A Jövő Üzemmérnöke, 1976 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1976-01-01 / 1. szám
1998. JANUÁR A matőrszínjátszók A komédiás kedvű Arrabona A komédiázó kedvű Arrabona művészeti együttes híte-neve már régen túljutott a város, a megye határain. 13 évvel ezelőtt diákokból és munkásfiatalokból alakult együttes ígér kemény, fegyelmezett munkával vállalta a sikerek mellett a bukásokat is — jutott az ország legelismertebb amatőr együtteseinek sorába. Megalakulásuktól sajátos hangvétel, egyéni arculat kimunkálásán fáradoznak. A Commedia bell' arte műfaja, a komédiázás, az életerőtől duzzadó humor az Arrabonások hangja. Még akkoriban tették le voksukat a harsány komédiázás mellett, amikor még a szakmabeliek is a fejüket csóválták produkcióik láttán, s a babérokat a finomodó, pátosztól — vagy álpatosztól — átitatott, az élettől is megtisztított összeállítások előadóinak osztották. Első emlékezetes sikerüket Déry Tibor Óriáscsecsemő című abszurd drámájának ősbemutatójával érték el. A darabot 43 évvel megszületése után 1968-ban vette kezébe az együttes. Benkő József, az Anabona vezetője és rendezője. Déry még a bemutató előtt írta: „Kedves, hogy előkaparták ezt a kísérletemet, örülök neki. köszönöm■ Amennyire meg tudom ítélni, jók a húzások, talán még romlonak is a darabon." Az előadás után pedig az alábbi sorokat írta: „Megvallom, kissé féltem az előadástól — nem volt rá okom. Sokkal jobb, mint amire számítottam. Őszinte szívből gratulálok, de nemcsak a rendezőnek, hanem a színészeknek, sőt a közönségnek is, akik valamennyien csodálatra méltó türelemmel és elnézéssel viselték el rossz tréfáimat.” — Déry említést tett a színemekről is. Milyen jellegű műhelymunka folyik az együttesben? — Tavaly 278 próbát és 68 előadást tartottunk — válaszol Benkő József. — Azt hiszem, ezek a számok mindenkit meggyőznek arról, hogy a jókedv, a vidámság mögött hallatlanul kemény, szigorú szakmai munka és szívósság, kitartás húzódik meg. A próbákon mozgást, beszédtechnikát, éneket tanulnak a fiatalok. A mozgás, a pantomim alkotja a mi játékstílusunk gerincét, ezért mindenkinek meg kell tanulnia saját testrészein uralkodni. És ez nagy-nagy önfegyelmet igényel. Tavaly Hamm László profi pantomim művész tartott továbbképzést a gyerekeknek. Az eredmények biztatóak, játékaink igazolják. Az Arrabona nem féltette a művészetet az utcától. Ellenkezőleg: az egri piacra vitte ki a Szamártestamentumot, ezt a középkori népi bohtózatot és bátran élt a komédiázás, a vásári harsányság eszközeivel. — Az együttes gyakorta nyúl vissza a középkori, a reneszánsz népi játékokhoz. Miért? — Olyan darabokat keresünk, amelyeknek életszerű figurái vannak, s amelyeknek jellemvonásai megegyeznek a mai emberével. Emberi hibákat csalárdságokat, a jogtalan előnyök kihasználását pellengérezzük ki. Meglepő, hogy a középkori szerzők mennyire mai hibákat tártak fel. — Úgy mondják, az Arrabonanál jó a légkör, ,,együtt van a csapat.” Bizonyára hozzájárul ehhez az együttes összehangolt, közös munkája is? — Kétségtelenül. A produkciók tulajdonképpen a próbák során alakulnak, formálódnak. A gyerekek a darab ismeretében az ötletek garmadát vetik fel, s ötleteik révén válnak színpadképessé műsoraink. A jó közérzetre egyébként Cerberusként őrködünk. Néhány tehetséges fiataltól is megváltunk — akiknek a fejükbe szállt a dicsőség, és bomlasztani kezdték a közösséget — csaknogy az egészséges légkört fenntartsuk. — Mire készülnek az idén? — A mi panoptikumunk és a Koalíciós szving című összeállításainkat a közeljövőben felveszi a