A Jövő Üzemmérnöke, 1976 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1976-01-01 / 1. szám

1998. JANUÁR A m­atőrszín­játszók A komédiás kedvű Arrabona A komédiázó kedvű Arra­bona művészeti együttes hí­­te-neve már régen túljutott a város, a megye határain. 13 év­vel ezelőtt diákokból és munkásfiatalokból alakult együttes ígér­ kemény, fe­gyelmezett munkával­­ vál­lal­ta a sikerek mellett a bu­kásokat is — jutott az or­szág legelismertebb amatőr együtteseinek sorába. Meg­alakulásuktól sajátos hangvé­tel, egyéni arculat kimunká­lásán fáradoznak. A Comme­dia bell' arte műfaja, a ko­­médiáz­ás, az életerőtől duz­zadó humor az Arrabonások hangja. Még akkoriban tet­ték le voksukat a harsány komédiázás mellett, amikor még a szakmabeliek is a fe­jüket csóválták produkcióik láttán, s a babérokat a fi­nomodó, pátosztól — vagy álpatosztól — átitatott, az élettől is megtisztított össze­állítások előadóinak osztot­ták. Első emlékezetes sikerüket Déry Tibor Óriáscsecsemő című abszurd drámájának ősbemutatójával érték el. A darabot 43 évvel megszületé­se után 1968-ban vette kezé­be az együttes. Benkő József, az Anabona vezetője és ren­dezője. Déry még a bemuta­tó előtt írta: „Kedves, hogy előkaparták ezt a kísérlete­met, örülök neki. köszönöm■ Amennyire meg tudom ítél­ni, jók a húzások, talán még romlonak is a darabon." Az előadás után pedig az aláb­bi sorokat írta: „Megvallom, kissé féltem az előadástól — nem volt rá okom. Sokkal jobb, mint amire számítot­tam. Őszinte szívből gratulá­lok, de nemcsak a rendező­nek, hanem a színészeknek, sőt a közönségnek is, akik valamennyien csodálatra mél­tó tür­elemmel és elnézéssel viselték el rossz tréfáimat.” — Déry említést tett a színemekről is. Milyen jel­legű műhelymunka folyik az együttesben? — Tavaly 278 próbát és 68 előadást tartottunk — vála­szol Benkő József. — Azt hi­szem, ezek a számok min­denkit meggyőznek arról, hogy a jókedv, a vidámság mögött hallatlanul kemény, szigorú szakmai munka és szívósság, kitartás húzódik meg. A próbákon mozgást, beszédtechnikát, éneket ta­nulnak a fiatalok. A mozgás, a pantomim alkotja a mi já­tékstílusunk gerincét, ezért mindenkinek meg kell ta­nulnia saját testrészein ural­kodni. És ez nagy-nagy ön­fegyelmet igényel. Tavaly Hamm László profi panto­mim művész tartott tovább­képzést a gyerekeknek. Az eredmények biztatóak, játé­kaink igazolják. Az Arrabona nem féltette a művészetet az utcától. El­lenkezőleg: az egri piacra vitte ki a Szamártestamentu­mot, ezt a középkori népi boht­ózatot és bátran élt a ko­­médiázás, a vásári harsány­­ság eszközeivel. — Az együttes gyakorta nyúl vissza a középkori, a re­neszánsz népi játékokhoz. Miért? — Olyan darabokat kere­sünk, amelyeknek életszerű figur­ái vannak, s amelyek­nek jellemvonásai megegyez­nek a mai emberével. Embe­ri hibákat csalárdságokat, a jogtalan előnyök kihasználá­sát pellengérezzük ki. Meg­­lepő, hogy a középkori szer­zők mennyire mai hibákat tártak fel. — Úgy mondják, az Arra­­bonanál jó a légkör, ,,együtt van a csapat.” Bizonyára hozzájárul ehhez az együttes összehangolt, közös munkája is? — Kétségtelenül. A pro­dukciók tulajdonképpen a próbák során alakulnak, for­málódnak. A gyerekek a da­rab ismeretében az ötletek garmadát vetik fel, s ötlete­ik révén válnak színpadké­­pessé műsoraink. A jó köz­érzetr­e egyébként Cerberus­ként őrködünk. Néhány te­hetséges fiataltól is megvál­tunk — akiknek a fejükbe szállt a dicsőség, és bomlasz­tani kezdték a közösséget — csakn­ogy az egészséges lég­kört fenntartsuk. — Mire készülnek az idén? — A mi panoptikumunk és a Koalíciós szving című összeállításainkat a közeljö­vőben felveszi