A Jövő Üzemmérnöke, 1981 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1981-01-01 / 1. szám

Y A JÖVŐ ÜZEMMÉRNÖKE 1981. JANUÁR Mate­mati­kai házi verseny Az 1980: 81-es évi verseny a korábbi éveknél alaposabb előkészítés ellenére is ütkö­zött néhány rendezvénnyel (mezőgazdasági munka, dili­nap, nyelvi verseny). Emiatt annak színvonala is alacso­nyabb volt a megszokottnál. Mindezek dacára jó ver­senyt hozott a 39 résztvevő Az a tény, hogy a leg­jobb 13 között 11 TAI-s hallgató van és csak 2 KGI-s i. azt is mutatja, hogy a kö­vetkező évi versenyen van törleszteni valója a többi intézet hallgatóinak. A jutalmakat rövid ün­nepség keretében adta át november 27-én dr. Tolnai László főiskolai docens, MSZI igazgató, Rácz János főiskolai tanár, TAI igazgató és Pordán Mihály főiskolai számára, akik közül tizen­hárman értek el 240 pontot. Felvetette viszont azt a gondolatot, hogy a következő tanévben más időpontban — november 7-e után — rendezzük a versenyt. Az elérhető maximális ponts­zám 1­100 volt. Az első hat helyezettet díjaztuk: docens, KGI igazgató-he­lyettes. Az országos Hajós György matematika versenyre kije­lölendő csapattal és az ér­deklődő hallgatókkal hetente diákköri foglalkozást tar­tunk a 2. félév elejétől, kö­zülük jelöljük ki a főisko­lánkat képviselő 4 fős csa­patot. Kecskés Attila főiskolai adjunktus a verseny rendezője 1. Burján István 101. tk. 1100 pont 600,— Ft 2. Nyéki Péter 263. tk. 860 pont 500,—Ft 3. Rád­óczi Aranka 263. tk. 800 pont 400,— Ft 4. Préházi Ferenc 163. tk. 760 pont 300,— Ft 5. Szalai Csaba 263. tk. 750 pont 200,— Ft 6. Horváth Tamás 162. tk. 620 pont 100,—Ft Szilveszteri tűzijáték E­lfordítják 1921. január 5-én, 69 éve szüle­tett Kondor György festőművész. Gyári munkásként kezdett fes­teni, de már 16 éves korában szerepelt képeivel kiállításokon. Bekapcsolódott a munkásmozga­lomba, tagja volt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának. Eleinte tájképeket festett, ké­sőbb börtönélményeit örökítette meg tus rajzokon. Legismertebb műve a Hajnal a vonaton című szénrajz. 1945. január 10-én halt meg Dachauban. *** 60 évvel ezelőtt, 1921. január 5-én született Friedrich Dürren­matt svájci német író. Brecht óta a német nyelvterület világ­szerte legsikeresebb drámaírója. A drámai műfajok közül a ko­médiát tartja korunk számára a legmegfelelőbbnek, „komikus tra­gédiának” nevezi saját műfaját. Legkiemelkedőbb darabjai: A Nagy Romulus, Angyal szállt le Babilonba, Az öreg hölgy láto­gatása, A fizikusok. Kisregénye­ket, elbeszéléseket, rádiójátékokat is ír. *** 225 évvel ezelőtt, 1756. január 27-én, született Wolfgang Ama­deus Mozart osztrák zeneszerző, aki máig a világ egyik legnép­szerűbb komponistái közé tarto­zik. Szinte mindegyik zenei mű­fajban remekműveket alkotott, írt szimfóniákat, kamaraműve­ket, zongoraműveket, egyházi zenét, operákat (Szöktetés a sze­­rájból, Figaró, házassága, Don Juan, Varázsfuvola). Művészete meghaladta a rokokót és a pre­­romantikát, stílusa a bécsi klasz­­szikában csúcsosodott ki. I SZABADPOLC Napjainkban a vezetés a társadalmi és a gazdasági köz­­gondolkodás előterébe került. Nem véletlen, hisz a jó vezetés megsokszorozza az emberek munkájának eredményességét, javítja a társadalmi munka gazdasági hatékonyságát. S ez a tény a vezetést a termelőerők részévé teszi. A termelés foko­zódó differenciálódása, a munkamegosztás elmélyülése és ezzel összefüggésben a vállalati önállóság növekedése a veze­tési tevékenységnek a termelési viszonyok alakításában ját­­­szott szerepét húzza alá. Az emberek közötti kapcsolatok ala­kítását befolyásoló hatása kiemeli politikai jelentőségét is: mindezek a tényezők elősegítették a vezetéstudomány rob­banásszerű fejlődését. Vezetési ismeretek Az utóbbi években tanúi le­hettünk a vezetéselméleti művek viszonylag gyors el­avulásának: sok bennük fog­lalt megállapítást