tv. Május 8-án a KISZ-kongresszus alkalmával rendkívüli adásnap lesz, akkor játsszák le az előbbit, az utóbbit pedig április első napjaiban. A tv indít egy közművelődéspolitikai sorozatot, amelyben az Arribonát is bemutatja. Erre is fel kell készülnünk. — A csoport szorgalmasan tanul eszperantóul. Eszperantóul fognak játszani? — Az idén Athénben tartja Vlágkongresszusát a nemzetközi eszperantó szövetség. Ezt előzi meg Komlón a hazai eszperantisták találkozója. Komlón fogjuk bemutatni Moliére A fösvény című darabját eszperantó nyelven. Nehéz feladat, de remélhetőleg megbirkózunk vele. A dísz.eteket a Lugossy Mária —Bohus Zoltán iparművész házaspár tervezi. Az az elgondolásunk, hogy Harpagon, a fösvény óriásbábuként lesz a színpad díszlete, s a kezei között folyik majd a játék. Az előadást szakemberek is megnézik, s ők döntik el, Athénban is bemutathatjuk-e a világkongresszus résztvevőinek. A másik komoly feladatunk ebben az évben a második nemzetközi amatőrszínjátszó fesztivál lesz, Kazincbarcikán, ahol meg kell védenünk a két évvel ezelőtt nekünk ítélt kiváló együttes címet. — Hogyan gondoskodnak az utánpótlásról? — Létrehoztuk az Arrabona diákszínpadot negyven úttörő korú gyerekkel. Velük szeretnénk minden hónap utolsó vasárnapján gyerekszínházat rendezni a Petőfi Sándor Ifjúsági Házban, nyaranként pedig kivinnénk az előadásokat „lakótelepi — elsősorban adyvárosi — mozgószínház” formájában a játszóterekre. Annyi a csellengő gyerek a nyári szünetben, miért ne játszanánk nekik? — Sok sikert kívánok a tervek megvalósításához! Maróth Zsuzsa A JÖVŐ ÜZEMMÉRNÖKE TT-klub 1973. november 4. óta újra üzemel a Benczúr utcai Postás Művelődési Központ Ifjúsági Klubja. Már október végén fölvettük a kapcsolatot a klub vezetőjével — Vadász Jánossal — aki lehetővé tette, hogy minden hónap első és harmadik szerdáján mi vegyük birtokunkba az újjáépített, hangulatosan berendezett klubhelyiséget. Rendelkezésünkre bocsátotta a különböző felszereléseket is — nemcsak a pöcc-focit, sakkot és egyéb játékokat, hanem az igen értékes és jó minőségű „zeneszerszámokat” is. Ezen kívül a klub rendszeres programjait is látogathatjuk, heti négy alkalommal biztosítanak szórakozási lehetőséget. Szerepel a műsorban: filmvetítés, (archív filmek), vetélkedő, disco (Keresztes Tiborral), valamint a Korunk Tudománya, és A francia irodalom nagyjai előadássorozatok — meghívott előadóművészekkel és filmvetítéssel. Reméljük, a februári rendezvényünkön még többen leszünk. JÉKK TT ájval Gabriele Gandini Gabriele Gandini olasz vendégkarmester január közepén Győrött vezényelte a Fit Harmonikus Zenekart. A zenekar tagjai kedves ismerősként fogadták Gandinit. — Ismerettségünk Olaszországban kezdődött. Három éve hazámban turnézott a zenekar, akkor dirigáltam először a győrieket. A következő évben meghívást kaptam önökhöz. A győri hangversenyem volt karmesteri pályám első jelentős külföldi szereplése. Mióta nem találkoztunk, technikailag sokat fejlődött az együttes, a zenészek pontosabban, fegyelmezettebben dolgoznak. Gandini a családjától kapta az ösztönzést a művészi pályához. Édesanyja festőművész, rendszeresen állít ki Olaszországban. A fiatalember a ferrarai Cecília Akadémián tanult karvezetést. Művészi karrierje tulajdonképpen a győri koncert óta ível felfelé. Koncertezett az USA-ban, három hanglemezfelvételt készített Olaszországban, szerepelt az olasz televízióban. — Olaszországban igen nehezen érvényesülnek a karmesterek, mert kevés a fóka, sok az eszkimó. Nálunk majdnem elképzelhetetlen, hogy egy-egy zenekarnak állandó