A Kerék, 1928 (1. évfolyam, 2-7. szám)

1928-02-01 / 2. szám

.A . 5HNo*-va.'*'A’A*v^X5HBi*wí ll/lClO IClf/ Г-Y.V.Y-YV.Y-y-V-Y-V.Y.V.Y.V-y.r.Y.T.T i^rrrrtOUXíY-Y-Y-r-Y-Y-r-Y-r-r-Y-ia gert befogják és ezzel megakadá­lyozzák, hogy a henger kiszaladjon a rárakott teher alól. A nagy haladás a fűrész feltalá­lása után következik be. A fűrész az új szerszám, melyet a görög monda szerint Daidalosnak, a nagy szerszámalkotó művésznek öccse, Talos a kigyó állkapcsának utáno­­zásakép vasba mintáz , amely le­hetővé teszi, hogy a fatörzsből ko­rongokat szeljenek le. Ezekből kettő a közepén átfúrva és tengely­­lyel összekötve már a kerék egy ma­gasabb fejlődési fokát képviseli. Eljutottunk a tárcsáskerék őséhez és ezzel az első primitív kocsihoz, ami azután évezredeken keresztül a járművek alapját képezi. A kocsiépítés második korszaka a küllős­ kerék létrejöttével kezdő­dik. Hogyan alakul át a korong­kerék küllőssé? A két kerék-típu­son konstruktív összefüggést nem találunk és így spekulatív után kell megtalálnunk az átalakulás folya­matát. A kerék első formája tehát a korong, amelyet a fatörzsből fű­részelnek le. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a fa hosszában könnyebben munkálható meg, na­gyobb a szilárdsága, mint a kereszt­ben szelt fametszeté és így a deszka válik a famegmunkálás kiindulási bázisává. Fel kell tennünk, hogy az ember is rájön a fejlődés folyamán arra, hogy a kerekre fű­részelt deszkákból összerótt kerék szilárdabb, tartósabb, mint az addig alkalmazott forma. Bizonyos, hogy az első ilyen szerkezetű kerék egy a középen átfúrt szélesebb deszka­darabból és két kisebb körívsze­­rűen körülfűrészelt deszkadarabból állott. Ez a fajta kerék azonban még nem tartós, mert a két szélső deszkadarab könnyen elvált a kö­zépső résztől. Ezen úgy lehetett segíteni, hogy az első deszkako­­rongra egy második, deszkákból összerótt korongot erősítettek, amelynek a hasítási iránya azon­ban derékszögben állt az elsőével. Ezáltal a kerék már sokkal szilár­dabbá és tartósabbá vált, mert a két eltérő hasítási irányú fakorong jobban tapadt egymáshoz. A jár­művek mind szélesebb körű hasz­nálata mellett azonban ez a kerék­forma is elégtelennek bizonyult, aminek következménye azután egy harmadik deszkakorong alkalma­zása úgy, hogy a három korong mindegyikének hasítási iránya az előzőével szemben 60 foknyi elté­rést mutat. Ez a konstrukció képezi most már a kerékkészítés alapját. Ahol az oldalrészek egymáson feküsz­­nek, erős középtestet alkotnak, amelyből hat sugárszerűen haladó tartó irányul a kerék széléhez, hogy ott egy övben olvadjon össze. Ezzel meg van adva az alapja a mai ke­rékszerkezetnek, amelynek fő al­kotó elemei az agy, a küllő és az abroncs. Ennek a teoretikus fejtő- A tárcsáskerék átalakulása küllős kerékké. 5

Next