túlhaladott az egyre bonyolultabbá váló gazdasági és politikai gyakor­lat. Ez késztette az MSZMP Politikai Főiskolája szerzői kollektíváját a szocialista vál­lalatok, intézmények irányí­tása tudományos alapjainak új­ragond­olásá­ra. A vezetési ismeretek című új tankönyv három fő részbe csoportosítja a tanulmányo­kat: áttekinti a vezetéselmé­let alapkérdéseit, ismerteti a vezetés legfontosabb elemeit, s részletesen foglalkozik a vezetés emberi tényezőivel. Kijelöli a vezetés társadalmi szerepét és jelentőségét, meg­határozza a vezetéstudomány tárgyát, megrajzolja a vezetés és az irányítás dialektikus egységét. Érinti a vezetés szakmai és alkotó jellegét és elhelyezi azt a tudományok rendszerében. Alapos kimun­kálást kapott a könyvben a döntés és a döntési folyamat leírása. Sok szó esik a könyvben a termelés végrehajtóiról: sok­oldalúan, „körüljárják” a szerzők az emberismeret sze­repét; az ember személyisé­gének típusait és összetett jel­legét; az eredményes vezetés főbb pszichológiai tényezőit, a meggyőzés szerepét és a ve­zető nevelő tevékenységét. A munkahelyi kollektívák veze­tésének kérdéseit ismertetve szólnak a munkatársak meg­választásáról, és a vezetők emberi magatartásáról. Kifej­tik, hogy a hatalommal való visszaélés csábítása korunk­ban is nagy. „Az a vezető, aki hatalmi helyzetét túlhangsú­lyozza, a munkahelyen felme­rülő problémákat, konfliktu­sokat alapos elemzés és cél­szerű megoldás helyett hatal­mi szóval dönti el, ugyan­olyan kárt okoz, mint a tehe­tetlen, az engedékeny, az ösz­tönző és szankcionáló eszkö­zöket nem alkalmazó, az ellenőrzést elmulasztó veze­tő.” A kötet tanulmányai mind­végig vitatkozva szembesítik a legújabb eredményeket, tu­dományos tapasztalatokat a gazdasági és politikai munka gyakorlati követelményeivel, s ezt szem előtt tartva nyúj­tanak betekintést a vezetés­tudomány legizgalmasabb kérdéseibe. Ma erre szükség van, mert ahhoz, hogy meg tudjuk valósítani korunk nagy feladatait, a vezetői munkát minden szinten jelen­tősen javítanunk kell. (KOS­SUTH) ISKOLAPÉLDA Magyar dokumentumfilm Az iskola olyan, mint az élet. Vagy csak szeretnénk azt, hogy olyan legyemn? Ha az iskola alacsonyabbra állítja a mér­cét, mint amilyen magasságokkal az életbe lépő diákok talál­koznak, akkor joggal érheti a vád, hogy nem az életre nevel. De mi történik akkor, ha az iskolai magas mérce átugrásá­­hoz szokott diák, kikerülvén az életbe, azt tapasztalja, hogy a képességei senkit nem érdekelnek, hogy mindaz, amit ő az iskolában értékként elfogadott, az életben másként, vagy ép­pen a fonákján fontos? Magasra emeli a mércét tanítványai előtt Winkler Márta, ennek a „klasszikus” stílusú­­dokumentumfilmnek hőse. Miközben oktatja a ke­zére bízott nebulókat, em­berségre, közösségi viselke­désformákra, a vélemény­­nyilvánítás igényére neveli őket. Elhiteti velük, hogy mindenki­­ töltsön bár be bármilyen helyet egy kö­zösség gépezetében — egy­formán fontos, egyaránt ér­tékes; mindenki egyenrangú része az egésznek, amely nélküle hiányos, csorba, tö­kéletlen lenne. Winkler Már­ta, egy peremvidéki általános iskola tanítónője, azzal lopja be magát e film nézőinek szívébe, hogy emberként be­szél hét-nyolc éves gyerekek­­kel is, partnernek, alkotó­társnak tekinti őket abban a munkában, amely minden pedagógus szent hivatása kell, hogy legyen: az ember­­formálásban, az emberség gyarapításában, a képességek kifejlesztésében. Az ISKOLAPÉLDA rende­zője, Péterffy András, olyan esetet mutat meg, amely fel­emelő és felkavaró, de amely egyedisége, elszigeteltsége miatt el is szomorít. Hiszen —, s ezt az emberi tragédiát, a szent megszállottságú taní­tónő tragédiáját csak érzékel­teti a film — mivé lesznek majd az ebből az emberar­cú, meleg iskolai „fészekből” szárnyra bocsátott gyerme­kek, hol tudnak majd — egy későbbi, egy magasabb szer­vezettségű társadalmi