A Kerék, 1938 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1938-01-01 / 1-3. szám

Ismét lezajlott a nagy kiállítás, amelynek anyaga és eredményei évről-évre nagyobb súllyal nyom­ják rá bélyegüket Közép-Európa automobilizmusára, így termé­szetesen hazánkéra is. És ha mesz­­sze magunk mögött hagyva a Kaiserdamm évente növekvő csar­nokait, meg akarjuk csinálni ön­magunkban a kiállítás mérlegét, arra a megállapításra jutunk, hogy a nagy meglepetések, a korszakos újítások ideje egy időre lezárult, hogy átadja helyét a részletek javítására irányuló törekvésnek, amelyek a mai kívánalmakat óhajtják fokozott mértékben szol­gálni. Nem szabad azonban még egy általános benyomást említés nél­kül hagyni. 1938 német automo­bilizmusa — mert hiszen egy-két kivételtől eltekintve, a kiállítás úgyszólván csak a német autóipar parádés felvonulása — leszámol a mai helyzettel, az ország deviza- és ebből eredő nyersanyagszegény­ségével. Valóban az autókon­strukció úgyszólván valameny­nyi terrénumán az eddigieket helyettesítő olyan alkatrészekkel találkozunk, amelyek nyers­anyaga német eredetű és a kül­földi behozataltól függetlenül állít­ható elő. A német vegyiipar, a né­met technika meglepetésszerű tö­megben produkál új alapanyago­kat, amelyek egyelőre beválnak , állítólag jobbak, mint az eddigiek, de hogy végeredményben milyen tartósak, azt csak hosszabb hasz­nálat fogja eldönteni. Az új anyagoknak talán legfonto­sabb csoportját a könnyűfémek alkotják : magnézium és alu­minium, amelyeket számtalan célra használnak fel, ötvözeteikből pedig a legkülönfélébb és a legkompli­káltabb öntvények készülnek. A karosszéria belsejéhez szükséges textilanyagok helyett műfonala­­kat használnak fel, az autólakkok egészen új alapon készülnek. A műanyagok képezik az új Werk­­stoffok másik fontos csoportját, amelyeket szintén a legkülön­bözőbb célokra használnak a telje­ 1938 sen átlátszó üvegpótló műanyagtól, egészen a színes bakelitszerű anya­gokig. A buna, a szintetikus gumi szintén az új anyagok családjába tartozik. Azon a törekvésen kívül, hogy a ré­gebbi, nehezen beszerezhető nyers­anyagoktól függetleníteni akarják magukat a nélkülözhetetlen meny­­nyiségeknek új célokra való gazda­ságosabb kihasználására töreksze­nek. Olyan részeket, amelyeket azelőtt csak bronzból vagy rézből állítottak elő, most könnyű fé­mekből vagy vasbádogból készí­tenek. A vasat is gazdaságosabban használják ki, mindent, amit lehet, könnyítenek. Hogy milyen meg­takarítások érhetők el, arra bizo­nyíték például az Opel kocsiknak az az újítása, hogy a battériát a gépháztető alá helyezték, miáltal a rézből levő erős önindítókábel jelentősen megrövidül. Ezzel az egy újítással évente 50.000 kg rezet takarítanak meg. * Ezeknek az általános jellegzetes­ségeknek a jegyében induljunk neki a hatalmas és számokban is meggyarapodott csarnokoknak, ahol tradicionális helyeiken talál­juk meg a nagy személy- és teher­autógyárak standjait és az ipar egyéb reprezentatív vállalatait. Az 1. számú személyautócsarnok előterében óriási kiterjedésű víz­szintes térkép mutatja be a Reichs­autobahn hálózatát, a kész, építés alatt álló és tervbevett útrészete­ket különböző szinti neoncsövek jelzik. A személyautókonstrukció az Auto­bahnfestigkeit jelszavát követi : olyan autókat építeni, amelyek az autostradák növekvő követelmé­nyeinek minél jobban megfeleltek A német Reichsautobahn hálózata

Next