a tv. Május 8-án a KISZ-kongresszus al­kalmával rendkívüli adás­nap lesz, akkor játsszák le az előbbit, az utóbbit pedig április első napjaiban. A tv indít egy közművelődéspoli­­tikai sorozatot, amelyben az Arr­ibonát is bemutatja. Erre is fel kell készülnünk. — A csoport szorgalmasan tanul eszperantóul. Eszperan­tóul fognak játszani? — Az idén Athénben tart­ja Vlágkongresszusát a nem­zetközi eszperantó szövetség. Ezt előzi meg Komlón a ha­zai eszperantisták találkozó­ja. Komlón fogjuk bemutat­ni Moliére A fösvény című darabját eszperantó nyelven. Nehéz feladat, de remélhe­tőleg megbirkózunk vele. A dísz.­eteket a Lugossy Mária —Bohus Zoltán iparművész házaspár tervezi. Az az el­­gon­dolásunk, hogy Harpagon, a fösvény óriásbábuként lesz a színpad díszlete, s a kezei között folyik majd a játék. Az előadást szakemberek is megnézik, s ők döntik el, Athénban is bemutathatjuk-e a világkongresszus résztvevői­nek. A másik komoly fel­adatunk ebben az évben a második nemzetközi amatőr­­színjátszó fesztivál lesz, Ka­zincbarcikán, ahol meg kell védenünk a két évvel ezelőtt nekünk ítélt kiváló együttes címet. — Hogyan gondoskodnak az utánpótlásról? — Létrehoztuk az Arrabo­na d­iákszínpadot negyven úttörő korú gyerekkel. Velük szer­etnénk minden hónap utolsó vasárnapján gyerek­­színházat rendezni a Petőfi Sándor Ifjúsági Házban, nya­ranként pedig kivinnénk az elő­adásokat „lakótelepi — elsősorban adyvárosi — moz­gószínház” formájában a játszóterekre. Annyi a csel­lengő gyerek a nyári szünet­ben, miért ne játszanánk ne­kik? — Sok sikert kívánok a tervek megvalósításához! Maróth Zsuzsa A JÖVŐ ÜZEMMÉRNÖKE TT-klub 1973. november 4. óta újra üzemel a Benczúr utcai Pos­tás Művelődési Központ Ifjú­sági Klubja. Már október végén fölvet­tük a kapcsolatot a klub ve­zetőjével — Vadász János­sal — aki lehetővé tette, hogy minden hónap első és harmadik szerdáján mi ve­gyük birtokunkba az újjá­épített, hangulatosan beren­dezett klubhelyiséget. Ren­delkezésünkre bocsátotta a különböző felszereléseket is — nemcsak a pöcc-focit, sakkot és egyéb játékokat, hanem az igen értékes és jó minőségű „zeneszerszámo­­kat” is. Ezen kívül a klub rendsze­res programjait is látogat­hatjuk, heti négy alkalom­mal biztosítanak szórakozási lehetőséget. Szerepel a mű­sorban: filmvetítés, (archív filmek), vetélkedő, disco (Keresztes Tiborral), vala­mint a Korunk Tudománya, és A francia irodalom nagy­jai előadássorozatok — meg­hívott előadóművészekkel és filmvetítéssel. Reméljük, a februári ren­dezvényünkön még többen leszünk. JÉKK TT ájval Gabriele Gandini Gabriele Gandini olasz vendégkarmester január kö­zepén Győrött vezényelte a Fit Harmonikus Zenekart. A zenekar tagjai kedves isme­rősként fogadták Gandinit. — Ismerettségünk Olasz­országban kezdődött. Három éve hazámban turnézott a zenekar, akkor dirigáltam először a győrieket. A követ­kező évben meghívást kap­tam önökhöz. A győri hang­versenyem volt karmesteri pályám első jelentős külföl­di szereplése. Mióta nem ta­lálkoztunk, technikailag so­kat fejlődött az együttes, a zenészek pontosabban, fe­gyelmezettebben dolgoznak. Gandini a családjától kap­ta az ösztönzést a művészi pályához. Édesanyja festő­művész, rendszeresen állít ki Olaszországban. A fiatal­­ember a ferrarai Cecília Akadémián tanult karveze­tést. Művészi karrierje tu­lajdonképpen a győri kon­cert óta ível felfelé. Kon­certezett az USA-ban, há­rom hanglemezfelvételt ké­szített Olaszországban, sze­repelt az olasz televízióban. — Olaszországban igen ne­hezen érvényesülnek a kar­mesterek, mert kevés a fóka, sok az eszkimó. Nálunk majdnem elképzelhetetlen, hogy egy-egy zenekarnak