyzésem van, hogy helyesebbnek tartanám, ha ez a §. a javaslat 5., 6., 7. §-ainak szövegéhez függesztetnék olyanformán, hogy az 5. § hoz utolsó bekezdés gyanánt ez a rendelkezés jönne: «Abban az esetben, ha a végrehajtás az adós ellen, feleségét, törvényes leszármazóit, vagy szüleit illető tartás miatt intéztetik, a marasztaltnak 750 K.-t meghaladó tényleges szolgálati járandóságai korlátlanul lefoglalhatók.» A 6. §-ba pedig utolsó előtti bekezdés gyanánt ez illesztetnék be : «Abban az esetben, ha a végrehajtás az adós ellen feleségét, törvényes leszármazóit, vagy szüleit illető tartás miatt vezettetik, egész nyugdíja és személyes pótdíja korlátlanul lefoglalható.» Természetesen más és vitatható kérdés az, hogy méltányos és igazságos-e ebben az esetben a rendesen idősebb nyugdíjast egy fillér nélkül hagyni ? A 7. §-hoz pedig utolsó bekezdés gyanánt ez jönne: «A biztositék kamatai az adós feleségének és törvényes leszármazóinak tartása miatt korlátlanul, szüleinek tartása miatt 1.200 K.-t meghaladó összegükben lefoglalhatók.» Ebben az esetben aztán a 8. §. szövege gyanánt csak ez maradna: «az 1881 : LX. t.-c. 58. §-a hatályát veszti.» Ha ez az indítványom el nem fogadtatnék, akkor is átszövegezendőnek tartanám ezt, fentebb mondottakra való tekintettel, a következőleg: «Állami, törvényhatósági és községi szolgálatban levő tisztviselők és hivatalnokok, továbbá a lelkészek és állami, községi és felekezeti nyilvános tanintézeteknél alkalmazott tanárok, tanítók, a közös hadsereg, a haditengerészet, a honvédség és népfelkelés, a csendőrség, valamint a letartóztatási és javító intézetek személyzetéhez tartozó személyek, közforgalmú vasutak tisztviselői, egyéb évi fizetéses, valamint havi díjas és havi béres alkalmazottai, a Nemzeti Színháznál és a m. kir. Operaháznál alkalmazott igazgatósági, művezetési és gazdasági tisztviselők, drámai és operai magánszereplők és zenekari tagok, végül a közszolgálatban alkalmazott altisztek és hivatalszolgák rendes fizetésének fizetés természetével bíró bármely címen élvezett pótlékának, valamint várakozási illetékének 750 K.-t meghaladó