A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908-01-05 / 1. szám

szükség, ha a járadék, időszaki szolgáltatás vagy haszonvétel nem készpénzben szolgáltatandó. Na már most absurdum volna akkor, amikor a vhajtási kérvény a lejárt szolgáltatásoknak meghatározott mennyiségére irányul, a vhajtás tárgyának értékét nem ezek értéke, hanem az idézett törvényszakasz rendelkezése szerint, az évi szolgáltatások 10, illetve 20 évi összege szerint állapítani meg. Látjuk tehát, hogy a hivatkozás ebben az eset­ben képtelenségre vezet. Arra az esetre pedig, ha az ítélet bizonyos meghatározott ingó vagyonnak vagy meghatározott fajú ingóságok bizonyos mennyiségének átadására, valamely munkának vagy valamely másnemű teljesítésnek szolgáltatására szól, a javaslat nagyképű hivatkozása semmiféle szabályt nem tartalmaz, ami a fenforgó esetben annál nagyobb hiba, mert a vhajtást elrendelő bíróság a vh. tv. 217. és 222. §-ait sem alkalmazhatja, mert a szakértő igénybevétele — eltekintve a vhaj­tási kérvény késedelmes elintézésétől — a jav. 4. §-ával elérni óhajtott céllal ellenkeznék, több költséget akarván, mint a vhaj­tás tárgyainak 10 K.-ás értéke. Mindezekből látható tehát, hogy a javaslat 4. §-a ágyúval lövöldöz verebekre, amiért is én az utolsó bekezdést is elhagyandó­­nak vélném, annyival is inkább, mert azok az esetek, mikor a vhajtás nem készpénzösszeg behajtására irányul s amikor a vhajtás tárgyának értéke 10 koronát meg nem halad, rendkívül csekély számban fordulnak elő s ezek kedvéért nem érdemes ily bonyodalmakat felidézni. Ismét csak arra az eredményre jutunk, hogy 4. § intézkedését csak azokra az esetekre kellene szorítani, amikor a vhajtás tárgya készpénzkövetelés és pe­dig erre az esetre is­­— figyelembe véve a Kocsán úr által felhozottakat s az eddig mondottakat — a következő szöveget ajánlanám és pedig mint a jav. 2 §-át: «Az 1881 : LX. t.-c. 20. §-a a következő rendelkezésekkel egészitett­k ki» : «A polgári büntető és fegyelmi bíróságok határozatain alapuló végrehajtások, amennyiben a marasztalási vagy egyes­­ségi összeg a járulékok nélkül 40 koronát meg nem halad, a kisebb polgári peres eljárásról szóló törvény rendelkezései szerint a községi elöljáróságok által hivatalból foganatosí­­tandók.» «Ha a behajtandó összeg a járulékok nélkül 10 koronát sem halad meg, a végrehajtás hivatalból is csak úgy rendel­hető el, ha a bíróság figyelmeztette az adóst, hogy tartozását és a végrehajtáskérés költségét 8 nap alatt fizesse le, mivel kü­lönben ellene a végrehajtás foganatosíttatni fog és ha ez a figyelmeztetés eredménytelen maradt.» A jav. 5. §-ánál megfontolandónak tartanám, hogy vájjon nem volna-e célszerű csak a«hivatalnok» vagy «tisztviselő» szót egyedül használni, mert a két kifejezés között, a mai viszonyokra tekintettel, fogalmi különbséget nem látok. Mellőzendőnek tartanám ezenkívül az 1889 : VI. t.-cikkre való hivatkozást is, mert hisz e helyett a 2. §. 6. pontja teljesen kifejezőleg használja a fegyveres és csendőrség kitételt, de ha ez nem találtatnék helyesnek, akkor is e hivatkozás helyére a következő szöveget tenném:» ... a közös hadsereg, a hadi­tengerészet, a honvéd­ség, a népfölkelés, a csendőrség.» A «géperőre berendezett» szavakat kihagynám, mert ezek benthagyása mellett a lóerőre berendezett közforgalmú vasutak hivatnokai e kedvezményből ki lennének zárva, minek pedig elfogadható alapja nincs. A 2-ik bekezdés bevezető része helyett rövidebb lenne «Ezeknek az egyéneknek lakpénze ...» A 6. §. 2. bekezdése a jav. szövegezése szerint csonka, végére e szavak lennének teen­dők: «elbánás alá esik.» A 3-ik bekezdésben az 1888. XI. t.