állandó karmestere legyen. Az olasz zenei életben leg­­alább akkora a káosz, a szervezetlenség, mint a poli­tikában. Egyáltalán nem használ a kulturális, a zenei életünknek, hogy fél éven­ként kormányválságot élünk át. A kormányok mennek, újak jönnek a társadalmi­, a politikai élet fegyelmezetlen­sége pedig visszahat a kultu­rális életre, gátolja, fékezi annak fejlődését. Pedig a kö­zönség igényli a zenét, és nagyon hálás, ha valóban színvonalas, jó produkciót kap. Ezen az áldatlan hely­zeten szeretnének változtat­ni azok, akiknek szívügye a zene. Próbálkozunk egy olyan kezdeményezéssel, amely önöknél már régóta jól bevált gyakorlat: decent­ralizálni akarjuk az olasz zenei életet. Zenei ismerete­ket, művészi élményt adó fórumot akarunk teremteni nyaranként az ország kisebb városaiban. Mert nemcsak Rómában vagy Milánóban élnek zeneszerető emberek. Ebből a szervező munkából magam is kiveszem a része­met: szeretném, ha a győri zenekar is bemutatkozna va­lamelyik nyári koncertsoro­zat­­­okon Olaszország kis vá­rosaiban. — A közelmúltban Len­­gyel­országban turnézott, a tavasszal pedig Csehszlová­kiába készül. — Szívesen dolgozom együtt a szocialista országok zenekaraival. Fegyelmezet­tebbik, mint a mi zenésze­ink. Márpedig fegyelmezett­ség, művészi alázat nélkül elképzelhetetlen a színvona­las előadás. — Jól ismeri a magyar karmesterek tevékenységét- Ferencsik Jánosról azt mond­ta, hogy csodálatos, amit csi­nál. De többször látta, hal­lotta, hogyan dolgozik Sán­dor János, vagy Jancsovics A­ntal. Tapasztalt-e valami­lyen nemzeti sajátosságot a magyar karmesterek munká­jában? — Nem. Minden karmes­ternek megvannak az egyé­ni módszerei, a sajátos kon­cepciói a zeneművek értel­mezésében és előadásában. De igen sok haszonnal jár, ha az ember megfigyeli, mi­ként dolgoznak a kollégái. A szakmai tanulságon túl pe­dig szoros emberi kapcsola­tok, barátságok szövődnek az együttmunkálkodás során. Magyarországon is sok jó ba­rátom van már, s ez nélkü­lözhetetlen sokat utazó em­ber számára. — Vannak kedvenc zene­szerzői, akiknek a műveit megkülönböztetett figyelem­mel kíséri? — Mozart, ő az első az én listámon, de szívesen diri­gálom a romantikusokat is. Bartók hegedűkoncertjét egy­szer volt alkalmam vezényel­ni Molinóban. Bartók zenéje annyira magával ragadó, döbbenetes erejű, hogy na­gyon szeretnék elmélyülten foglalkozni vele. Mostanában fedeztem fel magamnak egy nagyszerű művészt, a len­gyel Lutoslawskyt. A jövő­ben valamelyik művét bizto­san pódiumra viszem otthon. Eddig csupán a karmester Gandiniről ejtettünk szót. Van azonban egy másik Gan­dini is, a zongoraművész. — A dirigálás mellett ma­rad ideje, energiája a napi többórás gyakorlásra, és a szólókoncertezésre? — A zene tölti ki az éle­temet És ha szabadidőt csi­nálok magamnak, akkor a hegyeket mászom. Az alpi­­nizm­us lenne a hobbym, ha nem lennék attól, hogy a sziklák lenyúzzák a kezem­ről a bőrt, sebes kézzel pe­dig nehéz, vezényelni is, zon­­gorizni is. — Hova készül az idén? — Márciusban két kon­certem lesz otthon, április­ban utazom Csehszlovákiába, a nyáron pedig Kanadában lépek fel. És remélem, még találkozunk Győrött. Maróti Zsuzsa MESE Egyszer volt egy pont. Jelentékte­len, aprócska. Néz­hették alulról, fe­lülről, oldalról, szemből, szürke kis pont maradt. Egy könnyed kis moz­dulat elég volt lét­rehozásához. Bosz­­szantotta is őt, hogy csak úgy odapöttyentették, s bármikor kikapar­hatják. Karrierre vágyott. Először persze szerény karrierre gondolt. Egy kicsit meg­nőni, délcegnek lenni, kiemelkedni a szürkeségből. Így lett a pontból vessző. Néha kicsi volt, néha nagy, vékony vagy vastag, görce vagy