karmestere legyen. Az olasz zenei életben legalább akkora a káosz, a szervezetlenség, mint a politikában. Egyáltalán nem használ a kulturális, a zenei életünknek, hogy fél évenként kormányválságot élünk át. A kormányok mennek, újak jönnek a társadalmi, a politikai élet fegyelmezetlensége pedig visszahat a kulturális életre, gátolja, fékezi annak fejlődését. Pedig a közönség igényli a zenét, és nagyon hálás, ha valóban színvonalas, jó produkciót kap. Ezen az áldatlan helyzeten szeretnének változtatni azok, akiknek szívügye a zene. Próbálkozunk egy olyan kezdeményezéssel, amely önöknél már régóta jól bevált gyakorlat: decentralizálni akarjuk az olasz zenei életet. Zenei ismereteket, művészi élményt adó fórumot akarunk teremteni nyaranként az ország kisebb városaiban. Mert nemcsak Rómában vagy Milánóban élnek zeneszerető emberek. Ebből a szervező munkából magam is kiveszem a részemet: szeretném, ha a győri zenekar is bemutatkozna valamelyik nyári koncertsorozatokon Olaszország kis városaiban. — A közelmúltban Lengyelországban turnézott, a tavasszal pedig Csehszlovákiába készül. — Szívesen dolgozom együtt a szocialista országok zenekaraival. Fegyelmezettebbik, mint a mi zenészeink. Márpedig fegyelmezettség, művészi alázat nélkül elképzelhetetlen a színvonalas előadás. — Jól ismeri a magyar karmesterek tevékenységét- Ferencsik Jánosról azt mondta, hogy csodálatos, amit csinál. De többször látta, hallotta, hogyan dolgozik Sándor János, vagy Jancsovics Antal. Tapasztalt-e valamilyen nemzeti sajátosságot a magyar karmesterek munkájában? — Nem. Minden karmesternek megvannak az egyéni módszerei, a sajátos koncepciói a zeneművek értelmezésében és előadásában. De igen sok haszonnal jár, ha az ember megfigyeli, miként dolgoznak a kollégái. A szakmai tanulságon túl pedig szoros emberi kapcsolatok, barátságok szövődnek az együttmunkálkodás során. Magyarországon is sok jó barátom van már, s ez nélkülözhetetlen sokat utazó ember számára. — Vannak kedvenc zeneszerzői, akiknek a műveit megkülönböztetett figyelemmel kíséri? — Mozart, ő az első az én listámon, de szívesen dirigálom a romantikusokat is. Bartók hegedűkoncertjét egyszer volt alkalmam vezényelni Molinóban. Bartók zenéje annyira magával ragadó, döbbenetes erejű, hogy nagyon szeretnék elmélyülten foglalkozni vele. Mostanában fedeztem fel magamnak egy nagyszerű művészt, a lengyel Lutoslawskyt. A jövőben valamelyik művét biztosan pódiumra viszem otthon. Eddig csupán a karmester Gandiniről ejtettünk szót. Van azonban egy másik Gandini is, a zongoraművész. — A dirigálás mellett marad ideje, energiája a napi többórás gyakorlásra, és a szólókoncertezésre? — A zene tölti ki az életemet És ha szabadidőt csinálok magamnak, akkor a hegyeket mászom. Az alpinizmus lenne a hobbym, ha nem lennék attól, hogy a sziklák lenyúzzák a kezemről a bőrt, sebes kézzel pedig nehéz, vezényelni is, zongorizni is. — Hova készül az idén? — Márciusban két koncertem lesz otthon, áprilisban utazom Csehszlovákiába, a nyáron pedig Kanadában lépek fel. És remélem, még találkozunk Győrött. Maróti Zsuzsa MESE Egyszer volt egy pont. Jelentéktelen, aprócska. Nézhették alulról, felülről, oldalról, szemből, szürke kis pont maradt. Egy könnyed kis mozdulat elég volt létrehozásához. Boszszantotta is őt, hogy csak úgy odapöttyentették, s bármikor kikaparhatják. Karrierre vágyott. Először persze szerény karrierre gondolt. Egy kicsit megnőni, délcegnek lenni, kiemelkedni a szürkeségből. Így lett a pontból vessző. Néha kicsi volt, néha nagy, vékony vagy vastag, görce vagy