-c. 28. és 31. §j­aira való hivatkozás elhomályosítja e bekezdés valódi értelmét és kételyt támaszt az iránt, hogy ez a bekezdés csak az állami tisztvise­lőkre, altisztekre és szolgákra alkalmazandó-e, avagy csakugyan mindazokra a személyekre, akik az előbbi §-ban felemlítvék ? E kétely elkerülése végett a javaslat e §­ának 3-ik bekezdése helyére a következő szöveget javasolnám : «Ha az állami tisztviselő, altiszt vagy szolga szolgálat­képtelenné válásakor, 65 évének betöltésekor, szervezés avagy fegyelmi ítélet következtében megfelelő állásra át nem helyez­­hetésekor még 10 beszámítható évvel nem bírván, csak végki­elégítésre tarthat igényt, s ez a végkielégítés 5 beszámítható szolgálati évig a javadalmazás egy évi, 5—10 évig annak két évi összegében állapíttatik meg , e végkielégítésnek lefoglalható része az egy-egy évre eső összeg után külön állapítandó meg. Ugyanez áll a nyugdíj megváltásra is.» A 7. §-t a következő szövegezéssel tartanám törvénybe iktatandónak : «Az 1881 : LX. t.-c. 57. §-a helyébe:» «A katonai házassági biztosíték kamatainak csak egy­­harmada és csak úgy foglalható le, hogy a kamatokból egy évre 1.200 K. a végrehajtás alól mentes maradjon. E korláto­zás mellett is, a végrehajtás csak oly kötelezettségek miatt rendelhető el, amelyeket a házasság tartama alatt a házasfelek közösen, vagy a házasság megszűnte után a nő vállalt magára.» «A katonai házassági biztosíték tőkéje csak azzal a kor­látozással vonható végrehajtás alá, hogy a tőke a végrehajtás utján behajtandó követelés kielégítésére csak a biztosítéki kötelék feloldása után fordittathatik.» A 8. §-hoz, mindenben osztva Kocsán János albiró úrnak a jog 1907. évi évfolyamának 302. lapján felhozott s igen talpra­esett kifogásait, s hozzáfűzve ezekhez még azt, hogy e §-ban elő­forduló hivatkozás miatt kétséges az, hogy a lelkészek aggas­­tyáni fizetése e §. esetében szintén korlátlanul lefoglalható-e ? — az a megjegyzésem van, hogy helyesebbnek tartanám, ha ez a §. a javaslat 5., 6., 7. §-ainak szövegéhez függesztetnék olyanformán, hogy az 5. § hoz utolsó bekezdés gyanánt ez a rendelkezés jönne: «Abban az esetben, ha a végrehajtás az adós ellen, fele­ségét, törvényes leszármazóit, vagy szüleit illető tartás miatt intéztetik, a marasztaltnak 750 K.-t meghaladó tényleges szol­gálati járandóságai korlátlanul lefoglalhatók.» A 6. §-ba pedig utolsó előtti bekezdés gyanánt ez illesz­­tetnék be : «Abban az esetben, ha a végrehajtás az adós ellen fele­ségét, törvényes leszármazóit, vagy szüleit illető tartás miatt vezettetik, egész nyugdíja és személyes pótdíja korlátlanul lefog­lalható.» Természetesen más és vitatható kérdés az, hogy méltá­nyos és igazságos-e ebben az esetben a rendesen idősebb nyug­díjast egy fillér nélkül hagyni ? A 7. §-hoz pedig utolsó bekezdés gyanánt ez jönne: «A biztositék kamatai az adós feleségének és törvényes leszármazóinak tartása miatt korlátlanul, szüleinek tartása miatt 1.200 K.-t meghaladó összegükben lefoglalhatók.» Ebben az esetben aztán a 8. §. szövege gyanánt csak ez maradna: «az 1881 : LX. t.-c. 58. §-a hatályát veszti.» Ha ez az indítványom el nem fogadtatnék, akkor is át­­szövegezendőnek tartanám e­z­t, fentebb mondottakra való tekintettel, a következőleg: «Állami, törvényhatósági és községi szolgálatban levő tisztviselők és hivatalnokok, továbbá a lelkészek és állami, köz­ségi és felekezeti nyilvános tanintézeteknél alkalmazott tanárok, tanítók, a közös hadsereg, a haditengerészet, a honvédség és népfelkelés, a csendőrség, valamint a letartóztatási és javító intéze­tek személyzetéhez tartozó személyek, közforgalmú vasutak tisztviselői, egyéb évi fizetéses, valamint havi díjas és havi béres alkalmazottai, a Nemzeti Színháznál és a m. kir. Operaháznál alkalmazott igazgatósági, művezetési és gazdasági tisztviselők, drámai és operai magánszereplők és zenekari tagok, végül a közszolgálatban alkalmazott altisztek és hivatalszolgák rendes fizetésének fizetés természetével bíró bármely címen élvezett pótlékának, valamint várakozási illetékének 750 K.-t meghaladó

Next