egyenes. Kez­dett nevetségessé válni, s nem is annyira a karrier utáni vágy, hanem a hiúság és kétség­beesés alakította felkiáltójellé. Büszke lett és hajlít­ha­tat­lan Nem törődött sen­kivel és semmivel, rangokkal, hagyo­mányokkal, szoká­sokkal. Mindig ki­mondta az igazsá­got. Ekkor kezdő­dött a baj. Először féltek tőle, aztán mint veszélyes elem ellen szokás, az eljárást megin­dították. Egy na­pon felszólítást ka­pott a Bizottságtól. Másnap az ajtón felkiáltójel helyett kérdőjel jött ki. Megjelent a Bi­zottság előtt is, ahol elégedettek voltak a lehajtott fejjel, s dicsérték karcsúságát, hajlé­konyságát. A kér­dőjel kesernyés mosollyal nézte őket, de aztán eszébe jutott, hogy most boldognak kell lennie, hiszen sikerült a karrier. Hamarosan fia született. Megdöb­benve látta, hogy a gyermek pont. Pár év múlva azonban, ahogy kamaszodon a pontocska, vessző­vé nőtt. Egyre dél­cegebb lett, s ap­jával már felkiál­tójelként gúnyoló­dott, fel-felidézve annak kérdőjellé válását. Egy napon a fiú felszólítást kapott a Bizottságtól. De maradt felkiáltójel. Megidézték a Bi­zottság elé. Nem változott, hiába di­csőítették apját. Többé nem volt nyugodt perce. Megbetegedett. Fá­radt arcán mosoly nyugodott. Ágya mellett bölcső rin­gott, benne fiával, egy kis felkiáltó­jellel. Levél érke­zett a Bizottságtól. Egy nyilatkozat kíséretében. Ha a felkiáltójel aláírja — így ígérte a Bi­zottság —, soha nem zaklatják fiát. Már haldoklott, mikor postázta a nyilatkozatot. A Bi­zottság azonnal ki­szállt. Vigyorogva nézték a halottat. A takaró alatt, kérdőjellé aszott test rajzolódott ki. Villányi László TÉKA Huszár Tibor: A cselekvő ember (Kossuth 1975.) .,A filozófiai materializmus egyik sarkalatos megállapí­tása, hogy a szellemi szféra, az eszmék, a nézetek, ideoló­giák másodlagos képződmé­nyek. Létezésük, változásaik visszavezethetők az anyagi­­gazdasági-szociológiai viszo­nyokra, melyek szülték őket. De nem kevésbé fontos téte­le a marxizmusnak — a szo­cializmus egész politikai gya­korlata erre alapozódik —, hogy az ideológiák, a néze­tek, az eszmék „ha áthatják a tömegeket, anyagi erővé válnak." E visszahatásra azonban hagyományosan ke­vés figyelmet szentelünk. Így válik az olvasó számára is érdekessé az, amit Huszár mond, pl. az értelmiségről, vagy éppen a közművelődés­ről, és erkölcsről. Különösen az olvasó figyelmébe ajánl­juk, amit a műszaki értelmi­ség helyzetéről, perspektívá­járól mond. Csató István: A számítógép az Ön szolgálatában (Kossuth 1965.) Az író több kötetben szá­molt be eddig is a kiberne­tikum­ és az információ for­radalmáról. Sajnos utolsó kötetének kiadását már nem érheti­k meg. E munkájában bemutatja azt a viharos fej­lődést, amely a legutóbbi év­tizedekben lezajlott az ipar, a tudomány az információ­­kutatás területén. Bemutat­ja, hogy a gépek hogyan zsu­gorodnak „össze” térfogatban és ezzel párhuzamosan ho­gyan növekszenek lehetősé­geik, működési gyorsaságuk, kapacitásuk. Érdekesen, szí­nesen állítja elénk az egyes szer­kezeti részek forradalmi változását, kezdve az elekt­ron­csöves memóriáktól egé­szen a mágneses buborék­­kannákig Az olvasó képet kaphat arról is, hogy hol tár­tul­ a számítógépfejlesztés­ben és abban a folyamatban, hogy a gépeket mindannyi­unk szolgálatába állítsuk. Minden hallgatónak ajánljuk. Az európai szocialista országok gazdasága (Kossuth 1965.) A kötet megismerteti az olvasóval a szocialista orszá­gok gazdasági mutatóit. Nem ígér egyebet, mint, hogy be­mutassa, milyen a reális szo­cializmus. A kötet tartal­mazza Jugoszlávia, Albánia gazdasági mutatóit is. Békés István: Pest megyei barangolások (Kossuth 1965.) A kötet a szerző