egyenes. Kezdett nevetségessé válni, s nem is annyira a karrier utáni vágy, hanem a hiúság és kétségbeesés alakította felkiáltójellé. Büszke lett és hajlíthatatlan Nem törődött senkivel és semmivel, rangokkal, hagyományokkal, szokásokkal. Mindig kimondta az igazságot. Ekkor kezdődött a baj. Először féltek tőle, aztán mint veszélyes elem ellen szokás, az eljárást megindították. Egy napon felszólítást kapott a Bizottságtól. Másnap az ajtón felkiáltójel helyett kérdőjel jött ki. Megjelent a Bizottság előtt is, ahol elégedettek voltak a lehajtott fejjel, s dicsérték karcsúságát, hajlékonyságát. A kérdőjel kesernyés mosollyal nézte őket, de aztán eszébe jutott, hogy most boldognak kell lennie, hiszen sikerült a karrier. Hamarosan fia született. Megdöbbenve látta, hogy a gyermek pont. Pár év múlva azonban, ahogy kamaszodon a pontocska, vesszővé nőtt. Egyre délcegebb lett, s apjával már felkiáltójelként gúnyolódott, fel-felidézve annak kérdőjellé válását. Egy napon a fiú felszólítást kapott a Bizottságtól. De maradt felkiáltójel. Megidézték a Bizottság elé. Nem változott, hiába dicsőítették apját. Többé nem volt nyugodt perce. Megbetegedett. Fáradt arcán mosoly nyugodott. Ágya mellett bölcső ringott, benne fiával, egy kis felkiáltójellel. Levél érkezett a Bizottságtól. Egy nyilatkozat kíséretében. Ha a felkiáltójel aláírja — így ígérte a Bizottság —, soha nem zaklatják fiát. Már haldoklott, mikor postázta a nyilatkozatot. A Bizottság azonnal kiszállt. Vigyorogva nézték a halottat. A takaró alatt, kérdőjellé aszott test rajzolódott ki. Villányi László TÉKA Huszár Tibor: A cselekvő ember (Kossuth 1975.) .,A filozófiai materializmus egyik sarkalatos megállapítása, hogy a szellemi szféra, az eszmék, a nézetek, ideológiák másodlagos képződmények. Létezésük, változásaik visszavezethetők az anyagigazdasági-szociológiai viszonyokra, melyek szülték őket. De nem kevésbé fontos tétele a marxizmusnak — a szocializmus egész politikai gyakorlata erre alapozódik —, hogy az ideológiák, a nézetek, az eszmék „ha áthatják a tömegeket, anyagi erővé válnak." E visszahatásra azonban hagyományosan kevés figyelmet szentelünk. Így válik az olvasó számára is érdekessé az, amit Huszár mond, pl. az értelmiségről, vagy éppen a közművelődésről, és erkölcsről. Különösen az olvasó figyelmébe ajánljuk, amit a műszaki értelmiség helyzetéről, perspektívájáról mond. Csató István: A számítógép az Ön szolgálatában (Kossuth 1965.) Az író több kötetben számolt be eddig is a kibernetikum és az információ forradalmáról. Sajnos utolsó kötetének kiadását már nem érhetik meg. E munkájában bemutatja azt a viharos fejlődést, amely a legutóbbi évtizedekben lezajlott az ipar, a tudomány az információkutatás területén. Bemutatja, hogy a gépek hogyan zsugorodnak „össze” térfogatban és ezzel párhuzamosan hogyan növekszenek lehetőségeik, működési gyorsaságuk, kapacitásuk. Érdekesen, színesen állítja elénk az egyes szerkezeti részek forradalmi változását, kezdve az elektroncsöves memóriáktól egészen a mágneses buborékkannákig Az olvasó képet kaphat arról is, hogy hol tártul a számítógépfejlesztésben és abban a folyamatban, hogy a gépeket mindannyiunk szolgálatába állítsuk. Minden hallgatónak ajánljuk. Az európai szocialista országok gazdasága (Kossuth 1965.) A kötet megismerteti az olvasóval a szocialista országok gazdasági mutatóit. Nem ígér egyebet, mint, hogy bemutassa, milyen a reális szocializmus. A kötet tartalmazza Jugoszlávia, Albánia gazdasági mutatóit is. Békés István: Pest megyei barangolások (Kossuth 1965.) A kötet a szerző