való­ságot, teljesebben értelme­zett szocialista demokráciát feltételező képességeikkel — csalódások és keserű tapasz­talatoktól mentesen, hasznos­­só lenni? A ma iskolája — tisztelet a megszállott kevesek mun­kásságának — a középszer­nek kedvez, nem elég rugal­mas még ahhoz, hogy elvi­selje a szélsőségeket, inkább arra törekszik, hogy a sorból kilógókat az átlag felé terel­je. Péterffy András — alko­tótársával, Winkler Mártával — azt igyekszik bebizonyíta­ni, hogy a ma iskolája, a ma határnak ismert keretek kö­zött is képes belső megúju­lásra, s nem kisebb ered­ménnyel, mint amilyet egy átfogó pedagógiai reform hozhat. Mindehhez azonban egy ember hite, megszállott­sága, önfeláldozása kevés. Tisztességes és izgalmas munka az iskolapélda, mert nem keresi, nem hajszolja a konfliktusokat, nem akarja mindenáron vallatószékbe ül­tetni hősét és környezetét. Sokat épít a néző ismeretei­re, tapasztalataira, s hagyja, hogy a konfliktusokat a film szemlélője fogalmazza meg, ő sejtse meg, hogy milyen sors várhat a sortól elütő pe­dagógusra és az átlagtól kü­lönböző tanítványaira egy olyan pedagógiai struktúrá­ban, amely a szélsőségek ösz­­szemosását, a biztos átlag­szint elérését kedveli. Ezért nincs ebben a filmben képi bravúr, Kurucz Sándor ka­merája a „klasszikus” doku­mentumfilmek objektivitásá­val fotografál, ezért nincse­nek rekonstruált, s utólag ve­­rejtékesen „hitelesített” je­lenetek. Péterffy tudja, hogy a valóság esetenként dráma­ibb és izgalmasabb lehet, mint a fikció. (Népszerű-tudományos stú­dió) Házasság: indiai módra Madrasban, Tamil Nadu dél-indiai állam e nagyváro­sában nagy a kereslet a há­zasságkötő helyiség iránt. En­nél fogva a házasságkötő he­lyiségeket, az úgynevezett kalyana mandapamokat már hetekkel előre lefoglalják. Csaknem 100 található be­lőlük a hárommilliós város­ban, kisebb és nagyobb, drá­gább és olcsóbb. A házassági ceremónia néha két-három napig is eltart. A hindu es­küvő összességében igen költ­séges dolog, előfordul, hogy a menyasszony családjának nem kevesebb, mint 6000 dol­lárnak megfelelő összegbe kerül, amit nem sokan enged­hetnek meg maguknak. A vőlegény családja ezzel szemben nem ad, csak kap, és feltételeket szab. Jóllehet illegális, a hozomány m­a is dívik Indiában, és a meny­asszony szülei a vőlegény csa­ládjának ékszert, ezüst- és réztárgyakat adnak. A házas­sággal járó költségek emel­kedése sok ezer tamil nadui leányt a kétségbeesésbe taszít. Nem ritka jelenség mostaná­ban, hogy egy leány negyven éves korában még mindig ha­jadon, a­mi régebben Indiá­ban elképzelhetetlen volt. A kalyana mandapamokhoz ve­zető út sokszáz hindu család számára a pénzügyi romlásba vezető úttá vált. Míg egy egészen szerény kalyana mandapam nem sok­ba kerül, a középosztálybeli hinduk már korszerűbb, elő­kelőbb házasságkötő helyisé­get bérelnek. Ezekben a bér­lő mindent megkap, az eskü­vői lakomához szükséges edé­nyeket ugyanúgy, mint az ifjú párt a templomból ide szál­lító gépkocsit. Megfelelő árért szakácsok, furulyások és kü­lönböző kiszolgáló személyzet is kapható. Egy-egy esküvőn több száz vendéget látnak el. Az esküvő különböző rituá­lis részekből áll. A papik és a rokonait órákon át készül­nek az úgynevezett muhuri­­hamra, amely a legszerencsé­sebb időpont a házasságra. Ahogy vannak a tamil nap­tárban a házasság megkötésé­hez szerencsés hónapok, ugyanúgy vannak szerencsés napok és órák is. Ugyanakkor a december hónap tabunak számít. Mielőtt a muhurtham­ elmúlik, a menyasszony nya­kába kell helyezni a szén­ „tali”-t, a házasság szimbó­lumát, amely egy előzőleg­g tömbérsűrítménybe martot sárga fonal. Akár szegény akár gazdag család által, tar­tott házassági ceremóniánó­ van szó, az indiai esküvő el­engedhetetlen kellékei a zene a virágszirmok és a fiatal há­zasokra szórt színes rizssze­mek­. A Barabás László grafikája, Watteau emlékére

Next