barango­lásai közben nyert informá­cióit adja közre. Jó szemű, fi­gyelmet írót köszönthetünk. S mint ő mondja, szeretné földönjáróként madártávlat­ból bemutatni az ország jel­legzetes táját, embereit,­­Szo­kásait, hagyományait. Azt gondoljuk, nem lenne rossz az sem, ha Győr-Sopron me­gyéről is készülne ilyen ki­ad­ány, hisz ezzel valóban megteremtenénk az ország különböző vidékein élők szá­nnám is a kölcsönös ismerke­dés élményszerű lehetősége­it. A kötetet számos fénykép (légi­felvétel) illusztrálja. ­ Az egyetemi és főiskolai hallgatók hagyományos kul­turális seregszemléi ezer és ezer hallgatót mozgatnak meg kétévenként. Ezek a seregszemlék bizo­nyítják, milyen elevenen él a hallgatókban a művészi önkifejezés vágya, mennyire fontosnak tartják, hogy a ta­nulás mellett és után „kiegé­szítő sportágként” a közös zenélésben, énekben, táncban kapák meg a felüdülést, fényk­épezzenek, fessenek — egyszóval pihenjenek, miköz­ben érzik az alkotó tevékeny­ség örömét. Főiskolánk ebben az évben kapott először meghívót a kulturális seregszemle nyu­gat- dunántúli területi vetél­kedőir­e. Olyan főiskolákkal és egyetemekkel együtt, ame­lyek légi hagyományok alap­ján, a KISZ-szervezet igen tevékeny irányításával műkö­dő művészeti együtteseket mondhatnak magukénak, il­letve, amelyekben a kultu­rális munka az oktatás része. (Lásd soproni egyetem, szom­­bathelyi pedagógiai főiskola, győri tanítóképző stb.) A seregszemle azonban nemcsak az erők összeméré­sére szolgál. Jó alkalom le­het az ismerkedésre, más KISZ-szervezetek kulturális tevékenységének vizsgálatá­ra, tapasztalatok gyűjtésére, és nem utolsó sorban — sa­ját hagyományaink kialakí­tására Feltétlenül fontos tehát, hogy részt vegyünk a terüle­ti vetélkedőn, még akkor is, ha nem születnek kiugró eredmények, nagyszerű egyé­ni teljesítmények. A területi vetélkedők 1976. április 5—6—7-én lesznek Szombathelyen. A rendezés gondját a szombathelyi Pe­dagógiai Főiskola vállalta magára. A résztvevők vers­es prózamondásban, az egyé­ni és közös zenélés minden múrvában, irodalmi színpad­műsorokkal, folklór-műsorok­kal, fotó- és képzőművészet alkotásokkal vehetnek rész a vetélkedőkön. A rendezők lehetőséget kívánnak terem­teni a résztvevőknek arra hogy a közönséggel is talál­kozzanak, ezért a legjobb együtteseket és egyéni sze­rep­üket felkérik majd arra hogy műsorukat a Vas me­gyei üzemek munkásai, vasi falvak lakói előtt is mutas­sák be A háromnapos sereg­szemle érdekes és bizonyára értege­s eseménye lesz az a tanácskozás, amely a főisko­lai és egyetemi hallgatók közművelődésének problé­máira keres választ. A területi vetélkedők leg­jobb résztvevői az országos hatáskörű zsűri véleménye alapján mennek tovább az országos bemutatókra. Az országos bemutatókon való részvétel egyik feltétele az is, hogy az elmúlt két évben, milk­or eredményeket ért el az illető intézmény a sereg­szemléken. Eggyel több ok, hogy a mi főiskolánk is be­kapcsolódjék végre ebbe a nemes versengésbe! KISZ-szervezetü­nk való­színűleg mindent megtesz azért, hogy főiskolánk fiatal­ságát méltóan képviseljék a résztvevők a szombathelyi találkozón. A főiskola álla­mi vezetőinek erkölcsi és anyagi támogatásában ugyan­csak biztosak lehetünk. Hallgatóink szép köteles­sége, hogy készüljenek a ve­télkedőkre, és méltóképpen képviseljék ott főiskolánkat. Bene­e Ildikó a Kulturális Bizottság elnöke ♦ ♦ ♦ AZOK A H 4 BUGÁTOK. AKTK E CIKKBEN FtM.f- TETT E'i’veNI VERSENYE­KÉ V részt kívánnak VEN VT. A KISZ ALAPSZER­VEZET KTTT.tCtrepi ft/K RÉTNÉL tf m­ENTKEZZENEK. OTT ÉnnvKI K­ÖHETNEK A RÉSZLETEK FELŐL IS. A tavaszi egyetemi-faiskolai kulturális seregszemlék előtt

Next