barangolásai közben nyert információit adja közre. Jó szemű, figyelmet írót köszönthetünk. S mint ő mondja, szeretné földönjáróként madártávlatból bemutatni az ország jellegzetes táját, embereit,Szokásait, hagyományait. Azt gondoljuk, nem lenne rossz az sem, ha Győr-Sopron megyéről is készülne ilyen kiadány, hisz ezzel valóban megteremtenénk az ország különböző vidékein élők szánnám is a kölcsönös ismerkedés élményszerű lehetőségeit. A kötetet számos fénykép (légifelvétel) illusztrálja. Az egyetemi és főiskolai hallgatók hagyományos kulturális seregszemléi ezer és ezer hallgatót mozgatnak meg kétévenként. Ezek a seregszemlék bizonyítják, milyen elevenen él a hallgatókban a művészi önkifejezés vágya, mennyire fontosnak tartják, hogy a tanulás mellett és után „kiegészítő sportágként” a közös zenélésben, énekben, táncban kapák meg a felüdülést, fényképezzenek, fessenek — egyszóval pihenjenek, miközben érzik az alkotó tevékenység örömét. Főiskolánk ebben az évben kapott először meghívót a kulturális seregszemle nyugat- dunántúli területi vetélkedőire. Olyan főiskolákkal és egyetemekkel együtt, amelyek légi hagyományok alapján, a KISZ-szervezet igen tevékeny irányításával működő művészeti együtteseket mondhatnak magukénak, illetve, amelyekben a kulturális munka az oktatás része. (Lásd soproni egyetem, szombathelyi pedagógiai főiskola, győri tanítóképző stb.) A seregszemle azonban nemcsak az erők összemérésére szolgál. Jó alkalom lehet az ismerkedésre, más KISZ-szervezetek kulturális tevékenységének vizsgálatára, tapasztalatok gyűjtésére, és nem utolsó sorban — saját hagyományaink kialakítására Feltétlenül fontos tehát, hogy részt vegyünk a területi vetélkedőn, még akkor is, ha nem születnek kiugró eredmények, nagyszerű egyéni teljesítmények. A területi vetélkedők 1976. április 5—6—7-én lesznek Szombathelyen. A rendezés gondját a szombathelyi Pedagógiai Főiskola vállalta magára. A résztvevők verses prózamondásban, az egyéni és közös zenélés minden múrvában, irodalmi színpadműsorokkal, folklór-műsorokkal, fotó- és képzőművészet alkotásokkal vehetnek rész a vetélkedőkön. A rendezők lehetőséget kívánnak teremteni a résztvevőknek arra hogy a közönséggel is találkozzanak, ezért a legjobb együtteseket és egyéni szerepüket felkérik majd arra hogy műsorukat a Vas megyei üzemek munkásai, vasi falvak lakói előtt is mutassák be A háromnapos seregszemle érdekes és bizonyára érteges eseménye lesz az a tanácskozás, amely a főiskolai és egyetemi hallgatók közművelődésének problémáira keres választ. A területi vetélkedők legjobb résztvevői az országos hatáskörű zsűri véleménye alapján mennek tovább az országos bemutatókra. Az országos bemutatókon való részvétel egyik feltétele az is, hogy az elmúlt két évben, milkor eredményeket ért el az illető intézmény a seregszemléken. Eggyel több ok, hogy a mi főiskolánk is bekapcsolódjék végre ebbe a nemes versengésbe! KISZ-szervezetünk valószínűleg mindent megtesz azért, hogy főiskolánk fiatalságát méltóan képviseljék a résztvevők a szombathelyi találkozón. A főiskola állami vezetőinek erkölcsi és anyagi támogatásában ugyancsak biztosak lehetünk. Hallgatóink szép kötelessége, hogy készüljenek a vetélkedőkre, és méltóképpen képviseljék ott főiskolánkat. Benee Ildikó a Kulturális Bizottság elnöke ♦ ♦ ♦ AZOK A H 4 BUGÁTOK. AKTK E CIKKBEN FtM.f- TETT E'i’veNI VERSENYEKÉ V részt kívánnak VEN VT. A KISZ ALAPSZERVEZET KTTT.tCtrepi ft/K RÉTNÉL tf mENTKEZZENEK. OTT ÉnnvKI KÖHETNEK A RÉSZLETEK FELŐL IS. A tavaszi egyetemi-faiskolai kulturális seregszemlék előtt